Haditechnikai Topic

Tényleg kicsi. Ezért nem értem, hogy kis méret ellenére - az oroszok állítása szerint - hogyan lenne 1,5-2-szer nagyobb a használható távolsága.

Nem véletlen, hogy a Ka-50/52 esetén is nagy hangsúlyt fektettek a MANPADS-ok elleni védekezésre. A Ka-52 esetén már a laposkúszásra kezdenek rákészülni a Kamovék is, hiszen az elektronoptikai torony a gép tetejére került, a rotoragy tetejére pedig egy radardóm (ami viszont roppant picinek tûnik...).

Szerintem ez hibás koncenpció. A MANPAD rendszereknek egy közepes magasságon, lassan repülõ cél (fõleg a '80-as évek beli Mi-24) egy olyan, hogy a szájuk szélét nyalják örömükben...

A kulcsszó az, hogy rendszerbe áll-e. A nagy sebességû helikopterekkel évtizedek óta folynak a kísérletek, én kétlem, hogy 5-6 éven belül hirtelen úgy döntenének akár a nagy hadseregek is, hogy hirtelen nekiállnának lecserélni a jelenlegi helikoptereket egy új fajta "gyors" helikopterre vagy billenõrotoros megoldásokra (ott van az US ARMY és a V-22 esete).

Errõl írtam a Ka-50 ismertetõben is, a Ka-50 sose készült helikopter-vadásznak. Eredetileg, már a V-80-ként is a Mi-24 leváltására tervezték. A nyugati elemzõket teljesen összezavarták a szovjetek trükkjei, mint például hogy nem lehetett szinte sose látni rajta sem pct. elhárító sem irányítatlan rakétákat. Ezért alakult ki az a téves nézet, hogy a V-80 eredetileg helikopter-elhárító helikopternek készült volna.

Egyetlen gép pár bevetését tapasztalatnak nevezi összevetva az AH-64 tapasztalataival elég meredek. A RAH-66 is kétszemélyes volt. A jenki technika "picit" az orosz elõtt van. Fel nem fogom, hogy mire gondolhattak szásáék az egyszemélyes helibakkerral...

Ott van a RAH-66 ismertetõ, az LHX programban az USA is egy fõs személyzetet képzelt el a harci változatnak. A Ka-50 esetén is a fejlettebb automata pilóta és az avionika segített volna a pilóta munkaterhelését csökkenteni. Továbbá alapvetõ különbség van a szovjet/orosz és amerikai harci helikopter bevetési metódus között. Az amerikai rendszer alapvetõen inkább a föld közeli 'lopakodást', a fedezékek, természeti akadályok kihasználására épülnek. A szovjet/orosz metódus inkább aféle lassú csatarepülõgépként képzelte el a helikopter - lásd Mi-24 bevetési formula. A Ka-50 ezt vitte volna tovább, alapvetõen rácsapásokat hajt végre.

Nem nagyon vágom milyen modernizáció kéne rá. Volt kisebb-nagyobb upgrade 20 év alatt szerintem. Még most is igen korszerû a cucc a Longbow meg fõleg...

A fõ problémát a karbantartás/bevethetõségi ráta jelenti, az Apache ugyanis nem éppen a megbízhatóság mintaképe. A gyártási hibára visszavezethetõ mechanikai fáradások a farokrotorban voltak a legkomolyabb problémák, de akadt gond a fedélzeti elektronikával (ezeket mostanság is cserélik modernebb, megbízhatóbb és könnyebben cserélhetõ rendszerekre). A gép infravörös kisugárzását is csökkentették, mivel ilyen téren elég kutyául áll az Apache a modern helikopterek között.

Azért a mai IR rakétáknak (de már az AIM-9M-nek is) ez nem akkora akadály. Elég jól boldogulnak földháttérben is. A radaroknak meg végképp nem akadály már ez. A heliknek elég szép nagy visszaverõ felületet adnak a forgó rotolaptok szerintem és bõven vannak rajtuk merõleges felületek is...


Az meg, hogy az elsõ ellen nem tud védekezeni az egyszerûen röhejes kijelentés. Akkor ennyi erõvel miért tudna az IR légiharc rakéták ellen? A heliken elég decens számú infravörös csali van ma már (néha több száz!) és infravörös keresztmetszetük jóval alatta van egy vadászépnek. A legmodernebb gépeken már van passzív rendszer ami az indított rakéták hajómûjének IR képét érzékeli, szóval a MANPADS egyik legnagyobb elõnye, hogy csak vizuálisan detektálható, a modern gépeken már messze nem igaz. Ja, és így nem kell folyamatosan dobni a csalikat, csak akkor, ha a rendszer jelez. Akkor viszont lehet tömegesen. Meg amúgy is két ember van rajtuk. Több szem többet lát.

Egy repülõ cél ellen a Vikhr azért jóval pontatlanabb szerintem. Majdnem fix. gépágyúval meg ne akarjál már légicélre lövöldözni fõleg, ha csak egy csõ van és alacsony tûzgyorsaságú. Szóval a +/- 16 az egy vicc szám.

