Haditechnikai Topic
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#30067
A Mi tipusok után kérdõjel lett volna.elnézést.
"Azok az emberek, akik abban hisznek, hogy világot egy globális összeesküvés irányítja, még sohasem próbáltak meg irányítani vagy felügyelni egy legalább 10 f?s munkacsoportot."
#30066
Van még kép ezekrõl a Mi tipusokról.
Némelyik nagyon érdekesnerk tünik.
És egy kérdés,talán off:a Sturer Emil és a Dicker Max esetéban mi nem vált be?
Miért csak kettõ épült belõlük?
Némelyik nagyon érdekesnerk tünik.
És egy kérdés,talán off:a Sturer Emil és a Dicker Max esetéban mi nem vált be?
Miért csak kettõ épült belõlük?
"Azok az emberek, akik abban hisznek, hogy világot egy globális összeesküvés irányítja, még sohasem próbáltak meg irányítani vagy felügyelni egy legalább 10 f?s munkacsoportot."
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png)
#30065
Nem sok idõt tartózkodhat a harci zónában a gép ilyen alacsony javadalmazással.
Nézõpont kérdése, 300 lõszer azért kemény, egy percnyi folyamatos tüzelésre elegendõ. A gépágyú melletti lõszerrakaszok miatt sokkal nagyobb lõszerjavadalmazást nem nagyon lehet megoldani. A Mil tervezõmérnökei valószinüleg azt akarták elkerülni, hogy bonyolult lõszertovábbító rendszert kelljen kiépíteniük, ez a külsõ gépágyú függesztésnél mindig probléma volt, az AH-64 sem kivétel ez alól. Ugyanakkor egy kicsit többet is tud az orosz módszer, hiszen a fegyveroperátornak van választási lehetõsége, hogy melyik lõszertárolóból etesse a gépágyút. Mind a Mi-28, mind a Ka-50 esetében két külön lõszerrakasz van, amibe különbözõ céloknak megfelelõ lõszert lehet betárazni (jellemzõen ugye páncéltörõ és élerõ elleni feladatkörre). Az AH-64 esetén egy lõszertár van, ahol a problémát úgy oldják meg, hogy vegyesen táraznak be (most fejbõl nem tudom, de talán 3 HEI lõszer után jön egy HEDP, vagy valami hasonló). Így végülis a megfelelõ célhatás eléréshez az orosz 30mm-es gépágyúból kevesebbet kell lõni. Arról az apróságról nem is szólva, hogy az orosz gépágyúlõszer nagyobb és erõsebb...
A rakéták számának összehasonlításánál nem hátrány figyelembevenni a SALH Hydra 70-et, ami a közeljövõben rendszeresítésre kerül az Óceán túlpartján.
Ha az Advanced Precision Kill Weapon System rendszerre gondolsz, azt kivették a 2008-as katonai büdzsébõl. Tavaly két sikeres tesztlövészete volt, de a rendszerbe állítás egyenlõre várat magára, a rendszer jövõje most egy kicsit bizonytalan (igaz több hasonló Hydra alapú irányított rakétarendszer van fejlesztés alatt).
A másik pedig a hatótávolság. Ha ez tényleg csak 470km, akkor az megintcsak hurka, minimális õrjáratozási/harcérintkezési idõt tesz lehetõvé. Viszont ha nem hatótávolság, hanem hatósugár, akkor rendben van.
1100km átrepülésnél (5 perc tartalék üzemanyaggal), 2 óra van megadva repülési idõnek (endurance), szóval szerintem ez reálisnak tûnik hatótávolságnak.
Rosszul emlékszem egyébként, hogy a Trigat megvalósulása eléggé kétséges és inkább a Hellfire kerül rendszeresítésre a Tiger-eken?
Hát kicsit szerencsétlenül alakultak a dolgai, elõször Anglia, majd Franciaország is otthagyta, hivatalosan átnevezték PARS 3LR-nek, de létezik még, 2006-ban 680db-ot rendelt belõle a saját Tiger helikoptereihez a Német hadsereg, leszállítás 2010-ben. Franciaország esetében merült fel, hogy Hellfire II.-ket rendelnek a saját helikoptereikhez, ezzel kapcsolatban újabb információm nincs.
Nézõpont kérdése, 300 lõszer azért kemény, egy percnyi folyamatos tüzelésre elegendõ. A gépágyú melletti lõszerrakaszok miatt sokkal nagyobb lõszerjavadalmazást nem nagyon lehet megoldani. A Mil tervezõmérnökei valószinüleg azt akarták elkerülni, hogy bonyolult lõszertovábbító rendszert kelljen kiépíteniük, ez a külsõ gépágyú függesztésnél mindig probléma volt, az AH-64 sem kivétel ez alól. Ugyanakkor egy kicsit többet is tud az orosz módszer, hiszen a fegyveroperátornak van választási lehetõsége, hogy melyik lõszertárolóból etesse a gépágyút. Mind a Mi-28, mind a Ka-50 esetében két külön lõszerrakasz van, amibe különbözõ céloknak megfelelõ lõszert lehet betárazni (jellemzõen ugye páncéltörõ és élerõ elleni feladatkörre). Az AH-64 esetén egy lõszertár van, ahol a problémát úgy oldják meg, hogy vegyesen táraznak be (most fejbõl nem tudom, de talán 3 HEI lõszer után jön egy HEDP, vagy valami hasonló). Így végülis a megfelelõ célhatás eléréshez az orosz 30mm-es gépágyúból kevesebbet kell lõni. Arról az apróságról nem is szólva, hogy az orosz gépágyúlõszer nagyobb és erõsebb...
A rakéták számának összehasonlításánál nem hátrány figyelembevenni a SALH Hydra 70-et, ami a közeljövõben rendszeresítésre kerül az Óceán túlpartján.
Ha az Advanced Precision Kill Weapon System rendszerre gondolsz, azt kivették a 2008-as katonai büdzsébõl. Tavaly két sikeres tesztlövészete volt, de a rendszerbe állítás egyenlõre várat magára, a rendszer jövõje most egy kicsit bizonytalan (igaz több hasonló Hydra alapú irányított rakétarendszer van fejlesztés alatt).
A másik pedig a hatótávolság. Ha ez tényleg csak 470km, akkor az megintcsak hurka, minimális õrjáratozási/harcérintkezési idõt tesz lehetõvé. Viszont ha nem hatótávolság, hanem hatósugár, akkor rendben van.
1100km átrepülésnél (5 perc tartalék üzemanyaggal), 2 óra van megadva repülési idõnek (endurance), szóval szerintem ez reálisnak tûnik hatótávolságnak.
Rosszul emlékszem egyébként, hogy a Trigat megvalósulása eléggé kétséges és inkább a Hellfire kerül rendszeresítésre a Tiger-eken?
Hát kicsit szerencsétlenül alakultak a dolgai, elõször Anglia, majd Franciaország is otthagyta, hivatalosan átnevezték PARS 3LR-nek, de létezik még, 2006-ban 680db-ot rendelt belõle a saját Tiger helikoptereihez a Német hadsereg, leszállítás 2010-ben. Franciaország esetében merült fel, hogy Hellfire II.-ket rendelnek a saját helikoptereikhez, ezzel kapcsolatban újabb információm nincs.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#30064
UB = Унифицированный блок Szóval nem UV. Az a 300db lõszer a gépágyúhoz elég hurka. Nem sok idõt tartózkodhat a harci zónában a gép ilyen alacsony javadalmazással. A rakéták számának összehasonlításánál nem hátrány figyelembevenni a SALH Hydra 70-et, ami a közeljövõben rendszeresítésre kerül az Óceán túlpartján.
