Haditechnikai Topic

Ok. Számomra a lényeges az, hogy nem a dudoros pótos.

1.: Az AH-64-eseket az US Army rendszeresítette, õk nem repülnek hajókról. Az a tengerészgyalogság (USMC). A Boeing anno megpróbálta eladni nekik is, de õk köszönték szépen, és nem kértek belõle. Túl drágának találták az AH-1-eshez képest (két AH-64D Block II árából három AH-1Z kijön).
2.: Nézõpont kérdése. Azt hiszem a Hydra viszont olcsóbb.
3.: Én azért annyira nem tartom lehetettlennek. Egy viszonylag kis szériás gyártás úgy, hogy a helyi költségek keményen belejátszanak. Ha X gyártó gyárt 100 terméket naponta, akkor õ X árért is rentábilisan tudja azt gyártani. Ha viszont Y gyár licenceli, de csak 10-et gyárt belõle naponta, akkor a járulékos költségekkel együtt már akár 2X-be is kerülthet az.

Csak gondolj bele, hogy alapból ott van a Licencköltség, ami miatt a Fuji perli a japán államot. Még ha azonos áron is tudná gyártani, akkor is a Licencköltséget is bele kell építenie az árba.

4.: Harci heli nincs. Az OH-1 egy könnyû felderítõ helikopter, ami felfegyverezhetõ. De nem az AH-64 / Mi-28 kategóriája, inkább a Mangustához vagy a Tigerhez van közel.



5.: Csak tippelni tudok, de elég belegondolni, hogy azért az 1980-as években gyártott helik, amennyiben rendesen repülték õket, mára már általában kifogytak a repült órából. Legyen magyar Mi-24 vagy USMC AH-1/UH-1.

Javítok 2.0:
Turbántalan ah-64D


ui: az elõzõ kettõ postot pls töröljétek!

Inkább 1700 asok.

Ezek 1300 literes pótosok?

1. Azért egy "kicsit" ütõsebb lehet egy hordozóról felszálló apacs, mint egy cobra, ha partraszállást kell támogatni. Meg úgy általában is sokkal nagyobb pszihológiai hatása van.
2. Ezek szerint az amik hülyék.
3. Sehogyan sem tudom felfogni 😞
4. Nincsen nekik valami saját fejlesztésû harcihelijük?
5. Meddig lehet hosszabbítani a legöregebb gépek szolgálati idejét? Én még 10-15 évet tippelek neki.

Amelyiken nincs "Turbán" ( AN/APG-78), az csak sima AH-64D. Az AH-64D Longbow pedig az, amelyiknek van. 😊

Várjnuk, akkor van olyan D, ami nem Longbow?

1.: Mert nem üzemeltetik a helikoptereiket hajófedélzetrõl, és az összehajtható rotor plusz alkatrészeket, ezáltal meghibásodási lehetõséget hordoznak.
2.: Nagyobb tolóerejû, így gyorsabb és pontosabb, mint Hydra. Igazáság szerint a CRV-7 a szabvány 70mm-es irányítattlan NATO rakéta - az Egyesült Államokon kívül.
3.: Drágább a gyártás, nagyobb a bürokrácia... de csak tippelek.
4.: Amennyire én tudom nem pótolták õket semmivel
5.: Jó kérdés, az elsõ egységek már lassan 30 évesek lesznek (igaz a legfiatalabb meg mindössze 11), szóval fogyatkozni fognak elõbb-utóbb. Eredetileg ugye az AH-64DJP-k ezeket váltották volna.

Azért mondtam, hogy nem biztos, hogy pont illik a témához, mert éppen mindenki az csatahajók lövegérõl vitázott, engem meg a helikopterek érdekeltek. 😊
Ez nagyon jó ismertetõ!
Lenne pár kérdésem:
1. Az amik miért nem használnak összehajtható rotorlapátokat?
2. CRV-7 mennyivel jobb/rosszabb mint a hidra?
3. A japánok mi a halált csináltak, hogy olyan drága lett a gép?!?!?! Mini halálcsillagot szereltek bele?!?!?
4. A japánok mivel tervezik pótolni az a 70+ gépet?
5. A japán kobrák meddig repülhetnek még?
Elõre is köszönöm a válaszokat!

