Haditechnikai Topic

X-35/F-35 JSF

Elõször is az elnevezésrõl: az X-sorozat 1947-tõl kezdve a NASA és a USAF kísérleti repülõgép-sorozata. Egy új típus prototípusának az YF, YB, stb. típusjelzést szokták adni. A JSF-program gépeinek ettõl eltérõen X-es típusjelzése van. A pályázó repülõgépgyártóknak ugyanis elõször nem igazi prototípust kellett készíteniük, hanem ún. "concept demonstrator"-t, amely bemutatja a technológia-elképzeléseiket, különösképpen is a függõleges fel- és leszállás megoldását. Ennyiben pedig kísérleti gépek.

A JSF program: 1993-ig két különbözõ harci repülõgép-program futott egymástól függetlenül: az Advanced Strike Aircraft (A/F-X -- fejlett csapásmérõ repülõgép) és a Multi-Role Fighter (MRF -- többfeladatú harcigép). Akkor a hadügyminisztérium összevonta a kettõt, valamint a DARPA Advanced Short Take-off and Vertical Landing (ASTOVL) programját, amibe bevonták a brit haditengerészetet is, és a programnak a JAST (Joint Advanced Strike Technology) nevet adta. Ez a program 1993-ban a következõ követelményeket fogalmazta meg az új harcigéppel szemben:

- képes legyen utánégetõ nélkül is hangsebesség fölötti sebességre (supercruise), de maximális sebessége 2 mach alatt lehet
- egy hajtómûve legyen (olcsóbb, kisebb lehet a gép)
- jobban manõverezzen, mint az F-16
- méretei és tömege nem lehet nagyobb, mint az F-18-asénak
- képes legyen két 900 kg-os bombát és két AMRAAM rakétát belsõ térben hordozni
- további 5,5 tonna fegyvert lehessen a szárnyai alá függeszteni
- radarvisszahngja -30 dB alatt legyen (mint egy golflabdának)
- szolgálati hatósugara belsõ fegyverzettel és póttartályok nélkül legyen több, mint 1000 km
- legyen képes a rövid felszállásra és a függõleges leszállásra (STOVL)
- sérülésállósága kisebb legyen, mint az A-10-esé

1995-ben az elképzeléseket tovább finomították és ismét átnevezték, innentõl kezdve hívják JSF-nek (Joint Strike Fighter -- közös csapásmérõ harcigép). A hadügyminisztérium legfõbb követelménye az alacsony ár volt, mivel a hidegháború végével minden évben jelentõsen csökkentették a "védelmi" kiadásokat (ez 2004-tõl alaposan megváltozik). A vadászgépek fejlesztése és sorozatgyártása a 90-es évekre rendkívül drágává vált. Hogy csak két példát említsünk: az F-117 a 80-as években 45 millió dollárba került, az F-22 már több mint 100 millióba fog kerülni. Az alacsony ár érdekében a három fõ fegyvernem számára -- légierõ, haditengerészet, tengerészgyalogság -- ugyanazt a repülõgéptípust kellett választani, persze kisebb változtatásokkal. Ilyen gép utoljára az F-4 volt. A nagyszámú rendelés pedig lehetõvé teszi az ár csökkentését. A gép egy sor jelenlegi harcigépet fog leváltani: F-16, A-10, F-14, F-18, A-6, AV-8B, ezen kívül exportra is szánják, tehát ha a típus sikeres lesz, továbbfejlesztéseivel együtt legalább 20-30 évig gyártani fogják.

Az elõzetes pályáztatás során a McDonnell-Douglas, a Lockheed és a Boeing koncepciója volt a legígéretesebb, ezért õk kaptak megbízást a részletes tervek elkészítésére. Végül a Lockheed és a Boeing építhette meg "concept demonstrator"-ét, két gépet, amely bemutatja a USAF-nek, a USN-nek és a USMC-nek szánt verziókat. Közülük 2001. október 6-án az amerikai hadügyminisztérium a Lockheed repülõgépét nyilvánította gyõztesnek. A Boeing X-32-esét egy külön oldalon mutatjuk be, az X-35 itt következik.



X-32 és X-35

X-35

Fejlesztés: 1996-ban kezdték el készíteni a koncepció-bemutató gépeket. A Lockheed a versenytárs Boeing szokatlanul kinézõ gépével szemben tulajdonképpen az F-22 kisebb testvérét készítette el, persze a speciális követelményeknek megfelelõen. A hajtómû is az F-22 hajtómûvén alapul, a levegõbeömlõ nyílásai szintén a törzs két oldalán, alul vannak elhelyezve. Hogy a szerkezeti tömeget minimalizálják és az összeszerelést leegyszerûsítsék, a szárnyakat a törzzsel egybeépítették. A szerkezet legnagyobb része természetesen kompozit. A radarjel csökkentése érdekében a szárnyak és a vezérsíkok be- és kilépõéle azonos mértékben nyilazott. A pilótafülke és a törzs oldala hajlított. A pilótafülke, a futómûakna és a fegyverkamrák varratai fogazottak. A pilóta dolgát megkönnyítendõ oldalra helyezték a botkormányt és a tolóerõszabályzót. Számos fejlett technológiát vettek át az F-22-estõl, ennek ellenére egy viszonylag olcsó harcigép. Az igényeknek megfelelõen három verzióban készítették el: A: hagyományos módon fel- és leszálló vadászgép a USAF részére; B: STOVL változat a USMC és a brit haditengerészet számára (az A-ból alakították át, miután végeztek annak tesztjeivel); C: hagyományosan fel- és leszálló változat a USN számára. A különbözõ típusok alkatrészei 70-90%-ban megegyeznek. A Lockheedon kívül fõszerepe van a fejlesztésben a Northrop-Grummannek, amely nagy tapasztalatokkal rendelkezik a hajófedélzeti integrációban, az avionikában és a lopakodó technológiában, valamint számos fejlett gyártástechnológiában. A BAe a STOVL technológia szakértõje, valamint a törzs és a szárnyak integrációjáért és a vezérsíkokért és a szárnyfelhajtó rendszerért felelõs. A Pratt & Whitney és a Rolls Royce a hajtómûveket fejleszti. A General Electric is lehetõséget kapott egy hajtómû kifejlesztésére, amelyet F-136-GE-100 típusjelzéssel el is készítettek és tesztelnek. A gépek 2000-re készültek el. A koncepcióbemutató fázis (CDP) tesztjei 2000. október 24-én kezdõdtek (az X-35A elsõ felszállása) és 2001 augusztus 6-án fejezõdtek be. Elõször az X-35A-t tesztelték, aztán amíg azt átépítették STOVL-képességûre, a C változatot, végül az elkészült B-t. MIndhárom változat rendkívül megbízhatónak bizonyult. Miután 2001. október 6-án kiválasztották az X-35-öst mint a JSF-program gyõztesét, elkezdõdött a rendszerfejlesztõ és bemutató fázis (SDD), amelyben 22 gépet gyártanak le földi és repülési tesztekre, valamint az elektronika, fegyverzet kifejlesztésére, tesztelésére. Ezek lesznek a tulajdonképpeni prototípusok. A tesztek 2005-ben kezdõdnek az Edwardson. Ebben a szakaszban számos új ország is beszáll, többek között Ausztrália, Kanada, Olaszország, Norvégia, Törökország és várhatóan Izrael és Szingapúr.