A másik pedig a hatótávolság. Ha ez tényleg csak 470km, akkor az megintcsak hurka, minimális õrjáratozási/harcérintkezési idõt tesz lehetõvé. Viszont ha nem hatótávolság, hanem hatósugár, akkor rendben van.
Rosszul emlékszem egyébként, hogy a Trigat megvalósulása eléggé kétséges és inkább a Hellfire kerül rendszeresítésre a Tiger-eken?
A másik pedig a hatótávolság. Ha ez tényleg csak 470km, akkor az megintcsak hurka, minimális õrjáratozási/harcérintkezési idõt tesz lehetõvé. Viszont ha nem hatótávolság, hanem hatósugár, akkor rendben van.
Rosszul emlékszem egyébként, hogy a Trigat megvalósulása eléggé kétséges és inkább a Hellfire kerül rendszeresítésre a Tiger-eken?
#30063
Köszi! 😊
#30062
sima szerelék sínnel.
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen \"Tanulok, mert egy idő után a tanulásba fektetett munkám meghozza a gyümölcsét, és mint tudjuk a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!\"
#30061
MP5-SD6 -ra hogyan lehet optikát rakni? Gondolom valamiféle rail rendszerrel, de milyennel? 😊
#30060
Jól tudod, de amint írtam, csak jövõ idõben, jelenleg még a teszteknél tartanak, talán idén elkezdõdik a rendszerbe állítás, de 2010-ig jó, ha egy-két századot fel tudnak tölteni belõle.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#30059
A Mi-28N egy nagy darab helikopter, jóval nagyobb mint az AH-64-es vagy a Tiger. Az AH-64D Longbow-hoz hasonlóak a képességei, de nagyobb a fegyverterhelése és fegyverzete (AH-64: max. 16 pct. rakéta v. 8 pct. rakéta és két rakétatároló konténer, Mi-28N 16 pct. rakéta és 2 konténer), valamint talán egy fokkal erõsebb páncélzattal/túlélõképességel.
Az Eurokopter Tiger még egy fokkal kisebb, mint az Apache, nincs radarja, csak optikai/infravörös szenzorai. Alapvetõen két eltérõ változata van, a páncélelhárító lézeres Trigat pct. rakétákkal van felszerelve, és nincs beépített gépágyúja, a csapattámogató változat egy 30mm-es gépágyúval és irányítattlan 68mm-es SNEB rakétákkal (max. 68db), illetve Mistral v. Stiner levegõ-levegõ rakétákkal lehet felszerelve. Az Ausztráloknak készült Tiger változat Hellfire II. rakétákkal, Stinger levegõ-levegõ rakétákkal, és amerikai 70mm-es Hydra irányítattlan rakétákkal lehet felfegyverezni.
Említést kell tenni még a Mangustáról, az Olaszok harci helikopterérõl, ez a Tigerhez foghatóan kicsi helikopter, max. 8db TOW vagy Hellfire pct. rakétával és két irányítattlan rakétablokkal, illetve egy 20mm-es gatling gépágyúval.
Az Eurokopter Tiger még egy fokkal kisebb, mint az Apache, nincs radarja, csak optikai/infravörös szenzorai. Alapvetõen két eltérõ változata van, a páncélelhárító lézeres Trigat pct. rakétákkal van felszerelve, és nincs beépített gépágyúja, a csapattámogató változat egy 30mm-es gépágyúval és irányítattlan 68mm-es SNEB rakétákkal (max. 68db), illetve Mistral v. Stiner levegõ-levegõ rakétákkal lehet felszerelve. Az Ausztráloknak készült Tiger változat Hellfire II. rakétákkal, Stinger levegõ-levegõ rakétákkal, és amerikai 70mm-es Hydra irányítattlan rakétákkal lehet felfegyverezni.
Említést kell tenni még a Mangustáról, az Olaszok harci helikopterérõl, ez a Tigerhez foghatóan kicsi helikopter, max. 8db TOW vagy Hellfire pct. rakétával és két irányítattlan rakétablokkal, illetve egy 20mm-es gatling gépágyúval.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#30058
Egy rövid összegzésre talán futja.
A Mi-24 rendszerbe állása után kezdõdött meg az utód fejlesztése. A Mil tervezõiroda és a Kamov tervezõ iroda is több tervet dolgozott ki, kezdve a toló-légcsavarostól a két rotoros elképzelésig. 1977-ben dölt el, hogy hagyományos egy fõ és egy farokrotoros elrendezéssel készül el a prototípus. A Mi-24 esetén a személy/teherszállítás képessége fontosnak volt véve, a gép feladatkörébe beletartozott a csapatszállítás is. Ugyanakkor már az elején látszott, hogy erre a képességre nincs szükség valójában, és dedikált harci helikopterre van szükség.
Modellek a Mil iroda elképzeléseirõl az 1970-es évekbõl
A Mi-28 esetén a pilóta és a fegyverkezelõ két külön pilótafülkében ül, a pilóta hátul, kissé magasabban, mindkét pilótafülke sík lapokból álló kabintetõt és ablakokat kapott, így kínézete igencsak eltért a Mi-24-esétõl. Az elsõ prototípus (012-es oldalszámmal) 1982-ben szállt fel. A gép a túlélésre készült, a pilótákat és a fontosabb rendszereket titánium és kerámia páncélzat védte, a pilóták egy speciális mozgási energiát elnyelõ ülésben ültek, amely a 12m/s sebességû zuhanásnál is tökéletesen megvédte õket. A futómû merev, nem behúzható, abból a megfontolásból, hogy kis magasságban való repülésnél egy vészhelyzetben amúgy se nagyon lenne idõ kiengedni, márpedig kényszerleszálláskor a futómû is segít elnyelni a becsapódás erejét. A pilóták nagyobb repülési magasságnál is bizontásogan elhagyhatják a gépet, a fõrotor lapátjai lerobbanthatóak (egyes források szerint, más források ezt tagadják), ahogy a pilótafülkék ajtajai is, és a kétfõs személyzet ejtõernyõvel kiugorhat.
A törzsben egy kis szabad szekció alkalmassá van téve arra, hogy legfeljebb három fõ ideiglenesen meghúzhassa magát, így alkalmazható például ellenséges vonalak mögött lezuhant személyzet kimentésére, ugyanakkor ez a szekció semmilyen kényelmi eszközzel nem rendelkezik, sem székekkel, sem fûtéssel nem szolgál.
A fontosabb részegységeket megduplázták, és egymástól távol helyezték el, hogy egyetlen találat ne legyen végzetes a gép számára. A hajtómûvek is ebben a koncepcióban kerültek a törzs két oldalára. A fõrotor áttétele úgy készült, hogy olaj nélkül is mûködhessen még egy rövid ideig (cirka fél óra). Az üzemanyag tartályokból több kisebbet helyeztek el a törzsben, elkülönített kompozit részegységekben, úgy, hogy bármelyiket is érje találat, az semmiképpen ne okozhasson olyan kárt, ami teljesen elpusztíthatná a gépet.
A fõrotor öt ágú, a farokrotor háromágú volt, mint a Mi-8/Mi-24 esetén.
A fegyverzet alapköve a 30mm-es 2A42 gépágyú, amelyet az orr alatt helyeztek el, különálló részegységként. A gépágyú két oldalán lett elhelyezve egy-egy lõszertároló, ezek egyenként 150-150 lõszert képesek befogadni. A gépágyú az elsõ 220° szögcsoportban használható, függõlegesen fölfele 13°-ban, lefele 40°-ban téríthetõ ki. A tûzgyorsasága állítható, földi célpontok ellen 300 lövés/perc, légi célok ellen 900 lövés/perc.
