Haditechnikai Topic

ak-74 bajonet
itt lehet látni az AK bajonetteket, közép tájon van a 74-é, sajnos a 47-esé nem megy fel a 74-re gányolás nélkül :-S

(amúgy jó kis oldal orosz/szovjet gyalogsági cuccokról)

OFF... Szánalom...A múlt klisséiben tetszelegni, nyomati a populista és a mai korban teljesen elfogadhatatlan és megvalósíthatatlan dolgokat. Teljesen elszigetelõdni kelettõl, mert ugye azok mind "komcsik", persze nyugattól is, mert azok mindig a sz*rban hagynak mindent, meg kivéreztetik az országot. És ha már visszaszerezni nem tudjuk az elveszített területeket, legalább a harag szikráját szítani körbe-körbe, persze itthonról, aztán nem törõdve a határon túliakkal, aztán a szívó ágon õk maradnak úgyis... Mi lenne közép-hosszú távon ebbõl? Mondjuk volt ilyen ország. Albánia. Megpróbálták az önellátást, de meg lehet nézni hogy mi sikerült.... ON...

Megnéztem a képeket. Hát ez durva. Ilyet még a magyar iparban is ritkán látni. Mi ez gányolás? Ez elképesztõ...

[/url]1.

[url="http://www.vatera.hu/item/view/index.php?cod=99943612&adult=1"]2.

Az elsõ biztos nem eredeti, a második meg háát kérdéses, de legalább ak-74 szurony.

Linkelj róla képet, mert ezen a téren nagy az összevisszaság... (Nekem van itthon 3 féle, de tudomásom szerint 47-eseké. Viszont az egyiket 74-esként is láttam már.)

A wargame.hu-n olvastam, és a hírek szerint a következõben AMX-30 lesz.

<#eljen>

Tessék.

Hogy néz ki az A1; A2; M4; HBAR Barrel profile? AR15-rõl van szó.

OFF
Nem tudja valaki hol lehet AK-74-hez való (nem 47-hez!) bajonettet venni?
ON

De

<#worship>

nem néztem meg a videót, de jól látom, hogy a kezdõ képen ejtõernyõs felvarrójuk van???

Köszi.

jsz, honnét volt az infód? a következõben mi lesz?

Még csak nem is újság.

egy lap. rajta teljesen általános információkkal.

ez elég silánynak tûnik bár ennyi pénzért többet nem is lehet várni . maga az újság milyen ( cikkek ) , érdemes amiatt megvenni ?

azért egy "nemzeti" páncélos gyártása jót tesz a hazai iparnak.

Itt, ha bekeményítenének, akkor simán mondhatnák, hogy: "vagy megcsinálod rendesen, vagy 2300ig nem szállítasz senkinek fegyvert :-) (jó tudom, ez csak az én kis világomban)

Amint az indiai példa is mutatja, sok esetben a "nemzeti" dolog fontosabb, mint a végeredmény. Nekünk is vannak történelmi hagyományaink e téren, lásd I.Vh-s papírtalpú csizmák...

Mit tudtak a 2. VH-s légiharc rakéták? Egy német csupaszárny gép fegyverzetének szánt X4 rakétáról olvastam. innen a kérdés.

Rakéták terén ketté kell választani az irányított és irányítatlan rakétákat. Utóbbiak fõleg az alakzatban repülõ, nem manõverezõ bombázógépek ellen voltak hatásosak, mint a német R4M. Ez egy roppant egyszerû, de egyben elég hatásos fegyver volt a bombázók ellen. A gond vele az volt, hogy még ezzel is egy km-en belül kellett kerülni a célhoz. A Ruhrstahl X-4 egy irányított légiharc rakéta volt már, de továbbra is a bombázók ellen szánták. A rakéta vezetéket bocsátott ki, és ezen keresztül kapta a korrekciós parancsokat az indító repülõgéprõl, ahonnan egy kis joystick segedelmével adták ki a parancsokat. A robbanótöltetet egy akusztikus gyújtó robbantotta, amelyik a B-17-esek motorjainak frekvenciájára volt hangolva. Az X-4 nem lett bevetve harcban, de alkalmazása elég körülményes lett volna. Az elv viszont késõbb fel lett használva az elsõ generációs irányított pct. rakétáknál.