Azért vadászrepülõkkel ne nagyon akarjunk már helikoptereket lelövöldözni, mivel a Föld, mint háttér eléggé ledegradálja mind a lokátoros, mind az infravörös keresõfejû rakéták képességeit, márpedig az esetek 99%-ában a helikopterek földközelben repülnek, a jetek meg "kicsivel" felettük.
Helikopterek ellen a vállról indítható rakéták és a légvédelmi gépágyúk is elegendõ védelmet adnak, az elsõ ellen gyakorlatilag nem tud védekezni, a csapatlégvédelmi önjáró jármûvek pedig igen félve emlegetett valamik a helikopteresek számára.

Csak tippelni tudok, a kutya valszeg ott lehet elásva, hogy ráfér alapból 12 Vikhr + egyéb fegyverzet,gépágyú stb. az mittudomén +/-16 azonosítatlan repülõtárgy lelövésére elegendõ jóesetbe. Ebben az értelemben hatékonyabbnak mondható akár mint egy felfegverzett kiképzõgépszerûség, és mégicsak jobban páncélozott.
Najó mostmár csak akkor írok megint ha a Kamovtól megjön a csekkem. <#nemtudom>

hát ezt a helivadász dolgot nem én hoztam fel, azt hittem kifejtik bõvebben... /így elsõre mókásan hangzott, ki tudja ki kell próbálni 😊)/. Talán orosz-viszonylatok között több értelme van (?).
Persze még mindig funkcionálisabbnak tûnik az említett lehetõség páncélosvadászat alkalmával, mint a dominancia visszaszerzéséhez. De végülis a pakliban minden benne van. Azt a kevéske vadászgépet meg nagy valószinüséggel 'úgyis' felemelnék szükségbõl - még idejekorán - legalábbis a légifölény megóvására, ahogy a számokból kivehetõ..
Vadászgép szervizelése azért cseppet problémásabb lehet, mint egy forgószárnyasé, hasonló helyen (szerintem mindkét típusnak szükséges volna ilyen hangárokat kialakítani, az volna vsz az ideális)

Miért? A vadászgép nem? Egy heli harci hatósugara meg vicc egy vadászgépéhez képest. Helivadász heli az én szememben egy rossz vicc. Még egy mísz MiG-23 is elég komoly fenyegetés egy AH-64-nek is. Egy vérbeli 4. gen vadásznak szinte csak Grand Canyon jellegû helyen igazi ellenfél..

egyébként van ehhez egy "régebbi" kapcsolódó cikk:
vége felé

nem szeretnék túl sok lenni ,de azért mindennek minden technológiának megvan a maga elõnye. Apache-n is és Kamovon is használhatók levegõ-levegõ rakéták. Viszont magának a helikopternek megvan azaz elõnye hogy "bárhova" telepíthetõ. /Apache talán pont nem/. tehát egy elvesztett légifölény után is vigéckedhetnek még ideig-óráig.
Amúgy vannak még fejlesztési programok az USÁ-ban , a Sikorsky-ék hasonló Koaxiális alapokon fejleszt egy új harci-szállító heli-programot X2-néven , linkeltem is korábban, de az általam ismert kapcsolódó bemutatóanyagot letakarították a netrõl. - nem hinném hogy leállították, mert a kamovnál is tervezik pld. a Ka-92-est. Szóval 5-6 éven belül gyakorlatilag akármi elképzelhetõ (nem?)

Helikoptervadász helikopter? Ekkora hülyeséget is régen hallotam már.
Az oké, hogy a harci helikopterekre önvédelmi célból szerelnek kis hatótávolságú levegõ-levegõ rakétákat, de ki hallott már olyat, hogy dedikáltan ellenséges helikopterek megsemmisítésére alakítsanak ki egy helikoptert? Minek? Ezt a feladatot szinte bármivel jobban el lehet látni, mint helikopterrel. Fõleg mert a harci helikopter gyakorlatilag bármilyen vadászgép vagy légvédelem számára 'sitting duck', könnyû préda.
Nem véletlenül szokták az amerikaiak eltakarítani a teljes ellenséges légvédelmi rendszert ÉS megszerezni a teljes légifölényt, mielõtt a harci helikoptereket bevetnék.

Helikoptervadász szerepkör.
Egy elsõdlegesen az ellenséges helikopterekre vadászó nagyjából olyannak kell lennie mint a KA-50. Kis méret, jó manõverezõképesség, elõretüzelésre szánt erõs gépágyú, egyfõs személyzet.

Az idõk és a koncepciók változásával ebbõl akartak páncélelhárító helikoptert faragni, felemás eredménnyel.

A Vikhr használható heli ellen, de nem az az elsõdleges célja...

A longbow radarját példul a leírás 8/6km-es hatótávra teszi. Vegyük ezzel szemben hogy valahonnan kap 8-10 km-es hatúsugárban egy 9K121 Vikhr rakétát. Így már kevésnek tûnik az alapkivitelben a Longbow is - na ilyen dolgok miatt csinálhatnák rájuk az Uprade-et.
A Ka-52-es mm radarját pedig momentán 13 km-re írják. És saját bevallásuk szerint is javítgatják és csiszolgatják még folyamatosan a technikát. Rá is fér mert a Ka-50-hez képest az 52 manõverezhetõsége láthatóan is romlott. Viszont ami még mindig szimpatikus ebben az egész sztoriban hogy biztos nem nehéz elterelgetni (immár kettecskén), ha képesek voltak mindenestül rábízni 1 kezelõre az egész hóbelebancot.
remélem nem írok az adatokról hülyeségeket, most lusta vagyok az ZMNE-s Apache Longbow.pdf-et újra felhajtani - ha kell úgyis kijavítotok

csecsen háborúban az együléses ka-50-est már bevetették. a konzekvenciákból született az 52-es

Egyetlen gép pár bevetését tapasztalatnak nevezi összevetva az AH-64 tapasztalataival elég meredek. A RAH-66 is kétszemélyes volt. A jenki technika "picit" az orosz elõtt van. Fel nem fogom, hogy mire gondolhattak szásáék az egyszemélyes helibakkerral...

igazából minden lényeges szempont elhangzott, mostmár csak kötözködni tudok:
csecsen háborúban az együléses ka-50-est már bevetették. a konzekvenciákból született az 52-es.

