Haditechnikai Topic

Nemrégiben lett ismert, hogy a 800-900 méteres merülés csak UL.

A Kirov nem vegyesüzemû...?

Minél nagyobb a hajó a fajlagosság miatt egyre több páncél kell %-ban, a hajó egyre nehezebb lesz, stb.

Pl. soha nem értetem, hogy miért kellett 8-nál több nehézlöveg. Ettõl lesz nagy a hajó. A kisebb hajó kisebb célpont is, könnyebb páncélozni. 3x2-es toronyban 280-305 pc. cirkálónak és 3x2 "15 vagy "16 estén simán tarhatónak tûnik a kisebb és jóval olcsóbb hajó. Túl sok tojást egy kosárba tenni nem túl szerencsés szerintem fõleg, ha az elsõ pár találattól már törik pár... 😊

Pár pontosítás:

-Az Alfa osztály (Project 705(K)) teszt merülési mélysége a valóságban 700 illetve 750 (Project 705K) méter volt (igen, jópár éve én is 900 métert írtam...).
-A Sierra osztály (Project 945) teszt merülési mélysége 850 méter, ez a jelenleg legmélyebbre merülõ hadi-tengeralattjáró osztály.
-A Mike osztály (Project 685) teszt merülési mélysége 1020 méter, ez volt a legmélyebbre merülõ hadi-tengeralattjáró, amíg az osztály egyetlen egysége, a Komszomoletsz 1989-ben el nem süllyedt.

Függetlenül ettõl a titániumtestû hajóknak az orosz haditengerészetben nincs jövõjük, a jelenleg építés alatt levõ, vagy terveken bemutatott hajók mind acéltestûek, és "hagyományos", 400-450 méteres merülési mélységet képviselnek...

Manapság a rejtõzködõ képesség újra fontosabb a teljesítménynél a tengeralattjáróknál.A szovjetek egy idõben képtelenek voltak olyan csendes SSN-eket építeni mint a nyugatiak és a brutális teljesítményt és újfajta torpedókat kezdték használni ennek ellensúlyozására.Az Alfa osztályú SSN olyan mélyre merülhetett hogy a huzalvezérelt és egyéb ami torpedók már nem érhették el.(8-900m)Aztán kikísérletezték a rakétatorpedót (Shkval) ami egyfajta gázernyõt tolt maga elõtt és a buborékban haladva sokkal gyorsabb volt a hagyományos típusoknál-így ha a cél manõverezett ez így is találhatott mert annyira gyors volt hogy alig elkerülhetõ-a primitívebb fegyverirányító elektronikát egy újfajta megoldással ellensúlyozták ezzel.Emellett az Alfa kb. 40 csmóval száguldhatott ami a meneküléshez nyilván nagyon hasznos volt.El tudom képzelni a nyugati tengerészek arcát mikor elõször sikerült bemérniük egy Alfát egy hadgyakorlaton amint az 40 csomó felett hasított 😊Az egyetlen nagy probléma a titánium-test gyors anyagfáradása és nehéz hegeszthetõsége volt.Úgy látszik a különösen nagy teljesítmény ellensúlyozjatja a rosszabb rejtõzködõ képességet.

Noha nem éppen ideális az összehasonlítás, de egy Jamato/Muszasi vs. 2x SoDak azért szerintem korántsem lenne olyan egyoldalú csata...

A 'Tillman csatahajók' amúgy egy fokkal nagyobbak lettek volna, de 1941 után egyre inkább kifogták a tények a szelet a szuper-csatahajók vitorlájából. A németek is a Bismarck elvesztése után kezdtek a reménnyel is felhagyni, hogy a 'Z tervet' megvalósítsák. A Japánok is gyorsan feladták a Jamato-t követõ hajóosztály elõkészületeit, helyette a repülõgép-hordozókra, cirkálókra és kisebb egységekre koncentráltak.

Igazából 1941 után csak az Angolok fejezték be a KGV osztályt, és hozták össze a Vanguard-ot.
Az amerikaiak az Iowa-kat még legyártották, kivéve a két utolsó példányt, és ekkor már végre õk is belátták, hogy a csatahajók ideje véglegesen lejárt.

Az egy kicsit más dolog. A hõkitörés ottani értelmezése az, hogy a hajók beindították a hajógépeket (diesel-motorokat / gázturbinákat), így a kéményen kiáramló forró égésgázokat észlelték.

Ez mondjuk ha jól rémlik azért volt homlokráncolós, mert mintha a Kirov-on is hõkitörést regisztráltak volna, az viszont nukleáris meghajtású egység. Persze az is egy magyarázat lehet rá, hogy a reaktor a kikötõben "alapjáraton" futott, annyi hõt termelve, ami a saját mûködés fenntartásához és a hajó alapvetõ elektromos rendszeréhez szükséges. A kifutás elõtt viszont felcsavarták, emiatt viszont a hõcserélõ által fel lett melegítve a környezõ tengervíz (a felszíni hajóknál is a szekunder hûtõkört tengervízzel hûtik le).

Én ebben nem vagyok annyira biztos. Valahogy nem érzem úgy hogy egy 70000 tonnás hajó ellen esélye lenne 2 darab 35000 tonnásnak (talán árban is körülbelül ilyen aránynak felelne meg). A nagyobb tömeg miatt nyilván nagyobb ágyúk és vastagabb páncélzatot lehet beépíteni. Nagyobb lõtávolságból jobban bírná mint a kisebbek. Persze csak akkor ha nem sokkal modernnebbek a kisebbek. Úgy gondolom csatahajóknál 70000 tonna körüli az az érték ami még megérné. Ennél nagyobbak talán tervekbe se nagyon fordultak elõ, legalábbis amit komolyan is gondoltak.

csak bevillant gyermek korom egyik kedvenc filmje a Vadászat a vörös októberre, ott van egy ilyen megjegyzés hogy hõkitörést észleltek a kikötõben. akkor se volt tiszta a dolog de így már tuti filmes túlzás 😄

Egész pontosan milyen hõjelre gondolsz?

Mekkora hõmennyiséget ad át a tengernek? A Virginia-osztálynál annyit tudunk, hogy a hajócsavarnál ~29,8MW-ot adnak le, hozzávetõleg számoljunk azzal, hogy mindennel együtt a reaktor hõteljesítményének mondjuk 30%-a hasznosuljon, így legyen a reaktor teljesítménye ~100MW, a fennmaradó ~70MW energia egy része elmegy a turbógenerátorhoz (ez hasznos energia), a maradék mondjuk 60% viszont veszteség, ez esetben ~60MWh-al számolva óránként 216 GigaJoule hõteljesítményt kell átadni a tengervíznek. Egy gramm víz 100°C-ra hevítése 0°C-ról egy másodperc alatt 2257 Joule, mi pedig szerenénk elkerülni, hogy a tengervíz felforjon, igaz a nagy nyomás miatt (Elvégre is a felszín alatt vagyunk) a forráspont nem éppen 100°C, hanem ennél magasabb. Ebbõl nekem az jött ki, hogy maximális teljesítményen dolgozó hajógépeknél kb. 95'000 liter vizet kell óránként átmozgatni, hogy a víz ne forrjon fel egybõl, de ennél nyilván nagyobb átfolyás célszerû a biztonság kedvéért.