A vastag falú csövek szilárdságata segít, hogy a csõnyomás, átmérõ és csõfeszültségek hogyan alakulnak.

Csak tipp de gyanítom hogy a lõpor égési sebességével / a nyomás idõbeli kialakulásával is lehet játszani. Gyanítom hogy több megoldás is létezik, különben nem lettek volna olyan extrém lövegek, mint pl. a világháborús 8,8 cm L/71.

Majdnem becsaptál, elsõre az apacs indiánokra gondoltam (az AH-64 miért lenne eltérés a Haditechnika témát? 😊)

US ARMY:

AH-64A: Az eredeti Apacs, AGM-114A (majd gyorsan -114C) Hellfire rakétákkal, csapnivalóan rossz megbízhatósággal (a meghibásodások között általánosan 2,8 óra telt el, ez csaknem tized annyi volt, mint amennyivel a hadsereg eredetileg számolt). Ugyan a gyerekbetegségeket 1990-re kinõtte, de a Desert Storm alatt további problémák merültek fel, konkrétan a navigációs rendszere egyszerûen elavult volt. Akadt rá példa, hogy az Apacs rajtokat egy Blackhawk vezette fel, mert neki volt GPS navigációs rendszere - a harci heliknek meg nem. A Hellfire-al is akadtak gondok, a lézer-rávezetés nem volt túl szerencsés a szálló homokkal teli sivatagban. Emiatt jelent meg az AGM-114K Hellfire II., sokkal megbízhatóbb lézer-érzékelõvel.

AH-64A+: Egy AH-64A feljavítócsomag az 1990-es évek elején, a GPS navigációval, tartalék második INS navigációval, homokszûrõvel ellátott hajtómûvekkel. Nem valósult meg, helyette jött az AH-64D.

AH-64B: Még az 1980-as években papírra vetett fejlesztési csomag, nem valósultak meg.

AH-64C: Eredetileg a Longbow radar nélküli AH-64D-k jelölése lett volna, végül nem használták.

AH-64D és -64D Longbow: Teljes rekonstrukció ill. új gépek:

-2db 15x15cm-es színes MFD kijelzõ.
-Doppler radar és külön radar magasságmérõ.
-Új kombinált GPS-INS navigációs rendszer (ezt nevezik az Apacs pilóták a Delta legfõbb elõnyének az Alfával szemben)
-Új rádiók és megjelent az adatkapcsolat lehetõsége
-Digitális fedélzeti küldetés-követõ számítógép
-A "Longbow" gépeknél AN/APG-78 radar a rotoragyra szerelve, az AGM-114L Hellfire rakétákhoz

Jellemzõ, hogy a Delta kétszer akkora elektromos teljesítményt igényel, mint az Alfa.

Az AH-64A és D közötti eltérést jól jellemzi egy hadgyakorlat, amelyben az A-64A egység 75 ellenséges jármûvet semmisített meg - 28 gép elvesztése árán és 34 baráti egységet lõttek ki (a Desert Storm alatt is komoly problémát okoztak a baráti tûzek). Az AH-64D egység 300 ellenséges jármûvet lõtt ki négy gép elvesztése mellett és egyetlen baráti tûz nélkül.

A sima AH-64D-bõl pár óra alatt lehet AH-64D Longbowot varázsolni.

AH-64D Block II.: 2003-tól új, modern éjjellátó / lézer optikai rendszer került a régi TADS helyére az orrba, illetve fejlesztett adatkapcsolat (amely képes arra, hogy az UAV-k optikai jelét fogja) és navigációs rendszer került bele.

