Haditechnikai Topic

olvasgass sokat gúgli segít, lehet kérni segítséget csak mikor 10 perced van és legközelebb 1 hét múlva kaphatsz kapacitást az nem feltétlenül jó megoldás.....

igen komolyan kérdeztem s igen tudom hogy kell felderítés de

1.: a mi srácainknak kell e a feladataik elvégzéséhez ?

2.: ehhez mindenképpen saját felderítõ eszköz kell ? nem tudjuk , akarjuk másét használni ? ( ottani szövetséges erõkét ? )

Regota gondolkozom, hogy a modelleket miert nem sima wifivel iranyitjak? Nagy hatotav, iszonyat programozhatosag, es korlatlan eszkozt lehetne egyszerre vezerelni.
Valami hatranya biztos van, csak meg nem jottem ra mi. 😊

a rendes irányítás (hogy a PMR-ek se zavarjanak be) lenne a legdrágább 15 éve is az volt drága mikor benzines koptert nézztem 😄

Modellrepulo, wireless kamera, notebook, lada niva. Megcsinaljuk airsoftra? Nagyon jol jonne 😊

ez most komoly kérdés?
szerinted háborús övezetben szükség van felderítésre?

köszi 😊 tényleg olyan nagy szüksége van erre a kinti srácoknak ?

A svédeké pedig nagyon jól néz ki.

Egy MBT sem sokkal konnyebb.

Ez inkább az adott ország katonai doktrinájától, igényeitõl függött. A német, angol, amerikai és izraeli doktrína inkább nehéz harckocsi irányultságú, az 50-65 tonnás MBT-ikkel. A francia, szovjet/orosz doktrína inkább a közepes tömegû, 35-50 tonnás régióban mozognak, és a mozgékonyságot illetve az automatizáltságot tartják fontosnak. Könnyû harckocsinak ott van most a svéd CV90-120, de egyenlõre nem sokan jelentkeznek érte...

A nehéztankok korszaka akkor járt le, mikor 70 tonna környékére kúszott a tömegük, ezeket mozgatni, hidakon átvinni, vasúti szállítást megoldani eléggé lehetetlen. Ráadásul az áttörés közben sem ér már sokat az erõs páncélozottságuk, amikor egy mezei baka egy páncéltörõ rakétával kiiktathatja egy pillanat alatt. Az MBT egy kompromisszum eredménye, de valószínûleg nem lehet akkora marhaság, ha a világ minden állama ezirányba megy.

Ez rendben, de ez csak elnevezes kerdese. Most nem light tankok, hanem IFV-k vegzik a feladatot. Attol meg ugyanugy mas tipus. Az MBT csak a mediumok tomeget es a heavy-k erejet tudja kivaltani (persze ha van az adott orszagnak annyi penze, hogy tomegben tudja termelni).

Más hadseregben sem találsz könnyû / közepes / nehéz harckocsi besorolást... A Franciáknál pl. az AMX-13 volt az utolsó könnyû harckocsi, utána inkább a gumikerekes felderítõ jármûveikre koncentráltak a könnyû harckocsik helyett (AMX-10RC), a szovjeteknél a PT-76 úszóharckocsi sem igazán a könnyû harckocsinak felel meg, az ASzU-57 és ASzU-85 légideszantra szánt harcjármû, stb.

Hat ez marhasag. Egy L/M/H tank nem ugyanazt a feladatot latja el. Ilyen ostobak nem lehetnek az amik.

Húúú... remélem nem lesz probléma belõle...

Szóval a "nem szabad kimondani" honlap keresõjébe írd be a Dél-Afrika szót, és elég nagy cikket találsz róla...

Sajnos nem tudok semmi részleteset, eddig 6 db "Sofar" mini-UAV-ot vettük a Lengyel WB Electronics-tól, ami részben Izraeli eredetû. A vételárról itthon nem nagyon látta információkat, de a WB oldala szerint 400.000 euró alatt volt, tartalmazta a Mini-UAV-okat, és két terepjárót, ami fel van szerelve az irányítópultal.

Ez már egy továbblépés, hiszen az MBT "csak" egy adott eszköz, de igen, ideális esetben arra törekszenek, hogy minél több közös alapú rendszer legyen. Amerikai esetben pl. az M1 és az M2/M3 alváz volt a 'közös'. M1-en alapult a M1 Grizzly utász jármû, az M1 Panther II aknamentesítõ jármû, az M104 Wolverine hídvetõ jármû. Az M2/M3 alvázára épült a Warhammer Bradley (TOW helyett Javelin pct. rakéták), az M6 Linebacker (TOW helyett Stinger légvédelmi rakéták, igaz ez a változat kivonulóban van, a HMMWV Avenger váltja), M7 Bradley Fire Support Vehicle (tüzérségi megfigyelõ jármû).