Persze a fenti adatok csúnya és durva megközelítést és számítást takarnak, de talán a nagyságrendnél nem tévedtem nagyot. Noha ez kétségkívül jelentõs hõmennyiség, én nem tudok arról, hogy ezt fel lehetne-e használni arra, hogy felfedezzék a nuki tengót.

A gyermekkorom Haditechnika Fiataloknak füzetek tengeralattjárós kiadása ugyan említ egy olyat, hogy mûholdakkal követhetõ a nukik hõkibocsátása, de azóta én errõl semmi komolyabb forrásból nem kaptam megerõsítést, ezért kétséggel fogadom e lehetõség megvalósítását...

Úgy néz ki, hogy van ugye a Primer kör. Ez a reaktorban felhevített gõzt (ugye jelenleg csak nyomotvizes reaktort használnak a tengókban) egy hõcserélõbe vezeti. A hõcserélõn keresztül kerül a Szekunder körbe a hõenergia, amely túlhevített gõzt hoz létre (megj.: ennek a megoldásnak az elõnye, hogy amíg a primer körben a víz radioaktív sugárzást produkálhat, a szekunder kör biztonságos, nagyon-nagyon minimális a radioaktivitása). Ezzel a gõzzel gõzturbinát/gõzturbinákat forgatnak meg, ezzel termelnek áramot és forgatják a hajócsavart. A fáradt gõzt viszont le kell hûteni, hiszen a szekunder kör második feladata az, hogy lehûtse a Primer kört. A fáradt gõz viszont még mindig roppant energiával bír. Ehhez használnak tengervizet, egy második hõcserélõvel, kondenzátorral lehûtik a szekunder kör fáradt gõzét, amely folyékony állapotban folytatja útját vissza a Primer és Szekunder kör közötti hõcserélõ felé.

A gond ugye az, hogy a második kör lehûtéséhez tengervizet használnak, azt pedig valahogy mozgatni kell. Ha jól tudom egyes hajóosztályoknál úgy van kiképezve, hogy elõre haladásnál egy áramlásterelõvel a test mellett elhaladó vizet kényszerítik be, így legalább közvetlenül itt nem kell folyton mennie a szivattyúnak. A gond annyi, hogy hogy lassan halad vagy megáll, akkor a szivattyúkat mindenképpen be kell indítani - ezek pedig közvetlenül a tengervíznek adják át a zajt...


Egy két turbinás felállás, az egyik turbina az áramfejlesztésért, a másik a hajócsavar forgatásáért felel. Lehet látni a jól elkülönített Primer és Szekunder kört, és a Szekunder körben a kondenzátort illetve a tengervízbetáplálást ide.


A "francia megoldás", egyetlen gõzturbina van csak, amely egy erõátviteli rendszerhez van kötve, ez osztja el az energiát a turbogenerátor és a hajócsavar között.

milyen hõjele van egy ilyen gépnek?

A hõcserélõ egyáltalán hogyan nyitott a reaktor felé?

A gond az, hogy egy SSK elõbb meghallja, legalábbis közel azonos szonárképességet feltételezve. Azért a modern SSK-kon is már normális az oldalsó 3-3 szonárérzékelõ, pl. Scorpéne osztályon.

A reaktorok elcsendesítése nem tudom hogy lenne lehetséges. A gõzturbináknak forogni kell, különben nem lesz áram. A hûtõkörnek áramoltatnia kell a tengervizet a hõcserélõbe, különben nem tudnak megszabadulni a hulladékhõtõl. Ezektõl a zajforrásoktól nem tudnak megszabadulni.

Egy SSK esetén az AIP a fõ zajforrás víz alatt, de azt le lehet kapcsolni, illetve egyáltalán csak akkor kell beindítani, ha az aksik már merülnek.

A Vectorsite-ról:

"Typical bomb loads were up to 16 FAB-250 (550 pound) or 12 FAB-500 (1,100 pound) bombs; in the late 1960s, many Badger-As were modified to increase the maximum bombload to 24 FAB-250 or 18 FAB-500 bombs."

...

"One particularly bizarre variation on the Tu-16K-10 series was the "Tu-16K-10-26B" conversions performed by the AVMF in the early 1970s. They were essentially Tu-16K-10-series machines fitted with 12 external bomb racks, with each rack able to carry up to a 500 kilogram (1,100 pound) munition for a total warload of 9,000 kilograms (19,850 pounds)"

Mindenféleképpen próbálkozni fognak valami ellenszer megtalálásán. Egyértelmûen az érzékenyebb szonárok és a csendesebb nuki meghajtás felé próbának elmozdulni. Bár a legfõbb elõnyük egy esetleges összecsapás esetén-hasonló egységek ellen-az ellenséges személyzet/parancsnok gyengébb kiképzése és a kevésbé fejlett technikája lenne.

Tu-16 / H-6A belsõ terében mennyi bomba fér el elvben? Hihetetlen, de 10 perc googlival sem találtam róla adatot... 😞

Én már a Scharnhort méretnél meghúztam volna a határt. Baromi gyorsak voltak és bizony csathajó kellett legalább tûzerõben ellenük. Esetleg 305-ös löveg rá. Mondjuk a ciki az, hogyha az angolok is Biscmark szerûséget építenek, annak 305-ös ágyúval nem igazán lehetett volna imponálni...

Vajon valaha is belátják, hogy reménytelen szélmalomharcot folytatnak? Vagy túl büszkék ahhoz, hogy elismerjék, hogy a nukleáris meghajtásnak vannak tagadhatatlan hátrányai, amelyek taktikai szinten jelentkeznek?

A megalománia szerintem arra vonatkozik, hogy nem látták be, hogy elértek egy határt a 16" illetve ~35-40 ezer tonnás tömeg környékén, ami felett már egyre meredekebb a költség / hatékonyság arány. Ha megnézi az ember, hogy milyen eszméletlen erõforrásokat emésztett fel a két Japán szuper-csatahajó, akkor elég egyértelmû szerintem, hogy ez már a pusztán csatahajó - csatahajó harcoknál sem lehet kifizetõdõ út. Több kisebb egység modernebb ágyúkkal, jobb tûzvezetõ rendszerrel, hatékonyabb erõforásokkal jobb megoldás lett volna...

A Sheffield-nél fel sem robbant a harci fej, a károkat a hajtómû okozta, de ettõl függetlenül nem a hajtóanyag az elsõdleges károkozó elem, hiszen az erõsen bizonytalan mennyiséget képvisel a becsapódásnál.

A keményfém kúpra kíváncsi lennék. Az orrban nem lehet, ott a radar van. Emiatt a CIWS ellen sem jelenthet védelmet.