A két csonkaszárnyon két-két pilon szolgál a külsõ fegyverfelfüggesztésre, egyenként legfeljebb 480kg-nyi hasznos terhelést lehet rájuk aggatni. A szabvány fegyverterhelés 2x8 rádióirányítású Shturm pct. rakéta a külsõ pillonokon, és 2db UV-20-as irányítattlan rakétatároló konténer 80mm-es rakéták részére. A pillonokra ugyanakkor felfüggeszthetõek S-13 (122mm-es) irányítattlan rakéták, UPK-23-250 gépágyú konténerek, a külsõ pillonra pedig 2x4 Igla infravörös önirányítású levegeõ-levegõ rakéták. Aknatelepítéshez két KGMU-2 szórókonténert lehet felszerelni.
A gépágyút és az irányított rakétákat a fegyverkezelõ kezeli, az irányítattlan rakétákat, illetve a gépágyút rögzítve (0°/0°) a pilóta is képes ugyanakkor használni. Az orr alatt, elöl egy rögzített elõre nézõ optikai felderítõ/célzó rendszer lett elhelyezve. A gép vezetéséhez szükséges rendszerek ugyanakkor csak a pilóta számára kerültek beépítésre, a fegyverzetkezelõ operátor részére nem.
A hajtómûvek kiömlõnyílásait úgy alakították ki, hogy a forró levegõt felfele, a rotorlapátok irányába térítse ki, hogy az minél gyorsabban szétoszoljon.
1984-ben az Orosz Front Légierõ (VVS) úgy döntött, hogy inkább az elõremutatóbbnak tûnõ, egy fõs személyzetû Ka-50-est rendeli meg. A Mi-28 sorsa látszólag megpecsételõdni látszott. A Mil iroda panasszal élt a döntés nyomán, egymás után többször is, de a légierõ mindvégig kitartott a döntése mellett.
Eközben az iroda továbbfejlesztette a gépet, a második prototípuson, a 022-es orrszámún a háromágú farokrotort 4 ágú X elrendezésû farokrotorra cserélték, hasonlóra mint az Ah-64-es farokrotorja, a késõbbi gépek mind ilyet kaptak már. Ez az elrendezés csendesebb mûködést eredményez. 1988-ban szállt fel az úgymond sorozatérett változat, a Mi-28A elsõ protopéldánya, 032-es orrszámmal.
Mi-28A
A Mi-28A erõsebb hajtómûveket kapott, és a kiömlõnyílások immár lefele térítették el a hajtómûvek égésgázait. Az orr alatti elektronoptikai célzórendszer egy mozgatható házba került, a csonkaszárnyak végére pedig csali szórók (chaff/flare) lettek elhelyezve.
A 032-es az 1989-es Párizsi Légishown lett bemutatva, 1991-ben készült el a második prototípusa a Mi-28A-nak (042). 1990-ben állítólag Irak meg is rendelte a típust, de az elsõ Öböl-hárobú keresztül húzta a felek szándékait. 1993-ban a Mil hivatalosan felhagyott a fejlesztéssel, mivel a légierõ továbbra sem tartott igényt a gépre, más potenciális vásárló pedig nem jelentkezett, noha több külföldi légishowra és fegyverexpora is kivitték.
1994-ben azonban újra feléledt a Mi-28-as, az orosz hadsereg ugyanis pénzügyileg kívánta támogatni azt, hogy a tervezõiroda a legfõbb problémát próbálta orvosolja, mégpedig azt, hogy továbbra is csak nappali bevetésekre volt használható éjjellátó berendezések hiányában mind a Mi-28, mind a Ka-50. Az új változat a Mi-28N jelölést kapta.
Mi-28N a 2007-es MAKS-on
Az elsõ prototípus 014-es orrszámmal valójában a 012-es átépítése volt, az új rendszerek egy része elõször még nem is a gépben, hanem egy, a jobb külsõ pilonra függesztett konténerbe került.
Az orrban lévõ felderítõ/célzó berendezést befogadó ház kibõvül, egy lézeres célmegjelölés/távolságmérõ és egy fényerõsítés elvén mûködõ éjjelátó került bele, elötte/fölötte pedig egy infravörös kamera lett beépítve egy gömb alakú házba. A rotoragyra egy radardóm került Kinzhal V vagy Arbalet miliméter hullámhosszon üzemelõ radarral. A radar egyfelõl célfelderítésre, másfelõl célmegjelölésre használható, a újonan integrált 9M120 Ataka pct. rakétához. A folyamatos fejleszgetés nyomán lecserélték a rotorlapátokat teljesen kompozití lapátokra, amelyeknek a vége nyilazottra készült. A fedélzeti elektronikát is fejlesztették, automata terepkövetõ móddal ellátott robotpilótát, adatkapcsolatot és küldetésszervezõ számítógépet építettek be. Standard lett a radarbesugárzás jelzõ (RWR) és lézerbesugárzás jelzõ, infravörös érzékelõ a légvédelmi rakétaindítások jelzésére, Platan zavaró rendszer továbbá újabb típusú csaliszórók kerültek a szárnyvégekre.
2003-ban készült el a második Mi-28N prototípus, majd további három az elkövetkezõ években, a hajtómûveket eközben a korábbi TV3-117VMA típusról erõsebb Klimov VK-2500-asokra cserélték.
2003-tól kezdve jöttek az elsõ jelek, hogy az orosz légierõ mégiscsak szeretné a Mi-28-ast a kötelékeiben látni, így megrendeltek 3-at 2003-ban, majd további 16db-ot 2006-ban, amik leszállítását 2008-ban kezdenék meg. A típus nincs effektíve rendszerben, csak a végsõ tesztelését végzik, ami várhatóan 2008-ban fejezõdik be. A hivatalos álláspont szerint 2015-ig 325db-ot kívánnak rendszerbe állítani.
A gép noha több külföldi ország tenderén is indult, eddig semilyen export sikert nem könyvelhetett el. A Mi-28N-nek erre a célra egy külön export verziója is készült, Mi-28NE jelöléssel (35-ös orrszámmal lett ellátva a prototípusa).
Adatok (Mi-28A):
Hossz: 17.01 m
Fõrotor átmérõje:17.20 m
Magasság: 3.82 m
Üres tömege: 8,095 kg
Maximum felszálló tömeg: 11,500 kg
Hajtómû: 2db Klimov TV3-117VMA gázturbina, 1,950 lóerõ egyenként
Vízszintes sebesség: 300 km/h
Hatótáv: 470 km
Max. repülési magasság: 5,800 m
Adatok (Mi-28N):
Hossz: 17.01 m
Fõrotor átmérõje:17.20 m
Magasság: 3.82 m (radar nélkül)
Üres tömege: 7,890 kg
Max. felszállótömeg: 12,100 kg
Hajtómû: 2db Klimov VK-2500 gázturbina, 2,500 lóerõ egyenként
Vízszintes sebesség: 305 km/h
Hatótáv: 460 km
Max. repülési magasság: 5,800 m
A Mi-24 rendszerbe állása után kezdõdött meg az utód fejlesztése. A Mil tervezõiroda és a Kamov tervezõ iroda is több tervet dolgozott ki, kezdve a toló-légcsavarostól a két rotoros elképzelésig. 1977-ben dölt el, hogy hagyományos egy fõ és egy farokrotoros elrendezéssel készül el a prototípus. A Mi-24 esetén a személy/teherszállítás képessége fontosnak volt véve, a gép feladatkörébe beletartozott a csapatszállítás is. Ugyanakkor már az elején látszott, hogy erre a képességre nincs szükség valójában, és dedikált harci helikopterre van szükség.
