Felhők felett...

Linkelni lehet? Írni utálok... Ja de kb 2 napig géphez se jutok.... ááááááá 😄DDD

Sztem borítékolhatjuk, hogy nem lesz semmi. ;-)

Oks. Akkor ha semmi nem lesz, abbahagyjuk. 😊

Én jól elvoltam/elvagyok eddig, szó se róla, de ez annak is köszönhetõ, hogy éppen volt 15-20 percem és hangulatom hozzá. Viszont ha lehúzom magam (a wc-n, úgyis túl egoista vagyok), akkor sem az F-14, sem a MiG-21 felhozatal nem volt túlságosan vérbõ, és a MiG-29 esetén is inkább a két gép összecsókolódzása mozgatta meg a népeket...

A Tupoljevek esetén kiderül, hogy mennyire aktívak a többiek - ez ugyanis nem az én asztalom. <#vigyor3>

Hagyjuk abba? Hülyeség? 😊

Megbocsáss, de nekem úgy tünik, hogy max. mérsékelt sikernek nevezhetjük az eddigi eredményt... 😊

Ma éjféltõl TU-134 és TU-154. A két típus asszem viszonylag együtt futott nálunk, így kivételesen (de lesz még ilyen) egyszerre két típusról lehet értekezni. Legyetek szívesek minden esetben egyértelmûen feltüntetni, hogy hol melyik típusról van szó.

Kérdésem is lenne: kevés-e egy nap, hogy egy típusról csevegés is follyon? Mert ahogy látom, linkelés megy ezerrel, de nagyon csevely nincs a témákról. Hosszabbítsuk meg, hogy 1-1 típus több napig legyen a színen? Vagy jó ez így?

Lesz mindenféle, csak bevezetésnek néhány közismertebb gépet akartam, hogy lássam, megy-e ez a játék. Lesznek majd régebbi gépek a repülés hajnalától a II. VH-n keresztül napjainkig, lesznek helikopterek, utasszállítók, mûrepülõk, harci gépek, minden. Igyekszem majd vegyesen és minél szélsõségesebben ugrálni az évszámok és célok között. 😊

MiG-21 kivonása MO-ról
Magyar Mig-21-esek vége.....

Majd ha Su-26, Extra, vagy Zlin kerül szóba. Ezek itt számomra nem túl érdekesek.

Többiek miért nem aktívkodnak? 😛 Aki szereti a repülést, tessék becsatlakozni a játékba, szegény Cifu dolgozik itt minden nap! 😊

Sajnos nincs idõm most szösszenetre, szóval csak képek, meg egy kötelezõ link: MiG-21.de


Je-2A, a MiG-21 õse - még nyilazott szárnyakkal.


Je-5, új hajtómûvel, miután a szintén deltaszárnyú Je-4 pocsék teljesítménnyel bírt.


Je-6, Canard-szárnyakkal.


MiG-21F, az elsõ nagy példányszámban gyártott változat, még radar nélkül, de egy NR-30-as gépágyúval.


Egy viseletes egykori kelet-német MiG-21F-13, látható a nagyobb függõleges vezérsík, és megváltoztatott kabintetõ.

MiG-21PF, a második generáció nyitánya, nagyobb orrkúpjában radar,
szárnyai alatt egy-egy K-13 (NATO: AA-2 "Atol") légiharc rakétával, gépágyúja a korai változatoknak nincs,
késõbbi változatoknál a törzs alá egy konténerben egy két Gsh-23 gépágyú.


MiG-21FL, a MiG-21PF exportváltozata, itt éppen Indiai szinekben.


Lengyel MiG-21PFM géppár, új kabintetõ, KM-1 katapultülés


MiG-21PFMA, újabb radar, beépített Gsh-23 gépágyú.

MiG-21R felderítõváltozat, a harmadik generáció elõfutára, kiemelt, egyenes gerinc, négy szárnypillon. Nincs gépágyúja, a törzs alá fotókonténer függeszthetõ fel.