Függõleges fel- és leszállás: a függõleges emelõerõt egészen új módszerrel hozza létre, amely ötvözi a Harrier, és a Jak-38, illetve Jak-141 megoldásait. A pilótafülke mögött egy nagyon elmés berendezést helyeztek el: egy légcsavart, amelyet a hajtómû hajt meg egy tengelykapcsolón keresztül. Lebegéshez kinyitják a modul felsõ és alsó ajtaját, rákapcsolják a hajtómûvet a légcsavarra, ezzel együtt a hajtómû fúvókája is lefelé fordul, így hozza létre a szükséges lefelé irányuló tolóerõt. Természetesen van gázsugárkormány, amelynek a vezetékei a szárny végébe viszik az égésterméket és azzal irányítják a gépet a lebegõ üzemmódban. A megoldás bonyolult, de kis helyet foglal és megbízható teljesítménytöbblete van, ami nagyon fontos a kis magasságú lebegésnél, hogy biztonságosan mûködjön. A rendszert a Rolls Royce fejlesztette (a Harrier hajtómûvét õk tervezték).



Az X-35 hajtómûve az emelõszerkezettel.

Elektronika: az elektrooptikai célzórendszert (EOTS) a Lockheed a Northrop-Grummannel közösen fejleszti, amely a Northrop-Grumman hõképes rendszerével (DAS -- Distributed Aperture System) együtt nagytávolságú felderítõ és pontos célzóképességû lesz. Az EOTS egyébként az F-15-öshöz és az F-16-oshoz fejlesztett Sniper XR konténerén alapul, amelyben egy közepes hullámhosszú 3. generációs FLIR, kétmódú lézer, CCD (digitális kamera), lézeres letapogató és célmegjelölõ van. A DAS több infravörös kamerából áll, amelyek 360°-os szögben látnak. A DAS egyúttal a navigációt, rakétariasztást és infravörös keresés/célzást (IRST) is szolgál. Az EOTS a gép orra alatt lesz, a DAS kamerái a gép különbözõ pontjain. Radar: fejlett elektronikus letapogató tömb (AESA), az APG-77 radarsugáreltérítõ rendszerével. Természetesen többfunkciós.

Fegyverzet: A légierõ és a haditengerészet változatának lesz beépített gépágyúja, egy 27 mm-es, a tengerészgyalogságénak nem, viszont külsõ felfüggesztésû gépágyúval felszerelhetõ lesz. A törzsben két fegyverkamra lesz 2-2 felfüggesztési ponttal. A szárnyak alá is terveznek fegyvereket függeszteni lopakodást nem igénylõ bevetésekhez, errõl egyelõre nincsenek adatok.

Változatok

X-35A

Az amerikai légierõ számára készített változat. Hagyományos módon száll fel és le. Jobban manõverezik, mint az F-16, nagyobb a hatósugara csak belsõ üzemanyagot szállítva, könnyebb kiszolgálni, nagyobb a túlélõképessége és lopakodó. Mivel kisebb tömegû fegyvert tud szállítani, mint az F-16, rendkívül fontos lesz a pontos és hatékony fegyverhasználat. Van beépített gépágyúja és a levegõben utántölthetõ, ehhez a fogadócsonk a törzs középsõ részén van, a pilótafülke mögött. Az F-16-osokat és az A-10-eseket váltja majd és kiegészíti az F-22-eseket. Egyelõre 1763 darabot rendelt belõle a USAF.

X-35B

A tengerészgyalogság és a brit haditengerészet és légierõ számára készített változat STOVL képességekkel. A pilótafülke mögé beépített emelõlégcsavar miatt némileg kevesebb üzemanyagot szállíthat, mint az A változat, szerkezete ettõl eltekintve gyakorlatilag megegyezik az A verzióéval. Nincs beépített gépágyúja, de felfüggeszthetõ külsõ, ha a bevetés igényli. A légi utántöltéshez a törzs elsõ részébe, jobbra fogadócsövet építettek. Az elektronikája is megegyezik a légierõ-változattal, csak természetesen van egy kapcsoló, amely a hajtómûveket átkapcsolja az emelõ és a hagyományos üzemmód között. Az F/A-18A-D-asokat és az AV-8B Harriereket fogja felváltani. 480 darabot rendelt belõle a USAF és 60-at a brit haditengerészet.

