Haditechnikai Topic

A Bundeswehr-nél elvileg a Flecktarn a hivatalosan használt. Szerintem ezt láttad (a sivatagi színekben eléggé hasonlít messzirõl a MultiCam-hoz).

Láttam pár képet a neten a Bundeswehr-rõl, aholis MultiCamban feszítenek a katonák. Legalábbis én annak néztem, de a Wikipedián pl. semmilyen említést nem találtam ezzel kapcsolatban.

Tudja valaki, hogy a Bundeswehr-nél melyik MultiCam típust használják? 2010 elõttit, 2010 utánit (OCP) vagy netalántán nemis MultiCam-et, hanem a brit Multi-Terrain Pattern-t vagy valami saját variánst?

Ebbõl a szempontból nem vagyok jó megfigyelõ és a fény-árnyék hatások is nagyon zavaróak tudnak lenni.

M3 Gepárd szórásképe milyen?
Mennyibe kerül kábé?

Nekem nincs.

Ez a Löwés a Panzer Tracts 20-1 - Paper Panzers-bõl származk. De a VK 3002-rõl nincs benne ilyen táblázat.
Nekem nincs meg, de talán a Panzer Tracts 5-1 - Panzerkampfwagen Panther Ausf.D könyvben lehet ilyen táblázat.

Máshol nem tudom. Talán valamelyik Jentz-Doyle könyvben.

VK3002 rõl nincs hasonló táblázat?
Hol érdemes nézelõdni ilyesmikre?

Köszönöm.

Megpróbálok keríteni egy olyat.

Egy táblázat a tervekrõl:

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Ez alapján a legjobb lenne a 10,5 cm L/68. Ugy rémlik a Királytigrisekhez valamelyik cég csinált ilyen feljavító löveget 1/35-ben.

Nemrég szóba kerültek itt a német háborúvégi tankok...

A Löwe milyen löveggel lett volna a legelképzelhetõbb?(mit vegyek hozzá<#ravasz1> )

Ma beleolvastam a Kaliber-be. Nagyon lehúzzák az AMP–69-et.

Breaking Bad special néven keress rá. Asszem elõször HF-dal próbálták, de az nem mûködött, aztán a kénsav + "spéci anyag" kombóval. Azt, hogy H2O2 sehol sem mondták, csak a neten kutakodva olvastam.

Az elõágy folyamatos tüzelésnél átforrósodott, ezért kellett módosítani.

Mint annak idején a StG 44-é. Csak abban meg mûanyag nem volt.

A kínai FD-2000 (HQ-9) rakéta terelõ síkjai, nem rossz.



J-20 repülése:



Y

Az MP.net-en is kielemezték már. A fõ különbségek:


-A Predator/Reaper/Warrior trión nagyon jó EOTV/IR rendszer van, Irán ilyen téren aligha lehet versenyképes.
-A gépre a Qu'am rakétákat szereltek, ez a TOW-1 iráni változata, amire elviekben egy félaktív lézer irányító rendszerrel látták el, két éve mutatta be irán, mint helikopter-elleni rakétát.
-Nincs "púp", lévén nem mûholdas adatkapcsolattal rendelkezik, így viszont könnyebb zavarni, mint a Predator/Reaper változatokat.

A tapasztalatok alapján valamelyik mûanyag alkatrészét módosították, egy(?) alumínium darabra fröccsöntötték inkább a mûanyagot. Nem tudom, elõtte is volt-e fém betét abban a mûanyagban.

Az elõágy folyamatos tüzelésnél átforrósodott, ezért kellett módosítani.

Tekintve, hogy légiharc fegyverzet az nincs rajta, nem értem, hogy milyen agresszorokat lõne le ezzel. Még jenki UACV-n is jó, ha Stinger van, vagy még az sem...

Hát, kurd felkelõket lõdözni jó lehet, de az amcsik ellen többre mennének az F-5 -kel is.

