Haditechnikai Topic
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#38281
Lehet hogy beteg vagyok, de nekem az a BAT tetszik 😊 Mondjuk nem hiszem hogy azok a kis lapátok képesek lettek volna lebegésben tartani, de repcsiként fel tudott volna szállni. (legalábbis kis jóindulattal 😊 Meg is épült egy "rendes" belõle és úgy jöttek rá hogy rossz az elképzelés vagy csak egy "technology demonstrator" ? Persze lehet hogy rájöttek hogy csak nagyobb lapátok kellenek és már kész is az Osprey 😊
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png)
#38280
Elnézést, kissé összecsaptam a végére...
RAH-66 Comanche
A Commanche eredetileg az F-117 helikopter megfelelõje lett volna, az OH-58 Kiowa Warrior utódjának szánták. Egy alacsony észlelhetõségû helikopter, amely egyfelõl felderítõként mûködött volna, felfedve az ellenséges csapatmozgásokat, a légvédelmi és megerõsített védelmi pontokat, másod sorban a kiemelt fontosságú célpontokat leküzdötte volna (ellenséges légvédelem, harctéri bázisok, rádióátjátszó bázisok, stb.), harmadrészt pedig teljes értékû csatahelikopter lehetett volna ha felszerelik a csonka szárnyakat, amelyekre további Hellfire, Stinger vagy Hydra rakétákat lehet szerelni.
Maga a program a Light eXperimental Helicopter (LXH) keretében indult. A cél az UH-1 szállítóhelikopter, az AH-1 harci helikopter, az OH-6/AH-6 könnyû helikoptert és az OH-58 felderítõ helikopter leváltása egy könnyû, nagyon modern eszközzel. Alapvetõen egy platformot kell elképzelni, közös hajtómû, erõátvitel, fõ rotor, faroktartó és farokrotor, az eltérés a hasznos teher, a pilótafülke és a fedélzeti elektronika, amelyek "csomagban" lettek volna. A harci/felderítõ változat csak egy személyes lenne, de milliméter hullámhosszú radarral és igen fejlett célkeresõ/azonosító és tûzvezetõ számítógéppel lett volna felszerelve. A teherszállító változat két fõs pilótafülkével bír, de a harci verzió fejlett elektronikája nélkül, viszont a törzs közepénél egy tehermodul, amely képes 8 gyalogos katona vagy egy tonna hasznos teher elszállítására. A kulcsszó a könnyû volt, a tervek szerint az LHX felszállótömege mindössze 3150 kg lehetett. Ahogy jöttek a tervek, az ARMY rájött, hogy túl szabadosan adta meg az igényeket, így elvakult tervek is születtek, mint a Bell billenõrotoros gnómja, a BAT.
A Bell LHX terve, a BAT (Bell Advanced Tilt-rotor)
1985-ben úgy döntöttek, hogy hagyományos helikopter elrendezés kell. A program más pontokon is folyamatosan változott. A Boeing-Sikorsky elkészített egy tesztgépet, egy S-76 orrára felszereltek egy pilótafülke maketett, amely az egyfõs pilótafülke mása volt. Fel volt szerelve minden lehetséges rendszerrel, ami kéznél volt, hogy egy pilóta képes legyen ellátni a szükséges feladatokat (színes kijelzõk, sisakcélzó, stb.). Ez volt a Sikorsky (S-76) Helicopter Advance Demonstrator of Operators Workload (Shadow).
A SHADOW teszthelikopter
A program bebizonyította, hogy egyetlen ember még egy igen fejlett avionika és minden segédrendszer mellett is hamar túlterhelt lesz, ha egyszerre sok felé kell figyelnie (a föld közelsége, a haladási irány, a célpont helyzete, a fegyverzet állapota, stb.). 1985-ben tehát az egy fõs legénység kétfõsé lett átírva. A felderítõ/harci változat fõ feladatköre ekkor némileg megváltozott, elsõ sorban a harckocsi-elhárítás lett az elvárás. A növekvõ árak miatt viszont a védelmi minisztérium elvágta a program köldökzsinórját, mivel nem látták biztosítottnak, hogy ezért az árért meg tud valósulni a program. A hadsereg leválasztotta a teherszállító változatot, és helyette UH-60 Blackhawk helikoptereket vásárolt. A felderítõ/harci változat teszthalott fázisban pihent egészen 1991-ig, amikor a két tenderen induló terveit átnézték.
Az elsõ csapat a Boeing-Sikorsky csapat volt, hagyományos elrendezésû helikopter, teljesen kompozit sárkányszerkezettel, a faroktartóban zártan elhelyezett farokrotorral. A másik csapat a Bell-McDonnel volt, amely egy négy fõrotoros, és farokrotor nélküli (a McDonnel-Douglag MD500 NOTAR-nál használt rendszer) helikopter lett volna. 1991-ben a hadsereg a Boeing-Sikorsky csapatot választotta, és 1995/1998 dátummal két protogépet rendelt meg. Eközben a rendelésállomány is olvadt, az eredeti LHX programban még akár 6000 gépes elképzelés is volt, ami 1988-ban mintegy 2000 felderítõ/harci helikopterre olvadt, 1991-ben a Varsói Szerzõdés és a Szovjetunió széthullása után pedig már "csak" 1292 géprõl szólt.
A bajok azonban már ekkor is látszódtak. A hadsereg egy elnyújtott költségvetésû programként tudta csak finanszírozni a Commanche-t, ami miatt kevés pénz jutott a fejlesztés felpörgetésére. Az 1995-ben elkészült elsõ protogép csak 1996-ban szállt fel, és még 1998-ban is csak 108 repült órát tett meg! Ez évben, 1998-ban csatlakozott a második protopéldány is a tesztekhez. A tesztgépek ekkor még "csak" a legalapabb dolgokra koncentrált, nevezetesen a gép hajtómûvének, erõátvitelének, rotorjainak mûködésére, a gép irányíthatóságára és repülési tulajdonságaira. A gép "agya", a MEP (Mission Equipment Package) még sehol sem tartott. Ez felelt gyakorlatilag mindenért, egyetlen integrált rendszerbe volt összegyûjtve a navigációs rendszer, a küldetést felügyelõ számítógép az adatkapcsolattal és kommunikációval, a védelmi rendszer a radar és lézerbesugárzás jelzõkkel és rakétaközeledés-érzékelõkkel, illetve az elektronikai hadviselést végzõ rendszerrel és a hozzá kapcsolódó csalivetõkkel, az éjjellátó rendszerrel, továbbá a kezelõszervekkel és a színes kijelzõket magukba foglaló mûszerfali alrendszert. A gyártók 1999-ben vázolták fel a fejlesztés végsõ szakaszára vonatkozó elképzelésüket, amely 13 nullszériás gépet és a velük való tesztelési és fejlesztési iránydátumokat tartalmazta. 2000-ben az US ARMY és a védelmi minisztérium is rábólintott, és megkezdõdött az utolsó lépcsõfok a sorozatgyártáshoz vezetõ úton - ám sose ért el odáig.