Errõl lehet tudni valami ? Mármint hogy mit és mennyiért ?

És ez azt jelentené ideális esetben hogy ugyanazon az alvázon futhat szinte minden?
Müszaki páncélos,hidvetõ,rakétahordozó,stb?
Vagyez túl idealista elképzelés?

leamortizálódott mivel az összes fehér menekül. Pl a pilóták 90% fehér, és ezek most Ausztráliába menekülnek. A 26 gripenjük meg rohad mert nincs aki vezesse, sõt még szervizesek sincsenek hozzá. mert azok is fehérek voltak 😄

Elég jó független hadi ipara volt Dél Afrikának. Saját harci helikopter, topos önjáró löveg( G6) stb.
De ezek is többnyire fehér kéz alatt mûködtek... szóval sajnos kérdéses a további gyártás, fejlesztés stb.

Bocsi mi a fene történt a Dél Afrikai hadsereggel ? Tán menekülnek a fehérek az országból ? Ne haragudjatok de ezekkel a hirekkel nem nagyon foglalkoztam . De azt tudom hogy az 1980-as években Nelson Mandela hatalomra jutása elõtt Afrika legjobban képzett hadserege volt és komoly tapasztalatokat szereztek az Angolai harcokban a Kubaiak stb ellen .

Köszi a választ!

A NOTAR rendszernek sok elõnye van, kisebb zaj, kisebb vibráció. Az elképzelést az US ARMY támogatásával valósították meg elõször, egy OH-6-oson. A Hughes (késõbb McDonnal-Douglas, még késõbb MD Helicopters Inc.) mérnökei az 1990-es években tökéletesítették, de a fejlesztés, tesztelés és az engedélyezés elég idõigényes (gondolj bele, hogy a Bell és az AugustaWestland mennyit nyûglõdik a billenõrotoros civil gépükkel). Az MD-nek három NOTAR családja van, az MD520N (N=NOTAR), MD600N és az MD900 család, vagyis az MD Explorer. Utóbbi angliában éppen most lett földre parancsolva, miután egy Légimentõ MD Explorernél súlyos mûszaki problémára derült fény. Ezt leszámítva a NOTAR változatokból már több száz áll rendszerben szerte a világon.

Ismét hozzád fordulok Cifu 😊 Még mindig helikopterek : Egy idõben nagy divat volt a NOTAR rendszer. Emlékszem sorban jelentek meg a tervek mindenkitõl hogy milyen lesz az élet farokrotor nélkül. De ahogy elnézem az összes új konstrukció ilyen vagy olyan módon, de farokrotorral készül. Azt megértem hogy egy harci helikopternél nem szeretnék hogy szép nagy infrasugárzás áradjon hátul. De a polgári gépeknél miért lett mellõzve?

Az MBT elgondolás lényege az, hogy nem terveznek/építenek/üzemeltetnek egyszerre 3-4 fajta harckocsit, amelyek többnyire azonos feladatot látnak el, hanem egy 'mindenes' jármû látja el a feladatokat. Hasonló dolog, mint a dedikált elfogó vadász / CAS támadó repülõgép / könnyû bombázó helyett egy több feladatú vadászbombázót rendszeresítenek inkább.

Anno visszautasítottam azt a felajánlást, hogy ne csak "kisadmin" legyek (törlés az adott fórumon belül), hanem büntetõpont osztogatásra is legyen jogom. Az elv az volt, hogy általában amilyen topicokat látogatok sûrûbben, ott nem volt akkora probléma, hogy indokolt legyen. Olykor úgy érzem, hiba volt... ^^

Úgyhogy marad az, hogy törölgetek. Egyenlõre. Aztán megunom, és szólok, hogy osszanak ki pár felkiáltójelet az arra érdemeseknek...

ha megszokod hogy szelektiven ovlasod a topicot és csak egy két ember hsz-ét nézed és nem olyanokét mint bgabor akkor folyamatosan témába vágo lessz, csak azokat az elemeket akik midnig elviszik a topicot a politika irányába ignorálni kell és ennyi 😄

Végülis, hála pár embernek ideig óráig sikerült visszakanyarodnunk a topic eredeti témájához (de jó is volt...), de látom megint kezd átmenni poli-dilibe...