Hidd el aki ak-t használ az észre sem venné, de ugye ez egy ilyen airsoft karácsonyfa. CSak nem találtam jó képet a railrõl élesen.

Vicces lehet kiszedni a tárat. 😊

Na a képek:





Y

Gyártásba kerülhet az iráni fegyverzet hordozására is képes UCAV, a Shahed-129. Komoly lesz, ha ilyennel lõdözik majd az agresszorokat 😊 Kiváncsi vagyok, milyen képességei vannak egy amerikai típushoz hasonlítva.

http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?230774-Shahed-129-UCAV-becomes-operational-and-enters-mass-production





Y

Én csak viccesen válaszoltam JanáJ kollégának.

A szovjetekre és oroszokra aligha lehet ráfogni, hogy ne érdekelné õket hogy viselkedik a kézifegyverük -25°C alatt, mégis az szépen lassan 1970-es évek utáni szovjet/orosz kézifegyverek mind mûanyag markolattal, tussal és elõággyal jelentek meg...

Azt szeretném egyszer látni. Az összes jelentõs fegyvert ugyanolyan tesztnek vetik alá. Tudom, ilyen sosem lesz, vagy akik csináltak ilyet azok titokban tartják. Mert igen, a megbízhatóság az orosz fegyvereknél az legendás, de mindig ott van bennem a gyanakvás. Csak a száraz tényeknek hiszek.

Írtál valamit a G36 ráncfelvarrásáról. A tapasztalatok alapján valamelyik mûanyag alkatrészét módosították, egy(?) alumínium darabra fröccsöntötték inkább a mûanyagot. Nem tudom, elõtte is volt-e fém betét abban a mûanyagban. Na mindegy, de a német vegyipart többre tartom, mint az oroszt és lám. THX a béna keresõmotornak, hogy nem találom.

Illetve az oroszok és a kézifegyverük -25°C alatti mûködõképességérõl. Na igen, csak az embert hagyták ki a képletbõl. A Steyr AUG és a TARVOR egyújas kesztyûben is használható. Õk gondoltak a katonára, akinek használni kell a fegyvert. Pedig az oroszok hogy oda vannak a sarkköri olajért és gázért.


Hát nem szép? 😊 Bullpup, markolatbiztosítós, a kinézete alapján ferdén lefelé veti ki a hüvelyt. Ez biztos nem vág arcon a hüvellyel. George Kepplinger csinálta. Ezt se találtam a fórumban, pedig tettem be már róla jó képeket. Amit újságból szkenneltem, nem volt a neten.

Azért, mert az 1960-as évek magyar mûanyag gyártásának teljesítménye finoman szólva gyengén sikerültek, még ne temesd a mûanyagot. A szovjetekre és oroszokra aligha lehet ráfogni, hogy ne érdekelné õket hogy viselkedik a kézifegyverük -25°C alatt, mégis az szépen lassan 1970-es évek utáni szovjet/orosz kézifegyverek mind mûanyag markolattal, tussal és elõággyal jelentek meg...

Nekünk amúgy kb egy ilyen kellene. CSak a rail. (Persze az optikák, an/paq, lámpán felül). Max egy kétoldali felhúzókar. Szerintem

link

Mert az egyik elvtársnak bükkfa erdeje volt. :-)

Mivel a mûanyag alkatrészek 2,5 m magasról leejtve –30°C-on szilánkosan törtek valamint pótlásuk nehéz volt, ezért 1976-tól a mûanyag alkatrészek gõzölt bükkfára lettek lecserélve, ennek típusjele AMM (Automata Modernizált Magyarosított) vagy közismertebb nevén AK–63 F (F=Fatusás).

Miért kell nekünk 2,5 méterrõl leejteni az AKM–63-at? Fõleg -30°C-on.

Hát az ilyesminek utána lehet járni (wikipedia stb.) úgy tûnik még létezik. Sõt rakétakísérletekre használják még esetleg, de ha igen, akkor nem kötik a nyilvánosság orrára gondolom, ideális helyszín az ilyesmihez.

