95112
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#13584
Nah ime egy kep egy F-104C Starfighterrol,ami a 8th Tactical Fighter Wing allomanyaba tartozott (ami akkor a Thaifoldi Udorni Kiralyi Thai Legiero bazisan allomasozott 1966-ban) es epp Del Vietnam felett repul 2db 750 fontos (337Kg) M117 bombaval...
![]()
-
#13583
Nem hinném ,hogy annyi pénz kéne ehhez. Egyrészt elég a mai technikát kölcsönkérni (nem hinném, hogy az argentín hadsereg annyit változott volna) tuti kéznél vannak az akkori háborúkban is alkalmazaott technikák egy része legalább. Pénzük is van szerintem. Argentína nem olyan szegény ország, mint ahogy azt gondolnák egyesek. Egyik legfejletebb, sőt talán a legfejletebb ország Dél-Amerikában. Venezuela is max az rahedli olaja miatt nyomná le gazdaságban, de fejlettségben nem. -
#13582
tuti -
#13581
De de szerintem a "fekete ovegy" es az "ozegycsinalot" osszekeverte a leirtak alapjan... -
#13580
szerintem is a Star lesz abból volt alegtöbb veszteség nem? -
#13579
A leirtak alapjan lehetett meg az F-5 Freedom Fighter vagy Tiger ..de az meg nem az ozvegycsinalok nepes taboranak tagja... -
#13578
Jah ez igaz..de olvasd el meg 1x mit irt le... -
Cnut #13577 Ilyeneket vettünk volna F16 mellé a Grippenek árából... hajaj. -
#13576
az nem az özvegycsináló volt? -
#13575
Fekete özvegynek a Northrop P-61est hívták, de az WWIIes gép. -
#13574
Hat ez ezt erdekesen korulirtad :) Tippelni tudok, de csak a "becenev" alapjan: Starfighter...de az meg nagyon keveset szerepelt vietnamban. -
#13573
Húú na még a varacskos disznót szeretem! Nagy zöld bumfordi gép és Getling van az orrán! Volt vele egy titokzatos baleset. A pilóta eltünt! Vágja valaki? -
#13572
Segítsetek ti nagy szakértők vagytok de én nem!!! Vietnámi háború alatt volt egy dúrva veszélyes gép az amcsiknál. ilyen baromi hosszú és rövid szárnyas? asszem az... és fekete özvegynek is hívják mert béke idő alatt sok emberi életet oltott ki mert veszélyes paripa! Melyik is az? képet tudtok berakni róla? Meg még ilyen Vietnámban szolgáló gépekről... köztük kell lennie a kedvenceimnek!! -
#13571
Nagy vagy!!! -
#13570
Jo lett ;) latom rafekudtel a temara rendesen :))) -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#13569
Sajnos csak a felvételek miatt éri meg tényleg ezeket nézni. Azért az tényleg látványos, amikor végigmutaták a Virginia osztályt belülről. -
#13568
Vought (LTV) A-7 "Corsair II."
1962-ben az US NAVY bejelentette igényét egy nagy teherbírású, szubszonikus csapásmérő gépre, amelynek hatótávolsága meghaladta a korábbi típusokét. A Douglas cég nagyszerű marketing csapata szinte azonnal lecsapott a felvetésre, és a már rendszerben álló A4D (A-4) Skyhawk gépet kínálták az új TF30-as hajtóművel. A megoldás kedvére való volt a haditengerészetnek, hiszen így olcsón és gyorsan megúszhatják a kifejlesztést. Szerencséjük azonban nem volt, a Vought gyár nem kevésbé hatékony lobbystái elérték, hogy 1963-ban egy tendert kelljen kiírni az új igényeknek, melyen végül is a Vought és a Douglas mellett a North American és a Grumman cégek is indultak. A lényeg azonban nem változott, egy létező gépből kell létrehozni, hogy rövidebb, olcsóbb és egyszerűbb legyen a fejlesztés. A tender győztesét 1964-ben jelölték meg, és a Vought kapta a megbízást. Talán „hálából” a tender kikényszerítéséért, a haditengerészet egy eléggé szokatlan konstrukciójú szerződést tolt a cég elé: gyakorlatilag fix összegű szerződésről volt szó, amelyben viszont ki volt kötve, hogy minden csúszásért, minden, az eredeti elvárásoktól negatív irányban való eltérést büntetéssel honoráltak. A Vought egyetlen téren nem tudta tartani ezeket, mégpedig a gép üres tömegét tekintve mintegy 600 fontal (~200kg) túllépték az előírtat – 750.000 dolláros büntetést szenvedtek el emiatt.