X-35C

Hagyományos módon fel- és leszálló változat az amerikai haditengerészet számára. Elsõcsapásmérõ harcigép. Jelentõsen különbözik a többi JSF-variánstól. Megnövelt szárnyakkal és vízszintes vezérsíkokkal építik, hogy csökkentsék a fel- és leszállási sebességet. Szárnyai felhajthatók. Nagyobb a tömege, ezzel együtt a szállítható üzemanyag és fegyver mennyisége. Hatósugara a kétszerese az F-18C-nek. Szerkezetét és futómûvét jelentõsen erõsebbre építik, hogy elviselje a keményebb igénybevételt. Természetesen fékezõhoroggal is fel van szerelve. Ez a változat is jobboldalra beépített üzemanyag-fogadócsõvel van ellátva. Van beépített gépágyúja. Ez lesz a haditengerészet elsõ lopakodó vadászgépe. Az F/A-18A-D-ket és az A-6-osokat váltja majd és kiegészíti az F/A-18E-F-eket. 480 darabot rendeltek belõle.

Mûszaki adatok : X-35A
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,4 m
Fesztáv: 10,6 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 125 kg
Tankolható üzemanyag: 6750 kg
Maximális fegyverterhelés: 5850 kg
Maximális felszállótömeg: 22500 kg
Hajtómû típusa: P&W JSF-119-611
Hajtómûvek száma: 1
Hajtómû teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: 1080 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2008
Üzemeltetõ országok: USA, majd exportálják
Ára: 28 millió USD

Mûszaki adatok : X-35B
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,4 m
Fesztáv: 10,6 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 125 kg
Tankolható üzemanyag: 6750 kg
Maximális fegyverterhelés: 5850 kg
Maximális felszállótömeg: 22500 kg
Hajtómû típusa: P&W JSF-119-611
Hajtómûvek száma: 1
Hajtómû teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: 1080 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2010
Üzemeltetõ országok: USA, majd exportálják
Ára: 35 millió USD

Mûszaki adatok : X-35C
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,5 m
Fesztáv: 13,1 m; felhajtva 9,1 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 800 kg
Tankolható üzemanyag: 7200 kg
Maximális fegyverterhelés: 7650 kg
Maximális felszállótömeg: ?
Hajtómû típusa: P&W JSF-119-611
Hajtómûvek száma: 1
Hajtómû teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: ?
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2012
Üzemeltetõ országok: USA, majd exportálják
Ára: 38 millió USD



X-35A







X-35B







X-35C







forrás :
F-35

Nagy-nagy tévedés!!! A repülõgéphordozó fedélzeti változat (F-35C) sokkal nagyobb szárnyakkal és vezérsíkokkal rendelkezik mint a két másik változat, ráadásul a félszárnyakat felhajthatóra kell készíteni. A STOVL változat (F-35😎 esetén viszont a pilóta mögöt ott a függõleges leszálláshoz szükséges csõlégcsavar, valamint a fúvócsõ és a farokkialakítása is más, mivel meg kellet teremteni a fúvócsõ lefordordításának a feltételeit.


A három F-35 változat, és a fõ különbségek:
látható, hogy az F-35C mennyivel nagyobb szárnyakkal rendelkezik, illetve az F-35B esetén az emelõ-légcsavar a pilótafülke mögött.

LizardX-nek igaza van, te kevered az ATF tendert a JSF tenderrel. Az ATF tenderen az Lockheed-Martin YF-22 "csatázott" a Northrop YF-23-al - ezek konvencionális légifölény vadászgépek, eredetileg az F-15C leváltására lettek tervezve. A JSF tender sokkal összetetebb volt, a fõ kritérium a viszonylag alacsony ár, és az, hogy a három légi haderõnem számára megfelelõ gépeket készítsenek, egy konvencionális változatot az USAF számára, az F-16 leváltására, egy repülõgép-hordozó fedélzeti változat az US NAVY-nek, az F/A-18 leváltására és egy STOVL (rövid nekifutásos felszállásra és helyben leszállásra képes) változat az US MARINES-nek, az AV-8B leváltására. Ezen a tenderen a Boeing X-32 és a Lockheed-Martin X-35 vívott meg. Mindkét tendert a Lockheed gép nyerte.

Nana, pont fordítva volt a dolog, ahoz, hogy hangsebesség felett repüljön, szüksége volt a beömlõnyílás elötti "szájra" (egy áramlásterelõ lap), illetve pár egyébb kiegészítõre, a helybõl le- és felszálláshoz viszont ezeket le kellett szerelni, mivel súlyproblémák léptek fel (ezek egyik oka a filmben is szerepelt, történetesen a szárnyborítást egy nehezebb anyagból készítették idõhiány miatt, mint amelyet eredetileg terveztek). Egyébként a Boeing eredeti terve nagyonis átgondolot volt, azt helyezték az elsõ helyre, hogy minél egyszerûbb szerkezetû legyen, hogy minél olcsóbb és könyebb legyen a gyártása és a karbantartása. Ezen a téren nem is vallotak szégyent - hogy ettõl a gép kinézete nem volt olyan megnyerõ, az egy másik kérdés. De egy harci gépnél nem a megnyerõ külsõ, hanem a jó harcképesség a lényeg...

Kevered, komám. Az F-22 sosem szállt fel/le függõlegesen, meg az YF-23-as sem, ezeknél nem volt ilyen követelmény. A VTOL-képességet a X-35-nek és az X-32-nek kellett megoldania.

Ugyanaz a két modell, csak más a neve. Tök ugyanúgy néz ki.

és a gond nem a hangsebesség feletti repülés volt, hanem a függõleges fel és leszállás ÉS a hangsebesség feletti repülés együtt, a két üzemmod között át kellett szerelni, mig az F22-est (ami ugye gyõzött) azt nem - de ismétlem, prototipusok voltak, szóval egyáltalán nem akkora gáz

kevered, az más volt, az az xf22 vs. xf23 film

Nemrég volt a JSF-rõl egy dokufilm a Discoveryn. Elég érdekes volt, hogy pl. a Boeing milyen idióta formájú gépet tervezet ami még a hangsebességet se tudta átlépni annélkül, hogy leszereltek volna róla pár dolgot.

Én már régóta úgy csinálom, hogy folyton Copy-zom a beírt szöveget elküldés elött, a biztonság kedvéért, nem egyszer jártam már én is így...