A Kard és Pajzs elmélete, ne feled. Az Exocet-et nem páncélozott hajók ellen fejlesztették ki. A hajó elleni rakéták / robotrepülõgépek (legyen R&R rövidítés, mit szóltok hozzá? 😄) harci fejének illetve az indítótömegének az indítási körülmények, igények szabnak határokat. Az Exocet eleve több indítási platformhoz készült, így nem lehetett túl nagy.

Akkor vegyük elõ a gigászi szovjet kõgyûjteményt (Ametiszt, Bazalt, Gránit) 750-800kg-os harci fejjel. Igaz ezeket sem csatahajók, és páncélozott célok ellen, hanem óriás repülõgép-hordozók ellen találták ki...

Ez inkább a könnyûcirkálókra igaz (6 hüvelyk körüli tüzérség). 😉

Illetve:

Persze, ez így van, jó eséllyel. A gond ott van hogy ugye cirkálók gyorsabbak, többen is vannak általában,

Kérlek javíts ki, ha tévednék, de a flottáknak általában nem volt sokkal több cirkálójuk, mint csatahajójuk.

Pl. Kriegsmarine (ereje teljében, 1941-ben):

4db Csatahajó
*2db elavult Csatahajó (Schlesien és Schleswig-Holstein)
2db 'Zsebcsatahajó'
3db Nehézcirkáló
6db Könnyûcirkáló
27db Romboló

A két elavult csatahajót vegyük ki a képletbõl. A 'zsebcsatahajók' mindig vita tárgyát képezik, hogy mik is igazán, oké, ne legyenek csatahajók, hanem legyenek nehézcirkálók. Ez esetben a Csatahajók / Nehézcirkálók / Könnyûcirkálók / Rombolók aránya:

1 / 1.25 / 1.5 / 6.75

Tehát egy csatahajóra 2.75 cirkáló jutott. Nem valami impozáns.

Ilyen téren ha jól tudom a legjobban az angolok álltak.

1939:

15 Csatahajó (és csatacirkáló)
7 Repülõgép-hordozó
17 Nehézcirkáló
49 Könnyûcirkáló
184 Romboló

Az arány:

1 / 1.13 / 3.26 / 12.26

A nehézcirkálók aránya közel 1:1, a könnyû cirkálókkal együtt ~1:4.4. Ez pedig az angoloké, akik a kiterjedt gyarmatbirodalom miatt rendelkeztek ennyi cirkálóval és rombolóval.

Ettõl függetlenül nem volt túl jellemzõ tudomásom szerint, hogy egy vagy több nehézcirkáló egy Csatahajóval keveredjen tûzpárbajba önszántából.

Azért ez nem teljesen igaz - az Ollis oldalon elég jól van részletezve a Tirpitzet ért találatok, emlékeim szerint úgy 95%-a a bombáknak szépen felrobbant a legfelsõ fedélzet fölött, a hajó belsejében kárt okozni nem tudott, csak a felépítményben és a légvédelmi lövegekben, a hajó túlélését meg végképp nem veszélyeztette. Az 5% (asszem 1 db 1600 fontos) meg megállt a páncélfedélzetnél.

A megállapítás ebbõl a szempontból jogos, de a Tirpitz egy elég speciális eset volt lássuk be, gyakorlatilag egy zárt öbölbe ücsörgött, a környezõ magaslatokra pakolt légvédelmi állások által fedezve.

Továbbá én a pct. bombákat említettem, ezek terén nem volt olyan rossz az arány (4-bõl 1, vagyis 25%), azt gondolom te se várod el, hogy az 500 fontos légibombák vigyenek át bármilyen páncélfedélzetet. 😊

A másik dolog amit az AoN alaptétel alól kirántja a szõnyeget, hogy jobban véd ahol kell. A gond csak az hogy nem.. az I vh.-ig meglévõ 12-13" ágyúkra ez már igaz volt, de vh. alatt és után standarddá váló 15-16" ágyúk ellen már nem. Asszem van vhol egy német haditengerészeti doksi, kerek-perec leírják hogy ekkora kaliber ellen ésszerû vízkiszorítás ellen már nem lehet elég vastag övpáncélt csinálni, ami szépen megállítaná a cuccost a hajón kívûl, értelmes távolságon belül (illetve lehet, a japóknak sikerült is, csak egy 72 000 tonnás hajót kellett hozzá tervezni, hogy mûködjön az AoN elmélet). Ergo, több réteggel limitálni kell, mekkora bajt csinál mekkora területen, de mindenképp megállítani a kritikus találatokat.

Bevallom most egy kicsit elvesztem. Az AoN alapvetõen azt "írja elõ", hogy egyetlen fõ páncélzati réteg fogja meg a támadást? Nem a páncélozott terület nagyságára vonatkozik? Az a KGV esetén egy más tészta, hogy AoN volt, egyetlen fõ védelmi vonallal.

Még mindig nem képesek ellenük valami hatékony módszert kidolgozni, pedig már nem egy egység kijátszotta õket 10+év alatt. A sokat leszólt ausztrál Collinsok, dél-afrikai 209-esek (mondjuk ezek már AIP-el) a svédeket talán már meg sem kell említeni.

Azért kipróbáltam volna egy két érdekességet pl.:közelségi gyújtós 16"-os repeszgránátot, vagy egy asroc szerû (buta rakéta+ önirányító torpedó) fegyvert a kései csatahajók ellen. 45-re ezek már mind rendelkezésre álltak.
Szvsz a repülõgépek nem csupán hatékonyságukkal, hanem a költséghatékonyságukkal söpörték el a csatahajókat. Pont ugyanez a tényezõ fordul most a repülõgépek ellen. Olyan drágák, hogy túlságosan vigyázni kell rájuk.

Az all or nothing páncélzattal és az ilyen páncélzattal rendelkezõ BB-k vs CA-k kapcsolatban megint körülbelül egyetértek Kurfüsttel. Már az is elég ha egy visszavonulú BB-nek tovább csökkentik a sebességét és megrongálják/kiütik a tûzvezetõ rendszert. Innentõl kezdve más BB-knek nem nagy kihívás, a kisebb, gyorsabb egységeknek pedig lehet próbálkozni a torpedókkal.

Az Iowa-osztályt azért nagyon komalyan kell venni mert a páncélzata lehet hogy nem volt a legerõsebb, de minden másban nagyon jó volt. A háború végén már 25 km felett is hatásos is volt.

