95104
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#68692
Szovjet légi után töltő gépek nem voltak tudtommal a '70-es évekig és akkor is kevés, azok is a haditengerészeti csapásmérőknek kellettek -
fonak #68691 Légi utántöltés. Az angolok megmutatták Falklandon, hogy egy flottányi egymást is tankoló tankerrel el lehet juttatni egy bombázót oda, ahol nem várták. :) Elvileg a ruszkik is megpróbálhattak volna így egy Tu-4-est eljuttatni a kontinentális USA valamelyik partvidéki nagyvárosa felé, és hát egy atombomba is elég nagy pusztítást tudott volna végezni ahhoz, hogy érdemesnek tartották felállítani egy radarhálózatot és elfogóvadász-armadát (meg a Nike SAM-eket, sőt egy ideig légvédelmi gépágyúk (Skysweeper) is rendszerben voltak stratégiai pontokon az USA-ban:)).
Hatótáv gondolom nem ugyanaz fegyverterheléssel és full tankkal mint visszafelé, szóval egy 3000 km harci hatótáv azt jelenti szerintem, hogy a nafta nagy része az odaúton fogy el. -
JanáJ #68690 "A baj az, hogy az emberek 99%-a kb. természettudományos és műszaki analfabéta és ez alapján nézi a világot. "
Ez még nem jelentené, hogy hülye is, pedig a kommentelők többsége idióta hülye. Aki ért hozzá, az meg van annyira okos, hogy nem szól bele a hülyék köpködésébe. Ráadásul ezek az emberek közel voltak, vagy még mindig közel vannak a tűzhöz, nem a fb-ról tudják meg mi volt.
Alapjába véve veled meg az a "baj" hogy mérnök vagy és ezért így is gondolkodsz. Egy politikus, hülye kommentelő meg nem így goondolkodik. -
F1End #68689 Én mondjuk inkább másnapos műszakra gyanakodtam, de hát mindenki magából indul ki. 
-
F1End #68688 Az a 3000 km harcászati hatósugár jelen esetben inkább 6000 km. Ha jól tudom, az amerikaiak a saját, Sarkkörön keresztül támadó bombázóikat sem várták volna (mind) vissza, hanem továbbrepülve harmadik államban vagy a SzU területén kellet volna kényszerleszállniuk. Szóval a hazajutással nem kell számolni.
Emellett, nem nehéz elképzelni néhány potenciális, hatótávolságot növelő fejlesztést ( kevesebb védőfegyver és személyzet, a hagyományos bombákból álló harci tehernek csak felét nyomó atombomba, az ezekkel megspórolt hely és súly helyébe pedig még tölthető plusz üzemanyag, stb). -
fonak #68687 Konteó: Szabotázs :) (mondjuk felbérelt az orosz titkosszolgálat egy szerelőt, hogy meghiúsítsa a baltic air policing-ben való részvételt) -
F1End #68686 Nem is annyira az időpont, hanem inkább az esemény oka az, ami lehetséges összefüggést vethet fel. Az első gép "nem tudott megállni" (hibás fékek?), a másodiknál nem jött ki a futómű. Alapvetően az első és a második is futóműhiba, ha van a kettő között összefüggés, akkor én egy erre specializálódó szerelőre tippelnék. -
DantesHUN #68685 Oké, rendben.
Arra is kiváncsi leszek, milyen politikai következménye lesz a dolognak. Ki kiálltanak -e például valakit bűnbaknak, akkor is ha nem is hibás mondjuk. -
#68684
Ez legfeljebb meg hazai üzemeltetési környezet, ettől még magával a Gripennel, mint típussal technikaialg nincsen baj. Ha egy F-16-nál nem jött ki volna a futómű, akkor azzal meg sem próbáltak volna landolni szerintem, a törzs alakja miatt fokozott borulás veszély van. -
DantesHUN #68683 Oké, rendben, én ezt elfogadom. De a két balesettől eltekintve, is, már jó ideje hallani azt, hogy komoly pénzhiány van a honvédségnél, és ebből komoly problémák lesznek. Lehet, hogy a két mostani balesetnek, ehhez semmi köze, oké, de ha tényleg komoly gondok vannak a honvédségnél, akkor előbb-utóbb emiatt lesznek majd balesetek. Én azért tartok ettől, szinte minden rosszul működik, pont a honvédség lenne kivétel. -
#68682
Másik példa. A B727 karrierje borzalmasan indult folyamatosan potyogtak le (márimnt alirleners szemmel néve). Aztán kiderült, hogy nincs semmi típushiba, a pilótaképzés nem igazodott az új típushoz és végül a B727 korának átlag feletti gépe lett még a kezdeti időszakot is nézve.