Szerintem nagyon csak "vas" szemszögbõl nézed. Hány hadsereg tud a földön -25 C fokban mûködni? 30?

Wake Island még katonai reptérnek számít vagy már felszámolták?

A zárvezetõ végét nem a gumi válltámasz, hanem a gumi válltámaszban lévõ fém lemez tartja a helyén, ami egy sínbe fut bele (ezért kell függõlegesen lefele ráhúzni), nézd meg jobban a második videót.

Akkor nem voltam világos. Azt én is látom. Sok filedstrip videót megnéztem. A fémlemez, ami a sínben fut azt akadályozza meg, hogy hátra kiessen a válltámasz. De azt, hogy a válltámasz visszacsússzon felfelé azt a gumi akadályozza meg, ami alul rácuppan a tokra. Inkább egy csap tartsa a helyén, de hogy gumi?

Arra az AK való, és nem a modern fegyverek, még egy HK416-os esetén is megvannak a kétségek, hiába van tele a net videókkal, amik ennek az ellenkezõjét bizonyítják.

Az FN F2000 is kismillió teszten esett át, voltak hírek, hogy függõlegesen felfele tartva hajlamos az elakadásra, aztán ezt a hírt cáfolták, sõt, havat, jeget tömködtek a hüvely-vezetõ alagútba, de úgy is akadály nélkül mûködött a fegyver.

Ha bele akarsz kötni, akkor abba köthetsz bele, hogy a függõlegesen, válltámasszal ér földet leejtve, akkor hajlamos elsûlni, akárcsak az Steyr AUG A1/A2.

A zárvezetõ végét nem a gumi válltámasz, hanem a gumi válltámaszban lévõ fém lemez tartja a helyén, ami egy sínbe fut bele (ezért kell függõlegesen lefele ráhúzni), nézd meg jobban a második videót.

Nem érzem benne azt, hogy arra készült, a mocsokban is mûködjön egy lökött katona kezeiben.

Megmutatom mire gondolok.

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

A szétszedés azzal kezdõdik, hogy leszedek egy gumi kupakot. Egy fegyvernél. -25 fokban is megtartja a rugalmasságát?

Van olyan hadi lõfegyver, aminek egy fontos alkatrészét egy gumi tart a helyén?

Hát ha egy milla a hk személyzet kiképzése, akkor már jobban "megéri" az a 3-5 millás MBT alattuk. :-) Gondolom az ilyen könnyû hk. szerûségek személyzete sem jön ki jelentõsen olcsóbbra.

Sósav szerintem bajosan oldja, de Mythbustersben volt kénsav + hidrogén-peroxid kombó, na az percek alatt kapta szét a tetemet.

Sajnos azt már lelõtték a dzsipók pár éve...

Inkább olyan megbízható ismerõs kell, akinek sertéstelepe van 😊

Kit akarsz eltüntetni? 😊

Légkondi.

Kondirendszer dolgozik. Hogy miért ennyire erõteljesen, azt nem tudom.

Mi ez a pára a fülkében?

Kicsit off, de kapcsolodik a vegyi fegyverekhez 😄

Egy átlagos, kb 70 kilós emberhez mennyi sósav kell hogy teljesen "feloldódjon"?

😄

@Cifu: elolvastam az írásodat, nagyon érdekes volt, köszönöm szépen! 😊

Jogos, javítva.

Csak egy apróság, az AMX-10RC is 6x6-os.

TG

Köszönjük az összefoglalót 😊

Y

Köszönöm a rengeteg infót, ment a plusz 2x, látom nem kímélted a billentyûzetet. 😊

Sajnos csak délután lesz alkalmam(idõm) elolvasni az írásodat, nem tudom hogy bírom ki addig. 😊

Ehhez képest egy brazil szappanopera az semmi...