Nem csak a megalománia hajtotta a tervezõket, hanem a hatékonyság miatt is növekedtek. A jütlandi csatában is kiderült, hogy a vastag 11" feletti páncélzatot nehéz átütni, ezért növellni kell az ágyúk kalibereit. Ami a persze a hajótest növekedését is eredményezi. Ha növekszik a kaliber nem árt növelni a páncélzatot se, ekkor pedig már beindul a mókuskerék. Az 1. vh-ban pont ez történt. A háború elején 12"-es ágyúkkal szerelták fel a BB-ket, a végén 15"-nél jártak és az újabb tervekben már 16"-es hajók szerepeltek. A '30-as évekre szerintem már 18"-es ágyúknál és 60000 tonna körül jártak volna. Feltéve hogy anyagilag bírják, nics már háború és nincsenek korlátozások. A '30-as évek elejére olyan páncélzatú, fegyverzetû, méretû és talán olyan sebességû csatahajók lehettek volna mint az el nem készült Montana, ami már szerintem közel állhatott a komprumisszumok nélküli csatahajóhoz. Ágyú kaliberben elmentek volna 20"-ig biztosan.

A modern rakéták és robotrepülõk már nem a régi módon hatnak. A robbanófej és a mozgási energia csak utat nyit a rakétatestnek és a maradék üzemanyag begyújta a kócerájt. Az Atlantic Aonveyornál állítólag nem is robbant fel, a pusztítást csak az üzemanyag okozta.
http://www.ausairpower.net/Warship-Hits.html

Az orosz víz-víz rakétáknál állítólag van egy külön keményfém orrkúp a nehezebb amcsi hajók kevlár páncélzata ellen (gondolom ez a CIWS ellen is hatásos lehet).

Még, ha ez tiszta robbanóag., annak sem sok...

165 kilót írnak rá, csak nem tiszta hogy ennyi robbanóanyag, vagy ez a harci fej (HE + fémcuccok körülötte)?

Tudok sokkal jobbat. Ha már úgyis elmerül, akkor balassztartályokat és periszkópot neki! Jelszó, akár vízen úszva, akár víz alatt, de hazamegy! 😊

Nézd meg, hogy mekkora az Exocat feje. Egy második Vh-s rombólót nem hiszem, hogy akkora veszélybe sodort volna egyetlen találat, ami kb. egyetlen könnyûcirkáló találatának felel meg.

"inkább két kiengedhetõ segédmotor van a híd alatt beépítve, amivel akkor is hazamehet az eleje, ha ketévágta egy exocet."

😄DDDD

Ezekszerint az All or Nothingot mint építési elvet felváltotta a sokkal elõremutatóbb Földigiliszta elv! 😊))))

Kár, mert nekem a KGV osztály tetszik a legjobban.:-(

Tényszerûen meg megint csak Oli cikkeire hagyatkoznék. A POW cikkben azt írja, hogy a Bismarcknak az tett be, hogy egy cirkáló kilõtte a felépítmény tetején lévõ tûzvezetõ központot. A Bismarck cikkben meg arról írt, hogy már az ütközet elején kilõtték a parancsnoki hídját is. hiába volt a Bismarcknak vastagon páncélozott parancsnoki harcálláspontja, nem onnan vezették az ütközetet. Azt hiszem hasonló valahol guadalcanal környékén is elõfordult a japánokkal. A Duke of York esetében a radar vezetékét lõtték ki, ha ott a Scarnhorst nem jár hasonlóan (itt is a cirkálók lõtték ki), akkor nem lett volna ilyen egyszerû a menet.

Modern hajók a páncélozás hiánya ellenére sokat kibírnak. A USS Stark és a HMS Glamorgan beszedtek egy-egy exocetet és haza tudtak menni (állítólag az Invincible is). Az Atlantic Conveyor és a Sheffield is sokáig húzták, mielõtt elsüllyedtek. Az AC nek nem volt professzionális kárelhárítása, a Sheffieldnek volt, de pont azt találta el a rakéta.
Itt a strukturális kialakítás és a sebezhetõ pontok jó eloszlása sokat segíthet. A Coventynél pl.: pont a két géptermet nyitotta egybe egy bomba a tengerrel, azaz a lehetõ legnagyobb tér került víz alá. De a Perry oszt fregattokra direkt azért került egy csavar, mert több ugyan biztonságos, de egy találat a tatrészen úgyis mindent összekuszál (lásd POW vagy Bismarck),. inkább két kiengedhetõ segédmotor van a híd alatt beépítve, amivel akkor is hazamehet az eleje, ha ketévágta egy exocet.

"A KGV még csak nem is volt agyonfegyverezve ilye téren, még is 16db másodlagos tüzérséggel bírt, 8-8 oldalanként, vagyis egy irányban rendelkezett olyan tûzerõvel, mint egy cirkáló összesen."

Ez inkább a könnyûcirkálókra igaz (6 hüvelyk körüli tüzérség). 😉

Azt pedig azért feltételezhetjük, hogy egyenlõ színvonalat és feltételeket figyelembe véve egy csatahajó vs. cirkáló párbajból a csatahajó fog kikerülni gyõztesen, még akkor is, ha 'all-or-nothing' páncélzatú.

Persze, ez így van, jó eséllyel. A gond ott van hogy ugye cirkálók gyorsabbak, többen is vannak általában, több olyan helyzet fordulhat elõ amikor ciki, hogy az ütközetbe induló/onnan sérültten hazakullógó csatahajón elérhetnek olyan kritikus találatolat, amelyek közvetve v közvetlenül az elvesztéséhez vezetnek. Pl. mert lángol az egész felsõ fedélzet, el van árasztva az orr, ezért lelassul stb. A "tiszta" egy-egy ellen felállások elég ritkák a gyakorlatban.

A másik fele, hogy a pct. légibombák ellen tökmindegy mit csinálsz, a teljesen páncélozott fedélzetû hajókat is kiüthetik velük.

Azért ez nem teljesen igaz - az Ollis oldalon elég jól van részletezve a Tirpitzet ért találatok, emlékeim szerint úgy 95%-a a bombáknak szépen felrobbant a legfelsõ fedélzet fölött, a hajó belsejében kárt okozni nem tudott, csak a felépítményben és a légvédelmi lövegekben, a hajó túlélését meg végképp nem veszélyeztette. Az 5% (asszem 1 db 1600 fontos) meg megállt a páncélfedélzetnél.

Persze egy adott méretû pct. bomba ellen már nem lehet védekezni, de a méretnek határt szabott az ált. egymotoros tengerészeti gépek csekély terhelhetõsége, a hordozóról való felszállás és a hatótáv. Zubókon kívûl más meg nagyon nem játszik nyílt tengeren.. abban az érvben meg van igazság, hogy persze, magasabbról kell dobni - igen csak akkor meg nem fogsz találni.

A másik fele pedig ismét az, hogy nem fogod tudni megmondani, hogy hova csapódjon be a lövedék. Ha a páncélzatba csapódik, hurrá, itt azonos páncéltömeg esetén erõsebb az all-or-nothing.

Az AoN elképzelésnél ez ugye úgy néz ki, vagy maximális páncélvastagságot használunk, vagy semmilyet. Itt a felsõ fedélzetre csak minimális (repeszek, alacsonytámadó gépek stb.) ellen védõ páncélzat kerül. Gyakorlatilag tettek mi van a felsõ fedélzeten, ott nyugodtan romboljanak a bombák, mert az egyetlen vastag páncélfedélzet majd megfogja.

