95104
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#62000
A tapasztalatok alapján valamelyik műanyag alkatrészét módosították, egy(?) alumínium darabra fröccsöntötték inkább a műanyagot. Nem tudom, előtte is volt-e fém betét abban a műanyagban.
Az előágy folyamatos tüzelésnél átforrósodott, ezért kellett módosítani. -
#61999
Tekintve, hogy légiharc fegyverzet az nincs rajta, nem értem, hogy milyen agresszorokat lőne le ezzel. Még jenki UACV-n is jó, ha Stinger van, vagy még az sem... -
F1End #61998 Hát, kurd felkelőket lődözni jó lehet, de az amcsik ellen többre mennének az F-5 -kel is. -
JanáJ #61997 Hidd el aki ak-t használ az észre sem venné, de ugye ez egy ilyen airsoft karácsonyfa. CSak nem találtam jó képet a railről élesen. -
#61996
Vicces lehet kiszedni a tárat. :) -
JYeti #61995 Na a képek:
![]()
![]()
Y -
JYeti #61994 Gyártásba kerülhet az iráni fegyverzet hordozására is képes UCAV, a Shahed-129. Komoly lesz, ha ilyennel lődözik majd az agresszorokat :) Kiváncsi vagyok, milyen képességei vannak egy amerikai típushoz hasonlítva.
http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?230774-Shahed-129-UCAV-becomes-operational-and-enters-mass-production
Y -
#61993
Én csak viccesen válaszoltam JanáJ kollégának.
A szovjetekre és oroszokra aligha lehet ráfogni, hogy ne érdekelné őket hogy viselkedik a kézifegyverük -25°C alatt, mégis az szépen lassan 1970-es évek utáni szovjet/orosz kézifegyverek mind műanyag markolattal, tussal és előággyal jelentek meg...
Azt szeretném egyszer látni. Az összes jelentős fegyvert ugyanolyan tesztnek vetik alá. Tudom, ilyen sosem lesz, vagy akik csináltak ilyet azok titokban tartják. Mert igen, a megbízhatóság az orosz fegyvereknél az legendás, de mindig ott van bennem a gyanakvás. Csak a száraz tényeknek hiszek.
Írtál valamit a G36 ráncfelvarrásáról. A tapasztalatok alapján valamelyik műanyag alkatrészét módosították, egy(?) alumínium darabra fröccsöntötték inkább a műanyagot. Nem tudom, előtte is volt-e fém betét abban a műanyagban. Na mindegy, de a német vegyipart többre tartom, mint az oroszt és lám. THX a béna keresőmotornak, hogy nem találom.
Illetve az oroszok és a kézifegyverük -25°C alatti működőképességéről. Na igen, csak az embert hagyták ki a képletből. A Steyr AUG és a TARVOR egyújas kesztyűben is használható. Ők gondoltak a katonára, akinek használni kell a fegyvert. Pedig az oroszok hogy oda vannak a sarkköri olajért és gázért.
Hát nem szép? :) Bullpup, markolatbiztosítós, a kinézete alapján ferdén lefelé veti ki a hüvelyt. Ez biztos nem vág arcon a hüvellyel. George Kepplinger csinálta. Ezt se találtam a fórumban, pedig tettem be már róla jó képeket. Amit újságból szkenneltem, nem volt a neten.
![]()
-
#61992
Azért, mert az 1960-as évek magyar műanyag gyártásának teljesítménye finoman szólva gyengén sikerültek, még ne temesd a műanyagot. A szovjetekre és oroszokra aligha lehet ráfogni, hogy ne érdekelné őket hogy viselkedik a kézifegyverük -25°C alatt, mégis az szépen lassan 1970-es évek utáni szovjet/orosz kézifegyverek mind műanyag markolattal, tussal és előággyal jelentek meg... -
JanáJ #61991 Nekünk amúgy kb egy ilyen kellene. CSak a rail. (Persze az optikák, an/paq, lámpán felül). Max egy kétoldali felhúzókar. Szerintem
link -
JanáJ #61990 Mert az egyik elvtársnak bükkfa erdeje volt. :-) -
#61989
Mivel a műanyag alkatrészek 2,5 m magasról leejtve –30°C-on szilánkosan törtek valamint pótlásuk nehéz volt, ezért 1976-tól a műanyag alkatrészek gőzölt bükkfára lettek lecserélve, ennek típusjele AMM (Automata Modernizált Magyarosított) vagy közismertebb nevén AK–63 F (F=Fatusás).
