Haditechnikai Topic

Nah, végre leesett, hogy a kisebb hordozó is jó. Viszont, akkor az lehetett volna a USMC-nek is = F-35B felesleges...

Úgy tűnik lassú irányváltás lesz a repülőgép-hordozókkal kapcsolatban. Az US NAVY két elemzést is készített, hogy mennyire működőképes a jelenlegi szuperhordozókra épülő flottafelállása a kínai veszélyforrások (első sorban tengeralattjárók és ballisztikus rakéták illetve nagy sebességű hajó elleni robotrepülőgépek) ellen. A vizsgálatokról kiszivárgott adatok alapján a US NAVY vezetése finoman szólva sincs elájulva az eredményektől. Az amerikai superhordozókra épülő flottamodel a jelek szerint súlyos problémákkal kell szembenézzen, amire nincs jó válaszuk jelenleg.


A USS Gerard R. Ford tavaly év végén végrehajtott tesztútja közben

A Future Carrier 2030 Task Force (kb. Jövőbeli 2030-as Hordozó-flotta) koncepció azt vázolja fel, hogy lehetne az új kihívásokkal szembenézni a 2020-2030-as évek fejlesztései terén. A koncepció egyfelől békén hagyja a Ford-osztály négy hordozóját (CVN-78 Gerald R. Ford, CVN-79 John F. Kennedy, CVN-80 Enterprise és CVN-81 Doris Miller), de a jelenleg még csak előzetesen megrendelt ötödik egységet, a még név nélküli CVN-81-et lehúzná a listáról. A Doris Millert a jelen tervek szerint 2023-ban kezdenék el építeni, 2028-ban bocsátanák vízre és 2030-ra állna hadrendbe. A pletykák szerint pedig az utolsó szuper-hordozója lenne a US NAVY-nek.

A szuperhordozók és a "hagyományos" jövőbéli hordozók elsődleges feladata a tengeri hajózási útvonalak, konvojok biztosítása lenne. A USS Dwight D. Eisenhower pont egy ilyen feladatot gyakorlatozott nem rég, melyen egy kísért konvoj előtt haladva, komoly tengeralattjáró és ASW eszközökkel megtámogatva "tisztotta meg" a tengert a konvoj előtt a potenciális veszélyforrásoktól.


A USS America 2018-ban, fedélzetén 13db F-35B vadászbombázóval

A feladatra a szuperhordozók viszont túlságosan is nagyok, így egyre több jel mutat abba az irányba, hogy az un. "Lightning-carrier"-ek felé venné a haditengerészet az irányt. A USS America-val tesztelt koncepció olyan F-35B alapú rendszert vázolt fel, amely kisebb és rugalmasabb megoldást nyújt a légi fedezet megoldására. Természetesen CATOBAR megoldás a reális, és F-35C gépekről lehetne szó, de a jelenlegi 60-80 merevszárnyú gép helyett 20-40 gépről lenne csak szó, a hajók vízkiszorítása pedig inkább a 30-60 ezer tonna közé esne. A feltételezések alapján egy Ford-osztályú hordozó árából (~12-14 milliárd dollár) akár 3-4 USS America méretű (annak ára 3,4 milliárd dollár volt) CATOBAR hordozót lehetne megépíteni. A támadóknak így több célponttal és ebből fakadóan megosztott célokkal kell dolgozniuk, míg az US NAVY szempontjából egy-egy flottacsoport elvesztése kisebb csapás lenne, mint jelenleg.

A világ másik felén, Indiában a tengeralattjárók "sűllyeszthetik" el a hordozó-programot. India második hordozója, az INS Vikrant hatalmas költségtúllépésekkel és csúszásokkal kénytelen szembenézni, a 2006-os megrendelésekor 2016-ra szerették volna hadrendbe állítani India első (amúgy olasz segítséggel életre hívott) hordozóját. Jelenleg 2022, de inkább 2023 a reális céldátum. A fő probléma, hogy a Vikrant a maga 40 ezer tonnás vízkiszorításával egyfajta előfutára lett volna a "valódi" hordozóknak, amelyek 60-65 ezer tonnás vízkiszorítással épülnének meg, az elsőnek már neve is van: INS Vishal. A csúszás egyik problémája, hogy a reginális ellenfél Kína már két 65 ezer tonnás hordozóval bír, egyet épít és egy negyedik építése várható. Tehát India látványos késésben van. Ráadásul nemrégiben kínai Shang-osztályú tengeralattjárókat észleltek Indiai felségvízeken, amely nagy botrányt okozott haditengerészeti körökben. A másik probléma, hogy India legfőbb ellenfele, Pakisztán nemrég komoly tengeralattjáró-fejlesztésekbe fogott.