Az AoN elõnyben részesíti a egy vastag réteg páncélt, mint több réteg ekvivalens összvastagságút, mert összességében erõsebb ballisztikai védelmet nyújt. Ezt az usákok dolgozták ki az I. vh. elõtt, volt is benne igazság, de akkor ugye még nem nagyon volt légibomba.

Arról nem beszélve, hogy az alaptétel sem mindig igaz, több réteg különálló páncéllemez tud úgy hatni a lövedékre, hogy az összességében sokkal nehezebben küzdi le õket. Legegyértelmûbb példája a Vittorio Veneto, de a Bismarcknál is egyértelmûen figyelembe vették a fritzek - kedvenc példám a sokat kritizált felsõ páncélöv a Bismarckon, mindig monnyák hogy milyen retrográd, mert az I. vh-s hajókon volt csak ilyen, látod-látod, nem fejlõdtek semmit.. pedig de! A megelõzõ Scharnhorst osztályon ez csak 50 milis volt, a barbetták viszont teljes (340mm asszem) vastagságúak. A bismarckon ebbõl lett 145mm felsö öv, az alsó barbetta viszont csak 220mm.. és messze jobb védelme volt, a vastagságokkal variálás az össztömeget nem változtatta, a felsõ öv pedig egyrészt védte az egész citadellát kis/közepes kaliberek ellen, és javította a páncélfedélzet ellenállását is.

A másik dolog amit az AoN alaptétel alól kirántja a szõnyeget, hogy jobban véd ahol kell. A gond csak az hogy nem.. az I vh.-ig meglévõ 12-13" ágyúkra ez már igaz volt, de vh. alatt és után standarddá váló 15-16" ágyúk ellen már nem. Asszem van vhol egy német haditengerészeti doksi, kerek-perec leírják hogy ekkora kaliber ellen ésszerû vízkiszorítás ellen már nem lehet elég vastag övpáncélt csinálni, ami szépen megállítaná a cuccost a hajón kívûl, értelmes távolságon belül (illetve lehet, a japóknak sikerült is, csak egy 72 000 tonnás hajót kellett hozzá tervezni, hogy mûködjön az AoN elmélet). Ergo, több réteggel limitálni kell, mekkora bajt csinál mekkora területen, de mindenképp megállítani a kritikus találatokat.

Nem mondom, hogy nem szimpatikusabb a "klasszikus" páncélozás, de ettõl még látok rációt az "all-or-nothing" elképzelésben.

Elméletben én is... amire kitalálták (nagyobb távolságból lefolytatott harcok, ahol a lövedékek nagy része magas röppályán jön és a páncélfeldélzetet találja) arra teljesen jó.

A gond csak az ezzel, hogy kicsit olyan mint a II. vh-s amerikai páncélosdoktrína: a Sherman nagy kaliberû, rövidcsövû ágyúval támogatja a gyalogságot, ha meg jön egy ellenséges hk., majd ott terem a M10 páncélvadász. Ez elméletben teljesen jónak tûnt. Az AoN is ugyanez: feltételezi, hogy majd pont úgy fognak történni a dolgok amire tervezték, hogy majd a körülmények fognak idomulni a tervekhez.. a gyakorlatban pedig szimplán nem ez történt, az összecsapások nagy része vegyes volt (nem csak csatahajó-csatahajó között), a lõtávolságok is sokkal kisebbek, tipikusan 18 km alatt, a max. ahol még volt találat 24 km.. és megjelent a légibomba mint veszély.

Nem is nagyon páncélozzák a mai hadihajókat sem. 😊
A kulcsszó a túlélõképesség és a kárelhárítás lett.

Mert nem is lehet, nincs értelme. Második világháborús szinten gondolkozva mára csak az akkori rombolók és nehézcirkálók közötti hajók vannak, ezen a kiszorításon pedig páncélozni nagyon nem lehet.. helyette: több, egyenként feláldozhatóbb, (relatíve) olcsóbb hajó.

Egyrészt nincs szükség akkora hajóra, ami a 15-16" lövegeket elbírja, mert ezek mára elavultak - a századelõn ezek jelentették a csúcsot. Páncélozni rakáták ellen úgysem lehet, mindig lesz nagyobb rakéta, és nem kell hozzá új, drága csatahajóosztály, mint régen, hogy hordozza. Ha meg tudod páncélozni, csinálsz erre egy megfelelõ méretû monstrumot, nos erre olvastam egy nagyon jót régen, kifestheted a hajóra a "Nuke me!" feliratot. 😄

Ez igaz, pláne ha azt nézzük hogy az angoloknak számbeli fölényük volt. Viszont ha azt nézem, mit hoztak ki az franciák (egy sokkal jobban páncélozott, torpedók ellen jobban védett és 2-3 csomóval gyorsabb, nagyobb hatótávú csatahajót) vagy az amerikaiak (16 inches fõtüzérség, mûködõ és valszeg a legjobb kompromisszumot jelentõ 5" másodlagos tüzérség, irgalmatlan hatótáv és még egész jó páncélzat), így nézve elég gyengén muzsikáltak a tervezõk..

Nem azt vitatom el, hogy a KGV gyenge konstrukció volt, hanem arra próbálok rávilágítani, hogy azért csak összehozták ezeket, a nehézségek ellenére. Az angolok fõ problémája az volt, hogy hatalmas birodalmukra arányaiban kevés csatahajó jutott...

Elméletben egyszerûen ott támadtak ahol akartak, és oda koncentrálhattak fölényben lévõ erõket ahová akarták.

Szvsz erre az angoloknak sok válaszuk nem lehetett, legfeljebb az, hogy még "idejében" elkapják a német csatahajókat.

N.b.: az eredeti tervek szerint a Bismarck nem egyedül, hanem a Scharnhorsttal, Gneisenauval és Tirpitzel együtt futott volna ki - gyakorlatilag nem tudták volna õket megállítani a fenti okok miatt, a brit csatahajóknak egyszerûen sem a sebessége, sem a hatótávja nem volt meg, hogy üldözzék õket. Egyedül a Hood volt rá képes, meg a két harmatgyengén páncélozott Renown és Repulse (és persze hordozók). Konvojonként egy vagy max régi csatahajó pedig nem tudott volna sokat tenni ellenük, egyszerûen félresöprik.

Igen, nagy "mi lett volna, ha" kérdés, mert a négy német csatahajó, kellõ kísérõ flottával felvértezve embertelen dolgokat vihettek volna véghez. Csak hát a kialakult helyzet nem volt elõnyös egy ilyen döntésnek. Pedig ha akkor ezt tényleg megvalósítják...