Miért kell nekünk 2,5 méterről leejteni az AKM–63-at? Főleg -30°C-on.![]()
-
fonak #61988 Hát az ilyesminek utána lehet járni (wikipedia stb.) úgy tűnik még létezik. Sőt rakétakísérletekre használják még esetleg, de ha igen, akkor nem kötik a nyilvánosság orrára gondolom, ideális helyszín az ilyesmihez. -
JanáJ #61987 Szerintem nagyon csak "vas" szemszögből nézed. Hány hadsereg tud a földön -25 C fokban működni? 30? -
#61986
Wake Island még katonai reptérnek számít vagy már felszámolták? -
#61985
A zárvezető végét nem a gumi válltámasz, hanem a gumi válltámaszban lévő fém lemez tartja a helyén, ami egy sínbe fut bele (ezért kell függőlegesen lefele ráhúzni), nézd meg jobban a második videót.
Akkor nem voltam világos. Azt én is látom. Sok filedstrip videót megnéztem. A fémlemez, ami a sínben fut azt akadályozza meg, hogy hátra kiessen a válltámasz. De azt, hogy a válltámasz visszacsússzon felfelé azt a gumi akadályozza meg, ami alul rácuppan a tokra. Inkább egy csap tartsa a helyén, de hogy gumi? -
#61984
Arra az AK való, és nem a modern fegyverek, még egy HK416-os esetén is megvannak a kétségek, hiába van tele a net videókkal, amik ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
Az FN F2000 is kismillió teszten esett át, voltak hírek, hogy függőlegesen felfele tartva hajlamos az elakadásra, aztán ezt a hírt cáfolták, sőt, havat, jeget tömködtek a hüvely-vezető alagútba, de úgy is akadály nélkül működött a fegyver.
Ha bele akarsz kötni, akkor abba köthetsz bele, hogy a függőlegesen, válltámasszal ér földet leejtve, akkor hajlamos elsűlni, akárcsak az Steyr AUG A1/A2.
A zárvezető végét nem a gumi válltámasz, hanem a gumi válltámaszban lévő fém lemez tartja a helyén, ami egy sínbe fut bele (ezért kell függőlegesen lefele ráhúzni), nézd meg jobban a második videót. -
#61983
Nem érzem benne azt, hogy arra készült, a mocsokban is működjön egy lökött katona kezeiben.
Megmutatom mire gondolok.
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!A szétszedés azzal kezdődik, hogy leszedek egy gumi kupakot. Egy fegyvernél. -25 fokban is megtartja a rugalmasságát?
Van olyan hadi lőfegyver, aminek egy fontos alkatrészét egy gumi tart a helyén?
-
JanáJ #61982 Hát ha egy milla a hk személyzet kiképzése, akkor már jobban "megéri" az a 3-5 millás MBT alattuk. :-) Gondolom az ilyen könnyű hk. szerűségek személyzete sem jön ki jelentősen olcsóbbra. -
#61981
Sósav szerintem bajosan oldja, de Mythbustersben volt kénsav + hidrogén-peroxid kombó, na az percek alatt kapta szét a tetemet. -
#61980
Sajnos azt már lelőtték a dzsipók pár éve... -
fonak #61979 Inkább olyan megbízható ismerős kell, akinek sertéstelepe van :) -
#61978
Kit akarsz eltüntetni? :) -
#61977
Légkondi. -
#61976
Kondirendszer dolgozik. Hogy miért ennyire erőteljesen, azt nem tudom. -
#61975
Mi ez a pára a fülkében?
-
EnxTheOne #61974 Kicsit off, de kapcsolodik a vegyi fegyverekhez :D
Egy átlagos, kb 70 kilós emberhez mennyi sósav kell hogy teljesen "feloldódjon"?