![]()
Az A-7A prototípusa, hármas bombafelfüggesztőkkel
A gép maga az F-8 Crusader alapjaira építkezett, ugyan a fő jellegzetességeit megtartotta, mint a hátranyilazott vállszárny, a törzs alatti nagy méretű féklap, vagy az orr alsó részén található beömlőnyílás. Ugyanakkor a törzset megrövidítették, és nincs „darázsdereka”, sőt, nagyobb lett az átmérője, a szárny nyilazása pedig enyhébb, és a külső részrét is ellátták kormánylapokkal. A hajtóműve az eredetileg az F-111-esnek szánt (majd később az F-14-esben feltűnt) Pratt & Whitney TF30-P-6 hajtómű, de utánégető nélkül. Az F-8 jellegzetes billenthető szárnyát elhagyták, mivel a rövidebb törzzsel e nélkül is megoldható volt a megfelelő állásszög, valamint a kevésbé nyilazott szárny nagyobb felhajtóerőt nyújtott. A vállszárny több szempontból is előnyösnek bizonyult, egyszerűbb volt a gép körüli kiszolgálószemélyzet dolga, például a fegyverzet felfüggesztése, ráadásul a futómű is egyszerűbb lehetett.
A csapásmérő fegyverzetét a három-három szárny alatti pillonokra lehetett függeszteni, illetve volt a törzs oldalán egy-egy indítósin az AIM-9 rakéták számára, továbbá két 20mm-es Colt Mk12 gépágyú került beépítésre a törzsbe, egy-egy a beömlőnyílás két oldalán, összesen 680db lőszerrel. A szárny alatti pillonok közül a belsőre és a külsőre lehetett póttartályt szerelni, a középső viszont nem volt „nedves”.
![]()
A gép jellegzetessége a lefele nyitható hatalmas féklap
Fedélzeti rendszerei között APQ-116 előre néző radar, APN-153 doppler radart, ASN-41 navigációs számítógépet és CP-741 tűzvezető számítógépet találunk. A navigációt APN-141 radar magasságmérő, ARN-52 Tacan és APN-154 radar nyomkövető segíti. A gép védelmére ECM rendszer került beépítésre, melynek az antennája a függőleges vezérsík végére került.
Változatok:
A-7A: Mindössze 12 hónappal az első A-7-es prototípus felszállása után a Vought (LTV) már át is adta a haditengerészetnek az első sorozat gyártott példányt, amelyek kisebb eltérésektől eltekintve megegyeztek a prototípussal. Összesen 199 gép lett átadva ebből a sorozatból.
![]()
A-7A
A-7B: Gyakorlatilag csupán kozmetikai különbségek fedezhetőek fel az elődhöz képest, ezek egyike az újabb TF30-P-8 (később, egy -408) hajtómű, amely azért került beépítésre, mert az A-7A TF30-P-6 hajtóműve könnyen leállhatott például még attól is, ha a fedélzeten a gőzkatapultból túl sok gőz került a szívócsőbe. A másik jelentősebb eltérés a kettős ívelőlapok megjelenése volt. A szárnyakat is megerősítették, így már akár 9 tonnányi hasznos terhet is vihetett magával. Összesen 196db került leszállításra.
A-7C: Eredetileg a kétüléses kiképzőváltozatnak tartották fent ezt a jelölést, de az végül is nem valósult meg az eredeti formájában. Mikor az A-7E gyártása megkezdődött (erről lent), az Allison TF41-A-2 hajtóművek leszállítása késett, ugyanakkor a gépekre sürgősen igényt tartott a haditengerészet (ekkor már javában zajlott a Vietnam elleni háború), ezért az első 67db gép az A-7B TF30-P-8 hajtóművét kapta meg, de minden más téren megegyezett az A-7E-vel. Ezen gépek jelölése A-7C lett.
