Haditechnikai Topic

Ezt mivel etetik? Honnan van lőszer hozzá. Amúgy szerintem ellenőrző pontokra még jó is lehet, lehet a víz hűtés jobban bírja a hosszú sorozatokat. Mindenesetre hihetetlen, hogy nincs elég PKM-ük. Az szerintem még nekünk is kazalban áll.

Az a lövegpajzs mi ellen védi meg mai viszonylatban?

Egyébként ezek a fegyverek a modern hadviselésben nem a legideálisabbak. Nehezek, körülményes a telepítésük romokra, sziklákra. Illetve a gyors helyzetváltoztatás mint olyan egyenértékű a felszerelés hátrahagyásával fejvesztett futással.

Telepített védelemre kiválóak.

Némi kis érdekesség. Az ukránok elővették a múzeumból a fegyvereket aktív használat céljára 😊

Megint leesett két gép. Az index meg javította a "2. VH.-s" megnevezést.

Azok a feldolgozas es kitermeles soran keletkezo - gyakran veszelyes - mellektermekek.

Azok a nagy fekete tavak valami szutykot tárolnak?

a szomorú igazság az, hogy még így is nehéz nyereségesen kitermelni ezeket a fémeket Kínán kívül...

Az ezzel kapcsolatos kinai kornyezetszennyezes helyzeten meg is latszik, hogy mivel sporolnak leginkabb...

Banya a PRC-ben:


Banya a USA-ben:

Világverők voltak. Az 1980-as években nagyon előrehaladott állapotú szilárdtest lézer és gáz-gerjesztéses lézerfegyver fejlesztéseik voltak. Azonban az 1980-as évek végére, 1990-es évek legelejére ezek a programok a pénzhiány miatt leálltak. A 2000-es évek második felében egynémely programot lassacskán elkezdtek feltámasztani, de a programok pontos állása nem ismert. A két véglet között minden lehetséges, tehát akár az is, hogy ezek alig több, mint látványos kudarcot, és az is, hogy fél lépésre vannak a harctéren bevethető fegyverektől.

Ezzel együtt a nyugati lézerprogramok jó lenyomatot adnak a problémákról. A szovjet/orosz lézerfegyvereknél nagyon ügyelnek arra, hogy a teljesítményről ne beszéljenek. Az Omega-2 képessége 20-30kW közé tehető, ami szilárdtest lézertől nem rossz, kémiai lézertől viszont szerény. Az amerikaiak az 1980-as években arra jutottak, hogy a szilárdtest- és gáz-gerjesztéses lézerek (mint az Airborne Laser Lab program) fejlesztése rövid távon zsákutca, a nagy teljesítményű lézerekhez a kémiai gerjesztés az út. Ez volt ugye az ABL program csapásiránya. Ekkoriban (1990-es évek vége, 2000-es évek eleje-közepe) az USAF olyan elképzeléssel élt, hogy a vadászgépek a szárnyaik alatt póttartály-szerűen viszik majd a lézereket (az egyikban az üzemanyag, a másikban maga a lézer), és 6-7 lövés után a levegőben újra tankolják a lézer üzemanyagát, majd megint mehetnek lövöldözni.

A 2000-es évek második felétől kezdve egyre inkább áttolódott a katonai lézerek fejlesztése is a 'fiber lézerek' felé, amely a civil ipar sikereinek köszönhető, akik a 2000-es évek elején a fiber-lézerekkel forradalmasították a lézer-vágást. Ezek a fiber lézerek ritkaföldfémek (helló Kína!*) gerjesztésével nyernek lézernyalábot, egyszerű szerkezetűek, megbízhatóak, és jól skálázhatóak. Az US NAVY ezért állt át rájuk a 2010-es évek elején az addig favorizált szabadelektron-lézerről. Ma a legtöbb nyugati katonai kísérleti lézer fiber-lézer alapú.

Szóval az oroszok világverő képessége ma annyira nem igaz, bár tény, hogy hajdan elég jók voltak.