A T-12-vel a kínaiak kísérleteztek az 55-ös hazai gyártású változatán de végül maradtak a huzagoltnál, tán ez volt a legközelebbi kapcsolat a T-12 és a hk-közt.
Amúgy jók az írások, kicsit összeszerkesztenéd mehetne a cikkek közé is. <#eljen>

Valamiért azt hittem, hogy a T-12-nek van köze a D-10-hez, de most nézem, hogy alapjaiban térnek el egymástól, szóval ezt elszúrtam, nem kicsit, nagyon... 😞

"100mm-es löveget fejleszteni, ami késõbb a T-54/55 harckocsika került, plusz pct. lövegként használták"

Páncéltörõ lövegként a D-10-et az oroszok? A románok csináltak belõle - eléggé átalakítva - egy vontatott pct.lg-et - a TAT-100-at - de az oroszok milyen pct.gl-et csináltak belõle?

Üdv.
Nagyon jó,pont ilyesmire gondoltam.

Koszi az irast. nagyon szuper. Szoval tenyleg alu "pancelzata" van. Idiota elgondolas. A masik amit nem ertek, az amik hogy kepzeltek, hogy egy MBT egy konnyupancelos feladatat elvegzi???

A II.Vh-ban és közvetlen utána az amerikai doktrina szerint létezett egy "könnyû harckocsi" besorolás, ide tartozott az M24 Chaffe és az M41 Walker Buldog. A feladatuk alapvetõen a felderítés (aféle Force Recon, tehát ha úgy hozza a helyzet, akkor akár harcba is bocsátkozhatnak, bár alapvetõen üss-és-fuss taktikával), és a gyalogosokkal való együtt mozgás, tûztámogatás ott is, ahova a nehezebb harckocsik nem tudnak eljutni (pl. mert a hidak teherbírása nem teszi lehetõvé). Az 1950-es évek végén nagy változások történtek, úgy döntöttek, hogy megszûnik a könnyû/közepes/nehéz harckocsi besorolás, és helyette az MBT (Main Battle Tank) lesz az általános harckocsi elnevezése, amelyik mindhárom feladatkört ellátja (elvben). A hadsereg azonban igényt tartott egy könnyû harckocsira, ami légi úton szállítható, így a légi szállítású erõk számára tûztámogatást tud majd nyújtani. Miután a szovjet PT-76 úszó harckocsiról kikerültek az elsõ információk, az igénylistára felkerült az úszóképesség is, hiszen milyen dolog az, hogy a szovjeteké úszik, az amerikaiké meg nem. ^^

A végeredmény az M551 Sheridan, ami hivatalosan Páncélozott Légi szállítású Felderítõ/Támadó Jármû (Armored Reconnaissance Airborne Assault Vehicle). Hogy a tömeg elég alacsony legyen, a test alumíniumötvözetbõl készült, hasonlóan az M113-hoz, de a torony maradt acél, pontosabban acéllemez. A megfelelõ tûzerõ biztosítása komoly problémát okozott, hiszen egyfelõl páncéltörõ képesség terén is megvoltak az elvárások (bármilyen ellenséges harckocsi leküzdése), másfelõl a gyalogságot is hatékonyan kellene támogatni. Az elöbbihez hosszú csövû ágyú nagy torkolati sebességû lõszerrel az igazi, az utóbbihoz inkább nagy ûrméretû ágyú, lassú lõszerrel. A megoldást a 152mm-es, rövid csövû M81-es löveg jelentette, amibõl kilõhetõ volt az MGM-51 Shillelagh félaktív lézeres rávezetésû pct. rakéta. A másodlagos fegyverzet egy 7.62mm-es M240 párhuzamosított géppuska és egy 12.7mm-es M2 nehézgéppuska a parancsnok kupolájánál. A meghajtásért egy V6-os turbódiesel motor volt a felelõs, 300 lóerõs teljesítménnyel.

A gyártását 1966-ban kezdték meg, és 1968-ban állították rendszerbe, majd sietve be is vetették a Vietnami hadszíntéren. Részben az ellentmondásos igénylista, részben a sietség miatt az M551 elgondolása több téren is elvérzett.