A-7D: A légierő nehéz helyzetbe került az 1960-as években, már ami a csapásmérő gépeket illette. Ilyenje ugyanis nem nagyon volt. Az USAF alapvetően a bombázókra és a szuperszonikus vadászgépekre helyezte a hangsúlyt, és ez visszaütött a Vietnami háborúban, ahol bombázókkal nem igazán lehetett megoldani a földi csapatok támogatását. Alapvetően az F-100-as Super Sabret használták csapásmérőként, de a gép teherbírása elégtelen volt, és nem földi célpontok elleni támogatásra tervezték eredetileg. Gyors megoldásra volt szükségük, így szégyenszemre kénytelenek voltak az ősi rivális haditengerészet számára készült típusokat rendszeresíteni, az egyik az F-4 Phantom volt, majd röviddel utána az A-7 Corsair II. A Corsair melletti döntés esetén még fent áll az F-5, mint alternatíva, amely mellett szólt, hogy szuperszonikus (a légierő az 1950-es évek közepétől nem rendszeresített szubszonikus vadászgépet!), viszont ellene szólt, hogy sokkal kisebb volt a fegyverterhelése – végül ez utóbbi nyomatékosabb érv volt. A légierő tábornokai nem rajongtak az ötletért, alapvetően a szuperszonikus sebességű vadászgépek bűvöletében éltek, és úgy vélték, hogy egy szubszonikus gép túlságosan is sebezhető lenne. A Pentagonban viszont úgy látták, hogy a Légierőnek inkább egy olcsó és hatékony csapásmérő gépet kellene rendszeresítenie, mint olyan drága többcélú gépeket erre a feladatra használni.
Természetesen alaposan átalakították az eredeti A-7-est, hogy jobban megfeleljen a légierő elvárásainak. Nincs a gőzkatapultos indításhoz szükséges rögzítőszem, nincsenek a hordozón való leszálláshoz szükséges megközelítési fények, a gép oldalán lévő kiengedhető légi utántöltő csonk helyett pedig a merevcsöves légi utántöltésnél használt töltőpont került a gép hátára (kivéve az első 26 A-7D-t, amelyek még a haditengerészeti töltőcsonkal rendelkeztek. . A reptéren való üzemeltetéshez nagyobb kerekekkel szerelt futóművet kapott, amelynél viszont problémák jelentkeztek a vizes kifutón való fékezéskor, ezért egy blokkolásgátló rendszerrel lett felszerelve (a blokkolásgátló megjelent az A-7C és E típusokon is). A komolyabb változtatások közé tartozik, hogy a TF30-as hajtómű helyett Allison TF41-A-2 sugárhajtómű került beépítésre (amely a Royce-Rolls Spey hajtóművének a licence), mely nem csak erősebb, de megbízhatóbb is volt. További komoly fejlesztéseket eszközöltek a fedélzeti rendszerekbe. Ez volt az első amerikai vadászgép, amelybe valódi HUD (vagyis szemmagasságban lévő kijelző) került, mely megjelenítette a főbb adatokat (sebesség, repülési magasság és repülési irány), a korábbi Corsair gépek csak egy hagyományos célkereszttel rendelkeztek a célzáshoz. Egy fejlett számítógépes tűzvezető rendszer (AN/ASN-91(V)) került beépítésre, amely képes volt az összes fontosabb tényezőt figyelembe véve pontosítani a bombavetést, és a korrekcióval számolt célkereszt volt megjelenítve a HUD-on. E rendszer segítségével az A-7D (és A-7C/E) az akkori kor legpontosabb bombavetési képességével rendelkezett. További apróbb módosítás volt, hogy a légierő a Colt Mk.12 gépágyúk helyett egy M61 Vulcan gépágyút preferálta, ezért ez lett beépítve az orr bal oldalába. Az első A-7D 1968-ban lett átadva a légierőnek és összesen 459 darabot gyártottak belőle.
![]()
A-7D
A-7D(ER): Egy 1972-es páncélelhárító változat terve, amelynél az ER a megnövelt hatótávolságot jelentette. A meghosszabbított törzsbe plusz üzemanyag tartályok kerültek, a beépített fegyverzet pedig egy GAU-8A hétcsövű, 30mm-es gépágyú lett volna. Az A-X program kihúzta alóla a szőnyeget, és az ezen győztes A-10A lett a dedikált páncélelhárító repülőgép.
A-7E: A csapásmérő gépek képességei terén a navigáció és a bombavetés pontossága kulcsfontosságú, és mivel e téren problémákkal küzdöttek a rendszerben lévő gépek, a haditengerészet és a Sperry corporation együttműködésében egy igen fejlett tűzvezető rendszeren megalkotásán dolgoztak, ez volt az ILAAS 65 (Integrated Light Attack Avionics Suite 1965 – Integrált Könnyű Támadó Avionikai Rendszer 1965). Ez az a fejlett tűzvezető és navigációs rendszer, amely az A-7D esetén már említésre került További változtatásokra is sor került, a TF30-as hajtóművet az erősebb és megbízhatóbb TF41-es váltotta, a két Mk.12 gépágyút pedig az M61A1 Vulcan. Megjelent továbbá egy mozgó térképkijelző is, amely a navigációt segítette hatékonyan.