Egy jó kis oldal, képekkel.

Mit tudtak a 2. VH-s légiharc rakéták? Egy német csupaszárny gép fegyverzetének szánt X4 rakétáról olvastam. innen a kérdés.

De ezek mind nemzeti öntudatos dolgok.
Itt, ha bekeményítenének, akkor simán mondhatnák, hogy: "vagy megcsinálod rendesen, vagy 2300ig nem szállítasz senkinek fegyvert :-) (jó tudom, ez csak az én kis világomban)

tesco, 950, vagy kb ennyi

Gondolom ha megfelelõ árnyékolást kap.

Na tessék, egy másik példa, ezúttal Indiából. Az ottani fehér elefánt neve Arjun, és szegény egy modern harckocsi akarna lenni. Csak nem sikerül sehogy sem. A program az 1970-es évek elején fogant, és a helyi nagy katonai cég, a DRDO gyermeke. A DRDO azonban nem rendelkezett semmi konkrét tapasztalattal a fejlesztések terén, némi licencgyártási sikeren túl semmit sem tudott felmutatni. A fejlesztés iszonyatosan lassan haladt, részben a szûk költségvetés, részben a nagy elvárások, részben pedig a technológia fejlõdése miatt folyamatosan jelentkezõ tervmódosítások miatt.



Az Indiai hadsereg az 1990-es években lemondott az Arjun-ról, és végül inkább a T-90S harckocsik megrendelése és licencgyártása mellett döntött. A helyi politikusok számára viszont fontos volt a "saját", "hazai" harckocsiprogram, tehát addig kavartak, amíg 124 darabra nem született megrendelés - noha a hadsereg vezetése egyáltalán nem akart egyetlen egyet sem. A gyártási és minõségi problémák miatt végül az izraeli IMI cég is be lett vonva a fejlesztésbe, az erõforrás pedig már korábban egy német eredetû MTU 883-as diesel-motor lett.

A hadsereg 2004-ben megkapta az elsõ öt Arjun Mk.1. harckocsiját. Minden nyáron egy össznépi nagy tesztnek vetették alá, így 2005, 2006, 2007-ben és 2008-ban is részt vett ezeken az Arjun. Az eredmény finoman szólva is kiábrándító volt. A motor túlmelegszik a nem megfelelõ hûtés miatt, a tûzvezetõ rendszert "hulladék"-nak minõsítették, a 120mm-es löveg és a hozzá való lõszerek szórása túl nagy, a hidropneumatikus futómû engedte a hidraulika olajat. A jármû belsejében a hõmérséklet az 55°C-ot is meghaladta a tesztek folyamán. A gyártó tagadta a hibákat, és szabotázst emlegetett.

Ugyan a megrendelt 124 harckocsit leszállítja a DRDO, de a hadsereg mereven elzárkózott attól, hogy akár egyetlen darabbal is többet kapjon. A DRDO egy MBT-EX nevû programmal próbálkozott még, amely a T-72 alvázát vegyítette volna az Arjun tornyával, de a hadsereg ezt sem tekintette kielégítõnek. Jelenleg az elvárásaiknak egy olyan modern harckocsi felelne meg, amelyik legalább két évtizeddel elõre mutat. Nos, az Arjun inkább visszafelé... 😊

Az elektronika kibírja ha railgunból lövik ki? Nem teszi tönkre a mágneses impulzus?

Mindenhol. Az angoloknál ott van az SA80 gépkarabély esete, amely igaz hogy pontos, amikor éppen mûködik, de a mûanyag részeit oldotta a szúnyogriasztó krém, az eredetileg gyengébb lõszerhez tervezett tok hamar fáradás jeleit mutatta, illetve csak és kizárólag jobb kézzel használható... A franciáknál ott van a Charles de Gaulle repülõgép-hordozó, ami igazi állatorvosi ló, de a franciák nagyon büszkék arra, hogy az USA-n kívûl csak õk rendelkeznek CVN hajóval, még akkor is már többet költöttek rá, mint az USA egy Nimitz-osztályú egységre, és ennek ellenére sem mûködik igazán tökéletesen továbbra sem. És a többi, és a többi...

