Haditechnikai Topic
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png)
#45093
Pár észrevétel az optikai AAM-ekkel kapcsolatban:
-Elõször is nem kell egybõl BVR-ben gondolkodni, akár rövid távú légiharc rakétánál is szóba jöhet. Ott nincs gond az azonosítással sem.
-Ha már BVR-ben gondolkodunk, akkor nem árt megjegyezni, hogy az összes komoly BVR rakéta az elsõ fázisban az indító géptõl kap adatkapcsolaton át információkat, egy AIM-120D sem képes egy mai modern 4+ generációs gépet a saját radarjával 15-20km-nél messzebbrõl befogni. Tehát az optikai célkövetés ilyen téren megint ott tart, hogy elég az indító gépnek megfelelõ észlelõ/azonosító rendszerrel bírnia.
-E fentivel kapcsolatban megjegyezhetõ, hogy a cél azonosítása BVR távolságnál nem igazán lehetséges, a BVR ugye beyond visual range, ha szó szerint vesszük, a Föld görbülete és a légköri torzítás miatt ez mondjuk legyen 50-60km, közepes (4-6km) repülési magasságnál. Ha viszont a célgép 10km+ magasságon repül, akkor már nem elképzelhetetlen, hogy akár 100km+ távolságról is lehet észlelni és azonosítani. Ne feledjük, hogy a Sniper és hasonló konténerek a Földi célpontok elleni bevetésre készültek, ebbõl a szempontból tehát rossz példák.
Az F-14A-nál megjelent TCS esetén egy DC-10-est 85 mérföldrõl, egy F-111-est 40 mérföldrõl, egy C-130-ast 35 mérföldrõl, egy F-5-öst 10 mérföldrõl azonosíthat. Megjegyzem viszont, hogy a TCS az 1970-es évek színvonala...
Esetleg lehet, hogy a jövõben nagyobb átmérõjû optikai rendszerekre lesz szükség a repülõgépeken? Na jó, persze ez vicc kategória lenne, de ha az optikai rendszereket mérlegeljük, nem vitás, hogy nem nagyon lenne akadálya a mûködtetésüknek. Legfeljebb az idõjárás. 😊
-Elõször is nem kell egybõl BVR-ben gondolkodni, akár rövid távú légiharc rakétánál is szóba jöhet. Ott nincs gond az azonosítással sem.
-Ha már BVR-ben gondolkodunk, akkor nem árt megjegyezni, hogy az összes komoly BVR rakéta az elsõ fázisban az indító géptõl kap adatkapcsolaton át információkat, egy AIM-120D sem képes egy mai modern 4+ generációs gépet a saját radarjával 15-20km-nél messzebbrõl befogni. Tehát az optikai célkövetés ilyen téren megint ott tart, hogy elég az indító gépnek megfelelõ észlelõ/azonosító rendszerrel bírnia.
-E fentivel kapcsolatban megjegyezhetõ, hogy a cél azonosítása BVR távolságnál nem igazán lehetséges, a BVR ugye beyond visual range, ha szó szerint vesszük, a Föld görbülete és a légköri torzítás miatt ez mondjuk legyen 50-60km, közepes (4-6km) repülési magasságnál. Ha viszont a célgép 10km+ magasságon repül, akkor már nem elképzelhetetlen, hogy akár 100km+ távolságról is lehet észlelni és azonosítani. Ne feledjük, hogy a Sniper és hasonló konténerek a Földi célpontok elleni bevetésre készültek, ebbõl a szempontból tehát rossz példák.
Az F-14A-nál megjelent TCS esetén egy DC-10-est 85 mérföldrõl, egy F-111-est 40 mérföldrõl, egy C-130-ast 35 mérföldrõl, egy F-5-öst 10 mérföldrõl azonosíthat. Megjegyzem viszont, hogy a TCS az 1970-es évek színvonala...
Esetleg lehet, hogy a jövõben nagyobb átmérõjû optikai rendszerekre lesz szükség a repülõgépeken? Na jó, persze ez vicc kategória lenne, de ha az optikai rendszereket mérlegeljük, nem vitás, hogy nem nagyon lenne akadálya a mûködtetésüknek. Legfeljebb az idõjárás. 😊
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45092
A nagy gond az, hogy hogyan akarsz optikai BVR rakétát indítani, ha a célt a radar nem is látja. Ha megy olyan közel vagy, hogy egy ilyen szezor látja - pl. Sniper - akkor már a radar is valószínûleg. A csökkentett észlelhetõségû gépek is észlelhetõek, "csak" tényleg közel kell menni.
Az elektronikus IFF azonosításhoz viszont a gépnel látódnia kell a radaron tudtommal, mert csak úgy tudja az interrogator lekérni az IFF azonosító kódot.
Tehát azért írtam kérdõjellel, mert ötletem sincs.
Az elektronikus IFF azonosításhoz viszont a gépnel látódnia kell a radaron tudtommal, mert csak úgy tudja az interrogator lekérni az IFF azonosító kódot.
Tehát azért írtam kérdõjellel, mert ötletem sincs.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45091
Mi jöhetne még szóba mint azonosítás?Elméletileg?
"Azok az emberek, akik abban hisznek, hogy világot egy globális összeesküvés irányítja, még sohasem próbáltak meg irányítani vagy felügyelni egy legalább 10 f?s munkacsoportot."
#45090
A gond az, hogy a cél ellentétes oldaáról jön csak fény, akkor csak a cél körvonalát látod, de mást nem. Ez alapján a célfelismerés problémás. Nem feltétlen azonosításra kellene a szenort használi. Egyszerûbb módszer az, hogy valami más módon azonosítod a célt - de milyen módon ? - és a célkövetés meg optikailag legyen bármi is a cél.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45089
Az alak változásának követése csak szoftver kérdése. Ha megvan minden légi jármû 3D-s modellje, akkor már csak forgatni kell, hogy egyezés legyen a látotakkal. Ez se nehezebb, mint egy arcfelismerés😊
Ha most nem tudják megcsinálni, majd 10 év múlva.
A nehézséget inkább az optika jelenti, 100km-rõl egy 10m-es tárgy használható felvételéhez kellhet vagy fél méteres felbontás legalább, ami nagyságrendileg a kémmûholdak szintje, egy pici rakétába nem igazán belezsúfolható. Plusz a légköri zavarok, amik ilyen távolságból jóval nagyobbak, mint akár az ûrbõl nézve.
Ha most nem tudják megcsinálni, majd 10 év múlva.
A nehézséget inkább az optika jelenti, 100km-rõl egy 10m-es tárgy használható felvételéhez kellhet vagy fél méteres felbontás legalább, ami nagyságrendileg a kémmûholdak szintje, egy pici rakétába nem igazán belezsúfolható. Plusz a légköri zavarok, amik ilyen távolságból jóval nagyobbak, mint akár az ûrbõl nézve.
#45088
ezeket a játékleírásokat mindig benézem - portugál-brazil oldalt nem is értem igazán -
#45086 post, hát ez így ebben a formában sztornó, túl szép lett volna - nem értem hogy nem tûnt fel 😊))))
#45086 post, hát ez így ebben a formában sztornó, túl szép lett volna - nem értem hogy nem tûnt fel 😊))))
Szent Haba-kukk
#45087
szóval akit esetleg érdekelne mégis a Puma IFV-s kép az alábbi url-n meg is nézheti:
http://i20.photobucket.com/albums/b216/Eurocopter/SPZPUMAseitlich.jpg
http://i20.photobucket.com/albums/b216/Eurocopter/SPZPUMAseitlich.jpg
Szent Haba-kukk
#45086
Temsah ICV alatt van is róla egy aktualizált leírás, van hozzá minden - a falkont én az olifántra képzeltem , de úgylátszik ehhez is már lehetne:S. Egyébként ha valaki megnézte láthatta hogy létezik egy hasonló izraeli IDF Puma változata is a tanknak, de annak jelentõsége vsz. csak annyi hogy ott is lenne hozzá kis alkatrész.