MiG-21Sz prototípus, még két szárny alatti pillonnal (érdekes az iker R-60 indító), a sorozatgépeken már négy pillon volt négy K-13 légiharc rakétának. Az "Sz"-nek nem volt beépített gépágyúja, a törzse alatt GP-9 gépágyúkonténert vihetett magával.


MiG-21M, beépített Gsh-23L gépágyúval, érdekes a képen a duplazáras bombatartó a belsõ pillonokon.


MiG-21MF, a MiG-21SzM exportváltozata. A legfõbb újdonság az új, erõsebb hajtómû (a MiG-21RF ennek felderítõváltozat).


MiG-21SzMT, "púpos" gerincû, több üzemanyag és ECM rendszer, új hajtómû.

MiG-21bis, a negyedik generáció nyitánya, R-25-ös hajtómû, fejlettebb fedélzeti elektronika.


MiG-21U, az elsõ széria kiképzõgép.


MiG-21US, a második/harmadik generációval együtt élõ kiképzõváltozat.


MiG-21UM, a legutolsó kétüléses változat.

Je-8, átmenet a MiG-21 és a MiG-23 között...


MiG-21-93, orosz nyitánya a MiG-21 felújításoknak. "Kopjo" radar az orrában, új avionika, új irányított fegyverek, sisakcélzó, stb. India bevásárol vele.


MiG-21 2000, az izraeliek "válasza", új radar és fedélzeti rendszerek.


MiG-21 "Lancer C", a Lancer egy román-izraeli felújítási program, a "Lancer A" a földi támadó változat, a "Lancer B" a kétüléses kiképzõ változat, a "Lancer C" pedig az elfogóvadász változat.

Kínai ág:


A kínaiak a MiG-21 alapján egész családokat építettek fel, ez a J-7E, amely félszárnyainak érdekes, megtört belépõéle van.


J-7G, az egyik kínai fejlesztési ág legújabb változata.


J-8 I., a MiG-21/J-7 vonal egy másik érdekes, két hajtómûves mutációja.


J-8 II., az elöbbi továbbfejlesztése, az orrrész és a beömlõnyílások MiG-23 szerûen van kialakítva.


Messzire esett a fájától: FC-1, amely szintén a J-7 család oldalbordája.

mig-21 bis, magyar színekben (lehet kicsit lassan tölt be)

mig-21 2000 módosítási terve:

Ha legközelebb késnék, akkor az választhat típust, aki éjfél után elõször betéved ide. 😊

Jaj, kicsit késtem a maival... MIG-21

ájemszori...

Ja és lejátszás winamppal semmi mással.

Sziasztok!

Ez most nem a játék része. Kata engedélyével a repnap netes közvetítésérõl felvett videókat teszek itt közzé. Ahogy töltöm fel õket, úgy teszem közzé, majd mikor fent lesz az összes, egy hozzászólásban összesítem õket.

Topi interjújának elsõ része a pénteki napról. Érdemes megnézni a lopakodó an2-est, amely leszállás közben po2-esnek álcázza magát.
http://users.atw.hu/jakabszallas/repnap/topiszaki.nsv

Topi mig-29-es szólója a vasárnapi napon.
http://users.atw.hu/jakabszallas/repnap/vtopi.rar

Egyébként pár napja mondtam, hogy Topi leszerel, és átadja a stafétát Bagirának.
kis pontosítás, idézet a Bács-Kiskun megye napilapjából, a Petõfi Népé-bõl:

"Káprázatos bemutatóval búcsúzott el a repülés magyarországi szerelmeseitõl tegnap, 39. születésnapján Szabó Zoltán százados, akit Topiként is tisztel már az egész ország. A kecskeméti repülõbázis világbajnok pilótájának abba kell hagynia a mûrepülést - ezt elõljárói közölték vele. A katapultálás ugyanis nem múlt el nyom nélkül, a hátá azóta is fájlalja. Szpetemberben még ott lesz egy belgiumi légiparádén, de ezzel végleg be kell fejeznie a show-repülést. A jövõben pilótaként fog szolgálni, de mint mondja, arra is felkészült, hogy nem ülhet többé a botkormány mögé. Utódja a légibemutatókon az eddig tartalékpilótaként szereplõ Molnár Gábor százados lesz. Becenevén Bagira."

