Haditechnikai Topic

Én eddig csak Sig 552 Commandorol hallottam :S

Van SG-552 is. Bár ahogy elnézem hivatalosan Commando-nak hivják, bár láttam több helyen Seal-ként is.
http://swissarms2.ath.cx/index.php?id=70&lang=en

<#eljen>
Jó sok idõd lehet...

Nem SEAL-ként hanem SWAT-ként - így igaz, bár én csak Sg-551 SWAT-ról hallottam eddig. 😊
A SWAT verziók direkt a rendfentartó erõknek készült változat, szabvány szereléksinekkel.

Cifu: Mi a helyzet a Sig SG-552-vel? Van valami alapja, hogy SG-552 Seal-ként emlegetik vagy csak marketing?

"kutyafuttában" 😄
Képzelem milyen lehet, ha még van idõd is rá 😄

Jó írás :o

GJ, nem GG D:

GG, THY VM!!! <#worship><#worship><#worship><#worship><#worship><#worship>

Szokásos kutyafuttában készült el... 😊


NAVY SEAL

Történelem:

Az amerikai haderõnemek egyik jellemzõje, hogy mindegyiknek megvan a saját különlegesen kiképzett speciális osztaga, sõt, volt mikor több is akadt egy-egy haderõnemnél. A Navy Seal az amerikai haditengerészet speciális alakulata, feladatuk az ellenséges területre való észrevétlen bejutás, ott a stra.

A történeti háttere a II.VH-ig nyúl vissza, az USA hadba való lépése után kezdõdtek meg a haditengerészet elsõ ilyen csoportjának felállítására. A program fõhadiszállása a Tengerészeti Különleges Feladatok Központja (Naval Special Warfare Center) nevet kapta. Az elsõ egység a Felderítõk és Támadók (Scouts & Raiders - a Raider inkább fosztogatót jelent, dehát...) nevet kapta, és 1942 Októberében álltak fel, majd egy hónappal késõbb már bevetésre is mentek Észak-Afrikába a Fáklya hadmûvelet keretében (õk voltak az elsõ európában harcba vetett amerikai egység a II.VH-ban). Késõbb végigharcolták az egész európai harcteret, Sziciliától kezdve Anzión át Normandiáig. 1943-ban két másik Felderítõ és Támadó osztagot is létrehoztak, a második a csendes-óceáni hadszintéren, a harmadik pedig Kínában harcolt. A második csapat feladata az volt, hogy a fõ támadási hullám elõtt jussanak még a partra, és az ellenség hátába kerülve bénitsák meg a kommunikációt és semlegesítsék a partvédelmi erõdítéseket. Még 1942-ben hoztak létre egy robbantási feladatokra specializált kisebb egységet, amely 1944-ben önálló egységbe szervezõdtek: õk lettek a Tengerészet Harci Robbantó Egysége (Naval Combat Demolition Unit), fõ feladatuk a partmenti akadályok felrobbantása partraszálláskor. 1943-ban egy újabb csoport felállátást kezdték meg: a Stratégiai Feladatok Operációs Úszóinak Hivatalát (Office of Strategic Services Operational Swimmers - azt a tökkelütöttet, aki egy ilyen nevet kitalált... - Cifu). Az egység búvárfeladatok ellátására specializálódótt, az ellenséges kikõtökbe való rejtett, víz alatti behatolás és ott szabotázsfeladatok elvégzése. Hasonló búváregység létrejött robbantási feladatkörben is, õk voltak a Víz Alatti Robbantó Csapatok (Underwater Demoliton Teams), a partraszállások elött a víz alatti akadályok felrobbantása, illetve a telepített aknák hatástalanítása volt a feladatuk. A búvárok az elsõ idõkben mindössze úszónadrágot, békalábat és búvárszemüveget viseltek, de a háború végére már zárt ciklusú légzõberendezést is rendszeresítették náluk.

Szintén a második világháború alatt hozták létre a fenti osztagoktól független Speciális Csónakos Egységeket (Special Boat Units), amelyek gyorsjáratú torpedóhajóikkal (Patrol Boat, Torpedo - PT) a partmenti vizeken járõr feladatokat, gyors támadó-rohamokat és felderítést végeztek, valamint õk rakták parta, majd szedték össze a diverzáns egységeket. Elõször csak a csendes-óceániai hadszintéren (pl. õk mentették ki McArthur tábornokot is a Fülöp-szigetekrõl), majd 1944-tõl az európai hadszintéren is mûködtek.

