Haditechnikai Topic

Próbáld meg ezt átnyálazni, saját felelősségre, mert nekem a Chromium nyihog hogy nem jó cim, ha nem megy, lementem neked valahogy
Katt

Sakcok, egy kinitó fórumon egy idióta pattog, hogy szerinte lehetséges és gyerekjék huzalvezélrésű rakétákkal indítás után új célra ráálni, ha valamiért az elsőt pl. időzköben szétlőtték. Egy volt katona közölte, hogy megesemmítsítésre ítélt lejárt TOW-val megpróbálták mikor ellövöldözték, de nem hitt neki sem.

Van bármiféle olyna manual, videó forrás amit segítene felvilágosítani azt a futóbolondot...?

Nem volt egyszerü napjuk a Horvátoknak augusztus 5.-én ez vagy elötte vagy a lezuhanás utáni esemény volt. Ezekszerint egy nyiltnap keretében volt a repülés. És ha jól látom ez a gond a felujitott 21-essel történt.

Ja igen, meg a saras-havas-ingoványos környezetben is hatékonyabb volt, mint a keskenyebb lánctalpú német harckocsik.

Meg a sebessége. A tűzereje bőven elég volt az akkoriban eléje kerülő német páncélosok ellen.

Minden másban teljesen igazatok van.

MARSOC units renamed for the Marine Raiders
Marine Corps Time

Frontba rakott motor/Merkavanak inkább az IFV mivolta ami szerintem nagy plusz és nem, hogy frontból még a motort is át kell lőni és emiatt nagyobb a védetsége.

Amúgy remélem ruszkik gurítanak vmi rendeset tank fronton mert különben US/Németek... bőven ellesznek a M1A3/Leo2A8al még 30évig...

Így van, és abból is (ha nem tévedek) az első sorozatban gyártott széria. Az optika nagyon rossz volt benne + hozzáadva a löveg kis kezdősebességét és pontatlanságát kb. 500m felett nagy művészet volt egyáltalán eltalálni valamit de a tankból a kilátás is szörnyű volt, aztán nem volt rádió csak a századparancsnoki tankban a többieknek zászlóval jeleztek 1943-ra sikerült elérni, hogy a járművek 70-80%-ában legyen rádió.

A T-34/76-ról van szó? Az első változatnak a páncélvédettségen kívül sok előnye nem volt.

Nem tudom miért vágja mindenki magát hanyatt a T-34-től. T-34 model1940-est nehéz volt gyártani a komplex test páncélt miatt, hiány volt a dízel motorból, éppen ezért sok tankba a BT-k gyenge motorját és hasonlóan gyenge váltót, kuplungot szereltek be. Aztán az L-11 76 mm lövegnek alacsony volt a kezdősebessége le is cserélték később F-34-re. Rádió hiánya, aztán az optika is csapnivaló volt. A szűk, kétszemélyes toronyban a harckocsiparancsnoknak kellett a löveg célzását is végezni, így a tényleges parancsnoki teendőkre nemigen maradt ideje, ugyebár nem volt parancsnoki kupola. A 3 személyes tornyot csak később vezették be. A hadjáratokra akkoriban semmilyen hatást nem gyakoroltak mivel a személyzet képzetlen volt, nem volt rádió, nem voltak megfelelő pótalkatrészek, mentőjárművek....

Legnagyobb előnye az volt, hogy rengeteg készült belőle.

Na ja, de így nem csökken a lövegédk átmérője? A kumulatít sugár pusztító ereje meg csak az átmérőtől függ ugye?

Úgy hogy szárnystabilizált. Csak mivel az teljes kaliberű a lövedék farán vannak elhelyezve a stabilizáló szárnyak. Úgy kell megtervezni, hogy az elégő lőpor nyomása ne tegye tönkre.


Utoljára szerkesztette: davidbog, 2014.08.06. 20:59:11

A sima csövű lövegből hogyan indítanak kumulatív gránátot?

Így hirtelen fejből nem tudom volt-e JSz-2-esünk. Nekem úgy rémlik hogy semmilyen nehéz harckocsink nem lehetett.