Üdv:
DJviolin

Sziasztok!

Ezzel a képpel köszöntök mindenkit!

Remélem sokan voltatok Kecskeméten,és jól éreztétek magatokat.Már csak Tomcat hiányzott!

(ha valakinek nem jellene meg valamelyik kép, klikkeljen jobb gombal a helyére, és válassza ki a Kép megtekintése (Mozilla) vagy Kép megjelenítése (Internet Explorer) lehetõséget)

Az egyik elsõ Tomcat-logó (tervezet).


Egy vicces Grumman-rajz a kétfõs legénységrõl: TomCat (a pilóta) a szép nõkrõl ábrándozik,
míg GIBS (Guy In Back-Seat = A hátul ülõ srác) keményen dolgozik és számol...


A jó öreg "Anytime, Baby..." (Bármikor, bébi...) patch.


Az F-14 Japánba is készült (de ott is alulmaradt).

F-14B


F-14D pilótafülke mûszerfala.


F-14B felszállás.


F-14A metszeti ábra.

Elõtörténete:
Még az 1950-es években kezdõdött meg a munka egy tengerészeti "rakétahordozó" repülõgépen, a Douglas F6D-1 Missileer-en. Ez egy nagyon hatékony radarral lett volna felszerelve, és 10db AAM-M-10 Eagle rakétát hordozott volna. A feladata szerint nagy távolságból felderíti a célpontokat, és rakétáival leküzdi õket - bombázók esetén akár 360km-es távolságból. A Missileer kudarc lett, manõverezõképessége szánalmas volt, az AAM-M-10 rakéta szintén. A radar viszont igéretes volt, ezért az US NAVY úgy gondolta, hogy az alapötletett megéri továbbfejleszteni.
Az 1960-as évek elején Robert McNamara védelmi miniszter "egységesíteni" akarta a USAF és az US NAVY típusait, és úgy határozott, hogy mindkettõ számára az F-111 lesz az ideális vadászgép. McNamara nem volt mérnökember, és nem sokat értett a haditechnikához, az sem zavarta meg elképzelését, hogy az F-111 egy hordozóra talán csöppett túlméretes és túlsúlyos. A haditengerészet nem rajongott az ötletért, de és az F-111B gépet alkalmatlannak tartották a feladatra - mégis csak 1968-ban állították le véglegesen a programot, a hetedik elkészült prototípus után. A Grumman a haditengerészek elsõ negatív reakciói után elkezdett dolgozni egy kisebb változaton (az F-111-esnek a Grumman alvállalkozója volt, a típus a General Dynamics cég gyermeke amúgy), amit G-303 néven illettek. Az F-111B esetén az Eagle rakéta utódja, az egyszerûbb Phoenix lett, amely azonos elven mûködött (az indítás után a rakéta számára az indító gép küld pályamódosító parancsokat, majd az elfogás végsõ szakaszában a rakéta saját radarjával fogja be a célpontot és vezeti rá magát), de csak egy fokozatú volt, és hatótávolsága is lecsökkent mintegy 200km-re. A Grumman cég megvizsgálta az össze akkoriban elképzelhetõ desingt, vállszárnyas és alsó szárnyas elrendezés, merev szárny és változtatható szárnyállás, a beömlõnyílások elhelyezésénél a törzs mellett és alatti megoldások, stb.


Grumman G-303-D, alsó, változtatható szárnyállású terv modellje.

A gyõztes megoldásnak a G-303-E bizonyult, amelyet még némileg finomítottak, és ez alapján kezdték meg a prototípusok gyártását, melybõl az elsõ 1970-ben szállt fel.