Pont tegnap láttama Nat Geon egy filmet a Freedomról,szép kis ladik^^

A renomé alatt, arra gondoltam, hogy pl a nortrop G eljátsza a hitelét és a következõ 700 évben nem vesznek tõle semmit<#idiota>
Érdekes hogy nem csak nálunk, de amiknál is b@sszák el a pénzt ész nélkül. A baj, hogy nekik van... :-S

Ebben az a vicc, hogy az USS San Antonio nem mondható egy roppant bonyolult hajónak, még a rá került fejlettnek tekinthetõ radar és kommunikációs eszközök ellenére sem. A 830 millió dolláros indulóár nem tekinthetõ magasnak, fõleg ha azt nézzük, hogy a Freedom of the Seas nevû, 154 ezer tonnás luxus utasszállító is hasonló nagyságrendbe került, az építése rövidebb idõ alatt megvolt (2004-ben fektették le a gerincet, 2006-ban adták át), de ott viszont nem volt túlköltekezés.

Ahogy írtam, az Arleigh Burke osztálynál is ott voltak a különbségek a két gyártó között. Renomé? Az itt max. a hajósok környékén alakul ki, akik majd a tengeren átkozhatják / áldhatják, hogy melyik gyártó hajóján van szerencsétlenségük / szerencséjük szolgálni.

Egy kivágás az egyik jelentésbõl:



Azt írja, hogy a Parancsnok egy 108 tételes listát írt az általa sürgõsnek vélt lényeges problémákat jelentõ hibákról. Ezekbõl 53-ra nincs megfelelõ megoldás vagy javítás. 6 lényeges hibáról a karbantartás tehetõ felelõssé. A hajógyár garanciája 2006 áprilisában lejár, a legfontosabb hibákat ebben a jelentésben sorolják fel.

A levél 2005 júliusi, a hajót 2003 júliusában bocsátották vízre, és 2006 Januárjában került hadrendbe. A hajón történt utólagos javítások és hibakezelések teszik ki az 1.85 milliárdos végösszeg csaknem felét...

Vibráció, a beélesítéssel járó procedurák (pl. kriogenikus hûtésû hõképalkotók esetén a folyékony nitrogén/hélium alkalmazása), stb.

Az olcsó jelentheti a kevésbé kvalifikált (vagyis kevésbé megfizetett) munkaerõt is.
Persze az sem kizárható, hogy: "Joe, mozogjatok már, mert ha nem adjuk idõben át a csónakot, olyan kötbért vágnak a nyakunkba, hogy attól koldulunk!"

Ez így nem igaz, kifejezetten tûzvezetõ radarként tervezték, meglehetõsen pontos is volt, ha jó emlékszem fél szögnyi pontossággal adta meg az azimutot - ez jobb volt mint a háború eleji szövi radarok, és összemérhetõ a háború második felében rendszeresített centiméteres hullámhosszú radaroké. Nem véletlenül kerültek a tûzvezetõ tornyok tetejére.

Most akkor képes volt távolságmérésre, vagy sem? Az irány ismerete hasznos dolog, de ha a távolságmérésre továbbra is az optikai távolságmérõket kellett használni, akkor azért a radar csak kiegészítõ eszköz lehetett...

Az hogy a II vh-ra a nagytávolságú tûz lett jellemzõ, nem igazán igaz

Akkor végül is a páncélozott fedélzet fontossága egyedül a légi támadások miatt volt jelentõs? Elég sok helyen olvastam, hogy a meredeken beérkezõ tüzérségi találatok miatt szólták le a német hajókat - ezek szerint jogtalanul?

Szerintem vágni akartak a költségeken, és mindenbõl a legolcsóbbat tették bele.

Ez így nem magyarázza azt, hogy silány módon végezték el például a bekábelezést. Idézet a szemrevételezésbõl:

POOR CONSTRUCTION AND CRAFTSMANSHIP STANDARDS ARE EVIDENT THROUGHOUT THE SHIP AND ARE MANIFESTED IN NUMEROUS WAYS.