*A világ ritkaföldfém bányászata elég érdekes vargabetüket ír le. Kína az 1980-as években lépett a piacra, majd hamar felfuttatta a kitermelést, és tette mindezt alacsony árakon, így leverte a piacot, 2000 körülre szinte egyeduralkodó lett. Csakhogy 2007-8 körül Kína elkezdte kihasználni a csaknem teljes monópóliumát, egyfelől felhajtva az árakat, másfelől megmondani, hogy kinek mennyit szállít. Ez odáig fajult, hogy az USA és Ausztrália (függetlenül egymástól) újra elkezdte a ritkaföldfémek kibányászását. A stratégiai okok mögött viszont civil cégekre maradt a kitermelés, és ez picikét balul sült el, ugyanis piaci szinten egyszerűen nem tudnak versenyképesek lenni Kínával (még a megemelkedett árak ellenére sem - szóval az igazság feltehetően az, hogy Kína nem extra profitot zsebelt be, csak a 90-es években dömpingárakon, önköltséggel vagy az alatt adott túl a ritkaföldfémeken, és ezen a gyakorlaton változtatott a 2000-es években, ráadásul a kereslett ekkor kezdett el drasztikusan megemelkedni, szóval ez is kihathatott az árakra). Vagyis mind az amerikai, mind az ausztrál ritkafém-kitermelő cégek konkrétan csődben vagy csődközeli helyzetben vannak..

Sok elemző felhívja a figyelmet a Kínai ritkaföldfém-kitermelés politikai problémáira (ie.: a mikroelektronikától kezdve ugyebár a lézerekig mindenhova kellenek a modern iparban), de a szomorú igazság az, hogy még így is nehéz nyereségesen kitermelni ezeket a fémeket Kínán kívül...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2015.08.23. 13:49:34

Szvsz a technológia átfutása helyett a koncepció megvalósíthatóságát mondhatnánk. A szovjeteknél is állt rendszerbe korlátozottan használható lézer rendszer, mint az 1LK14


1LK14

Az Omega-2 is eljutott a tesztelés fázisába, ahol lassan repülő cél UAV-ket képes volt kigyújtani az 1980-as években (vagyis a szovjetek akkor már ott tartottak, mint a LaWS 2011-ben).



Forrás
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2015.08.23. 13:22:03

A HTKA fórumon akagi folyamatosan városi legendákkal próbálja bizonyítani, hogy az oroszok mekkora világverők lézer technológiában. Mikor megkérdeztem, hogy ehhez képest a tervhez képest hol van ma legalább tesztelésre alkalmas orosz lézer fegyver, akkor sajnos nem kaptam választ...

Szépen látszik hogy egy új technológiának mekkora is az átfutása...
... 1977-es Szovjet tervek point defense weapon-ra:

Egy kis érdekesség az US NAVY jelenlegi fejlesztéseiről, és a közeljövő terveiről.

Csak nagy vonalakban:

-Bőven írnak az EM ágyúk (Railgun) fejlesztéséről. Nagyon jó (kis) képeken látni azt, hogy mekkora kondenzátorokra volt/van szükség az eddigi proto EM ágyúkhoz. Az EM ágyúk fejlesztési irányai terén az első helyen a lövegcső élettartama volt, amely a szöveg szerint tízes nagyságrendű lövésre képesről jelenleg százas nagyságrendre sikerült növelni (szóval ez volt a kerékkötője annak, hogy az EM löveg a Zumwalt-ra kerülhetett volna).
-Az EM ágyúkhoz szánt HVP (Hipersebességű Lövedék) programnál irányított lövedékben gondolkodnak, amely a jelek szerint repeszhatással pusztítana. A demonstráció 2019-ben kellene, hogy működjön mind a löveg, mind a HVP terén.
-Az EM ágyú "mostanában történt tesztelés" (recent testing) oldala törölve lett... 😊

-Az US NAVY a lézerekre rövid távon (ez cirka 5 éven belült jelent) a következőket várja el:
Hajókra telepített lézer: UAV-elhárítás, ISR (felderítő eszközök) elhárítása, támadócsónakok elhárítása
Szárazföldön: UAV-elhárítás (mozgás közben)
Helikoptereken: Man-pad rakéták elhárítása, támadó csónakok elhárítása

-Az US NAVY közép/hosszú távon (10-15 év) a következőre szeretné a lézereket használni:

Hajókra telepített lézer: A fentieken túl rakéta-elhárítás
Szárazföldön: Vállról indítható rakéták elhárítása, C-RAM, vagyis aknagránátok és bombák elhárítása
Helikoptereken: Aknamentesítés és légi célpontok leküzdése
Tengeralattjárókon (periszkópárbócra telepítve): Helikopter-elhárítás, Különleges egységek / Alacsony intenzitású ellenfelek (csónakok)

-A LaWS által tesztelt, és az USS Ponce-ra telepített lézer jelölése AN/SEQ-3, és 30kW teljesítményű

-2018-2025 között szeretnének egy 100-150kW teljesítményű lézert UAV és ISR, valamint támadó csónakok elleni feladatra. Érdekesség, hogy a képen az Arleigh Burke osztályon a felépítmény előtti emelvényen, a Phalanx CIWS helyére rajzolják. De CIWS feladatokra az első körben nem lenne képes a rendszer...

-Az USS Ponce AN/SEQ-3 kezelő rendszeréről egy képet raktak be, feltehetően a kép erősen manipulált, leginkább úgy néz ki, mint egy összehányt prezentáció.
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2015.08.23. 12:05:05

Egy gondolat kísérlet volt a felvetés, hogy még akkor sem megoldott technikailag, ha hagynák a berepülést. A megfigyelendő terület nagyságáról meg ne is beszéljünk. :-)
Mindenesetre kicsit túlbiztosították a dolgot a ruszkik.

Ezek ugye normál esetben bent dekkolnak a garázsukban, és csak balhé esetén rontanak elő...
14. rakéta hadosztály, Joskar-Ola
... szerintem nem azonnal indítani, hanem elbújni.
(valahol dél keletre az erdőben)

Persze a kérdés, hogy az USA, Kína, Korea, vagy valamelyik közel keleti a támadó fél.
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2015.08.23. 11:05:51

Hááátt....Én ezt azért vonom kétségbe, mert ha beérkező ICBM-eket észlelnek, akkor pont, hogy minél hamarabb indítási parancsot kapnak. Ezek az ICBM indítók ugyebár "egylövetűek", tehát nincs értelme a becsapódás utánra tartogatni őket...

A helyzet még ennél is bonyolultabb, ugyanis hiába videózza le egy műhold egy adott pillanatban hogy merre tekereg, mire a koordinátákat elküldöd az ICBM silónak, azt beprogramozzák, az ICBM-et kilövik, repül vagy 45 percet, na addigra ez a cucc simán el tud gurulni olyan messze az eredeti pozíciójától, hogy megússza az első csapást.

(pont erre találták ki)
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2015.08.23. 09:08:40

STAR biztos nem követi a Topol-M féle 'kerekes' ICBM-eket, mivel nem repül, nem repülhet be Oroszország fölé. Ez a műholdakra és a kémekre marad. A műholdak képesek észrevenni egy ilyen monstrumot, hiszen csak a rakéta konténere 22 méter hosszú, és 2,5 méter átmérőjű. A Kh-12 felbontása hozzávetőleg 0,3-0,5 méter, ennél talán jobb, amikor a légkör felső rétegébe "leszúr". Itt jön az, amit Molni említ, mely szerint ma már folyamatosan követik a műholdak pályáját, és tudják az oroszok, mikor repül el felettük olyan helyzetben egy műhold, amely már megláthatja őket. A nehezítés az, hogy a civil műholdakkal is számolni kell, illetve az ellenség "baráti országai" (pl. Japán vagy Dél-Korea) kémműholdjaival. Szóval az ég egyre több szemmel rendelkezik.

Igen, az oroszok amúgy azért telepítették gumikerekes alvázakra az ICBM-eket, mert így nehezebb őket követni, és adott esetben megsemmisíteni. A mai technikai szinten talán egyre nehezebb elrejteni ezeket, de annyira mégse az, hiszen a cél, hogy megnehezítsék ezek követését, azt pedig ilyen módszerekkel meg lehet. Az ellenségnek így sok energiát kell a gumikerekes platformok követésére fordítania - amit statikus indítóállásoknál nem kellene megtenniük. Még egy apró gondolat: egy ICBM indítójárműről nem mondod meg, hogy valódi rakéta van a konténerében, vagy csak egy súlymakett...