Az elsõ felszállás...

Az AWG-9 radar/tûzvezetõ rendszer (amely 24 célt tudott követni, és 6 ellen rakétát rávezetni) és AIM-54 Phoenix teljesítménye, valamint az YF-14 képességei meggyõzték a haditengerészet szakértõit. A változtatható szárnyállásnak hála a gép mind alacsony sebességû leszállás, mind manõverezõ légiharc, mind nagy sebességû repülés közben jól viselkedett. 1973-ban az F-14A rendszerbe állt. A "Tomcat" név Tom Conolly Admirális-ból (a gép nagy támogatója a kezdetektõl fogva), és a Grumman "macskákból" (Cat) származik (Tom's Cat = Tom Macskája) fejlesztés idõszakában, amely ráragadt a gépre.
A standard fegyverzete az M61A1 Vulcan gépágyúból, négy AIM-54 Phoenix nagy hatótávolságú, két AIM-7 Sparrow közepes hatótávolságú, és két AIM-9 Sidewinder rövid hatótávolságú légiharc rakétából állt. A Phoenix-ek olyan nagyok és nehezek voltak, hogy bár a gép elvileg vihetett volna belõle hat darabot, ez esetben jelentõsen romlottak a repülési paraméterei, és a gép nem szálhatott le hordozóra (szárazföldi üzemeltetésnél ez utóbbi ugye nem okozott problémát).
A gép ugyanakkor messze nem volt népszerû az elsõ idõkben a hajózólegénység körében. A radar, a rakéták és a sárkányszerkezet ugyan elvileg csúcstechnika volt, de a Pratt & Whitney TF-30-P-412 hajtómû nem illett a gépbe, a teljesítménye kicsi volt, igen megbizhatattlannak bizonyult (jelentõsen alulméretezték a használat közbeni igénybevételek szempontjából), több esetben következett be turbinalapát-törés, és ugyan csak részben a hajtómû hibája, de ha utánégetõvel való repülés közben az egyik hajtómû leállt, a távol elhelyezett hajtómûgondolák miatt a gép visszahozhatattlan dugóhúzóba került.
A hajtómûproblémák késõbb is sok gondott okoztak, 1996-ban három gép zuhant le egy hónapon belül, a vizsgálat után az utánégetõ használtatát korlátozták: kizárólag vészhelyzetben szabadott használni az F-14B és F-14D gépeknél.
Az F-14-esek leváltása az F/A-18E/F gépekkel az 1990-es évek végétõl folyamatosan folyik, idén adta le az utolsó század a gépeit.

Változatok:


F-14A

F-14A: Elsõ sorozatgyártott változat. Az 1980-as években új hajtómûveket kaptak (TF30-P-414A), és az orrban lévõ infravörös érzékelõ helyett egy optikai felderítõ berendezés került beépítésre.

F-14A Plus: General Electric F110-GE-400 hajtómûvel felszerelt, és pár kisebb átalakításon (hajtómûmonitorozás, új rádió, stb.) átesett F-14A (késõbb ebbõl lett az F-14B, 1990 körül az F-14A+ végleg átkeresztelkedett F-14B-vé).

F-14B: Újonnan gyártott, vagy F-14A felújításából született alváltozat, F110-GE-400 hajtómûvel, új rádióval, új tûzvezetõ rendszerrel, stb.

F-14C: Miután az F-14 kizárólag elfogó vadászgépnek készült, földi csapásmérés képessége nélkül, a haditengerészetnek fellépett az az igénye, hogy ilyen célra is lehessen használni a gépeket. Ezért született meg az F-14C változat terve, ami azonban nem valósult meg: a NAVY inkább újabb A-6 Intruder gépek vásárlása mellett döntött.