A baj az, hogy az emberek 99%-a kb. természettudományos és műszaki analfabéta és ez alapján nézi a világot. Persze, hogy fals képe van róla... Olvasd csak el az origo-s kommnteket és fakadj sírva. Félelemtes, hogy ennyie hülye és buta ember van. Én mindig azon csodálkozom, hogy ennyi buta ember miből él meg? Ki alkalmazza őket és mire...? -
DantesHUN #68681 Nyílván. Lehet hogy nincs összefüggés, és persze lehet hogy véletlen. De az általános magyar állapotokból kiindulva, ahol mindennel gond van, és mindenütt pénzhiány van, (legyen az bármi, egészségügy, oktatás, szociális háló, és persze a honvédség is) ha jut is pénz elmutyizzák, ilyen helyzetben, két baleset, rövid időn belül nekem nagyon gyanús.
Ettől még persze lehet, hogy tényleg tényleg két véletlen , csak pech, de én a fentiekből kindulva hogy valami a honvédségnél (se) nagyon nem stimmel, és lehet nem csak ez a oka, de ez is közre játszik. -
millerius #68680 Az, hogy nem nyílt ki a futómű leszállás ELŐTT az nem a pilótaképzés milyenségének a következménye, hanem műszaki hiba, aminek sokféle oka lehet. A pénzhiány az igaz, nem jut elég pénz a pilóták és a műszakiak fizetésére, így már elég sok műszaki leszerelt és a maradék dolgozik helyettük is (magyarán túlterheltek), és állítólag jónéhány pilóta is élénken érdeklődik a légitársasági állások és fizetések iránt.
A statisztika meg a nagy számokkal dolgozó átlagszámítások tudománya, a %-ot "nem érdekli", hogy mondjuk 10 év alatt alig van komoly rep-esemény, aztán fél év alatt három is, mindig az össz repidőhöz kell viszonyítani. Az események sűrűsödése meg nem statisztikát követel, hanem kivizsgálás után MEGFELELŐ intézkedéseket. -
#68679
Ez az emberi agy működése miatt van. IOtt is összefüggést lát érzelmi alapon, ahol nincs.
1997-ben olyan katasztrófa sorozat volta jenkiknél, ami elképzelni sem tudtak. Egy napos reptilalmat akartak elrendelni egy adott napon, hogy megtegyenek bizonyos lépéseket, amikor történt még egy. Előrehozták a reptilaltmat, semmi nem szállt fel aznap. Hónapokig vizsgálódtak és mégsem találtak semmit sem. Egyszerűen a véletlenszerű események trolódtak fel...
Az airlinerek katasztrófáinál is volt ilyen kilengés a '80-as években.
1985, a halál eseteket nézd. Előtte meg utána milyen jó évek vannak úgy. Még akkor is kiugró, ha az Air India Flight 182-ot kiveszed ami sanszosan bombamerénylet áldozata lett.
1984 minden idők legjobb, aztán minden idők legszaragbb éve volt 1985. Aztán 1986 megint jó...
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.06.10. 12:59:49 -
DantesHUN #68678 Én nem értek hozzá, de azért hogy két gép ennyire kicsi idő alatt zuhanjon le( illetve nem is zuhant le a hivatalos tájékoztatás szerint, csak katapultált a pilóta, és hasra szállt le, de ez nem zuhanás, hát konkéran végülis nem...) nekem nagyon gyanús. Véletlen, pech? Mennyire erre az esély? Mint a ósdi viccben, ha nem félsz hogy bomba van a utaszállítón, vigyél egyet te is, mert arra az esély két bomba legyen, nagyon kicsi...