A RAH-66 Commanche alapvetõen egy hagyományos elrendezésû helikopter, öt lapátos fõrotorral és egy házba zárt farokrotorral. Két, egyenként 1430 lóerõs LHTEC T800 gázturbina adta az erõforrást. Az áramvonalas törzs és kis méret miatt 310km/h cirkáló, és 330km/h-s csúcssebességre szánták. A két fõs személyzet egymás mögött foglalt helyett a jó kilátást nyújtó pilótafülkében. A pilóták munkáját egy fényerõsítéses és egy infravörös éjjellátó rendszer segíti, amely a képet a sisakkijelzõre is kiküldheti. A célpontok felderítésére a kettõs éjjelátó rendszeren túl optikai célpont-azonosító rendszer is szolgál, továbbá felkészítették az Apache Longbow milliméter hullámhosszon mûködõ radarjának felszerelésére. A célpontok megjelölésére a lézeres távolságmérõt készítették fel. A belsõ adatport a MIL-STD-1553B standard szerint készült, a külsõ adatkapcsolatra a Link 16 és SINCGARS, illetve a HaveQuick állt rendelkezésre.
A célpontok leküzdésére egy XM301 20mm-es gépágyú állt beépített fegyverként rendelkezésre, amely a radarkeresztmetszet és a légellenállás csökkentése céljából hátrafordítható és behúzható a testbe. A belsõ fegyvertérbe 6 irányított Hellfire páncél-elhárító rakéta illetve Stinger levegõ-levegõ rakéta kombinációja (általános terv 4 Hellfire és 2 Stinger) fért el, vagy ezek helyett 24db Hydra irányítatlan rakéta. A felerõsíthetõ csonkaszárnyra további 8 Hellfire vagy 16 Stinger rakéta, vagy pedig 56db Hydra rakétát lehetett felfüggeszteni.
A gép belsõ elektronikai rendszere két Pentium processzoros modulokon alapult, és ezeket szükség esetén gyorsan és egyszerûen lehetett kicserélni akár szükségreptereken is. A két pilótának két nagy színes és két kisebb sárga-fekete kijelzõje van a mûszerfalon, jellemzõen a jobb oldali nagy kijelzõn volt a küldetés képernyõ, a digitális térképpel, a bal oldali nagy kijelzõn a szenzorkép (optikai, infravörös vagy radar) volt a célazonosító rendszerrel, illetve a pilóta esetén a gép technikai információi, a jobb oldali kis képernyõn kommunikációs és fegyver rendszerek menüje, a bal oldali kis képernyõn pedig a két nagy kijelzõ almenüi jelennek meg.
A kormányrendszer háromszorosan biztosított fly-by-wire alapú, és a automatikusan segít a gép irányításában, képes egy helyben lebegve tartani a gépet a pilóta közbeavatkozása nélkül, továbbá lehetõvé teszi, hogy a pilóta az egyesített gázkart elengedve egy kézzel vezessen.
A test alakját igyekeztek a minél kisebb radarkeresztmetszet céljának alárendelni, szembõl egy RAH-66-os radarkeresztmetszete egyetlen Hellfire rakétáéval összevethetõ. Az infravörös felderíthetõséghez a hajtómû kiömlõnyílását úgy alakították ki, hogy a rotor által keltett légörvények a lehetõ legjobban szétterítsék azt. A csendes öt ágú fõrotornak és a házba szerelt farokrotornak köszönhetõen a zajszintje is alacsonyabb, mint egy hagyományos helikopternek.
A programba bekerült a távirányítású UAV-k kezelése is. Egy Commanche egy UAV-al párban repülve képes lenne arra, hogy az igazán forró területekre (pl. egy légvédelmi üteg közelébe) az UAV-t küldje elõre, annak kameráival derítse fel, illetve annak célmegjelölõ rendszereivel 'fesse meg' a célpontot akár a saját Hellfire rakétái számára. Ezt a képességet a Block 3-ba építették volna be, 2011-tõl.
Az árakról egy kicsit. Az eredeti elképzelés szerint az LHX felderítõ/harci változata 6 millió $ / db, a teherszállító 4 millió $ / db áron készült volna el. 1988-ra ez már 7 illetve 5,2 milliónál járt. A fõ probléma az volt, hogy a hadsereget a tenderen induló cégek választás elé állították - vagy nagyobb tömegû lesz a jármû, vagy a képességeket kell megnyirbálni. A hadsereg pedig nem szívesen nyirbálta meg azokat a képességekkel kapcsolatos elvárásokat. Ahogy az LHX átalakult Commanche-vá, az árak is mentek felfelé, 1988-ban 19,1 millió $ / db, 1991-ben már 27.4 millió $ / db körüli összeg volt napirenden. 2002-ben a létszámot tovább vágták már csak 650 géprõl volt szó, de ez további áremelkedést jelentett - immár 32 millió per gép.
Végül eljött 2003, és sok-sok konzekvencia levonása. A RAH-66 már a nullszéria gyártásánál tartott, a Boeing-Sikorsky nekiállt a gyáregység felkészítésére a sorozatgyártásra. 2007-ben 15 gép átadásával kezdenek, amely 2009-re már 32 gép lesz, 2010-tõl pedig évi 60 gép készülne.
Ugyanakkor még mindig nem volt kész a fejlesztés utolsó ága, a gép a legtöbb téren már kiforrott, de a kommunikációhoz és adatkapcsolathoz szükséges antennák nem feleltek meg az elvárt radar-keresztmetszeti (RCS) adatoknak, a radar-besugárzás jelzõk pedig szintén az RCS miatt annyira el lettek rejtve, hogy az már a hatékonyságukat rontotta. A fedélzeti elektronika pár részeleme is fejlesztés alatt állt.