Vagyis: "Gyenge építési és szakmai munka nyomai láthatóak mindenhol a hajón, és következményeik számos helyen tetten érhetõek."

SAN ANTONIO WILL BE PLAGUED BY ELECTRICAL/ELECTRONIC CABLE PLANT INSTALLATION DEFICIENCIES THROUGHOUT ITS ENTIRE SERVICE LIFE IF CURRENTLY-PLANNED CORRECTIVE ACTIONS ARE NOT COMPLETED. POOR INSTALLATION PRACTICES HAVE RESULTED IN UNSAT WIREWAY CONDITIONS. POOR INITIAL CABLE-PULLING PRACTICE LED TO WHAT IS NOW A SNARLED, OVER-PACKED, POORLY-ASSEMBLED, AND VIRTUALLY UNCORRECTABLE ELECTRICAL/ELECTRONIC CABLE PLANT.

Vagyis: "A San Antonio egész élettartamára szóló problémát jelenthet az elektronikai és elektromos kábelrendszer tökéletlensége, ha a jelenleg tervezett hibajavítások nem történnek meg. A silány kábeltelepítési gyakorlat elégtelen kábelezési körülményeket eredményezett. A silány kezdeti kábel-behúzási gyakorlat azt eredményezte, hogy a kábelalagutakban összebogozódott, túl zsúfult, gyengén összeszerelt és csaknem javíthatatlan kábelrendszer található."

Nem olyan bonyolult dolog a hegesztés, csak nem szabad félvállról venni. 18éve vagyok lakatos...

Nem vitatom el, hogy meg lehet jól tanulni, de ahhoz, hogy valaki valóban jól tudjon hegeszteni, szerintem kell egy bizonyos belsõ ráérzés is. Bennem szerintem ez nincs meg. Valószínû, hogy én sem tudtam volna jobban meghegeszteni azokat a kötéseket, de nekem nem is ebbõl kell megélnem (még, aztán a mai világban ki tudja... 😊))

Ilyenkor mi van? Hadidajóra van garancia? Gyártó renoméját haza vágja a dolog?

A haditechnikai és a civil jármûvek építése között olyan hatalmas különbségek nincsenek, sõt... A katonai megrendeléseknél nem igazán piaci elv mûködik. A civil piacon ha valamit silány minõségben gyártasz le, akkor azt eléggé visszaüthet, hiszen a vásárló inkább fogja magát, és más gyártó termékeit vásárolja meg legközelebb. A katonai ipar teljesen más sémára épül, ott tendereztetés / megbízás van. Amit aztán vevõ átvesz, és ha szükséges, akkor legfeljebb kijavítják a hibáit. Persze plusz pénzért. Az USS San Antonio építésekor 830 millió dolláros áron indult. Az US NAVY 2007-ben úgy becsülte, hogy ha a felmerült mûszaki hibákat megoldják, a javításokra elköltött pénzzel együtt 1,85 milliárd dollárba fog kerülni a hajó. Amint a lentiekbõl is látni, még így is hihetetlenül drága lesz üzemeltetni az SA osztályt. A NAVY pedig 12 darabot szeretne belõle. Ilyenkor persze felmerülnek a kérdések, hogy mégis ki volt az, aki a silány munkát átvette? Ki vállalja a felelõsséget a selejtes hajó miatt? Mert elvileg vannak felelõsök, de felelõsségre vonás nincs. Ahogy a kritikusok meg szokták jegyezni, valahol rámutat a hibára az, hogy sok magas poziciót betöltõ katona a katonai karrierje után elhelyezkedik a katonai iparban, valami zsíros állásban. Azok fizetnek ezentúl neki, akiknek korábban a termékeit minõsítenie, véleményeznie kellett. A másik probléma a személyes meggyõzõdések kérdése, sokszor ugyanis egyes katonai vezetõk egyáltalán nem támogattak bizonyos elképzeléseket, vagy fegyverrendszereket, típusokat. Ilyen volt például az F-16, az A-10 program is, amelyek elég lassan és kevés pénzbõl, nehézkesen jöttek a világra, utólag mégis sikeresnek bizonyultak. Errõl a kvázi megvesztegetési állapotról írt egy könyvet egy ex-katona, aki elsõ kézbõl látta mûködni a rendszert, James G. Burton a fickó neve, a könyv címe pedig a "The Pentagon Wars: Reformers Challenge the Old Guard". Az HBO egy dramatizált TV-film változatot készített belõle Kelsey Grammer és Cary Elwes fõszereplésével, The Pentagon Wars címen. Érdemes megnézni, ha nem is tökéletesen korrekt, de szórakoztató és elgondolkoztató film.