Modellek a Mil iroda elképzeléseirõl az 1970-es évekbõl
A Mi-28 esetén a pilóta és a fegyverkezelõ két külön pilótafülkében ül, a pilóta hátul, kissé magasabban, mindkét pilótafülke sík lapokból álló kabintetõt és ablakokat kapott, így kínézete igencsak eltért a Mi-24-esétõl. Az elsõ prototípus (012-es oldalszámmal) 1982-ben szállt fel. A gép a túlélésre készült, a pilótákat és a fontosabb rendszereket titánium és kerámia páncélzat védte, a pilóták egy speciális mozgási energiát elnyelõ ülésben ültek, amely a 12m/s sebességû zuhanásnál is tökéletesen megvédte õket. A futómû merev, nem behúzható, abból a megfontolásból, hogy kis magasságban való repülésnél egy vészhelyzetben amúgy se nagyon lenne idõ kiengedni, márpedig kényszerleszálláskor a futómû is segít elnyelni a becsapódás erejét. A pilóták nagyobb repülési magasságnál is bizontásogan elhagyhatják a gépet, a fõrotor lapátjai lerobbanthatóak (egyes források szerint, más források ezt tagadják), ahogy a pilótafülkék ajtajai is, és a kétfõs személyzet ejtõernyõvel kiugorhat.
A törzsben egy kis szabad szekció alkalmassá van téve arra, hogy legfeljebb három fõ ideiglenesen meghúzhassa magát, így alkalmazható például ellenséges vonalak mögött lezuhant személyzet kimentésére, ugyanakkor ez a szekció semmilyen kényelmi eszközzel nem rendelkezik, sem székekkel, sem fûtéssel nem szolgál.
A fontosabb részegységeket megduplázták, és egymástól távol helyezték el, hogy egyetlen találat ne legyen végzetes a gép számára. A hajtómûvek is ebben a koncepcióban kerültek a törzs két oldalára. A fõrotor áttétele úgy készült, hogy olaj nélkül is mûködhessen még egy rövid ideig (cirka fél óra). Az üzemanyag tartályokból több kisebbet helyeztek el a törzsben, elkülönített kompozit részegységekben, úgy, hogy bármelyiket is érje találat, az semmiképpen ne okozhasson olyan kárt, ami teljesen elpusztíthatná a gépet.
A fõrotor öt ágú, a farokrotor háromágú volt, mint a Mi-8/Mi-24 esetén.
A fegyverzet alapköve a 30mm-es 2A42 gépágyú, amelyet az orr alatt helyeztek el, különálló részegységként. A gépágyú két oldalán lett elhelyezve egy-egy lõszertároló, ezek egyenként 150-150 lõszert képesek befogadni. A gépágyú az elsõ 220° szögcsoportban használható, függõlegesen fölfele 13°-ban, lefele 40°-ban téríthetõ ki. A tûzgyorsasága állítható, földi célpontok ellen 300 lövés/perc, légi célok ellen 900 lövés/perc.
A két csonkaszárnyon két-két pilon szolgál a külsõ fegyverfelfüggesztésre, egyenként legfeljebb 480kg-nyi hasznos terhelést lehet rájuk aggatni. A szabvány fegyverterhelés 2x8 rádióirányítású Shturm pct. rakéta a külsõ pillonokon, és 2db UV-20-as irányítattlan rakétatároló konténer 80mm-es rakéták részére. A pillonokra ugyanakkor felfüggeszthetõek S-13 (122mm-es) irányítattlan rakéták, UPK-23-250 gépágyú konténerek, a külsõ pillonra pedig 2x4 Igla infravörös önirányítású levegeõ-levegõ rakéták. Aknatelepítéshez két KGMU-2 szórókonténert lehet felszerelni.
A gépágyút és az irányított rakétákat a fegyverkezelõ kezeli, az irányítattlan rakétákat, illetve a gépágyút rögzítve (0°/0°) a pilóta is képes ugyanakkor használni. Az orr alatt, elöl egy rögzített elõre nézõ optikai felderítõ/célzó rendszer lett elhelyezve. A gép vezetéséhez szükséges rendszerek ugyanakkor csak a pilóta számára kerültek beépítésre, a fegyverzetkezelõ operátor részére nem.
A hajtómûvek kiömlõnyílásait úgy alakították ki, hogy a forró levegõt felfele, a rotorlapátok irányába térítse ki, hogy az minél gyorsabban szétoszoljon.
1984-ben az Orosz Front Légierõ (VVS) úgy döntött, hogy inkább az elõremutatóbbnak tûnõ, egy fõs személyzetû Ka-50-est rendeli meg. A Mi-28 sorsa látszólag megpecsételõdni látszott. A Mil iroda panasszal élt a döntés nyomán, egymás után többször is, de a légierõ mindvégig kitartott a döntése mellett.
Eközben az iroda továbbfejlesztette a gépet, a második prototípuson, a 022-es orrszámún a háromágú farokrotort 4 ágú X elrendezésû farokrotorra cserélték, hasonlóra mint az Ah-64-es farokrotorja, a késõbbi gépek mind ilyet kaptak már. Ez az elrendezés csendesebb mûködést eredményez. 1988-ban szállt fel az úgymond sorozatérett változat, a Mi-28A elsõ protopéldánya, 032-es orrszámmal.
Mi-28A
A Mi-28A erõsebb hajtómûveket kapott, és a kiömlõnyílások immár lefele térítették el a hajtómûvek égésgázait. Az orr alatti elektronoptikai célzórendszer egy mozgatható házba került, a csonkaszárnyak végére pedig csali szórók (chaff/flare) lettek elhelyezve.
A 032-es az 1989-es Párizsi Légishown lett bemutatva, 1991-ben készült el a második prototípusa a Mi-28A-nak (042). 1990-ben állítólag Irak meg is rendelte a típust, de az elsõ Öböl-hárobú keresztül húzta a felek szándékait. 1993-ban a Mil hivatalosan felhagyott a fejlesztéssel, mivel a légierõ továbbra sem tartott igényt a gépre, más potenciális vásárló pedig nem jelentkezett, noha több külföldi légishowra és fegyverexpora is kivitték.
1994-ben azonban újra feléledt a Mi-28-as, az orosz hadsereg ugyanis pénzügyileg kívánta támogatni azt, hogy a tervezõiroda a legfõbb problémát próbálta orvosolja, mégpedig azt, hogy továbbra is csak nappali bevetésekre volt használható éjjellátó berendezések hiányában mind a Mi-28, mind a Ka-50. Az új változat a Mi-28N jelölést kapta.
Mi-28N a 2007-es MAKS-on
Az elsõ prototípus 014-es orrszámmal valójában a 012-es átépítése volt, az új rendszerek egy része elõször még nem is a gépben, hanem egy, a jobb külsõ pilonra függesztett konténerbe került.
Az orrban lévõ felderítõ/célzó berendezést befogadó ház kibõvül, egy lézeres célmegjelölés/távolságmérõ és egy fényerõsítés elvén mûködõ éjjelátó került bele, elötte/fölötte pedig egy infravörös kamera lett beépítve egy gömb alakú házba. A rotoragyra egy radardóm került Kinzhal V vagy Arbalet miliméter hullámhosszon üzemelõ radarral. A radar egyfelõl célfelderítésre, másfelõl célmegjelölésre használható, a újonan integrált 9M120 Ataka pct. rakétához. A folyamatos fejleszgetés nyomán lecserélték a rotorlapátokat teljesen kompozití lapátokra, amelyeknek a vége nyilazottra készült. A fedélzeti elektronikát is fejlesztették, automata terepkövetõ móddal ellátott robotpilótát, adatkapcsolatot és küldetésszervezõ számítógépet építettek be. Standard lett a radarbesugárzás jelzõ (RWR) és lézerbesugárzás jelzõ, infravörös érzékelõ a légvédelmi rakétaindítások jelzésére, Platan zavaró rendszer továbbá újabb típusú csaliszórók kerültek a szárnyvégekre.
