201
Írj ide veled történt eseményeket, pl. egy jól sikerült nap történetét egy lánnyal/fiúval (jó lenne, ha ez nem egy beugatós topic lenne, s kéretik megfelelő formába önteni a mondanivalót)
-
#80
Hogy a pohár félig teli, vagy félig üres, az CSAKIS rajtad múlik ! -
#79
Igen csak ha szép emlékekre gondolok akkor eszembe jut hogy mit veszítettem. És az a legroszabb az egészben, hogy rajtam múlott. És ez szar... -
#78
Gondolj a szép dolgokra amiket együtt megéltetek, ne a veszteségre koncentrálj, hanem a közös élményekre, emlékekre, azokat már senki nem veheti el tőled, az szenilitásonn kívül persze ! -
#77
Ismerem az érzést...de elmúlik, mintahogy az életünk is... -
#76
Meg annyira lezáratlan az egész. És az a gáz, hogy totál nem érdekel hogy hülyét csinálok magamból, mert vissza akarom kapni. -
#75
Hát basszus tudom én, hogy tök hülye vagyok, de most úgy érzem megborult velem a világ. Ha nem én élném meg akkor én is azt mondanám amit te. De per pillanat csak nyomorgok és azt se tudom merre induljak. Ő Németországban én meg itthon. -
#74
Ehh, ugyanmár ! Nem ilyen sötét a világ ! Tavasz van ember ! -
#73
Tényleg barom vagyok hogy ide írtam. -
#72
Senki vagy, mindenki útál, nem szeret senki, mosolyogj te barom ! :DDD EMléxünk ??? -
#71
Valóban nagyon mókás ha nem a sajátomat olvasnám vissza miközben szarrá vagyok zuhanva. De tényleg jó. -
#70
vicc!!!!!!!!!!!! -
#69
olyan izééé vagy!!
majd akkor dumálj ha tudsz ilyen storykat írni??? :)))))))) -
#68
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD -
#67
Volt egyszer egy boldog pár akik bár egy kicsit belefáradtak a
mindennapokba lelkük mélyén szerették egymást, jobban mint addig
bárki mást. Aztán lehetőség adódott egy kis szabadságra, melyre
mindketten annyira vágytak már. Nem azért mert nem szerettek már,
hanem mert fiatalok voltak akik talán túl korán találtak egymásra. Az
éretlen lélek főleg a fiúé, még nem volt képes kezelni és átlátni hogy
mekkora kis csodát kapott az élettől. Abból pedig, hogy ez mekkora
veszélyben van szinte semmit sem érzett.
A lány töretlen bizalommal volt feléje, minden nap próbált vele beszélni,
szerelmes volt. Kezdetben sírásig hatolt a csontjaiba a fiú hiánya, és
csak írt csak írt. Választ vagy nem, vagy ritkán kapott. Mi játszódhatott
le a férfiban, hogy ennyire vakon bízott abban, hogy a kapcsolat majd
magától életben tartja magát? Soha sem tudja meg.
Talán a hirtelen jött szabadság és a kapcsolat szilárd alapjaiba vetett
hite vitte rá arra, hogy ennyire figyelmetlen, önző legyen? Talán, de ez
is csak homályba vész.
Teltek a hónapok, egyszer csak megérkezett a lány. Már első
pillantásra elgyötört és nem a régi volt. Bár az ölelés őszinte és jóleső
volt, mindketten érezték, hogy valami nincs rendben. És miért is lett
volna. 4 hónap távollét sok idő, főleg ha nem táplálják a kicsi szerelmet
és itt csak a fiúra gondolok. Egyszerűen hihetetlen módon volt akkora
éretlen marha, hogy elhitte a pillanatnyi boldogságát. A vak szabadság
vágyát még a lány újbóli feltűnése sem törte meg. Bátor volt és
érdektelen. Övé volt a világ. A lány belefáradt az örökös
próbálkozásba, hogy fenntartsa ezt a nehéz kapcsolatot, amit szinte
egyedül kellett fenntartania.
Kéz a kézben ott állt egy tudatlan kisfiú teli életvággyal és egy a
kapcsolattól kifáradt nő akinek minden vágya a fiú volt egykor, de van
amit nem lehet tovább elviselni. A fiú még mindig nem értett semmit.
Nagy elhatározásra jutottak. FIatalon, szabadságra vágyva úgy
döntöttek, hogy lazítanak a kapcsolat kötelén (valójában úgy pattant el
mint egy túlterhelt acélkábel) és hagyják egymást szabadon repülni. A
fiú akkor azt hitte szabaddá vált, de valami nem volt mégsem jó. A lány
közelsége és a veszteség tudata még mindig a sírásig kínozta, de
büszkesége nem engedte, hogy ez előtörjön. Fájt. Szenvedtek, de
felnőttként viselkedtek. Majd búcsúztak és elkezdődött egy új élet.
A fiú élte mindennapos szabad életét, nézelődött, keresgélt. És még
nem sejtehette, hogy semmit sem fog találni. A lány ugyancsak így tett.
Csalódással telve kis szívében újra a boldogságot kereste. Talán meg
is találta újra azt amit már annyira megérdemelt egy olyan embertől aki
nem bántotta. Igen, nem bántotta. Mert annyiszor bántották, amit ő
mindig szerelemmel viszonzott de soha sem értékelték eléggé. Talán
azért nem, mert a fiú túl könnyen kapta meg a szerelmét. Szinte
semmit nem kellett érte küzdenie és mint annyi mindenben máshol, itt
is bebizonyosodott, hogy amit könnyen szerzel meg, azt nem becsülöd
meg eléggé.