:D -
#61973
@Cifu: elolvastam az írásodat, nagyon érdekes volt, köszönöm szépen! :) -
#61972
Jogos, javítva. -
ambasa #61971 Csak egy apróság, az AMX-10RC is 6x6-os.
TG -
JYeti #61970 Köszönjük az összefoglalót :)
Y -
#61969
Köszönöm a rengeteg infót, ment a plusz 2x, látom nem kímélted a billentyűzetet. :)
Sajnos csak délután lesz alkalmam(időm) elolvasni az írásodat, nem tudom hogy bírom ki addig. :) -
#61968
Ehhez képest egy brazil szappanopera az semmi... -
#61967
Kezdjük az elején.
Az 1960-as évek a technológiai szörnyszülöttekről szólt. Előszór a Shillelagh rendszerrel és az M60A2 ill. M551 harcjárművekkel, és a méregdrága, de legalább megbízhatatlan lézervezérlésű rakéták első generációjával. A jövőlatolgatás se jött be, az MBT-70 program futurisztikus megoldásai nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, leszámítva a hidropneumatikus, szabályozható futóművet.
Ezért az M60A3 és XM1 alapjában véve hátraarc volt, az egyetlen komoly újítás, az Abrams szendvicspáncélzata is brit licencen alapult. A fegyverzet pedig maradt a már ekkor is 20 éven felül lévő L7 további reszelgetésének.
Azonban kezdett kialakulni egy olyan csoport, amely rossz szemmel nézte az egyre nehezebb MBT-ket. A legkomolyabb indok a légi szállíthatóság hiánya, hiszen egy Abrams-ot legfeljebb C-5-ösökkel szállítanak, de azok is csak 1-1 darabot. Amíg az US ARMY alapvetően a vizionált európai szuper-harckocsicsatákra összpontosított, a légi szállíthatóság szinte teljesen háttérbe szorult, így a légi deszant egységek páncélelhárítás terén elég kutyául álltak. Az M50 Ontos-t 1969-ben kivonták, jött helyette az M551 Sheridan, az ekkora már ismerten problémás Shillelagh rakétával.
A helyzetet az 1970-es évek elején végül is két irányba haladó fejlesztés oldotta meg. Az XM1 lesz az „MBT”, az általános célú harckocsi (már az M60 érkezésekor felhagytak a könnyű / közepes / nehéz harckocsi elmélettel, és kivonták az M103-asokat). Viszont elkezdték vizsgálni annak a lehetőségét, hogy egy nagy torkolati sebességű 75mm-es löveg alkalmas lenne-e arra, hogy az egyre nagyobb harckocsikat leküzdje, miközben a védelmét szinte kizárólagosan a mozgékonysága adná. Ehhez persze szükséges egy olyan tűzvezető és lövegstabilizátor, amely lehetővé teszi a valódi mozgásban való tüzelést. A 75mm-es ARES löveg munkálatait megkezdték, és nagy reményeket fűztek hozzá, még Eugene Stoner is benne volt a fejlesztőcsapatban. A koncepció két járművet álmodott meg, az egyik egy könnyebb, 15-20 tonnás légi deszant páncélvadász (HSTV-L, vagyis High Survability Test Vehicle - Light), a másik egy 40 tonnás MBT (HIMAG, HIgh Mobility AGility).
A 40 tonnás harckocsi program volt a HIMAG, amely eldobta az M60 nehéz tornyát, és egy hidropneumatikus felfüggesztésű harckocsitestre épült, amelyet egy 1500 lóerős diesel-motor hajtott meg. A torony páncélzat nélküli, de egy radart beleépítettek, részben a légvédelmi (kettős) feladatkör miatt. A HIMAG legnagyobb dobása a 99km/h végsebessége, és az igen magas (de általam nem ismert) sebessége még átszedett terepen is.
