201
Írj ide veled történt eseményeket, pl. egy jól sikerült nap történetét egy lánnyal/fiúval (jó lenne, ha ez nem egy beugatós topic lenne, s kéretik megfelelő formába önteni a mondanivalót)
  • mozesapo #201
    Ahogy elnézem, neked kijár egy örökös ban szerintem. Valami admin intézkedjen.
  • Membrah #199
    Ja!
    Ez tényleg baromi kényelmetlen helyzet...
  • krisztike #198
    Az a legrosszabb,amikor nem szerelmes vagy és "izgalomra"vágysz-de a megszokás nagy Úr.
  • Breki33 #197
    de lesz még vajaskenyér mézzel
  • Nancsika #196
    Nincsenmit..:)
    Nem, nem vagyok. :( Úgy 17.-e óta. Egyik napról amásikra... Szal nálam most ZsírosKenyér féle pokol van.
  • Membrah #195
    Nos, köszönöm...
    Tényleg jó..
    De furán fogalmaztál...
    Taln te nem vagy boldog?
  • Membrah #194
    Nem vagy illuzió romboló, én ennek tudatában vagyok4
    Egyszer voltam még ezenkívül igazán szerelmes, s nos elég kellemetlenül fejeztük be, s tényleg pokol volt az életem egy darabig..
    Után a jött az a fázis, amikor csak csapongtam és kersegélte...persze sikertelenül...
    Na de tanulta belőle...
    Megismertem a rosszat, hogy tudjam mi a jó!
    S különben meg mára úgy is csak a szép emlékek mardtak meg bennem!
    Másrészt, nem ez jár a fejemben...Félek persze, velem van ez a gondolat, de nem törődök vel, mert reménykedek mindig...
    Még ha tudom is, hogy szerte, akkor is...
    Olyankor azért, hogy minnél tovább örüljek annak,amit megkaptam végre...
    félelem és boldogság...Aggály és gyönyör...Pokol és Menny...
    Ilyen a szerelem...legalább is számomra!
    Odáig meg vissza vagyok, udom, hogy szeret, meg is bízok benne, de mindig reménykedek, hogy ne érjen véget ez a csodaszép álom soha, soha többé!
  • ZsirosKenyer #193
    szép dolog. de ha véget ér előfordulhat hogy pokollá változik az életed(bocs hogy illúzióromboló vagyok)
  • Breki33 #192
    de csak ha viszontszeretik.

    Vagy ha aki téged szeret teis szereted.
  • Nancsika #191
    SZép dolog, jah...
    Jó neked,meg annak aki az... Irigyellek! ;)
  • csabawarchief #190
    csak nem .)
  • Membrah #189
    Nnna úgy látom, hogy sajnos ez a topic is a halála előtt áll....
  • Membrah #188
    Szeretek róla ábrándozni,mert eleve,amikor velem van megnyugtat a közelsége...
    Akármilyen ideges lehetek,lehet bármilyen probléma,ha mellettem van megnyugszok,és elfelejtem,hogy baj van!
    Ha pedig nincs velem,és eszembe jut,jókedvre derülök,és mosolygok...
    Biztos furán festhetek mostanság az utcán,mert történetesen szinte mindig róla álmodozom,úgyhogy ellehet képzelni...
    Érdekes az is,hogy akármennyi időt lehetek vele,nem tudom megunni,egyszerűen imádok mellette lenni,s alig búcsúzunk el,már is hiányzik...
    Bármikor fel tudom idézni az illatát,a hangját,a szemeit,a mosolyát....
    Hát igen...Szép dolog a szerelem!
  • Membrah #187
    Köszi!
    Tényleg az vagyok...
    Ha csak rágondolok....:
  • DannyL #186
    ;) szerelmes vagy, gratulálok :)
  • Membrah #185
    Értem...
    Mondjuk én a szerelmemmel szintén így vagyok...Egy napot sem bírok ki nélküle...
    sosem sikerült még hosszú kapcsolatot kialakítnom,sajnos leginkább önhibámon kívül,de a mostaniról érzem,hogy az lesz..
    Senkiben nem bíztam még meg ennyire,és senkinek se hagytam,hogy kiismerjen ennyire...
    Apránkét felfedezzük egymás tulajdonságait,összeszokunk,s csak vele érzem teljesnek magam és az életemet!
  • Membrah #184
    Köszönöm...:-)
  • Breki33 #183
    ha lehet ilyet mondani
  • Breki33 #182
    szép
  • DannyL #181
    ijedős... :P
  • DannyL #180
    Az a baj tudod, hogy én elég ilyedős fajta vagyok, már olyan értelemben, hogy beparázok, ha valaki nagyon rámtelepszik. Befordulok rövidtávon. Ez volt az előző kapcsolatomban is, de én voltam a hibás mert hagytam.