A Mark I magától értetődően mert az első.
A Renault FT-17, azért mert ez volt az első, ami toronnyal rendelkezett és ennél alkalmazták először ezt a harckocsi elrendezést: motor - hátul, torony - középen, vezető - elől. Kijelölt egy utat, ami a mai napig sikeres.
A T-34 model1940. Mert először alkalmaztak döntött páncélzatot, nagy teljesítményű diesel-motort, széles lánctalpat, és erős lövege volt. Tökéletesen ki volt egyensúlyozva a védelem-tűzerő-mozgékonyság hármasa.
A T-64 pedig azért, mert technikailag sok újdonsággal rendelkezett amelyek közül több a mai napig standard, vagy annak a továbbfejlesztése. A test rétegelt páncélzatú a torony üreges páncélzatú, erőteljes simacsövű löveg amiből rakétákat is lehet indítani, automata töltőberendezés, ABV védelem, az ellendugattyús motor is új dolog volt harckocsiban.

Természetesen nagy sorozatban gyártott harckocsi játszik, ami általános igényeket elégít ki. A kis szériások, prototípusok nem játszanak. Pedig ebben a két kategóriában sok olyan van ami az lehetett volna, ha rendszeresítik, vagy olyan nagy számban gyártják, hogy nem lehet irrelevánsnak tartani. (Például az említett S-tank technikailag több tekintetben forradalmi, de kifejezetten a svéd igényeknek, doktrínának volt fejlesztve. Merkava 1 hasonló eset.)

Mind a négy a saját korához képest sok újdonsággal rendelkezett. Megjelenésükkor szinte bármelyik hadseregben megállták volna a helyüket.
A 2 vh-ig is voltak jó harckocsik, de egyik se lett meghatározó, nagy jóindulattal esetleg a Vickers Mark E, de inkább kereskedelmi szinten volt az.
A 2. világháborútól a T-64-ig szintén ez a helyzet. Sok jó harckocsi volt. De csak egymásra adott válaszok voltak amiben csak egy-két dolog volt új vagy kiemelkedő. A T-54 se igazán az, inkább a korábbi orosz típusokban megtalálható előnyök, jó megoldások összegzése egy harckocsiban, de igazán forradalmi dolog nem nagyon van benne.

Az M1-et hát igazából nem tudom. Inkább ez is olyan hogy belekapoltak minden jót, de a gázturbinán kívül semmi igazán új nem volt benne. Csak jól sikerült. A Chobham páncél a britektől származott, a löveg a németektől, azt hiszem tűzvezető rendszere se volt egyedülálló. Ugyanúgy egy mérce a harckocsifejlesztésben mint ahogy anno az volt a Párduc, T-54, JSz-3 stb, de én nem tartom forradalminak.
Ami viszont a T-64 utáni korszakban az lehetett volna az mondjuk az Object 450, az UDES 20. De egyiket se merték még rendszeresíteni se. Ezek az új elrendezésükkel alapjaiban burították volna fel a harckocsitervezést, de hát végül mégse.
Utoljára szerkesztette: davidbog, 2014.08.06. 20:49:31

A Merkava Mk1-ben szerintem semmi forradalmi volt, csak erőteljesen a védettség felé mozdultak el, mint a Tiger II-nél, csak a technika fejlődése mégis sokkal magasabb harcértékűvé tette. IDF sajátos helyzete és előre belőhető helyszín miatt ez lehetővé tette ezt. Hát, nem is exportálták sehova miközben Izrael minden másból ad el szépen.

Ha a forradalmin van a hangsúly, akkor inább a T-54/55, Pantherra szavaznék, a későbbiek közül meg talán az M1-re vagy annak protójára, mert lényeben kijelölte a mai napig a nyugati páncélosfejlesztést irányát, a törökök, koreaiak és japánok is ide sodródtak. A T-55 alapformája és mérete meg mai napig determinálja az orosz harkocsifejlesztést szerintem.

Mindhárom forradalmi volt, mondjuk én még odavenném a Merkava Mk1-et és az M1 Abrams-t. Illetve szerintem a T-34 előzménye a BT sorozat volt, talán inkább azt választanám, persze csak laikusként. Nyilván csak nagy számban gyártott típus játszik, szóval az S-tank és hasonlók nem.