Elõször is a kis tömeg (feltöltve nem egész 16 tonna) miatt alkalmazott aluminium test nem biztosított kellõ védelmet, gyakorlatilag még a nehézgéppuska lövedékek is át tudták ütni, és az aknák ellen sem nyújtott kellõ védelmet. A kis tömeg ugyan elõny volt a laza, sáros talajon, így mozgékonyság és terepjárás terén elég jól helyt állt a jármû, ám a bambuszfás területeken csak nehézkesen tudott átvágni - ott, ahol egy Patton kényelmesen átgázolhatott. Az úszóképesség csak inkább elmélet síkon létezett, a test oldalán felfújható kötények volt, és az orrészen három falemez volt egymásba csúsztatva, amiket kihúzva azok hullámtörõként védték a jármûvet a víztõl. Kilátni egy plexi ablakokon lehetett, de gyakorlatilag inkább sehogy, ezért a sofõr vakon vezetett, a parancsnok szóbeli utasításai alapján. A oldalsó kötények ugyanakkor jó szolgálatot tettek, mint egyfajta RPG-k elleni oldalkötényezés.
A legtöbb probléma a löveggel és a Shillelagh rendszerrel volt. A könnyû test egyszerûen nem igazán volt alkalmas arra, hogy stabil alapot jelentsen egy ekkora ágyú számára, ezért a hagyományos lõszerrel való tüzelésnél kisebbfajta táncba kezdett a jármû. A zárszerkezet is gyengének bizonyult az elsõ szériánál, ezért meg kellett erõsíteni. A Shillelagh rendszer alapból elég megbízhatatlan volt, de a nagy hátrarúgás miatt rázkódó, ugráló dobozaiban az érzékeny elektronika menetrend szerint romlott el. A löveghez hüvely nélküli lõszert rendszeresítettek, ami kartonpapírba volt csomagolva. Hogy a lövés után a csõfarban maradt esetleges forró gázok és hajtótöltet maradékok ne okozzanak idõ elõtti robbanást a következõ betöltött lõszernél, a csövet minden lövés után háromszor sûrített levegõvel kifújták. Szerencsétlen töltõnek minden lövésnél a csõfar mellett kellett állnia kezében a 40-50kg-os lõszerrel/rakétával, és várnia kellett addig, amíg a csõfart meg nem tisztítja ez a rendszer.

A megbízhatósági problémák miatt a Shillelagh rendszert gyorsan ki is szerelték sok M551-esbõl Vietnamban, az egyik dobozába 7.62mm-es, a másikba 12.7mm-es géppuskalõszert helyeztek el inkább, és a lõszertárolót, amely eredetileg 20db hagyományos lõszert és 8db rakétát volt képes befogadni, átalakították úgy, hogy 28db hagyományos lõszert is bele lehessen pakolni.

Vietnamban a 152mm-es löveg mindezek ellenére nem szerepelt rosszul, a gyalogság tûztámogatására kitûnõen megfelelt, repesz-romboló lõszere nagyon hatékony volt a kisebb erõsítések, géppuskafészkek ellen, kartácslõszerével pedig a bambuszból készült helyi házakban bujkálókat lehetett nagyon hatékonyan semlegesíteni. Az M2 géppuskára amint lehetett, az M113 ACAV-hoz (Armored Cavalry Assault Vehicle) szánt acél pajzsot szereltek fel, hogy némi védelmet nyújtson az ellenséges tûztõl (érdekes, hogy 40 évvel késõbb újra meg kellett tanulni ugyanezt a leckét...).

1966 és 1970 között 1562db M551-est gyártottak, azonban Vietnami tapasztalatok miatt a széles körû rendszeresítés elmaradt, inkább a légi szállítású hadosztályoknál alkalmazták õket. Az 1970-es években egy kisebb fejlesztésen estek át, az optikai távolságmérõt lézeres távolságmérõre cserélték, illetve szépen lassan minden aktív jármûre felszerelték az AN/VSG-2B éjjelátó berendezést, ami megegyezett az M60A3 TTS-nél alkalmazottal. 1978 után szépen lassan elkezdték kivonni az aktív szolgálatból, egyedül a 82nd Airborne egységnél maradt rendszerben, de ott egészen 1996-ig. Kis számban még részt vettek az 1989-es Panamai és az 1990/91-es Iraki hadmûveletekben is.

Az 1980-as években párat az OPFOR-nál átalakítottak úgy, hogy a Varsói Szerzõdés jármûvei hasonlítsanak.


M551 a Vietnami háború idején


M551 a Sivatagi Vihar idején

Cifu mesélsz nekem a Szu-25T variánsról?Illetve harci alkalmazásáról?

Ha mar szoba kerult az M551 Sheridan, arrol par szot nem tudnal szolni?
Kerestem infokat, de eleg keves van rola, visoznt valami aluminium pancelzatot emlegetnek. Nem teljesen ertem ezt a harckocsit, es nem is igazan tudom hova tenni. Tenyleg alubol van?