![]()
HIMAG-A tesztjármű, cirka 1978
Persze ne feledkezzünk el a bgabor által már említett XM274-es, 75mm-es, L/75.5 csőhosszúságú CT lövegről. Ez egy olyan gépágyú, amely forgó, négy töltényűrrel rendelkező zárral rendelkezik (ilyen pl. a vadászgépeken használt BK-27 is, igaz annak öt töltényűrje van), hogy nagyobb tűzgyorsaságot érjen el. A lőszer egy elégő hüvelyű (a fém lövedékfenék megmarad, mint a szovjet/orosz 125mm-es lövedékeknél), teleszkópos kialakítású, ahol a lövedék kvázi bele van tolva a hüvelybe, és nem látszik ki belőle. Szép kis löveg, nagy tűzgyorsasággal (60 lövés/perc), amihez egy 36 lőszer befogadó (dob)tárat helyeztek el a löveg alatt. Sajnos megbízható adatot nem találtam a páncéltörő képességéről, becsülni nem szeretnék, de a lényeg az, hogy a maga idejében (1970-es évek közepe-vége) nem volt rossz, és mivel 1-5 lövéses rövid sorozatokat volt képes lőni, úgy vélték, hogy 4 viszonylag kis területen becsapódó APFSDS lövedék bármilyen (akkori) páncélzatot megtörhet.
Ekkoriban kezdték el kivonni az M551-est, az egyetlen egység, ahol megmaradt, a 82nd Airborne – azon egyszerű oknál fogva, hogy egyszerűen nincs más légi szállítható pct. jármű, ami válthatta volna. A HSTV-L program eddig másodlagos volt, egyszerűen nem kaptak rá elég pénzt, ám ez kezdett megváltozni, a HIMAG kvázi a szemétdombra került, míg a HSTV-L program átlényegült az RDF/LT (Rapid Deployment Force / Light Tank) programmá. Ezt a változást leginkább az iráni túszdráma okozta, ugyanis az Operation Eagle Claw (a balul elsült mentőakció kísérlet) elemzése rámutatott arra, hogy a légideszant egységeknek nem volt olyan páncélozott harcjárműve, amit egy C-130-as elvihetett volna – a legkomolyabb opció az M113 lett volna. Nosza, hát akkor csináljunk egyet, volt a felkiáltás.
Ez lett az RDF/LT program az US ARMY-nál, amihez roppant hasonló volt az USMC saját MPWS (Mobile Protected Weapon System) programja. Az RDF/LT program többé-kevésbé az AAI saját RDF/LT programja köré épült, ez hivatalosan a hadsereg programja volt, de az AAI végezte az összes munkát. A program roppant magasra tette a lécet, az alap tömeg 13 tonna körül mozgott, a kis jármű alapját egy erősen módosított M113A3 adta, amibe egy 650 lóerős gázturbinát építettek, ami félelmetes mozgékonyságot és 83km/h végsebességet adott a járműnek - azon az áron, hogy a magas fogyasztás miatt mindössze 160km-es hatótávolsággal rendelkezett. A tervek szerint egy C5-ösbe nyolc, egy C141-esbe kettő, egy C-130-asba egy ilyen járművet lehetne szállítani. (Zárójelbe, ahány forrás, annyi -féle magyarázat van a különféle tornyokra, és azok idősorrendjére, szóval nehéz kiigazodni e téren):
Az első változat két fős személyzettel rendelkezett, a sofőr a járműtestben ült, a parancsnok mellette foglalt helyett, és a tornyot bármelyikük irányíthatta szükség esetén. A jármű az M113A3 alumínium páncélzatát örökölte, de vastagabb rétegben – persze így sem volt képes akár csak egy nehéz-géppuska tűznek is ellent állni, így több megoldás is volt a páncélzat növelésére, ezek között szerepelt ERA blokkok alkalmazása. Aztán volt kiegészítő szendvicspáncélzat-blokkok alkalmazása, illetve alumínium-blokkok alkalmazása. A fő probléma az volt, hogy mindegyik (különösen az amúgy leghatékonyabb szendvics-blokkok) jelentősen növelte a jármű tömegét, akár 20 tonnáig is. Az elképzelés szerint a járműveket „alap” állapotban viszik a harctérre, és ott szerelnek rájuk szükség esetén kiegészítő páncélzatot. A löveg kvázi torony nélküli beépítéssel rendelkezett, és egy 60 lőszeres dobtárral rendelkezett.