2003-ban készült el a második Mi-28N prototípus, majd további három az elkövetkezõ években, a hajtómûveket eközben a korábbi TV3-117VMA típusról erõsebb Klimov VK-2500-asokra cserélték.
2003-tól kezdve jöttek az elsõ jelek, hogy az orosz légierõ mégiscsak szeretné a Mi-28-ast a kötelékeiben látni, így megrendeltek 3-at 2003-ban, majd további 16db-ot 2006-ban, amik leszállítását 2008-ban kezdenék meg. A típus nincs effektíve rendszerben, csak a végsõ tesztelését végzik, ami várhatóan 2008-ban fejezõdik be. A hivatalos álláspont szerint 2015-ig 325db-ot kívánnak rendszerbe állítani.
A gép noha több külföldi ország tenderén is indult, eddig semilyen export sikert nem könyvelhetett el. A Mi-28N-nek erre a célra egy külön export verziója is készült, Mi-28NE jelöléssel (35-ös orrszámmal lett ellátva a prototípusa).
Adatok (Mi-28A):
Hossz: 17.01 m
Fõrotor átmérõje:17.20 m
Magasság: 3.82 m
Üres tömege: 8,095 kg
Maximum felszálló tömeg: 11,500 kg
Hajtómû: 2db Klimov TV3-117VMA gázturbina, 1,950 lóerõ egyenként
Vízszintes sebesség: 300 km/h
Hatótáv: 470 km
Max. repülési magasság: 5,800 m
Adatok (Mi-28N):
Hossz: 17.01 m
Fõrotor átmérõje:17.20 m
Magasság: 3.82 m (radar nélkül)
Üres tömege: 7,890 kg
Max. felszállótömeg: 12,100 kg
Hajtómû: 2db Klimov VK-2500 gázturbina, 2,500 lóerõ egyenként
Vízszintes sebesség: 305 km/h
Hatótáv: 460 km
Max. repülési magasság: 5,800 m
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#30057
Bocs lehet én vagyok kurvára eltájolva, de úgy tudtam, hogy a Mi-28-asokkal váltják fel a ruszkik a Mi-24-eseiket. Ezek szerint rosszul tudom?
#30056
ezt túlélni...
Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége gondoskodni azok védelméről. (Ismeretlen Francia Tábornok)
#30055
Ez konkrétan mi?
- De ezzel saját magad lejáratását folytatod, ezt nem érted meg? Magadat égeted tovább. Ami a legszomorúbb hogy magyar színekben. Tapló. - nem is szines a nevem
#30054
utolsó, eszméletlen ahogy indul a rakéta :o
Az embereknek 10 fajtája van. Aki megérti a binális kódolást és aki nem. Think. Aim. Fire.
#30053
Az embereknek 10 fajtája van. Aki megérti a binális kódolást és aki nem. Think. Aim. Fire.
#30052
Az embereknek 10 fajtája van. Aki megérti a binális kódolást és aki nem. Think. Aim. Fire.
#30051
Szélesebb körben? Tudtommal rendszerbe sem állt még. Hatékonyságról sincs semmi kézzelfogató adat, hiszen háborúban nem vett részt és amennyben egyáltalán használnák akkor is 0 repült óra mennyiség van összevetve bármilyen más harci helikopterrel. Ez a Tiger-re is igaz félig. Amennyire én látom az AH-64 és fejlesztése a Longbow kivételével az utóbbi 20 évben nem épült olyan új harci helikopter ami nagy számban háborút is látott volna...
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#30050
Valaki tudna pontos leírást adni a Mi-28N-rõl(tudomásom szerint ezt a változatot kezdték-kezdik el szélesebb körben használni az oroszok).
Adatok, hatékonyság és ha lehetne más hasonló gépekkel való összehasonlítás(AH-64 Longbow, Eurocopter Tiger stb.)
Elõre is kösz!
Adatok, hatékonyság és ha lehetne más hasonló gépekkel való összehasonlítás(AH-64 Longbow, Eurocopter Tiger stb.)
Elõre is kösz!
#30049
Nem hallottam. De pláne 24db belõle finoman szólva érdekes lenne, fõleg a jelenlegi állapotban. Szerintem inkább csak reménykednek a Csehek...
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#30048
http://www.scramble.nl/forum/viewtopic.php?p=224631
állítólag érdeklõdünk ALCA-k után? Hallott valaki valamit?
állítólag érdeklõdünk ALCA-k után? Hallott valaki valamit?
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#30047
Ami felmegy, az le is jön. Fent még nem maradt semmi... Miért pont a B-2 lenne a kivétel?
ASUS ROG B350-F Gaming, Ryzen R5 1600, 8GB DDR4 3000Mhz, ASUS ROG Strix RX470 4GB, Adata 920SP 128GB SSD
#30046
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#30045
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#30044
Nem HT, de hangrobbanás.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#30043
"Whether you Kill or get Killed it is just a way to Kill time" Zaraki @ Bleach #36 SC SQ42: "Give in to the Hype, It is worth it" https://robertsspaceindustries.com/enlist?referral=STAR-NVZF-5CZF
#30042
kösz, ha meg találnád szólj 😊
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen \"Tanulok, mert egy idő után a tanulásba fektetett munkám meghozza a gyümölcsét, és mint tudjuk a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!\"
#30041
A sajátomat sajnos nem találom a topicban (ejj, tényleg jó lenne, ha mûködne a keresõ rendesen. :S), de a Funpicen viszont van fent egy másik fordítás.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#30040
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#30039
Hát azt kétlem... Én régen halottam hangrobbanást elég sokat, de a gépeket sohasem láttuk olyan magasan repültek olyankor. Ma asszem lakott területek közelében 6-8 ezer méter alatt ilyet nem tesznek.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#30038
meglehet, elég alacsonyan volt;
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#30037
tudtommal a gripenekkel gyakorlatoznak "folyamatosan"
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen \"Tanulok, mert egy idő után a tanulásba fektetett munkám meghozza a gyümölcsét, és mint tudjuk a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!\"
#30036
Hali, nem tudja valaki véletlenül, hogy a MiG jeinknek van-e Debrecen közelében gyakorlatozási légtér? Mert most pár perce a belváros felett hallottam õket, nagy sebességgel forgolódni, bár az alacsony felõalap miat sajnos nem láttam õket?
Talán még hangrobbanás is volt, bár olyat még sose hallottam;
Talán még hangrobbanás is volt, bár olyat még sose hallottam;
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#30035
Cifu az átírt SWAT kézjeleket hol találom?