Ez valóban F-35C, de az a repülõgép-hordozóról üzemeltethetõ, és nem a STOVL változat - ha megnézed, ott a hajtómû alatt a fekete-fehérre lefestett fékezõhorog.


Ez a "harrier"-utód, az F-35B.

Ez már nem X mivel hanem F mivel már nem kisérleti gép. A Joint Strike Fighter programm gyöztese. Állitólag ez lesz az utolsó pilóta által vezetett vadászgép.

Most hallottam, hogy az USA-nak csak 450 F-15-öse van.

Hátsó hajtómûvét írányítani tudja mint gy ormányt.

Új Harrier:

X-35C

Szerinted ha így lett volna akkor paráznék...?

Megnyomod IE-n a BACK gombot, és ott az üzeneted.

ÁHÁHHÁHáááhh most állítottam össze egy részletes leírást, erre visszadobja hogy túl hosszú.. .HÁHÁÁÁHÁHÁH

Most tördelhetem újra.

Egy s pár kép az AH-1 Cobra - ról:









Itt épp egy Hellfire - t indít.



AH-1 W/Z Super Cobra





A csonkaszárnyak alatt Tow rakéták.









Itt egy Maverick - et indít.

forrás : http://www.harcirepulo.hu/AH-1/index.html

Nem magamnak nyitottam a topicot, ennyire egoistának azért ne nézz!

Amíg normális hangnemben folyik értelmes társalgás, addig nyema problema, minden hozzászólni szándékozót szivesen fogadunk - megeshet, hogy éppen az én forrásom nem pontos, és akkor meg aztán pironkodhatok 😉

Azér ez kemény, te nyitod a topikot, írsz bele nagy cikkeket, aztán meg mindenféle okostojások folyton bedumálnak...

Nem azt írtam, hogy döntõ többségét, csak hogy jó részét (én olyan 450-500 Észek-Vietnami légi gyõzelemrõl tudok, ami a 3322-höz viszonyítva nem olyan sok, de azért mindenképpen jelentõs).

Bocs, hogy már megint kötözködök, de bizony nem az észak-vietnami légierõ, hanem a légvédelem volt a felelõs az amerikai veszteségek döntõ részéért. Nem kerestem nagy hirtelen egész pontos adatokat, de pl. az acig.org 164 db vietnami légigyõzelmet említ (ebben benne vannak a nem 100%-osan megerõsített lelövések is, pl. azok a bizonyos B-52-esek), ez meg azért a több mint 3000 lelõtt géphez képest nem túl sok.
Szólíts szõrözõnek!

Akkor nézd meg a "Leclerc" leírást, amelynél folyamatosan AMX-32-ként hivatkoznak rá...
Két perc lett volna utánanézni a neten, pontosan mit is takar az "AMX-32", és mit az "AMX Leclerc" név...

Van néhány érdekes 'megfogalmazás' is...

"A Leopard 2-est a Rheinmetall, 120 mm-es simacsövû löveggel szerelték fel. Ez alkalmas a HEAT-MP-T (romboló) és az APFSDS-T (páncéltörõ) lövedékek kilövésére. Utóbbi képes a jelenleg ismert összes páncélon - így az orosz T-64 és T-72 homlokpáncélján is - áthatolni. "

😊

Ok, köszi, akkor szerelés, bár ezt akartam elkerülni.

Én is arra gondolok amire Cifu, szerintem is az elsütõszerkezetben a rugó lehet hogy beakadt és a ravasz "folyton meg van húzva", vagy valami eltört belül.

Mit értünk Európa alatt? 😊

Ha a teljes (már bõvített) EU tagságot nézzük (Norvégia és Svájc nélkül) akkor olyan 1400-1500 gép körül lehet, de iszonyú széles tipus skáláról van szó, az Osztrákok 1960-as évekbõl származó Saab J-35 Draken-jeitõl és a legújabb Francia Rafale ill. a kooperációban készülõ Német/Angol/Spanyol/Olasz Eurofighter-ig.

Uhh... Toz-8 Kispuskánál, MCM pisztolynál még valamennyire képbe lennék, de a légpuska sajna nem az én asztalom...

Az biztos, hogy valami az elsütõ szerkezetnél (bár lehet, hogy a biztosító szerkezetnél) nem stimmel, de nem biztos hogy eltört. Az biztos, hogy szét kell szerelned (vagy valakinek, aki ért hozzá), itt egy robbantott ábra, talán ez valamit segít, hogy minek hol kell lennie - a kép alapján (amennyire én ezt meg tudom itélni) azt tudom elképzelni, hogy a felhúzásnál nem emeli ki az elsütõbillentyût (pl.: kiesett, hiányzik vagy eltört az egyik csap), és az elsütõszerkezet alapból "meghúzott" állapotban marad.
Az új rugót hozzáértõ ember rakta be? Mert lehet, hogy egyszerûen rosszul van összeszerelve.

európa légi ereje kb. mekkora ?

Egy kis help kéne, hátha itt a fegyverszakértõk tudnának mondani vmit.
Szal van nekem egy 630-as Slavia légpuskám, új rugó és bõr van benne, távcsõ, meg tompítás. De van egy olyan problémája, hogy felhúzás után, a kibiztosítógomb benyomására elsül a puska, tehát a ravaszt nem kell / lehet meghúzni.
Mi lehet a baja, vmi el lehet kopva benne ?

Akkor a továbbiakban a témáról úgy beszéljünk, mint "amerikai katonai dominencia" 😊.

1.: Akkor a Vietnami háború sem tökéletes példa, hiszen akkoriban kezdték még csak kifejleszteni pl. a radarelhárító rakétákat, Wild Wiesel egységeket, preciziós fegyvereket, és a többi. A lelövések magas száma éppen azért történt, mivel a légicsapások jó részét kis magasságból hajtották végre, és akkor még nem volt rendes CAS feladatkörû gép (mint ma az A-10A). Amúgy én úgy tudom összesen 3,322db USAF, USMC és US NAVY merevszárnyú gépet lõttek le, de ezek jó részét a Vietnámi légierõ, és nem a légvédelem.