A háború után alaposan leépítették az egységeket, de 1950-ben a Koreai háború újra munkát adott nekik. Az egységek a Különleges Feladatok Csoportja (Special Operations Group) alá lettek beosztva, és a Víz Alatti Robbantók több sikeres támadást is végrehajtottak a partmenti hidak és vasuti pályák ellen. Az Incsoni partraszálláskor a búvárok jelölték ki a kellõen mély útvonalakat a hajóknak, végezték a révkalauz szerepét, végezték az aknamentesítést, de õk tisztitották meg a hajócsavarokat is a rájuk tekeredõ növényektõl és kötelektõl.

Az következõ nagy változás Kennedy elnök kormányzásba lépésekor jött el: a nem-hagyományos harcmodor (Unconventional Warfare) alkalmazását tüzte ki célúl a katonai különleges erõknek. A hadseregnél ezt a feladatkört a zöldsapkások (Green Beret) látták el, a haditengerészet pedig az egységeinek összeolvasztásából hozta létre a SEAL Egy és Kettõ osztagokat. A SEAL a SEa, Air, Land szókból származik, utalva arra, hogy "hároméltûek", vagyis vízi harcmodor mellett a légideszant és a szárazföldi harcmodorral is bírnak - noha többször is hangoztatták már, hogy névválasztásnak nincs köze a "seal" szóhoz (ami annyit tesz angolul, hogy fóka), értelemszerûen nehéz elhinni, hogy a rövidítésnél ez nem játszott szerepet...

A SEAL feladatai köré tartozik a gerilla hadviselés a harcvonalak mögött, vagyis az ellenséges szállítási útvonalak zaklatása, tisztek likvidálása, kommunikációs vonalak megrongálása, stb. Továbbá a baráti egységek kiképzése a gerilla hadviselésre, közvetlen támadó- vagy túszmentési akciók, valamint a mélységi felderítés, amikor a feladat az, hogy az ellenséges katonai csapatok helyzetésrõl, mozgásáról, erejérõl, illetve a stratégiai fontosságú célpontokról minél több információval láthassák el a vezetést.

A SEAL szinte rögtön indult is Vietnámba, ahol a Dél-Vietnami különleges erõket képezték ki partmenti szabotázsakciókra. A SEAL egységek hamarosan a folyami járõrözésben is részt vettek, folyódeltákban és partmenti részeken végeztek feladatokat. 1966-ban a SEAL csapatok már direkt akciókban is részt vettek, és folyamatosan több osztag is bevetésen volt egészen 1971-ig, amikor az aktív harcoló SEAL csapatokat kivonták, az utolsó kiképzési feladatot ellátó SEAL katonák 1973-ban hagyták el Vietnamot.


A SEAL team One a Vietnami háború idején.

1983-ban a haditengerészet az addig külön tevékenykedõ búváregységeket is beolvasztotta a SEAL-be, egyetlen egységbe tömörítve a különleges kiképzésû katonáit. A SEAL részt vett az 1983-as Grenada invázióban, az 1989-es Panamai harcokban, az 1990-es Öböl-háborúban, illetve bevetésre kerültek Szomáliában, Boszniában, Haiti-n és Libériában.

A SEAL az 1980-as évek végén az újonan megalakult US SOCOM "fennhatósága" alá került, a SOCOM egyesíti az Amerikai Légierõ, a Haditengerészet és a Hadsereg speciális erõit egyetlen parancsnokság alá (érdekesség: a Tengerészgyalogság a mai napig elzárkózik attól, hogy csatlakozzon a SOCOM-hoz).


Felszerelés, harceszközök, harcmodor:

Tengeri harcjármûvek:

A SEAL egységek indulhatnak a haditengerészet felszini hadihajóiról, illetve az átalakított nukleáris meghajtású tengeralattjárókról. Miután a rejtett partrajutáskor inkább ez utóbbiak dominálnak, a haditengerészet az 1970-es évektõl intenzíven dolgozott azon, hogy minél jobb megoldást találjon a kommandósok szállítására és indítására.


