Haditechnikai Topic

Biztosítókar

Remington Model 8 (1906)



AKMS


Elsütõ szerkezet

Browning Auto-5 (1898)


AK

Kb. fél másodperc, mire felpörög, és az elsõ másodpercben talán 50 rps a sebessége. A következõ másodpercben éri el a normál tûzgyorsaságát, ahol olvastam.

Na, volt némi idõm, átböngésztam, az eredmény:

-Az A-10A/C eredetileg rendelkezett HI/LOW tûzgyorsasággal, de a LOW ki van iktatva, csak a HI (és a SAFE beállítás) él. Ha az egyik hidraulikus motor meghibásodik, a tûzgyorsaság durván a felére esik vissza.

-A tûzgyorsaság valamennyire vissza van véve, ezt a részt nem teljesen értem, de lényege, hogy a gázelvezetõnél szûkítõt kell használni. Így a tûzgyorsaság 3'900 lövés per perc, +200, -600 van mögötte zárójelben, tehát gyakorlatilag 3'300-4'100 között van a valóságban (nem tudom pontosan, hogy az eltérés mibõl fakad, felpörgetési idõ?).

Nekem az tûnt fel hogy akik megpróbálkoztak a 80-as sorozattal a FÁK országain kivülrõl azok 2 max3 századerõnyit rendszeresítettek (jellemzõen fele parancsnoki, fele-2/3a szimpla). Tehát nem alapharckocsiként mint az USSR-ben volt - onnan viszont eleinte nem is akarták exportálni.
Az említett pakisztáni beszerzés nyilván kilóg a sorból.

Azért kiváncsi lennék énis hogy egy újabb gyártású ukrán hk ERA-val milyen eredménnyel teljesítene egy hasonló pct teszten. Ha pénzt akarnak érte jobbnak kell lennie akár mint anno pld a T90 volt.
Nekem ami még szimpi ebben az oplotban hogy az era nem "téglácskákban" van felmatricázva. Talán így nem lehet olyan egyszerûen letakarítani (??).

A 72-seinknél vhogy nem úgy érzem hogy át lesznek valamikor is alakítva (örülnek hogy mûködik még valami). Tkp. amibõl Buratyino-t, tüzérséget vagy légvédelmist gyárthattak volna én annak a 125mm-es technikáknak a helyére ilyen ukrán-orosz lényegében üzemeltetésbarát cuccokat el tudtam volna kÉpzelni😊))
Azért idõrõl idõre az ukránoknak valami zsírosabb fegyver biznisz mindig
közbeesik , biztos korábban nagyobb lelkesedéssel (profit várakozással) vágtak bele a fejlesztésekbe- és lehetõségeikhez mérten ezirányban eltökéltnek is tûnnek.

Érdekességképpen:Az újságosoknál kapható egy új sorozat Harcjármûvek címmel,1:72-es arányú makett van minden számban,az elsõben a Char B van,gumilánctalpas ugyan de elég jól ki van dolgozva.

Alant írtam, hogy a wiki azt írja van 12 Grúz Oplot, de a Grúz hadgyakorlatokról, illetve katonai felvonulásokkor készült képeken meg csak T-72-eseket és T-55-ösöket látni...

Pakisztán 320db T-80UD-t vásárolt még a 90-es években.

Hát a T-84et Ukrajnán kívül használja Grúzia is, a wikipedia pedig Bangladesht és Azerbajdzsánt említi mint valószínû megrendelõket, akik tárgyalásokat folytatnak az rendszeresítés ügyében.

Egyébként Ukrán gyártásu harckocsikat vásárol egyáltalán valaki ? Orosz harckocsi eladásokról hallani de Ukrán harckocsikról nemigen .

Nincsenek olyan írói ambícióim mint Bearcat-nak , szóval ezügybe az aktuális hírek:
itt megtekinthetõ. - Azerbajdzsán, hazai gyártás, 3.5M usd névértéken etc

Reggel találtam a linket, egy kinti repszimes fórumon. Majd otton megnézem.

Abban hogy te nem nézted meg elötte😊

Miben? Az account tulaja jó sok dolgot rakott fel. Van egy majd 2,5 órás videó is ottan.