India jelenlegi és tervezett atommeghajtású tengeralattjárói

India saját atomtengeralattjáró programja pedig kezd lendületet venni: az Arihant-osztályú SSBN-ek közül az első egység hadrendben áll, a második jelenleg a tesztút fázisában van, két további egység pedig építés alatt áll. Az Arihant ugyanakkor mai szinten nézve elavult technológia, de már fejlesztés alatt van az S-5 jelölésű utód, amely jelentős technológiai ugrást képvisel, illetve a bázisán készülne a Future Attack Submarine (FAS) néven illetett vadásztengeralattjáró-program is, amelyből hat darabot szeretnének. A jelenlegi tervek szerint FAS első egységét valamikor 2023-2024 körül kezdhetik el építeni, és 2030 előtt hadrendbe állhat. Viszont a költségvetési vitákban egyre sűrűbben kerül az INS Vishal és a FAS program egymás mellé, és a hírek szerint az utóbbinak van nagyobb támogatottsága...

A rakétának azért van tömege, meg a forgás sem csak azért van, hogy megspóroljanak két kis szárnyat. De tény, hogy van egy kis lötyögése.
Ha metisz származékot néz az ember hátulról, ami nagyon kóválygósnak néz ki, az azért csalóka mert az egyik szárny végén van a piropatron, hogy megspórolják a rakettából a girót.

Semlegest úgy csinál, hogy ide oda vált. A rakettya forog, amikor a szárnyak vízszintesek, akkor magasságban korrigál, amikor függőlegesek akkor oldalban.

Más szóval soha nem repül ez a rakéta sem egyenesen. :)

"Ami még érdekes, hogy a kumulatív töltet előtt van a meghajtó, így a rakéta hajtás nem a fenekén tolja hanem az oldalán két kisebb nyíláson keresztül."

Nincs ebben semmi szokatlan, a szovjet/orosz 2+ generációs IPTR-ek általában így készültek, 2-3-4 oldalsó fúvókával. Gondolom az eredeti oka az lehetett - legalábbis az egyik - hogy hátul kellett a hely az infrareflektornak. A kumulatív töltet később került háta, a hosszabb fókusztáv eléréséhez, meg valószínűleg a később bejött előtéttöltetnek is távot kellett adni. az első pici kumulatív tölteteknek csak a reaktív blokk elműködtetése volt a feladata.

"A fémkosáron lévő három érintkező ide csatlakozik"

Igen, ez elég egyértelmű, csak a miértjére nincs sok tippem. Biztos nem a bevizsgálás miatt, hanem valami kilövés előtti/közbeni dolog lehet. Talán ez indítja a fedélzeti aksit. A rugós megoldású rúd is érdekes, egyetlen tippem, hogy a gránátnál sokkal gyengébb burkolatú rakattát ez tartja a töltőűr elején és nem a bepréselt gyűrű.

"Az F-es verzióknak az orrukban is van két szárnyacska, M-nk nincs."

Kell lennie, különben hogy irányítaná magát? Legfeljebb a maketteken amit kitesznek nem csinálták meg. Ha fúvókákkal irányítanak annak lenne nyoma, értelme viszont nem sok. Ha meg hátul a szárnyakon annak látszódnia kéne.

"Itt egy oldal ahol az irányítás is rajta van, érdekes ahogy a torlónyomás vagy mifene segítségével mozgatja az első szárnyait."

Ugyanez az elv a metisznél is. Az okosok azt mondták, hogy a korábbi elektromágneses megoldásnál sok volt a hibalehetőség ezért álltak át erre a sokkal egyszerűbb levegős megoldásra. Itt csak egy elektromágnes van, a levegő vagy erre vagy arra megyen, a kormánylapátoknak üzem közben csak két szélső állásuk van. Semlegest úgy csinál, hogy ide oda vált. A rakettya forog, amikor a szárnyak vízszintesek, akkor magasságban korrigál, amikor függőlegesek akkor oldalban.