Volt a Magyar Néphadseregben rendszeresítve ISZ-2? Mert mintha egyszer láttam volna fotót, egy sor ilyen tankról Rákosi-címerrel az oldalán, de lehet hallucináltam.

szerint mindössze négy volt: Mark I, Renault FT-17, T-34 model1940 és T-64.
Ennek indoklását azért megnézném...

A JSz-3-ast 1944 vége felé tervezték és szerintem ugyanazért nem kapott 100 mm D-10T löveget amiért az JSz-2 se. Nem volt belőle elég és még nem volt felfuttatva a termelése. Az oroszoknak a '60-as évekre már nem nagyon volt szükségük rá, addigra túlhaladt rajta az idő.

A JSz-3-ról találó jellemzés egy ismerőstől, amivel teljesen egyetértek: "az oroszok nem először és nem is utoljára, húztak egy merészet, és olyan típussal rukkoltak elő, ami egy csapásra megváltoztatta a játékban maradás feltételeit". Ennek ellenére nem tartom forradalmi harckocsinak, abból az én véleményem szerint mindössze négy volt: Mark I, Renault FT-17, T-34 model1940 és T-64.
De a JSz-3 jól kombinálta a tűzerőt és a páncélvédelmet, viszonylag kis tömegben. Nagyon jó gép lett volna de nem tesztelték le elég alaposan, hamar kezdték gyártani sok hibája megmaradt. A motor hűtésével és megbízhatóságával többször is volt probléma, a futómű csapágyazása se volt megfelelő, az orr hegesztési varratai nem voltak elég szilárdak. Ezeket javítgatták. De az egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a test nem volt elég merev, ezáltal nem volt biztosítva az egytengelyűség a főbb mechanikai komponensek között. Ezzel csak annyit tudtak kezdeni, hogy egy merevebb állványzatot raktak a harckocsi testébe. Azt még nem tudom bevált-e.
Volt elektromos erőátvitellel (minimum 3000 km-es élettartammal) rendelkező JSz-3 terv is Object 707 néven, de ennek a sztorinak se tudom a legvégét.
Fordítok oroszról szövegeket, de nagyon lassan haladok, most az JSz-3 háború utáni fejlesztéseinél és hibáinál tartok, az egész legelején. Később lesz majd JSz-4 háború utáni pályafutása, komplett JSz-7 fejlesztés és tesztelés és majd a JSz-5 (Object 730, a T-10 első prototípusa), ez kb olyan 80-90 oldal.

A JSz-7-ből úgy tudom be is rendeltek egy 50 darabos nullszériát, de aztán a túl nagy tömegre (ami szerintem túllihegett dolog volt) hivatkozva lemondták és törölték az egészet. Gondolom az is sokat nyomott a latba hogy mocskosul drága lehetett. Állítólag csak a tornya 125000 rubel volt, a felszerelt komplett gép pedig ötször annyi mint egy T-54! Egy T-54 model1947 ~326000 rubel, egy JSz-3 pedig 350000 (valahol csak 276000 az eredeti ára) rubel és + még 180-250000 a javítások/átépítések költsége. A JSz-4 pedig 994000 rubelbe került. (Az árak fórumos adatok.)
De a JSz-7 összességében nagyon ígéretes volt és kicsit megbízhatóbbnak (a motor élettartamával voltak a legnagyobb problémák) tartották mint a T-54 1949-es verzióját. A JSz-7 is egy olyan merész húzás lett volna mint 1945-ben a JSz-3 volt, és 1950-ben rendesen feladta volna a leckét a nyugatiaknak.

Aztán 1949-től jött a JSz-5 (Object 730 amiből később a T-10 lett) ami eredetileg egy maximum 50 tonna tömegű de JSz-7 képességű harckocsi akart lenni, de hamar csökkentek az elvárások, amikor látták, hogy 50 tonna nem lesz elég. Végül jóval gyengébb lett mint a JSz-7. A legénység se kedvelve a T-10-eseket. Nem volt olyan mozgékony mint a későbbi közepesek, kicsi volt a hatótávolsága: 250 km (mármint orosz viszonylatban kicsi, a korabeli nyugati gépek többségét még így is verte). Az M-62-T2 löveg irányzása is nehezebb volt (ha jól fordítottam akkor külön volt stabilizálva a löveg és külön az irányzék) mint a többi lövegé és jóval gyengébb mint a pár évvel későbbi simacsövű lövegek. A motor, erőátvitel ennél se volt probléma mentes.