A legfõbb probléma az volt, hogy a legfõbb feladatokra már látszottak az új eszközök. A Predator a felderítésre és most már a kiemelt célok semlegesítésére is alkalmas, és alkalmasabb, mint a Commanche valaha is lehetett volna, hiszen sokkal több idõt tölthet a célterület fölött, ráadásul nem kell emberveszteséggel számolni még baleset esetén sem.
2004 februárjában bejelentették, hogy a RAH-66 programot felfüggesztik, a végsõ változatban összesen 39 milliárd dolláros programnak ez lett a vége. Összesen 6,9 milliárd dollár lett kiszórva az ablakon 21 év alatt, plusz még mintegy fél milliárdot kellett fizetni a gyártó cégnek a szerzõdés felmondásáért.
Személyzet: 2 fõ
Teljes Hossza: 14.28 m
A test hossza: 13,2 m
Fõrotor átmérõje: 14.9 m
Magasság: 3.37 m
Üres tömeg: 3,942 kg
Standard felszálló tömeg: 4,806 kg
Max. felszállótömeg: 7,790 kg
Hajtómû: 2 darab LHTEC T800
Maximális sebessége: 330 km/h
Cirkáló sebesség: 310 km/h
Hatótávolsága: 485 km
Szolgálati csúcsmagasság: 4,566 m
Emelkedõképesség tengerszinten: 7.20 m/s
Fegyverzet:
1x 20 mm XM301 3 csövû gatling-gépágyú, 500 lõszerrel
Belsõ fegyvertér 6 Hellfire/Stinger vagy 24 Hydra rakéta számára
Csonkaszárny (opcionális): 8 Hellfire vagy 16 Stinger vagy 56 Hydra rakéta
[center]
RAH-66 Comanche
A Commanche eredetileg az F-117 helikopter megfelelõje lett volna, az OH-58 Kiowa Warrior utódjának szánták. Egy alacsony észlelhetõségû helikopter, amely egyfelõl felderítõként mûködött volna, felfedve az ellenséges csapatmozgásokat, a légvédelmi és megerõsített védelmi pontokat, másod sorban a kiemelt fontosságú célpontokat leküzdötte volna (ellenséges légvédelem, harctéri bázisok, rádióátjátszó bázisok, stb.), harmadrészt pedig teljes értékû csatahelikopter lehetett volna ha felszerelik a csonka szárnyakat, amelyekre további Hellfire, Stinger vagy Hydra rakétákat lehet szerelni.
Maga a program a Light eXperimental Helicopter (LXH) keretében indult. A cél az UH-1 szállítóhelikopter, az AH-1 harci helikopter, az OH-6/AH-6 könnyû helikoptert és az OH-58 felderítõ helikopter leváltása egy könnyû, nagyon modern eszközzel. Alapvetõen egy platformot kell elképzelni, közös hajtómû, erõátvitel, fõ rotor, faroktartó és farokrotor, az eltérés a hasznos teher, a pilótafülke és a fedélzeti elektronika, amelyek "csomagban" lettek volna. A harci/felderítõ változat csak egy személyes lenne, de milliméter hullámhosszú radarral és igen fejlett célkeresõ/azonosító és tûzvezetõ számítógéppel lett volna felszerelve. A teherszállító változat két fõs pilótafülkével bír, de a harci verzió fejlett elektronikája nélkül, viszont a törzs közepénél egy tehermodul, amely képes 8 gyalogos katona vagy egy tonna hasznos teher elszállítására. A kulcsszó a könnyû volt, a tervek szerint az LHX felszállótömege mindössze 3150 kg lehetett. Ahogy jöttek a tervek, az ARMY rájött, hogy túl szabadosan adta meg az igényeket, így elvakult tervek is születtek, mint a Bell billenõrotoros gnómja, a BAT.
A Bell LHX terve, a BAT (Bell Advanced Tilt-rotor)
1985-ben úgy döntöttek, hogy hagyományos helikopter elrendezés kell. A program más pontokon is folyamatosan változott. A Boeing-Sikorsky elkészített egy tesztgépet, egy S-76 orrára felszereltek egy pilótafülke maketett, amely az egyfõs pilótafülke mása volt. Fel volt szerelve minden lehetséges rendszerrel, ami kéznél volt, hogy egy pilóta képes legyen ellátni a szükséges feladatokat (színes kijelzõk, sisakcélzó, stb.). Ez volt a Sikorsky (S-76) Helicopter Advance Demonstrator of Operators Workload (Shadow).
A SHADOW teszthelikopter
A program bebizonyította, hogy egyetlen ember még egy igen fejlett avionika és minden segédrendszer mellett is hamar túlterhelt lesz, ha egyszerre sok felé kell figyelnie (a föld közelsége, a haladási irány, a célpont helyzete, a fegyverzet állapota, stb.). 1985-ben tehát az egy fõs legénység kétfõsé lett átírva. A felderítõ/harci változat fõ feladatköre ekkor némileg megváltozott, elsõ sorban a harckocsi-elhárítás lett az elvárás. A növekvõ árak miatt viszont a védelmi minisztérium elvágta a program köldökzsinórját, mivel nem látták biztosítottnak, hogy ezért az árért meg tud valósulni a program. A hadsereg leválasztotta a teherszállító változatot, és helyette UH-60 Blackhawk helikoptereket vásárolt. A felderítõ/harci változat teszthalott fázisban pihent egészen 1991-ig, amikor a két tenderen induló terveit átnézték.
Az elsõ csapat a Boeing-Sikorsky csapat volt, hagyományos elrendezésû helikopter, teljesen kompozit sárkányszerkezettel, a faroktartóban zártan elhelyezett farokrotorral. A másik csapat a Bell-McDonnel volt, amely egy négy fõrotoros, és farokrotor nélküli (a McDonnel-Douglag MD500 NOTAR-nál használt rendszer) helikopter lett volna. 1991-ben a hadsereg a Boeing-Sikorsky csapatot választotta, és 1995/1998 dátummal két protogépet rendelt meg. Eközben a rendelésállomány is olvadt, az eredeti LHX programban még akár 6000 gépes elképzelés is volt, ami 1988-ban mintegy 2000 felderítõ/harci helikopterre olvadt, 1991-ben a Varsói Szerzõdés és a Szovjetunió széthullása után pedig már "csak" 1292 géprõl szólt.