A második világháború esetén értelemszerûen nem 1945-öt tekintem mintának, hanem pl. az angliai csatát vagy a keleti frontot 1943-ban.

2.: Koszovóban én csak e két lezuhant AH-64-rõl tudok. Irakban mondjuk már legalább 3db vált selejtezés tárgyává (olyannyira rongálódtak, hogy nem éri meg megjavítani õket, ezért veszteséglistára kerültek).

3.-4.: Itt most van egy kis probléma - a légi háború "mítosza" ugye egybefort az amerikai légierõ / haditengerészeti légierõ / tengerészgyalogság nevével. "Egyenrangú" küzdelem már csak azért sem lehet, mert egyszerûen nincs olyan ország, amely légiereje felérhet az USA légierejével harci értékben. Még mennyiségben sem tudják az olyan országok sem megközelíteni, mint Kína (akinek összesen ~1300db gépe van), de a Kínai Népi Hadsereg légierejének gerincét is az elavult J-7 és J-8 tipusok adják, amelyek a MiG-21 alapján készültek, és a 70-es évek szinvonalát tükrözik. Oroszország is papíron ~900db géppel rendelkezik, ennek jó ha a fele valóban repképes. Ehez képest az USA aktív állományban rendelkezik ~474db F-15-el, ~924db F-16-al és ~300db F/A-18-al - és akkor csak a konvencionális vadász- és vadászbombázó gépeket számoltuk csak. Szóval azért nem igazán lehet beszélni "egyenlõ" felállásról, mivel egyszerûen nem reális ilyesmirõl beszélni 😊

ja és ettõl függetlenül haza repült 😊

nincs valakinek meg az akép amin 1 MI-24 van átlõve Stingerrel?

Érdemes összevetni a Tiger és a Mi-24 adatait, így válik igazán egyértelmûvé, milyen kicsi a Tiger, és milyen böszme nagy a Mi-24.

(Amúgy a forrás cikk elég érdekes, bár eröltetett - fõleg az, hogy a Mangustát ideálisnak tekinti a magyar körülményekre, a Tiger-t meg leírja, mondván, hogy még nem kezdõdött meg a sorozatgyártása...)

"Addig teljesen értelmetlen ez a vita, amíg nem látunk példát a _jelenben_ (nem 30 meg 60 évvel ezelött) egy olyan háborúra, ahol a két fél többnyire egyenrangú arzenált vonultat fel."

remélem nem fogunk és továbbra is csak itt vitáztok majd rola....

elsõ öbölben azért még volt légvédelem...meg azért vietnam ota sokat változott a légi hadviselés.. szõnyegbombázások már nincsenek.
Egyébként ha jol emlékszem éppen Cifu linkelt be nemrég egy képet egy meglõtt AH-64-rõl, ami visszatért a bázisra. A vadászgépeket puskákkal ugysem tudod eltalálni, szoval ha ez ellen nem is olyan nagy a védetséguk az nem is olyan nagy baj ( ellenpélda A-10). Légvédelem ellen sem lehet 100% védettség, de szerintem a légifölény még mindig nagyon fontos a mai háborukban, persze ugy tunik a közeljövöben inkább helyi konfliktusok lesznek mint ilyen iraki háboru félék, és a gyalogság és páncélosok szerepe lesz fontos. szvsz 😊

A MIL MI-24 harci helikopter.

A szovjet katonai vezetést fõként a vietnami háború tapasztalatai késztették egy harci helikopter megrendelésére. Az igények - fõként a helikopterek alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok hiánya miatt - meglehetõsen sokrétûek voltak, mivel a helikopternek meg kellett oldania egy felfegyverzett lövészraj szállítását, annak tûztámogatását a kirakásnál, esetleg a harc megvívása során is, továbbá rendelkeznie kellett a páncélozott célok elleni hatékony harc eszközeivel és képességével is.

A MI-24 megfelel ezeknek az elvárásoknak, így egy sokrétû, kombinált helikopterrõl van szó, amelynek hátrányai éppen sokrétûségébõl fakadtak.

A MI-24-est a már jól bevált MI-8 közepes szállító helikopter bázisán fejlesztették ki. A törzs középrészben foglal helyet a 8 fõs lövészraj teljes fegyverzettel, az orrészben pedig a pilóta és az operátor kapott helyet. A lehetõ legjobb kilátás és a fokozott túlélõképesség kedvéért a pilótákat egymás mögött, külön fülkékben helyezték el. Mindkét fülkét önálló páncélüveg fülketetõ, illetve titánpáncél védi a kézifegyverek tüzétõl, egészen 12,7 mm ûrméretig. Az orrészben, egy forgókupolában helyezték el a helikopter csöves fegyverzetét, ez a legelsõ változaton négycsövû, 12,7 mm-es géppuska volt, a késõbbi változatokon pedig ( MI-24 VP, VM és VPI ) 23 mm-es ikercsövû gépágyú került az orrészbe. A fegyverzet további erõsítése érdekében néhány késõi verziót (P és DS)a törzs orrész oldalára szerelt 30 mm-es gépágyúval szerelték fel, miközben az orrész fegyverzetét kiépítették ( ami azért számos mûszaki problémát felvet, ráadásul teljesen merev beépítésû ). A tehertérben elhelyezett lövészraj számára a megfelelõen kialakított ablakok és nyílások, ill. fegyverfelfüggesztõ pontok formájában adott a lehetõség, hogy kézifegyvereikkel, továbbá egy géppuskával tüzet nyissanak az ellenséges szárazföldi erõkre.


További fegyverzet elhelyezésére szolgál a helikopter oldalán elhelyezett két rövid szárny, ami a - többek közt a behúzható futómûvek miatt is - nagysebességû (max. 295-335km/h ) helikopter repüléséhez szükséges felhajtóerõ közel 25%-át adják. A szárnycsonkokon függeszthetõ a 30 mm-es gránátvetõ, illetve a korai verziókon négy darab "Falanga" rendszerben üzemelõ "Skorpion" páncéltörõ rakéta, amely 280 mm vastag páncél átütésére képes. A késõbbi verziókon már 8 db javított páncélátütõ képességû, közel kétszeresére növelt sebességû és 5 km hatótávolságú "Kokon" páncéltörõ rakétát juttat célba a "Sturm" rendszer, amely egy optikai követõbõl és egy tölcsérsugárzóból áll.