A második változat új tornyot kapott, amelybe egy irányzó került, a parancsok maradt a sofőr mellett. Az új torony valamivel magasabb volt, ám igen nagy szögben lehetett a löveget függőlegesen kitéríteni, a légvédelmi feladatokra.
![]()
AAI RDF/LT második változata, egy fős toronnyal, három fős személyzettel
A harmadik változat volt kvázi a végső „hazai” változat, ez az első változatra épült, vagyis torony nélküli változat, de a löveg mellé került két doboz, amibe négy Stinger vagy három RBS-70 légvédelmi rakétát lehetett elhelyezni. A löveg kitéríthetőségét a második változathoz hasonlóan igen extrém szintre növelték.
![]()
A „végső” változat légvédelmi rakétákkal felfegyverezve
Volt még egy változat, amit exportra szántak, ám ez iszonyatosan le volt butítva az US ARMY illetve a DoD igényei miatt (nem akarták a csúcstechnikát eladni másnak): a gázturbina helyett egy 350 lóerős diesel-motort kapott, amely jóval kisebb mozgékonyságot jelentett, a testbe már csak a sofőr foglalt helyett, egy új, hagyományosabb torony került beépítésre, amelybe két fő foglalt helyett, és ebbe egy „feltuningolt” 76mm-es M32 löveg került, ami a Walker Buldog számára készült. A lebutított változat kvázi senkit sem érdekelt, Venezuela ugyan tesztelte, ám igényt nem formált rá. Ez a 76mm-es löveg viszont feltűnt a Tajvani M41D Walker Buldogokba (azon egyszerű okból, hogy örültek, hogy egyáltalán ilyet eladott nekik valaki). A löveg teljesítménye 1500m-en a 105mm-es HEAT-al ért fel.
Az US ARMY a tesztek közben átmeneti megoldásként a HMMWV-TOW járművekkel oldotta meg a páncélelhárítás feladatát, ekkor még úgy volt, hogy csak ideiglenesen. A terepjárók légi szállíthatósága nem volt kérdés, és a TOW képessége sem (vajon az ekkoriban debütáló Kontakt-5-ösök képességével is tisztában voltak vajon? Kétlem... - Cifu). Ezért egy ideig lekerült a napirendről a dolog, beleértve az RDF iránti igényt is. A 75mm-es löveg ellen több kifogást is emeltek. Első sorban úgy vélték, hogy logisztikailag megterhelő egy újabb kaliber rendszeresítése, ezért úgy vélték, hogy az M551 utódjának 105mm-es löveggel kell rendelkeznie, hogy ugyanazokat a lőszereket lőhesse, mint az M60A3 és az M1. Másod sorban pedig a 75mm-es HE lőszer hatásfokával nem voltak elégedettek, úgy vélték, hogy tűztámogató feladatkörhöz elégtelen a löveg teljesítménye.
Az USMC is rágta a gittet. Tetszett nekik a 75mm-es ARES, és a vadonatúj LAV (Mowag Piranha 8x8) járműcsaládba akarták integrálni. Az egy fős RDF/LT tornyot rá is applikálták egy Piranha-ra, és a teszteket jól végrehajtotta a kísérleti jármű.