Aztán egy nap a fiú hazatért. Telve még mindig azzal a gőgös
elégedettséggel amit a nagy-nagy szabadságtól kapott. Gondolta, na
végre itthon, enyém a pálya. Próbálkozott minden félével. Olyan állást
szerzett amit életében nem mert volna remélni. És hajtotta az életvágy.
Annyi nő volt körülötte. Még a kezét sem kellett kinyújtania. De
valamiért nem kapott az alkalmon. Senki sem értette miért passzív,
miért hideg, még ő sem. Valami az útjába állt a féktelen életnek. A
szívének egy távoli kis csücske, ami már szinte feledésbe merült. Azt
mondta magában, na ezt nem, ez lehetetlen. Büszkeség, büszkeség és
egy nagy adag önelégültség ennyi volt a fiú. Egyszer találkozott még a
lánnyal, bár csak 5 percig láthatta. Büszke volt, erős,és buta,
végtelenül ostoba. Nem vett tudomást a kis hangról ami már hónapok
óta ott csilingelt, hogy hahó baromarcú!!! Mert büszke volt. Büszke volt
a kis művére, ami nem volt több mint agyament pusztítás és rombolás.
Telt az idő, egyre többet gondolkodott, álmodott, emlékezett. És
egyszer csak mint derült égből a villámcsapás hasított bele a tudat,
hogy mindent elrontott, hogy marha volt, hogy semmit nem ér egyedül.
A hatalmas szív kicsi csücske, ami a lányt őrizte akkorát ütött a fiúba,
hogy majdnem belehalt a fájdalomba. Kivilágosodott körülötte a rideg
valóság és rájött, hogy egyedül van az érdektelen tömegben.
Egyedül...annyira egyedül, amit azelőtt soha nem képzelt volna.
Egyedül volt akkor amikor már minden szépnek és simának tűnt. Soha
nem remélt állás, kedves emberek, támogató család. Minden az övé és
semmije sincs.
Egy maradt neki, az emlékek és a reménytelen próbálkozás, hogy a
lány aki annyira messze van tőle és aki egykor annyira szeretett egy
fiút, talán majd visszatér és meggyógyítja a férfi széttépett szívét
amiben csak egy kis csücsök tartja a világosságot. Egyszer...
Erre mondjatok valami okosat mert megőrülök.
-
peet69 #66 Hát ez beteg én meg ezen szakadok :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD -
#65
:DDDDD -
[Walaki]D`Lair #64 LOÁÁÁÁL! TE ÁLLAT!!!! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD -
#63
egyébként úgy igazi móka ez a topic, ha ezen az oldalon keresztül olvassa az ember:D -
peet69 #62 Mozgólépcső rulez -
[Walaki]D`Lair #61 :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD -
peet69 #60 Ugye? ÉN is :DDD -
#59
majdnem beszartam a röhögéstől a #4-es hozzászólásodon:DDD -
peet69 #58 Na ez már valami :FFF -
#57
forró nyári nap volt. megláttam az utcán. azóta se láttam. -
#56
AZ király, nincs ilyen hetero/nem hetero, buzi/nem buzi, leszbi/ne leszbi problémájuk, csak henteregnek a zöld gyepen ! Úúááááá ! -
#55
hímnős :))
min' a csiga :)) -
#54
Az vagyok ami éppen akarok lenni ! -
#53
má megen csajnak hiszi magát :.-) -
#52
Hogy ne menjenek oda ?!! -
#51
hova költözöl?
csajok ugye tudjátok mi ebből a tanulság? :-) -
#50
Hadd el ! Lehet így volt a legjobb... -
#49
megismertem egy csajt.. a sulibol.. nagyon tetszett!! kicsit liv tyleres.. erdekes arc, fekete lapos haj.. jokis cici,fenek...
megismerkedtem vele.. neha beszelgettunk.. fel eve volt baratja...
aztan megtortent az elso csok...eltunk hetekre.. megint elokerult.. beszelgettunk..aztan megint eltunk.. ez igy ment sokaig... aztan megint egy csok.. eltunt megenn..stb.. mar masfel eve jartak a baratjaval..eppen koltozes alott voltunk...odajon a csaj es bar elmondani nem merte..de a telefonomba leirta hogy mindig is szeretett volna velem jarni..szakitott a baratjaval mar x hete, de en most elkoltozom.... HURAAAAAAAAA VAZZEG.. szal.. ennel jobb hirt nem is tudott volna mondani...mit tettem volna?smaciztunk...azota nem lattam ,nem hallottam felole.... -
#48
sztem ez nem fantázia kérdése
Mivel a cím szerelmes történetek volt ilyet raktam be :-)
Mégsem rakhatom be a cikkeimet, verseimet PPPP
A valódi érzelmeimet, meg nem tárom ki egy fórumra...
A helyesírásban van valami a chat kicsit elrontott :-) -
#47
hmmm....ez vajon kinek szólt? :) -
Mpxplay #46 Na, tudtok ti, ha akartok. Ill. egyelőre csak Breki. Bár ahogy elnézem, a helyesírással te is hadilábon állsz... :)
Ja, én egyébként valós, megtörtént eseteket szeretnék másoktól (is) olvasni, mert abból lehet konzekvenciákat leszűrni. Az, hogy neked mennyire élénk a fantáziád és mennyire tudod leutánozni valamely lányregény stílusát, az engem speciel nem igazán érdekel, abból már eleget láthattunk, olvashattunk... -
#45
Ez szerencsés fordulat kapcsolatunkban ! -
#44
nem vagy az esetem bocsi :-) -
#43
Irónia volt cukifalat és figyu:
"de nekem és más csajoknak" ezt faszán félre tudom érteni, ha akarom és én már csak ilyen vagyok ! :DDD -
#42
gondolkozz mielőtt írsz
rajta kívűl más csajoknak... -
#41
Csak az OFF a lényeg !!! :DDD