A SEAL SDV csapata gyakorlatozik valahol a karibi-tengeren.

A SEAL Delivery Vehicle Team ONE és TWO a két erre a feladatra kiképzett egység. A nukleáris meghajtású vadásztengeralattjárók közül többet is képessé tettek, hogy a hátukon elvigyék a SEAL-ek biztonságos kizsilipeléséhez szükséges "Száraz Fedélzeti Menedéket" (Dry Deck Shelter), a torony mögötti légzsilipre csatlakozik, kb. 12m hosszú, 2.5méter széles és ugyanilyen magas, három részbõl áll, az elsõ rész egy nyomás alá helyezhetõ gömb, ahol szükség esetén a sérült búvárokat elsõsegélyben lehet részesíteni, a második része az "átjáróház", ahol a tengeralattjáróba belsejébe vagy a többi részlegbe lehet eljutni, a hátsó rész pedig egy elárasztható "kikötõállás", ahol egyszerre 20 SEAL búvár és pár felfújható gumicsónak (CRRC - Combat Rubber Raiding Craft) fér, tehát a katonák innen indulnak, és ide térnek vissza, a második "púp" az elsõ mellett van, ez az SRV (SEAL Delivery System, egy minitengeralattjáró) "hangárja". A DDS-el felszerelt ismert, aktív hajóegységek a Los Angeles-osztályból: Los Angeles (SSN 688), USS Dallas (SSN 700), USS Buffalo (SSN 715), USS Philadelphia (SSN 690), és az USS La Jolla (SSN 701). Ezen kívûl az USS Jimmy Carter (SSN 23) és majd a négy átalakított Ohio-osztályú SSGN (nevezetesen az USS Ohio (SSBN-726), az USS Michigen (SSBN-727), az USS Florida (SSBN-728) és az USS Georgia (SSBN-729)).

Az SDV-rõl tudni kell, hogy "nedves" tengeralattjáró, tehát nincs nyomásálló teste, az utasok gyakorlatilag búvárfelszerelésben ülnek a tengeralattjáróban, amely el van árasztva tengervízzel. Éppen emiatt az SDV-t nemrég kezdte kiváltani az ASDS, ez egy mintegy 60 tonnás "száraz" mini-tengeralattjáró, a mintegy húsz méter hosszú jármû belsõ, nyomásálló testében két fõs legénység mellett maximum 16 fõt szállíthat (sok felszerelés esetén kevesebbet), a sebessége 8 csomó felett van, a meghajtásról egy 67 lóerõs villanymotor gondoskodik. Az ASDS elõnye, hogy nem igényli a DDS-t, mûködéséhez egy "kikötõágy" kell csak az SSN/SSBN/SSGN tornya mögé, ahova csatlakozhat. Jelenleg az USS Greenville (SSN 772) és az USS Charlotte (SSN 766) tengókon már ott figyel ez a "kikötõágy", valamint az Ohio-osztályú SSGN-ekre kerülnek még ilyenek, amelyek két-két ASDS-t képesek majd szállítani a tervek szerint.



A CRRC általános használatú gumicsónak, a SEAL-ek egyik legsûrûbben használt vizi jármûve.

Partmenti mûveletekhez a CRRC-kkel végzik a partraszállást, de a járõrözésre és az utánpótlásra nagyobb hajó kell, ez a Merev Testû Felfújható Csónak (Rigid-hull Inflatable Boat), amely ~360km-es hatótávolsággal és 46 csomós végsebességel rendelkezik.



Az RHIB.

Ennek egy nagyobb, komolyabb alternatívája a teljesen merev testû Mark V. SOC, amely üzemszerû vízkiszorítása ~57 tonna, szállítható C-5 és C-17 repülõgépekkel , és 5 fegyverállással rendelkezik, 12.7mm-es és 7.62mm-es géppuskák és 40mm-es gránátvetõk részére. Fõleg a drogcsempészek elleni harcban, és hasonló feladatoknál veszik igénybe.