![]()
A LAV-75 (nem hivatalos elnevezés)
Csakhogy rövid úton ők is szembetalálták magukat a 75mm-es ARES problémájával: amire rendszerbe áll (először 1985-volt a céldátum, majd 1988-ra módosult), már majdnem két évtizedes elvárásokra épült, eközben pedig a szovjet harckocsik védelmi képessége jelentősen javult. A löveg már nem képes a modern T-72-es verziók, még kevésbé a T-80-asok leküzdésére szemből. Miért rendszeresítenek akkor egy járművet, ami igazából csak a második vonalbeli T-55/T-62 ellen hatásos, illetve a könnyen páncélozott BMP-k és BTR-ek ellen, amiket amúgy a LAV-25-ösök is képesek voltak leküzdeni szükség esetén. A LAV-75 ment a kukába, helyette jött ismét a TOW, és a LAV-AT. -
#61966
Az US ARMY-t ugyanakkor belülről rágta a légideszant, hogy márpedig az M551 gázos, vagyis nem is az M551, mert amúgy a jármű szuper, csak a Shillelagh rendszer való a kukába. Nosza, az M551 tornyába építettek kísérletképpen 105 és 120mm-es hk. lövegeket. Annyira bíztak a sikerben, hogy 1984-ben be is jelentették a dolgot. Hogy aztán egy év múlva ez is le legyen söpörve, mivel az M551 pótalkatrészek terén már korántsem állt jól, és az átalakítás túl sok pénzt igényelt volna, hogy a kongresszus támogatását elnyerhessék. Ezt a játékot amúgy az USMC is eljátszotta, ők is csináltak egy saját 105mm-es Sheridan változatot, de aztán ott is kihúzták a dugót...
Ekkor jött ugyanis a LAV-105 elképzelés, a LAV alváz adott, arra rakjanak egy alacsony nyomású 105mm-es löveget, és mindenki boldog lesz (persze azok nem annyira, akiknek majd ezzel kell az ellenség frontvonal béli harckocsijait leküzdeni). Az US ARMY megkapta az ukázt, hogy az USMC által indított programba csatlakozzon be, és azt rendszeresítse, ha elkészül. De a LAV-105 jött, majd távozott, az örök vadászmezőkre. Ekkor még egy pillanatra képbe került a svéd IKV-91 könnyű harckocsi, 105mm-es löveggel. De csak azért, hogy balra el távozzon a képletből...
Újfent feltámasztották tehát a könnyű légideszant harckocsi programot, most éppen XM4 Airborne Gun System (AGS) név alatt. Az AAI indult a már kézben lévő RDF/LT-vel, a Caddilac a Stingray exportra tervezett harckocsi egy változatával, ez az nem túl ísmert, alapjában véve konvencionális, 105mm-es löveggel szerelt jármű Thaiföldön kívül senkinek sem kellett, a Teledyne-Continental a TCM-20 egy torony nélküli, két fős személyzetű, 105mm-es alacsony nyomású M68 löveggel felszerelt harcjármű volt, míg az FMC a CCV-L járművel pályázott, utóbbi a Stingray-hez hasonló, konvencionális, de automata töltős, így csak három fős személyzetű jármű volt, 105mm-es XM35 löveggel, az utomata töltőben 21, ezen kívül további 9 lőszeres lőszerkészlettel. A program némi vargabetűt írt le, majd 1992-ben XM8 néven futott tovább, immár úgy, hogy az FMC tervét fogadták el.
Az XM8 (nem hivatalos neve: Buford) program szépen haladt előre, ez is három páncélzati szinttel rendelkezett, az alap 19 tonnás jármű csúzlik ellen, a max. 25 tonnás tömeggel pedig max. szemből 30mm-es gépágyúk ellen védett. Hat (más források szerint nyolc) teszt példány épült belőle, és 1996-ban már meg is rendelték, hogy az időközben kivont M551-esek és a HMMWV-TOW-ok helyét betöltse. De 1997-ben ez a program is zátonyra futott. Az indokokat nehéz követni, sokak szerint az új US ARMY főmufti, Shinseki tábornok nyírta ki, hogy a megálmodott (későbbi Stryker) gumikerekes járműcsaládját ne veszélyeztesse, mások szerint a jármű nem felelt meg továbbra se a valódi igényeknek, hiszen az M35-ös löveg se volt alkalmas egy T-80B vagy T-90 tornyának átlövésére, így tehát harcképessége eléggé vitatható a fő feladata terén.
![]()
Az XM8 AGS Level3 páncélzati blokkokal
Akárhogy is, az AGS nevet megváltoztatták MGS-re (Mobile Gun System), ám immár a Stryker-105 másodneve lett (ez nem hivatalos név persze, nyilván durván hasonlítana a jó másfél évtizeddel korábban lelőtt LAV-105-ös programra :D), amely nem volt más, mint az XM4 programba benevezett TCM-20 torony nélküli lövege rászerelve a Stryker alvázára. A programot sok-sok kritika érte, a szűkös beltér miatt, a löveg nem elégséges páncéltörő képessége miatt (hiszen ezzel sem fognak T-90-esekre vadászni, ezt elvileg a Stryker ATGM változat végzi - a jó öreg TOW rakétákkal). De tetszik-nem tetszik, a Stryker Brigade-ok és az Airborne egységek is ezt kapták.
