KOZMOSZ
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Méghozzá minél hamarabb!
A csillagközi utazásnál szerintem nem kell vészharangokat kongatni még akkor sem, ha a fénysebesség megközelítése nem megoldható, és a féreglyukak/térugrások sem lesznek megvalósíthatóak az elkövetkezõ párszáz évben.
A megoldás a lassú, de határozott terjeszkedés. A Proxima Centauri 4 fényév, a jelenlegi technológiákkal kb. 50 év alatt oda lehet érni. Ez két generáció, egy kellõen nagy, és önellátó ûrhajóval semmi akadálya a csillagközi utazásnak. Persze a mostani rohanó világban nehezen emészthetõ, hogy az ember, aki elindult 20 évesen a földrõl csak 70 évesen ér a célhoz, de azért ez nem olyan vészes összeségében. Elég a tengerhajózás hõskorára gondolni, amikor Nagy-Brittaniából Indiába eljutni jó esetben egy év volt. Mégis kiéptettek egy mûködõ kereskedelmet...
Alternatíva lehet még a hibernálás is.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
If your idea of "beauty" is narrow, you will rarely see it unless you live a sheltered life and avoid new experiences. The moment I stop having fun with it, I'll be done with it.
folyamatosan olyan dolgokat állítgatsz, hogy mik nem lehetségesek
képzeld azt hogy te egy 1870ben élõ emberke vagy, lóval közlekedsz mindennap, de mindössze száz éven belül jön a tévé, autó, rádió, repülõ, atombomba, a számítógép, sõt, még a holdra is lép az ember
ugyanezt helyettesítsd be 2004be, és próbáld elképzelni mi lesz 2104ig - kizártnak tartom hogy menni fog, felfoghatatlan 😊
Ezt ma még nem lehet biztosan kijelenteni. A fizika még tartogathat magában érdekes lehetõségeket.
Ezt nem igazan ertem... En nem errol beszeltem, ill. te nem erted a foldonkivuli elet fogalmat... Ha nem jon az az aszteroida, lehet ma pikkejes lenne a borod, es a szellemi szinvonalad ma igen topa lenne... attol meg lehet elet a Foldon kivul, mert nem jottek el hozzank, sot mi tobb, csak erre van esely... ha belegondolsz, az emberiseg soha nem fog tudni kijutni a Naprendszerebol, mert az szinte elvi keptelenseg lenne... hacsak nem gorbiti meg a teret annyira, hogy zero mozgassal tobb millio fenyevet repul... de a teret sose fogjuk tudni gorbitgetni, mert az esetleg valami fekete lyukas technologiaval sikerulne, mert ugye csak annak a kornyezeteben gorbul a ter, de akkora energiat soha az eletben nem fogunk tudni szerezni...
`Take a look to the sky just before you die`
A fejlõdés olyan gyors, hogy az emberi faj létszáma mindössze egy évszázad alatt a többszörösére ugrott, tehát agressziv expanzióval - ha technikai lehetõség lenne - nagyon gyorsan (az évmilliárdokhoz képest ez a pártizezer év semmi) elterjednénk az egész galaxisban.
A Foldon kivuli eletrol: a Fold kb 4-5 milliard eves... az univerzum meg kb 15 milliard... -Feltetelezesek szerint-
En ugy erzem, az is lehet, hogy az egesz univerzumban mi vagyunk az elsok, akik elunk... Ha belegondol az ember, nagy szerencse kell ahhoz, hogy egy bolygo ugy alakuljon ki, hogy
szerves anyag keletkezhessen... es persze hosszu idore is szukseg van hozza... lehet mi vagyunk az elsok, bar ki tudja😊
`Take a look to the sky just before you die`
`Take a look to the sky just before you die`
A Phoenix közvetlen a kioldás után.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
Én nem is állíottam ennek az ellenkezõjét. 😊
A relativitás csupán azt mondja ki, hogy semmilyen információ vagy hatás sem haladhat c-nél gyorsabban. Az ûrhajós példa ezzel nincs ellentmondásban ugyan is, itt egyik vonatkoztatási rendszerhez képest (ûrhajó ill. külsõ szemlélõ) sem halad semmi a fénynél gyorsabban. Az ûrhajósok azért láthatják egymást, mert az õ saját idejük -a külsõ szemlélõhöz képest- lelassul ezért úgy érzékelik, hogy c-nél lassabban távolodnak egymástól.