AH-64D Block III.: 2008-tól jelentek meg, egy nagy rakás újdonsággal:

-Kompozit fõ- és farokrotorlapátok (10 000 óra élettartammal)
-JTRS rádiók és adatkapcsolat
-Erõsebb T700-GE-701D hajtómûvek
-Fejlesztett adatkapcsolat, így már nem csak fogadni képesek az UAV-k jelét, de irányítani is képesek õket
-Fejlesztett Longbow radar "kétszer nagyobb hatótávval"

Angol hadsereg

WAH-64 Longbow Apache: Angol licencgyártása az AH-64D Longbownak, nagy rakat angol részelemmel:

-Rolls-Royce Turbomeca RTM322 hajtómû, amely erõsebb, mint a GE hajtómû (ám mivel az erõátvitel maradt a régi, ezt nem tudják teljesen kihasználni)
-Hydra helyett CRV-7 irányítattlan rakétablokkok
-Összehajtható és jégtelenítõvel ellátott rotorlapátok (az AH-64A rendelkezett jégtelenítõvel, az AH-64D nem), a tengerrõl való üzemeltetés miatt
-Brit rádiók és IFF
-"Brit" (nagy részben Lockheed) önvédelmi rendszer, a HIDAS

JSDF

AH-64DJP Longbow Apache: Japán vásárlás (egy darab) és licencgyártás (megrendelve 88 darab), amit a Fuji Heavy Industries gyártott volna le, a részelemek valami 50+% japánban licenc alapján vagy teljesen saját elemekkel pótolva. Az irdatlan költségek miatt (valami 6 milliárd jen volt egyetlen AH-64DJP ára, az üzemeltetési költségek pedig drágábbak, mint az F-15J-é) végül mindössze 10 (vagy 14, eltérnek a források) gép után leállították a programot. A Fuji beperelt az Japán államot, mivel neki ki kellett fizetnie a Licencdíjat a Boeing számára a le nem gyártott gépekért is.

Apróság: Egy AH-64D Longbow Apache Block III. ára olyan 62 millió dollárt kóstál... 😛

Szerintem rossz volt a 14"-es angol löveg is. A páncélátütése se övpáncélra se fedélzeti páncélra nem jó. A francia 330 mm-esek, de még az amerikai 12"/50-esek is sokkal erõsebbek voltak.

A tûzgyorsaságot igazán akkor tudják kihasználni ha a lövegeknek olyan távolságra kell tüzelni, amelynél a szögállásuk közel van az újratöltéshez szükséges szögálláshoz. Ez 5-8 km körüli lõtáv, csatahajók közt ilyen ritkánt fordult elõ.

Legfeljebb Kiskorú vagy Molni megint jogosan kioktat, de szerintem az ûrméret növelésére a csõben fellépõ nyomás miatt lehet szükség. Ha belegondolsz, akkor a lövedéket elõre egy felületen (a lövegfenéken, vagy ûrméreti alatti lövedéknél a levállóköppeny) fellépõ erõ mozgatja. Nagyobb a felület -> nagyobb energiát tud átvenni azonos nyomás esetén.

De lehet, hogy e téren tévúton járok. 😊

Intelligens gránátot kilõni olcsóbb, mint új löveg + toronnyal felszerelni még a meglevõ harckocsikat...

Elviekben olcsóbb, de éppen ezért kezdenek elterjedni az aktív védelmi rendszerek, és a HEAT védelmet növelõ kiegészítõ páncélelemek. A lövegcsõbõl indított rakéták ugyebár HEAT robbanófejjel rendelkeznek, és az APFSDS lõszerekhez képest lassúak.

Tippre igencsak bajban lennének a most "felturbózott" Leo2A7 és hasonló harckocsik egy nagyobb torkolati energiájú löveg (mint az orosz 152mm-es) megjelenése esetén.

Bocsánatot kérek, hogy a témától elütõ kérdésem lenne, de hajt a kíváncsiság.
Az lenne a kérdésem, hogy milyen eltérések vannak a japán,angol,amerikai apacsok között?

Ez pedig az "Immune Zone", vagyis a biztonságos zóna. A lényege az, hogy ha ennél közelebb van a támadó a hajóhoz, akkor képes átlõni a páncélövet, ha pedig távolabb, akkor olyan meredek szögben érkezik be a lövedék, hogy már a páncélfedélzetnek kellene megállítania, de ilyen meredek zuhanásnál erre már nem képes. Lásd a japánok által használt hajóágyú-lövedékekbõl kialakított páncéltörõ bombákat.

