Haditechnikai Topic

VK3002 rõl nincs hasonló táblázat?
Hol érdemes nézelõdni ilyesmikre?

Köszönöm.

Megpróbálok keríteni egy olyat.

Egy táblázat a tervekrõl:



Ez alapján a legjobb lenne a 10,5 cm L/68. Ugy rémlik a Királytigrisekhez valamelyik cég csinált ilyen feljavító löveget 1/35-ben.

Nemrég szóba kerültek itt a német háborúvégi tankok...

A Löwe milyen löveggel lett volna a legelképzelhetõbb?(mit vegyek hozzá<#ravasz1> )

Ma beleolvastam a Kaliber-be. Nagyon lehúzzák az AMP–69-et.

Breaking Bad special néven keress rá. Asszem elõször HF-dal próbálták, de az nem mûködött, aztán a kénsav + "spéci anyag" kombóval. Azt, hogy H2O2 sehol sem mondták, csak a neten kutakodva olvastam.

Az elõágy folyamatos tüzelésnél átforrósodott, ezért kellett módosítani.

Mint annak idején a StG 44-é. Csak abban meg mûanyag nem volt.

A kínai FD-2000 (HQ-9) rakéta terelõ síkjai, nem rossz.



J-20 repülése:



Y

Az MP.net-en is kielemezték már. A fõ különbségek:


-A Predator/Reaper/Warrior trión nagyon jó EOTV/IR rendszer van, Irán ilyen téren aligha lehet versenyképes.
-A gépre a Qu'am rakétákat szereltek, ez a TOW-1 iráni változata, amire elviekben egy félaktív lézer irányító rendszerrel látták el, két éve mutatta be irán, mint helikopter-elleni rakétát.
-Nincs "púp", lévén nem mûholdas adatkapcsolattal rendelkezik, így viszont könnyebb zavarni, mint a Predator/Reaper változatokat.

A tapasztalatok alapján valamelyik mûanyag alkatrészét módosították, egy(?) alumínium darabra fröccsöntötték inkább a mûanyagot. Nem tudom, elõtte is volt-e fém betét abban a mûanyagban.

Az elõágy folyamatos tüzelésnél átforrósodott, ezért kellett módosítani.

Tekintve, hogy légiharc fegyverzet az nincs rajta, nem értem, hogy milyen agresszorokat lõne le ezzel. Még jenki UACV-n is jó, ha Stinger van, vagy még az sem...

Hát, kurd felkelõket lõdözni jó lehet, de az amcsik ellen többre mennének az F-5 -kel is.

Hidd el aki ak-t használ az észre sem venné, de ugye ez egy ilyen airsoft karácsonyfa. CSak nem találtam jó képet a railrõl élesen.

Vicces lehet kiszedni a tárat. :)

Na a képek:





Y

Gyártásba kerülhet az iráni fegyverzet hordozására is képes UCAV, a Shahed-129. Komoly lesz, ha ilyennel lõdözik majd az agresszorokat :) Kiváncsi vagyok, milyen képességei vannak egy amerikai típushoz hasonlítva.

http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?230774-Shahed-129-UCAV-becomes-operational-and-enters-mass-production





Y

Én csak viccesen válaszoltam JanáJ kollégának.

A szovjetekre és oroszokra aligha lehet ráfogni, hogy ne érdekelné õket hogy viselkedik a kézifegyverük -25°C alatt, mégis az szépen lassan 1970-es évek utáni szovjet/orosz kézifegyverek mind mûanyag markolattal, tussal és elõággyal jelentek meg...

Azt szeretném egyszer látni. Az összes jelentõs fegyvert ugyanolyan tesztnek vetik alá. Tudom, ilyen sosem lesz, vagy akik csináltak ilyet azok titokban tartják. Mert igen, a megbízhatóság az orosz fegyvereknél az legendás, de mindig ott van bennem a gyanakvás. Csak a száraz tényeknek hiszek.

Írtál valamit a G36 ráncfelvarrásáról. A tapasztalatok alapján valamelyik mûanyag alkatrészét módosították, egy(?) alumínium darabra fröccsöntötték inkább a mûanyagot. Nem tudom, elõtte is volt-e fém betét abban a mûanyagban. Na mindegy, de a német vegyipart többre tartom, mint az oroszt és lám. THX a béna keresõmotornak, hogy nem találom.