És van itt egy tanulságos kép a német Puma pótpáncélzatáról is:
És van itt egy tanulságos kép a német Puma pótpáncélzatáról is:
Szent Haba-kukk
#45085
Az optikai rávezetéses légiharc rakéta meg nem is igazán kivitelezhetõ. Befogáskor ugyanis egy adott alakot fog be az érzékelõ, ami manõverezés közben bizony változik nem is ritkán, szóval a célt igen hamar eldobná a rakéta.
Ez a megoldás a földi célpontok elleni rakétáknál szokás, a korai IR fejek sem alakot fogtak be, hanem csak a hõforrást. A hasonló elvû optikai rendszernek, ahol csak a "sötét foltot" követné a rakéta, sem lett volna nehezebb dolga.
Ez a megoldás a földi célpontok elleni rakétáknál szokás, a korai IR fejek sem alakot fogtak be, hanem csak a hõforrást. A hasonló elvû optikai rendszernek, ahol csak a "sötét foltot" követné a rakéta, sem lett volna nehezebb dolga.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45084
Igazából nem is arról van szó, hogy elfogó feladatra ideális a magas szárnyterhelés, hanem egyszerûen nem lényeges, hogy alacsony legyen.
A magas szárnyterhelés a kis magasságú repüléseknél elõnyös, ugyanis stabilabb repülést tesz lehetõvé, a gép nem érzékeny annyira a turbulenciára. A Tornado ADV esetén ez az IDS öröksége.
Az optikai rávezetéses légiharc rakéta meg nem is igazán kivitelezhetõ. Befogáskor ugyanis egy adott alakot fog be az érzékelõ, ami manõverezés közben bizony változik nem is ritkán, szóval a célt igen hamar eldobná a rakéta.
A magas szárnyterhelés a kis magasságú repüléseknél elõnyös, ugyanis stabilabb repülést tesz lehetõvé, a gép nem érzékeny annyira a turbulenciára. A Tornado ADV esetén ez az IDS öröksége.
Az optikai rávezetéses légiharc rakéta meg nem is igazán kivitelezhetõ. Befogáskor ugyanis egy adott alakot fog be az érzékelõ, ami manõverezés közben bizony változik nem is ritkán, szóval a célt igen hamar eldobná a rakéta.
#45083
Ha itt most az MP40-re gondolsz, akkor ahhoz pl semmi köze nem volt Schmeisser-nek. A németek soha nem is nevezték így, tipikusan a gyártó után kapták a nevüket a csapatoknál a fegyverek (MP28 - Bergmann (ezt mondjuk Schmeisser tervezte), MP40 - Erma).
Az MP40-et Heinrich Vollmer tervezte az Erma Werke-nél. Akkoriban Schmeisser a Haenel-nél dolgozott.
Az MP40-et Heinrich Vollmer tervezte az Erma Werke-nél. Akkoriban Schmeisser a Haenel-nél dolgozott.
#45082
Nemrég vótak témák a dél-afrikai Olifant MBT-k. Csak érdekességképp , gondolom páran ismerik is, de ugyanarra a Centurion alvázra építették ezt az APC-t a Jordánok - Temsah , ja és van nekik egy saját tervezésû L50-es Falcon tornyuk is.
Nem gondolnám hogy probáltáke ezeket egyiket a másikkal összepasszintani ... szinte mindegy is milyen variációban.
Nem gondolnám hogy probáltáke ezeket egyiket a másikkal összepasszintani ... szinte mindegy is milyen variációban.
Szent Haba-kukk
#45081
A franciák nem voltak felkészülve légi támadásra, így "kézben" nem volt Mistral náluk, egyébként ha megnézed, a videón is látható, hogy a Szuhojok folyamatosan dobálták a csalikat, tehát ha rá is lövik a rakétákat, nem garantált az, hogy le is szedik vele.
A Franciák nem háborús feladattal mentek oda, az Elefántcsontparti reptér elleni támadást is csak akkor hagyták jóvá, miután a fenti támadás megtörtént.
A Franciák nem háborús feladattal mentek oda, az Elefántcsontparti reptér elleni támadást is csak akkor hagyták jóvá, miután a fenti támadás megtörtént.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45080
szóval minek mistral ha jó nekik a milan is? 😊
\"Hány fokon üzemel egy x2 4400+ proci átlag normál üzemmódban? De jó, oké, megnézem akkor az amd.com ot. Azt hittem van vki aki megnézi helyettem, te láma válaszoló.\" bye ent
#45079
nem kellet volna csak a video leírását elolvasni...:
The French responded quickly and took out both Sukhois with Milan ATGMs, they also destroyed several Ivorian helicopters.
The French responded quickly and took out both Sukhois with Milan ATGMs, they also destroyed several Ivorian helicopters.
\"Hány fokon üzemel egy x2 4400+ proci átlag normál üzemmódban? De jó, oké, megnézem akkor az amd.com ot. Azt hittem van vki aki megnézi helyettem, te láma válaszoló.\" bye ent
#45078
A francia hadsereg " hirhedt " Mistral kézi légvédelmi rakétái hol voltak Elefántcsontparti polgárháboruban ?? Otthonfelejtették ?
Szu-25-ös csatarepülõtámadás francia katonai bázis ellen :
http://www.youtube.com/watch?v=rEh9SbD0_Lc
Szu-25-ös csatarepülõtámadás francia katonai bázis ellen :
http://www.youtube.com/watch?v=rEh9SbD0_Lc
#45077
OFF
BWR - Basic Water Rescue (course) <#banplz>
ON
BWR - Basic Water Rescue (course) <#banplz>
ON
#45076
Nincs gáz, ha úgy írnád hogy én is megértsem akkor 4x ilyen hosszú lenne. :-) Ha elolvasom mi a francnak a rövidítése a mozaik szó, akkor már értem :-)
@Cifu: Akkor mégse írtam nagyon nagy baromságot. :-)
@Cifu: Akkor mégse írtam nagyon nagy baromságot. :-)
#45075
Többszörös probléma. Hajó elleni robotrepülõgépet lehet indítani repülõgéprõl, helikopterrõl, hajóról és tengeralattjáróról. A levegõben ugyan elég decensek az USN gépek, nagyon jó hajóra és repülõgépre telepített radarjaik vannak, ám ettõl még nem jelenti azt, hogy minden támadót egybõl ki tudnának szúrni, a mai hajó elleni robotrepülõgépek hatótávolsága jellemzõen 100km-nél is nagyobb, ez pedig már elég szép távolság, pláne hogy a legvalószínûbb konfliktuszónában a Sárga-tengeren, a Tajvani szorosban és környékén a hordozónak a Kínai partoktól pár száz km szabad távolsága van, erõs a civil légi és hajó forgalom, szóval nem valósznû, hogy biztonságban érezhetnék magukat akárcsak egy amerikai hordozócsoport tagjai is.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45074
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45073
Köszönöm, még értettem is. (Molni írásai a mozaikszavaival kiszótárazhatatlan) :-)
Nem mondom hogy csodafegyver, de egy ilyen tömeges indítás több oldalról meglehetõsen megcsappanthatja a kötelék védelmi képességeit (lõszer, ellenrakéták, stb). Hogy utána könnyebben támadható legyen.
Az más kérdés, hogy az ami vadászok gondolom vízbe lõnék a kínaiakat.
Nem mondom hogy csodafegyver, de egy ilyen tömeges indítás több oldalról meglehetõsen megcsappanthatja a kötelék védelmi képességeit (lõszer, ellenrakéták, stb). Hogy utána könnyebben támadható legyen.
Az más kérdés, hogy az ami vadászok gondolom vízbe lõnék a kínaiakat.
#45072
Egy kis magyarázat: a DIRCM (directed infrared countermeasure) azt a lézeres aktív védelmi rendszert takarja, amely lézersugárral megvakítja a közeledõ rakéta érzékelõjét.