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen \"Tanulok, mert egy idő után a tanulásba fektetett munkám meghozza a gyümölcsét, és mint tudjuk a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!\"
#30034
és magyar viszonylatba még részben igazuk is lessz, ehe 😊
\"Hány fokon üzemel egy x2 4400+ proci átlag normál üzemmódban? De jó, oké, megnézem akkor az amd.com ot. Azt hittem van vki aki megnézi helyettem, te láma válaszoló.\" bye ent
#30033
Ha itt beleírom akkor kapok egy elnézõ mosolyt (na ezzishüjje kategória 😊
#30032
Na itt írd bele az önéletrajzodba! 😄D (tapasztalat)
#30031
fellendülés küszöbén? ez most valami idézet egy kabaréból? 😄
\"Hány fokon üzemel egy x2 4400+ proci átlag normál üzemmódban? De jó, oké, megnézem akkor az amd.com ot. Azt hittem van vki aki megnézi helyettem, te láma válaszoló.\" bye ent
#30030
Ez igy van. És vedd hozzá még azt, hogy ha lejár a szerzõdésed, vagy valami miatt eljössz magadtól, az önéletrajzodban szépen mutat hogy szolgáltál a hadseregben (illetve a fegyveres erõknél, Marines, Navy stb 😊 mert látják hogy komoly és megbízható ember vagy. Vagyis egyfajta tisztelet övez. (mint mondjuk a tûzoltókat, tudjuk hogy igen kemény a munkájuk stb stb) Lehet hogy majd pár év múlva igy lesz ez nálunk is. Remélhetõleg. De most úgy érzem hogy a vezetés számára a hadsereg valamiféle szükséges "nyûg" amivel csak a gond van. Persze lehet az is hogy csak az én perspektívámból létszik így és valójában a fellendülés küszöbén állunk 😊
#30029
ezen elgondolkoztam egyszer kétszer. nem csak a fizetés a probléma, hanem az, hogy nem tudja a polgár, hogy mire számítson, ha belép. nem helikopterrõl lelógó embereket kéne mutogatni, meg rohamozó nyuszikat, hanem hogy mit csinálnak napközben, stb. ja és valahogy komolyabbra kéne fordítani a kiképzést, mert a napokban több emberrel is beszélgettem errõl, egyik szerint magyarországon nincs is hadsereg, csak egy pénz-szíbó lyuk, a másik meg szívesen bevonulna, ha normálisan csinálnák.....és tényleg, ahogy nézem, nem egy karriercél mostanság a honvédség.
Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége gondoskodni azok védelméről. (Ismeretlen Francia Tábornok)
#30028
Apropó, ha már india, kijött az indiának szánt F-16 változat, az F-16IN borssurája. Kevés igazi újdonság van benne (kb. olyan, mint a Mirage-2000-9, ami a Rafale elektronikáját nyújtja egy olcsóbb sárkányszerkezetben, na az F-16 is egy F-35 közeli elektronikát igér olcsóbban).
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#30027
Ez összetettebb dolog.
Kezdjük a repülõgépgyártás felélesztését. A két régi motoros (Tupoljev és Iljushin) egyszerûen nem nagyon rendelkezett elegendõ tõkével és technológiai bázissal egy modern utasszálító létrehozásához. Amikor a Boeing és az Airbus milliárdokat áldoz egy új típus létrehozásához, az orosz cégek nem is álmodhatnak ilyen költségvetésrõl. A kevés pénz lassú fejlesztést és engedélyezési procedurát jelent (ez utóbbihoz több prototípus gép kell, hogy gyorsan haladhasson, külön gép a földi tesztekhez, másik az repülési tesztekhez, megint másik az utasmentési gyakorlatokhoz, stb., lásd még Airbus A380, namost az orosz gépekbõl jó ha egy-két prototípus elkészült). Ami ilyen téren változás jelenthet, az a Szuhoj hátterû Superjet.
Ami a Roszoboronekszportot illeti, ott pár apróság elõvezetésnek: egyedül a Szuhoj volt az a cég, amely eddig rajta kívûl köthetett üzletet. Ment is a Szuhoj szekere rendesen. Most betagozódtak, mert nem volt más választási lehetõségük. Még mindig nincs hír arról, hogy mi lesz a nagy egyesüléssel. 2006 óta mondogatják, hogy egy szuper-cégbe vonnák össze a MiG-et, a Jakoljevet, a Szuhojt. Nem tudni, hogy ebbõl lesz-e valami.
Ami az algériai esetett illeti, ott egyszerûen arról van szó, hogy a leszállított gépek minõsége finoman szólva csapnivaló volt (ie.: nemhogy harcképesek nem voltak, de még repképesnek is csak nagy jóindulattal voltak nevezhetõek). Algéria besokalt, és visszaküldte a gépeket, neki ezek a roncsok nem kellenek felkiáltással.
Hasonló problémák voltak máshol is, a Szuhoj indiában szenvedett meg, mivel igértek fût-fát, úgy, hogy gyakorlatilag nem volt megfelelõ hátterük, még csak tervezõasztalon lévõ elképzeléseket adtak el úgy, hogy rögtön szállítani tudják. Emiatt a Szu-30MKI program éveket csúszott, amit az Indiaiak nem vettek jó néven.
Hasonló probléma volt a T-90Sz vásárlásukkal, mivel az Indiai körülményeket (néha 50°C) nem nagyon bírták a fagyos körülményekre tervezett orosz harckocsik, elégtelen volt a motorok hûtése. Mindez azért volt nagyon kínos, mert az õs-rivális Pakisztán ukrán T-84-eseket vásárolt, és az ukrán harckocsimotorok könnyedén megbírkóztak a hõséggel és a porral.
Az indiának leszállítandó tengeralattjáró már csak hab a tortán, és akkor még nem is beszéltünk az ex-Baku repülõgép-hordozóról.
Oroszország fõleg ott tud sikeres lenni, ahol a nyugati fegyverszállítások ilyen vagy olyan okokból nem szívesen látottak. Egy-az-egyben végzett tendereken csak kisebb gyõzelmeket értek el (pl. Malajzia esetében).
Kezdjük a repülõgépgyártás felélesztését. A két régi motoros (Tupoljev és Iljushin) egyszerûen nem nagyon rendelkezett elegendõ tõkével és technológiai bázissal egy modern utasszálító létrehozásához. Amikor a Boeing és az Airbus milliárdokat áldoz egy új típus létrehozásához, az orosz cégek nem is álmodhatnak ilyen költségvetésrõl. A kevés pénz lassú fejlesztést és engedélyezési procedurát jelent (ez utóbbihoz több prototípus gép kell, hogy gyorsan haladhasson, külön gép a földi tesztekhez, másik az repülési tesztekhez, megint másik az utasmentési gyakorlatokhoz, stb., lásd még Airbus A380, namost az orosz gépekbõl jó ha egy-két prototípus elkészült). Ami ilyen téren változás jelenthet, az a Szuhoj hátterû Superjet.
Ami a Roszoboronekszportot illeti, ott pár apróság elõvezetésnek: egyedül a Szuhoj volt az a cég, amely eddig rajta kívûl köthetett üzletet. Ment is a Szuhoj szekere rendesen. Most betagozódtak, mert nem volt más választási lehetõségük. Még mindig nincs hír arról, hogy mi lesz a nagy egyesüléssel. 2006 óta mondogatják, hogy egy szuper-cégbe vonnák össze a MiG-et, a Jakoljevet, a Szuhojt. Nem tudni, hogy ebbõl lesz-e valami.
Ami az algériai esetett illeti, ott egyszerûen arról van szó, hogy a leszállított gépek minõsége finoman szólva csapnivaló volt (ie.: nemhogy harcképesek nem voltak, de még repképesnek is csak nagy jóindulattal voltak nevezhetõek). Algéria besokalt, és visszaküldte a gépeket, neki ezek a roncsok nem kellenek felkiáltással.
Hasonló problémák voltak máshol is, a Szuhoj indiában szenvedett meg, mivel igértek fût-fát, úgy, hogy gyakorlatilag nem volt megfelelõ hátterük, még csak tervezõasztalon lévõ elképzeléseket adtak el úgy, hogy rögtön szállítani tudják. Emiatt a Szu-30MKI program éveket csúszott, amit az Indiaiak nem vettek jó néven.