A Mark V. SOC

A legnagyobb, SEAL-ek számára "készült" hajó a PC-1 Cyclone osztály, amely csaknem 400 tonnás vízkiszorítása már tekintélyt parancsoló, de fegyverzete, amely 25mm-es gépágyúból, 12.7mm-es géppuskákból és 40mm-es gránátvetõkbõl áll, inkább csak a SEAL-ek közvetlen támogatását szolgája. A PC-1 feladata a partmenti vizek hajóforgalmának ellenõrzése, illetve adott esetben a SEAL csapatok nagyobb hatótávolságú szállítása, hiszen a PC-1 akár 10 napig távol lehet bázisától.

Légideszant:

A SEAL-ek ejtõernyõs kiképzést is kapnak, mind bekötött, mind szabadeséses ugrással bevethetõek, a légierõ vagy a haditengerészet bármely erre alkalmas légi jármûvérõl. A SEAL-en belül a SEAL team SIX (vagyis a SEAL hatos csapata) a légideszant-specialista, a HALO (Magasban Való Kiugrás, Alacsonyan Való Ernyõnyitás) esetén 10km-nél is magasabbról, Oxigénmaszkban ugranak, majd alacsonyan nyitják az ernyõt, hogy a lehetõ legrövidebb ideig legyenek láthatóak, illetve célpontok. A HAHO (Magasban Való Kigrás, Magasban Való Ernyõnyitás) egy trükkösebb, és még nehezebb bevetési formula, de lehetõvé teszi, hogy északa, civil gépbõl kiugorva, civil légifolyosókból a felfedezés esélye nélkül elsiklanak akár több km-re is a kiugrási ponttól. Az ugrás közben végig formációban maradnak, hogy ne veszíthessék el egymást.

A bevetés azonban mehet helikopterekrõl, kötélhágcsókról is, épületek tetejére, utcák közepére, vagy a partmenti vizekbe is.

Szárazföldi bevetések:

A SEAL minden egyes klimatikus régióra külön specializált egységgel rendelkezik, a SEAL team One és Four képezi a dzsungelharcosokat, fõleg M4A1-ekkel, M16/M203-al és M-60 géppuskákkal illetve sörétes puskákkal rendelkeznek. A SEAL team Two és Five a mérsékelt égövre koncentrál, õk rendelkeznek hagyományosan a SEAL legjobb mesterlövészeivel. A SEAL team Three és Eight pedig a sivatagos körülmények között érzi legjobban magát.


A Sivatagi "Fókák".


Az egységek szabvány szárazföldi jármûve mindössze két fõ típusra, a HMMWV-re (a jól ismert Hummer) és a sivatagi "rohamkocsira", a DPV (Desert Patrol Vehicle) terjed ki.

Fegyverek:



A SEAL ugyan a SOCOM alá tartozik, de különleges elvárásai vannak a fegyvereivel kapcsolatban: ellent kell állniuk a sós víznek, és a 30 méteres mélységnek is legalább két órán át. Legfõbb fegyvereik (a képeket az esetek többségében mellõzném, szvsz már így is fél óra lesz, amíg bejönnek):

Sig-Sauer P226

A standard oldalfegyverük, a 9mm-es Sig messze földön híres rendkívûli strapabíróságáról, minõségérõl és megbízhatóságáról. A hadsereg oldalfegyver tenderén mégis elbukott - a SEAL-ek azonban mégis inkább õt választották.

Smith & Wesson .357 Magnum

Egyes SEAL katonák az oldalfegyverüktõl elsõ sorban 100%-os megbízhatóságot, és brutális tûzerõt várnak. A forgópisztoly ettõl azonban még viszonylag ritkán használt fegyverük.

Mk.23 Mod 0

A HK SOCOM számára készített .45 ACP ûrméretû oldalfegyvere. Az amerikai különleges erõknél még mindig a .45-ös a legnépszerûbb kaliber, így a SEAL-eknél is gyakorli látvány. Alaptartozéka a hangtompító és a lézeres célzóberendezés.

HK MP5-N

A Navy SEAL az 1980-as évek elején rendszeresítette az MP5-öt, fõleg a jól kontrolálhatósága és a megbízhatósága miatt, a SEAL egységek elsõ számú közelharci (CQ😎 fegyvere volt, de az utóbbi idõben ezen feladatkörben is egyre inkább kiszorítja az M4A1.