Milyen opciók maradnak, ha a radar és IR vezérlést kivesszük? Nos elõször is ott van még mindig a távirányítás, vagyis a rakétát az indító gép rádiójelek útján irányítja. A modern ASEA radarok képesek lehetnek arra, hogy kövessék a célpontot és a saját rakétát is, ez alapján pedig kiszámíthatja a fedélzeti számítógép a szükséges pályamódosításokat, amiket közöl a rakétával. Ennek elõnye, hogy a rakéta sokkal olcsóbb is lehet, a felszabadult helyre pedig nagyobb harci fej kerülhet.
Másik opció, hogy ugyanazt a megoldást vetik be a DIRCM ellem, amit a hajók CIWS-e ellen: többszörös rakétaindítás, így a DIRCM nem lesz képes az összes rakéta megvakítására. A fentivel ezt párosítani is lehet, az IR fejen egy védõsapka van a repülési fázis elején, addig az indító gép adja meg a pályamódosításhoz szükséges adatokat, és így repül 3-4 rakéta a cél felé, akár eltérõ pályán. A cél közelében a védõsapkák leválnak, így az IR fej befogja a célt, és a rakéták rárepülnek, remélhetõleg a DIRCM nem lesz képes a rövid idõ alatt mindegyik rakéta IR fejét megrongálni.
Szóba jöhet még a passzív RF rávezetés, bár ehhez nagyon érzékeny és összetett érzékelõrendszer kellene a rakétába. Én mindenestre nem zárnám ki, hogy hosszú távon ebbe az irányban is lesz fejlõdés, és a folyamatosan ugráló frekvenciát használó radarok és rádiók elõbb-utóbb ugyanúgy felderíthetõek lesznek, mint a hagyományos radarok és rádiók.
Mellékesen a DIRCM a lézeres rávezetést is kilövi, gyakorlatilag ugyan az, mint a légibombák esetén, a célpontot egy lézernyalábbal "megfestik", a rakéta feje pedig ezt követi. A DIRCM viszont ezt is képes megrongálni. Ilyen például a svédek RBS70 MANPADS rakétája.
Az optikai célkövetés azért nem is merült fel, mert ott volt korábban a radar és IR rávezetés - egyszerûbben és olcsóbban oldja meg a kérdést. Az optikai rávezetés erõsen függ az idõjárástól, a földháttértõl és így tovább...
Milyen opciók maradnak, ha a radar és IR vezérlést kivesszük? Nos elõször is ott van még mindig a távirányítás, vagyis a rakétát az indító gép rádiójelek útján irányítja. A modern ASEA radarok képesek lehetnek arra, hogy kövessék a célpontot és a saját rakétát is, ez alapján pedig kiszámíthatja a fedélzeti számítógép a szükséges pályamódosításokat, amiket közöl a rakétával. Ennek elõnye, hogy a rakéta sokkal olcsóbb is lehet, a felszabadult helyre pedig nagyobb harci fej kerülhet.
Másik opció, hogy ugyanazt a megoldást vetik be a DIRCM ellem, amit a hajók CIWS-e ellen: többszörös rakétaindítás, így a DIRCM nem lesz képes az összes rakéta megvakítására. A fentivel ezt párosítani is lehet, az IR fejen egy védõsapka van a repülési fázis elején, addig az indító gép adja meg a pályamódosításhoz szükséges adatokat, és így repül 3-4 rakéta a cél felé, akár eltérõ pályán. A cél közelében a védõsapkák leválnak, így az IR fej befogja a célt, és a rakéták rárepülnek, remélhetõleg a DIRCM nem lesz képes a rövid idõ alatt mindegyik rakéta IR fejét megrongálni.
Szóba jöhet még a passzív RF rávezetés, bár ehhez nagyon érzékeny és összetett érzékelõrendszer kellene a rakétába. Én mindenestre nem zárnám ki, hogy hosszú távon ebbe az irányban is lesz fejlõdés, és a folyamatosan ugráló frekvenciát használó radarok és rádiók elõbb-utóbb ugyanúgy felderíthetõek lesznek, mint a hagyományos radarok és rádiók.
Mellékesen a DIRCM a lézeres rávezetést is kilövi, gyakorlatilag ugyan az, mint a légibombák esetén, a célpontot egy lézernyalábbal "megfestik", a rakéta feje pedig ezt követi. A DIRCM viszont ezt is képes megrongálni. Ilyen például a svédek RBS70 MANPADS rakétája.
Az optikai célkövetés azért nem is merült fel, mert ott volt korábban a radar és IR rávezetés - egyszerûbben és olcsóbban oldja meg a kérdést. Az optikai rávezetés erõsen függ az idõjárástól, a földháttértõl és így tovább...
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45071
További érdekes kérdés, hogy mikor lesz vadászgépeken is DIRCM még, ha nem is teljesen körkörös. Ez esetben tényleg vicces lehet a harc, mert kis RCS nehezíti a radaros killt, a DIRCM-meg képes lehet kinyírni az infrafejes megközelítést. Mi marad? Akusztikus vezérlés? 😊
A DIRCM a látható tartományt mennyire nyírja ki? Ez alapján még kontrasztos képfelismerés esetleg szóva jöhet, de gondolom nem véletlenül nincs ilyen légiharc rakéta ma. Az AGM-65 30-40 éve tud ilyet, mégse lett soha ilyen légiharc rakéta. Mi lehet az oka?
A lenti esethez értelemszerûen meg kell a LoAL képesség.
A DIRCM a látható tartományt mennyire nyírja ki? Ez alapján még kontrasztos képfelismerés esetleg szóva jöhet, de gondolom nem véletlenül nincs ilyen légiharc rakéta ma. Az AGM-65 30-40 éve tud ilyet, mégse lett soha ilyen légiharc rakéta. Mi lehet az oka?
A lenti esethez értelemszerûen meg kell a LoAL képesség.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45070
Ma napig nem értem, hogy mirt nem kombinált még senki az MCG + IR fejjel. Persze, hogy idõjárásfüggõ, de MCG jelet RWR 99,999%, hogy nem jelez ki és az IR fej, meg passzíven mûködik. Ha két gép kötelékben repül, akkor az indító gép adatkapcsolaton keresztük mástól kapthat céladatot és az alapján lehetne MCG jelet kidolgozni.
További elõny, hogy ha nincs végfázisban is hajtómû mûködés, akkor a körkörös IR szenzorok is kis eséllyel derítik fel a közeledõ rakétát.
A MICA-nak asszem végfázisban visszakapcsol a hajtómûve ami ráadásul vekotorált is. Az lehet, hogy tud olyat, amit fent írtam, mert a rakéta kinematikai hatótávolsága megvan, újabb cucc és házasíthatták a radaros BVR verzióval. Ez számomra csak kérdõjeles. Van egy francia ismerõsöm. Majd megkérdezem.
További elõny, hogy ha nincs végfázisban is hajtómû mûködés, akkor a körkörös IR szenzorok is kis eséllyel derítik fel a közeledõ rakétát.
A MICA-nak asszem végfázisban visszakapcsol a hajtómûve ami ráadásul vekotorált is. Az lehet, hogy tud olyat, amit fent írtam, mert a rakéta kinematikai hatótávolsága megvan, újabb cucc és házasíthatták a radaros BVR verzióval. Ez számomra csak kérdõjeles. Van egy francia ismerõsöm. Majd megkérdezem.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45069
Azért ennyire nem egyszerû a helyzet, a kard és a pajzs továbbra is él, legfeljebb kicsit mókásan. 😊
A szovjet/orosz hajó elleni rakéták és robotrepülõgépek a végsõ fázisban általában hangsebesség felett haladnak, így a célpontnak kevesebb idõ áll rendelkezésre az ellentevékenységre. Ezért kezd fontos lenni, hogy a 20-30mm-es gépágyúk helyett ma már az 57, sõt a 76mm-es gyorstüzelõ ágyúk is részt vesznek a hajó elleni védelemben, ezek akár 5-10 km-re is képesek ellõni a flaklövedékeiket, így jobbak az esélyeik az elpusztításra. A másik dolog pedig a rakéták alkalmazása, mind az orosz Khastan, mind a nyugati RAM rendszer rakétákat (is) alkalmaz, ismét azért, hogy minél messzebb el tudják pusztítani a közeledõ rakétát vagy robotrepülõgépet. A 20mm-es Phalanx még csak 1-1,5km-en belül kezdett tüzelni, egy Mach 2-vel közeledõ robotrepülõgép ezt a távolságot mindössze 2-3 másodperc alatt megteszi...