A: Övpáncél, általában az elsõ toronytól a hátsó toronyig tartott, néha túlnyúlt azokon. Normál terhelésnél kb. 1/3 részben a vízfelszín alá nyúlt, 2/3-a volt a vízfelszínen. Ez volt a hajó fõ páncélvédelme az oldalról érkezõ lövedékekkel szemben, ez védte a lõszerraktárakat, a hajtómûveket, vagyis a legfontosabb részegységeket.

Egyes esetekben az övpáncél több "rétegben" volt felszerelve, és a fõ páncélöv a fent említett, majd az orr és a tat felé végig húzódott egy vékonyabb páncélöv.

B: Fõ páncélfedélzet, ez változó, de általában nem a legfelsõ (fõ) fedélzet volt, hanem alatta helyezkedett el egy vagy több szinttel. Ez volt a legerõsebben páncélozva a fentrõ érkezõ lövedékekkel szemben.

C: Ez is egy páncélfedélzet, de itt az elnevezés már lehet változó, ugyanis egyes páncélfedélzeteket "szilánkfogó" páncélfedélzetnek neveztek, tehát a beérkezõ, széttört lövedék és a fõ páncélzat darabjainak a megállítása volt a feladatuk. Egyes esetekben ferdén építették a két szélét, ott páncélzott ferdefedélzetnek (sloping deck armour) is nevezik.

D: Torpedóvédelmi páncél-válaszfal, aminek a célja az, hogy ne engedje tovább terjedni a robbanás energiáit.

Ezeken kívül van ugye még a páncélozott válaszfal, ami keresztbe van általában beépítve, a fõ páncél-válaszfal általában az övpáncél elején és végén van, és "lezárja" végül is azokat, egy dobozt hozva létre. Adott esetben a páncélozott válaszfalakkal a hajó szekcionálását is elintézték, tehát ezek adták a vízhattlan rekeszek falát.

Végül marad a Barbetta, amit már leírtak, ezt úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas hengert, ami átveszi a torony súlyát, és egyben óvja annak a lenyúló "szintjeit", ahol ugye a lõszert és hajtótölteteket is tárolták részben.


Egy amerikai 16"-os torony, jól látható a barbetta

Tehát a "fedélzeti páncél" lehetett akár igen mélyen a hajóban?

Az övpáncél kb a hajó vízvonalánál fogja körül a hajótestet, annak oldalára függõlegesen felszerelve. Utóbb már nem ért teljesen körbe, csak a két oldalon a lényegesebb részeknél fedett. Lényege az, hogy sokkal lejjebb már nem kellett, mert az oldalról érkezõ vízbe csapódó gránátok ereje nem volt elegendõ a hajó oldalának áttörésére, feljebb érkezve meg már nem süllyesztette el a hajót.Itt látható, amint a vízvonalnál fel van szerelve
http://en.wikipedia.org/wiki/File:HMS_Belfast_4_db.jpg

A fedélzeti páncél a hajóba vízszintesen beépített páncél. A messzebbrõl ívelt pályán érkezõ lövedékektõl és a repülõbombáktól védett. Nem mindíg legfelülre építették be, hanem kb az oldalpáncél tetejével egy szinten, ezáltal oldalról és felülrõl védtk együtt a hajó legfontaosabb részeit (gépház, lõszerraktár).
A fegyverzetet is védték, a lövegtornyok páncélozásával, A barbetta, a torony "nyaka", a tornyok az alsó öv és fedélzeti páncéllal védett részek (lõszerraktárak) közötti védett összeköttetést biztosította.

Én speciel kigyensúlyozottnak tarom az "eggyel kisebb", de több csövet fõleg a radaros tûzvezetés elõtt.

Csövenként kb. 100 gránát volt. Egy 4x2 vagy 3x3 esténen ez 800-900 gránát / csaható. A radaros tûzvezetés elõtt a találati arány +10 km-en 3-5% táján, ha volt...

Viszont a jenki csatahajók közelrõl félelmetes találati arányt hoztak.

A 14 hüvelykes brit ágyú szerintem nem volt egy rossz darab, elég potens volt, az eredeti elképzelések szerint pedig 12 (3x4) került volna a KGV-ra. A torony volt szar (teljesen megbízhatatlan) inkább.