M4A1 Sopmod

A SOCOM "szabvány" fegyvercsomagja, az alapja egy M4A1, amelyre a szabvány rögzítõsinek segítségével a legkülönfélébb célzóberendezések és kiegészítõk rögzíthetõek, továbbá tartalmaz egy mozdulattal felszerelhetõ hangtompítót és fegyverre felszerelhetõ az M230 gránátvetõ is.

M21

Az M21 az M14-es kizárólag egyes lövésre képes, kompozit elõágyas mesterlövész változata, mely még mindig nagy népszerûségnek örvend az amerikai katonai egységeknél.

AKM-47

A SEAL katonák mélységi felderítéseknél illetve diverzáns akcióknál sûrûn fordulnak az "ellenség" fegyveréhez, a Kalasnyikov használata nem árulja el õket azon helyeken, ahol az M4A1 megtenné (pl. nem maradnak láthatóan amerikai eredetû hüvelyek, a fegyver hangja és torkolattüze alapján sem azonosítani a katonákat, stb.).

Mk.43




Emlékeztek? Anno azt mondtam, hogy az amerikai hadsereg és a tengerészgyalogás már kivonta az M-60-at. Nos a SEAL nem. Az Mk.43, leánykori nevén az M60E4 bizony még mindig hadrendben van. A kifejezetten a SEAL számára készült M60E4 'Commando' szabvány szereléksinekkel készül a SOPMOD kiegészítõk számára és ez a SEAL általánosan használt géppuskája.

Remington 700

A SEAL is használja a népszerû Remington mesterlövészfegyvert, mégpedig .300 Winchester Magnum ûrméretben.

McMillan M88

Az McMillan .50BMG kaliberû toló-forgózáras mesterlövészpuskája a nehéz mesterlövész ill. rombolófegyvere a SEAL-eknek, az effektív lõtávolsága körülbelül 1600 méter.


Kiképzés:

A kiképzési központjuk Kaliforniában, Coronado tengerpartján, illetve a San Diego-i öbölben és a San Clemente szigeten van. A SEAL-ek kiképzése kétségkívül az egyik legkeményebb az összes különleges alakulat közül, igaz, a szélsõséges feladatok miatt (egy mocsáros területen három napig bújkálni és megfigyelni az úton elhaladó autókat, egy tengerparti rész megfigyelése a viharos, jéghideg tengerbõl, stb.) ez elvárás - egy jobb érzésû katona valószinüleg inkább dezertálna, minthogy elvállalja ezen feladatokat.

Szóval, a SEAL aspiránsunk amennyiben nem tiszt, elmegy a Haditengerészet Alapkiképzési Központjába (ha tiszt, akkor valamely Haditengerész Tiszti Fõiskolára), a kezdeti elvárások a következõk:

-Legfeljebb 28 éves férfi vagy.
-Megcsinálod a merülési tesztet (hogy képes vagy-e egyáltalán elviselni azt, hogy a fejed a víz alá kerül)
-A látásod 20/40 (ill. a másik szemen 20/70-es) vagy jobb, nem lehetsz színvak vagy színtévesztõ.
-Megcsinálod a fizikai tesztet, amely a következõ:
500 yard úszás melltempóban, szintidõ 12:30, utána 10 perc pihenõ
legalább 42 fekvõtámasz két percen belül, utána 2 perc pihenõ
legalább 50 felülés két percen belül, utána 2 perc pihenõ
legalább 8 felhúzódszkodás, idõlimit nincs, utána 10 perc pihenõ
1.5 mérföld futás, szintidõ 11:30




Ha ez megvan, akkor kezdõdik a következõ szint: Alapszintû Víz Alatti Robbantási kiképzés. Ez egy négy szintû, folyamatos, igen megterhelõ fizikai teszt, amely alatt a kiképzõk megállapíthatják, hogy mely kadétok azok, amelyek nem képesek teljesíteni a rájuk váró nehézségeket. Az elsõ szint 2-3 mérföld futásból, 1-2 mérföld úszásból, és akadálypályából áll, a szintideje pedig folyamatosan csökken. A fázis alatt továbbá alapvetõ hajózási ismereteket, kötélkezelést és csomózást (víz alatt is) és elsõsegélynyújtást tanulnak, továbbá gyakorolják, hogy összekötött lábakkal és hátrakötött kezekkel hogy boldoguljanak vízben (pl. szökési kisérletnél). Az 5 hét végén legalább 50 yardot kell leúszni a víz alatt. Aztán jön pokoli hét: 5 napos szüntelen futás, úszás, akadálypálya, gyakorlatozás a jéghideg vízben, miközben legfelljebb 2 órát aludhatnak naponta. A legutolsó 3 hét alatt alapvetõ víz alatti robbantási kiképzést kapnak.