Mi van itt? Ilyen rossz állapotban van a légierő? Pénzhiány, nem jut karbantartása, vagy megfelelő pilóta képzésre?
És miért van olyan érzésem, úgy el lesz mismásolva az ügy, és nem derül ki az igazság?
-
#68677
Elképesztő pechszéria... -
#68676
Igen, ezzel is számoltam. De én valahogy magamból indulok ki, aki legalább képes két információ darabot összerakni.
Még a II. vh public filmhíradónál is ment a szöveg, hogy Saipan vagy mittomén melyik sziget azért volt fontos, mert onnantól a bombázók Japán számára is elvitték haza a háborút. Ez nem titkos volt, ez ment a híradó/propaganda címén. Akkor mindenki moziba járt, mindenki hallotta ezt.
Aztán, látsz egy 1:1 B-29 másolatot a háború után 4 évvel, amire mondják, hogy fúúúúúúúúú, de veszélyes. Aztán megnézed, hogy a saját B-29 honnan hova repült és látsz egy 3000 km alatti harcászati hatósugarat. Aztán fogod magad és megnézed ennek a távolságnak a mondjuk a 1,2-szeresét, ha biztosra akarsz menni, és konstatállod, hogy Anchorage-ig nem érne el egyetlen szovjet gép sem, nemhogy nagyvároskat vagy az USA belső területét..
No offense, de ezt egy 18 évesnek képesnek kellene lennie abszolválni ezt, ha emlékszik egy kicsit is arra, hogy mi volt 4 évvel azelőtt.
Persze egy olyan országban, ahol Rick Santorum és hasonló szintű ostoba barmok akár többször is szenátorok lehetnek elnöki aspirációkkal, akkor nincs sok illúziom afelől, hogy mekkora hülyeségeket hitt el akkor a gyök2 szavazó...
Amikor meglátták a Tu-16/Tu-95 gépeket, akkor már elhiszem, hogy éreztem volna az igényét talán még én is, de a Tu-4 egyszerűen minden volt, csak nem fenyegtés. Legfeljebb az európai NATO államok számára volt az. -
Garga Pitic #68675 jetfly.hu:
"Újabb Gripen baleset történt, ezúttal Kecskeméten!
Van már fotónk a helyszínről is, messziről, de látszik a Gripen. Egyelőre annyit tudunk, hogy ezúttal együléses gép volt, leszállás közben nem nyílt ki a futómű, a gép hasra szállt. A pilóta katapultált." -
#68674
Ezt a cikket most olvastam. Tudom, hogy index és pontatlan, de esetleg van valakinek tippje, hogy az a négy hadihajó amit majd 4 milliárd euróért fognak beszerezni milyen típus lehet majd illetve milyen típus jöhet szóba? Esetleg hazai gyártás? -
ambasa #68673 Molni, megint elfeledkezel arról, hogy, Te ma mit tudsz és, akkor ők mit, tudtak. Elfeledkezel arról hogy nem az a lényeg, hogy mi volt, hanem az, hogy mit gondoltak róla. A negyvenes évek végén az USA megtudta hogy már nem egyedüli atomhatalom, és tudta, hogy a szovjetek másolják a B-29-et. Nem tudták, mennyi atombombájuk van, és hány Tu-4-esük, minden esetre egyből a legrosszabbat gondolták. Elfeledkezel, hogy a késő sztálini zárt Szovjetunóról beszélünk, és a McCarthy féle Amerikáról.
Anno az USA minden évben kiadta a Soviet Military Power kiadványt, amely eltúlzott adatokat közölt a szovjet fegyverekről, mind számszerűleg, mind harcászati adatokat tekintve. Ennek semmi más célja nem volt, minthogy igazolni a közvélemény előtt a magas katonai költségvetést. (mellesleg ezt a szovjetek is lemásolták és nálunk is jelent meg két hasonló füzet a 80-as években a "Honnan fenyegetik a békét" címmel)
TG -
#68672
Köszi az összefoglalót, de továbbra sem értem. A B-29 hatósugarát ismerték. Még Alaszka-Kanada határ elérése is csodaszámba ment volna ezzel a géppel, de ezen túl semmi. Ha Európában nem voltak ilyen elfogó vadászok, akkor az egész értelmetlen volt. Azt meg kétlem, hogy az euórpai államok védelme miatt aggódtak volna ennyire...