Ez a HK-s link miért nincs kint publicban sehol? A képek eredeti forrása egyébként honnan van a 2008-as magyar tesztekről?

A jelek szerint azért néha az amerikaiaknak is gondjai vannak a tengeralattjárók zajcsillapító borításával: a USS Colorado (Virginia Block III. osztály) most februárban:

Napi HiSutton érdekesség: 1961-ben az US NAVY és a General Electric egy külső nukleáris meghajtó-modult vázolt fel a jövő tengeralattjárói és hajói számára. A konténerszerű kiképzésének hála egyszer használatos a kiképzése (ha a nukleáris üzemanyag lemerült, lecserélik a modult), effektíve egy forralóvízes reaktor, ami rögtön egybe is van építve a gőzturbinával, a hűtésről és a gőzkondenzációról pedig a tengervíz gondoskodik. A sugárvédelem viszonylagos fogalom volt, némi sugárvédelmet biztosítottak, és úgy vélték, hogy mindössze másfél méternyi biztonsági távolságot tartani elégséges lesz ahhoz, hogy maradandó károsodás ne legyen. A legkisebb megoldás mindössze 12 tonna volt, és 3700 lóerőt adhatott le 6 hónapig. A nagyobb, 15 000 lóerős változat tömege is mindössze 215 tonna volt a tervek szerint, a 30 000 lóerős változat pedig alig több: 245 tonna. A modul használható tengeralattjáróknál, hadihajóknál és szárnyashajóknál is, utóbbiaknál egészen félelmetes hatótávolságot biztosítva nagy utazósebesség mellett.



A GE számításai szerint az amúgy 3075 tonnás Skipjack-osztály alapján két ilyen külső modullal mindössze 2000 tonnásra csökkenthető, miközben az elérhető sebesség elérné vagy akár meg is haladhatná a 38 csomót. A program végül elsikkadt, a tengeralattjáróknál a nagy sebesség helyett a csendesebb haladás lett a fontosabb, így többek között a gépészet elszeparálása a tengertől. A 601B erre nem nyújtott megoldást...


Egy korvett vagy fregatt méretű hajó 4db külső 601b hajtóművel


Egy Skipjack-szerű tengeralattjáró két külső modullal

Feltételezem a tandem miatt kellett hely/idő a két töltet közé, meg hátul teljes szélességű lehet a töltet.

Ami még érdekes, hogy a kumulatív töltet előtt van a meghajtó, így a rakéta hajtás nem a fenekén tolja hanem az oldalán két kisebb nyíláson keresztül.
Van belőle sok változat pl, itt ha jól látom az orrészében is van egy kisebb kumulatív töltet

Érdekes, elvileg van egy kisebb kupak ami védi az optikát és van egy nagyobb ami szárnyakat tartsa a helyén meg úgy tároláskor, betöltéskor is védheti.
Lőszerek slide show



Az F-es verzióknak az orrukban is van két szárnyacska, M-nk nincs.
9M119M


9M119F


9M119F1




A fémkosáron lévő három érintkező ide csatlakozik

Bastion link


Itt egy oldal ahol az irányítás is rajta van, érdekes ahogy a torlónyomás vagy mifene segítségével mozgatja az első szárnyait.
link



Itt egy rajzos mi micsoda (van több oldal is felül vagy alul lehet lapozgatni)
link

Utoljára szerkesztette: ximix, 2020.03.09. 13:13:22

Köszönöm. Pedig néztem a PDF-ed, de attól sem lettem okosabb. Eddig.

A Reflex optikáját szerintem a rakéta hátsó részén lévő fémcsésze védi, nem a kosár. Azon amúgy is átfújna az égő lőpor. A cső elhagyása után eshet le a csésze, nyílnak a szárnyak és kezdi meg a működését az optikai érzékelő.
Amúgy szépen látszik a két rakétán a ruszki páncéltörő rakétatervezés fejlődése. A kobrának arányaiban nagy műszerblokkja, kisméretű kumulatív töltete és viszonylag rövid fókusztávját váltja a Reflex sokkal kisebb műszerblokkja, a maximális lehetséges átmérőre kihozott kumulatív töltet és a sokkal nagyobb fókusztávolság, amit megtámogattak a gyűrűs kialakítású menethatóműházzal is. Nagyjából mintha a hordozható Fagot és MetiszM rakétákat vetnénk össze.