Kezdjük az elején.
Az 1960-as évek a technológiai szörnyszülöttekrõl szólt. Elõszór a Shillelagh rendszerrel és az M60A2 ill. M551 harcjármûvekkel, és a méregdrága, de legalább megbízhatatlan lézervezérlésû rakéták elsõ generációjával. A jövõlatolgatás se jött be, az MBT-70 program futurisztikus megoldásai nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket, leszámítva a hidropneumatikus, szabályozható futómûvet.
Ezért az M60A3 és XM1 alapjában véve hátraarc volt, az egyetlen komoly újítás, az Abrams szendvicspáncélzata is brit licencen alapult. A fegyverzet pedig maradt a már ekkor is 20 éven felül lévõ L7 további reszelgetésének.
Azonban kezdett kialakulni egy olyan csoport, amely rossz szemmel nézte az egyre nehezebb MBT-ket. A legkomolyabb indok a légi szállíthatóság hiánya, hiszen egy Abrams-ot legfeljebb C-5-ösökkel szállítanak, de azok is csak 1-1 darabot. Amíg az US ARMY alapvetõen a vizionált európai szuper-harckocsicsatákra összpontosított, a légi szállíthatóság szinte teljesen háttérbe szorult, így a légi deszant egységek páncélelhárítás terén elég kutyául álltak. Az M50 Ontos-t 1969-ben kivonták, jött helyette az M551 Sheridan, az ekkora már ismerten problémás Shillelagh rakétával.

A helyzetet az 1970-es évek elején végül is két irányba haladó fejlesztés oldotta meg. Az XM1 lesz az „MBT”, az általános célú harckocsi (már az M60 érkezésekor felhagytak a könnyû / közepes / nehéz harckocsi elmélettel, és kivonták az M103-asokat). Viszont elkezdték vizsgálni annak a lehetõségét, hogy egy nagy torkolati sebességû 75mm-es löveg alkalmas lenne-e arra, hogy az egyre nagyobb harckocsikat leküzdje, miközben a védelmét szinte kizárólagosan a mozgékonysága adná. Ehhez persze szükséges egy olyan tûzvezetõ és lövegstabilizátor, amely lehetõvé teszi a valódi mozgásban való tüzelést. A 75mm-es ARES löveg munkálatait megkezdték, és nagy reményeket fûztek hozzá, még Eugene Stoner is benne volt a fejlesztõcsapatban. A koncepció két jármûvet álmodott meg, az egyik egy könnyebb, 15-20 tonnás légi deszant páncélvadász (HSTV-L, vagyis High Survability Test Vehicle - Light), a másik egy 40 tonnás MBT (HIMAG, HIgh Mobility AGility).

A 40 tonnás harckocsi program volt a HIMAG, amely eldobta az M60 nehéz tornyát, és egy hidropneumatikus felfüggesztésû harckocsitestre épült, amelyet egy 1500 lóerõs diesel-motor hajtott meg. A torony páncélzat nélküli, de egy radart beleépítettek, részben a légvédelmi (kettõs) feladatkör miatt. A HIMAG legnagyobb dobása a 99km/h végsebessége, és az igen magas (de általam nem ismert) sebessége még átszedett terepen is.


HIMAG-A tesztjármû, cirka 1978

Persze ne feledkezzünk el a bgabor által már említett XM274-es, 75mm-es, L/75.5 csõhosszúságú CT lövegrõl. Ez egy olyan gépágyú, amely forgó, négy töltényûrrel rendelkezõ zárral rendelkezik (ilyen pl. a vadászgépeken használt BK-27 is, igaz annak öt töltényûrje van), hogy nagyobb tûzgyorsaságot érjen el. A lõszer egy elégõ hüvelyû (a fém lövedékfenék megmarad, mint a szovjet/orosz 125mm-es lövedékeknél), teleszkópos kialakítású, ahol a lövedék kvázi bele van tolva a hüvelybe, és nem látszik ki belõle. Szép kis löveg, nagy tûzgyorsasággal (60 lövés/perc), amihez egy 36 lõszer befogadó (dob)tárat helyeztek el a löveg alatt. Sajnos megbízható adatot nem találtam a páncéltörõ képességérõl, becsülni nem szeretnék, de a lényeg az, hogy a maga idejében (1970-es évek közepe-vége) nem volt rossz, és mivel 1-5 lövéses rövid sorozatokat volt képes lõni, úgy vélték, hogy 4 viszonylag kis területen becsapódó APFSDS lövedék bármilyen (akkori) páncélzatot megtörhet.