A második fázis folyamatos fizikai tesztjei tovább nehezednek: 12 mérföldes futás a laza tengerparti homokban, négy mérföldes úszás a nyílt óceánban. A második fázis fõleg a vizi kiképzésre helyezi a hangsúlyt, elkezdik a búvárkiképzés alapjait is, de még medencében. Aztán ennek befejezése után már zárt ciklusú légzõberendezéssel folytatják már a partmenti vizekben a tájozódási merüléseket.

A harmadik fázis a szárazföldi harci kiképzés. A fizikai teszt 14 mérföld futás és 5.5 mérföld úszás az óceánban. A kiképzés ezen része lényegében megfelel egy "átlag" különleges erõknél tapasztalhatónál, közelharci kiképzés, fegyveres kiképzés, taktikai kiképzés. A végén egy 5 napos szimulált bevetés lesz a teszt, fõleg éjjeli felderítõ és gerillamûveletekkel.

Ez után jön a végsõ fázis, miután a SEAL-eknél minden egyes egység specializálódott valamire, a kiképzés elsõ három fázisán átment kadétok választhatnak, mely csoportba akarnak továb menni (persze a választás nem teljesen szabad, de van beleszólásuk). A választék a már korábban említett "szárazföldi" egységek (SEAL Team One-Eight), illetve a két speciális egység:

Légideszant: Egy ejtõernyõs kiképzésnek felel meg, még az elsõ ejtõernyõs ugrás elõtt több hetes földi kiképzés és gyakorlatozás vár a katonára, majd jönnek az ejtõernyõs ugrások (bekötött, majd szabadeséses), utána a helikopterrõl kötéllel való leereszkedés, végül a HALO és a HAHO ugrások gyakorlása.

SDV: SEAL Delivery Vehicle csapatok a tengeralattjárókról induló bevetésekre specializálódtak, a három hónapos kiképzés alatt megtanulják hogyan kell egy atomtengeralattjáróról végrehajtani egy partraszállást úgy, hogy végig víz alatt maradnak, és hogy térhetnek vissza ugyanoda. Megtanulják vezetni a mini-tengeralattjáróikat (ez az SDV, illetve az újabb már az ASDS), amelyel az anya-tengeralattjárótól eljuthatnak a partig.

Ha még nem volt elég a tanulásból, akkor jön az STT, vagyis a SEAL Tactical Training, amely a tiszté válás és az elõmenetel rögös útját jelenti. Külön szakok vannak a szárazföldi, vizi és légi egységek specializációjára. A végére a katona megszerezheti az elõmenetelét, és szakasz- majd rajparancsnok lehet. Tovább is léphet, az elõretolt bázison már mint koordinációs parancsnok egész egységek útját egyengethetik. De ha arra vágynak, akkor visszamehetnek a kiképzõtáborba - mostmár mint kiképzõk.


A raj:

Egy átlagos SEAL raj így néz ki:
-Két tiszt (Hadnagy)
-Egy tiszthelyettes (Õrmester)
-Tizenhárom beosztott SEAL katona

A raj összeállítása után 12-16 hónapig még folyamatosan gyakorlatozik a specializációjuknak megfelõen (pl. a SEAL team TWO és FIVE hegyi gyakorlatokat csinál, stb.), hogy összekovácsolódjanak, majd 6 hónap készültségi idõ jön, amikor a nap 24 órájában jöhet a parancs...

most mutatják az új magyar sniper csúzlit HírTv-n.