Harcot soha nem látott pilótákat nem én küldtem , pont hogy a "lehetetlen" állapotokról beszélgetünk. Még most se nagyon hallani hogy indulnának, vagy hogy Mihu felújításon dolgoznának. Repidõjük meg amúgyse sok.
Tegyükfel kiszórják a Mi-24-eseket, akkor szerinted majd kellenek az ön és közveszélyes apache-pilótáink Nato-misszióba😊 ?
- ne vedd komolyan, mondom ez már csak kötözködés - nekem az alapján is amit elõbb írtál /bár a Kamovnak még mindig nincs túl sok állami megrendelése, nem linkeskednék el/, végülis tökmindegy lenne

Lényeg az hogyha minõségi javulást akarunk párhuzamosan akkor vagy Mi-28NE-vel vagy Ka-52-vel érdemes lehet párosítani. Én például jobban örülnék ha a magyar pilóták Afganisztánba egy felújított Mi-24-es helyett, Kamovokkal mennének, mert több esélyük lehet egyben hazajönni.

Na ennek a kijelentésnek jóformán semmiféle alapja nincs szerintem.

1. Az orosz rendszerek többnyire papíron nagyon jók. A valóság legtöbbször más mutat. Vagy kicsit, vagy sokkal rosszabbak. A termékkövetésük még mindig nagyon ótvar.

2. Harcot soha nem látott pilótákat küldenél egy harcot soha nem láttott zsír új és kipróbálatlan technikával? Hát ennél rosszabb ötlet kevés van. Az orosz cuccok ára hajlamos nagyon felmenni a csúszások miatt. India is kellemesen megszívta a Szu-30 programját. Végül nagyjából megkapták amit akartak. 5-6 éves csúszásszal és kb. kétszerannyiért asszem. A Kijev hordozó átépítése is elég döcögõsen halad tudtommal. Inkább vegyünk félig levedlett nyugati technikát, fõleg ha már NATO és EU tagok vagyunk.

Egyébként Cifu válaszolt arra a kérdésre ami felvetõdött bennem - tehát úgytudni hogy az Apache-kra létezik vmi modernizációs program így tényleg értelmetlen a felvetése

Nem nagyon vágom milyen modernizáció kéne rá. Volt kisebb-nagyobb upgrade 20 év alatt szerintem. Még most is igen korszerû a cucc a Longbow meg fõleg...

Figyelj én leírtam hogy mi alapján írtam ezeket a dolgokat. Abban szerintem is igazad van hogy orosz technikával az alkatrész-ellátás és hasonló ügyek rizikósak lehetnek elégtelen biztosítékok esetén, de még amúgy is. Most Mi-24-eseink vannak (ugye orosz) , és erre írják a "HM szócsövének" tartott wikipedián hogy 2020-ig szeretnék még rendszerben tartani. Ami nem egy kicsi intervallum, tehát vmi konkrét modernizációs terv lehet a háttérben (másképp nem nagyon volna egy konkrét info megjelenése elképzelhetõ).
Ha megváltozik mégis vmi akkor azt max. csak parlamenti választások után tudnám elképzelni.
Lényeg az hogyha minõségi javulást akarunk párhuzamosan akkor vagy Mi-28NE-vel vagy Ka-52-vel érdemes lehet párosítani. Én például jobban örülnék ha a magyar pilóták Afganisztánba egy felújított Mi-24-es helyett, Kamovokkal mennének, mert több esélyük lehet egyben hazajönni. /a farok rotor nélküli kamovokat sztem könnyebb lehet kordinálni is, bár ezt csak azt tudhatja aki vezetett hasonlót/.
Egyébként Cifu válaszolt arra a kérdésre ami felvetõdött bennem - tehát úgytudni hogy az Apache-kra létezik vmi modernizációs program így tényleg értelmetlen a felvetésem

qtab986: 20 mm 1:40-nél - mellesleg úgytudom az Apache napjainkban csak alulról van védve hasonló páncélzattal.

Hehe, találtam egy érdekes jármûvet az 1970-es évek elejérõl. Az XM808 alapvetõen az Oshkosh MK48 logisztikai jármû alapjaira építkezik, két különálló teste van, amit egy nagy mozgási szabadságot nyújtó csatlakozó tart egyben. A két test külön motorral és erõátvitellel bír, a hátsó testre egy alumíniumötvözet felépítmény került, annak a tetejére meg egy M139-as, 20mm-es gépágyú. Alapvetõen felfegyverzett felderítõjármûnek szánták, a fegyvertelen XM800 párjaként. A hadsereg nem volt vevõ a jármûre (például azért, mert az XM808 nem volt úszóképes), és inkább az M3 Bradley felé fordultak.