![]()
Stryker MGS, felcicomázva
Aztán jött a vargabetű V2.0, ugyanis az MGS nem megfelelő terepjáró képessége miatt a légideszantosok szeretnék mégis inkább az M8 Buford-ot vissza. Könyörögtek, fenyegettek, végül annyi lett, hogy elkészült az M8 „Thunderbolt”, egy jármű, ami eredetileg az FCS részére indult tesztjárműnek, a 120mm-es XM291 löveggel felszerelve, automata töltőberendezéssel, kerámia-kompozit páncélzattal. De a „Thunderbolt” sem jön továbbra sem, a legutóbbi hír az, hogy a Stryker ICV-k (a sima APC változat) kaphat esetleg 30mm-es gépágyút.
És akkor most kanyar vissza az eredeti kérdéshez. A fő probléma persze az, hogy akarnak egy könnyű páncélozott járművet, ami képes két vállra fektetni egy modern „teljesértékű” harckocsit (MBT-t). Ehhez viszont nagy „bumm” kell, az meg nincs ingyen, nagy reakcióerők, nagy tömeg, nehéz és nagy lőszer. A vicces az, hogy a franciáknál végig volt ilyen, az ERC 90 és az AMX 10RC képében, ami egy felderítő jármű lenne, persze ki mondta, hogy a felderítőknek olyan fegyvere kell, hogy legyen, hogy szükség esetén átlőhesse a potenciális ellenfél bundáját?
Az olaszok is megcsinálták a saját változatukat, B1 Centauro néven, 8x8-as alvázon, 105mm-es löveggel. A 105mm-es löveg persze továbbra is csak a második vonal beli egységek ellen hatásos, és a páncélzata is alapból szemből a 25mm-es, kiegészítő páncélzattal a 30mm-es lőszerek ellen véd. Aztán csináltak belőle egy 120mm-es L/45-ös löveggel szerelt változatot, amely szemből már a 40mm-es magokat is megfogja. Igaz Ománon kívül senki sem volt vevő rá, viszont a Centauro-ból vett pár darabot az US ARMY, hogy tapasztalatokat szerezzen a Stryker MGS-hez, és az oroszok is megvizslatták közelről.
![]()
A B1 Centauro 120mm
Azok az oroszok, akiknek ott van a direkt légideszant 2Sz25 Szprut-SzD, egy BMD-3 alvázra épített 125mm-es pct. Löveg, és szemből a 23mm-es lövedékek ellen véd – máshonnan max. 7,62mm-esek ellen. De arról is ellentmondásosak az információk, hogy most a 2Sz25 sorozatban gyártják, vagy leállították a gyártását. Ez viszont kifejezetten légideszant-harcjármű.
És itt jutottunk el a PL-01 konceptig. Ami szintén 120mm-es löveggel rendelkezik (majd), legalábbis a legutóbbi információk szerint. Viszont kérdés, hogy merre tovább. Igazából már 20 éve ott voltak a 140mm-es lövegek, a jelenlegi 120mm-es L/55-ösökhöz képest 1,2-1,4x torkolati energiával. De senki sem erőlködik, hogy megtegye ezt a lépést. Talán majd ha jön az Armata...
Hogy van-e életképes könnyű páncélvadász / tűztámogató elképzelés? Nehéz megmondani. Jelenleg senki sem akar a „komoly” versenyzők közül lemondani a „valódi” nehéz harckocsikról (mert az Armata is bőven 50 tonna felett lesz, ez borítékolható). Úgy tűnik aféle segéd, második vonalbeli erőknek elmennek az ilyen Stryker MGS szintű járművek, de a CV90-120 sikertelensége szerintem azt mutatja, hogy senki sem fogja a „teljes értékű” harckocsijait ilyen könnyű harcjárművekre cserélni....
