Haditechnikai Topic

A relative kedvezõ ár viszonylagos, a legmodernebb változatok (F-16C/D Block 60+ (egyes esetekben már F-16E/F-nek hívják)) ára az Eurofighter és a Rafale szintjén mozog (az Egyesült Arab Emirátusok 80db F-16 Block 60-at vesz 6,4 milliárd $-ért, ez darabonként 80 millió $, és ez csak a gép, a kiszolgáló berendezések, és a kiképzés, a fegyverzet külön tétel 1 milliár $ értékben).
Szóval olcsó, ha a használt/felújított gépek árát nézzük...

Azt se felejtsük el, hogy az F-16-ot meglehetõsen nagy példányszámban gyártották (és még mindig gyártják), így relatíve kedvezõ az ára. A hatalmas repült óra mennyiség miatt rengeteg üzemeltetõi tapasztalat halmozódott fel a jellemzõ hibákról, meghibásodásokról, így a késõbbi szériák eléggé kiforrott, gyermekbetegségektõl mentes konstrukciók. Relatíve alacsony a karbantartásigénye (egyáltalán nem elhanyagolható költségtényezõ), és tudtommal gyakorlatilag csak az F-16-nak "bugmentes" a fly-by-wire rendszere.

Impresszív kép 😊
De egy apró javítás: ez egy aknavetõ, és nem mozsár

A Rafale és az Eurofighter is nagyobb gép, több hasznos terhet vihetnek, ezen kívûl mindkettõ kéthajtómûves gép (nagyobb biztonsági tartalék, de több karbantartásigény), és jobb tolóerõ/tömeg aránnyal rendelkeznek (ami jobb mozgékonyságot biztosít). A Rafale a 4. generációs gépek közül a legkisebb radarkeresztmetszettel rendelkezik, vagyis a "leglopakodóbb" kategóriájában.

A leglényegesebb eltérés a pénzügyi háttér. A Gripen-program költségvetése messze elmarad a két nagy európai konkurensétõl, és azért ez nem egy elhanyagolható dolog, pl.: mind a Rafale, mind az Eurofighter gépekhez készül a gép hátára/oldalára felszerelhetõ, illeszkedõ póttartály, a Gripenhez ilyesmi nincs tervben. A különféle fejlesztések (nagyobb teljesítményû hajtómû, jobb radar, stb.) terén egyértelmûen elõnyben vannak a nagy cégek által készített gépek.

A legmodernebb F-16C/D Block 60 és F/A-18E/F gépek igazából szintén 4. generációs gépek, a legmodernebb elektronikával, hajtómûvekkel, fegyverekkel, modernebb pilótafülkével és földi kiszolgáló berendezésekkel. Az F-16 család esetén hátránynak talán azt lehetne felhozni, hogy a gép alapvetõ tervezésekor a minél kissebb felderíthetõség még nem volt szempont, és ez igaz az F/A-18 elsõ változatainál is, de az F/A-18E/F széria esetén már ezeket szem elött tartották, tehát ilyen téren is fejlõdött a lódarázs. Tehát ezek a gépek is kb. egyenrangúak az Rafale-val és az Eurofighterrel, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetõen, de manõverezõképesség terén az európai gépek jobbak (e téren amúgy az orosz Szu-35 jelentené a csúcsot - csakhát az valószinüleg sose kerül sorozatgyártásra...).