Illetve az oroszok és a kézifegyverük -25°C alatti mûködõképességérõl. Na igen, csak az embert hagyták ki a képletbõl. A Steyr AUG és a TARVOR egyújas kesztyûben is használható. Õk gondoltak a katonára, akinek használni kell a fegyvert. Pedig az oroszok hogy oda vannak a sarkköri olajért és gázért.


Hát nem szép? :) Bullpup, markolatbiztosítós, a kinézete alapján ferdén lefelé veti ki a hüvelyt. Ez biztos nem vág arcon a hüvellyel. George Kepplinger csinálta. Ezt se találtam a fórumban, pedig tettem be már róla jó képeket. Amit újságból szkenneltem, nem volt a neten.

Azért, mert az 1960-as évek magyar mûanyag gyártásának teljesítménye finoman szólva gyengén sikerültek, még ne temesd a mûanyagot. A szovjetekre és oroszokra aligha lehet ráfogni, hogy ne érdekelné õket hogy viselkedik a kézifegyverük -25°C alatt, mégis az szépen lassan 1970-es évek utáni szovjet/orosz kézifegyverek mind mûanyag markolattal, tussal és elõággyal jelentek meg...

Nekünk amúgy kb egy ilyen kellene. CSak a rail. (Persze az optikák, an/paq, lámpán felül). Max egy kétoldali felhúzókar. Szerintem

link

Mert az egyik elvtársnak bükkfa erdeje volt. :-)

Mivel a mûanyag alkatrészek 2,5 m magasról leejtve –30°C-on szilánkosan törtek valamint pótlásuk nehéz volt, ezért 1976-tól a mûanyag alkatrészek gõzölt bükkfára lettek lecserélve, ennek típusjele AMM (Automata Modernizált Magyarosított) vagy közismertebb nevén AK–63 F (F=Fatusás).

Miért kell nekünk 2,5 méterrõl leejteni az AKM–63-at? Fõleg -30°C-on.

Hát az ilyesminek utána lehet járni (wikipedia stb.) úgy tûnik még létezik. Sõt rakétakísérletekre használják még esetleg, de ha igen, akkor nem kötik a nyilvánosság orrára gondolom, ideális helyszín az ilyesmihez.

Szerintem nagyon csak "vas" szemszögbõl nézed. Hány hadsereg tud a földön -25 C fokban mûködni? 30?

Wake Island még katonai reptérnek számít vagy már felszámolták?

A zárvezetõ végét nem a gumi válltámasz, hanem a gumi válltámaszban lévõ fém lemez tartja a helyén, ami egy sínbe fut bele (ezért kell függõlegesen lefele ráhúzni), nézd meg jobban a második videót.

Akkor nem voltam világos. Azt én is látom. Sok filedstrip videót megnéztem. A fémlemez, ami a sínben fut azt akadályozza meg, hogy hátra kiessen a válltámasz. De azt, hogy a válltámasz visszacsússzon felfelé azt a gumi akadályozza meg, ami alul rácuppan a tokra. Inkább egy csap tartsa a helyén, de hogy gumi?

Arra az AK való, és nem a modern fegyverek, még egy HK416-os esetén is megvannak a kétségek, hiába van tele a net videókkal, amik ennek az ellenkezõjét bizonyítják.

Az FN F2000 is kismillió teszten esett át, voltak hírek, hogy függõlegesen felfele tartva hajlamos az elakadásra, aztán ezt a hírt cáfolták, sõt, havat, jeget tömködtek a hüvely-vezetõ alagútba, de úgy is akadály nélkül mûködött a fegyver.

Ha bele akarsz kötni, akkor abba köthetsz bele, hogy a függõlegesen, válltámasszal ér földet leejtve, akkor hajlamos elsûlni, akárcsak az Steyr AUG A1/A2.

A zárvezetõ végét nem a gumi válltámasz, hanem a gumi válltámaszban lévõ fém lemez tartja a helyén, ami egy sínbe fut bele (ezért kell függõlegesen lefele ráhúzni), nézd meg jobban a második videót.

Nem érzem benne azt, hogy arra készült, a mocsokban is mûködjön egy lökött katona kezeiben.

