Ne számits szenzációra.
Nem bulváros az ügy.

ami valóban tanulságot hordó, az se nem izgalmas se nem zaftos.

No, kezdjük ?

Történt, hogy vala Magyarországnak 6 szárazföldi hadosztálya 1960-1987-ig.
- Zalaegerszeg,
- Kaposvár,
- Tata,
- Kiskunfélegyháza,
- Gyöngyös,
- Nyíregyháza,

A 6 hadosztályból 4 db az 5. (Szkfvári) szárazföldi hadseregbe volt szervezfe, ketto a III.Ceglédi hadtestbe.

Ezeket a hadosztályokat jól-rosszul feltöltötték, általában úgy 30-80%-ra, technikával ellátták, úgy-ahogy.
A technikai feltöltöttség általában , elöl, 95-105%-os volt, hátul 30-90%-os.

A muködoképesség az más dolog.

Támadt vkinek egy ötlete, hogy az MN áttér a dandár szervezetre.
Ennek van elonye és hátránya.
Elonye, hogy a dd. általában négyes tagozódású, sokkal erosebb mint egy felduzzasztott ezred.

Ezt papíron le is játszotta az akkori szervezési csoportfonökség.

Volt ellenzés boven, ezért három-négy évig tartott a valójában 6-8 hónapos munka.

Csökkent volna a vezetési szintek száma is, hisz kiesnek a hadosztályok, a hadosztály parancsnokságok, a hadosztály közvetlenek, stb.

Egy igencsak ütos kis sereg jött volna létre.
Ha így marad.

Mivel a valós létszám oly kicsi volt, így a hds. parancsnok nyugodtan írányíthatta volna KÖZVETLENÜL a dandárparancsnokokat.

Mindenki kiváncsi volt egy dandárra, hogyan néz ez ki ???

Ehhez tudnod kell, hogy egy magyar ezred parancsnok egész ezred parancsnoki életében, általában NEM lát ezredet, csak papíron harcászkodik velük.

A hadosztály parancsnokaink között 1986-ra már nem volt egy se, aki aktív pk-ként látott volna, hadosztályt, mert az utolsó feltöltött hadosztály (1968 Zalaegerszeg) idejében, ok még csak fohadnagyok-századosok voltak.

Ezért valakinek támadt egy ötlete, hogy a papíron létrehozott, és valóságban átdiszlokáltatott ( átköltöztetett) dandárokból, melyek külön külön személyi állománnyal úgy 30-60%-ra, technikával pedig 30-90%-ra voltak feltöltve, csinálni kellene egy "színpadi" (igy is hívtuk) dandárt, egyetlen alkalomra, egyetlen eloadásra.

S így lett.

A dolognak a .."...Bazalt '87...."... nevet adtuk.
Ez egy gyakorlat volt, ill. annak nevezték, a valójában nem gyakorolt senki semmit, pénz se volt akkor már rá.
Ez bemutató volt.
Egy héten át, három bemutató.

Mögötte zajlott egy plakát háború, talán az utolsó.

Szóval összehoztunk Magyarországról, egy igazi, valóban muködoképes, korszeruen felszerelt, mind személyi állománnyal, mind technikával 100+3%-ra feltöltött, kemény töku, kajla bajszú, magyarosan, magyar gépesített dandárt.

Azért , hogy ez összejöjjön, a békében meglévo gépesítet dandárok nagy részétol elvették a technikát és az embereket.

Ezekután az egész bandát vonatra rakták és Veszprém elott kivagonírózták.

Ott "összekovácsolódtak" már ahogy.

Most jut eszembe, kellett volna ennek az egy hétre össze és felállt dandárnak vmilyen nevet adnunk., bár még akkoriban nem volt divat, hogy minden krumlipuculó raj nevet választ magának.

Szóval össze álltak.

Kicsit azért gyakoroltatták oket.
Pl. Hogyan néz ki egy dandár menet, biztosítással.