Itt a piros, hol a piros 16 keréken...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2015.08.23. 08:40:47

Szerintem is kb. ez lenne a megoldás egy része, a másik meg az, hogy földközeli bemutató műrepülésnél elő kellene írni a minimum rep-órát az adott pilótának az utolsó fél évre. Aki nem tud annyi órát/gyakorlatot begyűjteni konkrétan az adott típuson, az földközelben ne műrepüljön bemutatón, csak vizszintes áthúzásokat, esetleg szolíd emelkedésekkel, fordulókkal. Lehetett ő Eurofighteren vagy Tornadón csúcs-pilóta évi 150-200 repórával, ha a Hunteren csak hétvégi bemutató-pilóta volt évi 30-40 órával (ráadásul a régi masinákhoz még szimulátor sincs!), ez így nem a biztonság csúcsa.

A Kecsó melletti út lezárható, szemre kisebb forgalmú, mint ez volt. Remélem észbe kapnak és szigorítanak a dolgokon, bár szerintem átesnek a ló túloldalára. Az oroszok meg mindig ilyen "oroszosan" kezelték a biztonságot. :-)

Kicsit elvesztettem a fonalat. Én azt állítom, hogy még az E-8 se tudná kiszűrni a kerekes ICBM-eket, nem hogy a műhódok.

Nem ismerem a szabályok att adott airshow-ként de elvileg már most is így van az első pont. A zóna egyes részein nem lehet ilyesmit csinálni. Szó se róla két éve mikor Kecsón az oroszok gépe a közönség felé csinált egy berántást szétváláskor akkor néztem is (és nem csak én), hogy ezt meg hogy képzelték... Mások még egy f betűs szót is odatettek a mondatba...

A második pont is érvényes tudotmmal. Az oroszok produkcióját leszámítva soha nem láttam ilyet mióta repnapra járok és emlékszek rá. Ez cirka 20 év. Lehet, hogy egyes országokban igen, de nyugati országokban Rammstein óta ez egyszerűen fel sem merül.

Airshown nagyon kevés esetet leszámítva semmiféle improvizálás nincs. Én eddig egy ilyet láttam, amikor Bessenyei program nélkül jött és csak gyártotta a sportrepülős flikfalkot, de azokat a programjából ismert blokkokkból variálta és bőven zónán belül volt. Ez leszámítva én mindig csak program szerinti dolgokat láttam, vagy nem közölték velünk, hogy ez programon kívüli volt.

Az angoloknál Fairfordban konkrétan a többségnek (legalábbis régen) a show előtt le kell repülni az előzetesen beadott és elbírált programot. Ha valami nem teszik vagy nem sikerül, akkor nem hagyják jóvá. Olyanra is volt példa, hogy a demo közben parancsolták le a gépet, mert elrontotta és ezek után inkább lehívták a delikvenst. (Asszem Fairfordban baromi szűk hely van repülni.)

A rádiós bepofázás nagyon rossz ötlet, mert a külső személélőnek telemetria nélkül csak szemmértéke van. Ha meg a TB-s balesetet vesszük a külső segítő a rossz telemetria alapján 0 segítséget jelentett volna, mert ő is rossz magasság adatot látott volna. A gépeken meg alapvetően nincs telemetria... ACMI rendszerrel sem műrepülnek és csak ezért senki nem fogja vinni és n+1 országnak nincs is olyan...

Az utolsó mondat kb. igaz, ezért nem értem egyszerűen, hogy egy olyan egyszerű elemi művelet, mint egy leborítást, azt hogyan és miért kell ennyire koppra venni.

Kecsón is túlnyik a kerítésen tudtommal a zóna. Inkább szigorúbban kellene venni bizonyos limitieket. Hogy a faszba lehet úgy elkezdeni a leborítást, hogy ennyire elégtelen a magasság hozzá...? Csak nem itt is elfelejtette kalibrálni a magasságmérőt, mint a Thunderbirsd pilóta? Vagy ennyire nem volt tisztában a sebességével és magasságával és ennyire koppon repült?