Ezután már az Object 277/278/279/770 gépek jöttek 1955-től. A 277-es és a 770-el sokkal többre mentek volna mint a T-10M-el.

Nem te vagy ez első aki a cikkírásra buzdít. De azt a 80-90 oldalnyi orosz anyagot legalább nagyjából le kéne fordítanom. Mert az elég alapos és részletes írás. És ez még csak a nehéz harckocsik a T-10-ig, a közepesekről, könnyűekről még több száz oldal van. Annak viszont nem nagyon látom értelmét hogy ugyanazt írjam le ami már könyvekben és interneten elérhető magyarul vagy angolul/németül. Ezek leginkább csak általánosságokat írnak. Az olyan finomságok mint például a JSz-3 hibái, azok orvoslása, tesztjei, azok értékelése modernizálási tervei nem szerepelnek szinte sehol, jobb esetben csak megemlítenek pár dolgot.

"even if its owner emerged relatively unscathed"

A polóból itélve azért nem hiszem, hogy sértetlenül úszta meg az esetet.

http://sheabouteverything.blog.hu/2014/08/04/katonai_leltar

Az is-3akat azért adhatták az araboknak csak kb, mert már a ruszkiknak felesleges és elavult volt? Arról egyébként mi a véleményed? Én azt nem értem, miért nem 100 milissel szerelték fel a háború után. Szívesen olvasnám részletesebben is a véleményed a háború utáni nehézharckocsikról. Pl az IS-7-et miért nem gyártották? a tömege és méretei nagyok voltak, de azt pl a conqueror is megközelitette, ahhoz képest meg papíron keményebbnek tűnik első ránézésre. Tudom mondjuk hogy az későbbi.
Ha időd meg kedved engedné, tök jó lenne ha htka-ra vagy valahova írnál cikkeket.

1965-ig 1539 darabot gyártottak belőle az összes verziót beleértve. Az orosz wikipédia viszont 2500-8000 darabot ad meg. Szóval 1966-ig legalább 950 darab hiányzik. Pontosan nem tudom mennyit is gyártottak belőle. De a T-10 alapvetően Kotyin gépe volt, akinek nagyon sokáig nagy befolyása volt, 1966-ban kiharcolta hogy gyártsanak még... Fogalmam sincs miért tartották meg őket addig. Homogén páncélzatú volt.

Nagy kedvelője vagyok a nehéz harckocsiknak. Az orosz nehezeknek meg főleg, de a T-10-et nem tartom sokra. Legnagyobb pozitívuma számomra hogy jól néz ki, ennyi. Elég lesúlytó róla a véleményem. Szerintem hiba volt rendszeresíteni, csak 1949-50-re egy érdekes helyzet állt elő aminek az eredménye az JSz-5 (Object 730) volt amiből végül 1952-re a T-10 lett.

Köszi! A wiki azt írja, hogy T-10ből 66ban gyártották az utolsót, és 67ben kivonták az első vonalból, de csak 93ban vonták ki végleg, minek tartogatták olyan sokáig? Egyébként rétegelt páncélzata volt már a T10 nek?

Középiskolai töri tanár nem történész. Kis túlzás, hogy történész, bár az életrajzában is írja írja. Középsulis töritanártól meg...van egy történelemmel foglalkozó oldala is, nem rossz, de...középsulis töritanár szint az is. Az meg nem olyan nagy színvonal.

Nézőpont kérdése, hogy volt-e értelmes átütése.
A páncéltörő lövedékek átütései és egyéb adatok a 122 mm-esekről.

