Mi az élet értelme

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

#4405
Aha... kezdem érteni. De ennyi erõvel akkor mindenki az egyszerût szereti, olyanok vagyunk, mint az elektronok :D

Aquir
#4404
de egyszerûbb lett. ezzel csak azt mondom, hogy sikerült leküzdened azt a pillanatnyi különbséget bonyolult és az egyszerûbb között :)

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

Aquir
#4403
na de pl. fejbõl már nem tudná eljátszani az adott megmutatott darabot, akkor neki már ez a bonyolult <#idiota>

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

#4402
Lehet, hogy fáradt vagyok, de most nem értelek :)

Christiansen
#4401
de igen,
ha úgy fogod fel, mintha 10 évvel tapasztaltabb zenész lennél
(átmenet lerövidítve:)

Aquir
#4400
ezt nem értem. Téged nem is látunk (akkor minek hallgatni a kort) xD

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

#4399
De nem lett egyszerû az által, hogy le tudom játszani.

#4398
Igen.. jó lehet nekik. Akármilyen kottát teszel elé és el tudja játszani.

Aquir
#4397
mert azt akarod hogy a bonyolultból egyszerû legyen. Nem a bonyolultságot szereted önmagában mint kifejtettem :)

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

Christiansen
#4396
igen, mert egy ilyen dolognál átmenet van az egyszerû és a bonyolult között, ezért nem olyan jó példa
egy elméletnél a megvilágosodás csak egy pillanat

viszont ha már zene: vannak olyan zenészek akiknek nem tudsz bonyolultat mutatni, ha klónoznád és a klónja mutatna neki valami "bonyolultat"
neki az sem lenne semmiség, legfeljebb új, de attól még egyszerû

Aquir
#4395
oh, amikor mi meg koncentrációkat számolunk, meg ß-sugázási abszorpcióval mérünk intenzitást, és belõle tömegabszorpciós együtthatót, megfelelõ fajlagos sûrûségû abszorbensekkel. (ugye értitek)

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

#4394
De az ütem még ugyanolyan összetett, csak épp, már értem és tudom.

#4393
privátban elküldtem

Christiansen
#4392
megint csak a kihívás+sikerélmény, azt élvezed, hogy egyszerû lesz
(persze még késõbb el-elrontod de onnantól már nem bonyolult)

#4391
Létezik és mégsem.
A mûvészet része leszel és mégsem.

Christiansen
#4390
(7..megy a matek így estelé:)

Christiansen
#4389
18-25? mínusz négy?.. :_D:_D:_d

Christiansen
#4388
hát igen, a közelben csak az ember "ébredt tudatra"
amúgy pont a multiverzum elmélet egyik érdekessége, hogy
léteznek olyan õsrobbanások és univerzumok, amelyben nem alakult ki élet,
mert túl nagy erõsségû volt az õsrobbanás és nem állt össze az anyag
nem lettek részecskék, "üres" univerzum jött létre, megfigyelõ nélkül,
ezáltal nem is lézezik! :O

#4387
Nem rosszat akartam mondani, hanem... a koromra vonatkozóan

#4386
Én azt élvezem, amikor egy nehéz ütemet sikerül eljátszani. Egy egyszerû darabnál nem okoz örömet, mert evidens...és nem ad többletet

#4385
Úgy értem, hogy azáltal, hogy értelmet kaptunk a fejünkbe, csak mi keressük a válaszokat.

Christiansen
#4384
nyugodtan:P

Christiansen
#4383
attól kezdve érzed magad jól, hogy már megy, már egyszerû, már sikerül
onnantól már nem bonyolult, csak addig eljutni volt az,
de nem az eljutásnak örülsz, hanem hogy ott vagy, hogy már megy:)

#4382
Azt hiszem erre inkább nem mondok semmit :P

#4381
Miben okozott örömöt nekem az egyszerûség? Nem értelek?
Például amikor zongoradarabot választok, akkor is mindig igyekszem nehezet választani, mert nagyon jó érzés, amikor átbillensz oda, hogy megy folyamatosan

Christiansen
#4380
primitív szinten magasabb az esély bonyolult dolgokkal való szembesülésre:D



a világot meg nem mi tesszük bonyolulttá, de addig az lesz amíg nem értjük
meg teljes egészében.

#4379
Én mondjuk, magát a folyamatot is élvezem, habár végig stresszelek, hogy jó lesz-e :P

#4378
Szerintem jó küzdeni. Csak néha kicsit kifáradok, fõleg péntek felé :D
De a magasabb szinteken esély van valami újra, míg a primitivitás szintjén nem.
Mondjuk az elektronok tudnak valamit, mert ugye a legkisebb energiájú pályán igyekeznek elhelyezkedni. Sõt ez igaz a természet egészére. Akkor csak az ember ilyen lökött, hogy bonyolítja a dolgokat?