Thx az infókat. A Globarsecirityn találtam 5,56-hoz közlítõ értékeket (fedezékeket, házfalakat mennyire visz át a lövedék). A torkolati energiákról, csõtorkolati sebességrõl, és lövedék okozta sebesülésrõl is rengeteg doksit láttam, de tegnap 2 órányi keresgélés után se találtam túl sok érdemi infót arról ami konkrétan érdekel. 1x a neten belefutottam egy ilyen jellegû infóba (konkrétan AK-hoz tartózó), csak már fogalmam sincs hol...

Ezzel kapcsolatban nincs elsõ kézbõl származó infom, AK-val (pontosabban AMD-vel) csak 1x, bukó célra volt alkalmam lõni. 😊

Spektrumon volt egy mûsor a fegyverek fejlõdésérõl, ott azt mondták, hogy az AK egy rakott téglafalat átvisz 😄 Bár ez szerintem függ a tégla milyenségétõl is. Ugye van az a kisebb tömör tégla, amit ált. kéményekhez, oszlopokhoz használnak, illetve van az üreges hõszigetelõ tégla, amibõl a házak falait építik.

Itt van egy táblázat a karabély és puskalõszerekrõl, de csak a torkolati energiát írja.

Hát hozzávetõleges adatokat talán mondhatok, de úgy is le fogják harapni érte a fejem. 😉

Egy AK-47 lövedéke egy átlagos téglafalat aligha fog átvinni, egy 3mm-es acéllemezt még képes lehet átütni, egy fa asztallapot vagy ajtót pedig kényelmesen átvisz.

A 9mm-es FMJ lövedék egy 20mm-es, építkezéseken használatos fa deszkát legtöbbször átütötte, egy cirka 2mm-es acéllemezt alaposan eldeformált, de nem ütötte át. Téglára, betonra nem lõtünk vele.

A 30-06-os vadászpuska SP (puhaorrú, gombásodó) lövedéke a ~6mm-es gömbvasat simán átvitte.

Remélem tudtam valamit segíteni.

Vmi közelítõ értéket sem tudsz mondani (akár csak AK-ra). Egy másik fórumon került elõ a téma és nem akarok hülyeséget mondani.

most olvastam a Rettenet nevû géppisztolyról
hallottatok már róla?

Sajnos ilyen oldalról nem tudok....

Én sem tudok róla. Van egy UL, hogy a 80-as években pár darab (10-12) került a Hadsereghez, kisérleti célból (ez bevett gyakorlat volt, a magyar mérnökök alakítottak át mindenféle jármûveket különféle célokra, aztán általában az egész ment a szemétbe), de el lettek adva (1993-ban 7db Angolának, legalábbis a Jane's szerint). De hogy ez igaz-e...

Tud vki mondani egy oldalt, ahol fennt vannak a különbözõ kézi fegyverek lövedékeinek (elsõsorban 5,56; 7,62; 12,7; 9mm) átütési képessége, eltérõ anyagú célpontra (acél, fa, beton...)

Én úgytudom van 2 is.

mintha nem is lett volna a MH-nek 2-ese, csak 1-ese.

TV-ben csak BMP1-eket mutattak, és csak sima BMP-ket mondtak.

hol látod?

Nekem BMP-2 kéne, de úgylátom csak 1-es van 😊

40 deka T-55-ost kerek szeletelve. 😊))))

Tenyleg azert megneznem, a BMPket meg T55 osoket hogy adjak el. Az nem lehet csak ugy civilnel. Vagy igen? Mert megyek alkudozni 😊 Mondjuk megneznem a banki alkalmazott arcat is.

-Autohitelt szeretnek.
-Milyen gepjarmure
-T-55 osre
😊))

Kb 400-450m-t. Amíg ki nem vonták addig az Alfa-k le tudtak menni 914m-ig.

nem sürgõs 😊

Sûrgõs a válasz, vagy ráér?
Ha ráér, akkor a következõ cikkben ott lesz a válasz. Remélhetõleg még ma el tudom küldeni (ha több hátráltató tényezõ nem lép közbe😊). 😊

😊

képeket nézted? ez a legjobb 😊

kb milyen mélységet bírnak a most hadrendben lévõ halacskák?

egy BMP-re befizetnék 😄

Érdkees lehet! Valami árlista nincs, vagy leírás, hogy miket adnak el?

A hang terjedése a víz különbözõ hõrétegeit is figyelembe véve.