Példák vannak amúgy a közelmúltból is.



A V-22 Osprey program például több évtizedes múltra tekinthet vissza, akár egészen az 1950-es évekig, ha az elsõ változtatható dõlésszögû rotorral való kísérletekig vezetjük le a fejlõdését. De még ha magában nézzük, akkor is elgondolkodtató, hogy a program 1986-ban indult - 22 éve! A program irgalmatlanul hosszúra nyúlt fejlesztési periódusa mellé exponenciálisan megnövekedett költségek párosultak, a teljes program 50 milliárd dollárnál is többe fog kerülni, és az MV-22 beszerzési költsége jelenleg 70 millió dollár felett van. E mellé ott van még pár kérdõjeles dolog, például hogy a Tengerészgyaloságnál a V-22 egy olyan gépet vált le (a CH-46 Sea King), aminél kisebb a belsõ rakterének befoglaló mérete (ie. kevesebb katonát tud szállítani), az elõzetes várakozásokhoz képest kisebb a vízszintes repülési sebessége, hatótávolsága és sluszpoénként a tervezési és fejlesztési fázisban teljességgel megfeledkeztek mindennemû önvédelmi fegyverzet beépítésérõl, ezért most utólag, egy a hason elhelyezett, kibocsátható toronyban lévõ géppuskát terveznek beépíteni. A mûszaki hibák tönkelegérõl, az eredetileg alulméretezet hidraulikus csövekrõl már nem is szólva. De a tengerészgyalogság kitart mellette az utolsó leheletéig...



A másik ilyen fehér elefánt a DDG-1000 Zumwalt osztályú "romboló". A még DD-21 néven indult program tényleg csillagromboló szintû technológiákat ígért. Az egyik ilyen, hogy elektromagnetikus gyorsítású ágyúval szerelik fel, igaz, azt viszonylag hamar belátták, hogy ebbõl egyhamar nem lesz semmi, ezért inkább egy modern, 155mm-es ágyúrendszer köré kezdték el építeni a hajót. A másik egy fejlett elektromos rendszer, és egy új fajta, nagyon hatékony elektromotor - ám ezek nem nagyon fognak megvalósulni. A hajót, amit romboló osztályúnak tekintettek, de 15.000 tonnás volt, tehát másfélszer nehezebb, mint a Ticondegora-osztályú cirkálók. A kulcseleme a hajónak a szárazföldi célpontok elleni csapásmérés ágyúkkal és robotrepülõgépekkel. Lopakodó jelleget is kapott, de õszintén szólva ki hisz abban, hogy nehezen észrevehetõ egy 180 méter hosszú hadihajó? A lopakodó jelleghez illõen kivitelezett hajótest forma ugyanakkor meglehetõsen instabilnak bizonyult a tesztek szerint, ami további akadályt jelentett a fejlesztés folyamán - a fordított ék alakú hajóorr el is tûnt már a nagyobb méretû CGN(X) program terveirõl. A haditengerészet 32 darabot akart az új szuper-rombolóból, és határozottan állították, hogy minden téren túlmutat az Arleigh Burke osztályon. A megnövekedett költségek miatt viszont a politikusok egyre nagyobb figyelmet szenteltek a programnak, ezért elõször 7, majd végül csupán két hajóra apadt a megrendelt egységek száma. Beszerzési áruk a legutóbbi elemzés szerint 3,3 milliárd dollár, a DD-21/DDG-1000 programra pedig összesen csaknem 10 milliárd dollárt költöttek már el, ami nincs benne a beszerzési árban. A bomba akkor robbant, amikor kiderült, hogy az új szuperhajó esetében a légvédelmet másodlagos fontosságúnak tekintették, így nem képes a haditengerészet elsõ számú légvédelmi rakétacsaládjának, a Standard rakétáknak egyikét sem indítani, csupán az Evolved Sea Sparrow Missile (ESSM) rakétáival rendelkezik majd, illetve a fejlesztés alatt álló, nagy méretû KEI ballisztikus rakéták elleni (Ballistic Missile Defence rendszerbe tartozó) elhárító rakétával szerelik fel. A helyzet elég kínosra sikerült, mikor az US NAVY mégis úgy döntött, hogy további Arleigh Burke osztályú hajókra kért pénzt - holott elvileg egyszer már temették a hajóosztály továbbépítését.