F-14D

F-14D: Nagy volumenû átalakításon átesett régi F-14A / F-14B ill. újonnan legyártott gép. Új radar (AN/APG-71), digitális fedélzeti rendszerek, digitális adatkapcsolat, stb. Az 1990-es évek legelején összesen 54 gépet állítottak rendszerbe, de ezekbõl csak 37 újonnan legyártott, a többi korábbi gépek felújítása. 1991 végén a NAVY pénzügyi okokból (és az F/A-18 lobby miatt) leállította az F-14D programot.


F-14 "Bombcat" fegyveroperátor mûszerfala

F-14 "Bombcat": Az 1990-es évek közepén az F-14-esek egy részét elkezdték felkészíteni földi csapásmérésre is: irányítás nélküli bombák, bombakazetták, és lézerirányítású légibombák, valamint irányítattlan rakéták lettek integrálva a fegyverzetükbe. 1995-ben mutatkoztak be Bosznia felett, de a célt más gépek "világították" meg a bombák számára.

F-14T és F-14X: Az F-14 hatalmas költségei miatt a NAVY nehéz helyzetbe került, és az 1970-es évek legelején elkezdett olcsóbb alternatívák után nézni. A Grumman válasza az F-14T volt, mely egyszerûbb radarral és tûzvezetõ rendszerrel, továbbá csak AIM-9 Sidewinder és AIM-7 Sparrow rakétákkal rendelkezett volna (a NAVY végül ugye maradt az alap F-14 mellett). Az F-14X egy Izraelnek szánt hasonló módon "egyszerûsített" változat lett volna, de végül õk az F-15 mellett döntöttek.

F-14 Quick Strike: Egy továbbfejlesztett F-14D program, miután a haditengerészet lopakodó A-12 csapásmérõ repülõgép programjának kudarca után keresni kezdte a pótlását az A-6 gépeknek. A Grumman elkészítette az F-14 csapásmérõ változatát, az F-14 Quick Strike-ot, amely a Harpoon hajó elleni rakétákkal, SLAM robotrepülõgépekkel és egyébb irányított fegyverekkel lehetett volna ellátni. A kezdeményezés azonban alulmaradt az F/A-18E/F-el szemben.

Super Tomcat 21, Attack Super Tomcat 21, ASF-14: Egy XXI. századba szánt Tamás Macska átalakítás a Super Tomcat 21, amely a létezõ F-14 gépekhez. Átdolgozták a szárnyat, a LERX-et, egy darabból álló szélvédõt és F110-GE-429 hajtómûvek kapott volna, stb.
Továbbfejlesztése még az AST21 (Attack Super Tomcat 21), atombomba hordozására képes (a törzs alatti középsõ függesztési ponton), továbbfejlesztett fedélzeti rendszerek, más gépek légi utántöltéshez szükséges konténer felszerelhetõsége, stb.
A végsõ változat pedig az újonnan gyártott ASF-14 (Advanced Strike Fighter), az F/A-22-höz hasonló szintû fedélzeti rendszerek, új kompozit anyagok felhasználása a sárkányszerkezetben, stb.



Iráni F-14

F-14AGR: Az Iráni Sah-ot aggasztotta a MiG-25R felderítõgépek megjelenése a határainál, ezért az USA-hoz fordult, hogy az F-4 és F-5 vadászgépei mellé valamilyen hatékonyabb elfogó vadászgépet vásároljon. Az USA két lehetõséget vázolt fel: az F-14-et Phoenix rakétákkal, illetve az F-15-öt Sparrow rakétákkal. A Sah-ot lenyûgözte a Phoenix rakéta és az F-14, ezért melletük döntött. Az F-14 exportváltozata némileg egyszerûbb fedélzeti rendszereket kaptak, és a Phoenix rakéták is kevésbé hatékonyabb elektronikával voltak felszerelve. Az Iráni forradalom kirobbanásáig a megrendelt 80 gépbõl 79-et leszállítottak már (az utolsót megkapta az US NAVY), és a 714db AIM-54 rakétából leszállítottak már 284db-ot. A forradalom után az USA embargót hirdetett Irán ellen, így az F-14-esekhez nem kaphattak több alkatrészt, ám a gépek közül még mindig repül jópár (noha a többség már valószinüleg repképtelen a kannibalizáció miatt). A hírek szerint a gépeket megvizsgálták orosz mérnökök (a MiG-31-es R-37 (AA-9 'AMOS') rakétája sok téren hasonlít az AIM-54-re), sõt segítettek az Iráni repülõgépiparnak, hogy az F-14-es egyes alkatrészeit saját maguk tudják legyártani.