Akárhogy nézem, ez így tarthatatlan állapot. Én a repülés szerelmese vagyok, de azért valahol húzzuk meg a határt. Aki arshow-re kimegy, az vállal bizonyos kiszámított kockázatot. De itt teljesen a reptéren kívüli civilekre zuhant a gép.

Mondjuk forgalmas út felett nem kéne engedni a műrepülést.

Ha pilótahiba volt, az előfordult már Szu-27-essel is (Lvivi katasztrófa stb.) pedig az nem is régi.
Hunterrel repült a Patrouille Suisse is, azon a bizonyos taszári repülőnapon is vagy 25 éve. Nem tudom, de egyáltalán nem biztos, hogy itt a gépnek volt bármilyen baja.

szerintem repülni hagyni kéne őket ha jó a műszaki állapotuk, de a különösebb manőverezést már nem engedném.
ahogy egyre távolodunk az adott kor technikájától egyre csak jobb manőverezhető gépeken tanulnak a pilóták és ahhoz szoknak, aztán úgy érezhetik még a régi vason is kiadja, de látjuk hogy most sem sikerült, bár nem kellett sok már az ég felé nézett a gép orra mikor becsapódott 😞

az meg külön tragédia, hogy autóútra esett ahol forgalom is volt, azok mit sem sejthettek 😞

Meg tiltjak az oreg technika repuleset szerintem... Vagy szignifikansan megnehezitik.

Ez nem a légibemutatók éve. Vajon mit kívánnak majd lépni az ügyben?

Újabb katasztrófa hét halottal, Shoreham Air Show, Hawker Hunter ..:-(

www.youtube.com/watch?v=pvHplYmh2f8

Nyertél, ihatsz egy sört (ennyire nem akartam bőbeszédű lenni).

végre még valami amire rosszul emlékezhettem 😄 legalább az meg volt, hogy elhanyagolható volt a szerep.

Nincs lopakodó műhold. A Pentagon pár éve kísérletezett eggyel és amatőr csillagászati eszközökkel követni lehetett. Folyamatosan megfigyelésre real timeban a Kh-11/12 féle cuccok valók. Ezek akkorák, mint a Hubble, egy kisebbfajta busz. Ezeket nem knsz összeírni. Tucatszám kellene ilyennek lenni odafent csak ahhoz is, hogy legalább botrányosan szar szögből mindig legalább egy hold rálásson egy területre.

Ezen felül a holdak úgy működnek, hogy adott területet adott felbontással figyelnek. Nem úgy működnek, hogy 100x100 vagy 1000x1000 km-es területet belátnak 30 cm-es felbontással...

A műholdak valójában csak azt tudják megfigyelni és részeletesen elemezni, amiről legalább kb. tudják, hogy hol kell keresni...

Sőt, szigorúan véve a Me-163 is sugárhajtású, csak nem gázturbiánás, hanem rakéta hajtóműves, de attól még forró és expandáló gázsugár tolta előre...

Itt van egy műhold lista ha már szóba kerültek.
Erről a témáról szerintem viszonylag kevesen tudnának pontos információt adni így rengeteg a találgatás és az UL.
Pl: egy "átlagos" műholdnál a nemzetbiztonsági hivatal gondolom befolyással lehet és eltudom képzelni, hogy háború esetén a hadseregnek van hozzáférése egyes polgári műholdakhoz.
Azért lassan kezd elfogyni a hely 😊 + még ha a szemetet is hozzá tesszük akkor már lassan igazi pajzsunk lesz.

A II világháborúban voltak élesben bevetett sugárhajtású gépek, pl. a Me-262, He-162 német vadászgépekkel amerikai bombázó-kötelékeket támadtak, Arado-234 bombázó (ilyenekkel is támadták a szövetségesek által használható állapotban elfoglalt remageni hidat), az angol Gloster Meteor vadászgép, amit légiharcra ugyan nem vetettek be, de részt vettek a német V-1 szárnyasbombák elleni elfogó-bevetéseken. A háború legvégén az első két amerikai P-80-at is átszállították az olasz frontra, de addigra ott német gépekkel már nem találkoztak. Más kérdés, hogy a repülőgépek össz-mennyiségén belül a sugárhajtásúak darabszáma és a harcászati eredményeik elhanyagolhatóak volt.