A bajok azonban már ekkor is látszódtak. A hadsereg egy elnyújtott költségvetésû programként tudta csak finanszírozni a Commanche-t, ami miatt kevés pénz jutott a fejlesztés felpörgetésére. Az 1995-ben elkészült elsõ protogép csak 1996-ban szállt fel, és még 1998-ban is csak 108 repült órát tett meg! Ez évben, 1998-ban csatlakozott a második protopéldány is a tesztekhez. A tesztgépek ekkor még "csak" a legalapabb dolgokra koncentrált, nevezetesen a gép hajtómûvének, erõátvitelének, rotorjainak mûködésére, a gép irányíthatóságára és repülési tulajdonságaira. A gép "agya", a MEP (Mission Equipment Package) még sehol sem tartott. Ez felelt gyakorlatilag mindenért, egyetlen integrált rendszerbe volt összegyûjtve a navigációs rendszer, a küldetést felügyelõ számítógép az adatkapcsolattal és kommunikációval, a védelmi rendszer a radar és lézerbesugárzás jelzõkkel és rakétaközeledés-érzékelõkkel, illetve az elektronikai hadviselést végzõ rendszerrel és a hozzá kapcsolódó csalivetõkkel, az éjjellátó rendszerrel, továbbá a kezelõszervekkel és a színes kijelzõket magukba foglaló mûszerfali alrendszert. A gyártók 1999-ben vázolták fel a fejlesztés végsõ szakaszára vonatkozó elképzelésüket, amely 13 nullszériás gépet és a velük való tesztelési és fejlesztési iránydátumokat tartalmazta. 2000-ben az US ARMY és a védelmi minisztérium is rábólintott, és megkezdõdött az utolsó lépcsõfok a sorozatgyártáshoz vezetõ úton - ám sose ért el odáig.
A RAH-66 Commanche alapvetõen egy hagyományos elrendezésû helikopter, öt lapátos fõrotorral és egy házba zárt farokrotorral. Két, egyenként 1430 lóerõs LHTEC T800 gázturbina adta az erõforrást. Az áramvonalas törzs és kis méret miatt 310km/h cirkáló, és 330km/h-s csúcssebességre szánták. A két fõs személyzet egymás mögött foglalt helyett a jó kilátást nyújtó pilótafülkében. A pilóták munkáját egy fényerõsítéses és egy infravörös éjjellátó rendszer segíti, amely a képet a sisakkijelzõre is kiküldheti. A célpontok felderítésére a kettõs éjjelátó rendszeren túl optikai célpont-azonosító rendszer is szolgál, továbbá felkészítették az Apache Longbow milliméter hullámhosszon mûködõ radarjának felszerelésére. A célpontok megjelölésére a lézeres távolságmérõt készítették fel. A belsõ adatport a MIL-STD-1553B standard szerint készült, a külsõ adatkapcsolatra a Link 16 és SINCGARS, illetve a HaveQuick állt rendelkezésre.
A célpontok leküzdésére egy XM301 20mm-es gépágyú állt beépített fegyverként rendelkezésre, amely a radarkeresztmetszet és a légellenállás csökkentése céljából hátrafordítható és behúzható a testbe. A belsõ fegyvertérbe 6 irányított Hellfire páncél-elhárító rakéta illetve Stinger levegõ-levegõ rakéta kombinációja (általános terv 4 Hellfire és 2 Stinger) fért el, vagy ezek helyett 24db Hydra irányítatlan rakéta. A felerõsíthetõ csonkaszárnyra további 8 Hellfire vagy 16 Stinger rakéta, vagy pedig 56db Hydra rakétát lehetett felfüggeszteni.
A gép belsõ elektronikai rendszere két Pentium processzoros modulokon alapult, és ezeket szükség esetén gyorsan és egyszerûen lehetett kicserélni akár szükségreptereken is. A két pilótának két nagy színes és két kisebb sárga-fekete kijelzõje van a mûszerfalon, jellemzõen a jobb oldali nagy kijelzõn volt a küldetés képernyõ, a digitális térképpel, a bal oldali nagy kijelzõn a szenzorkép (optikai, infravörös vagy radar) volt a célazonosító rendszerrel, illetve a pilóta esetén a gép technikai információi, a jobb oldali kis képernyõn kommunikációs és fegyver rendszerek menüje, a bal oldali kis képernyõn pedig a két nagy kijelzõ almenüi jelennek meg.
A kormányrendszer háromszorosan biztosított fly-by-wire alapú, és a automatikusan segít a gép irányításában, képes egy helyben lebegve tartani a gépet a pilóta közbeavatkozása nélkül, továbbá lehetõvé teszi, hogy a pilóta az egyesített gázkart elengedve egy kézzel vezessen.
A test alakját igyekeztek a minél kisebb radarkeresztmetszet céljának alárendelni, szembõl egy RAH-66-os radarkeresztmetszete egyetlen Hellfire rakétáéval összevethetõ. Az infravörös felderíthetõséghez a hajtómû kiömlõnyílását úgy alakították ki, hogy a rotor által keltett légörvények a lehetõ legjobban szétterítsék azt. A csendes öt ágú fõrotornak és a házba szerelt farokrotornak köszönhetõen a zajszintje is alacsonyabb, mint egy hagyományos helikopternek.
A programba bekerült a távirányítású UAV-k kezelése is. Egy Commanche egy UAV-al párban repülve képes lenne arra, hogy az igazán forró területekre (pl. egy légvédelmi üteg közelébe) az UAV-t küldje elõre, annak kameráival derítse fel, illetve annak célmegjelölõ rendszereivel 'fesse meg' a célpontot akár a saját Hellfire rakétái számára. Ezt a képességet a Block 3-ba építették volna be, 2011-tõl.
Az árakról egy kicsit. Az eredeti elképzelés szerint az LHX felderítõ/harci változata 6 millió $ / db, a teherszállító 4 millió $ / db áron készült volna el. 1988-ra ez már 7 illetve 5,2 milliónál járt. A fõ probléma az volt, hogy a hadsereget a tenderen induló cégek választás elé állították - vagy nagyobb tömegû lesz a jármû, vagy a képességeket kell megnyirbálni. A hadsereg pedig nem szívesen nyirbálta meg azokat a képességekkel kapcsolatos elvárásokat. Ahogy az LHX átalakult Commanche-vá, az árak is mentek felfelé, 1988-ban 19,1 millió $ / db, 1991-ben már 27.4 millió $ / db körüli összeg volt napirenden. 2002-ben a létszámot tovább vágták már csak 650 géprõl volt szó, de ez további áremelkedést jelentett - immár 32 millió per gép.