Még késõbb rendszerbe állt a "Spiral" típusú páncéltörõ rakéta, amely még nagyobb teljesítményû, 10 km hatótávolságú, és 12 db függeszthetõ belõle. Területcélok ellen alkalmazható a négy UB blokkokba töltött 128 db 57 mm-es nem irányított rakéta, vagy késõbbi verziókon a jóval hatékonyabb 80 db 80mm-es rakéta. Függeszthetõ két 500 kilós, vagy több kisebb bomba is. A helikopter célzórendszere képes bombavetésre is, mivel azonban a kis magasságon, a repülõgépekhez képest lassabban repülõ helikopter belerepülhetne saját bombájának tûzhatásába, módosítani kell a késleltetési idõket. Függeszthetõek még aknaszóró konténerek, napalm és kazettás bombák, ill. 12,7-es és 7,62-es géppuska konténerek is. Összességében a helikopter külsõ fegyverzeti terhelése 1500-2400kg.

A hajtómûvek - összesen két darab - a törzs felsõ részén, egymás mellett beépítve helyezkednek el. Mind a hajtómû, mind a reduktortér részlegesen páncélvédett. Eleinte a helikoptert TV2-117A típusú, 1119 KW teljesítményû gázturbinákkal szerelték, de késõbb - az afganisztáni, nagy külsõ hõmérsékletbõl adódó teljesítményproblémák, és a szerkezeti tömeg további növekedése miatt - áttértek a TV3-117A hajtómûvekre, 1660 KW teljesítménnyel. A maximális felszálló tömeg 10100-11500 kg.


A hajtómûvek gázelvezetõ csöveit még az afganisztáni háború folyamán szigetelték, illetve kerozinos hûtõradiátorral látták el, továbbá hideg levegõ hozzákeverést és alkohol-víz idõszakos befecskendezést alkalmaztak az infrajel csökkentése érdekében. Mindez természetesen többlet tömeggel és hajtómûfojtással járt. A helikoptert egyébként ellátták infracsapdákkal is. A rotoragy és a lapátbekötések, ill. a fõtartók titán ötvözetbõl készültek, a lapátok méhsejt szerkezetû celláit üvegszál erõsítésû borítás fedi, belépõélük megerõsített.

Ezek a szerkezeti részek úgy lettek tervezve, hogy 20 mm-es gépágyú tüzének is ellenálljanak.

Külön elemzést érdemel a helikopter tüzelõanyagrendszere. Egyes nyugati statisztikák szerint a repülõ eszközök megsemmisülése 90%-ban a harci sérülést követõen kialakuló üzemanyagtûz eredménye. A MI-24-es típus harci alkalmazására vonatkozó szovjet statisztikák szerint a veszteségek 45%-át az üzemanyagrendszerrel összefüggõ robbanás, vagy fedélzeti tûz okozta az afganisztáni háború folyamán. A tapasztalatok alapján belga importból szereztek be egy speciális kerozinálló habszivacsot, ami a tartálytérfogat 4%-át foglalta el, viszont meggátolta a robbanást. Bevezették továbbá a semlegesgáz-rendszer használatát, ami a tartály szabad légterébe nitrogént juttatott. A tüzelõanyag-tartályokat alulról részleges páncélvédettséggel látták el.

Technikai adatok: MI-24D
Rotorátmérõ: 17,30 m
Rotorlapátok száma: 5
Törzshossz: 17,51 m
Magasság: 6,50 m
Szerkezeti tömeg: 8450 kg
Fegyverterhelés: 1500 kg
Felszállótömeg: 11500 kg
Max. sebesség: 335 km/h
Függ. emelkedési seb.: 12,5 m/s
Szolgálati csúcsmagasság: 4,3 km
Hatótávolság: 1020 km
Hajtómû fajtája: Gázturbina
Típusa: Isotov TV3-117A
Száma: 2
Teljesítménye: egyenként 1640 kW (2230 LE)
Személyzet: 2 fõ

Technikai adatok: MI-24P
Rotorátmérõ: 17,00 m
Rotorlapátok száma: 5
Törzshossz: 17,51 m
Magasság: 6,50 m
Szerkezeti tömeg: 8400 kg
Fegyverterhelés: 1500 kg
Felszállótömeg: 11500 kg
Max. sebesség: 320 km/h
Függ. emelkedési seb.: 12,5 m/s
Szolgálati csúcsmagasság: 4,3 km
Hatótávolság: 450 km
Hajtómû fajtája: Gázturbina
Típusa: Isotov TV3-117A
Száma: 2
Teljesítménye: egyenként 1640 kW (2230 LE)
Személyzet: 2 fõ

Technikai adatok: MI-35M
Rotorátmérõ:
Rotorlapátok száma: 5
Törzshossz:
Magasság:
Szerkezeti tömeg: 8050 kg
Fegyverterhelés:
Felszállótömeg: 11100 kg
Max. sebesség: 310 km/h
Függ. emelkedési seb.: 12,5 m/s
Szolgálati csúcsmagasság: 5,75 km
Hatótávolság: 450 km
Hajtómû fajtája: Gázturbina
Típusa: Isotov TV3-117A
Száma: 2
Teljesítménye: egyenként 1640 kW (2230 LE)
Személyzet: 2 fõ

V-24:
Prototípus, amely 1970-ben repült elõször TV2-117A hajtómûvekkel.

MI-24 Hind B:
Elsõ széria-példányok TV3-117A hajtómûvekkel és irányított páncéltörõ rakétákkal felszerelve.

MI-24A Hind A:
Szériaváltozat, a jellegzetesen szögletes kabinrésszel és baloldalon elhelyezett farokrotorral.
A-10:
TV2-117A Hajtómûvekkel felszerelt, speciálisan átalakított rekordgép, amellyel 11 nemzeti és 8 világrekordot állított fel két nõi pilóta.