Semmiféle szovjet bombázófenyegtés nem volt az '50-es évek legeslegvégéig az amerikai kontinenst nézve, de még akkor is egyirányú úttal jutottak el volna a USA határának pereméig, ha nem számolsz Alaszkával...
Amikor már tényleg lement az első gnóm/troll gépek sora, a vége akkor is F-102/106 lett történetnek és nem Tu-128/MiG-25 méretű szörnyek megalkotása. (Kivéve a bukott Arrow...)
Valahol röhejes, hogy taktikai vadásznak próbálták az F-111-et eladni, de honi légvédelmi vadásznak meg F-102/F-106.
Ma szemmel én erre csak azt tudom mondani, hogy ekkora ordító ökörséget mégis hogyan...? Tényleg nem értem az egészet. Semmiféle logika nincs az egész történetben.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.06.10. 00:30:58 -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#68671
A fenéért írok én kisesszét, amikor nálam okosabbak sokkal jobban megválaszolják, ráadásul még meg is értik rendesen a konkrét kérdést... 
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.06.09. 23:26:19 -
#68670
Használnak ha jól tudom, például C-130-hoz, F/A-18-ashoz. -
#68669
Iszonyú sok tényező befolyásolta a II.Vh utáni fejlesztéseket és vadászgéptendereket, kétlem, hogy egy hsz.-ben össze lehet foglalni, de gyorstalpaló módon teszek egy próbát:
Politikai / Gazdasági irányultság: A hidegháború elkezdődött, nyilvánvalónak tűnt, hogy noha egy világégésnek vége, de kezdett kirajzolódni az új hatalmi ellentét a nyugati és a keleti blokk között, így, bár a II.Vh-hoz képest komoly leépítések voltak a haderőben, mégis komoly szándék volt a háttérben ahhoz, hogy a katonai erőt maximalizálják, a lehető legmodernebb és legjobb harci gépekkel.
A gazdasági oldalt sem szabad elhanyagolni. A háborús termelés rengeteg, addig kisebb repülőgépgyártó céget fújt fel méretes léggömbbé. A gyártókapacitás megvolt, de ha ezt leépítik, akkor az rengeteg munkanélküli embert jelent hirtelen az utcán, amit a gazdaság egyébb ágai nem tudtak volna felszíni rövid úton. Félig-meddig ez úgy sikerült, hogy a fogyasztási termékek gyártását forszírozták minél jobban, így például az Detroiti autógyártás felfuttatása sem véletlenül, hogy az 1950-es évek elejétől kezdődött látványosan. Egyfelől felpörgették a keresletet az évenkénti modellfrissitésekkel, komoly marketinggel megtámogatva, hogy az így felfűtött kereslet képes legyen munkát adni az autóipari óriásoknak...
Ez a repülőgép-iparban is így volt, az USAAF csak azért rendelte meg az XP-87-et a Curtiss-Wright-tól, mert az új minden időben használható vadászgép-tender jelentette az egyetlen esélyt a patinás cég életben maradásánál. Az USAAF valójában a Northrop XP-89-et szemelte ki, de erős volt a nyomás, hogy a Curtis-Wright gépet válasszák, pusztán azért, hogy a Curtiss megmaradhasson, és ne kelljen bezárnia.
A Tu-4 sokk: A II.Vh után biztosak voltak benne az USA politikusai és katonai vezetői, hogy előbb-utóbb a Szovjetunió is szert tesz nukleáris csapásmérő képességre. Csakhogy úgy számoltak, hogy az orosz gazdaság állapota miatt az ehhez szükséges két komponenst (a nukleáris fegyvert, és a hosszú távú nehézbombázógépet) nem lesz képes 10, de inkább 15 éven belül letenni az asztalra. Ehhez képest 1947-ben a Tusinói légiparádén feltűnt a Tu-4, ami a B-29 durva másolata volt. Az USAAF-ot váratlanul érte a Tu-4 megjelenése, egyszerűen nem volt meg a megfelelő légvédelmi képessége az országnak ahhoz, hogy hermetikusan lezárhassák a légteret a szovjet bombázók elől. A pánik szó tökéletesen leírja az akkori állapotot az USA légvédelmi vezetői és a politikusai lelkiállapotáról, amit mi sem magától értendőbb, hogy igyekeztek széles körben továbbterjeszteni. Persze a frissen függetlenedett légierőnek nagyon tetszett ez az állapot, a politikusok meg öntötték a pénzt a légierő fejlesztéseibe, mert hát gyünnek az oroszok...