#35980 Erre senki? :-S

Vicc volt, én sem szeretnék ilyen agyatlannal szembekerülni, még a végén leszúrna, ha elfogy a BB-je <#wilting>

"A Bismarck radarja ha jól tudom csak keresõradarként üzemelt, távolságmérésre nem volt alkalmas, így a tûzvezetésben igazából nem lehetett normálisan használni."

Ez így nem igaz, kifejezetten tûzvezetõ radarként tervezték, meglehetõsen pontos is volt, ha jó emlékszem fél szögnyi pontossággal adta meg az azimutot - ez jobb volt mint a háború eleji szövi radarok, és összemérhetõ a háború második felében rendszeresített centiméteres hullámhosszú radaroké. Nem véletlenül kerültek a tûzvezetõ tornyok tetejére.

A németeknél a páncélzat esetén ha jól rémlik a Jütlandi csata képe lebegett a tervezõ mérnökök elõtt, és alapvetõen a rövid távú, lapos pályán érkezõ lövedékek ellen készítették fel a hajót. A II.Vh-ra jellemzõ nagy távolságból kilõtt, nagy szögben, felülrõl érkezõ lövedékek ellen nem rendelkezett valóban hatásos védelemmel...

Való igaz hogy a németek az alapvetõ elrendezésen nem sokat változtattak, hiszen az Északi tengeren a látótávolság általában csekély, a tenger pedig elég vadul hullámzik, nem kedvezõ a nagy távolságból vívott ütközeteknek. Nem volt elhanyagolható az sem hogy a Tirpitz által lefektetett doktrina szerint a hajó túlélõképességén volt a hangsúly, ráadásul nem kényszerûltek olyan kompromisszumokra, mint a Washintoni Egyezmény államai (lévén soha nem csatlakoztak hozzá, így a 35 000 tonnás stb. limitek nem vonatkoztak rájuk). Eszerint is jártak el, az összes nagy felszíni hajót kiterjedten, kompromisszumok nélkül páncélozták, sok vízzáró rekeszt alakítottak ki és a hajótest szokatlanul nagy területét védte páncélzat. A fõ filozófiai külünbség abban rejlett, hogy a többi hajótervezõ ált. egyetlen vastag páncéllemezzel próbálta kizárni a beérkezõ lövedékeket a hajótestbõl, a németek sztem kicsit reálisabban elfogadták hogy igenis lesznek találatok amelyek át fognak hatolni a páncéllemezeken, és ennek a hatását próbálták csökkenteni úgy, hogy a páncélzatot több rétegben helyezték el a hajón, mint a Matroska babán.

Az hogy a II vh-ra a nagytávolságú tûz lett jellemzõ, nem igazán igaz - a legmesszebb elért találat minössze 25 000 yard körül történt, mindössze kétszer (Scharnhorst Norvégiánál ill. a Warspite érte el a mediterrán vizeken). A harcok általában ennél jóval kisebb távolságon folytak, általában 15-20 000 yard távolságon, ami ideális volt a Scharnhorst/Bismarck számára a páncél kialakítása miatt: a páncélozott fedélzetek ilyen rövidebb távolságon már nem voltak sebezhetõk, a hajó fõbb rsézeit a függõleges páncéllemezek és a mögöttük lévõ újabb páncélemezek pedig igen kis vagy közvetlen távolságból leadott lövések ellen is megbízhatóan védték. Persze "soft kill"-t, a hajó elnémítását a lövegtornyok, tûzvezetõ rendszerek módszeres szétlövésével el lehetett érni a Bismarckon is, de a hajó még úszó és mozgásképes maradt, javítani pedig egyszerûbb volt mint újat építeni, Tirpitz elképzeléseinek megfelelõen.