Az október végén, november elején Dél-Kalifornia partjainál megtartott tengeralattjáró elhárító gyakorlaton részt vett a Los Angeles-osztályú USS Asheville (SSN-758) és testvérhajója a USS Topeka (SSN-754) mellett a chilei U-209/1400-as Thomson (SS-20) dízel-elektromos tengeralattjáró is jelen volt. A hadgyakorlat legfõbb célkitûzése az igen nehezen felderíthetõ dízel-elektromos tengeralattjárók elleni harcmodor begyakorlása volt. Az US. Navy részérõl mindössze annyi kézzelfogható eredmény látott napvilágot, hogy sikerült a Thomson tartózkodási helyét több alkalommal is megtalálni és mozgását nyomon követni a nukleáris tengeralattjárók személyzetének, azonban ekkor már a Thomson-nak is volt tudomás amerikai társai hollétérõl.

Ebben az a szép, hogy az U-209 és az LA osztály kb. egy korosztály... Szóval visszamenõlegesen is igazolva lett, hogy az SSK osztályok igenis veszélyesek, sõt, veszélyesebbek az SSN osztályoknál...

Ha nekimegy 3 nehézcirkáló és sikerrel elsüllyeszteni, akkor egyszerûen megéri egy nehézcirkálót elveszteni, ha egy csatahajót kikapcsolsz. A háború már csak ilyen. Melyik az olcsóbb és mennyivel?

A kérdés már csak azért is érdekes ugye, mert ugye a német 'zsebcsatahajóknak' nem akadt követõje igazából. Pedig hát...

Itt szigorúan saját véleményem szerint a megalománia és a presztízs hajtotta a tervezõket az elsõ világháborútól kezdve. Egyre nagyobb ágyúk, egyre vastagabb páncélzat, hogy az egyre nagyobb ágyúknak ellenálljon, és ezek miatt végül már 40'000-50'000-70'000 tonnás szörnyetegek kerültek a tervezõasztalokról a sólyákra. Azt sose vizsgálták szerintem, hogy erõforrás-kezelés szempontjából mi a jobb döntés, egy nagy csatahajó, vagy helyette 3-4 cirkáló. De nem is kellett. Mert elsõ sorban nem a cirkálókat tekintették a tengeri haderõ legkomolyabb erõinek, hanem a csatahajókat...

Az elv szöges ellentétben áll a gyakorlattal. A Biscmark esetén agresszíven közeledtek, hogy effektíven tüzelhelssenek. A radar elõtt - de még alatta is a háború elején - 18-20 km felett szinte vaktában lövöldöztek, csak szerencsével lehetett találhatot elérni.

Egy apróságot azért tegyünk szépen hozzá: attól, hogy egy csatahajó már 18-20km-rõl többé-kevésbé képes volt eltalálni egy célpontot (most ne a Bismarck-csatákból induljunk ki), egy nehézcirkálónak ez valamivel kisebb távból fog hasonló eséllyel sikerülni. Egy csatahajón jobb minõségû a fõ fegyverzet tûzvezetése, mint (általában) egy cirkálónak. Nagyobb távolságmérõk, nagyobb radarok, jobb tûzvezetõ (analóg) számítógép, több és jobban felszerelt megfigyelõállás, stb.

Ez az elsõ komoly fegyvrtény, amit fel tud mutatni egy all or nothing hajó. 😊

Nem hiszem, hogy ennek sok köze van a páncélzathoz (természetesen nem is független, hiszen a páncélzat tömege oda-vissza váltható a tervezõasztalon még a fegyverzet és lõszer tömegére). A Bismarck például 12db másodlagos 150mm-es és 16db 105mm-es másodlagos hajóágyúval bírt, igaz jóval nagyobb is volt a KGV-nél.

Naná. Csak a tüzérségi gránátot nem lehet eltéríteni, de az intelligens fegyverek néha nem feltétlen elég intelligensek, hogy mindenféle zavarásnak ellenálljanak. Rakétával is lelõhetõek, a CIWS is dolgozik.

Már akkor sem páncélozták õket, amikor a hajó elleni rakéták még igencsak gyerekcipõben jártak (1950-es és 60-as évek). A Ticonderoga és Spriance / Kidd osztály hajótestét állítólag egy .50 caliberes géppuska is képes átvinni AP lõszerrel (ami nem olyan hihetettlen, lévén a hajótest 10-15mm vastag acéllemez). Egyes hajóknál alkalmaznak kevlárt, néha kerámiát a kritikus pontokon (pl. CiC), de ez a maximum.

Nem igazán értem az elsõ részét. Mibõl jön a túlélõképesség, ha egy fregatott szinte kettévág egy 2000 fontos bomba? A kárelhárítás ez bizonyos fokú sérülésen túl értelmét veszti.

A kulcsszó a "szinte". Jól megtervezett hajótestnél igenis van ráció abban, hogy egy kisebb hajó is túléljen egy komoly találatot, sõt, akár részben a harcképességét is megõrizheti, ha a sérült részbe nem tartozik kritikus elem.

Itt egy példa, USS Buchanan, RIMPAC 2000 hadgyakorlat, 3x Hellfire találat, 3x Harpoon találat és egy 2'000 fontos LGB találat után a hajó még úszóképes volt. Végül egy robbantási csapat rakott ~90kg robbanóanyagot a hajófenékbe, úgy süllyedt el.







Az USS Buchanan egy 4'500 tonnás vízkiszorítású rakétás romboló az 1960-es évekbõl. Ma egy átlag fregatt ekkora.

Bölcs tervezéssel (például ilyen, hogy a Zumwalt-nál az indítókonténereket a hajó oldalán helyezték el, és nem a hajótest közepén) szerintem elég sok találatig fenn maradhat egy hajó...

Nem, a HMS Sheffield nem számít. Ott valójában nem a találat, hanem az utána elszabadult tûz, illetve annak nem túl sikeres megállítása okozta a bajokat.

"Nem feltétlenül kellett a legjobbnak lennie. Volt nekik új csatahajójuk. Amíg a németek azonos idõ alatt négy csatahajót tudtak átadni (2-2 Bismarck és Scharnhorst osztály), az angolok ugye ötöt (hatot, ha a Vanguardod is ide vesszük, nyolcat, ha a Nelson-osztályt is). Mindezt úgy, hogy eleve az angoloknak volt több hadihajójuk."

Ez igaz, pláne ha azt nézzük hogy az angoloknak számbeli fölényük volt. Viszont ha azt nézem, mit hoztak ki az franciák (egy sokkal jobban páncélozott, torpedók ellen jobban védett és 2-3 csomóval gyorsabb, nagyobb hatótávú csatahajót) vagy az amerikaiak (16 inches fõtüzérség, mûködõ és valszeg a legjobb kompromisszumot jelentõ 5" másodlagos tüzérség, irgalmatlan hatótáv és még egész jó páncélzat), így nézve elég gyengén muzsikáltak a tervezõk..