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Azt hiszem egy kis magyarázat se árt hozzá:
Az átütési adatok egy része a "ОТЕЧЕСТВЕННЫЕ БРОНИРОВАННЫЕ МАШИНЫ 1945–1965 гг." című könyvől származik. Az adatok sok helyen fellelhetőek, valahol nincsenek 0-ra vagy 5-re kerekítve az értékek.
Mindegyik orosz IP átütési kritériumos orosz páncélra, ahhoz hogy ténylegesen össze lehessen hasonlítani a nyugati átütési adatokkal meg kell szorozni őket ~1,15-el.
Az évszám a lövegre vonatkozik, nem a lövedékre. Illetve nem is egységes, mert például a BL-9 és testvérei soha nem álltak szolgálatba kísérleti lövegek voltak, ott a harcjárműbe való beépítés a dátum. Az M-62-T2-nél (az a T-10M lövege) pedig a tesztek dátuma van. (Lehetetlen egy bizonyos esemény alapján bedátumozni a táblázat lövegeit.)
A lövedék típusánál oda lehetne írni, hogy APHE, APBCHE stb, de mivel ez csak orosz lövedékeknél szokás elhagytam. A teljes táblázatban nyugati lövegek és lövedékek is szerepelnek és zavaró lenne a típusoknál ez a HE jelzés. Az lenne az igazi, ha beszúrnék egy oszlopot ami a töltet tömegét tartalmazza.
A narancssárga számsor 35°-ban (vízszintestől számítva) döntött lemezre vonatkozik, nem 30°-ra.
A hátrasiklásnál az első szám a normális a második a maximális hossz. Kivéve a BL-9-nél. Annál az 500 mm az S-26-1-re vonatkozik a 850 mm a BL-9-re.
A D-74 egy tábori löveg, fórumról szedett (tank-net.com) átütési adatokkal, véleményem szerint hihető adatok. De sehol nincs megerősítve hogy használták a BR-472-t ehhez a löveghez, lehetséges, hogy csak a teszteken.

Az átütési értékekből látható, hogy a teljes kaliberű lövedékek átütő ereje a 30° körüli páncélzatra nagyon kicsi, még az M-62-T2-é is. Ezek szemből még az olyan papír tankok ellen se nagyon lehettek eredményesek mint a AMX-30, Leopard 1, Panzer 68, csak nagyon közelről. A jobban páncélozott M48, Centurion Mk5+, M60A1, Strv103, M103, Conqueror ellen esélytelenek szemből. Viszont ha oldalról tudják tűz alá venni ezeket a harckocsikat, akkor még a 2. vh-s BR-471 is át ütheti őket.

Tudomásom szerint HEAT lövedék soha nem volt a D-25 családhoz. Egy blog mostanában írt erről a lőszer témáról egy játék kapcsán, ott azt állítják, hogy volt egy 122mm ZVBK5 nevű HEAT lövedék a D-25TS-hez, de forrást nem ad meg és még semmit nem találtam ilyen jelű lövedékről.

Az űrméret alatti két APDS lövedékből a BM-11 adatai a fent említett könyvből származnak. Ez a BM-11 viszonylag erősnek számítana, csakhogy ez egy 1967-es. Azért ilyen kései, mert az M60 tömeges megjelenése lenullázta az összes szovjet huzagolt löveget (csak a 115 és 125 mm-es simacsövűeknek volt esélye ellene), semmilyen rendszerben lévő nem tudta átütni szemből, ezért fejleszettek APDS lövedékeket. De ilyen átütést simán produkáltak az '50-es évek hasonló kaliberű APDS-ei is, szóval nem egy nagy eresztés.
Ezt a BM-11-et a D-25 családhoz is szokták csatolni, szerintem tévesen. Az ok valószínűleg az lehet, hogy az említett könyvben lévő táblázatban nincsenek megnevezve lövegek, csak kaliberek és lövedékek, ezért nem derül ki egyértelműen, hogy melyiket használta a D-25 és melyiket az M-62.
A D-25-nél lévő APDS a tank-net.com fórum egyik topikjából származik. Igazából semmit nem lehet tudni róla azon kívül ami a táblázatomban is szerepel. Ezért nem is nagyon lehet komolyan venni. Ha létezett valószínűleg ez is a '60-as évekből származhat, ennek ellenére nem különösebben erős, de még szemből így is hatékony lehet fent említett közepes harckocsik ellen, a nehezek és az M60A1 ellen már valószínűleg kevés szemből.

Nem mertem linkelni. Ami durva, hogy történész.

http://vilagesemenyek.blog.hu/2014/08/04/a_vilag_nagy_hadseregei_fegyveres_szervezetei

Félelmetesen nagy marhaságok vannak benne...

Ja én úgy tudtam direkt volt és a pilóta katapultált. Akkor nem bátor volt, hanem béna csóringer.