Szubjektíven...
A T-64A forradalmi harckocsi, ami megteremtette az MBT koncepciót, ugye kihagyta a töltő kezelőt, és automata töltőberendezéssel helyettesítette, ami külön tárolta, és töltötte be a gránátot, és külön annak hajító töltetét.
T-64B esetén a fenti koncepció hátrányai is megjelentek.
Egyrészt a töltő limitálta a nyíllövedék hosszát, ami egyben limitálta annak páncélátütését...
... másrészt amikor felmerült a harckocsi lövegből indítható rakéta ötlete, akkor kiderült, hogy a rakéta nem fér bele a töltőbe. (túl hosszú)


A Kobra rakéta így félbe lett vágva, és csak a töltési folyamat során kerül a két része csatlakoztatásra.
Balról jobbra haladva
- sárga kivetőtöltet
- rádióparancs vevő, és irányító automatika (ez a fenti kettő a normál gránát kivető töltete helyére kerül a töltőberendezésbe)
- zöld menethajtómű (ez a lenti kettő a normál gránát helyére kerül a töltőberendezésbe)
- sárga/piros kumulatív harci rész

Maga a Kobra rakéta rádióparancs távirányítású, hogy felfelé mutató csőből lehessen indítani, így az indításkor keletkező felvert por, nem zavarja a cél követését.
Mivel a T-72-es másféle töltőberendezéssel készült, így ott a Kobrát nem lehetett alkalmazni.
Mivel a T-80B a T-64B-n alapult, így ott volt Kobra.


T-72B-nél alkalmazott Reflex rakéta egyszerűbb laser-beam-rider, így a kivetőtöltet előtt egy rúdon lévő kosár védi a rakéta hátrafelé néző optikáját a kivetéskor keletkező füsttől/lőporszemektől/tűztől.

Többet erről innen:
http://www.mediafire.com/file/pdi8bkzp2jar5f2/MBTs.pdf
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2020.03.09. 09:33:37

Az oroszok azt állítják, hogy 5db Bayraktar TB drónt lőttek le. Tehát lehet, hogy valóban az történt, hogy lelőttek pár TB-t, de közben a többi drón elég közel jutott a rakétaindításhoz...

Az orosz harckocsibol indithato atgm-ek hogy vannak kilove? Az tiszta, hogy van egy raketa hajtas ami akkora mint a hk lovedek (?). A kiveto toltet (?) viszont valami fura tavtarto szeruseg. Feltetelezem ez egy indito toltet ami felgyorsitja a raketat es utana indul a menet hajtomu, mint pl egy MANPADnal.

Ezt en sem ertem. Az itolsot kizarnam, mert addigra mar tobb torok dront lelottek. Az utolso bukra azt irjak hogy mukodhetett, de lehet uresre lotte magat. Bennem az is felmerult, hogy mastol kaptak buk pozikat a torokok.

Nekem ez azért furcsa, mert a Barakter TB a 12 m -es fesztávával elég nagynak tűnik ahhoz, hogy a Buk messziről kiszúrja, a MAM-L pedig elég kis hatótávolságúnak ahhoz, hogy mélyen be keljen menni a Buk HMZ -jébe.
Most akkor EW -vel ennyire elnyomták a légvédelmet, vagy olyan sok célt emeltek a levegőbe, amit már nem tudtak a szírek leszedni, esetleg a szírek annyira nem számítottak a támadásra, hogy egyszerűen nem indítottak rakétát akkor sem amikor már kellett volna?

Én is tévedhetek, csak jeleztem, hogy én így tudom.

Sorry, ahol a képet találtam, ott Buk-M1-et írtak, én meg ellenőrzés nélkül átmásoltam. My Bad...

Szíriának tudtommal csak Buk-M2-je van.