Az eredmény ?

Látnod kellett volna az akkori tábornoki kar tagjait !!!!

Az arcaikat.
A bemondásaikat,
A nagyképuségüket.
A szerénységüket. ( ilyen is volt)
A megdöbbenésüket.


Azok, akik - papíron - addig 10.000 embernek partancsoltak, most észre vették, és józanabbja megdöbbent azon, hogy milyen más dolog a valóságban, 4500, valóban elotted/mögötted állónak parancsolni.

Elso élmény :
- összeomlott a híradás.
- nem jutott el a parancsnoki akarat ahhoz akihez akarták,
- ismeretlen z.pk.-kok jelentéseit hallgatva a dd. pk-ot játszó ezredesek belesápadtak.

Azok a vezérörnagyok akik eddig a titkárságuk 5 fojének ( seg.ti+ 2 titkárno, + gkv+ prot.besegíto) parancsolgattak, most elképedve nézték mirol is beszéltek Ok, maguk eddig nagy hangon.

Tehát volt e musornak, katonai hozadéka is.


Ezek után Grószt lehívták, tokkal vonóval.
Lejött a fél KB, a majdnem teljes PB, a fél kormány.

Annyi kíber jött velük, hogy be kellett rendeznünk egy kíber ebédlo sátrat, 120 fore.

Megnézték.

Mindegyik fo-fo civil mellé állt egy-egy tábornok, akik felkészültségüktol és habitusuktól függoen vagy kussoltak ( az okosabbja) vagy nyalakodva hülyeségeket beszéltek.
Azért mert a tábornokok nem vettek részt a felkészítésen, tehát nem igen tudhatták, hogy mi van elotük, mirol kell beszélniük, mit kell mutatniuk a civil fo-foknek.

..'hál Isten a VKF azért minden fofo civil + tábornok páros mellé adott egy hdm.-i tisztet, aki vagy elmagyarázta a civilnek ha az Ovele álló tábornok okosan kussolt, vagy hallgatta a tábornok mellébeszéléseit, és nem szólt bele, hagy hülyítse a pizsamás a civilt.


És ime.............

Eljöve a nagy pillanat.

Felsorakozott egy igazi, élo, feltöltött, felszerelt, magyar gépesített dandár.

Jellemzoen a legnagyobb gondott az okozta, hogyan helyezzék el úgy egy mezton Oket, hogy belátható legyen ?

Így is a balszélen álló dandárparancsnoktól a jobb szélén ülo hadtáp macskáig majdnem. 1 km széles volt az arcvonal.
A mélysége meg olyan nagy volt, hogy a dombhajlat miatt nem volt belátható.

Mindnkinél zászló.

Husszú rúdon piciri 1x1 méteres háromszög zászló ( mint régen az úttöro mókus örs zászlók)

Amikor a szpiker bemondta, hogy .például :
- 2. gépesített zászlóalj, akor a 2. g.z.pk. felemelte az örsi zászlóját.

És így tovább.

Grósz qva unta, de fegyelmezetten végig állta.

Utána értelmes kérdéseket tett fel.

Az egészet 2 db helikopter és ketto HM filmes stáb vette fel, és azonnal titkosították.

1960-tól kezdve, az elmúlt 45 évben kevés magyar fotiszt vagy tábornok mondhatja magáról, hogy valaha is látta - éloben - azt az egységet egészében, aminek parancsnoka volt.

Ez egy ilyen kívételes alkalom volt.

Egy igazi magyar dandár élt egy hétig.
Sok tanulságot hozott.

pl.: hány kiló szart szarik egy hét alatt egy dandár ?............:-)))
persze komolyabbat is.


Azután persze a tábornoki kar megfúrta a dd. szervezetet, mert szerintük, a dandárok és a hadsereg közé kell még egy hadtest szervezet is.
( ahol ok parancsnokolnak a titkárnok hadának)

Így létrejött három olyan szárazföldi hadtest, melynek nem voltak katonái, csak íróasztalai, titkárnoi, soforei, segédtisztjei és persze sok sok fotisztje, tábornoka.