Lehet tudni hogy milyen lőszert használtak az is-3-akban a hidegháború alatt meg mondjuk az arab-izraeli konfliktusban, és volt-e annak az ágyúnak akorra bármilyen értelmesebb átütése?

A 2000-es évek körül történt kínai eset nem szándékos volt, a kínai pilóta volt balfasz és repült neki az Orion modifikációnak, nem is élte túl az esetet.

Ez tuti Grad volt? Az egy terület fegyver, itt meg nem látszik más kár, csak mintha ment volna a BMP és egyszer csak felrobbant volna. De nincs kráter, egy pc törő meg nem okoz ekkora kárt.

Gondolom csóri gépnek nem sok lehetősége van egy Sz-400-al szemben. Ellenben a lelövés már nagyon durva, korábban is ilyenkor inkább ütköztettek egy vadászt, nem? Pl Kína.

Felhők felett topikból.

Az RC-135-nek miért kellett svéd légtérbe menekülnie, ha nemzetközi légtérben volt?
Szerintem semmi oka nem volt rá. Ha az orosz van olyan hülye, hogy le akarja durrantani, akkor szarik arra, hogy milyen légtérben repül. Anno szívbaj nélkül megsértették más ország légterét és felségvizeit is... A svédeknél zátonyra futott tengón asszem még nukleáris harci résszel bíró torpedó is volt...

Ha bekapcsolták a kalinyingrádi Sz-400 célkövető radarját az már ok arra, hogy elhagyja a helyszínt? Nem inkább még jobb ok arra, hogy ott maradjon és adatokat gyűjtsön?
A lelőtt gép nem gyűjt és oszt meg már semmilyen adatot. Ellenben elég irracionális félelem az, hogy lelőnek az oroszok egy gépet. A baj az, hogy a múltban sokszor viselkedtek irracionálisan és egyesek nem bíznak talán abban, hogy most sem lövöldöznek minden szarra. Lehet, hogy csak a HMZ-ből akartak kirepülni gyorsan és a leggyorsabb irány a svédek felé vitt.

Nem látok be mások fejébe és a gép és Sz-400 konkrét adatai sem ismertek. Szerinetm felesleges volt ezt lépni, de nem voltam ott sem a gépen és a k9vetendő szabályokat sem ismerem.

Igen, a szokásos látvány. Ilyen a háború.

Ami meglepett az a pár szerencsétlen aki olyan messzire ?repült? ki a BMPből.

Érdekesség, a katona felszerelése korszakokban.

Érdekes, milyen precíz rombolás. Mint egy tervezett bontás. Nincsenek szétrepülő betondarabok. Helyben dől össze a ház.

Igen, elég elterjedt módszer. Ha a fegyver nem működik locsolják bele a kenő/tisztító anyagot. Az M-16 kialakítása miatt lehet valami értelme, amúgy, ahogy Lacusch69 írja, csak magát szopatja az ember vele. Az amik egyes fegyverkezelési dolgai hajmeresztőek a keleti rendszerben nevelkedett szemlélődőnek.

AMD / AK-nál nem kell...
Nem látom értelmét éles körülmények közt (gondolom, hogy valami kenőanyagot juttattak be), mert összeszedheti a port és így nagyobb az esély az akadályra.

Vajon más gyalogsági lőfegyvernél is csinálják ezt?
Amúgy mi ez?
0:18-0:30-ig

Az azért elég naív elképzelés, hogy Kelet-Ukrajnában "pár cserkész" tartja a frontot...

Baszki én, mint laikus, nem tudom elképzelni, hogy "pár" cserkészt ne tudjon lenyomni egy ország hadserege.

Nem félnek így felvállalni az arcukat, hogy majd a titkosszolgálat előbb utóbb megtalálja őket?

<#ijedt>

Ukrán konvoj a szakadárok Grad-támadása után.
Nagyon erősen 18+ !!!, emiatt csak linket adok meg:
LINK

haha nekik e legjobb, szoktak lenni egyáltalán veszteségeik? kb a legbiztonságosabb hely egy mostani háborúban

Nem értettem meg. A leírásból se. Hogy működik ez a tréning rendszer?

Találtam egy ilyet, nem pont az amire gondoltál, de hátha érdekel ez is😊
http://www.globalsecurity.org/military/library/policy/army/fm/7-7/Appl.htm