![]()
Amitől hevesen csuklani kezdtek az USAAF/USAF tábornokai, a Tu-4(B)
Hiába volt külön-külön hordozófedélzeti-, nappali- és minden időben bevethető vadászgéptender, ezekre rövid időn belűl nagy számban nem lehetett számítani (erről később), ráadásul egy kiforratlan vadászgép több veszélyt jelent a saját pilótájára, mint az ellenfél bombázójára. Kapkodás kezdődött, így olyan félmegoldások születtek, mint az F-82 Twin Mustang éjjeli vadász változatát (ami a középső szárnyrészre kapott radart), vagy az F-94 Starfire, ami gyakorlatilag a Lockheed TF-80C kiképzőgép volt, amibe belerakták a B-36 faroktornynához kifejlesztett APG-3 radar egy átszabott változatát, az APG-33-at és a hozzá való Hughes E-1 tűzvezető rendszert.
A kapkodás ára...: Azért volt szükség az F-94-eshez és az F-82-eshez hasonló gnómokhoz, mert egyszerűen túl sokmindent várt el a légierő a következő generációs vadászaitól. Nagyobb végsebességet, a légcsavaros gépekhez fogható hatótávot, jó manőverező képességet, ráadásul erős fegyverzetet, és az sem baj, ha modern radar és tűzvezető rendszer is benne lesz a gépben. Természetesen mindezt megvalósítani úgy, hogy ne legyen izzadságszagú kompromisszum, az időbe és erőforrásokba kerül, amíg minden felmerülő problémát sikerül kiküszöbölni. Az XP-87 már volt említve, ez volt a Curtiss-Wright hattyúdala, a cég utolsó esélye - mivel a katonai megrendelések hirtelen megcsappantak, és a cég (szemben mondjuk a Douglassal, Boeingal vagy Lockheed-el) nem rendelkezett civil piacra szánt gépekkel, két kézzel kapaszkodott a katonai megrendelésekbe. Csakhogy úgy, hogy az új technológiák terén nem volt tapasztalata. Az XP-87 Blackhawk (nem elírás) négy gázturbinás sugárhajtóművel repült, mivel a nagy méreteihez ez kellett - a nagy méretre pedig szükség volt, hiszen az elején két fegyvertornya volt 2x .50 géppuskával, ami végül az orrba fixen beépített 4x 20mm-es gépágyúra módosult, és ekkoriban sugárhajtású géptől meglepően jó, 1600 km-es hatósugárral (viszont nyomott is 22 tonnát felszálláskor).
![]()
Az XP-87
Az USAAF gondolt egyett, és összeeresztette az XP-87-et, az XP-89-et és a haditengerészet részére készült XF3D-1 Skyknight-ot. Az XP-87, mivel a pilóta és a radar-kezelő egymás mellett űlt, nagyon jó volt a személyzet kommunikációja terén, a Skynight azonban vitt mindent a megbízhatóság és a karbantartás terén (ami nem meglepő, mert a NAVY nagyon szigorú elvárásokat támasztott e téren). A légierő mégis az Northroo XP-89 / XF-89 Scorpiont választotta, mert ez volt a legjobban manőverező, legjobb emelkedő képességű mindhárom közül. Hogy megbízhatattlan, nehezen repülhető, a személyzet kommunikációja problémás, és alapból sokkal kisebb hatótávú, mint a másik kettő, nem számított....