If your idea of "beauty" is narrow, you will rarely see it unless you live a sheltered life and avoid new experiences. The moment I stop having fun with it, I'll be done with it.
nem lehetséges... a sebességek összeadására nagyon szép képletek vannak fénysebesség közelében (bizonyított, "kimért" képletek részecskegyorsítókban) amik nem engedik, hogy bármely nyugalmi tömeggel rendelkezõ tárgy ne gyorsulhasson fénysebesség fölé vagy akár elérje azt. az egyetlen 'anyag' ami elérheti ezt az a foton, annak viszont nincs nyugalmi tömege, csak az aktuális közegben mért fénysebességhez mérhetõ fénynyomása, és minden pontból kisugározva (haladjon az bármilyen sebességgel) fénysebességgel terjed minden irányba.
(persze mindez csak a relativisztikus világegyetem területén mûködik, az erõsen görbült területeken problémák adódnak ezzel, ott a relativitáselmélet se teljesen áll)
plusz mégegy apró kitétel az 'éjszakasötétvan' dologhoz - az univerzum nagyon nagy sebességgel tágul jelenleg, a távolabbi dolgok tõlünk nézve még nagyobbal, és ebbõl adódóan hatalmas vöröseltolódást szenved a fényük -> láthatatlanná válik, és lassacskán beleolvad a háttérsugárzásba/csak rádióteleszkóppal lesz érzékelhetõ, szabad szemmel nem. ezért (is) sötét az éjszaka.
If your idea of "beauty" is narrow, you will rarely see it unless you live a sheltered life and avoid new experiences. The moment I stop having fun with it, I'll be done with it.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
A Relativitás Elméletet 1000+1 féle kísérleti tapasztalat igazolja és még nem volt, olyan ami ellentmondott volna neki.
Hajrá Dózsa György!
Elvileg lehetséges, hogy két tárgy fénysebességnél gyorsabban távolodjon egymástól, ám ez nem jelenti azt, hogy ne látnák egymást.
Ha mondjuk egy pontból, egymással ellentétes irányba elindítanak két ûrhajót a fény sebesség 80%-val, akkor csak egy külsõ szemlélõ szerint távolodnak egymástól a fénysebesség 160%-val. Az ûrhajóban lévõk akkor is úgy érzékelik, mint ha a fénysebességnél lassabban távolodnának egymástól.
ha csak maga a tér görbe, akkor a foton mint részecske pályája térrel együtt görbülne..
Hajrá Dózsa György!
De szerintem a tér-görbület is - ha igaz - bejáttszik...
"
egy galaktikában olvastam róla, és kezdtem el gondolkodni rajta. és ez tényleg paradoxonnak tûnik.
Az egy dolog hogy az 1929 es Hubble elv szerint a távoli csillagok / galaxisok távolságával egyenesen arányban nõ a távolodási sebesség. Azt is kimutatták ( ~ tapasztalat ) hogy a 6 mrd fényévnyire lévõk nagyjából fél fénysebességgel távolodnak. Így a 12 re lévõk már fénysebességgel. Amikrõl sugárzás már nem jut el a földre semmilyen mértékben. Tehát a "belátható" univerzumot vehetjük végesnek, de ebben a véges térben is vehetjük a csillagok számát végtelennek, mivel elég nagy 😊
---> Tehát éjszaka világosnak kéne lennie ( nem a SARKOKON !!! ), nappal meg még világosabbnak, hisz a fehér háttér elõtt lenne a napunk.."
Hajrá Dózsa György!
Hajrá Dózsa György!
Amúgy a végtelent nem úgy kéne elképzelni, hogy minden irányban sosincs vége...inkább úgy mint mondjuk egy leírt 8-ast, vagy magát a végtelen jelét...