De ez már egy másik történet.

PALs evolved from the need to exert greater negative control over nuclear weapons. Contrary to popular belief, the original motivation was not to guard against unauthorized actions by rogue American military officers. To be sure, this was not a negligible threat. More than one Strategic Air Command head was interested in starting World War III; one was later described this way by another general who reported to him:
I used to worry about General Power. I used to worry that General Power was not stable. I used to worry about the fact that he had control over so many weapons and weapon systems and could, under certain conditions, launch the force. Back in the days before we had real positive control [i.e., PAL locks], SAC had the power to do a lot of things, and it was in his hands, and he knew it.
A more pressing concern was foreign access. Under the auspices of NATO, assorted nuclear weapons were at least partially controlled by other nations. This was worrisome, especially to Congress, and in violation of U.S. law. Worse yet, some of our allies were seen as potentially unstable; there was considerable fear that the military in one of these countries might override even their own civilian leadership. Stein and Feaver cite France as one possible example, and possibly Germany and Turkey:
The exact details are hazy, but the broad contours are clear: the inspection team found the control of the forward-based nuclear weapons inadequate and possibly illegal. In Germany and Turkey they viewed scenes that were particularly distressing. On the runway stood a German (or Turkish) quick-reaction alert airplane (QRA) loaded with nuclear weapons and with a foreign pilot in the cockpit. The QRA airplane was ready to take off at the earliest warning, and the nuclear weapons were fully operational. The only evidence of U.S. control was a lonely 18-year-old sentry armed with a carbine and standing on the tarmac. When the sentry at the German airfield was asked how he intended to maintain control of the nuclear weapons should the pilot suddenly decide to scramble (either through personal caprice or through an order from the German command circumventing U.S. command), the sentry replied that he would shoot the pilot; Agnew directed him to shoot the bomb.
After this incident, Harold Agnew came up with the idea of the PAL. In a discussion of the French need for PALs on their own weapons, Stein and Feaver say this:
France's history has not been characterized by the same orderliness of political succession and civil-military relations as Great Britain's. Indeed, there have even been moments of instability in the nuclear age. During the revolt of the generals against De Gaulle in 1960, for example, the government ordered the detonation of a nuclear device in Algeria so that it would not fall into the hands of the military.

From Andy Anderson
I was a team member for the authentication process using the PAL device. We had to move from site to site while assigned to the 43rd.

The PAL device is the Permissive Action Link. Sometimes called the Kennedy Device. I was one of the two people that had to authenticate the nuclear release authorization.

The PAL device was a shorting plug in the special warheads. It was a combination lock installed at the arming plug location.

The arming plug dictated what type of burst you would get.
•One plug was for a surface mission.
•The other was for a air mission.

A ground burst was set at 600 feet above ground level. The is the altitude that would deliver the most damage for a ground burst. This type of mission was used against ground troops and tanks.

The other type of arming plug was used against aircraft groups of 12 or more aircraft. This plug also offset the guidance system to cause the missle to fly above the target at 600 feet and detonate, causing the burst to take out every aircraft in a 4 mile radius.

In order to control the launch of a nuclear weapon, the PAL device was used. It, when installed, was a shorting plug, that prevented the missle from launching and kept the warhead in a safe condition (i.e.. not armed). When the president gave the ok to fire. An encoded message would come from CINCNORAD with the combination to open the PAL device. This was my job. I opened the PAL, armed the missle with the correct arming plug and punched the fire button. There was no voltage in the PAL. I was just a plug that disabled the launching.

It also served another purpose. If the weapon fell into the wrong hands and they tried to take the PAL device off by hammering, cutting or whatever, the missle would self destruct. This was never told to allies on the custodial sites. It would not detonate with a yield, but would do a HE explosion with a small amount of contamination.

mégtöbb info itt...