Ajánlott link:

Home of the M.A.T.S.

Háromszemélyes F-14-es (photoshop)


"Halálfejes" F-14-es.


"Playboy" F-14-es.


Egy másik fekete F-14-es.

Mai nap legyen fókuszban - hogy kicsit kalandozzunk a tengerentúlra is - az amerikai F-14 Tomcat és minden altípusa.

A Mig-29 gyûjtemény nagyon szép lett, de mint látható még mindig lehetne hozzátenni, úgyhogy napközben tessék szorgalmasabbnak lenni. 😉
Köszönöm mindenkinek, aki eddig részt vett a játékban, nagyon szép munkát végeztek!

Összes magyar MiG-29-rõl pár kép
Felvarrók

Egy ilyet túlélni nem semmi.

Mák.

A másik balesetrõl semmi használhatót nem találtam. Csak annyit, hogy egy európai légibemutatón történt a baleset.

Rövid elõtörténet: még az 1960-as évek végén, 70-es évek legelején a Vietnami háború tapasztalatai alapján új vadászgépprogramok indultak, amerikában az FX (a késõbbi F-15), a szovjetunióban a PFI. E program célja az volt, hogy egy modern, nagyon jó manõverezõképességú, rakéta- ás ágyúfegyverzetû légifölény gépet hozzanak létre, és egy típusban fogják össze a Frontlégierõ (VVS) és a Honi légierõ (PVO) gépállományát (addig a két légierõ eltérõ típusokat használt). A PFI tenderen a MiG iroda mellett indult a Szuhoj és a Jakovlev. A tenderre benyújtott elsõ MiG tervek még a MiG-25-ös továbbfejlesztései voltak. A tender elõre haladtával a Jakovlev kiesett (részben azért, mert a haditengerészeti Jak-41-re kellett koncentrálnia) a Szuhoj és MiG maradt talpon, de ekkor már mindkét terv "integrált" desing szerinti volt (ez a jól ismert Szu-27 és MiG-29 alak: a törzs végében, alul a hajtómûvek, az orrész felé emelkedik a gép háta, és maga az orr pedig kissé "lefelé" hajlik). A program ekkor érdekes fordulatott vett: kettéválasztották, az egyik egy könnyûvadász, amely a csapatok feletti légtér biztosítását kapja feladatul, és a nyugati F-16-osnak felel meg (az F-16-os eredetileg egy könnyû, olcsó légifölény vadászgépnek indult), ez lett a MiG 9-11, vagyis a MiG-29, míg a másik az F-15-ös ellenpárja, egy nagy hatótávolságú vadászgép, amely az ellenséges vonalak mögötti harcra termett, hogy fedezze a MiG-27-es, Szu-22-es, Szu-24-es vadászbombázókat és Szu-25-ös csatagépeket - ez lett Szuhoj T-10, vagyis a Szu-27. Az eredeti tervek szerint a két típust 2:1 arányban tervezték rendszerben állítani (tehát kétszer annyi MiG-29-est, mint Szu-27-est), és abból indultak ki, hogy a MiG gép fele annyiba kerül, mint a Szuhoj.
A fegyverzeténél azt határozták meg, hogy a Gsh-30-1 gépágyún túl két R-25-ös (késõbb az új R-27-es) félaktív radar irányítású, és négy R-60 (késõbb R-73) infravörös önirányítású légiharc rakéta. Földi célok ellen csak irányítattlan fegyverekkel rendelkezett (irányítattlan rakéták, légibombák), korlátozott használhatósággal.