Csakhogy a légierőnek azonnal szüksége volt a Scorpionra, le akarták cserélni az F-82-őt és az F-94-et minél hamarabb, tehát megrendelték az F-89A-t úgy, hogy a gép berepülése még messze nem fejeződött be, és ahogy azt várni is lehetett, súlyos tervezési hibára derült fény, mikor az XF-89 102.-dik próbarepülésén a jobb oldali vízszintes vezérsík egyszerűen leszakadt, és bár a pilóta ki tudott ugrani, a radar-operátor helyén ülő mérnök az életét vesztette. A gyártósort leállították (8 gép már készen volt, ezek voltak az egyedüli elkészült F-89A-k), a gépet komolyan áttervezték (megkapta az AN/APG-33 radart és az A1-CM tűzvezető rendszert), és F-89B jelöléssel 1951-ben át is adták a légierőnek. Majdnem két év késéssel... Ráadásul így is az egyik legrosszabb baleseti statisztikájú gépe lett a légierőnek (343 baleset 100 000 repült órára, viszonyításképpen az F-15C-é valami 0,5...).
![]()
Az egyik átadott F-89A, látható az orrban a 6db 20mm-es gépágyú, és a vízszintes vezérsíkon az utólagosan felhelyezett, flutter-jelenséget csökkentő külső súlyok
Az új technológiák zavarbaejtő kavalkádja: A II.Vh számtalan újdonságot hozott a technológia terén, harctérre kerültek a radarok, a sugárhajtóműves vadászgépek, és megjelentek az ekkor még irányítattlan levegő-levegő rakéták, miközben a háború után elkezdték a hanghatárt is ostromolni. Annyi újdonságot tettek le papíron a hadsereg asztalára, hogy a bőség zavarába kerültek. Nagyon nehéz utólag átlátni azt, milyen lehetett ez nekik, hiszen ha valamit lesöpörnek az asztalról, ami esetleg a szovjeteknél megvalósul, és ott ütőképes harceszköznek bizonyul, az komoly hátrányt jelentene a légierőnek. Így mindenféle új technológiát nekiálltak kipróbálni, erre egy jó példa a Hughes Falcon rakéta, aminek az első jelölése XF-98 volt, mint a vadászgépeknek, csak évek múlva kapta meg a GAR-1 (Guided Air Rocket, irányított légi rakéta) típusjelölést. A másik jó példa a Republic XF-91 Thundercepter, ami a hibrid gázturbinás-rakétahajtás életképességét vizsgálta. A gép iszonyú impozáns eredményeket tett le az asztalra, például Mach 1.71-es sebességet (1951-ben!), csakhogy hiába - már a tervezőasztalon voltak az első Mach 2 képes vadászgépek, megjelentek a deltaszárnyú koncepciók, így az XF-91 (a rengeteg beleölt erőforrás ellenére) nem volt más, mint egy kísérleti nyilazott szárnyú gép...
![]()
Az XF-91 és a jellegzetes, kifelé növekedő húrhosszúságú nyilazott szárnya
A megvalósult koncepciók békjójában: Arra a kérdésre, hogy a méregdrágán megépített, de vitatható képességű rendszereket miért tartották hosszú ideig rendszerben az a válasz, hogy az 1950-es és 60-as évek ha lehet, csak még zűrösebb körülményeket teremtettek. Érkezett a ballisztikus rakéták világa, ami egy ideig versenyzett a hosszú távú szárazföldi vagy tengeri indítású csapásmérő robotrepülőgépekkel, megjelentek a nukleáris meghajtású hajók és tengeralattjárók, miközben a légierő hatalmas pénzeket ölt a nukleáris erőforrású repülőgépekbe (sose elismerve, hogy a haditengerészet nukleáris erőforrású hajóival akar versenyezni), és így tovább.
Eközben lassan nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet bombázóktól való félelem eltúlzott volt, és így margóra került egy időre az Észak-Amerikai légvédelem kérdése. A megépített létesítmények és vadászgépek feladata maradt a légtér védelme, az új gépeket pedig a meglévő rendszerbe kellett beleintegrálni. Így lett a nagy sprintből helyben futás...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.06.09. 23:28:37 -
ambasa #68668 Most azért összemosol néhány időszakot. Az amerikaiaknak a 40-es évek végén, az 50-es évek elején milyen valós fenygetettsággel is kellet szembe nézniük:
Első szovjet atombomba 1949
Tu-4 gyártásba kerülése 1949.