Végül eljött 2003, és sok-sok konzekvencia levonása. A RAH-66 már a nullszéria gyártásánál tartott, a Boeing-Sikorsky nekiállt a gyáregység felkészítésére a sorozatgyártásra. 2007-ben 15 gép átadásával kezdenek, amely 2009-re már 32 gép lesz, 2010-tõl pedig évi 60 gép készülne.
Ugyanakkor még mindig nem volt kész a fejlesztés utolsó ága, a gép a legtöbb téren már kiforrott, de a kommunikációhoz és adatkapcsolathoz szükséges antennák nem feleltek meg az elvárt radar-keresztmetszeti (RCS) adatoknak, a radar-besugárzás jelzõk pedig szintén az RCS miatt annyira el lettek rejtve, hogy az már a hatékonyságukat rontotta. A fedélzeti elektronika pár részeleme is fejlesztés alatt állt.
A legfõbb probléma az volt, hogy a legfõbb feladatokra már látszottak az új eszközök. A Predator a felderítésre és most már a kiemelt célok semlegesítésére is alkalmas, és alkalmasabb, mint a Commanche valaha is lehetett volna, hiszen sokkal több idõt tölthet a célterület fölött, ráadásul nem kell emberveszteséggel számolni még baleset esetén sem.
2004 februárjában bejelentették, hogy a RAH-66 programot felfüggesztik, a végsõ változatban összesen 39 milliárd dolláros programnak ez lett a vége. Összesen 6,9 milliárd dollár lett kiszórva az ablakon 21 év alatt, plusz még mintegy fél milliárdot kellett fizetni a gyártó cégnek a szerzõdés felmondásáért.
Személyzet: 2 fõ
Teljes Hossza: 14.28 m
A test hossza: 13,2 m
Fõrotor átmérõje: 14.9 m
Magasság: 3.37 m
Üres tömeg: 3,942 kg
Standard felszálló tömeg: 4,806 kg
Max. felszállótömeg: 7,790 kg
Hajtómû: 2 darab LHTEC T800
Maximális sebessége: 330 km/h
Cirkáló sebesség: 310 km/h
Hatótávolsága: 485 km
Szolgálati csúcsmagasság: 4,566 m
Emelkedõképesség tengerszinten: 7.20 m/s
Fegyverzet:
1x 20 mm XM301 3 csövû gatling-gépágyú, 500 lõszerrel
Belsõ fegyvertér 6 Hellfire/Stinger vagy 24 Hydra rakéta számára
Csonkaszárny (opcionális): 8 Hellfire vagy 16 Stinger vagy 56 Hydra rakéta
[center]
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#38279
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#38277
A 38248 HSZ-ben minden ott van ami kell.
#38276
Lentebb már volt róla szó...
Asszem ez az. Van még itt sok-sok érdekes dolog.
Talán ez is.
Javaslom a google használatát beaming és doppler radar kifejezéssel. Esetleg még mehet a ground clutter is mellé.
Asszem ez az. Van még itt sok-sok érdekes dolog.
Talán ez is.
Javaslom a google használatát beaming és doppler radar kifejezéssel. Esetleg még mehet a ground clutter is mellé.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38275
Hello
Valaki tudna információt vagy valamilyen képet mutatni a beaming manõverrõl?
Valaki tudna információt vagy valamilyen képet mutatni a beaming manõverrõl?
#38274
Leírtam, mert a többiek a jelek szerint nem tudják. Feleslegesen meg nem akartam írni még egy hsz-t.
#38273
Nagyon jól tudom, hogy mit okoznak a szárnyvégi dolgok. Végülis áramlástechnikusként végeztem. 😊
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38272
Nagyon egyszerû: A Sidewinder és származékai (R-3, R-13, Shafrir, Python1-3) szárnystabilizáltak, míg a többi légiharcrakéta forgásstabilizált. Anno a Naval Ordnance Test Station mérnökei nem akartak veszõdni az irányítórendszerrel, szóval ahelyett, hogy azt tették volna képessé a forgásból adódó vezérsíkfelcserélõdés kezelésére, inkább megalkották a Rolleront. Ezzel egy jóval egyszerûbb és ezáltal olcsóbban gyártható, és ami a legfontosabb: megbízhatóbb, vezérlõrendszert hoztak létre. A Rolleron megbízhatósága nem kétséges. Ha felpörög, akkor mûködik. Viszont van egy nagy hátránya: vibráció. Ezért függesztik inkább a ~2x akkora tömegû AMRAAM-et a szárnyvégre, mert az nem okoz flattert. És ez a szívás a Gripennél, annál az RWR miatt csak a Sidewinder-nél nem (lényegesen) hosszabb rakéták függeszthetõek a szárnyvégre. És bizony a Gripen szárnyvége gyenge, még a C-ké is, az A-ké pedig veszélyesen. Ezért sem szerelik fel békeidõs bevetéseken a Rolleron-okat a Gripen-ek szárnyvégi Sidewinder-eire. És emiatt kellett a C-nél a szárnyvéget jelentõsen megerõsíteni.
A légellenállás csökkenése pedig nem elmélet, hanem tény. A lényeg az, hogy a szárnyvégi örvényorsó keletkezési pontjába tenni kell valamit, ami akadályozza, vagy legalábbis csökkenti ezen örvényorsó keletkezését/méretét. A szárny légellenállásának egyik jelentõs részét ugyanis pont ez az örvényorsó okozza. Egyébként a winglet-ek pontosan ugyan ezen célt szolgálják.
A légellenállás csökkenése pedig nem elmélet, hanem tény. A lényeg az, hogy a szárnyvégi örvényorsó keletkezési pontjába tenni kell valamit, ami akadályozza, vagy legalábbis csökkenti ezen örvényorsó keletkezését/méretét. A szárny légellenállásának egyik jelentõs részét ugyanis pont ez az örvényorsó okozza. Egyébként a winglet-ek pontosan ugyan ezen célt szolgálják.