Hasonló probléma volt a T-90Sz vásárlásukkal, mivel az Indiai körülményeket (néha 50°C) nem nagyon bírták a fagyos körülményekre tervezett orosz harckocsik, elégtelen volt a motorok hûtése. Mindez azért volt nagyon kínos, mert az õs-rivális Pakisztán ukrán T-84-eseket vásárolt, és az ukrán harckocsimotorok könnyedén megbírkóztak a hõséggel és a porral.
Az indiának leszállítandó tengeralattjáró már csak hab a tortán, és akkor még nem is beszéltünk az ex-Baku repülõgép-hordozóról.
Oroszország fõleg ott tud sikeres lenni, ahol a nyugati fegyverszállítások ilyen vagy olyan okokból nem szívesen látottak. Egy-az-egyben végzett tendereken csak kisebb gyõzelmeket értek el (pl. Malajzia esetében).
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#30026
Na ez itt a probléma. Így nem lehet honvédséget népszerûsíteni. Aki belép, az a biztos éhenhalásra számíthat. A fizetések emelésére kellene költeni, nem a népszerûsítõ reklámkampányokra.
#30025
amint bevonulsz, nettó 80at kb.
Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége gondoskodni azok védelméről. (Ismeretlen Francia Tábornok)
#30024
Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége gondoskodni azok védelméről. (Ismeretlen Francia Tábornok)
#30023
Akkor szerették csak a katonáskodást az emberek, amikor megélhetést biztosított, és megbecsülést. Amerikában is egy alap hivatásos katona évente keres 20ezer dollárt kb vagy 25ezret, ez kevés, de mégis kap mellé egy rakás támogatást, stbt, és bõven megtud belõle élni, ráaádsul úgy, hogy gyakorlatilag semmi elõképzettsége nincs.
Ithhon nem tudom mennyit keres egy hivatásos, de szerintem max nettó 120at. Az meg nem valami sok a magyar viszonyokhoz.
Ithhon nem tudom mennyit keres egy hivatásos, de szerintem max nettó 120at. Az meg nem valami sok a magyar viszonyokhoz.
#30022
Érdekes: Oroszország már nem tud annyit gyártani, amennyi fegyverre igény lenne.
Újjászületik az orosz repülõgépgyártás
Egymilliárd dollárt szán az orosz kormány egy repülõgépgyártó komplexum létrehozására annak érdekében, hogy ismét feltámasszák a Szovjetunió felbomlása után meggyengült iparágat. Vlagyimir Putyin elnök és valószínû utóda, Dmitrij Medvegyev tegnap látogatást tett a Moszkva melletti Zsukovszkij repülõgép-tesztelõ létesítményben, ahol az államfõ közölte: légiipari központtá akarják felfejleszteni, amely integrálná a repülõgépek tervezését, tesztelését, marketingjét, és korlátozott termelési kapacitással is rendelkezne. A tervek szerint 2025-ig 3200 katonai és 2600 polgári repülõgépet építenének, 15 százalékos részesedést szerezve a világpiacon. A szovjet korszakban évente több mint száz polgári gépet építettek, most tíznél kevesebbet. A látogatás során megtekintették a Szuhoj Szu-35-ös vadászgépet, a Szu-27-es továbbfejlesztett változatát, amely kedden hajtotta végre elsõ repülését, és beültek a Tu-334-es utasszállító pilótafülkéjébe.
Az orosz fegyverexport - amelynek értéke 1997-1998-ban 2,6 milliárd dollárra zuhant - egy évtizede határozottan növekszik. A bõvülés legnagyobb része azóta következett be, hogy a technikai fejlesztések egyeztetését állami felügyelet alá vonták, és ennek szervezeteként 2000 novemberében létrehozták a Roszoboronekszport ügynökséget. 2000-2007 között 3,68 milliárd dollárról 7,5 milliárdra nõtt a fegyvereladások értéke, ezen belül 2006-ról 2007-re 1 milliárd dollárral ugrott meg az exportbevétel. A dollár árfolyamának változásával korrigálva ez 5 százalékos növekedést jelent egy év alatt, és elõzetes becslések szerint a teljes összeg több mint 80 százalékát (6,1 milliárd dollárnyi üzlet) a Roszoboronekszport altal koordinált szállítók szerzõdései adták.
Ehhez hozzájárult, hogy a szervezet január közepén kizárólagos jogot kapott az orosz kormánytól az ország fegyverkivitelének lebonyolítására. Ezzel a Gazprom gázszolgáltató mintájára létrejött egy nagy állami monopólium is, amelyet csak akkor hagyhatnak ki külföldi szerzõdéskötéseikbõl a nagy gyártók - köztük a MiG repülõgépeket elõállító cég -, ha pótalkatrészeket értékesítenek vagy szolgáltatásokat nyújtanak korábbi vevõiknek.
A Roszoboronekszport eközben az elmúlt években egymás után vásárolt részesedéseket részben katonai, részben civil vállalatokban - közülük a legismertebb az AvtoVAZ autógyártó, amelyben 2005-ben 61,8 százalékos részt szerzett -, amelyek összértéke mostanra 25 milliárd dollárra tehetõ. Az állam ugyanakkor erõsebb ellenõrzést akart a hadiipar felett, mint amit a Roszoboronekszport a cégek közti állami közvetítõ ügynökségként nyújtani tud, ezért elhatározták, hogy létrehozzák a Russian Technologies nevû állami holdingot. Ebbe a cégbe - amely különleges jogokat élvez, például felül áll a csõdtörvényen - integrálták a Rosoboronekszportot, annak minden cégtulajdonával együtt, az immáron csak a Russian Technologies külkereskedelmi osztályaként mûködik.
Az átalakulás egyik óriási elõnye, hogy egy vállalatot sokkal nehezebben lehet szankciókkal sújtani, mint egy állami szervezetet. Például 2006 augusztusában az Egyesült Államok azzal vádolta a Roszoboronekszportot, hogy annak egyik iráni exportszállítása megsértette a tömegpusztító fegyverek terjedését tiltó nemzetközi szerzõdést. Nincs rá garancia, hogy a Russian Technologies nem kerül hasonló helyzetbe, de jóval kisebb az esélye ennek, mint a vállalat esetében.
További indoka az erõk összevonásának az állami holding alatt, hogy a 7,5 milliárd dolláros éves kivitellel Oroszország elérte hadiipari exportkapacitása egyfajta plafonját. Már ennek teljesítése is okoz nehézségeket, például Algériát annak ellenére nem tudták megtartani a MiG repülõgépek vevõjének, hogy Oroszország megígérte, leírják a néhai Szovjetunióval szemben összegyûlt, még meglévõ tartozását. Indiába egyebek mellett egy atommeghajtású tengeralattjárót nem tudott határidõre, a megadott költségkereten belül szállítani az ezzel foglalkozó orosz vállalat.
Az ágazat termékeinek áremelkedése évi 20 százalék - miközben az orosz infláció 12 százalék -, mivel a termelés túlságosan energiaigényes, és ez a probléma, valamint a gyenge hatékonyság a termékeket is jellemzi, ami hosszabb távon versenyképtelenné teszi azokat a külpiacokon. Szakértõk szerint három-négy évig még valahogy fenntartható a jelenlegi állapot, ha a nemzetközi feszültségek a mostani szinten maradnak, utána azonban hanyatlani fog az orosz fegyverexport. Ennek megelõzéséhez mindenekelõtt új munkaerõ, mégpedig magasan képzett szakemberek felvételére van szükség a hadiiparban. A Russian Technologies állami monstrum vállalatként képes lesz lobbizni azért, hogy a jogszabályok és az oktatás is a hadiipar igényeinek megfelelõen alakuljon Oroszországban.