Megmutatom mire gondolok.
A szétszedés azzal kezdõdik, hogy leszedek egy gumi kupakot. Egy fegyvernél. -25 fokban is megtartja a rugalmasságát?

http://www.youtube.com/v/FeVlmpnpz4k&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB&fs=1&start=395&end=406http://www.youtube.com/v/FeVlmpnpz4k&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB&fs=1&start=550&end=569

Van olyan hadi lõfegyver, aminek egy fontos alkatrészét egy gumi tart a helyén?

Hát ha egy milla a hk személyzet kiképzése, akkor már jobban "megéri" az a 3-5 millás MBT alattuk. :-) Gondolom az ilyen könnyû hk. szerûségek személyzete sem jön ki jelentõsen olcsóbbra.

Sósav szerintem bajosan oldja, de Mythbustersben volt kénsav + hidrogén-peroxid kombó, na az percek alatt kapta szét a tetemet.

Sajnos azt már lelõtték a dzsipók pár éve...

Inkább olyan megbízható ismerõs kell, akinek sertéstelepe van :)

Kit akarsz eltüntetni? :)

Légkondi.

Kondirendszer dolgozik. Hogy miért ennyire erõteljesen, azt nem tudom.

Mi ez a pára a fülkében?
http://www.youtube.com/v/E_A_rEZoXSg&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

Kicsit off, de kapcsolodik a vegyi fegyverekhez :D

Egy átlagos, kb 70 kilós emberhez mennyi sósav kell hogy teljesen "feloldódjon"?

:D

@Cifu: elolvastam az írásodat, nagyon érdekes volt, köszönöm szépen! :)

Jogos, javítva.

Csak egy apróság, az AMX-10RC is 6x6-os.

TG

Köszönjük az összefoglalót :)

Y

Köszönöm a rengeteg infót, ment a plusz 2x, látom nem kímélted a billentyûzetet. :)

Sajnos csak délután lesz alkalmam(idõm) elolvasni az írásodat, nem tudom hogy bírom ki addig. :)

Ehhez képest egy brazil szappanopera az semmi...

Kezdjük az elején.
Az 1960-as évek a technológiai szörnyszülöttekrõl szólt. Elõszór a Shillelagh rendszerrel és az M60A2 ill. M551 harcjármûvekkel, és a méregdrága, de legalább megbízhatatlan lézervezérlésû rakéták elsõ generációjával. A jövõlatolgatás se jött be, az MBT-70 program futurisztikus megoldásai nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket, leszámítva a hidropneumatikus, szabályozható futómûvet.
Ezért az M60A3 és XM1 alapjában véve hátraarc volt, az egyetlen komoly újítás, az Abrams szendvicspáncélzata is brit licencen alapult. A fegyverzet pedig maradt a már ekkor is 20 éven felül lévõ L7 további reszelgetésének.
Azonban kezdett kialakulni egy olyan csoport, amely rossz szemmel nézte az egyre nehezebb MBT-ket. A legkomolyabb indok a légi szállíthatóság hiánya, hiszen egy Abrams-ot legfeljebb C-5-ösökkel szállítanak, de azok is csak 1-1 darabot. Amíg az US ARMY alapvetõen a vizionált európai szuper-harckocsicsatákra összpontosított, a légi szállíthatóság szinte teljesen háttérbe szorult, így a légi deszant egységek páncélelhárítás terén elég kutyául álltak. Az M50 Ontos-t 1969-ben kivonták, jött helyette az M551 Sheridan, az ekkora már ismerten problémás Shillelagh rakétával.

A helyzetet az 1970-es évek elején végül is két irányba haladó fejlesztés oldotta meg. Az XM1 lesz az „MBT”, az általános célú harckocsi (már az M60 érkezésekor felhagytak a könnyû / közepes / nehéz harckocsi elmélettel, és kivonták az M103-asokat). Viszont elkezdték vizsgálni annak a lehetõségét, hogy egy nagy torkolati sebességû 75mm-es löveg alkalmas lenne-e arra, hogy az egyre nagyobb harckocsikat leküzdje, miközben a védelmét szinte kizárólagosan a mozgékonysága adná. Ehhez persze szükséges egy olyan tûzvezetõ és lövegstabilizátor, amely lehetõvé teszi a valódi mozgásban való tüzelést. A 75mm-es ARES löveg munkálatait megkezdték, és nagy reményeket fûztek hozzá, még Eugene Stoner is benne volt a fejlesztõcsapatban. A koncepció két jármûvet álmodott meg, az egyik egy könnyebb, 15-20 tonnás légi deszant páncélvadász (HSTV-L, vagyis High Survability Test Vehicle - Light), a másik egy 40 tonnás MBT (HIMAG, HIgh Mobility AGility).