    A mostani kedvesemnek ezt elmondtam és egy percig sem kellett magyaráznom, egyből értette a dolgot és azt mondta, hogy Ő is így gondolja, csak nem akart problémázni. Felnőttként gondolkodik és ez megnyugtat. De ez nem jelenti azt ugyanakkor, hogy hiányozna a szenvedély, mert minden egyre csak jobb ahogy kezdjük megismerni egymás apró tulajdonságait. Szóval hangolódunk egymásra, lassan, folyamatosan, de biztosan. Ez maradt ki az előzőnél és sosem volt 100%-os a megnyílás a másik felé. Nem tudom jobban elmondani...

    Ja és hogy honnan érzem ezt jónak? Onnan hogy lassan egy napot nem bírok ki nélküle. :-)
  • Membrah #179
    Persze elismerem,hogy más dolgában könnyű okosnak lenni...
    Ez csak elmélet,lehet,hogy tévedek.....
  • Membrah #178
    Nem akarlak megsérteni,de szerintem ez így nen teljesen igaz...
    Tény és való,hogy jobb türelmesen haladni,s nem egyből ásó,kapa,nagyharang,de ezek egyén- és párfüggőek!
    És a minőség számít,nem a mennyiség!
    Elhiszem,hogy a te esetedben a túl gyors tempó volt probléma,de ez nem mindig baj..
    Félreértés ne essék,semmi "rosszra" nem gondolok ezalatt,csupán arra,hogy egy heves,erős,szenvedélyes,szeretettel/szerelemmel teli kapcsolatban nem számít az idő!
    A minőség,a minőség...!
  • DannyL #177
    Persze, hogy lehet belőlük tanulni. Pont azt, hogy azokat a hibákat ne kövesd el megint. Én megtanultam, hogy 1 hónap után ne költöztessem a csajt magamhoz, meg hogy mindent meg kell beszélni, még a jelentéktelennek tűnő dolgokat is. 1 hónap után többet tudok a kedvesemről, mint az ex-emről 1 év alatt. :-)
  • Membrah #176
    Egyetértek!
    De a csalósásokból is leht tanulni...
    Kell..
    különben nagyon fájnának...!
  • DannyL #175
    Mintha csak a saját esetemet olvastam volna. ;) Pont ez az amin szeretnék változtatni a mostani kapcsolatomban. Mert nem megszerezni nehéz, hanem megtartani. Remélem menni fog.
  • Szandikka #174
    Hellóka Membrah!
    Igen nagyon tetszett amit írtél. Örülök hogy boldog vagy, és remélem ez nem fog változni
    Légy jó
    szia
  • Membrah #173
    Háát remélem tetszik....!!!
  • Membrah #172
    Akkor leírom...;-)
    Igaz,ez már régen volt és mára megtaláltam a nagy Őt,mégis fura érzés felidézni az akkori érzéseimet...
    Szerencsére már itt van mellettem az Egyetlen,az Igazi!:-)
    Szal íme:
    Álmodtam egyszer egy tündérmesét,
    Melyben a fiú szerette kedvesét.
    A lány boldog volt és mindent odaadott,
    S szentül hitte,hogy cserébe őszinte szerelmet kapott.
    A mese eleje könnyű volt és édes,
    Folytatása pedig szerelmes,színes.
    Teltek-múltak a napok és a hetek,
    A lány azt hitte mindketten szerelmesek.
    Csodálta a fiút,feltétel nélkül szerette,
    Akár meg is halt volna érte.
    Úgy látta,ezt a fiú viszonozza,
    Talán ezért is volt annyira belébolondulva.
    Azt gondolta végre megkapott mindent,amire vágyott,
    Szerelmet,törődést és boldogságot.
    A fiú eközben belül tipródott,
    Mert titkon más dolgok után vágyódott.
    Értékelte,tisztelte a lányt és megpróbálta szeretni,
    De hamar rájött a szerelmet nem lehet erőltetni.
    Megtett mindent,hogy a látszatot éltesse,
    Tudta a szerelmet megérdemli kedvese.
    Egy este viszont rájött,ez így nem mehet,ennek vége,
    Vallott a lánynak,s többé nem nézett annak csillogó szemébe.
    Nem volt rossz ember a fiú,csupán csak férfi,
    Ki a kalandot,a változást keresi.
    Meggondolatlan volt ez igaz,
    Bár ez a lánynak sovány vigasz.
    Szerelmének rózsája elhervadt,szirmai lehulltak,
    A láng kialudt,a nyár emlékei megsárgultak.
    Úgy érezte,összeesküdött ellene a világ,
    Rájött álma nem más,csak haszontalanság.
    Zokogott a lány,forgott körülötte minden,
    Így múlt el egy nem létező szerelem.