Nézzük máshonnan a kérdést. Milyen megfelelő teljesítményű hajtómű állt rendelkezésükre, amely olyan nagy sebességű gép elkészítését tette volna lehetővé, ami indokolta volna a nyilazott szárnyat? Annyira ismert volt a repülőmérnökök körében a nyilazott szárny aerodinamikája? Ha igen akkor az F-86 és a MiG-15-ön kívül a többi cég miért is nem alkalmazta? Pl a F-84 nyilazott szárnyű változata is 1954-ben kerül gyártásba.
Egyszerűen szerintem, gyorsan volt szükségük viszonylag gyors sugárhajtású gépre, a nyilazott szárny túlságosan nagy műszaki kockázatot jelentett, és nem állt rendelkezésre megfelelő hajtómű. Ne feledd, miközben a szovjet és csatlós légierők tömegével kapták a MiG-15-öt a nyugat-európai légierők még mindig örültek a Vampire/Venom párosnak, amely teljesítménybe messze elmaradt tőle, csakhogy nem volt más a piacon. Ugyanakkor igazából nem létezett nagy számban komoly szovjet bombázó, ami ellen tevékenykedni kellett volna (az Il-28-as nagyobb számban csak az 50-es évek közepén kezdett megjelenni, a Tu-14 csak hírmondóban volt, miközben a Tu-16-os is csak ebben az időszakban jelent meg, koránt sem akkora számban).
Az általad felsorolt szovjet gépek 1960-1964-1970, vagyis legalább 10 évvel későbbi gépek, és akkor már az amerikaiaknál is az egyenes szárnyű gépek már rég a bontóban voltak.
1949, a szovjet atombomba megjelenése után az USA-ában félig-meddig a a saját politikusaik által is gerjesztve egyfajta pánikhangulat alakult ki az eget hamarosan ellepő szovjet atombombázókat víziíónálva. Persze ez nem volt igaz, de ez ebben az esetben lényegtelen, a politikában nem az számít, mi történik, hanem, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ez a hangulat jól jött a friss haderőnemnek az USAF-nak, hiszen megtalálhatta a két legfontosabb feladatát az atomcsapást és annak elhárítását. Ugye belejátszik ide az 1948-as kay-westi egyezmény is, amellyel háttérbe szoríthatták a régi riválist, a hadsereget, amely megint, szintén politikai okokból a helikopterek, majd később a drónok nagyarányú fejlődéséhez vezetett, amely hátterében semmi más nem állt, mint, hogy a hadsereg így próbálta megkerülni az egyezményt. (mellesleg ugyan ez áll a mostani A-10-es vita hátterében, hogy az USAF vezetése számár minden púp, amely nem repül kétszeres hangsebességgel, vagy nem tud leszórni atombombát). Ugyan ez volt az oka, hogy a Navy görcsösen próbál olyan gépeket rendszerbe állítani, amely képes atomcsapásra, és olyan szörnyszülemények születtek, mint az AJ-2 Savage. Mindenesetre mindenkinek jó jött ez, hiszen újjá lehetett építeni újra a második világháború után leépített haderőt, csak hát sajnos az ötvenes évek közepéig nem állt rendelkezésre megfelelő erejű hajtómű, akkor aztán hirtelen lett és egycsapásra elavultak lettek még a hangsebességet éppen hogy átlépő gépek is. (ez alól egyedüli kivétel a Hunter volt, valami számomra megmagyarázhatatlan módon). Egyébként ez nem volt egyedi, a keleti blokkban ugyanezek a folyamatok zajlottak le, csak ott más haderőnemeket/fegyvernemeket fejlesztettek.
TG -
Papichulo #68667 Korrekt tuzero egy lengyel kikotohoz kepest :)
![]()
-
#68666
air starter unit (ASU) eszközt használ valamelyik európai légierő a gépeihez vagy a vadászokhoz esetleg , vagy mindenhol csak elektromosan inditanak? -
#68665
Azt meg tudja nekem magyarázni valaki, hogy a jenkik és kanadaiak a '40-es évek végén és '50-es évek elején hova fejlesztették az a töménytelenül sok szubszonikus, egyenesszárnyú (!) elfogó vadászt? Nem volt olyan szovjet típus, ami akár egyirányú utat feltételezve elérte volna a Kanada és USA nagyvárosait, de ha meg lett volna, azzal a sebességel az elfogás szó legfeljebb röhögésre késztette volna 10 évvel később a Tu-95-öt.
