Mi az élet értelme
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Mivel neked kellemetlen lenne egy lánynak fiú létedre azt mondani, hogy "legyen igazad" én pedig ebbõl a véleményembõl tényleg nem szeretnék engedni, ezért:
Mondjuk azt, hogy én úgymond zongorista lévén gondolkodom így, te pedig zenekedvelõként és akkor minden rendben. 😊
Igazán nem szeretném, hogy tovább próbálj gyõzködni és közben "már unom leírni"-féle reflexiókat kelljen közbeszúrnod... 😛
De igen mert kifejezésre juttatja.. már unom leírni xD
"És amikor ránézel egy képre te is kifejezel valamit."
te jó ég ez n e m egy kifejezés menete 😊
"de mivel szól a zene, odakötõdsz."
élvezed a zenét, meg szívod magadba a mûvészetet akárhonnan, de azzal nem lettél a része, téged nem foglal magába sem a a mûvészet, sem a mûvészeti ág érted? 😊
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
És amikor ránézel egy képre te is kifejezel valamit. Igaz nem feltétlenül hozod tudtára a melletted álló másik 10 embernek, de az agyadban akkor is elindul az a bizonyos gondolathullám.
Megint túl konkrétan értelmezted a szavaimat. Nem arról van szó, hogy ha egy mûvet hallgatsz, akkor annyira a részévé válsz, hogy az egyik kottafejrõl te mosolyogsz, hanem már gondolatban, érzelmileg más síkra lépsz. Idõ, tér nélkül lebegsz. Már nem tudod megmondani mihez tartozol, de mivel szól a zene, odakötõdsz.
nem amit ebbõl valaki valahogy feldolgoz (akár a saját elgondolása szerint)
"csak" osztozni akarsz a kifejezett érzelemben, de önmagában már mûvészet volt amikor meg sem születtél pl.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Az értelmezéssel lesz meg az egység. A puzzle darab is egységgé válik, ha beteszed az utolsó darabot. Nem látok lehetõséget a kompromisszumra, mert mûvészi és ezáltal zenei témában nem engedek a kényszerképzetembõl. 😊
Körülveheted magaddal mûvészi fotókkal, komolyzenéket hallgathatsz, akkor leszel mûkedvelõ. De rohattul nem leszel a mûvészet része értsd már meg, csak ha kifejezésre juttatsz valamit 😊
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Az utolsóról: van amit nem lehet elfelejteni. Beletörõdni, túllépni, tanulni belõle, megbocsájtani...stb lehet, de elfelejteni nem. És bizonyos idõ múlva úgy beszélni róla, mintha nem is velünk történt volna. Nem tûnsz elsõ blikkre balféknek.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Amikor a Lacrimosa alatt az a különös érzés kerít hatalmába, akkor létrejön az a bizonyos kapcsolat, amitõl már a része leszel.
Azontúl õ nem része a mûvészetnek, hanem jelentõs képviselõje, õ csinálja, hozza létre. A mûvészettörténet része, nem maga a mûvészeté, aminek különben õ egy meghatározó alakja lett.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Liszt keze egyben a kézcsontok, erek, izmok halmaza, másrészt jelöli a teljes mûvészetét, életmûvét, a Zenét.
Tehát része a mûvészetnek. Na? 😊
Ezt már tisztáztuk :p 😊
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
De. Azt hiszem, ha valaki azért öli meg magát, mert mások csesztetik, és örökké próbára teszik...gyávaság. Csak bevallja, hogy valóban igazuk van a többieknek: gyenge, semmire nem jó. Na ezt nem fogom én soha. Bevallani, hogy igazuk van. <#violent>#violent>
De amolyan salsoul módra -szenteltessék meg a neve- <#vigyor2>#vigyor2>
egy két idézet a topik kérdésére válaszként:
"Mondtam már, hogy hétszer csapott belém a villám? Egyszer, amikor a kutyámat sétáltattam. Nem látok már sokat a szememmel, a fülemmel is alig hallok. Néha fogalmam sincs, hol vagyok. Mindig elfelejtek valamit. De tudod mit? Isten mindig emlékeztet arra, milyen szerencsés vagyok, hogy élek."
"Lesznek nagyszerû és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erõd, hogy újra elkezdd."
"Szitkozódhatsz, átkozhatod a sorsot, de amikor a végére érsz, tudnod kell ezeket elfelejteni."
A depresszió nehezebben lehet tünetmentes, mint a rák.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
Megfejtettem: az élet értelme, hogy megpróbáljunk eligazodni benne<#buck>#buck>
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Olvastam egy érdekes tényt, ami szerint rákszûrésnél amikor az orvosok a mammográfiás felvételt vizsgálják 67%-ban értenek egyet. Egy elsõ interjúnál 80%-os az egyetértés a pszichológusok között abban, hogy valaki depressziós, vagy sem.
A gyász nem depresszió, a bánat sem depresszió, egy krízis sem depresszió. Amég ezek elmúlnak, átalakulnak, "megoldódnak" addig a depresszió amolyan állandó nyomott hangulat lesz amibõl nem robbant ki a törõdõ kedvesség és támogatás.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
"1. érzelmileg érzi a sivárságot, nem tesz semmit
2. Egyáltalán nem érez semmit, a sivárságot se, ezért maga az érzelmi világa lesz sivár"
Azért írtam, hogy ez már csak bûvészkedés a szavakkal, mert attól, hogy valaki tompa nyomott hangulattal ébred minden reggel, és ez az érzés többnyire egész nap fennáll, attól még nem él gazdag érzelmi életet. Ha valaki 'csak' depressziós az nem fog tudni sem élni, sem meghalni, viszont ha szorongásos tünetei is vannak (ami elég valószínû) az sokkal veszélyesebb állapot öngyilkosság szempontjából. A depresszió 'tiszta' formájához szerintem nem társulnak erõs érzelmek, hanem éppen az érzelmi gátoltság, és az imagináció hiánya a jellemzõ. Ez pedig éppen azért veszélyes, mert nem elég erõs a szenvedés érzése ahhoz, hogy kivezessen ebbõl az állapotból.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
Az orvos fel fogja írni az tuti
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Törõdés mások részérõl, sok-sok törõdés, kedvesség. Apró segítségek, hogy õ maga könnyebben túl tudjon jutni rajta. Nem csak hangoztatni, hogy de tudod az élet megy tovább, hanem segítve megkönnyíteni, hogy "menjen a számára is tovább".