Ez korábbi történet, de attól még mintája annak, hogy néz ki egy modern SEAD: a törökök UAV-okkal és EW járművekkel derítették fel a szír légvédelem Pancír és Buk-M1 egységeit, majd UCAV-ok semlegesítették őket. A némileg meglepő, hogy itt nem az Egyesült Államokról, Izraelről vagy Oroszországról beszélünk, hanem Törökországról, tehát a középhatalmak is már itt tartanak...



//www.youtube.com/embed/_Q3vKrdGhxA

20db Martlet LMM egy Lynx szárnycsonkjai alatt, ugyan csak CGI kép, de a Royal Navy 2021-ben hadrendben szeretné már látni. A terveik szerint ezzel a megoldással vennék fel a versenyt a kis méretű felszíni támadó csónakok ellen.

Lehet, hogy belelapozok majd az egyikbe.

Amikor először játszott ezzel a szimulátorral azt mondta, hogy sokkal jobb, mint amikkel a Navyban szimuláltak.

Jó videók! <#eljen>

Ez meg egy kis nosztalgia: Il-76MD (ami ugye egy tehergép) légibombát dob és földi célterületetet szór meg a farok-gépágyúval.

//www.youtube.com/embed/kF0pqFJ2SuM

//www.youtube.com/embed/wae9YzQXJAQ

Jó arc a muki, jó hogy rátaláltam. =)

//www.youtube.com/embed/Fhm9TpTVW3A

Kicsit off, de gondolom azért még idefér.

Sajnos Zs katnak tűnik. A CGI szintje meg olyan, hogy leesik a képernyőről minden. Nem vicc, ennél majdnem hihetőbb volt a Das Boot kinézete.

WoW. Várós...

A Japán Önvédelmi Erők PR videója. Na Molni, kb. ilyen egy White Book alapja: célok, a célokhoz szükséges eszközök illetve a kiképzés-fejlesztés összhangja:

//www.youtube.com/embed/4f5PgrFTDL8

milyen brutálok az Uboot-ok
//www.youtube.com/embed/SQNDIjrGpS0

Az majd kiderül, a FARA tender öt indulója (AVX/L3, Textron (Bell), Boeing, Karem Aircraft és a Sikorsky) közül idén választják ki melyik kettő építheti meg a prototípust, hogy aztán 2023-ban győztest hirdessenek.

Az eddig is megoldható volt, ennél olcsóbb alternatívákkal is. Ettől persze nem hülyeség... :)

Ohh, köszi ez is érdekes, de én a bőing helire kérdeztem, hogy az armi akarja-e. ;)

Na de térjünk át arra hogy mi lenne ha ezt a védelmet járműveken használnák pl egy autó vagy apc motorjának extra védelméhez.

Egy kis érdekesség: az Olasz hadiflotta 2. világháború utáni megújulásának mintája a Giuseppe Garibaldi könnyű cirkáló átépítése lett rakétás cirkálóvá (Missile Cruiser). Az 1936-ban vízre bocsátott 11 350 tonnás, 10db 152mm-es ágyúval felszerelt hajóegység a II. Vh-t is végigharcolta mindkét oldalon (az 1943-as olasz kiugrás után a szövetségesekhez állt át). A háború után hadrendben tartották, de csak kisebb módosításokon eset át, például ellátták radarral. 1953-ban kivonták az aktív szolgálatból, és elkezdték az átépítését rakétás cirkálóvá. Az átépítés nehézkesen indult, mivel nem volt egyértelmű, hogy milyen rakétarendszert kapjon, végül különleges egység lett: a RIM-2 Terrier légvédelmi rakétarendszert kapta meg, egy kétkaros állvánnyal a hátsó ágyútornyok helyén. Az elülső tornyokat is lecserélték, 2x2 ágyúsakra, amelyekbe 135mm L/45 lövegek kerültek, illetve 76mm-es kettős célú ágyúkat kapott. A legkomolyab újdonság viszont a tatrészre beépített négy darab Polaris ballisztikus rakéta-tubus volt. Az US NAVY-n belül nagyon komoly vita ment, hogy a ballisztikus rakétákat hogy kezeljék. Egymásnak feszültek a repülőgép-hordozó-pártiak (mint Thomas Hinman Moorer, akik értelemszerűen atombombázókat akartak látni), a tengeralattjárók terén ugye Rickover admirális volt a fő hangadó, míg a felszíni hajóknál a Aerligh Burke, Elmo Zumwalt és még néhány admirális próbálta terelni a fejlesztéseket. Igazából még az sem volt tiszta, hogy mi lesz az atomtölteket hordozó eszköz (ember vezette bombázó, robotrepülőgép (Regulis I. és II. ugye) avagy ballisztikus rakéta (Polaris). Végül a Regulus programot elengedték, mivel nem volt kellően megbízható, a Polaris rakéták pedig mivel "lelőhetettlenek" előre léptek. A tengeralattjáró és felszíni hajó lobby egymásnak feszült, különféle tervek készültek a Csatahajók és Nehézcirkálók átalakításáról arra, hogy 4-8-16db Polaris rakétát helyezzenek el rajtuk. Azonban a terveket végül Rickover szívós küzdemelben (képletesen) megtorpedózta, De ettől még a technológia adott volt, és az Olaszok érdeklődtek utána. Az USA ekkor még nem döntötte el, hogy az atomfegyvereket kiadja-e a kezéből, de más országok területét használták "felvonulási terepként", az olaszokhoz 30db Jupiter rakétát telepítettek 1960-tól.