Az M26 Pershing valójában II.Vh-s harckocsi, 1942-ben kezdték el fejleszteni, alapvetõen még a világháború elõtti doktrínák alapján, alapvetõen erõsebb páncélzatú és fegyverzetû "gyalogsági harckocsinak" képzelték el. Egészen 1944-ig nem volt igazán felfuttatva a fejlesztés és a gyártás, úgy vélték, hogy a Sherman és a mellette alkalmazott "Tank Destroyer" (pl. M10 Wolverine) meg fogja tenni a hatását. A nagy számú Pantherekkel való találkozás felülírta ezt az elgondolást, a Tank Destroyerek nem rendelkeztek elég védelemmel, a Shermanek meg nem rendelkeztek elegendõ átütõ erõvel ahhoz, hogy egyenrangú partnerek legyenek a harcban a német harckocsikkal. A Pershing ekkor lett felfuttatva, de 1945 Februárjáig nem jutott ki a hadszíntérre, és ott is csak minimális harcot látott. A háború után a "nehéz harckocsi" besorolást "medium tank"-ra változtatták meg. A 90mm-es lövegje a háború végéhez illõ teljesítménnyel rendelkezett, de nem volt igazán kiemelkedõ a szovjet és majd a háború utáni angol 105mm-es L7-eshez képest. A Pershing mintegy 42 tonnás feltöltött tömegéhez képest alul volt motorizálva, 450 lóerõs benzinmotorja és eredetileg könnyebb harckocsiba tervezett erõátvitele sok problémát okozott. Sose volt igazán népszerû harckocsi, noha Koreában azért még helyt állt az Észak-Koreaiak és Kínaiak T-34-eseivel szemben. 1948-ban új erõátvitelt és motort kapott, ám ez egyben egy új jelölést is takart, a Patton harckocsicsaládot...


M26 Pershing

Az M46 Patton tehát valójában nem más, mint a Pershing, csak éppen 820 lóerõs motorral és új erõátvitellel. 1949-tõl az 50-es évek közepéig szolgált, a fõ gyengesége a II.Vh-ból származó, egyszerû acélpáncélzat. Noha a Koreai háborúban az M26 és M46 harckocsik relatíve jól szerepeltek, az US ARMY egy hatékonyabb védelemmel ellátott harckocsit akart.


Tengerészgyalogos M46 Koreában

Több program is futott, de a T46 program tûnt a legjobb megoldásnak, ám a harckocsitest és meghajtás problémákkal volt tele, ezért (újabb) átmeneti megoldás született, az M46 harckocsitestére (ie.: M26 + erõsebb motor) rászerelték a T46 tornyát, és a nagy méretû optikai távolságmérõjét, melynek a prizmái a torony felsõ oldalain voltak elhelyezve - megszületett az M47 Patton. Az M47-bõl 8756db-ot gyártottak le, 1951-tõl volt rendszerben, de apróbb technikai problémák miatt egy évet késett a valós rendszerbe állás. A viszonylag nagy szám elég durva azért, mivel 1953-tól kezdve elkezdték az M48 gyártását, és 1954-ben leállt az M47-é, vagyis elég rövid idõszakban gyártották csak.


M47 Patton

Az M48 Patton 1952-es eredeztetésû, de látványos újdonságokat vártak tõle, ugyan a fõ fegyverzete továbbra is a 90mm-es M3 löveg folyománya volt, de jobb optikai távolságmérõt kapott, és primitív ballisztikai számítógépet, így az elsõ lövésre való találat esélye megnõtt. A leglátványosabb változás az, hogy a személyzet 5 fõrõl négyre csökkent, a II.Vh óta elõször, miután megszûnt a homlokfalba épített géppuska. Noha szinte teljesen új harckocsinak tûnik, valójában a test, a torony és a fegyverzet még mindig a Pershing továbbgondolása volt. Az M48 lett a NATO standard harckocsija az 1950-es évek második felében és a 60-as években, vagyis kvázi a T-54/55 ellenpárja, igaz "mindössze" cirka 12000 darabot gyártottak belõle.
Az M48 sok mûszaki problémával rendelkezett, például az egyik elsõ sorozat egybõl gyártási hibával került le a gyártósorról, mivel a test páncélzata nem nyújtott kellõ védelmet, ezért ezekbõl kiképzõ harckocsi lett M48C jelzéssel. A motor továbbra is sok problémát jelentett, a benzinmotor egyfelõl hajlamosabb a kigyulladásra, mint a diesel, másfelõl igencsak szomjas - a nem egészen 900 literes üzemanyagtank 128km-es hatótávolságot jelentett! Az M48A3-tól kezdve ezért diesel-motor került beépítésre a benzin motor helyett. A másik említésre méltó probléma a hidraulika rendszer volt, amely a torony forgatásáért is felelt, az olaj gyulladáspontja elég alacsony volt, ami sok balesetért volt felelõs.