A 40 tonnás harckocsi program volt a HIMAG, amely eldobta az M60 nehéz tornyát, és egy hidropneumatikus felfüggesztésû harckocsitestre épült, amelyet egy 1500 lóerõs diesel-motor hajtott meg. A torony páncélzat nélküli, de egy radart beleépítettek, részben a légvédelmi (kettõs) feladatkör miatt. A HIMAG legnagyobb dobása a 99km/h végsebessége, és az igen magas (de általam nem ismert) sebessége még átszedett terepen is.


HIMAG-A tesztjármû, cirka 1978

Persze ne feledkezzünk el a bgabor által már említett XM274-es, 75mm-es, L/75.5 csõhosszúságú CT lövegrõl. Ez egy olyan gépágyú, amely forgó, négy töltényûrrel rendelkezõ zárral rendelkezik (ilyen pl. a vadászgépeken használt BK-27 is, igaz annak öt töltényûrje van), hogy nagyobb tûzgyorsaságot érjen el. A lõszer egy elégõ hüvelyû (a fém lövedékfenék megmarad, mint a szovjet/orosz 125mm-es lövedékeknél), teleszkópos kialakítású, ahol a lövedék kvázi bele van tolva a hüvelybe, és nem látszik ki belõle. Szép kis löveg, nagy tûzgyorsasággal (60 lövés/perc), amihez egy 36 lõszer befogadó (dob)tárat helyeztek el a löveg alatt. Sajnos megbízható adatot nem találtam a páncéltörõ képességérõl, becsülni nem szeretnék, de a lényeg az, hogy a maga idejében (1970-es évek közepe-vége) nem volt rossz, és mivel 1-5 lövéses rövid sorozatokat volt képes lõni, úgy vélték, hogy 4 viszonylag kis területen becsapódó APFSDS lövedék bármilyen (akkori) páncélzatot megtörhet.

Ekkoriban kezdték el kivonni az M551-est, az egyetlen egység, ahol megmaradt, a 82nd Airborne – azon egyszerû oknál fogva, hogy egyszerûen nincs más légi szállítható pct. jármû, ami válthatta volna. A HSTV-L program eddig másodlagos volt, egyszerûen nem kaptak rá elég pénzt, ám ez kezdett megváltozni, a HIMAG kvázi a szemétdombra került, míg a HSTV-L program átlényegült az RDF/LT (Rapid Deployment Force / Light Tank) programmá. Ezt a változást leginkább az iráni túszdráma okozta, ugyanis az Operation Eagle Claw (a balul elsült mentõakció kísérlet) elemzése rámutatott arra, hogy a légideszant egységeknek nem volt olyan páncélozott harcjármûve, amit egy C-130-as elvihetett volna – a legkomolyabb opció az M113 lett volna. Nosza, hát akkor csináljunk egyet, volt a felkiáltás.

Ez lett az RDF/LT program az US ARMY-nál, amihez roppant hasonló volt az USMC saját MPWS (Mobile Protected Weapon System) programja. Az RDF/LT program többé-kevésbé az AAI saját RDF/LT programja köré épült, ez hivatalosan a hadsereg programja volt, de az AAI végezte az összes munkát. A program roppant magasra tette a lécet, az alap tömeg 13 tonna körül mozgott, a kis jármû alapját egy erõsen módosított M113A3 adta, amibe egy 650 lóerõs gázturbinát építettek, ami félelmetes mozgékonyságot és 83km/h végsebességet adott a jármûnek - azon az áron, hogy a magas fogyasztás miatt mindössze 160km-es hatótávolsággal rendelkezett. A tervek szerint egy C5-ösbe nyolc, egy C141-esbe kettõ, egy C-130-asba egy ilyen jármûvet lehetne szállítani. (Zárójelbe, ahány forrás, annyi -féle magyarázat van a különféle tornyokra, és azok idõsorrendjére, szóval nehéz kiigazodni e téren):