![]()
A-7E
TA-7C: Ugyan az első A-7-es 1965-ben már felszállt, az első kétüléses változatra 1972-ig kellett várni, amely egy átalakított A-7E volt, YA-7H jelöléssel. A jelölésekkel itt egy kicsit összevesztek, mert a „H” jelölés eredetileg az első szabad volt (a „G” a svájci légierőnek szánt gépeké volt), később ezt kapta a görögöknek szánt változat – így az YA-7H át lett nevezve YA-7E-nek, de mivel a kétüléses gépek A-7B és A-7C gépekből lettek átalakítva, így végül a kiképzőváltozat a TA-7C jelöléssel illették, ahol a „T” a Training, vagyis kiképző feladatkörre utalt (ismét egy nagyszerű példája annak, hogy lehet egy elvileg egyszerű dolgot teljesen átláthatatlanná tenni). A kétüléses „sorozatváltozat” az YA-7E tapasztalatai alapján (mint fent már említésre került) a már régebbi A-7B (24db) és A-7C (36db) gépekből lettek átalakítva. Az két pilóta egymás mögött foglalt helyet, és az első pilótafülke (ahol a tanuló ült) a teljesen megegyezett az A-7E-esével, az első és a második pilótafülke közé egy üveg szélvédő került beépítésre, arra az esetre, ha az oldalra nyíló fülketető valamiért elveszne, védje a hátul ülő pilótát a menetszéltől. A gép törzsébe két toldás került, egy 40.6 centis toldás a szárny elé és egy 45.6 centis toldás a szárny mögött. További újdonság volt a hajtómű kiömlőnyílása felett elhelyezett fékezőernyő. A gépek eredetileg a TF30-as hajtóművekkel repültek, majd 49db-ot átalakítottak a TF41-es hajtómű befogadására.
![]()
TA-7C
A-7G: Svájc számára szánt exportváltozat, mely a Mirage Milan ellenfele volt, de a svájciak végül egyiket sem rendszeresítették (később az F-5E mellett döntöttek). Két prototípus készült, melyek A-7D gépekből lettek átalakítva.
A-7H: A Görög légierő számára (innen a „H” vagyis „Hellenic” jelölés) készült exportváltozat, amely alapvetően egy A-7E, melynek nincs légi utántöltő csonkja, valamint az A-7D elektromos turbinaindító rendszerével szerelték fel. Összesen 60db lett leszállítva.
TA-7H: A görög légierő tisztviselőire igen nagy hatással volt a TA-7C gép, ezért az A-7H rendelést megfejelték még öt kétüléses változattal, amelyek ugyanolyan változtatásokkal rendelkeztek, mint az A-7H gépek.
EA-7L: Hat darab TA-7C gépet átalakítottak elektronikus hadviselésben való alkalmazásra, ahol a hátul ülő pilóta kezelte a fedélzeti rendszereket, amelyek egy része a szárnyak alatti konténerekbe kerültek.
A-7K: Kétüléses kiképzőváltozat, amely a nemzeti gárda légierejének (ANG – Air National Guard) készült már. Miután a védelmi minisztérium és a légierő eldöntötte, hogy az A-7D-k az ANG kötelékébe kerülnek, az ANG eltérően a légierőnél bevett eljárástól, igényt tartott egy kétüléses kiképzőváltozatra. Alapjában véve egy kétüléses A-7D gépről van szó, amelyen a TA-7C-hez hasonló módosításokat végeztek el – azzal a kivétellel, hogy az első A-7K kivételével (amely egy A-7D-ből lett átalakítva) az összeset újonnan gyártották, és egyben az utolsó sorozat gyártott Corsair változat is egyben. A gép megőrizte teljes harcképességét, így a Vulcan gépágyút és a fegyverrendszereket is, de természetesen a teljesítményadatai rosszabbak valamivel az együléses változatoknál. A gép jellegzetessége a háta közepére került kiemelkedő „púp”, amely a merevcsöves légi utántöltéshez szükséges töltőpont házaként szolgál.