A szovjet/orosz hajó elleni rakéták és robotrepülõgépek a végsõ fázisban általában hangsebesség felett haladnak, így a célpontnak kevesebb idõ áll rendelkezésre az ellentevékenységre. Ezért kezd fontos lenni, hogy a 20-30mm-es gépágyúk helyett ma már az 57, sõt a 76mm-es gyorstüzelõ ágyúk is részt vesznek a hajó elleni védelemben, ezek akár 5-10 km-re is képesek ellõni a flaklövedékeiket, így jobbak az esélyeik az elpusztításra. A másik dolog pedig a rakéták alkalmazása, mind az orosz Khastan, mind a nyugati RAM rendszer rakétákat (is) alkalmaz, ismét azért, hogy minél messzebb el tudják pusztítani a közeledõ rakétát vagy robotrepülõgépet. A 20mm-es Phalanx még csak 1-1,5km-en belül kezdett tüzelni, egy Mach 2-vel közeledõ robotrepülõgép ezt a távolságot mindössze 2-3 másodperc alatt megteszi...
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45068
Molni által leírtakat csak annyival egészíteném ki, hogy két ilyen lopakodó gép valószínûleg fordulóharcba keveredne egymással, legalábbis a jelenlegi fegyverekkel, itt azonban szerintem a gépágyú mellett a passzív infravörös rávezetésû légiharc rakétáknak még mindig van létjogosultságuk.
Mivel azomban a PAK-FA csak valamikor 2017 körül várható (indiai féltestvére pedig leghamarabb 2019-ben), én nem vetném el azt a lehetõséget, hogy valamilyen módon a radarirányítást is megoldhatják, például úgy, hogy az indító gép kvázi távirányítja a rakétát olyan közel az ellenséghez, ahol a rakéta saját feje már követheti a célpontot, erre végül is elviekben a mai AIM-120 és a hamarosan érkezõ Meteor is képes.
A másik opció, hogy középtávú rakétáknál is megjelenik az infravörös és esetleg az optikai rávezetés, vagyis a cél közelébe ismét az indító gép vezeti el a rakétát a saját radarjának adatai alapján, majd a cél közelébe a rakéta saját infrafeje fogja be a célt, és itt már önmagát vezeti célra.
Mivel azomban a PAK-FA csak valamikor 2017 körül várható (indiai féltestvére pedig leghamarabb 2019-ben), én nem vetném el azt a lehetõséget, hogy valamilyen módon a radarirányítást is megoldhatják, például úgy, hogy az indító gép kvázi távirányítja a rakétát olyan közel az ellenséghez, ahol a rakéta saját feje már követheti a célpontot, erre végül is elviekben a mai AIM-120 és a hamarosan érkezõ Meteor is képes.
A másik opció, hogy középtávú rakétáknál is megjelenik az infravörös és esetleg az optikai rávezetés, vagyis a cél közelébe ismét az indító gép vezeti el a rakétát a saját radarjának adatai alapján, majd a cél közelébe a rakéta saját infrafeje fogja be a célt, és itt már önmagát vezeti célra.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45067
Itt van máris egy terminológiai probléma. 😊
Ahogy lent olvasható, én rakétának azt hívom, amit rakétahajtómû hajt, és az oxidálószert is magával cipeli. Kínának valóban van egy ilyen célú programja, amely ballisztikus rakétákat alkalmazna az US NAVY flottacsoportjai ellen. Ez ellen fejlesztették ki az SM-3 és fejlesztették tovább az SM-2 rakétarendszert, hogy a közeledõ ballisztikus rakéta ellen egy (több) légvédelmi rakétát indítva a visszatérési fázisban megsemmisítsék a rakétát.
Az általánosabb megoldás a hajó elleni rakéta vagy robotrepülõgép, amely nem ballisztikus pályán, hanem repülõgépként halad. Ilyen az Exocet, a Harpoon, a Kh-31 és így tovább.
Ami az elindítást és a célhoz érést illeti, akad még azért egy-két akadály. Elõször is a hajókon van radar és ma már elektronoptikai feldertõ berendezés is, amely érdetíti a személyzetet a közeledõ veszélyrõl. Ekkor a hajó ellentevékenységbe fog. Ez lehet alufolia szerû csíkokból álló felhõ kilövése a rakéta irányába. Az alucafatok viszonylag sokáig vannak a levegõben, és a radarok számára visszaverõ felületet jelentenek, tehát a határozott hajósziluett helyett lesz egy nagy masszaszerû radarjel, mögötte a hajó, így remélhetõleg a közeledõ robotrepülõgép radarja már nem tud egyértelmûen célt találni, vagy összezavarodik, vagy a "felhõ" közepét célozza meg, és a többi. Az eredmény az, hogy a rakéta találati esélye csökken.
A második védelmi vonallal az a baj, hogy az elsõvel együtt nem használható, ez az aktív védelem. Ezek az un. CIWS-ek, Close-in Weapon Systems, vagyis kb. Közellégvédelmi Fegyverrendszer. Ilyen a Phalanx, a Goalkeeper, RAM, illetve a modern hajókon gyakorlatilag az összes, központi tûzvezetõ rendszerre kapcsolt légvédelmi rakéta és hajóágyú. Ezek rakétával vagy gépágyúval lõnek a közeledõ rakétára/robotrepülõgépre. A hatékonyságukat nehéz megmondani, harci helyzetben ha jól tudom még sose bizonyítottak, vagyis egy CIWS sem lõtt még le harci helyzetben ellenséges hajó elleni robotrepülõgépet.
Ott van még a hatás kérdése. Az eddigi sikeres hajó elleni robotrepülõgép és rakéta bevetések elég változóak, az izraeli Eliat rombolót viszonylag nagy robbanófejû Styx robotrepülõgépek találták el, és elsüllyedt. Az Exocet viszonylag kis robbanófejjel bír, de még erre sem volt szükség a HMS Sheffeld elsûllyesztéséhez, amelybe a becsapodó Exocet jelentõs károkat tett, és komoly tûz ütött ki a becsapódás után szétszóródó, még mindig égõ hajtómû-üzemanyagtól. Az Atlantic Conveyor nevû 15.000 tonnás teherhajó szintén csak nagyon súlyosan megrongálódót két Exocet találattól. A USS Stark-ot pedig sikeresen megmentette a személyzete, miután két Iraki Exocet találta el, igaz a hajó nagyon súlyosan megsérült.
A hidegháborús szovjet hajó elleni robotrepülõgép-monstrumok, mint a Bazalt és Granit kódnevûek hatalmas harci fejjel büszkélkedhetnek, azok valószínûleg egyetlen találattal képesek végzetesen megrongálni egy kisebb hajót.
Valamiért (talán a nagyobb flexibilitás miatt) ma inkább a több, kisebb rakéta/robotrepülõgép indítása felé tendálódnak a népek, a Granit utód Jakhton például harmad akkora mint elõdje.
Ahogy lent olvasható, én rakétának azt hívom, amit rakétahajtómû hajt, és az oxidálószert is magával cipeli. Kínának valóban van egy ilyen célú programja, amely ballisztikus rakétákat alkalmazna az US NAVY flottacsoportjai ellen. Ez ellen fejlesztették ki az SM-3 és fejlesztették tovább az SM-2 rakétarendszert, hogy a közeledõ ballisztikus rakéta ellen egy (több) légvédelmi rakétát indítva a visszatérési fázisban megsemmisítsék a rakétát.