Azt sem vágom, hogy miért ilyen kisméretű gépekkel képzelték el a védelmet, amikor az '50-es évek végén a szovjetek hasonló környeztben - baromi nagy lakatlan terület, kevés radar - Yak-28, Szu-15 és Tu-128 méretben gondolkoztak, később meg MiG-25/31. Ehhez képest még az F-102/106 is nyápic.
Kapcsolódó téma. Hogyan sikerült azt beadni akkoriban, hogy eszement pénzeket öltek olyan fegyverrendszerek kiépítésébe, amit 5, de max. 10 éven beülül röhejesen elavultnak számítottak? Gondolok itt a jenki-kanadai radarláncra, a teljes integrált honi légvédelmi rendszerre, városok köré talepült SAM rendszerekre, stb.
Arányaiban ma hozzá képest az F-35 program filléres, akkor a GPD mérhető százaléka ment el egy ilyen gigaprogramra. Elavultságuk ellenére meglepően sokáig rendszerben tartották ezeket. Miért? Ha már megépült, akkor üzemeltették alapon ment a dolog? -
#68664
Az ilyen diagramokat azonos cél és indító magasságra szokták megadni. A 10km feletti zóna értelmetlen, egyszerűen a gépek szolgálati csúcsmagassága reális konfiggal 12-13 k, de már 9-10 km magasan is röhejesen erőtlenek komoly manőverekhez. 3G-s kitartott fordulót sem tudnak full utánégetőve úgy, hogy hangsebesség közeében repülnek, mert a CAS annyira alacsony.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.06.09. 16:54:53 -
JanáJ #68663 De hogy kell értelmezni? Mert ha jól értem ha nulla méter magasan "repülök" akkor 5 km-el felettem közeledő gépre ~25km-re indíthatok és a többi. Mert akkor 10 km magasan repülve felmászna 35 km magasra? Mert nem hiszem, hogy ez így működne. -
#68662
ja értem és elég laboratóriumi körülmény, hogy nem manőverezik -
#68661
Nem. Az ábra rakéta kineamtikáról szól és nem radarról. -
#68660
tehát ha 30km távol vagyok, lehetek akár 5km magasan is, nem fog látni? azt hittem 100m alatt kell lopakodni :D -
#68659
Leszámítva a gyártó céget :) -
#68658
A lenti 2. ábrán sem a hozzávetőleges sem a maximális nem stimmel. Gyakorlatilag nem lehet elépzelni olyan helyzetet, ahol ezek a számok igazak.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.06.09. 15:16:58 -
#68657
Azért te is tudod, hogy a kettő alma és körte? Az egyik egy függőleges (magasság) / vízszintes (távolság) skálás ábra egyetlen rakéta képességeiről, a másik pedig egy összevetés a különféle rakéták hozzávetőleges maximális hatótávolságáról...
Ettől függetlenül az RVV-AE-s ábra tényleg ritkaságszámba megy...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.06.09. 15:14:15 -
#68656
Szokatlanul őszinte diagram.
![]()
Ezzel az APA-s ökörséggel összevetve...
![]()
-
#68655
Lómaiak. :) -
#68654
Maxima Mea Culpa, valóban így van, rémlett, hogy egy csomó dolgot szereltek bele, csak valamiért az volt bennem, hogy a bombaterébe - de ha nincs, akkor oda nem is tudnak semmit szerelni. :) -
#68653
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
Így elsőre olyan, mintha azok a plusz C alakú töltetek felcsúsztak volna a gránáton és így az fent megszorult és mivel a cső már meleg volt lángra is lobbantotta azokat a plusz tölteteket.
( van ezeken azt hiszem egy ilyen rátöltésgátló felül a cső nyakán lehet, hogy abba is eltud akadni ?)