#38271
Akkor azért de tényleg csökkenti a légellenállást(Top Gunban olvastam)
\"A békefenntartás nem a katonák dolga, de csak ők értenek hozzá\" \"De ki a fasznak kell ez?!Én inkább ezt választom!Imádom\" \"Brothers everywhere Raise your hands into the air we\'re WARRIORS\"
#38270
Persze, a rakéta indítás után forogni kezd, így a kormányok a forgás közben 90 fokonként más funkcióban dolgoznak. (magassági, majd oldalkormányként váltakozva), a rolleron ezt a forgó mozgást segít kiegyenlíteni, a mozgási energia megõrzése, és a pontosabb irányítás érdekében.
Amúgy én arra tudok gondolni, hogy az ARH és SARH raksik nagyobb távolságba történõ alkalmazása miatt felesleges ez a megoldás. Az inrás közelharc rakétáknak a kis indítási távolság miatt eléggé intenzív manõvereket kell csinálniuk, így jól jöhet ez a "plussz" segítség. Persze manaság már a tolóerõvektor vezérléssel is el lehet érni ugyanezt az agilitást.
Amúgy én arra tudok gondolni, hogy az ARH és SARH raksik nagyobb távolságba történõ alkalmazása miatt felesleges ez a megoldás. Az inrás közelharc rakétáknak a kis indítási távolság miatt eléggé intenzív manõvereket kell csinálniuk, így jól jöhet ez a "plussz" segítség. Persze manaság már a tolóerõvektor vezérléssel is el lehet érni ugyanezt az agilitást.
ASUS ROG B350-F Gaming, Ryzen R5 1600, 8GB DDR4 3000Mhz, ASUS ROG Strix RX470 4GB, Adata 920SP 128GB SSD
#38269
Én úgy tudom, hogy az csinálja, hogy a rakéta beforgatja megát indítás után úgy, hogy a rakéta vezérsíkjai függõlegesek és vízszintesek legyenek. Ezek után a rolleron a perdületnyomatékok segítségében és a konstrukcióban ebben a helyzetben tartja. Azt viszont nem vágom, hogy miért csak ezen van és miért nincs ARH és SARH cuccokon.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38268
Az még 1981-ben volt, tíz évvel az AMRAAM megjelenése elõtt.
#38267
Jól karikáztál, de igazából a gondot a recézett kerekek okozzák, amiket felpörget a légáramlat, és így, felpörgetve, mint egy giroszkóp a tehetlensége révén segít be a rakéta irányításában. (vagy valami ilyesmi. Legalábbis elvben, de amíg a rakéta nincs elindítva, úgy látszik több gondot okoz bizonyos típusnál, mint hasznot.
ASUS ROG B350-F Gaming, Ryzen R5 1600, 8GB DDR4 3000Mhz, ASUS ROG Strix RX470 4GB, Adata 920SP 128GB SSD
#38265
Viszont amikor az Izraeli Sólymok megszórták az Osirak erõmûvet,felrakták a csörgõkígyókat a szárnyvégre(Akkor még nem volt AMRAAM?)mert állítólag az csökkenti a légellenállást^^
\"A békefenntartás nem a katonák dolga, de csak ők értenek hozzá\" \"De ki a fasznak kell ez?!Én inkább ezt választom!Imádom\" \"Brothers everywhere Raise your hands into the air we\'re WARRIORS\"
#38264
Egy kis stabilizáló kütyü a rakéták vezérsíkjain.
#38263
Ezt nem tudtam.Mi is pontosan a rolleron?
"Azok az emberek, akik abban hisznek, hogy világot egy globális összeesküvés irányítja, még sohasem próbáltak meg irányítani vagy felügyelni egy legalább 10 f?s munkacsoportot."
#38262
Az F-16-osnál AMRAAM jobb, mint AIM-9 a szárvégen. Mióta van AMRAAM azóta én nem nagyon láttam olyan fotót, hogy éles helyzetben ne AIM-120 lett volna kint.
A gond nem a tömeggel van. A rolleron a problémás. Az AIM-120-on tudtommal ez nincs.
A gond nem a tömeggel van. A rolleron a problémás. Az AIM-120-on tudtommal ez nincs.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38261
Talán az Amraam ra gondolt.
"Azok az emberek, akik abban hisznek, hogy világot egy globális összeesküvés irányítja, még sohasem próbáltak meg irányítani vagy felügyelni egy legalább 10 f?s munkacsoportot."
#38260
1,5 mázsa? Az csörgõkígyó egyik verziója sincs 100 kilónál nehezebb.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38259
Hát a Gipennél a szárnyvégre helyezett rakétya az rezgést hoz létre ami a szárny leszakadásához is vezethet. ezt lehet hogy a felhasznált anyagok nem jol tolerálják, a 16 és 18-asnál még talán kevesebb volt a kompozit ami lehet hogy jobban türi az ilyen igénybevételt.
Pedig a szárnyvégi rakéták szárnyai jotékonyan csökkentik az indukált ellenállást a gépnél ami uzafogyasztás és más szempontbol is hasznos.Nem hiába vannak akár gyakorlo vagy éles rakéták szinte állandó jelleggel az ilyen gépeken ahol a szárny végén is indito sint helyeztek el.
Pedig a szárnyvégi rakéták szárnyai jotékonyan csökkentik az indukált ellenállást a gépnél ami uzafogyasztás és más szempontbol is hasznos.Nem hiába vannak akár gyakorlo vagy éles rakéták szinte állandó jelleggel az ilyen gépeken ahol a szárny végén is indito sint helyeztek el.
#38258
Ha vannak szabad felfüggesztési pontok, akkor nem célszerû a szárnyvégre pakolni a 1,5 mázsás rakétát, de úgy tudom, hogy az F-16-osnál, illetve az F-18-asnál is voltak ilyen problémák. Sõt egy ideig a rakéták irányító felületein lévõ, ugynevezett rolleron-okat sem használhatták, mivel az plussz többletterhelést jelentett.
ASUS ROG B350-F Gaming, Ryzen R5 1600, 8GB DDR4 3000Mhz, ASUS ROG Strix RX470 4GB, Adata 920SP 128GB SSD
#38257
Elveszíteni nem fogják, de azért kínos a javából. Fejek hullanak le, az tuti. Már csak azt kell kitalálni, hogy pontosan kik lesznek azok...