Az általánosabb megoldás a hajó elleni rakéta vagy robotrepülõgép, amely nem ballisztikus pályán, hanem repülõgépként halad. Ilyen az Exocet, a Harpoon, a Kh-31 és így tovább.
Ami az elindítást és a célhoz érést illeti, akad még azért egy-két akadály. Elõször is a hajókon van radar és ma már elektronoptikai feldertõ berendezés is, amely érdetíti a személyzetet a közeledõ veszélyrõl. Ekkor a hajó ellentevékenységbe fog. Ez lehet alufolia szerû csíkokból álló felhõ kilövése a rakéta irányába. Az alucafatok viszonylag sokáig vannak a levegõben, és a radarok számára visszaverõ felületet jelentenek, tehát a határozott hajósziluett helyett lesz egy nagy masszaszerû radarjel, mögötte a hajó, így remélhetõleg a közeledõ robotrepülõgép radarja már nem tud egyértelmûen célt találni, vagy összezavarodik, vagy a "felhõ" közepét célozza meg, és a többi. Az eredmény az, hogy a rakéta találati esélye csökken.
A második védelmi vonallal az a baj, hogy az elsõvel együtt nem használható, ez az aktív védelem. Ezek az un. CIWS-ek, Close-in Weapon Systems, vagyis kb. Közellégvédelmi Fegyverrendszer. Ilyen a Phalanx, a Goalkeeper, RAM, illetve a modern hajókon gyakorlatilag az összes, központi tûzvezetõ rendszerre kapcsolt légvédelmi rakéta és hajóágyú. Ezek rakétával vagy gépágyúval lõnek a közeledõ rakétára/robotrepülõgépre. A hatékonyságukat nehéz megmondani, harci helyzetben ha jól tudom még sose bizonyítottak, vagyis egy CIWS sem lõtt még le harci helyzetben ellenséges hajó elleni robotrepülõgépet.
Ott van még a hatás kérdése. Az eddigi sikeres hajó elleni robotrepülõgép és rakéta bevetések elég változóak, az izraeli Eliat rombolót viszonylag nagy robbanófejû Styx robotrepülõgépek találták el, és elsüllyedt. Az Exocet viszonylag kis robbanófejjel bír, de még erre sem volt szükség a HMS Sheffeld elsûllyesztéséhez, amelybe a becsapodó Exocet jelentõs károkat tett, és komoly tûz ütött ki a becsapódás után szétszóródó, még mindig égõ hajtómû-üzemanyagtól. Az Atlantic Conveyor nevû 15.000 tonnás teherhajó szintén csak nagyon súlyosan megrongálódót két Exocet találattól. A USS Stark-ot pedig sikeresen megmentette a személyzete, miután két Iraki Exocet találta el, igaz a hajó nagyon súlyosan megsérült.
A hidegháborús szovjet hajó elleni robotrepülõgép-monstrumok, mint a Bazalt és Granit kódnevûek hatalmas harci fejjel büszkélkedhetnek, azok valószínûleg egyetlen találattal képesek végzetesen megrongálni egy kisebb hajót.
Valamiért (talán a nagyobb flexibilitás miatt) ma inkább a több, kisebb rakéta/robotrepülõgép indítása felé tendálódnak a népek, a Granit utód Jakhton például harmad akkora mint elõdje.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45066
Inkább az radarkeresztmetszetet. A modern infravörös rakétákkal szemben az F-22 is elég jól támadható szerintem. A gép nem véletlenül van infracsapdákal továbbra is ellátva. (Azt nem tudom, hogy körökör IR szenzorok vannak -e, ami indításra figyelmezetet.)
A radarkersztmetszet csökkentés sem azt éri el, hogy 0-km-rõl sem látja a radar. Egy átlagos mai radar hagyományos vadászt szembõl mondjuk 80km-rõl égháttérben, és mondjuk fele ekkora távolságról földháttérben. (Csak a példa kedvéért, ezek has számok, de nagyságrendileg jók.) Egy F-22 estén, mondjuk csak 20 km-rõl. Csak ez édeskevés egy olyan géppel szemben, ami 8-12 km magasan repülve 30-60 kmrõl AIM-120D indít rád.
A radarkersztmetszet csökkentés sem azt éri el, hogy 0-km-rõl sem látja a radar. Egy átlagos mai radar hagyományos vadászt szembõl mondjuk 80km-rõl égháttérben, és mondjuk fele ekkora távolságról földháttérben. (Csak a példa kedvéért, ezek has számok, de nagyságrendileg jók.) Egy F-22 estén, mondjuk csak 20 km-rõl. Csak ez édeskevés egy olyan géppel szemben, ami 8-12 km magasan repülve 30-60 kmrõl AIM-120D indít rád.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45065
Tudom, hogy kötekedésnek hangzik, de a Kh-31 az mitõl robotrepülõ mikor rakétahajtómûve van,
Elõször is, a Kh-31-nek torlósugárhajtómûve van, ha megnézed a test melletti négy ék alakú sapkával fedve látható a négy beömlõnyílás. Tehát annyira rakétahajtómûves, mint mondjuk az ASMP vagy a Tomahawk.
A terminológia érdekes dolog, angolban missile-nak hívnak minden irányított lövedéket. Ha nem irányított, akkor rocket. A Cruise Missile is Missile ugye, a Cruise azt takarja, hogy nagy távolságot tehet meg, alacsonyan repülve, több irányváltoztatást is beiktatva.
Én általában úgy osztályozom, hogy a rakétahajtómûves jármûvek rakéták. A légköri oxigént használó sugárhajtómûves eszközök pedig robotrepülõgépek. Nem biztos, hogy teljesen helytálló, és alapból nehéz besorolni például a Meteorhoz hasonló torlósugárhajtómûves levegõ-levegõ... harceszközöket, de amíg nincs egy általánosan elfogadott osztályozás, addig ennél maradnék. 😊
Elõször is, a Kh-31-nek torlósugárhajtómûve van, ha megnézed a test melletti négy ék alakú sapkával fedve látható a négy beömlõnyílás. Tehát annyira rakétahajtómûves, mint mondjuk az ASMP vagy a Tomahawk.
A terminológia érdekes dolog, angolban missile-nak hívnak minden irányított lövedéket. Ha nem irányított, akkor rocket. A Cruise Missile is Missile ugye, a Cruise azt takarja, hogy nagy távolságot tehet meg, alacsonyan repülve, több irányváltoztatást is beiktatva.
Én általában úgy osztályozom, hogy a rakétahajtómûves jármûvek rakéták. A légköri oxigént használó sugárhajtómûves eszközök pedig robotrepülõgépek. Nem biztos, hogy teljesen helytálló, és alapból nehéz besorolni például a Meteorhoz hasonló torlósugárhajtómûves levegõ-levegõ... harceszközöket, de amíg nincs egy általánosan elfogadott osztályozás, addig ennél maradnék. 😊
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45064
Olvastam valamit már nem, hogy talán a ruszkik csináltak - bár lehet még csak prototípus - tengeralattjáróról indítható hajó elleni rakétát amit ha sikerül 6 km belül indítani akkor kész talál mert - konkrétan az USA hajóit hozta a cikk példának - nincs idõ befogásra és elhárításra.
És tengeralattjáró megtudja közelíteni ennyire. Hírekben is volt egy hadgyakorlat alkalmával talán tavaly vagy az elõtt egy tengeralattjáró vmi 1,5 kmre már megközelített egy repülõgép hordozót mikor kiszúrták.
És tengeralattjáró megtudja közelíteni ennyire. Hírekben is volt egy hadgyakorlat alkalmával talán tavaly vagy az elõtt egy tengeralattjáró vmi 1,5 kmre már megközelített egy repülõgép hordozót mikor kiszúrták.