M48A3 Vietnamban

A jármû északai harcra az akkori nyugati doktrina szerint keresõfénnyel volt ellátva, ez az a nagy méretû doboz a löveg felett, ami sok hasonló típuson (pl. Leo2, M60A1, Type74, stb.) is látható, ebben egy egy millió candela fényerejû xenon fényszóró kapott helyett, ami fehér fényû, és infravörös fényû mûködési tartománnyal is rendelkezett, utóbbi esetén a parancsnok és az irányzó passzív infravörös éjjelátójával tájékozódhatott.

A Yom Kipuri háború után jelent meg az M48 egyik legkomolyabb upgrade-je, ami a harckocsik hiányára vezethetõ vissza, mivel az M60A1-bõl kevés volt még, ezért úgy döntöttek, hogy az M48-asok egy részét átfegyverzik, megkapva az M60A1-ben is megtalálható angol L7 105mm-es löveget, az M60 meghajtási láncát, lánctalpát és tûzvezetõ rendszerét. A páncélzata ugyan nem érte el az M60 szintjét, de ettõl még frontvonalbéli egységeknél szolgált az M48A5-ös.
A harckocsi sok háborút látott, az Arab-Izraeliektõl a Vietnamiakig. Nem volt tökéletes, sok problémát okozott a benzinmotor és a hidraulika rendszer, de ettõl függetlenül általában helyt állt.

Ezen idõszakban két említésre méltó harckocsija volt még az Amerikaiaknak, az egyik az M41 Walker Buldog, ami egy könnyû felderítõ harckocsi volt erõs fegyverzettel, és noha eredetileg 1947-ben még csúcskategóriás optikai távolságmérõt szántak bele, végül egy egyszerûbb típus került csak beépítésre. Ugyan erõs 76mm-es lövege volt, a gyenge páncélzata miatt mégis ritkán küldték a frontvonalra, Vietnamban is inkább belbiztonsági feladatokra használták. Az 1950-es évek közepén benzinmotorját diesel-motorra cserélték. Noha nem túl kiemelkedõ harckocsiként, mégis népszerû jármû, sok helyre exportálták, és egyes helyeken ma is rendszerben van.

A másik az M103, ennek külön elnevezése nem volt, mégis elég jellegzetes harckocsi lett. Az alapja a Patton család, a test, a futómû, a meghajtás alapvetõen a Pershing/Patton családból származott, de kissé átalakítva, hogy elviselje a nagyobb tömeget. Eredetileg az volt a cél, hogy az M26 / M46-M48 harckocsik ékeként vagy mögöttük haladva nyújtson tûztámogatást erõs, 120mm-es lövegével, és adott esetben felvehesse a harcot a szovjet JSz-III. és T-10 nehéz harckocsikkal. A tûzerõn túl a páncélzata is erõsebb lett, minde miatt viszont a tömege 65 tonnára nõtt, így az M1 Abrams megjelenéséig a legnehezebb rendszerbe állított harckocsija lett az amerikai hadseregnek. Az M103-ból mindössze 400 darabot gyártottak, és az 50-es évek végén, majd a 60-as években ezek egy részét felújították, az elsõ jobb optikai távolságmérõt és primitív ballisztikai számítógépet jelentett, a második az M60 széria motorját és erõátvitelét. 1974-ig volt rendszerben.


M103, látható a testhez képest túlméretezett torony

Az elsõ valóban modern harckocsija viszont az M60 Patton lett, ami azonban továbbra sem alapjaitól új harckocsi volt, hanem az M48 testét áttervezték, hogy a front páncélzata ballisztikailag jobb kialakítású legyen, továbbá az erõforrás immár egy diesel-motor lett, így végre a hatótávolság ill. fogyasztás problémát is orvosolták. A legfontosabb változtatás az új torony és a löveg lett. A szovjetek már az 1940-es évek végén elkezdtek egy hatékony 100mm-es löveget fejleszteni, ami késõbb a T-54/55 harckocsika került. A nyugati 90mm-es lövegek sehol sem voltak hozzá képest, az angolok új 105mm-es L7-es ágyúja ért csak fel vele, ami rövid idõ alatt standard NATO löveg is lett ezáltal, az amerikai változata, az M68 annyiban tért el tõle, hogy függõlegesen mozgó ékzárat kapott. Az M60-ast 1959-ben kezdték gyártani, és 1960-ban rendszeresítették.