További nagy méretû fotók erre.

A dolog ott kezdõdik, hogy például éjjelátó rendszerekkel felszerelni a heliket. A románok ezzel kezdték a felújításokat...

De. A vége felé. Viszont azért továbbfeljesztették ám. Ez pont olyan, minta az 1976-os F-16A Block 1 gépet hasonlítanád össze mondjuk egy mai Block 50-es géppel. Ég és föld különbség a kettõ között.

Ez még a MiG-21-re is igaz. Egy MiG-21bisz reggelire megenne egy MiG-21F-13-at...

cobra hány éves már? nem vietnam-ban kezdett?

Meg a Comanche nem is az Apache leváltására készült... Hozzá képest lopakód, de sérülésállósága és tûzereje elég pehelysúlyú hozzá képest.

Az A-10 és Apache egymás kiegészíti, fõleg az A-10C-vel, mert az képes lesz sokkal durvábban együttmûködni más gépekkel. Az A-10A finoman szólva kõkorszaki volt ebbõl a szempontból. Se data link, se TGP, semmi komoly avionika.

Attól függ, hogy melyik Corbráról beszélünk. Az legújabb elektronikailag gondolom nagyon ott lesz. A páncélzazáról nem tudok semmit, de nehéz azért csodát tenni. Korlátlanul nem növelhetõ a felszállótömeg.

Ha te a Cobra képességeit az Apache-hoz viszonyítod, akkor nem vagy tisztában a két típus képességeivel és a köztük lévõ generációs különbségekkel. Azt pedig elképzelni se tudom, hogy ha netán kivonnák az Apacheot, akkor mivel helyettesítenék CAS és hasonló feladatkörökben(amiket ez a típus tud a leghatékonyabban ellátni). Az A10-el jól kiegészítik egymást, de nem hiszem hogy bármelyiket is ki lehetne hagyni a képletbõl.

Nem tartom valószínûnek, hogy a jövõben bármiféle orosz eredetû haditechnikát vásárolnánk. Már csak elvi okokból se szabadna, és akkor még nem is beszéltünk a minõségi és színvonalbeli kérdésekrõl.

A másik dolog, hogy sokkal olcsóbban szerezhetnénk levetett (és már sokszorosan bizonyított)nyugati helikoptereket, minthogy full áron kétséges minõségû orosz cuccokat vegyünk.

"Ok, simán elképzelhetõ, de vmi váltás biztos készül, ha az AH-64C-ket elkezdték kiárulni"
Megneveznél egy lehetséges váltótípust? Ja, hogy egyáltalán nincs ilyen? Nem fogják leváltani az Apache-ot, mert a Comanche program leállítása óta nincs olyan típus, ami akárcsak részlegesen is kiválthatná/helyettesíthetné.

Egyszer múltkor voltak linkelve Mihu upgrade-k:
ez mintha kimaradt volna - ATE Superhind
csak érdekességképp, attól nem félek hogy nem az oroszokra bízzák majd

Nem kell itthonra 18 harci helikopter.

kieg. mi-24: "azt kéne kitalálni milyen verzióra lehet értelmesen upgradelni" - persze biztos a legolcsóbb opciókat választják, majd ahogy a Mi-17eseknél is lespóroltak amit csak lehetetett. Mondjuk a Nato kompatibilitás, nyugati fegyverrendszert is jelent (?). akkormár egy LAHAT integráció sem volna rossz..

Ezek a te szavaid. én azt írtam /próbáltam kb.idézni/ : "óvatosságból már nem küldik be õket" - tehát gondolom sok feladatot meg tudnak oldani más egyszerübb eszközökkel is (+ sokat emlegetett A-10, meg egyebek). ?legtöbb esetben vsz. nem feltétlen szükséges a drága technikát kockáztatni.
Mondjuk el tudom képzelni hogy az idõk folyamán kipuhatolták az Apachek néhány gyenge pontját, és éles konfrontáció esetén rájuk tudnak készülni. Meglepetésszerû támadás, harci alkalmazás esetén viszont vsz.produktívabb mint más típusok . De ami sztem magyarországon valószinübb hogy erõsebb ellenséges tûz alatt kellene a feladatait teljesíteni. - Ebben talán még a Cobrák is jobbak (?). - Mi biztos nem tudnánk úgy megosztani a feladatokat mint az amerikaiak, ha a saját képességeinket vizsgáljuk.
Ez a kipróbálatlanság is érdekes téma - a konkrét harci képességeket nem lehet nehéz tesztelni (max. a biztonsági/kommunikákációs rendszerekkel lehet lutrizni, ha belenyúlnak v. frissítenek stb)
Egyébként az emlegetett felállásban 12 AH-64A és mondjuk 6 AH-64C nem hinném h épp túl drága lenne. Magyar pilóták meg élvezetbõl tanulnak, magyar kreativitás pont jól jönne a bonyolult rendszereknél. de wikin megnéztem és a mihu felújítást HM láthatóan alapvetésként kezeli (2020 lesz rendszerben ilyeneket írnak) - inkább azt kéne kitalálni milyen verzióra lehet értelmesen upgradelni. Már Mi-35M-en is csodálkoznék nagyokat. Meg gondolom a kommunikációs rendszereik összehangolhatók lesznek az Aligátorral /csak gondolom/. Nato misszió az mindig a legjobb ürügy bármilyen érdemi fejlesztéshez - még hasznunk is lehet belõle

"Stop that Tank!" Canada (ca.1942)
Elsõre nem látszik, de ez egy oktatófilm. A Boys anti-tank rifle mûködését, karbantartását, használatát mutatják be. Hosszú videó.