Én megnéztem,és tényleg jó.
de azért különös

Az a jobb szó szerintem a kihajlás lesz. Legalábbis szilárdságtanban így hívják a jelenséget amit leírtál. Nyomott rudak kihajlása. Ez nagy tûzgyorsaságnál valóban jelentõs szórást eredményezhet.

Jó összefoglalók a reaktív páncélzatról és a T-64-rõl.
Hát bizony a szovjeteknél nagyon gyakori ez a vetélkedés. A nehéz harckocsiknál és a késõbbi T-tankoknál tudtam ezekrõl. Csak nehéz harckocsiknál egészen elképesztõ mennyiségû különbözõ Object volt 1945 és 1960 között. Aztán a különbözõ nehéz harckocsi alvázú rohamlövegekbõl, páncélvadászokból, önjáró lövegekbõl is volt még jó pár.

Számomra az követhetetlen, hogy melyik gépek éppen milyen rendszerekkel voltak felszerelve. Fordítóval kicsit macerás. 😊

hátha érdekel titeket, Air Aces of the Austro-Hungarian Empire 1914-1918

A 10 manual

de nem kicsi

Jaaa, pardon, félreértettem, úgy értelmeztem, hogy a nekünk átadott Szu-22-esek.

A kelet-német Szu-22-esek át lettek adva ugye a Luftwaffe-nak, ezek közül pár egészen 1999-ig repült Luftwffe lajstrommal és festéssel, de nem aktív szolgálatban, hanem teszt / gyakorló célpont (OpFor) feladatkörben, a többi gép eleve kivonásra került, nem sokkal az átvétel után. Úgy tudom 2000-tõl mindegyik betonon áll.

Az NDK nak nem volt?

Nem tudok ex-NDK Szu-22-esekrõl, Szu-22M3-asaink voltak, azok sorsa pedig (gondolom) elõtted is ismert...

Az NDK Su-22-eseinek mi lett a sorsa?

Ismerek több felvételt is. Pár méteres szórása van a gépágyúnak, pedig az még annyira sem fix, mint az A-10 forgó csõkötege és azzal is kb. 1-2 km-re lehet max. lõdözni.

Hát ez tényleg lassan jön be, a keresés funkcióval se találtam semmit... :\

És van a csõ "ostormozgása" (bocsi, jobb szót nem találtam rá). Szép magyar szóval a lövés után elkezd rugalmasan hajlani a csõ mint ha gumibõl lenne. Minnél hosszabb a csõ, minnél combosabb amit lõ, annál jobban. Egyeslövéseknél nem számít, de sorozatlövõ fegyvereknél már igen, mert a következõ lövés már éppenhogy nem egy "egyenes" csõbõl repül ám ki!

Láttam ilyen II.-s német doksit, repülõgépfegyverzeti fegyverek szórásáról. Volt MK 103, ami gyak a GAU 8, de legalábbis a AH 64 Chaingunjának megfelelõje (3 cm-es, combos gránát olyan bõ 900-1000 m/sec megküldve egy baszom hosszú csõbõl. Wolframmagos lõszerrel 90-100 mm körül ütött át, ami ma sem gyenge), meg 2cm MG 151, 3 cm MK 108, meg a legergyább, rövidcsövû, alig 500 m/sec lezdõsebességû 2 centis Oerlikon MG FF. És a szórás tekintetében a sorrend fordított volt! Az MG FF pontosan fele akkora szórással bírt mint a masszív MK 103. Majd követte a ballisztikailag fostalicskának kikiáltott, tömzsi MK 108. A rövidebb csövû, gyengébb lõszerû fegyverek csövei nem hajlandoztak annyira => kisebb szórás.

21=12

A10 manual

Valahol van egy lemezen,de azt nem találom,ezt meg nehezen hozza be a gép,hátha valakinek jobb lesz.

Balázs

Szerintem nem olyan nagy szórás az a 21 m Apache felvételeken látni,mikor kis célpontra lõnek,hogy jó nagy területen szóródnak a lövedékek.
Apache



Az A10 gépágyuját nem inkább puha célpontok ellen szokták használni?

Bocs, de tényleg nem értem. Mi az hogy összeakad.