Szerintem.
Csak sokaknak egyszerûbb kijelenteni, hogy kapjon gyógyszert, vagy pl. hogy neki kell ezt feldolgoznia saját magában, mint konkrétan segíteni.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Arról pedig tudni kell, ha bemész depressziósan, akkor nagyon nagy valószínûséggel gyógyszert fognak fölírni, és ha ezt elutasítod, akkor megszakítják a kezelést.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Na még valami: A kifejezés, mint folyamat, sokkal "jobb", nagyobb élvezet, mint az értelmezés. Legalábbis nekem.
A cselló nagyon jó hangszer. Ha nem létezne a zongora, biztos azon tanulnék. Szívesen meghallgatnám, hogy játszol. Nincs kedved youtube-ra fölrakni egy mûvet?
Értem én, csak leszarom. :) Nem kell válaszolnod, igazam van.
TALÁN nem kerülte el a figyelmedet hogy mivel kezdted a mondatodat. Szóval, te abban HISZEL hogy véletlen volt. Szíved joga.
De hadd hívjam már fel a figyelmedet arra is hogy a véletlen szóban foglaltatik hogy HA TE MOST JELENLEGI ÁLLAPOTODBAN OTT LENNÉL A BEKÖVETKEZÉS PILLANATA ELÕTT, a bekövetkezés pillanatában a rendelkezésedre álló információk alapján nem gondolnád hogy megtörténik Az.
Nekem a véletlen egyáltalán nem kielégítõ magyarázat.
Akartam folytatni de aztán meggondoltam magam, mert ebbõl úgyis csak veszekedés lenne, hisz te meg vagy gyõzõdve arról hogy véletlenül van Élet... és oly nagyon elvakít téged ez a véletlen hogy nem látod, sokkal csodásabb és mesésebb így magyarázni az Életet mint úgy hogy örökké van és magából megnyilvánít részeket hogy ezeket a részeket is megajándékozza csodájának felismerésével. Szóval, te ragaszkodsz a "racionalitáshoz", vagyis ahhoz hogy elhitethesd magaddal mindent tudsz már az életrõl és még a VÉLETLENEK SEM TUDNAK MÁR NEKED MEGLEPETÉSEKET OKOZNI !
Szerintem ez sokkal inkább bolondság, de ez meg már az én véleményem.
Nagyon igyekeztem visszafogni magam hogy elkerüljem az acsarkodást. AZT azért remélem figyelembe veszem, nagyobb feltételezés az általam leírtakban sincsen, mint a Te általad leírtakban. 😊
Értem én, csak leszarom. :) Nem kell válaszolnod, igazam van.
Bocs, de ezt azért nem vettem komolyan, hogy szerinted csak ennyi, így nem tudtam komoly választ írni.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
amikor én játzok általában csak annyit akarok átadni hogy "ezt figyeld mien ügyes vagyok" amikor magam vagyok, és gyakorlok,(bár sajna zenesuliban a szomszéd termekben hallanak, sõt, több-ben is
Órán sokszor nincs kedvem megkísérelni ezt a hangulatot megfrmálni.
mikor gyakorlok és es elképzelem ahogy mások elõtt játszok, és szomorú darabot, inkább röhögök a markomban, mert önzõ vagyok, hogy ha nekem nincs jo kedvem, hát nekik se legyen, és ivódjon beléjük ez az érzés, hangulat!persze ezt sosem sikerült még elérnem.
eddig egyszer szerettem volna csak átadni egy ilyen hangulatot, amit sikerült talán, csak nem a jó embernek,hanem a tanáromnak.-.-
õneki csak azért szerettem volna eljátszani mert már sír(t)dogált nekem bánatai miatt, és ha meghallotta volna ezt a két hagözt csellón, akkor megértette volna mennyire kifejezõ is tud lenni ez az egész. talán meg is szeretné, vagy legalábbis leesne neki mennyire tökéletes, talán ele is szeretne ebbe a zenébe.
ez a két hangköz egyXD
E-D kis szeptim és az E felett lévõ F-re épített tiszta kvint. csak szép lassan, cselló hangon, vibrálva.XD ez az infó talán EGYES forumozóknak még mond is valamit...(na valyon ki lehet az)
(egyébként ügyesek vagytok, 2 nap alatt elég sok hsz-t adtatok a topichoz..mennyit? 180 vagy 280?XD)
Szerintem ha az ember kicsit kikészül ugymond, és "elszakad egy húr" utána már NEM ÉREZ ANNYIRA. (legalábbis az én esetemben) nem rendítik meg a rossz dolgok de a jóknak ugyanúgy örül, és észreveszi õket. SZal majd 100 hszel ezelõtt még szabolcs állította hogy kevesebbet éreznek a depressziósok és aquir mondta neki hogy nEMM! csak elnyomja a bánat a többi érzéseit. Sztem ez nem teljesen igaz. ha elszakad a húr..talán jobb is.