M60


M60, érdemes megnézni a hatalmas fényszórót


1963-ban jelent meg az M60A1, ami új, ballisztikailag jobb kialakítású tornyot kapott, az ágyúcsõ pedig egy hõelnyelõ borítást, illetve füstgáz elvezetést. Az M60A1 lett a NATO egyik fõ harckocsi típusa, sok helyre exportálták, harcolt Vietnamban, az Arab-Izraeli háborúkban és az amerikai tengerészgyalogosok is M60A1-esekkel nyomultak be Irakba 1991-ben (õk voltak az elsõk, akik átlépték a határt). A harckocsi elég megbízhatónak bizonyult, és mivel viszonylag sok szabad belsõ tere volt, továbbá egyszerû kialakítású, rengeteg átalakítás alapult a bázisán, ennek az Izraeliek lettek a mesterei. Az amerikai hadsereg és az USMC az 1970-es évek végén passzív fényerõsítõ éjjelátókal látta el harckocsijait, ez a RISE program, ami ezen kívûl ködgránátvetõket is jelentett a torony két oldalán, továbbá egy kisebb motor tuningot, hogy javítsák a mozgékonyságot. A legnagyobb probléma (ami a késõbbi M60-asoké is, ahogy a korábbi testvéreiké is), a nagy magasság, amire a parancsnoki kupola csak még rátett egy lapáttal - ez fõleg a szovjet harckocsikhoz viszonyítva feltünõ...


M60A1 festmény


Tengerészgyalogos M60A1 RISE változat reaktív páncélzatta az elsõ Öböl-háborúban

Az M103-al nem ért véget az amerikai "nagyon nehéz" harckocsi program, noha a szovjetek az 50-es évek végén úgy döntöttek, hogy a hasonlóan "nagyon nehéz" T-10-esük nem elég hatékony, ezért más megoldást kerestek. Ez a T-64 lett, amely fejlettebb tûzvezetõ rendszerrel és automata töltõberendezéssel aféle "elit harckocsi" lett volna, amelyek a T-54/-55/-62 egységek mellett/mögött haladtak volna, és szükség esetén siettek volna a többiek segítségére. Az amerikai megoldás hasonlóan drasztikus volt, egy 152mm-es simacsövû löveget fejlesztettek ki, amely köré épült a "Shielagh" rendszer, amit az M551 Sheridan könnyû harckocsi is használt, az alváz a bevált M60A1-esé volt, az új harckocsi pedig az M60A2 Patton. A rendszer gyakorlatilag egy lézeres félaktív rávezetésû páncéltörõ rakéta volt, mintegy 4km-es hatótávolsággal, digitális számítógéppel, és része volt egy lézeres távolságmérõ (az elsõ rendszerben állított ilyen eszköz). A harckocsi egy teljesen áttervezett, bonyolult alakú tornyot kapott, emiatt, és a sok (problémát okozó) számítógép miatt a személyzete "Starship"-nek, vagyis Csillaghajónak csúfolta a Star Trek tévésorozat ûrhajói után. Az M60A2 13db rakétát és 33db hagyományos lövedéket vitt magával. A fejlesztés lassú és problémás volt, így csak 1971-ben állt rendszerbe, és csak 556db-ot gyártottak belõle, de 1973-ban a problémás torony miatt új torony tervezését kezdték meg, de 1975-ben ezt leállították, és az M1 Abrams elterjedésével 1981-ben teljesen ki is vonták a "Shielagh" rendszert, az M60A2-esekkel együtt.


M60A2-esek

Az 1970-es években az Abrams fejlesztésének lassú haladása miatt az elkezdõdött még egy feljavított verzió gyártása, ez az M60A3 Patton. Az optikai távolságmérõt lézeres távolságmérõ váltotta fel, a torony végére keresztszél mérõ berendezést szereltek, és a mechanikus számítógépet digitális számítógép váltotta fel. Az 1979-ben megjelenõ változat még egy további lépcsõvel is bírt, az M60A3 TTS (Tank Thermal Sight), amelyik a AN/VSG-2 éjjelátóval szerelt változatokat takarta, ez az éjjelátó berendezés hatékonyabb volt, mint az M1 Abrambsba épített változat, igaz elég hangos volt, mûködés közben a harckocsitól még 3-4 méterre is jól hallhatóan zúgott. Az 1990-es évekig összesen mintegy 5600 darab M60A1-est alakítottak A3-as változatra.