MI-24U Hind C:
Elsõ generációs gyakorlógép, a MI-24A oktató változata, csökkentett harci képességekkel.

MI-24D Hind D:
Második generációs harci változat, új buborékkabinos orr-résszel és korszerûsített fegyverrendszerrel.

MI-24D Hind D2:
Az elõzõ változat módosítása, új L-006 Berjozsa besugárzásjelzõ rendszerrel.

MI-24DU Hind D:
A MI-24D oktató változata, hiányzik az orrban elhelyezett négycsövû géppuska.

MI-24V Hind E:
Harmadik generációs harci változat, továbbfejlesztett fegyverzettel.

MI-24P Hind F:
A négycsövû 12,7 mm-es géppuska helyett az orr-rész jobboldalára egy merev kétcsövû 30 mm-es gépágyút építettek be.

MI-24RH Hind G1:
A MI-24V vegyifelderítõ és -mentesítõ változata, hiányzik az irányított rakétafegyverzete, helyette vegyimentesítõ szórófejeket szereltek a szárnyvégekre.

MI-24K Hind G2:
Taktikai felderítõ és légi harcálláspont-feladatot betöltõ speciális változat. Hiányzik a jobb oldalajtó, ill. az irányított rakétafegyverzet.

MI-24VP Hind H:
Negyedik generációs harci változat, melynek az orrtornyába GS-23 típusú, 23 mm-es ikercsövû gépágyút építettek.

MI-24DS:
A legújabb fejlesztésû változatok egyike, amelynek nincsenek hordszárnyai. Az orr-rész jobb oldalán merev, ikercsövû 30 mm-es gépágyú, míg a bal oldalán kettõs légvédelmi rakétaindító tubus található.

MI-24VM/VPI:
Különbözõ fegyverzeti eltéréseket mutató változatok, közös jellemzõjük az orrtoronyban elhelyezett GS-23 típusú, 23 mm-es ikercsövû gépágyú. Új feladatkör a kísérõvadász, amelyet helikopterrel oldanak meg.

MI-35M:
Az orosz Rostvertol és a francia Thomson cégek közös terméke, a MI-24V fegyverrendszerében és elektronikájában továbbfejlesztett változata. Kisebb szerkezeti változások is megfigyelhetõk a sárkányszerkezeten.


Fegyverzet:

Beépített fegyverzete változó, a szárnycsonkok alá a következõ fegyverek függeszthetõk: Irányított páncéltörõ rakéták, nem irányított rakétákat tartalmazó konténerek.

A MI-35M beépített fegyvere egy ikercsövû GS-23L típusú 23 mm-es gépágyú 450 db lõszerrel. Szárnycsonkok alá függeszthetõ fegyverzet a MI-24 fegyverein kívül: 9M39 Igla légiharc rakéta, KMGU-2 aknakonténer, 9-A-669 GUV géppuska / gépágyúkonténer, UPK-23-250 gépágyúkonténer, SZ-24 rakéta.

A Mi-24-es harci alkalmazásai közül kiemelt figyelmet érdemel az afganisztáni háború. A helikoptert az eredményes és nagy pusztítással járó bevetések miatt a mudzsaheddin lázadók "Ördöghintó" néven emlegették, de ez nem jelentette azt, hogy a helikopter leküzdhetetlen akadály lenne számukra. A háború ideje alatt 333 db Mi-24-est sikerült lelõniük, nem utolsó sorban az amerikaiaktól kapott Stinger rakéták segítségével.

A háború kezdeti éveiben a szovjet csapatok évi 8-12%-os veszteséget szenvedtek (Mi-24-bõl), melynek oka a helikopter nagy mérete és tömege miatti kis sebességû manõverezõ-képessége volt. A fenti okok miatt a helikopter alkalmatlan az ún. "nap of earth", azaz a terep adta álcázási lehetõségek kihasználására, azaz a néhány méteres magasságban történõ repülésre. Ugyancsak a méretével ( a szükséges hajtómû nagyságával) volt összhangban az átlagon felüli zajossága (szélcsendes idõben akár 10 km-rõl meg lehetett hallani). Ezen tényezõk ellenére tûzereje és teherbírása félelmetes fegyverré tette. A Mi-24-es nem csak a klasszikus helikopter-fegyverzettel - irányított és nem irányított rakéták és géppuska - vethetõ be, hanem bombák - akár 2 db 500 kg-os - szállítására és célbajuttatására is képes, melyre más helikopterek jóval kisebb tömegük és teherbírásuk miatt nem képesek.













Forrás : Mi24 "Hind"

Csípõböl kapott lett azt nem tagadom, de nem bõdületes marhaság 😊.

1. A légierõ totális alkalmazására a Vietnami háborúban láthattunk példát ("az õskorba bombázzuk vissza õket"), és sajnos nem találtam pontos adatokat a veszteségekre, de az ami légierõ súlyos veszteségeket szenvedett a Viet Kong légelhárítástól (azt hiszem 2000++ gépet lõttek le ?) - jelentõsebb eredmény nélkül. A gyalogságnak és a páncélosoknak nemigen szántak szerepet, inkább csak a védelemben. Ez a taktika kudarcot vallott.

A VH.II.-t én nem igazán tekinteném jó példának, egyrészt mivel a maihoz mérten klasszisokkal egyszerûbb gépekkel vettek részt és ebbõl kifolyólag az eljárások is szerényebbek voltak. Az egyenrangú harctérrel is lenne némi problémám, fõleg a háború második felében, mikoris a Szovjet fél egyszerûen letermelte a Németeket a keleti fronton, a nyugati fronton pedig ebbõl kifolyólag a páncélosok gyakorlatilag légi fedezet nélkül harcoltak.

Tehát az egyik oldalon többszörös túlerõ, a másikon pedig gyakorlatilag 'szabad vadászat'.