Igen, pontosan erre kellettek. A FoFA által megénekelt kiemelt fontosságú interdiction és más bevetések menedzselésére is, hogy kideríthető legyen akkor szinten real time fogalom szerint, hogy a következő támadás honnan várható. Nem arra készült, hogy több tízezres jármű forgalomban megtaláljon és beazonosítson mágikusan egy 5-7 járműből álló áttelepülő SAM osztályt. Erre önmagában ma sem képes...
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.08.22. 20:08:14

Operation Allied Force saw Joint STARS in action again from February to June 1999 accumulating more than 1,000 flight hours and a 94.5% mission-effectiveness rate in support of the U.S. lead Kosovo War.
https://en.wikipedia.org/wiki/Northrop_Grumman_E-8_Joint_STARS

Between 23 Feb-28 Jun 1999, deployed aircraft and personnel to Germany to assist in monitoring Serbian withdrawal from Kosovo.
http://www.afhra.af.mil/factsheets/factsheet.asp?id=11732

The E-8C J-STARS has proved its worth in operations over Bosnia-Herzegovina in Operation Joint Endeavour in 1995, Operation Allied Force in 1999 and Operation Enduring Freedom in 2002.
http://www.spyflight.co.uk/jstars.htm

Amúgy szerintem ezek a cuccok az erdőben támadó WarPact harckocsi ezredek (esetleg konvojok) felderítésére valók. Ha az ellen saját területen csak néhány járművel vonul, nincs esélyük kiszúrni. (pontosabban kiszúrják, csak azonosítani nehéz - tű a szénakazalban)
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2015.08.22. 20:07:12

Forrás kéne arra, hogy egyáltalán volt ott JSTAR... A konvoj mérete is lehet korlátos. Az ODS hadműveletei alapvetően civil területen kívül zajlottak, így könnyű volt rostálni. Az AF meg rohadtul nem. Dani nem a teljes osztályt, hanem csak egy vagy két indítótt vitt magával és azokat sem egyszerre asszem.

Két videó. Az egyik az 1991-es a másik meg a mostani képességekről. Az első videón azért látszi, hogy a traccképzés sebessége és felbontás úgy általánban azért picit más, mint ma. Akkor is úgy ment, hogy a nagy összképet figyelték és, ha valami érdekeset látni véltek, akkor oda SAR-ral rámértek és megnézteék, hogy mi az. Viszont, ha nincs támpontod a SAR-hoz és lassú a comm, akkor hellóbelló...

https://www.youtube.com/watch?v=aHlx97_dj1I
https://www.youtube.com/watch?v=dQIO7-n_Bug

Én most az E-8 Joint Starról beszélek, te nem tudom miről. Valahol olvastam, hogy a jugóknál is tök jól működött, csak a szerbek nem voltak hülyék és nem konvojban közlekedtek. Vagy nálad olvastam, vagy itt mondta valaki, de HPASP-tól van az infó emlékeim szerint.

ezt a BBC meg a Guardian is elcseszte ezek csak agyatlanul átfordították, bár tudhatták volna hogy nem volt 2. vh ban bevetve sugárhajtóműs gép, csak prototípusok voltak.

Szokásos index... II. világháborús, aha.
Utoljára szerkesztette: fonak, 2015.08.22. 18:07:42

A HT összefoglalóban levő F-117 esetleírás nagyon pontatlan. Az egész AF kap majd egy külön kis fejezetet az új változatban.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.08.22. 16:33:12

Nem tudják, mert kevés fotó-felderítő műhold van és a pálya meg olyna, amilyen. Ez egy túl gyakori UL...

Egy év...? Ne túlozzunk már. Irak 1990 augusztus 2-án történt. A Sivatagi Vihar meg 1991 jan 17-én keződöd és február végén véget is ért. Ez barátok közt is alig 4-5 hónap és már dec közepén megvoltak a támadás feltételei, csak biztosra mentek és még küldtek ezt-azt. Az erő nagyaj akkor már felvonult.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.08.22. 16:20:55

De ott repülőről akarták nyomon követni őket és sikerült is, csak kiszűrni nem tudták a célokat a "tömegből", nem? Asszem Molni összefoglalójában van, akinek meg gondolom te mondtad. Mindezt csak azért, mert még ha így se működött, akkor műholdról, egy horror területű országban ahol nem is aszfalt utakon kocsikáznak. De még ha sikerülne is, mivel semmisíted meg őket?