A tûzgyorsaság azért nem egy mellékes dolog - igaz hogy praktikus szempontok csökkentik a különbséget (célzás, kitérõ manõverek), szóval nem mindig minden esetben jelent elõnyt, de pl. közelharcban baromira nem mindegy hogy percenként 18 vagy 24 nagykaliberû gránát visít az ellen felé..

Gyanítom - az átfegyverzési költségeken kívûl - azért nem készülnek 120/125 milisnél nagyobb harckocsilövegek, mert a repeszhatás már ott is bõven elegendõ, kemény célpontok ellen pedig amúgy is ûrméret alatti lövedékeket használnak, szóval akkor meg minek az ûrméret növelés? A kezdõsebességet nagyobb töltettel, hosszabb csõvel lehet elérni, a töltényûrt pedig az ûrmérettõl többé kevésbé függetlenül lehet méretében növelni (nagyobb lõportöltet), azonkívûl pedig lehet játszani maga az lövedék méretével (évtizedek óta "nyúlnak" a APFSDS lövedékek), anyagával.

Röviden az ûrméret növekedésnek alapvetõen a ûrméretes lövedékeknél volt értelme a fejlesztés szempontjából, a mostani ûrméret alatt lövedékeknél már nem annyira.

Intelligens gránátot kilõni olcsóbb, mint új löveg + toronnyal felszerelni még a meglevõ harckocsikat...

Nem érem, páncélkiosztást teljesen. Mettõl meddig terjed az öv-, fedélzeti és egyéb pénél és a rétegzõdésük sem egésze világos.

Az angol 14"-esek ebbõl a szempontból is érdekesek. Utólag kiderült hogy nem a legjobb ötlet volt.

A briteknek volt azért egy 18"-os próbálkozásuk a Furious-nál és a két extrém Monitoruknál. Nem vált be. A második 18"-os szintén nem (G3-N3 tervek). Én azért élnék a pergyanuval, hogy nem csak a saját gazdasági gyengeségük okolható, hogy nem forszírozták a nagyobb ágyúkat. Az is tény persze, hogy az utolsó utáni csatahajó építésénél 1945-ben mégiscsak 16"-os löveg mellett döntöttek (igaz a három opció 9x14", 9x15" és 9x16" volt, mindegyik háromszor hármas tornyokban).

Maradjunk annyiban, hogy ekkoriban a brit hajóágyú-fejlesztés már erõsen leszálló ágban volt. 😊

Oldalsortûz tömegében körülbelül megint egálban van a kevesebb de nagyobb és a több de kisebb kaliber.
Persze lehetne azon vitatkozni, hogy a kisebb kaliberbõl a több találat, vagy a nagyobb kaliberbõl a kevesebb találat a jobb.

Ezen vitatkoznak is keményen a szakoldalakon. 😉
Én nem akarok pálcát törni felette, de valahogy nem azt látom, hogy a 18"-os ágyúk létjogosultsága meg lett volna az adatok és a tervek tükrében.

A harckocsiknál egyenlõre tényleg megálltak 120/125 mm-nél. Senki nem erõlteti a nagyobbat, gondolom feleslegesen nem akarnak költekezni úgy hogy egyáltalán nem biztos a tartós elõny a többiekkel szemben. Mindenre elegendõ a mostani is.

A "mindenre elegendõ" szerintem nem feltétlen igaz, hiszen különben nem dolgoznának még hatékonyabb lövegeken. A kiegészítõ páncélzatok miatt a páncélvédettség nõ azért...

A barbetta az a henger alakú része a hajónak, amire a tüzérségi toronyokat felszerelik. A másodlagos tüzérség barbettái nem mindig vagy csak kicsit emelkednek a felsõ fedélzet fõlé.

A többi nekem érthetõ. Ha nem vagyok benne biztos hogy melyik páncélzatról van szó megnézem a képen ahol a hajó páncélzata látahót. Például a kormányszerkezet páncélzatánál ír valamit akkor megkeresem a tatnál azt a vastagságú lemezt. Azt hiszem az összes hajóhoz van ilyen kép.

Nekem jól jönne egy kics csatahajó értelmezõ oli cikkeihez. Nekem nem mindig világos, hogy hol vannak az adot páncélok, amirõl ír és mai napig nem tudom, hogy mi az a barbetta...