Ekkoriban kezdték el kivonni az M551-est, az egyetlen egység, ahol megmaradt, a 82nd Airborne – azon egyszerû oknál fogva, hogy egyszerûen nincs más légi szállítható pct. jármû, ami válthatta volna. A HSTV-L program eddig másodlagos volt, egyszerûen nem kaptak rá elég pénzt, ám ez kezdett megváltozni, a HIMAG kvázi a szemétdombra került, míg a HSTV-L program átlényegült az RDF/LT (Rapid Deployment Force / Light Tank) programmá. Ezt a változást leginkább az iráni túszdráma okozta, ugyanis az Operation Eagle Claw (a balul elsült mentõakció kísérlet) elemzése rámutatott arra, hogy a légideszant egységeknek nem volt olyan páncélozott harcjármûve, amit egy C-130-as elvihetett volna – a legkomolyabb opció az M113 lett volna. Nosza, hát akkor csináljunk egyet, volt a felkiáltás.

Ez lett az RDF/LT program az US ARMY-nál, amihez roppant hasonló volt az USMC saját MPWS (Mobile Protected Weapon System) programja. Az RDF/LT program többé-kevésbé az AAI saját RDF/LT programja köré épült, ez hivatalosan a hadsereg programja volt, de az AAI végezte az összes munkát. A program roppant magasra tette a lécet, az alap tömeg 13 tonna körül mozgott, a kis jármû alapját egy erõsen módosított M113A3 adta, amibe egy 650 lóerõs gázturbinát építettek, ami félelmetes mozgékonyságot és 83km/h végsebességet adott a jármûnek - azon az áron, hogy a magas fogyasztás miatt mindössze 160km-es hatótávolsággal rendelkezett. A tervek szerint egy C5-ösbe nyolc, egy C141-esbe kettõ, egy C-130-asba egy ilyen jármûvet lehetne szállítani. (Zárójelbe, ahány forrás, annyi -féle magyarázat van a különféle tornyokra, és azok idõsorrendjére, szóval nehéz kiigazodni e téren):

Az elsõ változat két fõs személyzettel rendelkezett, a sofõr a jármûtestben ült, a parancsnok mellette foglalt helyett, és a tornyot bármelyikük irányíthatta szükség esetén. A jármû az M113A3 alumínium páncélzatát örökölte, de vastagabb rétegben – persze így sem volt képes akár csak egy nehéz-géppuska tûznek is ellent állni, így több megoldás is volt a páncélzat növelésére, ezek között szerepelt ERA blokkok alkalmazása. Aztán volt kiegészítõ szendvicspáncélzat-blokkok alkalmazása, illetve alumínium-blokkok alkalmazása. A fõ probléma az volt, hogy mindegyik (különösen az amúgy leghatékonyabb szendvics-blokkok) jelentõsen növelte a jármû tömegét, akár 20 tonnáig is. Az elképzelés szerint a jármûveket „alap” állapotban viszik a harctérre, és ott szerelnek rájuk szükség esetén kiegészítõ páncélzatot. A löveg kvázi torony nélküli beépítéssel rendelkezett, és egy 60 lõszeres dobtárral rendelkezett.

A második változat új tornyot kapott, amelybe egy irányzó került, a parancsok maradt a sofõr mellett. Az új torony valamivel magasabb volt, ám igen nagy szögben lehetett a löveget függõlegesen kitéríteni, a légvédelmi feladatokra.