Nem merik? Tele a net olyan videókkal ahol az AH-64 csap oda. Inkább az a gond vele, hogy drága.

12 db Mi-24 itthon max. papíron van. Jó, ha 2+2 röpképes szerintem...

Még egy - fõleg kipróbálatlan - típust semmi értelme nem lenne itthon rendszeresíteni. Még levedlett AH-64-is jobb lenne, de akkor a Mi-24 az mehet a szemétdombra.

Az AH-64-el az a baj, hogy az is a hidegháború terméke, elsõ sorban a vizionált Európai hadszíntérre készült. Az US ARMY keresi egy ideje a mostani missziókhoz jobban illõ helikoptert, de igazán konkrét elképzelésekrõl nem tudok. Az AH-64-esek felújítása után a típus még feltehetõen további 10-15 évig rendszerben marad, szerintem alapvetõen már UCAV alapon akarják leváltani õket.

ez kellemetlen:itt

A mostani romos 12 db Mi-24 mellé eltudok képzelni 6 db Ka-52-est (persze többet is😊, és gondolom a Nato is örülne hogy tudnánk mivel menni a missziókba - úgyis egyremásra vásárolják/bérlik pld. a Mi-8/17-t is.

"Az US ARMY harci helikoptere marad az AH-64"

Ok, simán elképzelhetõ, de vmi váltás biztos készül, ha az AH-64C-ket elkezdték kiárulni. - Tavaly láttam olyan TV-riportot amerikai missziós fõmuftival aki arról "nyilatkozott" h egyszerûen nem találják az Apache-k helyét, a bevetéseken - konkrét harci szituációkban - az rémlik hogy távolságokról beszélt, de persze már nem emléxek sajnos eléggé. Csak arra hogy a legtöbb szituban óvatosságból már nem küldik be õket.
A robottechnológiában én meg azért nem bízok, mert ha nem kis méretû UAV-krõl van szó, vagy nem vmi célirányos küldetésrõl, akkor vsz. hogy nem nehéz ezeket a kamerákon keresztül/korlátozzottan/ tájékozódó robotokat becserkészni.

Mangustáról még az jutott eszembe, hogy a törökök megkaptak jócsomó gyártástechnológiát is lehet azért fogott ilyen a vastagon az olaszok ceruzája. Azoknál van egyéb adattovábbító rendszer? pld.6 db T129 + 12 db A129 , kezd divatba jönni mindenütt

hülyeség, mi gyártjuk nekik.

"Oroszország – állítólag – már három országtól kapott megrendelést a Ka-52 típusra, azonban az aláírásig ezen országok kilétét nem kívánják felfedni."

Az egyik megrendelõ biztos Magyarország lesz, meglepetésnek szánják.<#eplus2>

5 év alatt 100 példány? Érdekes fogalamak a tömegesrõl fõleg orosz léptékben... 😊

A mostani gazdasági válság miatt én azért szkeptikus vagyok.

A BAT feltehetõen ugyanúgy nagy méretû rotorokkal bírt volna, mint az XV-15 és a V-22 Osprey, hiszen azonos technológiáról és mellesleg gyártóról beszélünk. Ezek a csonka rotorok valószínûleg csak a makett kezdetleges mivoltának köszönhetõek.

csak ránézésre biztos súly-egyensúly-páncélozás összefüggésben lehettek "annak is" problémái.

A Comanche sem rendelkezett komolyabb páncélzattal, a kis tömeg miatt pedig az LHX esetén sem volt lehetõség a páncélozásra. A túlélõképességet a kis méret és a lopakodás jelentette volna.

Most akkor a jövõ az AH-1Z KingCobra?

Csak az USMC-nél, akiknek az AH-64 túl drága volt anno. Az AH-1Z-bõl 226 darabot akarnak venni, hogy kiváltsák a kiöregedõ AH-1 flottát. Eredetileg a régebbi gépeket újították volna fel, ahogy az UH-1Y esetében is, de aztán változtattak, és az UH-1Y-ok teljesen újak lesznek, és az AH-1Z-k egy része is legalább. Az AH-1Z beszerzésrõl idén döntenek, a tesztekkel végeztek jobbára, ha megkapja a zöld lámpát, akkor 2011-tõl kerülhet rendszerbe.

Az US ARMY harci helikoptere marad az AH-64.

kiváncsi leszek mi jön majd akkor ehelyett, vmi olyasmit tippelek hogy 5-600 körül lesz a végsebesség, 25mm ig golyóálló - az összes elképzelhetõ FCS rendszerrel.

Nos az 500-600km/h sebesség vágyálom, a 25mm-es lövedékek elleni védelem dettó. A RAH-66 utódja várhatóan az MQ-8B FireScout és/vagy az A160T Hummingbird lesz. Pilóta nélküli helikopterek, részleges önálló döntésképességgel, vagyis képesek A pontból B pontba önállóan eljutni, nincs szükség folyamatos távirányítású felügyeletre. A FireScout képes két Hellfire vagy Viper Strike, vagy pedig 8db Hydra rakéta hordozására, a Hummingbird még nem tart itt, de nagyobb méretei miatt a fegyverterhelése is nagyobb lehet, illetve radarral felszerelve felderítõ eszközként már megrendelte a SOCOM. Szintén tesztelik a jó öreg MH-6 / AH-6 Littlebird helikopterek pilóta nélküli változatát, az is várhatóan hasonló feladatokra lesz szánva.