#45063
Felmerült bennem a minap egy kérdés. Két lopakodó repülõ teszem azt egy F-22es - és most néztem utána, hogy a ruszkiknak is van/lesz egy hasonló: http://www.defenceaviation.com/2008/01/su-pakfa-a-russian-stealth-fighter.html - Su PAK-FA mit csinálnának egymással? Ugye van radar vezérelt rakéta ha már F-22 akkor AIM-120 meg hõkövetõs AIM-9. A lopakodó technika mind a két hatást - radarkeresztmetszet meg infravörös sugárzás - elég szépen "tompítja".
Most van akkor két gép ami nem látja egymást - lényegében - szóval... irány vissza WW2 és gépágyú?
Most van akkor két gép ami nem látja egymást - lényegében - szóval... irány vissza WW2 és gépágyú?
#45062
Tanítsatok.
Tegyük fel hogy kína ami hajókat akar megtámadni. Ha van egy olyan rakétájuk ami el tud jutni a hajóig és komoly kárt tud okozni benne akkor elvileg nyert ügyük van. Nem?
Szigorúan kiragadt, életképtelen gondolatkísérlet, tehát nem számolok az amik repûlõivel, csak azzal hogy rakétával támadnak hajókat.
Tudom a szovjetek terveztek ilyet. Tudom egy rakétától nem süllyed el minden hajó. DE kínának mennyiségileg sok gépe van és gondolom nem egy nagy dur egy fegyver illesztése rájuk. Tehát neki ez egy praktikus módszer lenne. Vagy nem?
Tegyük fel hogy kína ami hajókat akar megtámadni. Ha van egy olyan rakétájuk ami el tud jutni a hajóig és komoly kárt tud okozni benne akkor elvileg nyert ügyük van. Nem?
Szigorúan kiragadt, életképtelen gondolatkísérlet, tehát nem számolok az amik repûlõivel, csak azzal hogy rakétával támadnak hajókat.
Tudom a szovjetek terveztek ilyet. Tudom egy rakétától nem süllyed el minden hajó. DE kínának mennyiségileg sok gépe van és gondolom nem egy nagy dur egy fegyver illesztése rájuk. Tehát neki ez egy praktikus módszer lenne. Vagy nem?
#45061
Tudom, hogy kötekedésnek hangzik, de a Kh-31 az mitõl robotrepülõ mikor rakétahajtómûve van, nincsenek olyan felületei, amik aerodinamikai felhajtóerõt termelénének? Még az angol sem cruise missile elvenezésel illeti - amit itthon midenféle dolgonak fordítanak - hanem anti-ship missile a megnevezése.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45060
A "kis" Kínaiak megint megmutatták (elõre bocsátom, legálisan csinálták). 😊
YJ-91 alias a kínai Kh-31 hajó elleni robotrepülõgép:
[center]
[center]
ZBD-97 lövészpánclos, BMP-3 toronnyal:
YJ-91 alias a kínai Kh-31 hajó elleni robotrepülõgép:
[center]
[center]
ZBD-97 lövészpánclos, BMP-3 toronnyal:
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45059
Nehéz megmondani, hogy mennyi van a sok szemölcsös reteszelés ellenérzésében, az FN is az F2000-ben 7 reteszelõszemölcsöt használt, aztán az FN SCAR-hoz az FN Minimi zárrendszerét vette még is alapul, állítólag azért, mert az kevésbé érzékeny a finom porra, amivel például Afganisztánban vagy Irakban találkoznak a katonák. Ennek viszont kicsit ellentmond a konkurens HK, amely aki a G36, az XM8 és a 416/417 esetén az AR-18 zárszerkezetét vette alapul (ami ugye reteszelés szempontjából azonos az AR-15-el), és a teszteken rendszeresen jól szerepel.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45058
"Other features of MGD included a folding magazine housing (which received widely available MP38 / MP40 magazines of German origin), and a side-folding stock, made from thick steel wire."
#45057
Csak úgy tûnik, vagy tényleg MP-40 tárakat használ?
#45056
Nem hasonlítgatni akartam a két fegyvert, de termelés csak az angoloknál volt, õk meg ugye nem fr. fegyvert gyártottak a fr. ellenállóknak, mégha az jobb is lett volna. Amúgy szvsz mindkettõ borzalmasan néz(ett) ki.
#45055
(Amit az elsõ adandó alkalommal lecseréltek zsákmányolt Schmeisserre...)
\"Fuck Hollywood. Fuck CGI. Fuck 3D Cinema. Fuck Special Effects. Fuck AVATAR. I want Clint Eastwood, Sergio Leone and Ennio Morricone! Damn it!\" -Ismeretlen török srác a Youtube-ról
#45054
Összecsukható. Partizánokon kívûl nem nagyon kellet, arra meg ott volt az angol sten. (de ezt te is tudod a képet látva :-) )
#45053
#45032 #45036 THX! Megnézem õket.
Keresõket használva, vagy pl. a scribd.com-on sok olyan dokumentumot találni, ami kevés információt tartalmaz.
#45028
azért egy fegyver megbízhatósága, élettartama nem elsõ sorban a reteszelõszemölcsök számától függ. 😊
Megkésve és felocsúdva abból, hogy 7 reteszelõszemölcsrõl beszélhetünk az AR15-ösök zárjánál. Ezt jól benéztem!
Az tény, amerikai, német katona nem fog olyannal találkozni, hogy nem biztonságos a fegyvere, mert elkoptak a reteszelõelemek. A 7 reteszelõszemölcs kialakítása se lehet nagy munka modern gyárban. Feltételezem, van direkt erre egy gép, ami egy menetben kimarja az agyagot közöttük azon a 6 helyen. Azért inkább az XCR, FNC, AK megoldások tetszenek. Egyszerûség.
Keresõket használva, vagy pl. a scribd.com-on sok olyan dokumentumot találni, ami kevés információt tartalmaz.
#45028
azért egy fegyver megbízhatósága, élettartama nem elsõ sorban a reteszelõszemölcsök számától függ. 😊
Megkésve és felocsúdva abból, hogy 7 reteszelõszemölcsrõl beszélhetünk az AR15-ösök zárjánál. Ezt jól benéztem!
Az tény, amerikai, német katona nem fog olyannal találkozni, hogy nem biztonságos a fegyvere, mert elkoptak a reteszelõelemek. A 7 reteszelõszemölcs kialakítása se lehet nagy munka modern gyárban. Feltételezem, van direkt erre egy gép, ami egy menetben kimarja az agyagot közöttük azon a 6 helyen. Azért inkább az XCR, FNC, AK megoldások tetszenek. Egyszerûség.
#45052
Francia csoda :S MGD / ERMA PM-9, mindenesetre érdekes koncepció (bár vlamit jelent, hogy nem terjedt el 😛).
Y
Y
Egyedül élem az életem, idegen tőlem a félelem, szabadon élek mindig hajt a vér. Kalapács József
#45051
Az USAF még két okból "dobta" hamar az F-104-est, az egyik ok, hogy valójában az F-104-est nem õk rendelték meg, a Lockheed "partizánakciója" volt, a Koreai háború tapasztalatait és az új aerodinamikai és hajtómûtechnológiákat akarták egybegyúrni. Jellemzõ, hogy az F-104-es rendelkezett a korabeli amerikai gépek közül a legegyszerûbb tûzvezetõ rendszerrel, kvázi nem volt több, mint egy pokoli erõs sugárhajtómû egy egyszerû és könnyû "rakétatestben", aminek volt két AIM-9B légiharc rakétája, meg egy gépágyúja (már amikor éppen volt). Az USAF-nak megtetszett a gép, és megrendelték - holott akkor már megvolt rendelve az F-106-os, amely sokkal fejlettebb tûzvezetõ rendszerrel rendelkezett. Még érdekesebb a TAC esete a csapásmérõ bombázó F-104C-vel, ez ugye egy olyan Starfighter lett volna, amely egyetlen B-58 bombával taktikai nukleáris bombázóként lehetett volna bevethetõ. A sebessége ideálissá tette erre, de valójában sose volt ilyen feladatkörben aktív szolgálatban, a TAC is elfogó vadászként használta (állítólag azért volt erre a kitérõre szükség, mert a TAC saját vadászfedezetet akart a reptereinek, és a kongresszus ezt sose fogadta volna el - de az F-104C esetén arra hivatkoztak, hogy ez egy csapásmérõ bombázó, a kongresszus így már áldását adta a beszerzésre).