@molni: Én azt gondolnám hogy pont a kísérõ légvédelem kapná a bejövõ rakétákat és a gépágyú maradna a hk.-ra.

A wikin és már pár fórumban láttam 3'900 rpm-et megadva. A wiki szerint a forrás az A-10A flight manual 2003-as kiadása.

Csak azért írtam 40 ezret, hogy talán annyi lövésbõl 2 "összeszakad", azaz összeér a két lövés. Ehhez add hozzá a kilõtt és tárazott lövedékek mennyiségét, és viszonyíts a saját számaidhoz.

Ez esetben tényleg elég lehet mázlival egy rácsapás.

Üsse kavics, legyen 100-ból egy ilyen, elégedett vagy? 😄

Akinek ilyen komoly harckocsija van, ott az A-10 gépágyú lõtáv közelébe sem megy, mert Tunguska, Tor és MANPAD olyan fenyegettségi szinten vannak, hogy akkor indítok két AGM-65-öt és az ERA ott rohadjon meg, ahol van... 😊

Kard és pajzs örök ellentéte. Harckocsi jön -> küldünk egy pár A-10-est -> jó, akkor SPAAG/SPAAM védi a harckocsikat -> oké, akkor az A-10-esek elõtt elõször akkor pár Wild Wiesel jön...

Asszem te írtad régen, hogy az AGM-65-ön olyan combos fej van, hogy a 20 évvel ezelõtti aktív védelem sem fogta volna meg.

Mégis az egyre kisebb pct. rakéták felé halad még az USAF is. Lásd JAGM, ahol az egész rakéta kevesebbet nyom, mint egy MAverick harci feje...

3900-as értéket még sehol sem láttam, ellenben 2100 / 4200-as érték volt még nagyon anno megadva a a Top Gunban. Közben nézem a netet, ott valóban írnak 3900-at. De ott az is szerepel, hogy eleinte 1800-as rate of fire volt megadva, de az 1980-as években elmaradt "Low rate went out with the use of the batelle gas diverting device - http://www.mindfully.org/Technology/2005/GAU-8-30mm-Avenger17mar05.htm" (fogalmam nincs, mi az a batelle gas diverting device).
A Goalkeeperre is 4200-as értéket látok megadva. Egyébként a másik adat szerint csövenként és s-ként 10 lövést adnak meg rpm-re, ami megint csak 4200-as érték.

De nem is miliméterre ugyanoda kell érnie. Egy ERA blokk úgy kb. 20x20 vagy 30x30-as felület. Egy 300-as sorozatból 6-8 lövedék kb. elkapja a célt. A repeszek szállnak mindenfele. Nem tartom kizárnak, hogy bizony egy becsapódás több ERA blokkot is szétszed. Ez esetben tényleg elég lehet mázlival egy rácsapás.

Mondjuk az eszmefuttatás szerintem értelmetlen. Akinek ilyen komoly harckocsija van, ott az A-10 gépágyú lõtáv közelébe sem megy, mert Tunguska, Tor és MANPAD olyan fenyegettségi szinten vannak, hogy akkor indítok két AGM-65-öt és az ERA ott rohadjon meg, ahol van... 😊

Asszem te írtad régen, hogy az AGM-65-ön olyan combos fej van, hogy a 20 évvel ezelõtti aktív védelem sem fogta volna meg.

Most akkor mi van A-10 ügyben?Nem hogy rontani, de növelni kellett a pontosságot?

A GAU-8/A a pontosabb gatling-gépfegyverek közé tartozik. Egyszerûen maga a Gatling-gépfegyver mûködési elvébõl fakadóan pontatlan, pláne sorozatlövés közben. Ott használják, ahol csak nagyon rövid idõ áll rendelkezésre a cél leküzdésére. Ilyen egy légiharc, ilyen egy hajó felé közeledõ rakéta semlegesítése (nos e téren mondjuk elavult, ugye az US NAVY is a rakéta alapú RAM, illetve a nagyobb kaliberû "flak" lõszert tüzelõ 57mm-es Mk.110 felé mozdul a Vulcan felõl), vagy, adott esetben egy repülõgéprõl egy harcjármûre mért csapásnál.