![]()
A-7K és A-7D
LANA (A-7D, A-7K): A Corsair II. eredetileg csak nappali, és jó időjárási körülmények melletti használatra készült, de idővel megkerülhetetlen igénnyé vált az, hogy éjszaka is bevethető legyen a gép, sőt, hogy a légvédelmi radarok elől elbújjon, ráadásul alacsony repülési magasság mellett közelíthesse meg a célpontját. Az A-7D és -7K típusoknál ezt a képességet a LANA (Low Altitude Night Attack - Alacsony magasságú éjszakai támadó) program keretében valósították meg. Az egyszerűbb módosítások közé az tartozott, hogy a pilótafülke műszerfalának a világítását úgy alakítsák ki, hogy ne vakítsa el az éjjellátó szemüveget viselő pilótát. A végső cél viszont az volt, hogy mivel erre az éjszakai, kis magasságú repülőfeladatra ember aligha alkalmas, ezért helyette egy fedélzeti számítógépnek kell irányítania a gépet, amelyet megfelelő érzékelők (pl. terepkövető radar) lát el a szükséges információkkal. A LANA fedélzeti rendszerrel felszerelt Corsair II.-esek képesek 60 méteres magasságban 900 kilométeres óránkénti sebességgel megközelíteni az ellenséget, és elpusztítania még az előtt, hogy rájönnének, hogy megtámadták őket. 75db A-7D és hat A-7K lett felszerelve a LANA program keretében.
A-7P és TA-7P: Portugália szerény anyagi lehetőségei miatt egy olcsó, de hatékony támadógépet keresett. A megoldást az egyesült államok katonai segélynyújtó programja jelentett, amelynek keretében 20db felújított A-7A gépet vásároltak, darabjuk 5 millió dollárt kóstált. A gépek TF30-P-408 hajtóművekkel, és az A-7E fedélzeti rendszereivel lettek felvértezve, és 1981 végén kezdték el őket átadni. A Portugálok olyan elégedettek voltak a gépekkel, hogy két évvel később további 24 A-7P-t, valamint hat darab TA-7P gépet rendeltek, melyeket szintén kivont A-7A gépekből alakítottak át, a harminc gépért összesen 90 millió dollárt fizettek. Az A-7P esetén a beépített fegyverzet az Mk.12 gépágyúk voltak, míg a TA-7P-k nem rendelkeztek gépágyúval. A Portugál légierő 1999-ben vonta ki őket a szolgálatból.
![]()
A-7P
YA-7F: Az 1980-as években az amerikai légierő és a hadsereg továbbra is úgy vélte, hogy nincs megfelelő közvetlen csapattámogatásra képes csapásmérő gépe (az A-10A feladatköre első sorban a harckocsik elleni harc). A Vought egy csapatot hozott létre, hogy egy fejlesztett A-7-es gépet fejlesszenek ki, amely képes az igényeknek megfelelni – és majd ezt a gépet el is tudja adni a légierő vezetőségének. Végül két prototípus megépítésére megbízást kaptak, és az első YA-7F 1989-ben megtette szűzfelszállását. A gépet egy Pratt & Whitney F100-PW-220, utánégetővel ellátott hajtóművel szerelték fel, a sárkányszerkezetet megerősítették és megnyújtották, mintegy 75 centivel a szárny előtt, és 45 centivel a szárny mögött. Digitális fedélzeti rendszerekkel szerelték fel, és ellátták fedélzeti oxigéntermelő berendezéssel is (OBOGS). A Vought számításai szerint az ANG A-7D gépeinek átalakítása A-7F szintre mintegy 5 millió dollárba került volna gépenként, de a légierő végül elállt a programtól.
![]()
A két YA-7F prototípus, a háttérben egy A-7D
![]()
YA-7F a levegőben -
#13567
Corsair a csapatoknál...
A gép igen masszívnak és megbízhatónak minősült, igen nagy szabadságot adott a felfüggeszthető fegyverzet összeállításában. A karbantartása egyszerű volt, és kevés munkát igényelt, egy repült órára 9-10 munkaórányi karbantartásigény jutott. A várakozásokkal ellentétben a bevetések számához viszonyítva kevés veszteséget könyveltek el az A-7-esek, ami nem kis mértékben a beépített ECM rendszernek volt köszönhető. A személyzete is szerette a gépet. No persze a maga módján. A rövid, tömzsi test, és a jellegzetes orrész miatt rövid úton csak SLUF-nak (Short Little Ugly Fucker – kb. Rövid Kicsi Undorító Balfasz) csúfolták a gépeket.
![]()
A-7D pilótafülke
No persze gondok is adódtak vele, az alacsony beömlőnyílás a gőzkatapultból szivárgó gőzből elég sokat beszívott, és ez az A-7A esetén hajtóműleállásokat is okozott. Hogy csökkentsék a kockázatott, a gép maximális fegyverterhelését csaknem a felére, 3,600kg-ra korlátozták. Az A-7B és a későbbi gépeknél ezt a problémát orvosolták.