Az USA britekkel mentek az együttműködések, egy időben még az is felmerült, hogy a Franciaország, Olaszország és Németország együtt dolgozza ki közös nukleáris programját, végül erre politikai okokból nem került sor (de Gaulle megunta a gittrágást, és közölte, hogy egyedül folytatják, a Németek el is engedték a dolgot (az amerikai nukleáris bombák "kölcsönzése" volt a megoldás), az Olaszok viszont úgy gondolták, hogy nem lenne hülyeség a saját nukeláris elrettentő erő. Így kanyarodunk vissza a Giuseppe Garibaldi-hoz. A tatrészre szerelt 4 tubus végül sose kapott amerikai rakétát, mert az amerikai politika úgy döntött, hogy nem osztják azt meg. Egy indítási teszt történt egy súlymakettel (erről kép lent), de tovább nem jutottak. Ellenben 1971-ben megkezdődött az Alfa program, ami egy olasz ballisztikus rakéta kifejlesztését célozta. Az Alfa lehetett volna hajóról illetve tengeralattjáróról indítható is, és teljesen az Olasz Haditengerészethez tartozott (a San Marco program keretében, hivatalosan műholdak pályára állítására képes rakétán dolgozott az Olasz légierő, ami "adott esetben" ballisztikus rakétaprogramként végezhette volna). A rakétának három tesztje volt egy tengeri platformról, de végül 1975-ben az ország aláírta a Non-Proliferation Treaty (NPT), és felhagyott a nukleáris elrettentés koncepciójától (egyébként ez leginkább az Olasz Szocialista Párt propaganda-hadjáratának volt köszönhető). A Guiseppe Garibaldit viszont még 1972-ben kivonták a szolgálatból...

Armynak a lényeg, hogy legyen minnél konnyebb és fogja a 7.62t. BMG szökőévente jön szembe nem fognak rá készülni.

- Meghalni más mint hogy harcképességed 0ra esett. Nagyon más
- Nem ritka hogy szegycsontörésnél súlyosabb sérüléseknél se esik valaki harcképessége 0ra. Nem ritkán. Nagyon más minthogy átment rajta a bmg.
- Ha egyszer eltalálnak és lerogysz, lefekszel utána nem biztos hogy a másodszorra is eltalálnak. pl lerogysz takarásba. És nincs kizárva, hogy még egy másodikat is megfog.

btw volt az OTVnek, majd az IOTVnek értelme? Ott is volt bordatörés...

Ami érdekes, hogy elég könnyedén emelgetik a nem is olyan kicsi darabot, szóval annyira nehéz sem lehet mint gondoltam.

Szvsz még az általam berakott második videóban lévő sincs 2kg, ami így nem sok, de egész nap cipelni nem kevés azért.
Egyébként inkább a vastagságuk feltűnő, van vagy 4-5 centi körüli...

Ha az .50-es ap-t nem is bírja annyira, mindenesetre jelzi, hogy nem csak a fegyverek átütőereje javult az elmúlt években hanem a mellények betétei is.