MQ-8B


MQ-8B


A160T


MH-6 UAV

akkor most 2:1 a BAT javára, csak ránézésre biztos súly-egyensúly-páncélozás összefüggésben lehettek "annak is" problémái.
Most akkor a jövõ az AH-1Z KingCobra? Ha jóltudom ott tartanak hogy az Apacson tesztelik a mm-radar rendszereit. Gondolom biztos vannak már tesztpéldányok is.
Komancsin is (ugyanúgy ahogy az Apacsin) látszik hogy amerikai gépeken mindig az felderítõ-attack-képesség volt az elsõdleges. Kiváncsi leszek mi jön majd akkor ehelyett, vmi olyasmit tippelek hogy 5-600 körül lesz a végsebesség, 25mm ig golyóálló - az összes elképzelhetõ FCS rendszerrel. Tkp. A longbow radarrendszerét is biztos fejlesztik csak nem reklámozzák. Gondolom nem hagyják sokáig hogy a Mangusta radarja már most lepipálja az amerikai technológiát (30 kmig detektál). Igaz nem tudom kinek ér ez a törökökön kívül 60 millió dollárt...

Nekem a Komancs tetszik nagyon,olyan futurisztikus olyan Knight Rideres😄

Lehet hogy beteg vagyok, de nekem az a BAT tetszik 😊 Mondjuk nem hiszem hogy azok a kis lapátok képesek lettek volna lebegésben tartani, de repcsiként fel tudott volna szállni. (legalábbis kis jóindulattal 😊 Meg is épült egy "rendes" belõle és úgy jöttek rá hogy rossz az elképzelés vagy csak egy "technology demonstrator" ? Persze lehet hogy rájöttek hogy csak nagyobb lapátok kellenek és már kész is az Osprey 😊

Elnézést, kissé összecsaptam a végére...


RAH-66 Comanche

A Commanche eredetileg az F-117 helikopter megfelelõje lett volna, az OH-58 Kiowa Warrior utódjának szánták. Egy alacsony észlelhetõségû helikopter, amely egyfelõl felderítõként mûködött volna, felfedve az ellenséges csapatmozgásokat, a légvédelmi és megerõsített védelmi pontokat, másod sorban a kiemelt fontosságú célpontokat leküzdötte volna (ellenséges légvédelem, harctéri bázisok, rádióátjátszó bázisok, stb.), harmadrészt pedig teljes értékû csatahelikopter lehetett volna ha felszerelik a csonka szárnyakat, amelyekre további Hellfire, Stinger vagy Hydra rakétákat lehet szerelni.

Maga a program a Light eXperimental Helicopter (LXH) keretében indult. A cél az UH-1 szállítóhelikopter, az AH-1 harci helikopter, az OH-6/AH-6 könnyû helikoptert és az OH-58 felderítõ helikopter leváltása egy könnyû, nagyon modern eszközzel. Alapvetõen egy platformot kell elképzelni, közös hajtómû, erõátvitel, fõ rotor, faroktartó és farokrotor, az eltérés a hasznos teher, a pilótafülke és a fedélzeti elektronika, amelyek "csomagban" lettek volna. A harci/felderítõ változat csak egy személyes lenne, de milliméter hullámhosszú radarral és igen fejlett célkeresõ/azonosító és tûzvezetõ számítógéppel lett volna felszerelve. A teherszállító változat két fõs pilótafülkével bír, de a harci verzió fejlett elektronikája nélkül, viszont a törzs közepénél egy tehermodul, amely képes 8 gyalogos katona vagy egy tonna hasznos teher elszállítására. A kulcsszó a könnyû volt, a tervek szerint az LHX felszállótömege mindössze 3150 kg lehetett. Ahogy jöttek a tervek, az ARMY rájött, hogy túl szabadosan adta meg az igényeket, így elvakult tervek is születtek, mint a Bell billenõrotoros gnómja, a BAT.


A Bell LHX terve, a BAT (Bell Advanced Tilt-rotor)

1985-ben úgy döntöttek, hogy hagyományos helikopter elrendezés kell. A program más pontokon is folyamatosan változott. A Boeing-Sikorsky elkészített egy tesztgépet, egy S-76 orrára felszereltek egy pilótafülke maketett, amely az egyfõs pilótafülke mása volt. Fel volt szerelve minden lehetséges rendszerrel, ami kéznél volt, hogy egy pilóta képes legyen ellátni a szükséges feladatokat (színes kijelzõk, sisakcélzó, stb.). Ez volt a Sikorsky (S-76) Helicopter Advance Demonstrator of Operators Workload (Shadow).