Az elsõ változat két fõs személyzettel rendelkezett, a sofõr a jármûtestben ült, a parancsnok mellette foglalt helyett, és a tornyot bármelyikük irányíthatta szükség esetén. A jármû az M113A3 alumínium páncélzatát örökölte, de vastagabb rétegben – persze így sem volt képes akár csak egy nehéz-géppuska tûznek is ellent állni, így több megoldás is volt a páncélzat növelésére, ezek között szerepelt ERA blokkok alkalmazása. Aztán volt kiegészítõ szendvicspáncélzat-blokkok alkalmazása, illetve alumínium-blokkok alkalmazása. A fõ probléma az volt, hogy mindegyik (különösen az amúgy leghatékonyabb szendvics-blokkok) jelentõsen növelte a jármû tömegét, akár 20 tonnáig is. Az elképzelés szerint a jármûveket „alap” állapotban viszik a harctérre, és ott szerelnek rájuk szükség esetén kiegészítõ páncélzatot. A löveg kvázi torony nélküli beépítéssel rendelkezett, és egy 60 lõszeres dobtárral rendelkezett.

A második változat új tornyot kapott, amelybe egy irányzó került, a parancsok maradt a sofõr mellett. Az új torony valamivel magasabb volt, ám igen nagy szögben lehetett a löveget függõlegesen kitéríteni, a légvédelmi feladatokra.


AAI RDF/LT második változata, egy fõs toronnyal, három fõs személyzettel

A harmadik változat volt kvázi a végsõ „hazai” változat, ez az elsõ változatra épült, vagyis torony nélküli változat, de a löveg mellé került két doboz, amibe négy Stinger vagy három RBS-70 légvédelmi rakétát lehetett elhelyezni. A löveg kitéríthetõségét a második változathoz hasonlóan igen extrém szintre növelték.


A „végsõ” változat légvédelmi rakétákkal felfegyverezve

Volt még egy változat, amit exportra szántak, ám ez iszonyatosan le volt butítva az US ARMY illetve a DoD igényei miatt (nem akarták a csúcstechnikát eladni másnak): a gázturbina helyett egy 350 lóerõs diesel-motort kapott, amely jóval kisebb mozgékonyságot jelentett, a testbe már csak a sofõr foglalt helyett, egy új, hagyományosabb torony került beépítésre, amelybe két fõ foglalt helyett, és ebbe egy „feltuningolt” 76mm-es M32 löveg került, ami a Walker Buldog számára készült. A lebutított változat kvázi senkit sem érdekelt, Venezuela ugyan tesztelte, ám igényt nem formált rá. Ez a 76mm-es löveg viszont feltûnt a Tajvani M41D Walker Buldogokba (azon egyszerû okból, hogy örültek, hogy egyáltalán ilyet eladott nekik valaki). A löveg teljesítménye 1500m-en a 105mm-es HEAT-al ért fel.

Az US ARMY a tesztek közben átmeneti megoldásként a HMMWV-TOW jármûvekkel oldotta meg a páncélelhárítás feladatát, ekkor még úgy volt, hogy csak ideiglenesen. A terepjárók légi szállíthatósága nem volt kérdés, és a TOW képessége sem (vajon az ekkoriban debütáló Kontakt-5-ösök képességével is tisztában voltak vajon? Kétlem... - Cifu). Ezért egy ideig lekerült a napirendrõl a dolog, beleértve az RDF iránti igényt is. A 75mm-es löveg ellen több kifogást is emeltek. Elsõ sorban úgy vélték, hogy logisztikailag megterhelõ egy újabb kaliber rendszeresítése, ezért úgy vélték, hogy az M551 utódjának 105mm-es löveggel kell rendelkeznie, hogy ugyanazokat a lõszereket lõhesse, mint az M60A3 és az M1. Másod sorban pedig a 75mm-es HE lõszer hatásfokával nem voltak elégedettek, úgy vélték, hogy tûztámogató feladatkörhöz elégtelen a löveg teljesítménye.

Az USMC is rágta a gittet. Tetszett nekik a 75mm-es ARES, és a vadonatúj LAV (Mowag Piranha 8x8) jármûcsaládba akarták integrálni. Az egy fõs RDF/LT tornyot rá is applikálták egy Piranha-ra, és a teszteket jól végrehajtotta a kísérleti jármû.