Nem olyan bonyolult dolog a hegesztés, csak nem szabad félvállról venni. 18éve vagyok lakatos...

Szerintem vágni akartak a költségeken, és mindenbõl a legolcsóbbat tették bele.

És miért nem képesek megfelelõen megépíteni? Azt hittem egy haditechnikai eszköz esetében nem ilyen "no odaheggesztettem valahogy te meg behajigáltad a kábeleket oszt jó van majd csak mûködik" a hozzáállás.

Nem tudnál egy képet csinálni róla? Hogy mégis mennyire "élethû" 😊

Egyszerûen silány a kivitelezés, méghozzá a jelek szerint nem egyszerûen annyi a gond, hogy nincs a Northrop Grummannak normális ívhegesztõ szakembere (a hegesztés amúgy nem egyszerû móka, a szakközépben én is rüheltem rendesen 😄), mert szinte alig van olyan része a hajónak, ami rendesen össze lett rakva. Már a korábban is voltak ilyen jellegû problémák, az Arleigh Burke osztályú rombolók esetén. A General Dynamics alá tartozó Bath Iron Works által gyártott egységekkel általában sose volt komolyabb kivitelezési probléma, de a most a Nortroph Grummanhoz tartozó Ingalls Shipbuilding-nél készültekkel nagyon is sok. Olyan apróságok, mint pl. nem megfelelõ kábelezés (ahogy egy fórumon fogalmaztak szerint spagetti-szerû gányolás). Az USS San Antonio hasonló problémáktól szenved. Testvérhajója, a már papíron másfél éve szintén rendszerben lévõ USS New Orleans sem áll jobban. 2008 szeptemberi hír az állapotáról, tömören:

-Nem mûködõ szellõzõventilátorok
-A jármûvek ki és behajtását lehetõvé tévõ rámpa mûködésképtelen
-A személyzet és a tengerészgyalogosok hálóhelyei nem felelnek meg az elvárásoknak
-Az egész hajó elektromos rendszere megbízhatatlan
-A hajó meghajtása megbízhatatlan
-A fedélzeti kommunikációs és navigációs rendszerek egy része nem mûködõképes
-A hajó közel-légvédelmi RAM rendszere a tesztlövészeten egy rakéta kilövése után gyakorlatilag lefagyott, újra kellett indítani a számítógépes rendszerét
-Nem megfelelõ festési minõség, hiányos vagy hibás felfestések a jelzéseknél
-Egyes fényforrások nem mûködnek
-Szivárgó tömítések a hajó különféle pneumatikus és hidraulikus rendszereiben
-Rozsdásodás nyomai a helikopter-fedélzeten

A jelentés kitér arra, hogy mivel a hajót már átvette a haditengerészet, a lámpák cseréje, a tömítések cseréje illetve a korrózió kezelése a személyzet feladata lenne, ami arra utal, hogy a karbantartás terén sincs minden rendben. Az persze ehhez tartozik, hogy egy relatíve új hajó esetén hogy fordulhatnak elõ ilyen sûrûn karbantartást igénylõ meghibásodások.

A harmadik SA osztályú LPD-nél, az USS Mesa Verde esetén a szemrevételezés egyébként szintén rengeteg kifogást emelt, tehát a jelenség nem egyedi. A negyedik egység, az USS Green Bay már a vízen ringatózik, idén Decemberben, vagy jövõ Januárban áll rendszerbe a tervek szerint...

hol lehet kapni / mennyi volt ?

Na az ilyen dolgok kicsit relyéjesek számomra. Kispórolták az anyagot? Régen tudtak hajót épíeni, most nem?