A SHADOW teszthelikopter

A program bebizonyította, hogy egyetlen ember még egy igen fejlett avionika és minden segédrendszer mellett is hamar túlterhelt lesz, ha egyszerre sok felé kell figyelnie (a föld közelsége, a haladási irány, a célpont helyzete, a fegyverzet állapota, stb.). 1985-ben tehát az egy fõs legénység kétfõsé lett átírva. A felderítõ/harci változat fõ feladatköre ekkor némileg megváltozott, elsõ sorban a harckocsi-elhárítás lett az elvárás. A növekvõ árak miatt viszont a védelmi minisztérium elvágta a program köldökzsinórját, mivel nem látták biztosítottnak, hogy ezért az árért meg tud valósulni a program. A hadsereg leválasztotta a teherszállító változatot, és helyette UH-60 Blackhawk helikoptereket vásárolt. A felderítõ/harci változat teszthalott fázisban pihent egészen 1991-ig, amikor a két tenderen induló terveit átnézték.

Az elsõ csapat a Boeing-Sikorsky csapat volt, hagyományos elrendezésû helikopter, teljesen kompozit sárkányszerkezettel, a faroktartóban zártan elhelyezett farokrotorral. A másik csapat a Bell-McDonnel volt, amely egy négy fõrotoros, és farokrotor nélküli (a McDonnel-Douglag MD500 NOTAR-nál használt rendszer) helikopter lett volna. 1991-ben a hadsereg a Boeing-Sikorsky csapatot választotta, és 1995/1998 dátummal két protogépet rendelt meg. Eközben a rendelésállomány is olvadt, az eredeti LHX programban még akár 6000 gépes elképzelés is volt, ami 1988-ban mintegy 2000 felderítõ/harci helikopterre olvadt, 1991-ben a Varsói Szerzõdés és a Szovjetunió széthullása után pedig már "csak" 1292 géprõl szólt.

A bajok azonban már ekkor is látszódtak. A hadsereg egy elnyújtott költségvetésû programként tudta csak finanszírozni a Commanche-t, ami miatt kevés pénz jutott a fejlesztés felpörgetésére. Az 1995-ben elkészült elsõ protogép csak 1996-ban szállt fel, és még 1998-ban is csak 108 repült órát tett meg! Ez évben, 1998-ban csatlakozott a második protopéldány is a tesztekhez. A tesztgépek ekkor még "csak" a legalapabb dolgokra koncentrált, nevezetesen a gép hajtómûvének, erõátvitelének, rotorjainak mûködésére, a gép irányíthatóságára és repülési tulajdonságaira. A gép "agya", a MEP (Mission Equipment Package) még sehol sem tartott. Ez felelt gyakorlatilag mindenért, egyetlen integrált rendszerbe volt összegyûjtve a navigációs rendszer, a küldetést felügyelõ számítógép az adatkapcsolattal és kommunikációval, a védelmi rendszer a radar és lézerbesugárzás jelzõkkel és rakétaközeledés-érzékelõkkel, illetve az elektronikai hadviselést végzõ rendszerrel és a hozzá kapcsolódó csalivetõkkel, az éjjellátó rendszerrel, továbbá a kezelõszervekkel és a színes kijelzõket magukba foglaló mûszerfali alrendszert. A gyártók 1999-ben vázolták fel a fejlesztés végsõ szakaszára vonatkozó elképzelésüket, amely 13 nullszériás gépet és a velük való tesztelési és fejlesztési iránydátumokat tartalmazta. 2000-ben az US ARMY és a védelmi minisztérium is rábólintott, és megkezdõdött az utolsó lépcsõfok a sorozatgyártáshoz vezetõ úton - ám sose ért el odáig.

A RAH-66 Commanche alapvetõen egy hagyományos elrendezésû helikopter, öt lapátos fõrotorral és egy házba zárt farokrotorral. Két, egyenként 1430 lóerõs LHTEC T800 gázturbina adta az erõforrást. Az áramvonalas törzs és kis méret miatt 310km/h cirkáló, és 330km/h-s csúcssebességre szánták. A két fõs személyzet egymás mögött foglalt helyett a jó kilátást nyújtó pilótafülkében. A pilóták munkáját egy fényerõsítéses és egy infravörös éjjellátó rendszer segíti, amely a képet a sisakkijelzõre is kiküldheti. A célpontok felderítésére a kettõs éjjelátó rendszeren túl optikai célpont-azonosító rendszer is szolgál, továbbá felkészítették az Apache Longbow milliméter hullámhosszon mûködõ radarjának felszerelésére. A célpontok megjelölésére a lézeres távolságmérõt készítették fel. A belsõ adatport a MIL-STD-1553B standard szerint készült, a külsõ adatkapcsolatra a Link 16 és SINCGARS, illetve a HaveQuick állt rendelkezésre.

A célpontok leküzdésére egy XM301 20mm-es gépágyú állt beépített fegyverként rendelkezésre, amely a radarkeresztmetszet és a légellenállás csökkentése céljából hátrafordítható és behúzható a testbe. A belsõ fegyvertérbe 6 irányított Hellfire páncél-elhárító rakéta illetve Stinger levegõ-levegõ rakéta kombinációja (általános terv 4 Hellfire és 2 Stinger) fért el, vagy ezek helyett 24db Hydra irányítatlan rakéta. A felerõsíthetõ csonkaszárnyra további 8 Hellfire vagy 16 Stinger rakéta, vagy pedig 56db Hydra rakétát lehetett felfüggeszteni.