Alváltozatai:
Típusjelzés (gyári jelzése) "NATO-név" vagy "Fantázianév"

MiG 29 (9.11) "RAM-L": Az elsõ prototípus változat, mely 1977-ben felszált.
MiG-29 (9.12) "Fulcrum-A": Az elsõ szériaváltozat.
MiG-29 (9.12A) "Fulcrum-A": Elsõ, butított exportváltozat, a MiG-23ML avionikájával.
MiG-29B (9.12😎 "Fulcrum-A": Exportváltozat a Varsói szerzõdés országaiba.
MiG-29UB "Fulcrum-B" (9.51): Kétüléses, radar nélküli változat.
MiG-29G (9.12A): G = Germany, német feljavításon átesett 9.12A, amely NATO standard rádiókat és IFF rendszert kapott.
MiG-29GT: A fenti, csak a kétüléses MiG-29UB alapon.
MiG-29C (9.13) "Fulcrum-C": Púposhátú változat plussz törzstankokkal és fejlesztett avionikával (1984)
MiG-29M "Fulcrum-E" (9.12): Jelentõsen átdolgozott változat, fejlesztett avionika, monochrome lapos kijelzõk, litium-aluminium ötvözet sárkányszerkezet stb. (1986)
MiG-29ME (9.15E / “MiG-33”😉: A MiG-29M exportváltozata, az 1990-es évek elején a Szuhoj-hoz hasonló számmisztika szerint átkeresztelték MiG-33-ra.
MiG-29E (9.21): Digitális kijelzõkkel felszerelt prototípus (1986).
MiG-29MR: A MiG-29M alapjára építkezõ taktikai felderítõváltozat (csak terv szintig jutott).
MiG-29UBM (9.61): A MiG-29M kétüléses kiképzõváltozata (csak terv szintig jutott).
MiG-29K (MiG-29KWP): Elsõ haditengerészeti, hordozóra szánt változat prototípusa a tapasztalatszerzésre, csökkentett tömeg (1982).
MiG-29K (9.31) "Fulcrum-D" (9.31): Nagyobb szárnyakkal szerelt tengerészeti változat a MiG-29M alapján, alulmaradt a Szu-27K-val szemben.
MiG-29KU (9.62): Radar nélküli kétüléses kiképzõváltozata a MiG-29K-nak.
MiG-29K (9.41): Továbbfejlesztett MiG-29K változat, digitális fly-by-wire irányítási rendszer.
MiG-29KUB (9.47): A fenti kétüléses kiképzõváltozata, radarral ellátva.
MiG-29Sz "Fulcrum-C" (9.12Sz / 9.13Sz): A Tolkacsev-féle árulás után átalakított MiG-29A/C, új radarral (1990), pénzhiány miatt csak egy századnyi került átadásra.
MiG-29SzD "Fulcrum-A" (9.12SD): A MiG-29Sz exportváltozata (1995).
MiG-29N: Malajziai exportváltozata a MiG-29SzD-nek, nyugati standard légi utántöltõ csonkkal felszerelték.
MiG-29NUB: A fenti kétüléses változata, radarral.
MiG-29SzE "Fulcrum-C" (9.13SzE): A MiG-29Sz exportváltozata nagyobb belsõ üzemanyagkapacitással.
MiG-29SzM (9.13SzM): MiG-29Sz, amelynek a földi támadóképességét kibõvítették (irányított fegyverek hordozására és indítása - 1995).
MiG-29SzMT (9.17): MiG-29M változat nagyobb púppal, hogy megnöveljék a belsõ üzemanyagmennyiséget (1997).
MiG-29SzMT(-2) (9.17-2): MiG-29SzMT továbbfejlesztés RD-43 hajtómûvekkel, Zsuk-FM radarral, fejlesztett digitális rendszerekkel.
MiG-29SMTK (9.17K): Tengerészeti változata a MiG-29SzMT-2-nek.
MiG-29UBT (9.52): Kétüléses harci változata a MiG-29SzMT-2-nek (1998).
MiG-29M1 (9.25 / 9.15D): MiG-29M továbbfejlesztése többcélú harci vadászgéppé, négy-négy függesztési pont a félszárnyak alatt, szines kijelzõk a mûszerfalon, stb.
MiG-29M2 v. MiG-29MRCA (9.25-2 / 9.15D): A MiG-29M1 kétüléses többcélú harci változata.
MiG-29M3 (9.25-3): Továbbfejlesztett MiG-29M2
MiG-35 (9.35): A MiG iroda is megpróbálkozott a Szuhoj-féle számmisztikával, és a MiG-29M2 típust ezen a néven próbálták exportálni.