<#vigyor>

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Hoho, ez sem gyenge. Az Egyesült Államok már 1956-ban kísérletezett távirányítású harckocsival. A delikvens egy átalakított M48A1 Patton volt, amire (mindössze) két kamerát szereltek, egyet a sofőr periszkópjára, és egyet az irányzó távcsövére (a technológia megvizsgálására ezt is elégségesnek tartották).


M48A1 távirányítású harckocsi-tesztjármű, vonulási módban, a torony hátrafele nézve rögzítve


A vezetőállás kamerája


A töltőkezelő helyére beépített rádió, erősítő és jeladó

Az irányító személyzet egy M190 teherautón foglalt helyet, és mai szemmel nézve kicsit mókásan fest a 60 évvel ezelőtti "robotechnológia". Az irányantenna mindössze 30°-os szöget fedett le, ebben kellett tartani a harckocsit, a harckocsit irányító két fős személyzet két TV képernyőn át látta a kamerák képét, és gombokkal, illetve tekerőkkel irányította a harckocsit. A rádióirányítás hatósugara nyílt terepen is mindössze 2,5km körül mozgott, erdős terepen ez megfeleződött, hóesésben pedig 900 méter körülre zuhant.


A teherautó és az irányantenna


A monitorok


Ezt látta az irányzó

A fő probléma még sem a távirányító hatótávolsága volt, hanem inkább a kamera technológia korlátai. A kamerákat tönkretette, ha a nap közvetlenül a lencsébe tűzött, tehát a nap felé nem fordulhatott a harckocsi, ha alacsonyan volt. A kamera képen olyan rossz volt, a 25 mérföld per órás sebességgel haladó harckocsi kezelője egy 90 centiméter magas falat csak 5 másodperccel azelőtt tudott kivenni, mielőtt nekirohant volna (ie.: feltehetően a tesztelés alatt ez a baleset be is következett). A képernyőn állati kellett a fényerőn, ha világos vagy sötét tónúsú képet közvetített, mert ha világosra volt állítva, és a kamera által közvetített kép sötét tónusú lett, a képernyőn nem lehetett kivenni a részleteket, így az irányzónak (és a sofőrnek) mindig kézzel állítgatnia kellett a fényerőt. A távolság mérése sem volt könnyű, ugyanis a egyszerűen nem volt mélysége a képnek, érthető okokból.

A löveg csak kézzel volt tölthető, de 100 lövést végrehajtottak vele, az eredmények elég lehangolóak voltak, kb. kétszer annyi idő volt egy célpontra ráálni, mint egy rendes M48A1 erre képes volt, a szóráskép pedig kb. duplája volt a normálisnak, ráadásul a lövedék fényjelzője elvakította sokszor a kamerát, így nem lehetett követni, hogy talált-e a lövedék, vagy sem.

Az utolsó csepp a pohárban a korabeli technika megbízhatósága, vagyis annak hiánya. A 7 hónapos program alatt 17 alkalommal kellett leállni a meghibásodások miatt, ami a legtöbb esetben azt is jelentette, hogy a meghibásodott elemeket le kellett szerelni, és elküldeni Detroitba javítattni.

Szumma szummárium, a program azt hozta ki, hogy szép és jó a távirányítás elmélete, de a technológia 1956-ban még nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy ezt meg is valósítsák...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2015.08.21. 10:20:43

Minden esetre 99-ben éjszaka még gond nélkül közlekedtek a Szerb légvédelmisek, márpedig Szerbia töredéke a SzU-nak...

Először csak egy képet láttam egy új cseh lövészpáncélosról, ami ráadásul tavaly tűnt fel, és a Sakál nevet viselte. Rákeresve meglepve láttam, hogy egy erősen átalakított BMP-2-ről van szó...

Utoljára szerkesztette: Cifu, 2015.08.21. 09:52:55