Ha õszinték akarunk lenni, az USAF egyszerûen olyan helyzetben volt a hidegháború egyre fokozódó világában, hogy kvázi csak annyit kellett mondania, hogy neki kell egy még jobb gép, mert a korábbi gépek nem képesek elfogni az éppen bemutatott új szovjet szuper-bombázót, és a politikusok a vakon elhitt veszélyhelyzetben kérdés nélkül állták a cehhett. Ehhez jött ugye a robbanásszerûen fejlõdõ technológia, és máris ott tartunk, hogy az USAF egyetlen évtized alatt 6 új típust és annak vagy tucatnyi alváltozát rendszeresítette és vonta ki.
Ha õszinték akarunk lenni, az USAF egyszerûen olyan helyzetben volt a hidegháború egyre fokozódó világában, hogy kvázi csak annyit kellett mondania, hogy neki kell egy még jobb gép, mert a korábbi gépek nem képesek elfogni az éppen bemutatott új szovjet szuper-bombázót, és a politikusok a vakon elhitt veszélyhelyzetben kérdés nélkül állták a cehhett. Ehhez jött ugye a robbanásszerûen fejlõdõ technológia, és máris ott tartunk, hogy az USAF egyetlen évtized alatt 6 új típust és annak vagy tucatnyi alváltozát rendszeresítette és vonta ki.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45050
Mert sebessége ellenére nagyon korlátozott fegyverzete volt. Egy F-4 kb. 3-szer annyi rakétát vitt magával és az akkori pontosság mellett erre szükség is volt. Az õrjáratozási ideje is jobb volt az F-4-nek. A jenkiknek volt pénze egy tévedést kihajítani és gyorsan mást venni. Az európai államok az F-104 és F-5 gépeket F-16-tal váltották le, a csapásmérõ F-104-eket a németeknél meg a Tornado.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45049
szárnytelhelésre: A gép feladatköre miatt ugyebár a nagy szárnyterhelés volt az ideális, emiatt a gép kis szárnya nem meglepõ, az általad felhozott példákból az F-101 Voodoo nem túl reveláns, lévén nem Mach 2 gép, de ezt is beleveszem (a teljes terhelést veszem alapul, az üzemanyaggal most nem állok neki játszani 😊):
F-104A: 12635 kg / 18,22 m2 = 693 kg/m2
Szu-15: 17200 kg / 36,6 m2 = 469 kg/m2
F-101: 20715 kg / 34,2 m2 = 605 kg/m2
F-106: 15670 kg / 61,52m2 = 254 kg /m2
Ezek voltak a példáid, és már itt is feltûnõ, hogy az F-101 nem sokkal marad azért el az F-104-tõl. Most jöjjenek az én példáim:
MiG-25: 36720 kg / 61,4m2 = 598 kg/m2
MiG-31: 41000 kg / 61,6m2 = 665 kg/m2
Tordnado ADV: 21546 kg / 26,6m2 = 810 kg/m2
Ugye hogy nem is volt olyan ritka az ilyen nagy szárnyterhelés, ha max. felszállótömeggel számolok, akkor még ennél is durvább dolgok jöttek volna ki.
Cifu elismerem igazad van!
Ez így egyáltalán nem igaz sõt, egyenesen butaság. Igazából csak a német gépek potyogtak ennyire és azért, amit Hartmann is megjósolt. Az Luftwaffer kiagyott egy generációt. F-86-ról ültek át F-104-re.
Igaz a németeknél zuhant le a legtöbb kb 292db de a kanadaiak is elvesztettek kb 110 darabot.
Rövid lista az olasz légierõ F104 veszteségeirõl:
http://www.916-starfighter.de/F-104_AMI_losses.htm
Ha ez tényleg olyan remek és megbízható gép volt akkor miért próbáltak olyan gyorsan megszabadulni tõle az amerikaiak?
F-104A: 12635 kg / 18,22 m2 = 693 kg/m2
Szu-15: 17200 kg / 36,6 m2 = 469 kg/m2
F-101: 20715 kg / 34,2 m2 = 605 kg/m2
F-106: 15670 kg / 61,52m2 = 254 kg /m2
Ezek voltak a példáid, és már itt is feltûnõ, hogy az F-101 nem sokkal marad azért el az F-104-tõl. Most jöjjenek az én példáim:
MiG-25: 36720 kg / 61,4m2 = 598 kg/m2
MiG-31: 41000 kg / 61,6m2 = 665 kg/m2
Tordnado ADV: 21546 kg / 26,6m2 = 810 kg/m2
Ugye hogy nem is volt olyan ritka az ilyen nagy szárnyterhelés, ha max. felszállótömeggel számolok, akkor még ennél is durvább dolgok jöttek volna ki.
Cifu elismerem igazad van!
Ez így egyáltalán nem igaz sõt, egyenesen butaság. Igazából csak a német gépek potyogtak ennyire és azért, amit Hartmann is megjósolt. Az Luftwaffer kiagyott egy generációt. F-86-ról ültek át F-104-re.
Igaz a németeknél zuhant le a legtöbb kb 292db de a kanadaiak is elvesztettek kb 110 darabot.
Rövid lista az olasz légierõ F104 veszteségeirõl:
http://www.916-starfighter.de/F-104_AMI_losses.htm
Ha ez tényleg olyan remek és megbízható gép volt akkor miért próbáltak olyan gyorsan megszabadulni tõle az amerikaiak?
#45048
Még az II.Vh-*s topikra reagálva.
Az F-104-esek talán a történelem kiugróan legkevésbé biztonságos repülõgépe volt, szinte kezelhetetlen.
Ez így egyáltalán nem igaz sõt, egyenesen butaság. Igazából csak a német gépek potyogtak ennyire és azért, amit Hartmann is megjósolt. Az Luftwaffer kiagyott egy generációt. F-86-ról ültek át F-104-re.
A másik oldalról azért sem igaz, mert a maga korában a többi gép semmivel sem volt jobb. A Su-9 gépek 1/3-a lezuhant, másik 1/3-a hajtómûtûzben pusztult el. A General Electric Lightning II sem volt az az az üzembiztos valami.
A MiG-21-F-13-nak kezdetben szinte tök ugynaz a statisztikája volt, mint a német F-104 gépeknek.
még maga Chuck Yeager is majdnem oda veszett az F-104-es miatt
Csak az nem szériagép volt, hanem egy speciális magaslégköri repülésekhez modosított F-104-es egy igen speciális helyzetben. A hiba ott volt, hogy az aznapi második repülésen nem volt kellõen ritka, hogy a kis rakétafúvókák mûödjenek és a gép átesett a kormányzás hiánya miatt. Az Igazak címû könyvben az eset szerepel.
Az F-104-esek talán a történelem kiugróan legkevésbé biztonságos repülõgépe volt, szinte kezelhetetlen.
Ez így egyáltalán nem igaz sõt, egyenesen butaság. Igazából csak a német gépek potyogtak ennyire és azért, amit Hartmann is megjósolt. Az Luftwaffer kiagyott egy generációt. F-86-ról ültek át F-104-re.
A másik oldalról azért sem igaz, mert a maga korában a többi gép semmivel sem volt jobb. A Su-9 gépek 1/3-a lezuhant, másik 1/3-a hajtómûtûzben pusztult el. A General Electric Lightning II sem volt az az az üzembiztos valami.