A LAV-75 (nem hivatalos elnevezés)

Csakhogy rövid úton õk is szembetalálták magukat a 75mm-es ARES problémájával: amire rendszerbe áll (elõször 1985-volt a céldátum, majd 1988-ra módosult), már majdnem két évtizedes elvárásokra épült, eközben pedig a szovjet harckocsik védelmi képessége jelentõsen javult. A löveg már nem képes a modern T-72-es verziók, még kevésbé a T-80-asok leküzdésére szembõl. Miért rendszeresítenek akkor egy jármûvet, ami igazából csak a második vonalbeli T-55/T-62 ellen hatásos, illetve a könnyen páncélozott BMP-k és BTR-ek ellen, amiket amúgy a LAV-25-ösök is képesek voltak leküzdeni szükség esetén. A LAV-75 ment a kukába, helyette jött ismét a TOW, és a LAV-AT.

Az US ARMY-t ugyanakkor belülrõl rágta a légideszant, hogy márpedig az M551 gázos, vagyis nem is az M551, mert amúgy a jármû szuper, csak a Shillelagh rendszer való a kukába. Nosza, az M551 tornyába építettek kísérletképpen 105 és 120mm-es hk. lövegeket. Annyira bíztak a sikerben, hogy 1984-ben be is jelentették a dolgot. Hogy aztán egy év múlva ez is le legyen söpörve, mivel az M551 pótalkatrészek terén már korántsem állt jól, és az átalakítás túl sok pénzt igényelt volna, hogy a kongresszus támogatását elnyerhessék. Ezt a játékot amúgy az USMC is eljátszotta, õk is csináltak egy saját 105mm-es Sheridan változatot, de aztán ott is kihúzták a dugót...

Ekkor jött ugyanis a LAV-105 elképzelés, a LAV alváz adott, arra rakjanak egy alacsony nyomású 105mm-es löveget, és mindenki boldog lesz (persze azok nem annyira, akiknek majd ezzel kell az ellenség frontvonal béli harckocsijait leküzdeni). Az US ARMY megkapta az ukázt, hogy az USMC által indított programba csatlakozzon be, és azt rendszeresítse, ha elkészül. De a LAV-105 jött, majd távozott, az örök vadászmezõkre. Ekkor még egy pillanatra képbe került a svéd IKV-91 könnyû harckocsi, 105mm-es löveggel. De csak azért, hogy balra el távozzon a képletbõl...

Újfent feltámasztották tehát a könnyû légideszant harckocsi programot, most éppen XM4 Airborne Gun System (AGS) név alatt. Az AAI indult a már kézben lévõ RDF/LT-vel, a Caddilac a Stingray exportra tervezett harckocsi egy változatával, ez az nem túl ísmert, alapjában véve konvencionális, 105mm-es löveggel szerelt jármû Thaiföldön kívül senkinek sem kellett, a Teledyne-Continental a TCM-20 egy torony nélküli, két fõs személyzetû, 105mm-es alacsony nyomású M68 löveggel felszerelt harcjármû volt, míg az FMC a CCV-L jármûvel pályázott, utóbbi a Stingray-hez hasonló, konvencionális, de automata töltõs, így csak három fõs személyzetû jármû volt, 105mm-es XM35 löveggel, az utomata töltõben 21, ezen kívül további 9 lõszeres lõszerkészlettel. A program némi vargabetût írt le, majd 1992-ben XM8 néven futott tovább, immár úgy, hogy az FMC tervét fogadták el.

Az XM8 (nem hivatalos neve: Buford) program szépen haladt elõre, ez is három páncélzati szinttel rendelkezett, az alap 19 tonnás jármû csúzlik ellen, a max. 25 tonnás tömeggel pedig max. szembõl 30mm-es gépágyúk ellen védett. Hat (más források szerint nyolc) teszt példány épült belõle, és 1996-ban már meg is rendelték, hogy az idõközben kivont M551-esek és a HMMWV-TOW-ok helyét betöltse. De 1997-ben ez a program is zátonyra futott. Az indokokat nehéz követni, sokak szerint az új US ARMY fõmufti, Shinseki tábornok nyírta ki, hogy a megálmodott (késõbbi Stryker) gumikerekes jármûcsaládját ne veszélyeztesse, mások szerint a jármû nem felelt meg továbbra se a valódi igényeknek, hiszen az M35-ös löveg se volt alkalmas egy T-80B vagy T-90 tornyának átlövésére, így tehát harcképessége eléggé vitatható a fõ feladata terén.