A csatahajóknál törekedtek a lehetõ legnagyobb kaliberû ágyúk beépítésére. Az angol 14"-esek ebbõl a szempontból is érdekesek. Utólag kiderült hogy nem a legjobb ötlet volt. Azért akarták elkészíteni a Lion-osztályt, hogy fellehessen rá szerelni az újabb tripla 16"-eseket (a KGV-re a B torony kisebb barbettája miatt nem lehettet volna). A North-Carolina-osztálynál is a tripla 16"-esek mellett döntöttek, nem a quad 14"-esek mellett. A Scharnhorst-osztályt is átakarták fegyverezni. A Montana is úgy készült volna hogy ha kell a 18"-esek is felszerelhetõek legyenek rá.

Az egy perc alatt leadható oldalsortûz tömegét tényleg fontosnak tartják. Csak ennél az a helyzet, hogy a valóságban kb percenként adtak le lövéseket. Tehát nem nagyon számított, hogy 1,3 vagy 2,5 a névleges tûzgyorsaság, nem nagyon jött ki az eggyel-kettõvel kisebb kategória nagyobb tûzgyorsasága. Oldalsortûz tömegében körülbelül megint egálban van a kevesebb de nagyobb és a több de kisebb kaliber.
Persze lehetne azon vitatkozni, hogy a kisebb kaliberbõl a több találat, vagy a nagyobb kaliberbõl a kevesebb találat a jobb.

A harckocsiknál egyenlõre tényleg megálltak 120/125 mm-nél. Senki nem erõlteti a nagyobbat, gondolom feleslegesen nem akarnak költekezni úgy hogy egyáltalán nem biztos a tartós elõny a többiekkel szemben. Mindenre elegendõ a mostani is.

A csatahajóknál jobb volt a kaliber növelése mint a kaliberhossz növelése. Jelentõs volt a lövedékek tömeg növekedése a nagyobb kalibernél, ami plsuz rombolóerõ. Egy hajónál nagyobb volt a tömegtartalék is, mint egy harckocsinál. Ha kicsit túl is terhelték nem károsodott a futómû, nem romlott a terepjáró képesség, valamelyest csökkent a sebesség és a fordulékonyság, de ezek se mindig.

Azért ezt kategórikusan ennyire leegyszerûsíteni nem lehet, lásd a britek 16"-os és 14" lövegekkel való küzdelme (Nelson vs. KGV), vagy a Yamato 18" lövege viszonyítva az amerikai 16"-osokhoz.

A hajóágyúknál egy idõben a lõtáv volt a nonpluszultra, ezért nõttek a kaliberek, utána elérték azt a távolságot kb. 20-30km környékén, ahol messzebb lõni már nem volt értelme, mert egyszerûen nem látták a célpontot és azt, hogy el-e találta a sortûz, avagy sem. Itt jön elõ a nagyobb kaliber és azzal megint egy rakás probléma.

Ugye hiába van nagyobb kaliber, az egyik fõ számadata a hatékonyságnak, hogy egy perc alatt hány tonna lövedék zuhan a célpontra. Itt jönnek ugye azok az elmélkedések, hogy mi a jobb, 8x16"-os gránát vagy 12"x15"-os és így tovább.

A harckocsik esetén érdekes, hogy megállt a kalibervadászat 120/125mm-nél. Noha mindenki tesztelgetett nagyobb kalibert, senki sem rendszeresített eddig ilyet. Ezt pedig nem lehet csak gazdasági okokra kenni...

Az amerikai 120 mm M58 (T123E1/T179). Ez M103-ason és késõbbi variánsain volt hadrendben. Illetve az angol Conqueroron lévõ 120 mm L1-es, de ezt a két löveget vehetjük egynek is. Ezek L/60-asak voltak. Feltéve ha ezek modernnek számítanak.

Megvallom nem voltam tudatában, hogy az L1 és az M58 L/60-as volt, úgyhogy jogos... 😊

Nehéz megítélni az orosz katonai fejlesztéseket, mert olyanokat tudnak néha nyilatkozni a delikvensek, hogy a mikrofon kábelérõl lepereg a szigetelés szégyenében.