Mindig akkor találok valami érdekeset, amikor már éppen befejezném a cikket.

Na mindegy, akkor ide rakom be, hátha érdekel valakit...


Egy orosz 877-es (NATO: Kilo) tengó vezérlõterme...


...gépháza...


...és torpedóterme.


Egy "gyûrûházas" hajócsavar modelje.


A Virginia-osztály farokrésze.

Banyek, ez most megy... Na, errõl is jól lemaradtam. 😊

Szívesen : )

IV. RENDÕRI-KATONAI MESTERLÖVÉSZ VILÁGKUPA


Negyedik alkalommal kerül megrendezésre a Rendõri - Katonai Mesterlövész Világkupa a nagytétényi lõtéren (megközelítés: 7-es úton Budapestrõl kifelé, a Szoborpark után elsõ lámpa jobbra, kb. 500 méter múlva az elsõ földúton balra "Lõtér" felirat.)


P R O G R A M

szombat, május 21.
12.00 - 19.00 beérkezés, regisztráció, szállás elfoglalása, városnézés
19.00 programismertetõ, technikai, értekezlet

vasárnap, május 22.
08.00 - 22.00 verseny
09.00 ünnepélyes megnyitó

hétfõ, május 23.
08.00 - 18.00 verseny

kedd, május 24.
08.00 - 12.00 verseny
14.00 - 17.00 versenyzõk részére városnézés
19.00 ünnepélyes eredményhirdetés

szerda, május 25.
08.30 - 18.00 reggeli, hazautazás

A verseny ideje alatt szakmai bemutatók tekinthetõk meg.

Szakmai információ: Sárosi Zoltán r. alezredes 06-20-9-831-428

Hát mi már nem is nagyon tudtunk fegyvereket nézegetni, csak a Dragunov-ot, az AK-t meg úgy kértünk meg egy kiskatonát, hogy hadd toljunk egy fotót.
Ennyi volt. De majd biztos lesz máskor is ilyen.
A baj egyébként az, hogy ha Ghost nem irta volna be ide, hogy volt ott, nem is tudtunk volna róla.
Szal így utólag is kösz neki :-)

jah csak iylenre emg pont a zártsága miatt nem könyü bejutni akinek nincsenek iylen irányú kapcsolatai :/

Tény, de attól még zavar a tömeg. :\

Ghost CB:

Hol van olyan bemutató, amin nincs nagy tömeg, de mutat is valamit?

Azért akadnak zárt rendezvények, ahova csak úgy nem lehet bejutni, pár éve így jutottam ki a Taszári repnapra. Persze ott is voltak azért jópáran, de például teljesen nyugodtan beszálhattam a Mi-24 mindkét pilótafülkéjébe, nem volt senki rajtam kívûl ott, csak egy pilóta, aki láthatóan unta a ráosztott "felvigyázó" szerepkört (teljesen meg tudtam érteni).

MuldR:
MP-40-est nekem a 2.Vh.-s magyar katona adta oda, elõször becsukott, aztán kinyitott válltámasszal. Így a másik sátorban már meg sem néztem 😊
Cifu:
Nekem most csak a gyerekek tûntek fel. A felnõttek nem nagyon zavartak.
Hol van olyan bemutató, amin nincs nagy tömeg, de mutat is valamit?

JA csak tudod repnap sem lenne, ha nem menne el akkora laikus tömegrá...

A diszkóból már kinõttem jópár éve. 😉

Az ilyen repnapokon, haditechnikai bemutatókon, stb. azonban (nekem) zavaró a tömeg, ezért is örültem a nemrégen megesett Tatai éleslövészet lehetõségének, normálisan meg lehet nézni a harceszközöket, a katonákkal elbeszélgetni, történeteiket nyugodtan meghalgatni, miközben hozzád hasonló haditechnika-mániákusok vesznek körbe. Teljesen más a hangulata.

énis utáloma tömeget discoba meg párszor voltam de egy életre elég volt 😛PP
szvsz aki szereti a tökeget az nemnormális 😄

hehhe😄 Akkor discoba sem jártál soha?? vagy ez csak újkeletû dolog?😄

Én a tömeg miatt viszolygok, gyerek/felnõtt egyre megy. 😉