Szerelmes történetek

nagyon igaz

Na, te sem tudod, hogyan mûködnek a dolgok...
Mert ha nem érzed azt, hogy a másik (boldogsága) fontosabb neked, mint saját magad(é), akkor tulajdonképpen nem érzel iránta semmit...

õszintén mondod, hogy örülsz neki, hogy van valakije? ráadásul szerinted jobban tudja szeretni? az a baj, hogy ilyenkor sok tanácsot adnak az embernek, hogy mit csináljon, meg jön a következõ, fel a fejjel stb-stb, de sokkal könnyebb tanácsokat adni, mint átélni. elhiszem, hogy szenvedsz, de túl kell tenned magad rajta. visszacsinálni gondolom már nem lehet, így jobb ha elengeded a lelkedtõl. lekötöd a figyelmed, eljárkálsz ide-oda, olyan helyekre ahol csajok is vannak. szerintem az a legjobb. csajt elfelejteni, fõleg ha nagyon szeretted, azt másik csajjal a legkönnyebb. mielött még azt írnád, hogy most rá se tudsz nézni más csajra, inkább próbálj meg valami csajozós helyre menni. sok sikert, remélem minnél hamarabb túl leszel a fájó idõszakon!

Ezt utána olvastam. Lehet hogy ember vagy?

Erre meg csak annyit, hogy kevés volt sajnos édes kevés. Ma kaptam tõle egy levelet, hogy neki már barátja van kint akivel dúl a szerelem. Ti ne kövessétek el amit én. Drága tanulópénz volt.

Olyat érzek mint még soha. Annyira fáj, hogy beledöglök, ugyanakkor boldog vagyok hogy van valakije aki nálam jobban tudja szeretni.

Ja és régi közhely, de erre vannak a jóbarátok. Nélkülük most indulnék a Dunának.

A topicról meg csak annyit, hogy hagyjátok meg legalább ezt a kis topicot õszintének. Képzelhetitek mennyire kivoltam ha ide írtam. Örülök, hogy nem csak süket fülek vannak.

Köszi!

szánlak

enyém egy igazi fantasy love story csak jóval kalandosabb..

lóra fel, sárkányt le, királylányt meg...

Juttads el hozzá ezt az írást és nyert ügyed van - olyan szép és megható, hogy ezzel az õszinteséggel a követ is meglágyítanád.

Ezt tutira a "RomantikusNyáladzás 2.0" vírus okozta a gépezetedben, sz.tem qrva gyorsan frissíts és ápgrédelj, mert így a méhtelepen találod magad 😄DDD

Én is megbántam már egy kicsit, hogy beírtam ide a történetem, mert nem gondoltam, hogy dilettánsok játszótere lesz a topic...
S még meggondolom, hogy a folytatást publikáljam-e... Mert már van folytatás... 😊
(bár nekem eleve nagyobb esélyeim és jobb lehetõségeim voltak, mint FactorG-nek, és miután felszált a rózsaszín köd az agyamról, már elég könnyen tudtam kezelni és kijavítani a dolgokat)

Nem, mert 50% esélyed van, hiszen VAGY visszakapod, VAGY nem !!! 😄DD

Jó neked. Én viszont már rájöttem, hogy egy kapcsolat nem tartja fenn magát. A két embernek kell ápolgatni mert törékeny. És ezt én nem tettem meg. Ezért veszítettem el azt akit szerettem. Viszont ebbõl is tanultam, és igazad van, tapasztaltabb lettem. Sõt azt is megtanultam hogy õszinteség nélkül nincs jövõ sem. Én ezt tanultam. És most megteszek mindent hogy visszakapjam. 😉 Mert van 1% esélyem. Nem sok de nekem most elég.

Tömören: NEM !

És nem érezted úgy soha, hogy esetleg ha többet tettél volna egyszer egy kapcsolatodért akkor most lenne?

Tömören: NEM !

És Te találtál már valakit akivel minden szuper?

És minél több nyitott seb borítja a lelked, annál érettebb és erõsebb leszel !

Ja, úgy még sohase volt, hogy sehogyse lett volna !

Nem bizony... 😞 de ilyenkor jó ha kicsit látod, hogy mások is megéltek már ilyet és most minden ok nekik.

Ja, de attól még nem lesz könnyebb ! 😄DD

Hát tudod igazad van.