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38256
fõleg így, hogy zátonyra futás miatt veszíthetik el, gondolom a kapitányt nem feltétlenül fogják kitüntetni
Bár azért tudnék rajta egy jót "röhögni", káröröm a legszebb öröm.
Bár azért tudnék rajta egy jót "röhögni", káröröm a legszebb öröm.
#38255
Roppant kínos. Ráadásul ha jól emlékszem, akkor a Port Royal a legfiatalabb Ticonderoga osztályú hajójuk, gázos lenne elveszíteni.
#38254
Csak egy kérdés. A mostani Aranysasban szemet szúrt egy dolog. A Gripenek készültségérõl szóló cikkben megemlitik hogy a szárnyvégi pilonokon nem lesz rendszeresen raketta, mert a "tervezettnél jobban terheli" a szárnyat, és a cseheknél már jelentkeznek a problémák. Más gépeknél is (16,18) jelentkezik ez a probléma vagy "csak" a mi madárkánknál?
#38253
"Honolulu környékén akadt el a Port Royal, a megmozdítására tett kísérletek eddig kudarccal végzõdtek. Most leeresztik a tartályait.
Fennakadt egy zátonyon Honolulu környékén egy egymilliárd dollár értékû amerikai hadihajó, és szombaton hiába próbálkoztak a kiszabadításával - közölte az amerikai csendes-óceáni flotta.
A 9600 tonnás Port Royal rakétacirkáló csütörtökön este feneklett meg egy homokos-köves zátonyon Pearl Harbor hadikikötõ közelében. A szombat reggeli dagály idején próbálták meg kiszabadítani a vontatók és egy mentõhajó, de nem bírták elmozdítani.
A haditengerészet szóvivõje elmondta, hogy mielõtt ismét próbálkoznának, kiürítik az üzemanyag- és víztartályokat. A megfeneklés okát és a károkat még vizsgálják."
na ez a szívás...
Fennakadt egy zátonyon Honolulu környékén egy egymilliárd dollár értékû amerikai hadihajó, és szombaton hiába próbálkoztak a kiszabadításával - közölte az amerikai csendes-óceáni flotta.
A 9600 tonnás Port Royal rakétacirkáló csütörtökön este feneklett meg egy homokos-köves zátonyon Pearl Harbor hadikikötõ közelében. A szombat reggeli dagály idején próbálták meg kiszabadítani a vontatók és egy mentõhajó, de nem bírták elmozdítani.
A haditengerészet szóvivõje elmondta, hogy mielõtt ismét próbálkoznának, kiürítik az üzemanyag- és víztartályokat. A megfeneklés okát és a károkat még vizsgálják."
na ez a szívás...
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen \"Tanulok, mert egy idő után a tanulásba fektetett munkám meghozza a gyümölcsét, és mint tudjuk a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!\"
#38252
Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége gondoskodni azok védelméről. (Ismeretlen Francia Tábornok)
#38251
Ahha. Köszi az infót! <#worship>
#38250
Fordulóharc. Amikor a repülõgépek közvetlen közelrõl harcolnak egymással.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#38249
Valaki megmondaná, mi a bánat az a dogfight? Repgépeknél találkozok ilyen kifejezéssel.
#38248
A Doppler radarok egy nagy problémája, hogy "mindent" látnak. Mivel nehéz lenne a sok háttérzajból kiszûrni, mi is az, amire figyelni kell, ezért kell egy szûrõbeállítás, hogy milyen értékeknél rakja ki a kijelzõre a rendszer a radar által látott objektumot. Ezek nélkül a képernyõ tele lenne mindeféle visszhanggal, és a pilótának kellene szelektálnia, hogy mi az, ami õt érdekli, és mi az ami nem. Az F-16-osoknál ha jól rémlik 60 csomó körül van alaphelyzetben, de amúgy is olyan 100-160km/h közötti sebességet szoktak megadni. Ez azért fontos, mert ami ennél lassabban halad, az levegõ-levegõ üzemmódban nem jelenik meg a radarképen - például az utakon haladó autók, vagy egy hegyi felvonó kosara. A beaming lényege, hogy a relatív sebességet annyira lecsökkentsd, hogy a radarnak ezen minimális sebességi tartományánál kisebb legyen (szintén csak akkor van értelme, ha viszonylag kis magasságban követi el). Ha eléri, akkor a radarképrõl eltûnik a célpont. Természetesen ha újra egyenes vonalban repül, akkor a radar hosszabb-rövidebb idõ alatt újra meglátja, és be tudja fogni. Éppen ezért a manõver lényege, hogy folyton addig ismételje ezt, amíg a kellõ közelségbe nem ér.
A mai modern radarok általában már képesek a beaming manõverrel cselezõ célpontokat is követni, legalábbis ha már be van fogva a cél (figyelmen kívûl hagyja a szûrõnek beállított dolgokat).
A mai modern radarok általában már képesek a beaming manõverrel cselezõ célpontokat is követni, legalábbis ha már be van fogva a cél (figyelmen kívûl hagyja a szûrõnek beállított dolgokat).
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#38247
Elnézést a sok gépelési hibáért.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38246
legiero.blog.hu
Zord Gábor a nagyon precíz tudora ennek. Lényegében arról van szó, hogy a visszavert jel doppler eltolódását használják ki. Most akkor számold ki, hogy a visszavert jelben (mondjuk GHz-es kisugárzás esetén) a visszavert jel mennyivel tolódik el. Nem sokkal. Ez már önmagában is elég vicces feladat mérni. Namármost, ha a cél földháttérben is repül és rád merõlegsen akkor a talaj realtív sebessége hozzád képest majdnem ugyanakkora lesz (jó beaming estén), mint a keresett gép sebessége. Földháttér nélkül is jó a manõver, de azzal kombinálva az igazi. Viszont hatékony alakalmazásához meg olyan besugárzás jelzõ kell ami jó pontosan jelzi a besugárzás irányát.
Tehát két fajta módon lehetséges beamingelni. Vagy függõlegesen zuhansz vagy emelkedsz(ez nem megy sokáig...) vagy folyamatosan merõlegesen repülsz. Ezeket lehet kombniálni. Tehá leborítasz és úgy fordulsz ki, hogy merõlegsen repüljél a besugárzásra.