Persze elsõsorban nem a németek ellen készülõdtek (viszont hogy kik ellen lett volna jó a KGV? talán az olasz csatahajók? merthogy a PTO-n meg lettek volna lõve ezzel a hatótávval..).. A mennyiségi fölény persze meg volt, de tkp. saját magukat szúrták tökön taktikailag is. Hiába volt ugyanis úgy egy tucat régi I vh-s dreadnaught, ezek olyan lassúak voltak hogy - csatahajó relációban - gyakorlatilag csak konvojvédelemre voltak jók. Az ijesztõen hiányos védelmû Nelson osztály dettó - a 30as évekere ezek a régi hajók a 20 csomót is alig bírták, az új német/olasz/francia csatahajók 30-32 csomót bírtak. Elméletben egyszerûen ott támadtak ahol akartak, és oda koncentrálhattak fölényben lévõ erõket ahová akarták.

N.b.: az eredeti tervek szerint a Bismarck nem egyedül, hanem a Scharnhorsttal, Gneisenauval és Tirpitzel együtt futott volna ki - gyakorlatilag nem tudták volna õket megállítani a fenti okok miatt, a brit csatahajóknak egyszerûen sem a sebessége, sem a hatótávja nem volt meg, hogy üldözzék õket. Egyedül a Hood volt rá képes, meg a két harmatgyengén páncélozott Renown és Repulse (és persze hordozók). Konvojonként egy vagy max régi csatahajó pedig nem tudott volna sokat tenni ellenük, egyszerûen félresöprik.

Az amerikai védelmi miniszter jóváhagyta az E8-C JSTARS repülõgépek Dél-Koreába telepítésének tervét. A londoni The Telegraph–ban megjelent írás szerint az áttelepülésre az északiak tüzérségi csapásai miatt kerül sor.

Az október végén, november elején Dél-Kalifornia partjainál megtartott tengeralattjáró elhárító gyakorlaton részt vett a Los Angeles-osztályú USS Asheville (SSN-758) és testvérhajója a USS Topeka (SSN-754) mellett a chilei U-209/1400-as Thomson (SS-20) dízel-elektromos tengeralattjáró is jelen volt. A hadgyakorlat legfõbb célkitûzése az igen nehezen felderíthetõ dízel-elektromos tengeralattjárók elleni harcmodor begyakorlása volt. Az US. Navy részérõl mindössze annyi kézzelfogható eredmény látott napvilágot, hogy sikerült a Thomson tartózkodási helyét több alkalommal is megtalálni és mozgását nyomon követni a nukleáris tengeralattjárók személyzetének, azonban ekkor már a Thomson-nak is volt tudomás amerikai társai hollétérõl.

Az orosz tengerészgyalogos egységek 2011-tõl speciális lövedékálló-mellényeket kapnak. Minderrõl Alexander Kolpacsenko beszélt az Echo Moskvy rádió szombati adásában. Természetesen ezek a testpáncélok a speciális igények miatt a ballisztikus védelem mellett úszóképességet is biztosítanak tengerészgyalogság, valamint a hajókon szolgáló tengerészek számára, akár fegyverrel és lõszerkészlettel ellátva is.

A stockholmi bíróság elutasította a svájci Mowag fellebbezését, melyet a Védelmi Beszerzések Hivatalának döntése ellen nyújtottak be. A FMV még 2010. augusztus 13 jelentette be, hogy döntött a 113 darabos kerekes páncélozott jármûvek beszerzését illetõleg és a megrendelést a finn Patria nyerte. Ezt a döntést próbálta meg semmissé tenni az amerikai General Dynamics tulajdonát képezõ cég. 260 millió euróért tehát az eredetileg is gyõztesként kikiáltott cég kezdheti meg a szállításokat 2012-tõl.

1995. november 29-én hajtotta végre elsõ felszállását a Boeing F/A-18 Super Hornet.

A brit kormány felsorolta azokat az okokat melyek a Harrierek kivonását eredményezték. A gépállomány létszáma nem volt elegendõ az afganisztáni feladatok ellátására. A Tornado nagyobb hasznos terheléssel, hatótávolsággal bír, a Storm Shadow, a RAPTOR és Brimstone már integrálva van rajta. A Harrier mindezek mellett még drágábban is üzemeltethetõ, itt 37000 font áll szemben a Tornado 35000 fontjával óránkénti repült idõre vonatkoztatva. Tehát 96 Tornado GR4 kap képességnövelõ frissítések 2011 és 2014 között, így 2021-2025 között kerülnek kivonásra.

Indiában a Tejas Mk1-es verziója most már biztosan nem fog tudni megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. A légierõ berkeibõl származó információk szerint a kis magasságban elérhetõ sebesség, a biztonságosan tartható állásszögek és a hordozható fegyverzet terén tapasztalható jelentõs lemaradás a tervezetthez képest. A hiányosságok orvoslását az F414-es hajtómûvekkel ellátott Mk2-estõl várják. Eme változat elsõ repülésére 2012-ben kerül majd sor, míg szolgálatba rá két évre állhat.

Netes barangolás során találtam ezt a videót az izraeli gépek szardíniai kiruccanásáról, felettébb érdekes gépállománnyal (1:45-tõl lényeges):

Elõször is: alapvetõen csatahajók a csatahajók elleni harcra vannak kitalálva.

Remek. Ettõl nem jelenti azt, hogy arra alkalmasak! Ha nekimegy 3 nehézcirkáló és sikerrel elsüllyeszteni, akkor egyszerûen megéri egy nehézcirkálót elveszteni, ha egy csatahajót kikapcsolsz. A háború már csak ilyen. Melyik az olcsóbb és mennyivel?


Egy csatahajó ideális körülmények között jóval nagyobb lõtávolsággal rendelkezik, így egy ilyen hajót már akkor elkezdhet lõni, amikor az még nem képes elérni õt.

Az elv szöges ellentétben áll a gyakorlattal. A Biscmark esetén agresszíven közeledtek, hogy effektíven tüzelhelssenek. A radar elõtt - de még alatta is a háború elején - 18-20 km felett szinte vaktában lövöldöztek, csak szerencsével lehetett találhatot elérni.


De még ha lõtávba is érnek, a csatahajó másodlagos fegyverzete pont ezt a célt szolgálja, ezen ellenfellek ellen van kitalálva. A KGV még csak nem is volt agyonfegyverezve ilye téren, még is 16db másodlagos tüzérséggel bírt, 8-8 oldalanként, vagyis egy irányban rendelkezett olyan tûzerõvel, mint egy cirkáló összesen.

Ez az elsõ komoly fegyvrtény, amit fel tud mutatni egy all or nothing hajó. 😊


Tehát nem fogja nagyobb eséllyel eltalálni a nem páncélozott részt, mint a páncélozottat.

Több hajó esetén ismert a találatok eloszlása. Jut mindenhova 10+ találat felett.


A másik fele, hogy a pct. légibombák ellen tökmindegy mit csinálsz, a teljesen páncélozott fedélzetû hajókat is kiüthetik velük.

Ez is igaz, csak nem 2-3 szerencsésebb (?) találattal.


Nem mondom, hogy nem szimpatikusabb a "klasszikus" páncélozás, de ettõl még látok rációt az "all-or-nothing" elképzelésben.