Mondjuk, hogy nem üti át a tetõpc.t a sorozat. Attól a hk. már kvázi harcképtelen, nem?

Az okozott károk nyilván komolyak. A periszkópok sérülhettek, a külsõ rendszerek (antennák, besugárzásjelzõk, stb.) szintén, esetleg a futómû/lánctalp is.

Ha harcképtelen tán nem is lenne ilyen esetben, nem vitás, hogy a harcértéke jelentõsen csökkent.

A 40/40000 nem értem, ha utána 35-140-et írsz.

Szvsz arra célzott, hogy 40 lövésnél ugyanoda két lövedék elég valószínûtlen. Talán 40 ezer lövésnél már van reális esély erre. 😊

Elõször is, nem egy csõrõl beszélünk, hanem hétrõl. Másodszor egy olyan fegyverrõl, amely mûködése közben folyamatosan mozog (talán még rémlik, hogy a mesterlövész puskáknál említettem, hogy az "õsöreg" forgó-toló záras puskák miért pontosabbak eredendõen az öntöltõeknél). Harmadszor, a fegyver hordozóplatformja egy repülõgép, amely ugye nem éppen stabil alap.

Tán nem véletlen, hogy Gatling-gépfegyvereket ott használnak, ahol a nagy tûzgyorsaság fontosabb a pontosságnál. 😊

A 40/40000 nem értem, ha utána 35-140-et írsz.

"Azt meg már a második világháborúban is tudták, hogy aki másodjára is rácsap mondjuk egy konvojra, annak elõtte jobb megírni a búcsúlevelét, mert szüksége lesz rá."

Ez szvsz elég esetleges. De tény, hogy nem egy életbiztosítás.

Most akkor mi van A-10 ügyben?Nem hogy rontani, de növelni kellett a pontosságot?

Mondjuk, hogy nem üti át a tetõpc.t a sorozat. Attól a hk. már kvázi harcképtelen, nem?

@Molni: Vonatkoztass el a számoktól, az arányokat nézd. :-) Legközelebb majd úgy írom, hogy "kétszer annyi ideig tüzel"

Számomra ép ésszel felfoghatalan, hogy elvileg egy kvázi egyenes csõbõl kierülõ lövedékfolyam szórása hogyan lehet ekkora. Regmeg a platform, ok. Van szél és eltérõ csõhõmérséklet is. Ok. No de ez ennyire számít?

A GAU-8/A tûzgyorsasága 3900 lövés/perc szinten van fixálva, nem változtatható. "Hard coded" korlátozás nincs, de 2-3 másodperces tûzcsapások alkalmazandóak a bevett harcérintkezések folyamán.

A pontosságáról annyit, hogy eleve úgy volt az egész tûzcsapás kiszámolva, hogy ~30°-os szögben közelít az A-10-es a célpontra, és 1220 méteres (4000 láb) távolságból megkezdett tûzcsapásnál a lövések 80%-a van 12,4 méter (40 láb) átmérõjû körön belül. A pontosság növelése miatt lett a GAU-8/A csõhossza L/80-as.

A GAU-8-ra semmiféle korlátozás nem él tudtommal, max. a fegyver élettartama látja kárát. 2-3 másodperces sorozatok simán mennek.

Néz meg youtubos felvételeket. Ritkaságszámba megy a rövid sorozat...

Érdemes elolvasni a kommenteket. Hiába, ott is halott ember vagy, ha nincs a hátad mögött egy jogász 😄

"Ezt szvsz kb annyival lehet orvosolni, hogy nem (pl.) 20-as, hanem 40-es sorozatot lõ, vagy kétszer repül rá. Bár tény, hogy megint 1:1 ellen kezdek nézni egy harcot, nem összességében."

40 helyett 40000 kissé jobban közelíti az 1 valószínûséget.
Egyébként is 2100 / 4200 rpm a a GAU-8 elméleti sebessége, és jellemzõen 1174 lõszert táraztak, egy sorozat pedig 1/2 secre van korlátozva. Így jellemzõen 35 / 70 / 140 lövedéket jelent egy sorozat. Azt meg már a második világháborúban is tudták, hogy aki másodjára is rácsap mondjuk egy konvojra, annak elõtte jobb megírni a búcsúlevelét, mert szüksége lesz rá.