A tehetősebb országok a harckocsik mellett tartanak könnyű, mozgékony önjáró páncéltörő egységeket, a többség viszont marad inkább a páncéltörő rakétáknál. Olcsók (legalábbis egy Stryker MGS-hez viszonyítva), és a megfelelő páncéltörő képességet biztosíthatják szükség esetén akár egy APC / IFV számára is. Akkor minek egy dedikált jármű? -
Wampa reloaded #61965 "Dehogynem, csak gondold el, hogy a Vietnami háborúban a Vietcong harcol M16-osokkal, és az US ARMY AKM-47-esekkel... :)"
Előferdült az :P
Az mekkora érv a tyúktól, hogy ha nem annak a fegyvere van a kezében aki fizeti, olyan hülye lesz, hogy az ajtót alig tudja kinyitni :)
Nem csodálnám, ha amerikai katonák tömegestől dobálnák el a fegyvereiket :)
-
#61964
Köszönöm az infókat, ment a plusz mindkettőtöknek! :) -
davidbog #61963 Véleményem szerint egy ilyen kis kaliberű AT löveg nem állja meg a helyét. Egy MBT-vel szemben, egyszerűen túl gyenge, de egy jó páncéltörő rakéta még mindig hatékony. Ha meg nem MBT ellen kell akkor bőven elég a kisebb 35-40 mm-es kaliber is.
Ha ez az ARES féle 75 mm-es az XM-274, akkor kicsit túlzó megállapítás, hogy a 105 mm M774-el egyenértékű. Igazából a közelében sincs.
Nem sok mindent lehet találni róla, de a tank-net-en annyit írnak, hogy az ARES 75 mm-esének a 76 mm-es verziója az M41D harckocsiba lett beépítve 76 mm M-32 néven. Ez a löveg egy 1433 m/s csőtokolati sebességű M464 típusjelzésű APFSDS lövedéket használt, pár helyen olvasni olyat amely szerint az átütése 230 mm 2 km-ről. Ez függőleges RHA páncélzatra értendő.
Ugyenezen az oldalon (itt) az Odermatt-egyenlettel szórakoznak a fiúk és modern lövegek átütéseit számolgatják, többek között a 76 mm M-32-ét is.
Ezen egyenlet alapján ezt hozták ki: 2km távolságnál 23 cm +/-3 cm 0°-ra és 12 +/-2 cm 60°-ra. Illetve említenek egy optimalizált lövedéket ami 4 és 2 cm-el nyújt jobb teljesítményt ugyanekkora távolságból ugyanilyen szögek esetén.
Most abba ne menjünk bele, hogy mennyire pontos (elég árulkodó az a +/-) ez a közelítő egyenlet, mivel elég sok mindent kéne pontosan tudni a lövedékről és a célpont tulajdonságairól, ami szerintem itt nincs beleszámítva. De ha elfogadjuk ezeket az átütési értékeket, akkor is azt látjuk, hogy nem túlságosan erős. Pláne, ha azt nézzük, hogy ez már '70-es évek vége '80-as évek eleje. Ezek az értékek RHA-ra vonatkoznak, rétegelt és egyéb modern páncélzat ellen még tovább csökkennének a számolt értékek. Ez már az alap T-64 ellen se nagyon lenne elég. Tényleg csak az akkor már réginek számító T-54/55/62 harckocsik ellen hatékony szemből.
Viszont a löveg a leírás alapján igen nagy tűzgyorsaságú és alkalmazható légi célok ellen is. De nagy a kopása, emiatt gondolom kicsi az élettartama. Nem csoda hogy nem rendszeresítették a '80-as években. -
#61962
Dehogynem, csak gondold el, hogy a Vietnami háborúban a Vietcong harcol M16-osokkal, és az US ARMY AKM-47-esekkel... :) -
JanáJ #61961 Hallottam már cifrábbat is...
Bullpup: Értem én, hogy mindenki a saját pukkáját akarja eladni, de GIJoe hatékonyságán sokat nem javít a pukka.