Újjászületik az orosz repülõgépgyártás
Egymilliárd dollárt szán az orosz kormány egy repülõgépgyártó komplexum létrehozására annak érdekében, hogy ismét feltámasszák a Szovjetunió felbomlása után meggyengült iparágat. Vlagyimir Putyin elnök és valószínû utóda, Dmitrij Medvegyev tegnap látogatást tett a Moszkva melletti Zsukovszkij repülõgép-tesztelõ létesítményben, ahol az államfõ közölte: légiipari központtá akarják felfejleszteni, amely integrálná a repülõgépek tervezését, tesztelését, marketingjét, és korlátozott termelési kapacitással is rendelkezne. A tervek szerint 2025-ig 3200 katonai és 2600 polgári repülõgépet építenének, 15 százalékos részesedést szerezve a világpiacon. A szovjet korszakban évente több mint száz polgári gépet építettek, most tíznél kevesebbet. A látogatás során megtekintették a Szuhoj Szu-35-ös vadászgépet, a Szu-27-es továbbfejlesztett változatát, amely kedden hajtotta végre elsõ repülését, és beültek a Tu-334-es utasszállító pilótafülkéjébe.
Az orosz fegyverexport - amelynek értéke 1997-1998-ban 2,6 milliárd dollárra zuhant - egy évtizede határozottan növekszik. A bõvülés legnagyobb része azóta következett be, hogy a technikai fejlesztések egyeztetését állami felügyelet alá vonták, és ennek szervezeteként 2000 novemberében létrehozták a Roszoboronekszport ügynökséget. 2000-2007 között 3,68 milliárd dollárról 7,5 milliárdra nõtt a fegyvereladások értéke, ezen belül 2006-ról 2007-re 1 milliárd dollárral ugrott meg az exportbevétel. A dollár árfolyamának változásával korrigálva ez 5 százalékos növekedést jelent egy év alatt, és elõzetes becslések szerint a teljes összeg több mint 80 százalékát (6,1 milliárd dollárnyi üzlet) a Roszoboronekszport altal koordinált szállítók szerzõdései adták.
Ehhez hozzájárult, hogy a szervezet január közepén kizárólagos jogot kapott az orosz kormánytól az ország fegyverkivitelének lebonyolítására. Ezzel a Gazprom gázszolgáltató mintájára létrejött egy nagy állami monopólium is, amelyet csak akkor hagyhatnak ki külföldi szerzõdéskötéseikbõl a nagy gyártók - köztük a MiG repülõgépeket elõállító cég -, ha pótalkatrészeket értékesítenek vagy szolgáltatásokat nyújtanak korábbi vevõiknek.
A Roszoboronekszport eközben az elmúlt években egymás után vásárolt részesedéseket részben katonai, részben civil vállalatokban - közülük a legismertebb az AvtoVAZ autógyártó, amelyben 2005-ben 61,8 százalékos részt szerzett -, amelyek összértéke mostanra 25 milliárd dollárra tehetõ. Az állam ugyanakkor erõsebb ellenõrzést akart a hadiipar felett, mint amit a Roszoboronekszport a cégek közti állami közvetítõ ügynökségként nyújtani tud, ezért elhatározták, hogy létrehozzák a Russian Technologies nevû állami holdingot. Ebbe a cégbe - amely különleges jogokat élvez, például felül áll a csõdtörvényen - integrálták a Rosoboronekszportot, annak minden cégtulajdonával együtt, az immáron csak a Russian Technologies külkereskedelmi osztályaként mûködik.
Az átalakulás egyik óriási elõnye, hogy egy vállalatot sokkal nehezebben lehet szankciókkal sújtani, mint egy állami szervezetet. Például 2006 augusztusában az Egyesült Államok azzal vádolta a Roszoboronekszportot, hogy annak egyik iráni exportszállítása megsértette a tömegpusztító fegyverek terjedését tiltó nemzetközi szerzõdést. Nincs rá garancia, hogy a Russian Technologies nem kerül hasonló helyzetbe, de jóval kisebb az esélye ennek, mint a vállalat esetében.
További indoka az erõk összevonásának az állami holding alatt, hogy a 7,5 milliárd dolláros éves kivitellel Oroszország elérte hadiipari exportkapacitása egyfajta plafonját. Már ennek teljesítése is okoz nehézségeket, például Algériát annak ellenére nem tudták megtartani a MiG repülõgépek vevõjének, hogy Oroszország megígérte, leírják a néhai Szovjetunióval szemben összegyûlt, még meglévõ tartozását. Indiába egyebek mellett egy atommeghajtású tengeralattjárót nem tudott határidõre, a megadott költségkereten belül szállítani az ezzel foglalkozó orosz vállalat.
Az ágazat termékeinek áremelkedése évi 20 százalék - miközben az orosz infláció 12 százalék -, mivel a termelés túlságosan energiaigényes, és ez a probléma, valamint a gyenge hatékonyság a termékeket is jellemzi, ami hosszabb távon versenyképtelenné teszi azokat a külpiacokon. Szakértõk szerint három-négy évig még valahogy fenntartható a jelenlegi állapot, ha a nemzetközi feszültségek a mostani szinten maradnak, utána azonban hanyatlani fog az orosz fegyverexport. Ennek megelõzéséhez mindenekelõtt új munkaerõ, mégpedig magasan képzett szakemberek felvételére van szükség a hadiiparban. A Russian Technologies állami monstrum vállalatként képes lesz lobbizni azért, hogy a jogszabályok és az oktatás is a hadiipar igényeinek megfelelõen alakuljon Oroszországban.
#30021
Szvsz értelme lenne a honi gárdának, csak éppen pénzbe kerülne a létrehozása, abból meg nincs. Az a probléma, hogy a honi gárdánál sokkal alapvetõbb dolgokra (mentõk,tûzoltók) sincs elég pénz.
Ezért az ország jelenlegi helyzetében a Honi Gárda ötlete nem idõszerû.
Elõször érjen el az ország olyan életszínvonalat, ami egyáltalán megközelíti az EU-s átlagot, és akkor utána lehet olyan, jelentõs kiadásokat igénylõ dolgokkal foglalkozni, mint a Honi Gárda.
A jelenlegi béka segge életszínvonal mellett azonban nem aktuális.
Mellesleg sajnos ugyanez áll a honvédség fejlesztésére, modernizálására is.
Ezért az ország jelenlegi helyzetében a Honi Gárda ötlete nem idõszerû.
Elõször érjen el az ország olyan életszínvonalat, ami egyáltalán megközelíti az EU-s átlagot, és akkor utána lehet olyan, jelentõs kiadásokat igénylõ dolgokkal foglalkozni, mint a Honi Gárda.
A jelenlegi béka segge életszínvonal mellett azonban nem aktuális.
Mellesleg sajnos ugyanez áll a honvédség fejlesztésére, modernizálására is.
#30020
Hivatásos szervezetet ne keverj már egy csapat feketébe öltözött bohóccal :|
- De ezzel saját magad lejáratását folytatod, ezt nem érted meg? Magadat égeted tovább. Ami a legszomorúbb hogy magyar színekben. Tapló. - nem is szines a nevem
#30019
Erre van a Magyar Gárda(?)
\"A békefenntartás nem a katonák dolga, de csak ők értenek hozzá\" \"De ki a fasznak kell ez?!Én inkább ezt választom!Imádom\" \"Brothers everywhere Raise your hands into the air we\'re WARRIORS\"
#30018
lassan a missziókra sincs elég ember, nem még a hon védelmére ha ne adja a sors de megtámadnak minket 😞
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen \"Tanulok, mert egy idő után a tanulásba fektetett munkám meghozza a gyümölcsét, és mint tudjuk a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!\"