A kard és a pajzs versenye megy tovább. :)

Van amúgy ilyesmire igény az Army részéről? Mintha lett volna megint egy tender, tán pont itt olvastam, lehet pont tőled.

Tudomásom szerint nincs. A mellények fejlesztése folyik, de legutóbb épp a mellény (és kiegészítők) tömegének csökkentése volt a cél a Modular Scalable Vest (MSV) programmal (ami egy korábbi mellény átszabása kvázi).

Értem, hogy azonnal megförmedsz, ha nincs egy ilyen rajtad és mellbekapod a BMG-t, de ha rajtad van és eltörik x bordád, akkor a harcképességed leesik a 0 közelébe.

És ha egyszer el tudtak találni .50-essel, erőd és mozgékonyságod "teljében" akkor semmi akadálya nincs, hogy még 1x eltaláljanak, miközben levegőért kapkodsz térdre rogyva a fájdalomtól.

Ráadásul nem csak mesterlövészek lőnek BMG-vel, hanem elkaszálhatnak LMG-vel is .50-essel. Akkor pedig sorozatban jönnek a lövedékek.

Ha BMG átmegy melkasodon sok kérdés nincs. Ehez képest egy szegycsont+borda törésbe nem szoktak meghalni. Amiért az egésznek sok értelme nincs, hogy bakáknál ritka az ilyen kaliber bőven elég átlagbakéra az IOTV.
....először kb 10éve dobtam fel a témát, hogy az OTV/IOTV sztem elég komoly előrelépés a 7.62x39et közelről is fogja, messzebbről a 7.62x51et is. Esetek nagyjába csonttörés/repedés sincs csak kék folt/fájdalom.
Innen arc/nyakra kell célozni találni ami egy nagyon pici felület....

sztem az új köztes kílbernél is emiatt ennnyire eltúlzott. izgi a merre tovább.

Van amúgy ilyesmire igény az Army részéről? Mintha lett volna megint egy tender, tán pont itt olvastam, lehet pont tőled.

Így a kamut a'szem ki is zárhatjuk az világos, viszont nekem úgy tűnik, hogy a többi videón nem sikerült előbányászniuk sértetlen lövedéket. Lehet az elsőn is valamit benéztem.
Ami érdekes, hogy elég könnyedén emelgetik a nem is olyan kicsi darabot, szóval annyira nehéz sem lehet mint gondoltam.
Ha az .50-es ap-t nem is bírja annyira, mindenesetre jelzi, hogy nem csak a fegyverek átütőereje javult az elmúlt években hanem a mellények betétei is.

A Boeing féle FARA (felderítő- és harci) helikopter tervezet, nagyon áramvonalas testtel és toló-légcsavarral:

Van még fent pár hasonló videó:

//www.youtube.com/embed/FsF8MLL-dns

//www.youtube.com/embed/loPSYWJyGjY

Én is azon a véleményen vagyok, hogy ez inkább elméleti szintű védelem lehet. Persze, megcsinálták, mert meg lehet. A találatot túlélheted, igen, legfeljebb pár hét kórház a csonttörések és zúzódások miatt. De a gyakorlati értelme kevés.

Nem t'om, de nyilván nagyobb eséllyel mint nélküle. Amúgy értelmét nem látom. Valószínűleg km-es távon már nem lenne ekkora horpadás, de ezzel együtt sem értem mi a célja ennek a mellénynek. Vagy nagyon-nagyon nehéz, vagy nagyon kis részen véd, de ott .50 bmg kaliberig. Utóbbi esetben mi az esélye, hogy pont ott talál el? Talán ha a nagy valószínűséggel halált okozó helyek 50%-át? Vagy még annyit se. Nyilván máshol meg semmit se véd, mert akkor meg a tömeg száll el a hordhatatlanig. Igazából két magyarázatot tudnék kiötleni, az egyik, hogy amerika, csináltak egy ilyet mert megtehetik, hogy ilyesmire költenek és szeretik az extrém dolgokat. A másik, hogy kamu az egész.
Utoljára szerkesztette: kiskorúbézoltán, 2020.03.03. 12:03:57

Azt én is néztem.

Milyen eséllyel lehet egy ilyen találatot túlélni? Valószínűleg szegycsont meg fél tucat borda törése lenne a harcosnak.