Hogy a pohár félig teli, vagy félig üres, az CSAKIS rajtad múlik !

Igen csak ha szép emlékekre gondolok akkor eszembe jut hogy mit veszítettem. És az a legroszabb az egészben, hogy rajtam múlott. És ez szar...

Gondolj a szép dolgokra amiket együtt megéltetek, ne a veszteségre koncentrálj, hanem a közös élményekre, emlékekre, azokat már senki nem veheti el tõled, az szenilitásonn kívül persze !

Ismerem az érzést...de elmúlik, mintahogy az életünk is...

Meg annyira lezáratlan az egész. És az a gáz, hogy totál nem érdekel hogy hülyét csinálok magamból, mert vissza akarom kapni.

Hát basszus tudom én, hogy tök hülye vagyok, de most úgy érzem megborult velem a világ. Ha nem én élném meg akkor én is azt mondanám amit te. De per pillanat csak nyomorgok és azt se tudom merre induljak. Õ Németországban én meg itthon.

Ehh, ugyanmár ! Nem ilyen sötét a világ ! Tavasz van ember !

Tényleg barom vagyok hogy ide írtam.

Senki vagy, mindenki útál, nem szeret senki, mosolyogj te barom ! 😄DD EMléxünk ???

Valóban nagyon mókás ha nem a sajátomat olvasnám vissza miközben szarrá vagyok zuhanva. De tényleg jó.

vicc!!!!!!!!!!!!

olyan izééé vagy!!
majd akkor dumálj ha tudsz ilyen storykat írni??? 😊)))))))

😄DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Volt egyszer egy boldog pár akik bár egy kicsit belefáradtak a
mindennapokba lelkük mélyén szerették egymást, jobban mint addig
bárki mást. Aztán lehetõség adódott egy kis szabadságra, melyre
mindketten annyira vágytak már. Nem azért mert nem szerettek már,
hanem mert fiatalok voltak akik talán túl korán találtak egymásra. Az
éretlen lélek fõleg a fiúé, még nem volt képes kezelni és átlátni hogy
mekkora kis csodát kapott az élettõl. Abból pedig, hogy ez mekkora
veszélyben van szinte semmit sem érzett.

A lány töretlen bizalommal volt feléje, minden nap próbált vele beszélni,
szerelmes volt. Kezdetben sírásig hatolt a csontjaiba a fiú hiánya, és
csak írt csak írt. Választ vagy nem, vagy ritkán kapott. Mi játszódhatott
le a férfiban, hogy ennyire vakon bízott abban, hogy a kapcsolat majd
magától életben tartja magát? Soha sem tudja meg.

Talán a hirtelen jött szabadság és a kapcsolat szilárd alapjaiba vetett
hite vitte rá arra, hogy ennyire figyelmetlen, önzõ legyen? Talán, de ez
is csak homályba vész.

Teltek a hónapok, egyszer csak megérkezett a lány. Már elsõ
pillantásra elgyötört és nem a régi volt. Bár az ölelés õszinte és jólesõ
volt, mindketten érezték, hogy valami nincs rendben. És miért is lett
volna. 4 hónap távollét sok idõ, fõleg ha nem táplálják a kicsi szerelmet
és itt csak a fiúra gondolok. Egyszerûen hihetetlen módon volt akkora
éretlen marha, hogy elhitte a pillanatnyi boldogságát. A vak szabadság
vágyát még a lány újbóli feltûnése sem törte meg. Bátor volt és
érdektelen. Övé volt a világ. A lány belefáradt az örökös
próbálkozásba, hogy fenntartsa ezt a nehéz kapcsolatot, amit szinte
egyedül kellett fenntartania.

Kéz a kézben ott állt egy tudatlan kisfiú teli életvággyal és egy a
kapcsolattól kifáradt nõ akinek minden vágya a fiú volt egykor, de van
amit nem lehet tovább elviselni. A fiú még mindig nem értett semmit.
Nagy elhatározásra jutottak. FIatalon, szabadságra vágyva úgy
döntöttek, hogy lazítanak a kapcsolat kötelén (valójában úgy pattant el
mint egy túlterhelt acélkábel) és hagyják egymást szabadon repülni. A
fiú akkor azt hitte szabaddá vált, de valami nem volt mégsem jó. A lány
közelsége és a veszteség tudata még mindig a sírásig kínozta, de
büszkesége nem engedte, hogy ez elõtörjön. Fájt. Szenvedtek, de
felnõttként viselkedtek. Majd búcsúztak és elkezdõdött egy új élet.