AAI RDF/LT második változata, egy fõs toronnyal, három fõs személyzettel

A harmadik változat volt kvázi a végsõ „hazai” változat, ez az elsõ változatra épült, vagyis torony nélküli változat, de a löveg mellé került két doboz, amibe négy Stinger vagy három RBS-70 légvédelmi rakétát lehetett elhelyezni. A löveg kitéríthetõségét a második változathoz hasonlóan igen extrém szintre növelték.


A „végsõ” változat légvédelmi rakétákkal felfegyverezve

Volt még egy változat, amit exportra szántak, ám ez iszonyatosan le volt butítva az US ARMY illetve a DoD igényei miatt (nem akarták a csúcstechnikát eladni másnak): a gázturbina helyett egy 350 lóerõs diesel-motort kapott, amely jóval kisebb mozgékonyságot jelentett, a testbe már csak a sofõr foglalt helyett, egy új, hagyományosabb torony került beépítésre, amelybe két fõ foglalt helyett, és ebbe egy „feltuningolt” 76mm-es M32 löveg került, ami a Walker Buldog számára készült. A lebutított változat kvázi senkit sem érdekelt, Venezuela ugyan tesztelte, ám igényt nem formált rá. Ez a 76mm-es löveg viszont feltûnt a Tajvani M41D Walker Buldogokba (azon egyszerû okból, hogy örültek, hogy egyáltalán ilyet eladott nekik valaki). A löveg teljesítménye 1500m-en a 105mm-es HEAT-al ért fel.

Az US ARMY a tesztek közben átmeneti megoldásként a HMMWV-TOW jármûvekkel oldotta meg a páncélelhárítás feladatát, ekkor még úgy volt, hogy csak ideiglenesen. A terepjárók légi szállíthatósága nem volt kérdés, és a TOW képessége sem (vajon az ekkoriban debütáló Kontakt-5-ösök képességével is tisztában voltak vajon? Kétlem... - Cifu). Ezért egy ideig lekerült a napirendrõl a dolog, beleértve az RDF iránti igényt is. A 75mm-es löveg ellen több kifogást is emeltek. Elsõ sorban úgy vélték, hogy logisztikailag megterhelõ egy újabb kaliber rendszeresítése, ezért úgy vélték, hogy az M551 utódjának 105mm-es löveggel kell rendelkeznie, hogy ugyanazokat a lõszereket lõhesse, mint az M60A3 és az M1. Másod sorban pedig a 75mm-es HE lõszer hatásfokával nem voltak elégedettek, úgy vélték, hogy tûztámogató feladatkörhöz elégtelen a löveg teljesítménye.

Az USMC is rágta a gittet. Tetszett nekik a 75mm-es ARES, és a vadonatúj LAV (Mowag Piranha 8x8) jármûcsaládba akarták integrálni. Az egy fõs RDF/LT tornyot rá is applikálták egy Piranha-ra, és a teszteket jól végrehajtotta a kísérleti jármû.


A LAV-75 (nem hivatalos elnevezés)

Csakhogy rövid úton õk is szembetalálták magukat a 75mm-es ARES problémájával: amire rendszerbe áll (elõször 1985-volt a céldátum, majd 1988-ra módosult), már majdnem két évtizedes elvárásokra épült, eközben pedig a szovjet harckocsik védelmi képessége jelentõsen javult. A löveg már nem képes a modern T-72-es verziók, még kevésbé a T-80-asok leküzdésére szembõl. Miért rendszeresítenek akkor egy jármûvet, ami igazából csak a második vonalbeli T-55/T-62 ellen hatásos, illetve a könnyen páncélozott BMP-k és BTR-ek ellen, amiket amúgy a LAV-25-ösök is képesek voltak leküzdeni szükség esetén. A LAV-75 ment a kukába, helyette jött ismét a TOW, és a LAV-AT.