Az XM8 AGS Level3 páncélzati blokkokal

Akárhogy is, az AGS nevet megváltoztatták MGS-re (Mobile Gun System), ám immár a Stryker-105 másodneve lett (ez nem hivatalos név persze, nyilván durván hasonlítana a jó másfél évtizeddel korábban lelõtt LAV-105-ös programra :D), amely nem volt más, mint az XM4 programba benevezett TCM-20 torony nélküli lövege rászerelve a Stryker alvázára. A programot sok-sok kritika érte, a szûkös beltér miatt, a löveg nem elégséges páncéltörõ képessége miatt (hiszen ezzel sem fognak T-90-esekre vadászni, ezt elvileg a Stryker ATGM változat végzi - a jó öreg TOW rakétákkal). De tetszik-nem tetszik, a Stryker Brigade-ok és az Airborne egységek is ezt kapták.


Stryker MGS, felcicomázva

Aztán jött a vargabetû V2.0, ugyanis az MGS nem megfelelõ terepjáró képessége miatt a légideszantosok szeretnék mégis inkább az M8 Buford-ot vissza. Könyörögtek, fenyegettek, végül annyi lett, hogy elkészült az M8 „Thunderbolt”, egy jármû, ami eredetileg az FCS részére indult tesztjármûnek, a 120mm-es XM291 löveggel felszerelve, automata töltõberendezéssel, kerámia-kompozit páncélzattal. De a „Thunderbolt” sem jön továbbra sem, a legutóbbi hír az, hogy a Stryker ICV-k (a sima APC változat) kaphat esetleg 30mm-es gépágyút.

És akkor most kanyar vissza az eredeti kérdéshez. A fõ probléma persze az, hogy akarnak egy könnyû páncélozott jármûvet, ami képes két vállra fektetni egy modern „teljesértékû” harckocsit (MBT-t). Ehhez viszont nagy „bumm” kell, az meg nincs ingyen, nagy reakcióerõk, nagy tömeg, nehéz és nagy lõszer. A vicces az, hogy a franciáknál végig volt ilyen, az ERC 90 és az AMX 10RC képében, ami egy felderítõ jármû lenne, persze ki mondta, hogy a felderítõknek olyan fegyvere kell, hogy legyen, hogy szükség esetén átlõhesse a potenciális ellenfél bundáját?

Az olaszok is megcsinálták a saját változatukat, B1 Centauro néven, 8x8-as alvázon, 105mm-es löveggel. A 105mm-es löveg persze továbbra is csak a második vonal beli egységek ellen hatásos, és a páncélzata is alapból szembõl a 25mm-es, kiegészítõ páncélzattal a 30mm-es lõszerek ellen véd. Aztán csináltak belõle egy 120mm-es L/45-ös löveggel szerelt változatot, amely szembõl már a 40mm-es magokat is megfogja. Igaz Ománon kívül senki sem volt vevõ rá, viszont a Centauro-ból vett pár darabot az US ARMY, hogy tapasztalatokat szerezzen a Stryker MGS-hez, és az oroszok is megvizslatták közelrõl.


A B1 Centauro 120mm

Azok az oroszok, akiknek ott van a direkt légideszant 2Sz25 Szprut-SzD, egy BMD-3 alvázra épített 125mm-es pct. Löveg, és szembõl a 23mm-es lövedékek ellen véd – máshonnan max. 7,62mm-esek ellen. De arról is ellentmondásosak az információk, hogy most a 2Sz25 sorozatban gyártják, vagy leállították a gyártását. Ez viszont kifejezetten légideszant-harcjármû.

És itt jutottunk el a PL-01 konceptig. Ami szintén 120mm-es löveggel rendelkezik (majd), legalábbis a legutóbbi információk szerint. Viszont kérdés, hogy merre tovább. Igazából már 20 éve ott voltak a 140mm-es lövegek, a jelenlegi 120mm-es L/55-ösökhöz képest 1,2-1,4x torkolati energiával. De senki sem erõlködik, hogy megtegye ezt a lépést. Talán majd ha jön az Armata...