Akkor próbáld az a minimális frekvenciaeltolódást kihámázni a visszavert jelkatyvaszból... Na ezzért kell fedélezeti számítógép. A modern digitális jelanalízis szinte csodákra képes. Szinte.
Zord Gábor a nagyon precíz tudora ennek. Lényegében arról van szó, hogy a visszavert jel doppler eltolódását használják ki. Most akkor számold ki, hogy a visszavert jelben (mondjuk GHz-es kisugárzás esetén) a visszavert jel mennyivel tolódik el. Nem sokkal. Ez már önmagában is elég vicces feladat mérni. Namármost, ha a cél földháttérben is repül és rád merõlegsen akkor a talaj realtív sebessége hozzád képest majdnem ugyanakkora lesz (jó beaming estén), mint a keresett gép sebessége. Földháttér nélkül is jó a manõver, de azzal kombinálva az igazi. Viszont hatékony alakalmazásához meg olyan besugárzás jelzõ kell ami jó pontosan jelzi a besugárzás irányát.
Tehát két fajta módon lehetséges beamingelni. Vagy függõlegesen zuhansz vagy emelkedsz(ez nem megy sokáig...) vagy folyamatosan merõlegesen repülsz. Ezeket lehet kombniálni. Tehá leborítasz és úgy fordulsz ki, hogy merõlegsen repüljél a besugárzásra.
Akkor próbáld az a minimális frekvenciaeltolódást kihámázni a visszavert jelkatyvaszból... Na ezzért kell fedélezeti számítógép. A modern digitális jelanalízis szinte csodákra képes. Szinte.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38245
Meg tudná valaki mondani, hogy a doppler radarok ellen miért hatásos a "beaming" manõver?
#38244
Jé, Nevetési Irány 😊
Jó a link, köszi! Valakinek van egyéb videója is róla (hasonló, nem amolyan "ünnepélyesen megnyitom" ill. zenésvideó)
Jó a link, köszi! Valakinek van egyéb videója is róla (hasonló, nem amolyan "ünnepélyesen megnyitom" ill. zenésvideó)
#38243
Nemt udom, hogy volt-e már linkelve, mindenesetre érdekes vid.
Bevetési Irány 2008
Bevetési Irány 2008
#38242
Ezt kiegészíteném annyival, hogy általában a berepülés idõtartamára felmatricázzák az adott országnak megfelelõ lajstromjellel.
#38241
Akár már az eredeti otthonukban a gyárban rápakolják a megrendelõ felségjelét és minden mást leszednek. Az diktál aki fizet. Szerintem ingyen gépeknél is csak az alkalmazó felségjelzése van rajta sõt, még közös üzemeltetésûeknél is annak az államnak a felségjelzése, ahol a honi bázis van, lásd magyar felségjelzésû C-17-esek.
#38240
Ingyért!?^^ Akkor a haveroknak ebbõl semmi se esik le!? Ezt sürgõsen be kell fejezni.<#hehe>
#38239
Amikor egy országnak repülõgépeket szállítanak,azon meddig szerepel ha szerepel a gyártó ország felségjele?
Mikor kerül fel az alkalmazóé?
Vagy csak "használt" gépeknél van kétféle jelzés?
Mikor kerül fel az alkalmazóé?
Vagy csak "használt" gépeknél van kétféle jelzés?
"Azok az emberek, akik abban hisznek, hogy világot egy globális összeesküvés irányítja, még sohasem próbáltak meg irányítani vagy felügyelni egy legalább 10 f?s munkacsoportot."
#38238
"ingyért" kapták segélyként, vérben lesz megfizetve...
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen \"Tanulok, mert egy idő után a tanulásba fektetett munkám meghozza a gyümölcsét, és mint tudjuk a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!\"
#38237
Ezek mennyibe kerültek? Hogy össze lehessen vetni a felújítás költségével az árukat.
#38236
Nem. Pusztán arról van szó, hogy egyes tettekre mennyire kell rákészülni. Ez igaz mindekttõ említettra. A magyar kötelék sokkal lazább, széjebb is van csúszva és kevesebb gép is van benne. Respect, de azért ne mérjük már õket a USAF vagy NAVY szinthez. Errõl nem a pilóták tehetnek.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38235
Nah ácsi! Elindultunk egy látványos kötelékrepüléstõl (F-14), amire azt mondtad, hogy "Erõs kétségeim vannak afelõl, hogy mezei magyar vadászpilóták akár 12 géppel megtudnák ez csinálni" ....
Erre linkeltem, a videót, hogy igen, mezei magyar pilóták megcsinálták 9 éve, 15 géppel.
És most hol tartunk? Számonkéred rajtam, hogy mér nem linkelek videót a Youtuberól, hogy mélyrepülésben kergetik MIG-29-essel a juhokat a Hortobágyon... :-D
Szerintem maradjunk ebben, ne kezdjünk flame-be.
Erre linkeltem, a videót, hogy igen, mezei magyar pilóták megcsinálták 9 éve, 15 géppel.
És most hol tartunk? Számonkéred rajtam, hogy mér nem linkelek videót a Youtuberól, hogy mélyrepülésben kergetik MIG-29-essel a juhokat a Hortobágyon... :-D
Szerintem maradjunk ebben, ne kezdjünk flame-be.
ASUS ROG B350-F Gaming, Ryzen R5 1600, 8GB DDR4 3000Mhz, ASUS ROG Strix RX470 4GB, Adata 920SP 128GB SSD
#38234
A hozzászólásom melyik részénél érzed, hogy azt gondolnám, hogy a M.Balage pilóták hibájaként rójja fel a kevés repült óraszámot? :-)
ASUS ROG B350-F Gaming, Ryzen R5 1600, 8GB DDR4 3000Mhz, ASUS ROG Strix RX470 4GB, Adata 920SP 128GB SSD
#38233
Az lehet. Viszont pl. hány olyan estrõl tudsz amiket látsz a youbtubon? Német, angol, jenki, franci, anyámtudja milyen pilóták 5-10 méteren száguldoznak. Erre a magyar repórák mellett szerintem még vállalkozni sem szabadna.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
#38232
senki nem mondta hogy a pilóták hibája hogy nem repülhetnek eleget.
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen \"Tanulok, mert egy idő után a tanulásba fektetett munkám meghozza a gyümölcsét, és mint tudjuk a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!\"