Christiansen
#4377
utoljára 4 éve oldottam megy egyenletet, matek érettségin asszem:)
igaz, tisztán emlékszem, akkor ott helyben örömöt jelentett, húajajD:D:Dd

de amúgy ha általánosítjuk a kérdést: bármilyen kihívás megoldása
nem okoz különösebb örömöt, "megcsináltam, kész..más is megcsinálta"
magyarul én nem a sikerorientált személyiségtípusba tartozom

Aquir
#4376
figyelj az ilyen változásokra ezek példáján: létezik, de azelõtt nem létezett - bonyolultat mondtál, miközben az egyszerûség okozott örömöt, ezeknek a leírása nekem is érdekes volt ám xD

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

Aquir
#4375
háhá! Mert ha megoldod, akkor már nem bonyolult feladatot szeretsz!! Hanem akkor már valamivel egyszerûbb feladatot szeretsz! Az okoz örömet, hogy Egyszerûbb lett, ellentmondtál önmagadnak :DDD

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

#4374
Tényleg? Ha megoldasz egy egyenletet és visszaellenõrzöd és helyes, akkor az nem okoz örömöt? (és nem arra gondolok, hogy örülsz, hogy kész és nem kell tovább veszõdni)

Aquir
#4373
Nos akkor: A bonyolultság magában foglalja, hogy nehezen látható át, vagyis ha egy bonyolultabb dolgot már átlátsz, akkor a bonyolultság fogalma a következõ szintre ugrik, amit már nem annyira látsz át. Másrészt a bonyolultság fogalma nem azt hordozza magában, hogy esetleg olyan témában van jelen, amit te esetlegesen élvezel, hanem magát a bonyolultságot jelöli, mint olyan fogalmat, aminek leküzdését keményebb munka árán kísérled megvalósítani, miközben maga a bonyolultság fogalma eközben mint mondottam, magasabb szintre nõ, így növekedve a végtelenségig, magyarán még ha élvezed is, sok szerencsét hozzá :DDDDD

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

Christiansen
#4372
nem:Dd:D
de tényleg, én lusta vagyok, feladatok nem szoktak örömet okozni:D

#4371
Hát nagyobb örömöt okoz egy nehezebb feladat megoldása, mint egy könnyûé

Christiansen
#4370
öö..mi?

#4369
Miért, nálatok ez nem így van?

#4368
Jól van na! :D

Aquir
#4367
#4365 xD

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

#4366
Majd :)

Christiansen
#4365
na majd a SOTÉn is mondd el ezt ;P

#4364
Ebben van valami :) De az az igazság, hogy a bonyolult szórakoztatóbb :P

Aquir
#4363
túlbonyolíthatod a dolgokat (magyarul nagyon bonyolult dolgokat is létrehozhatsz), csak a kezdõ alapok és eredményeik ne veszítsenek annyira a kezdeti szilárdságukból, és akkor oké:) (magyarul lépésrõl lépésre mint mondtam:)

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

Aquir
#4362
érdekeset mondtál szépen megfogalmazva (az oksági hurokra gondolok)

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

Aquir
#4361
elméleti, emberi értelmezés által létrehozott dolgokról beszéltünk, ne keverd a szezont a fazonnal :)

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

#4360
Jó, de ez csak azt jelenti, hogy nem lenne belõlem jó "feltaláló", habár az nem túl jó... 40%ban kutató orvos szeretnék lenni. :(

Christiansen
#4359
amint létrejött az oxigén "egybõl" lett gyakorlatilag víz,
mert kapcsolódott az elsõ anyaggal a hidrogénnel



Aquir érvelését úgy próbáld értelmezni, hogy most elképzelsz egy teljesen abszurd dolgot, ami lehetetlen, és erre azt mondod, hogy hm mégsem az, mert "ott van rá a lehetõség (valójában ebben az univerzumban nincs) csak még nem jött el az ideje -> ezáltal nem létezik, de amint eljön az az idõ, hogy létezhet megszületik, ez egy zárt oksági hurok

Aquir
#4358
ilyesmit nem mondtam (és megmondtam hogy nem támad senki) :) hanem a bizonyítások kapcsán még ha csak "általában" is, de bizonyítottan az egyszerû kézenfekvõ megoldások álltak közelebb a valósághoz, mint utóbb kiderültek

A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n

#4357
De amíg nem létezett Föld, és víz sem, addig is ott volt a lehetõség, hogy az oxigén és a hidrogén ilyen módon hozzon létre kötéseket.

Christiansen
#4356
teljesen jogos:D
amúgy az egész elmélet logikusan azt teszi fel, hogy ha volt nekünk egy õsrobbanásunk, miért ne lehetne másnak is..és megint csak másnak..
utána már csak kvantummechanika és kész:D_D:d