Ugyanilyen bizonytalan a Sprut és a BMD-4 esete is, arról is szó volt, hogy hát sehovasenemse, aztán mégis lehet... na a Koalitsyia is ilyen. Bejelentik, hogy nincs rá pénz, aztán "véletlenül" megjelenik a neten egy pár fotó, ahol új toronnyal lehet látni a tesztjármûvet (vagy új tesztjármûvet építettek, a fene tudja követni már).

Mindenesetre tény, hogy a Koalitsyia egy impozáns és ötletes elképzelés, ami valóban tudott újat mutatni...

A nyolckerekû APC-k fejlesztése terén az EU megint kitett magáért. Van legalább hat párhuzamosan fejlesztett típus, a német-holland Boxer, a francia VCBI, a svájci (ok, ez nem EU) Mowag Piranha, az osztrák Pandur 8x8 a finn Patria AMV és ugye az olasz VBM Freccia...

105 mm-es kaliber fölött két rendszerbe állított löveg volt nagyobb kaliberhosszúságú mint L/55. Az amerikai 120 mm M58 (T123E1/T179). Ez M103-ason és késõbbi variánsain volt hadrendben. Illetve az angol Conqueroron lévõ 120 mm L1-es, de ezt a két löveget vehetjük egynek is. Ezek L/60-asak voltak. Feltéve ha ezek modernnek számítanak.

105 mm alatt volt még pár, de hadrendbe állítottaknál valóban nem gyakori. Kis szériás/proto lövegeknél azért akad pár.

A csatahajóknál jobb volt a kaliber növelése mint a kaliberhossz növelése. Jelentõs volt a lövedékek tömeg növekedése a nagyobb kalibernél, ami plsuz rombolóerõ. Egy hajónál nagyobb volt a tömegtartalék is, mint egy harckocsinál. Ha kicsit túl is terhelték nem károsodott a futómû, nem romlott a terepjáró képesség, valamelyest csökkent a sebesség és a fordulékonyság, de ezek se mindig.

olvastam olyan nyilatkozatot hogy a híresztelésekkel ellentétben nem állították le a koalitsiya programját és 2011/12 tájára ígértek még valamit..
De ez korábbi link volt, 1,5-2éve, azota lehet tényleg kanyec

igen mentségemre szoljon hogy majdnem uaz. a ravaszdik ráadásul Strykernek keresztelték.

A VBM Freccia-ról még annyit hogy platformonként tarthatnak ennél az árnál,és ez 2006-tol nyilván nem csak a tüzérségre vonatkozik. Mielött az egyszeri olvasó félreérti. De mindezek mellett pld.a francik VBCI-je (dajcse boxer sem lehetett épp olcsó) miegymás is uez a kategória lehet, tehát a fejlesztési költség nincs egyenes arányban a majdani piaci értékkel. Viszont abból a költségvetésbõl (olasz) nem is jelentett "semmilyen" fennakadást, azonkivül hogy kicsivel kipótolták

A körülményektõl függ, de például gondolj bele, hogy azok a fránya fritzek is inkább mókoltak egy L/55-ös 120mm-es löveget a Leo2-re, és nem egy 140mm-es L/44-est...

Nyilván az L/70-es már egy felsõ határ, nem véletlen, hogy manapság nem is találsz nagyon ilyet (a Koalitsia-SV lövegére azért kiváncsi lettem volna). Egyszerûbb itt már a kalibert emelni.

Értem a kimenetet én úgy értettem, hogy nem túl nagy az ár a + teljesítményért? A csatahajó lövegek pl. nem igazán mentek L/45 fölé...

Jó, póriasan fogalmaztam, hamu a fejemre. 😊

A Denel T7 tornyot egy LAV III.-ra szerelték, de persze mehet a Stryker-re is, ám úgy tudom, hogy a Stryker tüzérségi támogatóból nem lett semmi. Aknavetõ-hordozó változata épült persze.