    A lány megtört,elillant a hite,
    Rémálommá vált a tündérmese....
  • Szandikka #171
    igen
    nagyon sajnaállak
    írd le
    okké?
    köszike
    boldog karácsonyt
  • Szandikka #170
    igen.
    oltári nagy szerencséd van
    de bízom benne hogy nekem is ez lesz
    addigis próbálok jókedvű lenni és elfelejteni
  • Membrah #169
    Kíváncsi-e valaki az én egykori versemre,amit azután írtam,hogy az első nagy szerelmem a szülinapomon(!) szakított velem?
  • Membrah #168
    Folytatva:Az élet körforgás!
    A jó után rossz,és fordítva!
    A rossz nélkül nem tudnád értékelni a jót!
    Sovány vigasz,de IGAZ!
    Jó és Rossz együtt létezik,egybefonódik,mert egyik a másik nélkül nem lehetne!
    Persze az is igaz,hogy erre csak akkor jön rá az ember,amikor már túl van csalódásokon,és végre megtalálta a jót!
  • Membrah #167
    Tényleg te írtad?
    Nagyon szép!Gratula!
    Mindenkinek azt kívánom,hogy találjon egy olyan embert,amilyet én most!
    Miközben olvastam,emlékképek villantak fel...
    Mégis hamar felvidultam,mert eszembe jutott a szerelmem,aki tudom,viszont szeret!
    Nekem is sok csalódásom volt,most mégis itt van mellettem,a (számomra) világ legszeretetreméltóbb embere!
  • DannyL #166
    És ha mindent elolvastál, akkor láthatod, hogy azért van élet a Földön és Te is jobban leszel, csak akarni kell. Én is teljesen kivoltam és most mégis olyan lánnyal vagyok fél év után, akivel már az elején minden jobb volt. Te is megtalálod még a szerelmet, ne izgulj! ;)
  • Szandikka #165
    Szia Dani!
    Nagyon szépen köszönöm az együttérzésedet
    a te sztoridat is elolvastam és nekem is nagyon tetszett
    Szia
  • DannyL #164
    Nagyon szép...és nagyon szomorú. :( Nagyon jól leírtad, megéltem én is, majd belehaltam. Akkor nem hittem el, de túl lehet rajta lenni. ;)
  • Szandikka #163
    ÍGÉRET!
    Ígérem nem zavarlak többé, s most elmegyek.
    Egy lány félre áll utadból és nem lesz többé a tied.
    Szemed csilogósan látom, vártad már ezt úgyhiszem,
    megkellett volna tenni régen, de mindent legőz a szerelem.
    Gondolkoztam mit is tegyek, mit csináljak nélküled?
    Mi lesz a cél ha már nem leszel?
    De mégis menj ha menned kell!
    Ne gondolj arra soha többé, hogy könnyen búcsúztam el!
    Tudom már késő, elvesztettelek, s nem jössz vissza sohasem.
    Arcod még most is látom, nem szóltál csak elmenteél csendesen.
    Valaki téged biztos szeret, valaki boldog ha melletted lehet,
    valaki szemében érted könny csurog, s tudd meg ez a valaki én vagyok!
    Mondd miért van az, hogy mindig azt szeretjük, aki hűtlen, aki mást szeret?
    Miért van az, hogy szívesen várjuk, pedig tudjuk rajtunk jót nevet?
    Miért van az hogy könnyet ejtünk ha a múlt emléke énekel?
    Bár találhat szebbet, jobbat lelkünk, de azt az egyet sohasem feledjük.
    Elhatároztam hogy elfelejtem, s próbálom feledni,
    De ha meglátom úgy érzem, ő csak az édes, ő csak az igazi.
    Megfogod látni köztünk minden véget ér ha múlnak az évek, s láthatod ki volt az ki igazán szeretett téged!
    Elmentél tőlem, és én hagytam hogy menj csak el,
    Hiába lett volna minden ki menni akar azt hagyni kell!
    Mosolygott rám az arcod, de mögé már senki sem néz.
    Ha most megkérdezné valaki mit jelent ez nekem?
    Egy pillanatba zavarba jönnék, s nem tudnék felelni hirtelen,
    Csak nagy sokára mondanám, semmiség csupán: Múló Szerelem!!!
    S nem veszi észre senki sem, hogy könnyes lett a szemem.
    Kacagva búcsúzom, de a hangom már remeg.
    Mosolygok az utca sarkáig, de aztán elfordulok, a könnyem csurog.
    Ha most megkérdezné valaki mit jelent ez nekem?
    Lehajtott fejjel csak ennyit mondanék: SEMMISÉG CSUPÁN, CSAK AZ ÉLETEM!!!
  • Szandikka #162
    pill és írok egyet
  • Vlala #161
    szvsz kezdeményezd Te a kibékülést, akkor szép ünnepetek lesz.