M60A3

Az M60 szériából több, mint 15000 darabot gyártottak, és ma is sok helyen rendszerben van, pl. Egyiptom és Törökország is jelentõs mennyiséget üzemeltet.

éljen soká a multikulti😊

Sikerült egy gyönyörû és modern országot ismét lesüllyeszteni afrikai szintre.

Na igen. Igaz, hogy Dél-Afrika apartheid rendszere fajgyûlölõ volt, de a fehér uralom tartotta olyan szinten a hadsereget, amilyen szinten az volt, és akkor a fejlesztés/gyártás részérõl nem is beszéltünk. Az érdekes kérdés az, hogy mi lesz így pl. a Gripen beszerzésükkel és fejlesztéseikkel (a Dél-Afrikai Deneb felelõs a sisakcélzóért).

"A dél-afrikai hadsereg légiereje gyakorlatilag beszüntette a mûködését - más szóval e téren is a környezõ afrikai országok szintjére süllyedt. Mosijoa Gerard Patrick Lekota némi értetlenséggel az arcán tegnap bejelentette hazája országgyûlésében, hogy az ország légiereje megbénult. A gépek zömmel fehér karbantartó személyzete a pilótákkal egyetemben külföldre menekült, mára kevesebb mint 20 pilótája maradt. A haditengerészetnél sem rózsásabb a helyzet, a 3 tengeralattjáró évek óta rozsdásodik a kikötõkben, a mûszaki személyzet a tengerészekkel együtt már régen felszívódott Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és az Egyesült Államokban.

Lekota elvtárs (a jelenlegi Dél-Afrikában az Izrael által létrehozott, támogatott és a mai napig életben tartott ANC révén igazi, hamisítatlan marxista-leninista párt és kormány van uralmon) sürgõs anyagi támogatást kért 126, tengeralattjárók kezelésében és javításában nagy gyakorlatot szerzett néger fiatalember felkutatásához. A víz alá merülõ dél-afrikai hajók egyenként 30 matrózt igényelnek, és ahhoz, hogy be tudják izzítani a betokosodott diesel motorokat, minimum 59 új szerelõre és ismeretlen számú munkaórára van szükség. Ismervén a dél-afrikai állapotokat, egyik feladat megoldása sem lesz könnyû."


a la index.

A kitûzõtt célok egy részét nem sikerült megvalósítani és nem látszott a fény az alagút végén majd 20 év fejlesztés után sem. A Hidegháború gyermeke volt és ennek megfelelõen nem is nagyon volt szükség már rá, fõleg nem annyiért amennyibe fájt volna.

igen

a commanche program miért szünt meg? anyagi okok, annyira drága lett volna?

Ahhh, hat ezt lekestem 😞

Köszi a választ 😊 Már csak egy kekeckedés : Az osprey-knak a "sérülésállósága" hol helyezkedik el egy hagyományos szállitóhelihez képest? Gondolom van benne jó pár redundáns rendszer, de elég bonyolultnak tûnik a billenõrotoros technológia. Használják már õket éles harchelyzetben?

Rövid távon (mondjuk 5 éven belül) AH-1Z a támadóhelikoptereknél, és UH-1Y helikopter, MV-22 billenõrotos repülõgép és a többi. Nincs tervben támadóhelikopter fejlesztés jelenleg. Az egyetlen említésre méltó "ötlet" a Bell "ViperCobra" terve, ami a VDTP elven mûködik, amit jelenleg az X-49 'Speedhawk' programban tesztelgetnek. Ez egy tolólégcsavar a faroktartó végén, ami egyben kiváltja a hagyományos farokrotort is. A ViperCobra eredetileg az AH-1W törzsére épül, és a V-22 mellé ajánlották kísérõ gépnek, hiszen a V-22-esen alapból nincs fegyver (a hasán kiengedhetõ távirányítású fegyvertoronnyal akarják utólag orvosolni ezt a problémáját az Ospreynek). A ViperCobra terv egyenlõre nem fogta meg senki figyelmét, de ha a Speedhawk talál támogatókat, esetleg az elv maga fog mûködõképesnek bizonyulni, és olcsó alternatívát nyújtani a billenõrotoros technológiának, akkor lehetnek érdekes szörnyszülöttek...


Az X-49 Speedhawk


A ViperCobra terv makettje


A Chinook "bõvítménye" két gyûrûs házba szerelt légcsavarral (vmax elvileg 380km/h körül)

a hírtv-n nyolckor.

Olyan csatornank nincs. Mi a musor cime angolul? Biztos kint lesz majd torrenten.