A kérdést, hogy "mit csinált Isten, mielõtt megteremtette a világot", Szent Ágoston elhárította, bár nem dicsérte azt a tréfás választ sem, hogy "elõkészítette a poklot azok számára, akik túl sokat kíváncsiskodnak". De a tudomány már csak olyan, hogy nincs az a kérdés, amit fel ne tenne, ha eljött az ideje. Amikor aztán úgy érzi a kutató, hogy beleshet a teremtés elõtti és a végítélet utáni pillanatokba, nehéz ellenállni a kíváncsiság kísértésének. Ám ezen a szinten már a kérdésfelvetés is nagyon nehéz, amit L. Lederman Nobel-díjas amerikai fizikus meghökkentõ aforizmája fejez ki: "Mi a kérdés, ha a válasz a világegyetem?" Pontosan ezzel a kérdéssel foglalkozik Stephan Hawking A világegyetem dióhéjban (Akkord 2002) és a Brian Green Az elegáns univerzum (Akkord 2003) címû könyve. Vannak, akik kételkednek a racionális válasz lehetõségében, és elbizakodottnak tartják a tudományt. A szerzõk a tudomány tapasztalatára hivatkozva - amely Einsteint arra a megállapításra késztette: "a világegyetem legérthetetlenebb tulajdonsága, hogy megérthetõ" - bizakodók.
A kísérletezés és a matematika folyamatosan finomodó eszközeivel a tudomány egyre újabb és újabb szinteket fedezett fel a lét struktúráiban. A kis méretek felé haladva felbontotta a molekulákat, majd az atomokat, végül az elemi részecskéket is. A nagy távolságok irányában pedig felfedezte a Tejutat, annak társait, majd a galaxishalmazok egyre sokasodó csoportjait. És a természet jelenségeiben mindenütt fenségességet és szépséget tükrözõ mintákra bukkant. A kutatások az elmúlt évtizedekben elérték a világ fundamentumának azt a szintjét, ahol már Isten gondolatai látszanak feltárulni. Ez a különös metafora arra utal, hogy az elméletek, a jelenségek kapcsolatainak leírásán túllépve, rákérdeztek a végsõ miértekre. Miért éppen ilyen a tér szerkezete, miért éppen ezek a részecskék léteznek, miért éppen azok a fizikai állandók értékei, mint amelyek a kísérletekben megmutatkoznak? Az ember az õt kezdettõl fogva érdeklõ kérdésre két irányban kereste a választ. Az egyik a színes és meseszerû teremtéstörténet, hõsei pedig az adott korok társadalmát tükrözõ istenek. A másik lehetõség: a matematikai képletek formájában megírt, folyamatosan változó, de az ellenõrzés próbáját vállaló tudományos modellek. A tudomány három magyarázattípust kínál a miértre: a véletlent, a végsõ elmélet képletét és az evolúciót. Ha a teremtéstörténetet a legkönynyebben befogadható magyarázatnak tekintjük, akkor a véletlen a legtriviálisabb, az evolúció a legmeggyõzõbb, a végsõ elmélet pedig a legelegánsabb megoldás.
A két szerzõ - korunk tudományának világhírû képviselõi - az elegáns megoldás esélyét kutatja. A klasszikus fizika és az elektrodinamika ellentmondása késztette Einsteint a speciális relativitáselmélet kidolgozására, majd a speciális relativitáselmélet és a gravitációs elmélet ellentmondása vezette tovább az általános relativitáselmélet megalkotásához. A kvantummechanika és az általános relativitáselmélet ellentmondása szinte nyomja a kutatókat a nagy egyesítés felé. A kihívás óriási: ne csupán a "születést" - a Big Banget - követõ percektõl kezdve legyen képes a tudomány leírni a történéseket, hanem a "fogantatás" folyamatát is értelmezhetõvé tegye. Ehhez azonban egyesíteni kell az eddig csak egymástól szigorúan elkülönítve mûködõképes kvantummechanikát és az általános relativitáselméletet. De a XXI. század tudománya már nem elégszik meg azzal, hogy - mint az ún. standard elmélet - a kiszámolt képletekbe behelyettesítse a kimért kísérleti adatokat, és leírja, miként mûködik a világ. A mindenki által elérni vágyott "Szent Grál" egy olyan elmélet - a Minden Elmélete -, amely matematikai szükségszerûség formájában képes megadni az erõk és a részecskék - a kísérletekben ténylegesen feltáruló jellemzõinek - értékeit. Ez a szükségszerûség késztette Einsteint arra, hogy a kérdésre, "Vajon teremthette-e volna Isten másmilyennek a világot?" nemleges választ adjon. A kutatók az Isten számára is kikerülhetetlen kényszereket jelentõ struktúrákat keresik.