A MiG-21-F-13-nak kezdetben szinte tök ugynaz a statisztikája volt, mint a német F-104 gépeknek.
még maga Chuck Yeager is majdnem oda veszett az F-104-es miatt
Csak az nem szériagép volt, hanem egy speciális magaslégköri repülésekhez modosított F-104-es egy igen speciális helyzetben. A hiba ott volt, hogy az aznapi második repülésen nem volt kellõen ritka, hogy a kis rakétafúvókák mûödjenek és a gép átesett a kormányzás hiánya miatt. Az Igazak címû könyvben az eset szerepel.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#45047
#45046
Ilyen ostobaságokkal bezzeg ráérnek foglalkozni.<#idiota>
#45045
@NorBear:
Csak azt akartam szemléltetni hogy egy akkora tömegû és méretû vadászgépnek mint az F-104-es talán némivel nagyobb szárnyfelületre lett volna szüksége mint 18,22 m2. Szu 15 36,60m2 , Szu–9 34m2 , F-101 Voodoo 34,20m2 , F-106A 61,52m2...
A szárnyfelület és a gép mérete között nincs olyan szoros összefüggés, itt a szárnyterhelés számít. Az F-104 a nagy magasságban közeledõ (vizionált) Szovjet bombázó-armadát kellett volna legyûrnie. Ehhez gyakorlatilag nagy sebességre, nagy repülési magasságra volt szüksége, és ugyanakkor lehetõleg könnyûnek kellett lennie, a lehetõ legkissebb légellenállással. Az akkori aerodinamika erre két választ tudott adni, a deltaszárnyat, ami a Mirage gépeknél nagyszerûen bevált, vagy a hátranyilazott szárnyat - a plusz egy opció volt a rövid, trapezoid szárny. A hátranyilazott szárnyal az a probléma, hogy nagy sebességnél nem elég merev és túl nagy ellenállást jelent. A rövid, nagy húrhosszuságú, trapezoid szárny sokkal jobban megfelelt a célnak, például a nagy sebességû repülésekre szánt X-15-ösön is ilyet alkalmaztak. Természetesen ez a szárny messze nem ideális egy jó manõverezõképességgel rendelkezõ gépnek, de az F-104-et nem annak szánták. Ne felejtsük el, hogy még csak 1953-at írunk, mikor a gépet tervezik, a hangsebességet még csak alig pár éve lépték át. A Lockheed mérnökei még arra is megoldást találtak, hogy a kis szárnyfelület ellenére a gép leszállási sebessége ne legyen túl magas (boundary layer control, gyakorlatilag a szívócsõ két oldalán, a szárnyak felett kis ajtók voltak, amelyek "lefújták" a káros õrvényeket). Teljesítmény adatok alapján az F-104-esnek nem nagyon volt szégyenkeznivalója, még az 1960-as évek közepén, Vietnam felett is arról volt híres, hogy gyakorlatilag bármelyik másik gépet képes volt lehagyni emelkedésben és gyorsulásban.
A szárnytelhelésre: A gép feladatköre miatt ugyebár a nagy szárnyterhelés volt az ideális, emiatt a gép kis szárnya nem meglepõ, az általad felhozott példákból az F-101 Voodoo nem túl reveláns, lévén nem Mach 2 gép, de ezt is beleveszem (a teljes terhelést veszem alapul, az üzemanyaggal most nem állok neki játszani 😊):
F-104A: 12635 kg / 18,22 m2 = 693 kg/m2
Szu-15: 17200 kg / 36,6 m2 = 469 kg/m2
F-101: 20715 kg / 34,2 m2 = 605 kg/m2
F-106: 15670 kg / 61,52m2 = 254 kg /m2
Ezek voltak a példáid, és már itt is feltûnõ, hogy az F-101 nem sokkal marad azért el az F-104-tõl. Most jöjjenek az én példáim:
MiG-25: 36720 kg / 61,4m2 = 598 kg/m2
MiG-31: 41000 kg / 61,6m2 = 665 kg/m2
Tordnado ADV: 21546 kg / 26,6m2 = 810 kg/m2
Ugye hogy nem is volt olyan ritka az ilyen nagy szárnyterhelés, ha max. felszállótömeggel számolok, akkor még ennél is durvább dolgok jöttek volna ki.
Csak azt akartam szemléltetni hogy egy akkora tömegû és méretû vadászgépnek mint az F-104-es talán némivel nagyobb szárnyfelületre lett volna szüksége mint 18,22 m2. Szu 15 36,60m2 , Szu–9 34m2 , F-101 Voodoo 34,20m2 , F-106A 61,52m2...
A szárnyfelület és a gép mérete között nincs olyan szoros összefüggés, itt a szárnyterhelés számít. Az F-104 a nagy magasságban közeledõ (vizionált) Szovjet bombázó-armadát kellett volna legyûrnie. Ehhez gyakorlatilag nagy sebességre, nagy repülési magasságra volt szüksége, és ugyanakkor lehetõleg könnyûnek kellett lennie, a lehetõ legkissebb légellenállással. Az akkori aerodinamika erre két választ tudott adni, a deltaszárnyat, ami a Mirage gépeknél nagyszerûen bevált, vagy a hátranyilazott szárnyat - a plusz egy opció volt a rövid, trapezoid szárny. A hátranyilazott szárnyal az a probléma, hogy nagy sebességnél nem elég merev és túl nagy ellenállást jelent. A rövid, nagy húrhosszuságú, trapezoid szárny sokkal jobban megfelelt a célnak, például a nagy sebességû repülésekre szánt X-15-ösön is ilyet alkalmaztak. Természetesen ez a szárny messze nem ideális egy jó manõverezõképességgel rendelkezõ gépnek, de az F-104-et nem annak szánták. Ne felejtsük el, hogy még csak 1953-at írunk, mikor a gépet tervezik, a hangsebességet még csak alig pár éve lépték át. A Lockheed mérnökei még arra is megoldást találtak, hogy a kis szárnyfelület ellenére a gép leszállási sebessége ne legyen túl magas (boundary layer control, gyakorlatilag a szívócsõ két oldalán, a szárnyak felett kis ajtók voltak, amelyek "lefújták" a káros õrvényeket). Teljesítmény adatok alapján az F-104-esnek nem nagyon volt szégyenkeznivalója, még az 1960-as évek közepén, Vietnam felett is arról volt híres, hogy gyakorlatilag bármelyik másik gépet képes volt lehagyni emelkedésben és gyorsulásban.
A szárnytelhelésre: A gép feladatköre miatt ugyebár a nagy szárnyterhelés volt az ideális, emiatt a gép kis szárnya nem meglepõ, az általad felhozott példákból az F-101 Voodoo nem túl reveláns, lévén nem Mach 2 gép, de ezt is beleveszem (a teljes terhelést veszem alapul, az üzemanyaggal most nem állok neki játszani 😊):
F-104A: 12635 kg / 18,22 m2 = 693 kg/m2
Szu-15: 17200 kg / 36,6 m2 = 469 kg/m2
F-101: 20715 kg / 34,2 m2 = 605 kg/m2
F-106: 15670 kg / 61,52m2 = 254 kg /m2
Ezek voltak a példáid, és már itt is feltûnõ, hogy az F-101 nem sokkal marad azért el az F-104-tõl. Most jöjjenek az én példáim:
MiG-25: 36720 kg / 61,4m2 = 598 kg/m2
MiG-31: 41000 kg / 61,6m2 = 665 kg/m2
Tordnado ADV: 21546 kg / 26,6m2 = 810 kg/m2
Ugye hogy nem is volt olyan ritka az ilyen nagy szárnyterhelés, ha max. felszállótömeggel számolok, akkor még ennél is durvább dolgok jöttek volna ki.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#45044
Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége gondoskodni azok védelméről. (Ismeretlen Francia Tábornok)