A fiú élte mindennapos szabad életét, nézelõdött, keresgélt. És még
nem sejtehette, hogy semmit sem fog találni. A lány ugyancsak így tett.
Csalódással telve kis szívében újra a boldogságot kereste. Talán meg
is találta újra azt amit már annyira megérdemelt egy olyan embertõl aki
nem bántotta. Igen, nem bántotta. Mert annyiszor bántották, amit õ
mindig szerelemmel viszonzott de soha sem értékelték eléggé. Talán
azért nem, mert a fiú túl könnyen kapta meg a szerelmét. Szinte
semmit nem kellett érte küzdenie és mint annyi mindenben máshol, itt
is bebizonyosodott, hogy amit könnyen szerzel meg, azt nem becsülöd
meg eléggé.

Aztán egy nap a fiú hazatért. Telve még mindig azzal a gõgös
elégedettséggel amit a nagy-nagy szabadságtól kapott. Gondolta, na
végre itthon, enyém a pálya. Próbálkozott minden félével. Olyan állást
szerzett amit életében nem mert volna remélni. És hajtotta az életvágy.
Annyi nõ volt körülötte. Még a kezét sem kellett kinyújtania. De
valamiért nem kapott az alkalmon. Senki sem értette miért passzív,
miért hideg, még õ sem. Valami az útjába állt a féktelen életnek. A
szívének egy távoli kis csücske, ami már szinte feledésbe merült. Azt
mondta magában, na ezt nem, ez lehetetlen. Büszkeség, büszkeség és
egy nagy adag önelégültség ennyi volt a fiú. Egyszer találkozott még a
lánnyal, bár csak 5 percig láthatta. Büszke volt, erõs,és buta,
végtelenül ostoba. Nem vett tudomást a kis hangról ami már hónapok
óta ott csilingelt, hogy hahó baromarcú!!! Mert büszke volt. Büszke volt
a kis mûvére, ami nem volt több mint agyament pusztítás és rombolás.

Telt az idõ, egyre többet gondolkodott, álmodott, emlékezett. És
egyszer csak mint derült égbõl a villámcsapás hasított bele a tudat,
hogy mindent elrontott, hogy marha volt, hogy semmit nem ér egyedül.
A hatalmas szív kicsi csücske, ami a lányt õrizte akkorát ütött a fiúba,
hogy majdnem belehalt a fájdalomba. Kivilágosodott körülötte a rideg
valóság és rájött, hogy egyedül van az érdektelen tömegben.
Egyedül...annyira egyedül, amit azelõtt soha nem képzelt volna.
Egyedül volt akkor amikor már minden szépnek és simának tûnt. Soha
nem remélt állás, kedves emberek, támogató család. Minden az övé és
semmije sincs.

Egy maradt neki, az emlékek és a reménytelen próbálkozás, hogy a
lány aki annyira messze van tõle és aki egykor annyira szeretett egy
fiút, talán majd visszatér és meggyógyítja a férfi széttépett szívét
amiben csak egy kis csücsök tartja a világosságot. Egyszer...

Erre mondjatok valami okosat mert megõrülök.

Hát ez beteg én meg ezen szakadok 😄DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

😄DDDD

LOÁÁÁÁL! TE ÁLLAT!!!! 😄DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

egyébként úgy igazi móka ez a topic, ha ezen az oldalon keresztül olvassa az ember😄

Mozgólépcsõ rulez

😄DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Ugye? ÉN is 😄DD

majdnem beszartam a röhögéstõl a #4-es hozzászólásodon😄DD

Na ez már valami :FFF

forró nyári nap volt. megláttam az utcán. azóta se láttam.

AZ király, nincs ilyen hetero/nem hetero, buzi/nem buzi, leszbi/ne leszbi problémájuk, csak henteregnek a zöld gyepen ! Úúááááá !

hímnõs 😊)
min' a csiga 😊)

Az vagyok ami éppen akarok lenni !

má megen csajnak hiszi magát :.-)

Hogy ne menjenek oda ?!!

hova költözöl?

csajok ugye tudjátok mi ebbõl a tanulság? :-)