Mindkét könyv világsikert aratott, mindkettõt a szakma kimagasló képviselõje jegyezte, és mindkettõ ismeretterjesztõ céllal íródott. Hawkingé szubjektívebb, csapongóbb, de képileg színesebb. Élvezet forgatni. B. Green könyve teljesebb áttekintés ad a fizikáról, és mélyebb bepillantást enged - a "Szent Grál" - a szuper-húrelmélet kutatásának állásába. Elgondolkoztató azonban, hogy e kimondottan ismeretterjesztõ céllal íródott könyvek megértése nagy figyelmet és további - még populárisabb - könyvek segítségét igényli. Olyan érzéssel forgathatjuk mindkét alkotást, mint a középkori kódexek tengeri kalandokról szóló beszámolóit, amelyek furcsa szörnyekrõl, egzotikus lényekrõl adtak hírt. E történetek arra voltak jók, hogy felgyújtsák az olvasó fantáziáját, és arra ösztönözhették, induljon el maga is megtapasztalni a sokféle csodát. Az, hogy ma jól ismerjük glóbuszunkat, annak köszönhetõ: sok nemzedék legkiválóbbjai elindultak a felfedezés útjára. A régi kódexek mintájára kell olvasni e két könyvet is. Ne zavarjon, ha valamit nem értünk pontosan meg benne. A felfedezõk egy olyan világról tudósítanak, amely hétköznapi fogalmainkkal nem írható le. De egy olyan új világkép ígéretét hordozzák, amelyben a világmindenség összes jelensége racionálisan értelmezhetõvé válik.
egy érdekes cikk a giroszkóp golyókról amiket nemrég lõttek ki az ûrbe - olyan számokkal dobálóznak, mint "ha 90milliószorosára nagyítanánk a golyókat, hogy akkorák legyenek mint a Hold, a legnagyobb magasságkülönbség a felszínén kevesebb, mint 60 centi lenne"...
kellemes kis mese 😊
If your idea of "beauty" is narrow, you will rarely see it unless you live a sheltered life and avoid new experiences. The moment I stop having fun with it, I'll be done with it.
''Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely magát a problémát létrehozta''

''Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely magát a problémát létrehozta''
elsõ fázisban megszuletett az A-12 jelu felderitõ repulogép, amely azonban egyfõs személyzetel csak fotooptikai eszkozoket hordozott a fedélzetén. Elsõ felszálására 1962 április 29-én kerult sor. Az A-12-bol készitették el a kétfos személyzettel repulo, már komplex felderitõfelszerelést hordozo sr-71-est....
''Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely magát a problémát létrehozta''
A blackbirdit eredetileg RS-12 illetve B-71 néven csapásmérõ feladatra szánták....
''Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely magát a problémát létrehozta''
2. ez az oldal jött be elsõre
3. én is az sr rs felcserélésérol hallottam még régebben
4. mindjárt utánanézek a top gun archivumomban 😄
''Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely magát a problémát létrehozta''
Amúgy a tömegmédiát ilyen téren nagyon nem bírom. Egy-két éve volt olyan, azt hiszem pont az RTL-en, hogy a hír szerint indul az ISS-re a következõ Szojuz. Az alá bevágott képanyag pedig egy Proton hordozórakéta indulását mutatta...

A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
Az indítás lapja @ Space.com
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
http://druglord.buzz.hu/ ;)