2. A leírásodban olvastam, hogy Koszovóban is elvesztettek egypár AH64-et, de mivel nem voltam ott nem tudom 😊. Ettõl függetlenül nem kevés 'sebezhetetlen' Ah64et lõnek darabokra egyszerû légvédelmi fegyverekkel (Irak, Afganisztán).

3. Természetesen, nem is arra gondoltam hogy majd a B52re fogok lövöldözni AK74el... Csak érzékeltettem a repülõmasinák alacsony tûrésképességét.

Erre céloztam az egyenrangú harcterekkel, ahol megtalálhatóak a korszerû csöves és rakétás légelhárító rendszerek.

4. A légimasinákból pedig akár egy repeszdarabka is ipari hulladékot csinál.

Nem egészen értetted a kommentemet. Nem azt mondtam, hogy a légierõ úgy szar ahogy van, és nyomjunk tankwart, hanem hogy a legtöbb ember a légierõt mint valami aduász Istenként kezeli, ami szent és sérthetetlen. Tisztában vagyok azzal, hogy nagy elõnyre tesz szert az a fél, aki kivívja magának a korlátlan légiuralmat. DE a teljes gyõzelem eléréséhez szükség van páncélosokra is.

Az egész vitának a motiválója az, hogy a jelenben csak arra láthattunk példát, mikoris a világ egyik legfejlettebb katonai hatalma repülõkkel (és ne felejtsük el a többi fegyvernemmel együtt!) tömegmészárlást rendezett több harmadik világi, hozzá képest teljes mértékben fejletlen, korszerûtlen és hiányos arzenáljában. Nem beszélhetünk légicsatákról, mert nem voltak, a légelhárító rendszerek pedig elég kezdetlegesek, ennélfogva a megint nem csúcstechnikát képviselõ páncélosok törvényszerûen ki voltak téve a légierõ pusztításának.

Addig teljesen értelmetlen ez a vita, amíg nem látunk példát a _jelenben_ (nem 30 meg 60 évvel ezelött) egy olyan háborúra, ahol a két fél többnyire egyenrangú arzenált vonultat fel.

Annyiban igaza van, hogy a légvédelem által okozott gépveszteségek meglepõen nagy részét a csöves légvédelem számlájára lehet írni.

Na ez egy kissé szétszórt lett, nem gondolod? 😊

1.: Egyenrangú harctereken? A II.VH. akkor mi volt? Vietnam?
2.: Koszovóban nem lõttek le F-117A-t, Szerbia felett lõttek le egyet (nem kis mértékben azért, mert a bevetés elõkészítésénél hanyagok voltak az USAF emberkéi...). AH-64 pedig csak marginálisan vett részt az egészben, lelõni nem lõttek le egyet sem (talán emlékeztek, hogy letelepítettek Koszovó mellé egy Apache egységet, majd rövidre rá lezuhant 2 példány (valószinüleg pilótahiba miatt), ezek után gyorsan ki is vonták õket a területrõl).
3.: Annak a gépágyúnak azért el is kell találnia azt a repülõ csodát. Nincs olyan gépágyú, amely mondjuk egy 4km magasan repülõ vadászbombázó ellen is bármit tenni tudna (max. a kezelõszemélyzet albán légvédelem módjára beint az elszálló gépek felé). Ellenben az szinte bármit megtehet (amíg a közelben nincs egy komolyabb légvédelmi rakéta üteg - de akkor meg jönnek a Wild Weasel egységek).
4.: A harckocsik páncélzatát konkrétan a komolyabb páncéltörõ rakéták valóban képesek szinte bármilyen körülmény között átütni - nem csak a légi indításúak, de akár a vállról indítható tipusok is.

A légierõ "sztárolása" talán kissé tényleg tulzásokba esik olykor, de per pillanat a légierõ "a" legfontosabb fegyvernem egy átlagos hadseregben. Hiába vannak csodaszép harckocsiezredek, milliós létszámú, jól kiképzett motorizált gyalogság, ha az eget az ellenfél uralja, akkor bizony ezek csak fogyóeszközök lesznek...

???

Azon gondolkodtam, hogy mennyire sztárolják a mai légierõt, pedig még nem igazán bizonyított egyenrangú harctereken. Persze, Irakban meg Afganisztánban, ahol a Tunguska a vadszamárra kötözött AK, ott letaroltak mindent (bár meglehetõsen sok AH 64-et lelõttek/lezuhant). Koszovóban pedig, ahol még mindig hú de nem olyan fantasztikus a légvédelmi rendszer lelõttek F117-et, AH64-et meg még ki tudja mit... És nem a legmodernebb légelhárító fegyverekkel.

Amíg itt alázzák a páncélosokat, hogy hoppá találtak olyan rakétát ami vígan keresztül üti a páncélzatát megadott fokban, addig a legkisebb gépágyú lövedék percek alatt véget vethet a legmodernebb repülõcsodának.

Szerintem hagyjátok abba a felesleges szócséplést, úgyis csak elbeszéltek egymás mellett.

GJ

Most kössek bele minden betûdbe? Bele tudnék, mert itt is írtál olyanokat, amin max jót röhögni (de inkább csak sírni) lehet. De szerintem is hagyjuk, neked úgyis "igazad lesz" abban a sok mindenben amit írtál. Téma lezárva!

Az AH-64D. Elsõre még beírtam, hogy a Ka-52 is partiban van vele, de aztán számotvetettem, és ott a tény, hogy hiába erõsebb a Ka-52 gépágyúja, ha sokkal kisebb a tûzíve, és az, hogy az Apache esetén a Hellfire Longbow rakétarendszer páratlan a maga nemében.

Szegény kis gép be is nyújtotta a felmondását (kék halál), de azért jó szolga módjára elküldte még a javított leírást...

Banyek, az a gáz, hogy nem tudom az otthoni acc-om kódját, uhogy a #1276 sajnos csak este lesz törölve.

Egy kérdésem lenne : Ha összevetjük a jelenkor korszerû harci helikoptereit (pl Ah64, Tiger, Ka50 stb), akkor összevetõleg melyik a legkiemelkedõbb harcérték szempontjából ?