A ráció mellett inkább én egyfajta reménykedést érzek, hogy talán tényleg mûködni fog. Mivel élesben soha nem volt kemény teszt, ezt már nem fogjuk megtudni.

Nem is nagyon páncélozzák a mai hadihajókat sem. 😊

Naná. Csak a tüzérségi gránátot nem lehet eltéríteni, de az intelligens fegyverek néha nem feltétlen elég intelligensek, hogy mindenféle zavarásnak ellenálljanak. Rakétával is lelõhetõek, a CIWS is dolgozik.

A kulcsszó a túlélõképesség és a kárelhárítás lett.

Nem igazán értem az elsõ részét. Mibõl jön a túlélõképesség, ha egy fregatott szinte kettévág egy 2000 fontos bomba? A kárelhárítás ez bizonyos fokú sérülésen túl értelmét veszti.

Igen. Magyarán tök jó, hogy ELVBEN a fõtüzérség nem tesz kár a hajóban, de a nagy tûzgyorsaságú kiegészítõ tüzérséggel ripityára lövik és tessék megkapaszkodi, nehézcirkálók 203-as vagy pccirkálók 280-as löveggel pillanatokat alatt ronccsá lövik a hajót.

Elõször is: alapvetõen csatahajók a csatahajók elleni harcra vannak kitalálva.

Egy csatahajó ideális körülmények között jóval nagyobb lõtávolsággal rendelkezik, így egy ilyen hajót már akkor elkezdhet lõni, amikor az még nem képes elérni õt. De még ha lõtávba is érnek, a csatahajó másodlagos fegyverzete pont ezt a célt szolgálja, ezen ellenfellek ellen van kitalálva. A KGV még csak nem is volt agyonfegyverezve ilye téren, még is 16db másodlagos tüzérséggel bírt, 8-8 oldalanként, vagyis egy irányban rendelkezett olyan tûzerõvel, mint egy cirkáló összesen. Azt pedig azért feltételezhetjük, hogy egyenlõ színvonalat és feltételeket figyelembe véve egy csatahajó vs. cirkáló párbajból a csatahajó fog kikerülni gyõztesen, még akkor is, ha 'all-or-nothing' páncélzatú. Azért hacsak nem 2-3km-rõl lõnek, a támadók nem tudják meghatározni, hogy hova menjenek a saját gránátjai. Tehát nem fogja nagyobb eséllyel eltalálni a nem páncélozott részt, mint a páncélozottat.

A másik fele, hogy a pct. légibombák ellen tökmindegy mit csinálsz, a teljesen páncélozott fedélzetû hajókat is kiüthetik velük.

Egyetlen gránát félig kibelezte a hajó tatrészét. Kettõ legfeljebb három találat és lényegében leválik a hajó orr vagy tatrésze. Bocs, de engem max. mosolygásra késztet ez fajta védettség.3 500 kilós vagy 1 tonnás bombatalálat kb. azonos helyen lényegében kinyírja a hajót...

Ezen lehet vitatkozni, egyesek szerint az USS Ranger-õl felszálló repülõgépek egy bombája okozta ezt a sérülést. A másik fele pedig ismét az, hogy nem fogod tudni megmondani, hogy hova csapódjon be a lövedék. Ha a páncélzatba csapódik, hurrá, itt azonos páncéltömeg esetén erõsebb az all-or-nothing. Nem mondom, hogy nem szimpatikusabb a "klasszikus" páncélozás, de ettõl még látok rációt az "all-or-nothing" elképzelésben.

. Bocs, de engem max. mosolygásra késztet ez fajta védettség.3 500 kilós vagy 1 tonnás bombatalálat kb. azonos helyen lényegében kinyírja a hajót...

Nem is nagyon páncélozzák a mai hadihajókat sem. 😊
A kulcsszó a túlélõképesség és a kárelhárítás lett.

A f.vezérsík mellett végigfolyó homokos valamire. Amire bucser olajos homokot tippel.

Mert az elsõ ütközetet sem élné túl. A Biscmarkot több száz találat érte, de alig pár ütötte át az övpáncélzatát valami. A fantáziádra bízom, hogy mondjuk 10-15 találat után véletleszerû eloszlásban hogyan nézne ki a tat és orra.

Nem vonnál vissza te semmit semhova, mert kiválni az ütközetbõl nem tudna a hajó a sérülései miatt.

És ezért nem veszed õket komolyan?
50656
Elég gyorsan helyrehozható egy hajó ha van hova visszvonni.
Túl sokat adsz oli szubjektív véleményére.

Szerintem elég vad feltételezés.

Kíváncsi lennék, hogy mit szóltok a Prince of Wales-es írás "Nagy-Britannia 1902-ben kötött szoros szövetségi szerzõdést a Távol-Kelet feltörekvõ új csillagával..." kezdetû részében leírtakhoz?

Konkrétan az 1921-ben még meghosszabbított japán-brit szerzõdés felbontásáról van szó, és arról, hogy ezzel az író szavaival élve: "az 1928-as -feltételezett- angol-amerikai háborút becseréltük a második világháborúra".

A másik amit képtelen vagyok felfogni, hogy minden hajó felépítménye légnyegében páncélozatlan ugye? Bármilyen komoly ütközeben lényegében letarolják a felépítményt a benne tartózkodókkal együtt.

Nem igazán értem, hogy hogyan képzelték el azt, hogy egy ütközet után mikorra és hogyan lesz bevethetõ egy hajó.

Igen. Magyarán tök jó, hogy ELVBEN a fõtüzérség nem tesz kár a hajóban, de a nagy tûzgyorsaságú kiegészítõ tüzérséggel ripityára lövik és tessék megkapaszkodi, nehézcirkálók 203-as vagy pccirkálók 280-as löveggel pillanatokat alatt ronccsá lövik a hajót.

Az elv ott sérül, amit olinál látni a Biscmarkos bejegyzésnél. Képek itt.
Egyetlen gránát félig kibelezte a hajó tatrészét. Kettõ legfeljebb három találat és lényegében leválik a hajó orr vagy tatrésze. Bocs, de engem max. mosolygásra késztet ez fajta védettség.3 500 kilós vagy 1 tonnás bombatalálat kb. azonos helyen lényegében kinyírja a hajót...

A függõleges vezérsíkot csak teljesen kitakarja a boom. Nem tudom megállapítani, hogy mire gondolsz.

A 2. pontot annyian pontosítanám, hogy az interrogator antennál. "Válaszolni" mindig tudtak az F-16 gépek, a lekérdezés lett fontos az AMRAAM integráció során. Addig a Sidwinderek miatt amúgy is vizuálisan azonosítani kellett a célokat, ha az AWACS vagy más addig nem tett meg.

A boom-os renszerben a pilót felveszi az utántöltési pozíciót és a robot ott tartja a gépet. A többit a töltõkezelõ operátor megoldja a tankeron. Nagyon kényelmes módszer, mert nem a harci bevetésekre járó pilótát fárasztja ésa boom áttöltési kapacitása kb. 2-szeres a hajlékonycsövesnek.