MiG-29 "Sniper": A román légierõ számára készült Román-Német-Izraeli felújítási program (lapos kijelzõk, új avionika, stb.), kudarcnak minõsülõ eredmény, a "Sniper" gépeket kivonták a hadrendbõl.
MiG-29OVT: MiG-29SMT/M2 változat tolóerõ-vektoros hajtómûvel.



MiG-29 korai terv változatában, még inkább a MiG-25-re emlékeztett...


MiG-29 (9.11) prototípus, két R-27-essel és négy R-60-assal.


MiG-29 (9.12) az orosz légierõ színeiben.


Szlovák MiG-29B.

Egy "Puma" századba tartozó MiG-29UB.


MiG-29G-k.


Ukrán MiG-29C.


MiG-29M


MiG-29K (9.31) a Kuznyecov fedélzetén.

Maláj MiG-29N és NUB gépek.


MiG-29SzMT(-2) mûszerfal.


MiG-29UBT és arzenálja.


MiG-29M1


MiG-29M2 aka MiG-29MRCA

A fülke mögött találta el, volt vagy 2 másodperce, hogy eldötse mi legyen...

Mindketten túlélték.

Itt bontja az ernyõjét:

Nem akarom elhinni, hogy a pilóta túlélte, amelyik fülkéjét elmetszette a másik szárnya... Bár nem emlékszem már a baleset kimenetelére, de így a képet elnézve, annak a szerencsétlen nem sokesélye volt.

Elsõre én is azt hittem, de azok a gépek nem lángoltak így (közvetlen a balesetet követõ másodpercekben).

asszem ez az, amikor a vétlen pilóta a földön megverte (állítólag) a vétkes pilótát.

Nem, ez az, amikor két MiG-29-es ütközött össze. De elég a félszárnyakra nézni, hogy láthassa az ember, hogy nem Szuhoj (nincs a szárnyvégeken indítósin).

Így már tuti beugrik:

Ez nem a Le Bourget-is Szuhoj katasztrófa képe??

nyugodtan jöhet közben repnapos dolog, mert új és közérdekû 😊

hát igen, a 29esek szerencsére rendelkeznek egy nagyon jól teljesítõ katapultüléssel is...

Hát hogy mi a lényege, az most mellékes. Amit láthattunk a 29-tõl, és kobrának nevezték, az nem volt még 90fok sem. Szal max a gépet lehet ezért okolni, ill a szakkommentárt és a pilótákat, hogy ezt a manõvert kobrának nevezték.<#idiota>

tudtommal a kobra lényege pont hogy a nagy állásszög nagyobb mint 90 fok. itt viszont olyan 70 fokos lehet 😊 Egyébként nincs meg valakinek Topi és Bagira szóló bemutatója??? Tehát mindkettõ érdekelne valamilyen formában. (sõt ha valakinek Vári Gyula repülésérõl lenne videója azt is megoszthatná igazán😊)

EZT a képet én készítettem tegnap. Nem vok profi fotós, így nézzétel el nekem.:-) A képen a mig-29 kobra közben infracsalit szór. A botkormánynál Bagira.