Idézlek:
"Harckocsik esetén L/55 a legnagyobb általam ismert, valóban rendszerbe állított és használt ilyen érték."
Szerintem ebbe a megfogalmazásba nem illik bele a tengerészeti löveg, s a Párduc még simán benne van, mert nem említettél korszakot, de legyen neked igazad... 😊

Nem kirívó persze, csak gondoltam nem árt tudni.
A stryker meg - az afrikai Denel ügyködött rajta.
"This system fire at a range of 30km and deliver 50% of its projectiles within the size of a soccer field"
izé a neve vmi LAV III Stryker T7 - összes külföldi oldalon hoztak le rola vmit csak magyarba nem .Viszont htka-n elõbb írták azt az orosz gyártású anonim 120mm-es "direct-fire" kombót , ami hajaz pld.a Amos-toronyra, így értettem

Modern harckocsikról beszélek, 105mm vagy a fölötti ûrmérettel.

Ha innen nézzük, akkor 57mm-es tengerészeti lövegeknél most is van L/70-es.

A 2.vh-ban a Párducnak volt L/70-es csöve csõszájfékkel együtt. [ anélkül kb L/67-es ]

Ez is egy módja a torkolati sebesség növelésének. Gerald Bull például úgy csinált egy 406mm-es, L/100-as ágyút, hogy két tengerészeti 16"-os L/50-es ágyút összemókolt, külön merevítõkkel megtámasztva. Ezzel sikerült 3600m/s torkolati sebességet elérnie. Ez nagyobb, mint bármelyik ma rendszerben lévõ hagyományos harckocsilöveg (ahol a torkolati sebesség számít igazán) torkolati sebessége. Azok jellemzõen 1600-2000m/s körül tudnak...

Persze cinkes a hasonlat, hiszen a Project HARP esetében szub-orbitális célja volt az eszköznek, sõt, a végsõ cél egy ágyúval pályára állítani egy mûholdat...

most szaladtam bele egy ilyenbe: Centauro/Vbm-Freccia -n 155/39 tüzérség =)
"egy" elemzés szerint az olaszok eddig 6 mill.Euro /jármû programköltségnél tartanak , ami persze magánügye mindenkinek

Magánügy, de annyira azért nem kirívó. A norvégok és a svédek ~4,1 millió eurót fizetnek egy Archer-ért. A CAESAR darabja ~5,5 millió dollár, tehát hasonló kategória. Igaz mindkettõ L/52-es, és nem L/39-es.

A Stryker említését nem értem. Az Line-of-sight tûztámogató, tehát nem tüzérség. Legalábbis amennyire én tudom.

És mi értelme L/70 fölé menni?

Meddig növelhetõ a kaliberhossz?

Nos reálisan nagy kalibernél (30-40mm felett) olyan L/70 jelenleg a csúcs, de ott már mindenféle trükkökkel élnek. Kis kalibernél (30mm és alatta) akár az L/120 sem elképzelhetetlen.

Harckocsik esetén L/55 a legnagyobb általam ismert, valóban rendszerbe állított és használt ilyen érték.

milyen tényezõk korlátozzák ezt?

Egyfelõl a gyártástechnológia és annak állapota készenlétben. A lövegcsõ ilyen hossznál már hajlamos a saját tömege (és feszültség, terhelés) alatt alakváltozást szenvedni (meghajolni), ez még az 155mm-es L/52-es Pzh2000 lövegnél is problémát jelentett például. Ehhez merevítéssel kell ellátni a csövet vagy magát a csövet kell speciális anyagokból (általában titániumötvözetbõl) elkészíteni. A Koalitsia-SV esetén akár L/70-es csõhosszról is beszélhetünk, ha a csõszájféket is belevesszük.

most szaladtam bele egy ilyenbe: Centauro/Vbm-Freccia -n 155/39 tüzérség =)
"egy" elemzés szerint az olaszok eddig 6 mill.Euro /jármû programköltségnél tartanak , ami persze magánügye mindenkinek

The cost of the current phase is of 1540 million euro, of which 310 coming from the Economic Development Ministry. The expense is spread on the financial years 2006 to 2014, giving a virtual impact of 192.5 millions a year. The cost of a FRECCIA can be empirically set at 6 million euro each, or 5.4 million pounds at current exchange rate.

Jött ki most kissebb kaliberbe Strykeren is, de nálunk valamiért nem reklámozzák. Az lánctalpas 120mm-s ruszki járgány élvezhet talán némi prioritást..