Szerintem már nem elõször hívod fel a figyelmemet teljesen jogosan. Meg nem is másodjára. 😊

Javítottam és köszönöm. 😄

Igazából a szovjetek osztoztak a náci németország nagy nyûgjén, hogy azonos feladatkörökre párhuzamosan több tervezõiroda és gyár is dolgozott, ez pedig vegyítve volt a politikai erõvonalak szövevényes szálaival. Elõször a szovjet rakéta- és ûrprogram kapcsán találkoztam vele, ott is párhuzamosan több hordozórakétát terveztek és építettek azonos célra, sõt, párhuzamosan több ûrhajó, mit több, párhuzamos hold-program fejlesztés is folyt ( akit érdekel, itt bõven van errõl is info). Az ezek után nem lepet meg annyira, hogy a haditengerészetnél is ez ment (Viktor osztály, mellette párhuzamosan az Alfa/Sierra/Mike osztályú vadász tengeralattjárók, vagy a Yankee és a Delta osztályú rakétahordozó-tengók, késõbb a Delta IV. és az Akula tengók - minden esetben itt a NATO jelölést használva). Arról olvastam korábban, hogy a szovjet nehézharckocsiknál éles belharc folyt a JSz-2/-3/-4/-7/-10 esetén, tehát valamennyire képben voltam. Az szintén ismert volt, hogy a szovjetunió felbomlásakor három párhuzamos hk. fejlesztés volt (a Kharkoviak a torony nélküli Molot, az Omszkiak a "Black Eagle", az Uráliak a T-95/Objekt 195 által). Azonban hogy a T-62/-64/-72/-80 esetén is volt ilyen, az nekem is újdonság volt.

Õszintén szólva nem hiszem, hogy ez a poszt így megütné egy cikk színvonalát, de ha úgy vélik méltó rá, akkor nyugodtan kirakhatják. Forrás és képek ezen az oldalon.

Harkov. Sima H-val, a Kh a hülye angol kiejtés miatt keveredik bele. Ha már Cseljabinszk. 😊

Az A-10 egy rácsapás során akár 200-300-as sorozatokat is elereszt...

Nem volt fix, a Merlin pl. 3000 ford/percig ment el, ezen adta le a max. teljesítményt, de pl. a gazdaságos utazósebessége olyan 1800 ford/perc körül volt, és persze közte lehetett minden. Vhol 500 ford/percnél volt az üresjárat. A motortengely és a légcsavar között volt egy lassító áttétel (kb. 1:2), hogy a lapátok végei ne lépjék túl a hangsebességet. Többi II. vh-s repmotor ugyanaz.. én nem tudok fix. fordulatszámú motorról legalábbis.

A Spitet mondom el, mert sok más gép is hasonlóan mûködött, ment keresztül fejlõdésen. Az elsõ 78 fix állásszögû légcsavart kapott, ott gyakorlatilag tényleg a motor fordulatszámával kellett játszani a sebességtõl függõen. Késõbb lett egy kétállású légcsavar, de ez sem volt teljesen kielégítõ, hiszen gyakorlatilag olyan volt mint egy kétsebességes versenyautó: felszállásnál jó volt az egyik állásszög, nagy sebességnél a másik, de a kettõ között nem volt optimális az átvitel.

Vmikor 1940 július - augsztusban kapott állandó sebességû légcsavart, ez gyakorlatilag folyamatosan a motor sebességéhez igazította az állásszöget. Hurricane dittó ugyanez. Ez elég hamar elterjedt az összes gépen, mindenkinél.