A gép belsõ elektronikai rendszere két Pentium processzoros modulokon alapult, és ezeket szükség esetén gyorsan és egyszerûen lehetett kicserélni akár szükségreptereken is. A két pilótának két nagy színes és két kisebb sárga-fekete kijelzõje van a mûszerfalon, jellemzõen a jobb oldali nagy kijelzõn volt a küldetés képernyõ, a digitális térképpel, a bal oldali nagy kijelzõn a szenzorkép (optikai, infravörös vagy radar) volt a célazonosító rendszerrel, illetve a pilóta esetén a gép technikai információi, a jobb oldali kis képernyõn kommunikációs és fegyver rendszerek menüje, a bal oldali kis képernyõn pedig a két nagy kijelzõ almenüi jelennek meg.

A kormányrendszer háromszorosan biztosított fly-by-wire alapú, és a automatikusan segít a gép irányításában, képes egy helyben lebegve tartani a gépet a pilóta közbeavatkozása nélkül, továbbá lehetõvé teszi, hogy a pilóta az egyesített gázkart elengedve egy kézzel vezessen.

A test alakját igyekeztek a minél kisebb radarkeresztmetszet céljának alárendelni, szembõl egy RAH-66-os radarkeresztmetszete egyetlen Hellfire rakétáéval összevethetõ. Az infravörös felderíthetõséghez a hajtómû kiömlõnyílását úgy alakították ki, hogy a rotor által keltett légörvények a lehetõ legjobban szétterítsék azt. A csendes öt ágú fõrotornak és a házba szerelt farokrotornak köszönhetõen a zajszintje is alacsonyabb, mint egy hagyományos helikopternek.

A programba bekerült a távirányítású UAV-k kezelése is. Egy Commanche egy UAV-al párban repülve képes lenne arra, hogy az igazán forró területekre (pl. egy légvédelmi üteg közelébe) az UAV-t küldje elõre, annak kameráival derítse fel, illetve annak célmegjelölõ rendszereivel 'fesse meg' a célpontot akár a saját Hellfire rakétái számára. Ezt a képességet a Block 3-ba építették volna be, 2011-tõl.

Az árakról egy kicsit. Az eredeti elképzelés szerint az LHX felderítõ/harci változata 6 millió $ / db, a teherszállító 4 millió $ / db áron készült volna el. 1988-ra ez már 7 illetve 5,2 milliónál járt. A fõ probléma az volt, hogy a hadsereget a tenderen induló cégek választás elé állították - vagy nagyobb tömegû lesz a jármû, vagy a képességeket kell megnyirbálni. A hadsereg pedig nem szívesen nyirbálta meg azokat a képességekkel kapcsolatos elvárásokat. Ahogy az LHX átalakult Commanche-vá, az árak is mentek felfelé, 1988-ban 19,1 millió $ / db, 1991-ben már 27.4 millió $ / db körüli összeg volt napirenden. 2002-ben a létszámot tovább vágták már csak 650 géprõl volt szó, de ez további áremelkedést jelentett - immár 32 millió per gép.

Végül eljött 2003, és sok-sok konzekvencia levonása. A RAH-66 már a nullszéria gyártásánál tartott, a Boeing-Sikorsky nekiállt a gyáregység felkészítésére a sorozatgyártásra. 2007-ben 15 gép átadásával kezdenek, amely 2009-re már 32 gép lesz, 2010-tõl pedig évi 60 gép készülne.

Ugyanakkor még mindig nem volt kész a fejlesztés utolsó ága, a gép a legtöbb téren már kiforrott, de a kommunikációhoz és adatkapcsolathoz szükséges antennák nem feleltek meg az elvárt radar-keresztmetszeti (RCS) adatoknak, a radar-besugárzás jelzõk pedig szintén az RCS miatt annyira el lettek rejtve, hogy az már a hatékonyságukat rontotta. A fedélzeti elektronika pár részeleme is fejlesztés alatt állt.

A legfõbb probléma az volt, hogy a legfõbb feladatokra már látszottak az új eszközök. A Predator a felderítésre és most már a kiemelt célok semlegesítésére is alkalmas, és alkalmasabb, mint a Commanche valaha is lehetett volna, hiszen sokkal több idõt tölthet a célterület fölött, ráadásul nem kell emberveszteséggel számolni még baleset esetén sem.

2004 februárjában bejelentették, hogy a RAH-66 programot felfüggesztik, a végsõ változatban összesen 39 milliárd dolláros programnak ez lett a vége. Összesen 6,9 milliárd dollár lett kiszórva az ablakon 21 év alatt, plusz még mintegy fél milliárdot kellett fizetni a gyártó cégnek a szerzõdés felmondásáért.

Személyzet: 2 fõ
Teljes Hossza: 14.28 m
A test hossza: 13,2 m
Fõrotor átmérõje: 14.9 m
Magasság: 3.37 m
Üres tömeg: 3,942 kg
Standard felszálló tömeg: 4,806 kg
Max. felszállótömeg: 7,790 kg
Hajtómû: 2 darab LHTEC T800

Maximális sebessége: 330 km/h
Cirkáló sebesség: 310 km/h
Hatótávolsága: 485 km
Szolgálati csúcsmagasság: 4,566 m
Emelkedõképesség tengerszinten: 7.20 m/s

Fegyverzet:
1x 20 mm XM301 3 csövû gatling-gépágyú, 500 lõszerrel
Belsõ fegyvertér 6 Hellfire/Stinger vagy 24 Hydra rakéta számára
Csonkaszárny (opcionális): 8 Hellfire vagy 16 Stinger vagy 56 Hydra rakéta


[center]