Hogy van-e életképes könnyû páncélvadász / tûztámogató elképzelés? Nehéz megmondani. Jelenleg senki sem akar a „komoly” versenyzõk közül lemondani a „valódi” nehéz harckocsikról (mert az Armata is bõven 50 tonna felett lesz, ez borítékolható). Úgy tûnik aféle segéd, második vonalbeli erõknek elmennek az ilyen Stryker MGS szintû jármûvek, de a CV90-120 sikertelensége szerintem azt mutatja, hogy senki sem fogja a „teljes értékû” harckocsijait ilyen könnyû harcjármûvekre cserélni....

A tehetõsebb országok a harckocsik mellett tartanak könnyû, mozgékony önjáró páncéltörõ egységeket, a többség viszont marad inkább a páncéltörõ rakétáknál. Olcsók (legalábbis egy Stryker MGS-hez viszonyítva), és a megfelelõ páncéltörõ képességet biztosíthatják szükség esetén akár egy APC / IFV számára is. Akkor minek egy dedikált jármû?

"Dehogynem, csak gondold el, hogy a Vietnami háborúban a Vietcong harcol M16-osokkal, és az US ARMY AKM-47-esekkel... :)"

Elõferdült az :P

Az mekkora érv a tyúktól, hogy ha nem annak a fegyvere van a kezében aki fizeti, olyan hülye lesz, hogy az ajtót alig tudja kinyitni :)
Nem csodálnám, ha amerikai katonák tömegestõl dobálnák el a fegyvereiket :)

Köszönöm az infókat, ment a plusz mindkettõtöknek! :)

Véleményem szerint egy ilyen kis kaliberû AT löveg nem állja meg a helyét. Egy MBT-vel szemben, egyszerûen túl gyenge, de egy jó páncéltörõ rakéta még mindig hatékony. Ha meg nem MBT ellen kell akkor bõven elég a kisebb 35-40 mm-es kaliber is.

Ha ez az ARES féle 75 mm-es az XM-274, akkor kicsit túlzó megállapítás, hogy a 105 mm M774-el egyenértékû. Igazából a közelében sincs.
Nem sok mindent lehet találni róla, de a tank-net-en annyit írnak, hogy az ARES 75 mm-esének a 76 mm-es verziója az M41D harckocsiba lett beépítve 76 mm M-32 néven. Ez a löveg egy 1433 m/s csõtokolati sebességû M464 típusjelzésû APFSDS lövedéket használt, pár helyen olvasni olyat amely szerint az átütése 230 mm 2 km-rõl. Ez függõleges RHA páncélzatra értendõ.
Ugyenezen az oldalon (itt) az Odermatt-egyenlettel szórakoznak a fiúk és modern lövegek átütéseit számolgatják, többek között a 76 mm M-32-ét is.
Ezen egyenlet alapján ezt hozták ki: 2km távolságnál 23 cm +/-3 cm 0°-ra és 12 +/-2 cm 60°-ra. Illetve említenek egy optimalizált lövedéket ami 4 és 2 cm-el nyújt jobb teljesítményt ugyanekkora távolságból ugyanilyen szögek esetén.
Most abba ne menjünk bele, hogy mennyire pontos (elég árulkodó az a +/-) ez a közelítõ egyenlet, mivel elég sok mindent kéne pontosan tudni a lövedékrõl és a célpont tulajdonságairól, ami szerintem itt nincs beleszámítva. De ha elfogadjuk ezeket az átütési értékeket, akkor is azt látjuk, hogy nem túlságosan erõs. Pláne, ha azt nézzük, hogy ez már '70-es évek vége '80-as évek eleje. Ezek az értékek RHA-ra vonatkoznak, rétegelt és egyéb modern páncélzat ellen még tovább csökkennének a számolt értékek. Ez már az alap T-64 ellen se nagyon lenne elég. Tényleg csak az akkor már réginek számító T-54/55/62 harckocsik ellen hatékony szembõl.

Viszont a löveg a leírás alapján igen nagy tûzgyorsaságú és alkalmazható légi célok ellen is. De nagy a kopása, emiatt gondolom kicsi az élettartama. Nem csoda hogy nem rendszeresítették a '80-as években.

Dehogynem, csak gondold el, hogy a Vietnami háborúban a Vietcong harcol M16-osokkal, és az US ARMY AKM-47-esekkel... :)

Hallottam már cifrábbat is...

Bullpup: Értem én, hogy mindenki a saját pukkáját akarja eladni, de GIJoe hatékonyságán sokat nem javít a pukka.