Nem csak gázkar volt, legalábbis a szövi/szovjet gépeken. A gázkarral a szívótér nyomást ("boost") szabályozták, volt egy külön kar ami a motor fordulatszámát ("rpm")állították, és a kettõt pl. gyorsításkor meghatározott sorrendben kellett kezelni. A korai gépeken a keverék sûrûséget egy félautomata rendszer kezelte, gyorsításhoz elõbb ment elõre a fordulatszám szabályozó, utána a szívótérnyomás és vica versa. A keveréket szintén külön állították, fõleg amerikai gépeken, gyakorlatilag be lehetett állítani hogy "gazdag" v "szegény" keverékkel menjen a gép (harci ill. utazó teljesítményhez, különbözõ magasságokon más más keverék kell pl.), és bizonyos intervallumon belül a megfelelõ keveréket kapta. A ruszkiknál viszont teljesen manuális volt a keverék állítása, szóval még ezzel is bajlódhattak. Sok gépen ezen túl még még (ha többsebbséges volt különbözõ magasságokhoz) a kompresszor sebességét is át kellett állítani kis/nagy magasságú repüléshez, bár a Spiten amikor megjelent a kétfokozatú kompresszor (Mk VII/VIII/IX), ezt automatika végezte. Ruszki gépnél persze ez is manuális..

A német vadászpilóták dolgát jelentõsen megkönnyítették ehhez képest. Gyakorlatilag teljesen automatikusan mûködött minden amit fent írtam. A 109esen is, meg a 190esen is csak egyetlen kar volt, a pilóta ha elõretolta, felpörgött a fordulatszám, mechanikusan v. a 190esen egy primitív "számítógéppel" ahhoz volt igazítva szívótér nyomás, illetve a fordulatszám alapján a propeller állásszög, a keveréket automatikusan állították, a kompresszor sebességet automatikusan váltott.. sõt a 109-esen a DB motor olyan finomságot tudott hogy a barometrikus viszonyoknak megfelelõ, változó fordulatszámon járt a kompresszor, egy hidraulikus kuplungon keresztül hajtották meg, teljesen automatikusan.

A korai 109-esek a Spithez hasonlóan fix légcsavarosak, de a háború elején ez 109 Emilen volt már változtatható állásszögû légcsavar, de az állásszöget manuálisan kellett állítani, viszont bármilyen állászögre. A mûszerfalon erre egy kar ami ugye három kezet igényelt, v. ami jobb megoldás volt, a gázkarra szerelt kapcsolóval, a hüvelykujjal. Elég hamar felváltotta ezt is egy teljesen automata rendszer, ahol a gázkar állásának megfelelõen igazította a fordulatszámot is. De meghagyták a manuális, direkt állásszög állítási lehetõséget ha rendszer beszart volna v. vitorlázó álláshoz siklórepüléshez, felszálláshoz stb.

Ugyanaez volt az üzemanyagrendszer tekintetében, a szövi gépeken a fõ- kiegészítõ- (általában a törzsbe utólag szerelt) és ledobható póttartályok között külön kellett váltani, hogy melyikbõl mennyen a nafta. A németek ezt is pofon egyszerûen oldották meg: egész egyszerûen az összes póttank stb. a fõ üzemanyag tartályt töltötte fel folyamatosan, még üzemanyag pumpa sem volt hanem a kompresszortól "lopott" sûrített levegõvel préselték át. És minden folyamatosan a fõtankról ment, nem kellett állítgatni...

Teszem azt ment a P-51 Németország fölött póttankkal, meglátta hogy jött a LW, ezekután szépen:

1, Átállította a üzemanyagszivattyút a belsõ tartályokra
2, ledobta a póttankot (ugye ha 1, pont kimaradt akkor ciki volt)
3, AUTO-WEAK keverékrõl ami a cirkáláshoz kellett átállt a harci AUTO-RICH-re
4, Elõrenyomta a fordulatszámot
5, Ráküldte a gázkart

Német kollégájánál ez így nézett ki:

1, Ledobta a póttankot
2, Elõreküldte a gázkart

"Ez a pont az, ahol bejön az a picuri kérdés, hogy eltalálja-e egy második lövedék pont ugyan azt a területet. Erre pedig meglehetõsen kicsi az esély."

Ezt szvsz kb annyival lehet orvosolni, hogy nem (pl.) 20-as, hanem 40-es sorozatot lõ, vagy kétszer repül rá. Bár tény, hogy megint 1:1 ellen kezdek nézni egy harcot, nem összességében.

"A Discovery channel meg a National Geographic harckocsi Top 10 szerint lehet. A valóság azért egy kicsit más..."

Ne menjünk bele, engem nem kell meggyõznöd. Itt a fórumon is mindig a Leo meg az Abrams a király, egy két ember állít fel pro/kontra listát.