Inkább csak kozmetikai jellegű hiba, de sok meleg percet okoztak a pilótáknak a hajtómű túlmelegedésére figyelmeztető lámpa. A bombaoldásnál „megkönnyebülő” gép hajtóműve egy kicsit „megfuthatott”, így épp akkor villant fel a pilóta orra előtt a figyelmeztető jelzés, amikor minden idegszálával arra összpontosított, hogy baj nélkül kikerüljön a veszélyzónából. A hibát egyébként gyorsan orvosolták.
![]()
A-7E gépek
A Corsair hibái közé lehet sorolni, hogy nem szereti az esőben, vagy vizes kifutón való landolást. Az A-4-esen és az A-6-oson nagy áramlásterelők vannak a szárnyakon, amelyek leszállásnál jelentős leszorítóerőt hoznak létre, javítva a kerékfékek hatásfokát. Az A-7-es nem rendelkezik ilyesmivel, így elég nehézkes a leszállás utáni fékezés, és ha valamelyik kerék megcsúszik, könnyen le is futhat a kifutóról. Csak tovább rontott az eredetileg ezt a problémát orvosolni szándékozó ABS fékrendszer megjelenése, amely igen megbízhatatlanul működött, és a pilóták sok esetben inkább kikapcsolták.
1987-től kezdve a haditengerészeti Corsair századokat elkezdték átfegyverezni F/A-18 Hornet gépekre, és 1992-ben az utolsó tengerészeti Corsair is nyugdíjba vonult. A légierőnél az A-7D-k még az 1980-as évek elején eltűntek, illetve az ANG-hez kerültek, feladatukat az F-16-osok vették át. Az ANG az 1990-es évek elejéig tartotta rendszerben a Corsaireket, majd onnan is kivonásra kerültek.
Thaiföld 1995-től kezdve 16db A-7E és négy TA-7C gépet vásárolt partvédelmi feladatokra.
Noha a gyártó cég még az 1990-es években is megpróbálta a fegyverpiacon illetve a hazai fegyveres erőknél értékesíteni a Corsair-t (YA-7F), ezen próbálkozások nem voltak sikeresek. Az 1980-as évektől kezdve már nehezen lehetett egy pusztán csapásmérésre tervezett, és csak arra képes gépet eladni. A kulcsszó a többfeladatúság, és a rugalmasság lett. Az A-7 ugyan legfeljebb harmadába, negyedébe kerül egy többcélú gépnek, és az üzemeltetése is olcsóbb azokénál, mégse kellett senkinek.
Fegyverzet:
Az első Corsair típusok két 20mm-es Mk.12-es gépágyúval voltak felszerelve, melyek a beömlőnyílás két oldalán volt elhelyezve. A légierő azonban a nagyobb tűzerejű M61 Vulcan gépágyút választotta, mely a beömlőnyílás bal oldalára került, a haditengerészet is átvette ezt a módosítást, így a későbbi típusoknál ez vált az általános beépített fegyverzetté.
A hat szárny alatti fegyverfelfüggesztő pillonra lehetőség volt TER ill. MER többcsatlakozós sínek alkalmazására, így akár 6db 227kg-os légibombát is fel lehetett szerelni egyetlen pilonra. Ezek a csatlakozók alkalmazhatóak voltak bombák mellett LAU irányítatlan rakétaindító konténerek felfüggesztésére is. Az A-7B-től kezdve lehetőség volt Mk.4 20mm-es gépágyúkonténer felfüggesztésére is.
A fegyverzet közé hagyományos légibombák, fékezőszárnyakkal vagy ernyővel ellátott légibombák, bombakazetták, FFAR illetve Zuni irányítatlan rakéták, Shrike, Maverick, Harpoon, Standard ARM és HARM irányított rakéták, Walleye TV-, és lézer-irányítású légibombák, valamint tengeri aknák.
A pilonokra fel lehetett szerelni FLIR (előre néző infravörös érzékelő) konténert, így az A-7-esek (pontosabban az A-7B-től kezdve azokat a gépeket, amelyeken végrehajtották az „International Corsair II.„ programot) képesek voltak éjszakai bevetések végrehajtására is.
Az A-7-es szállíthatott négyféle nukleáris légibombát, az Mk.28 (70kT) és B43 (70kT és 200kT között változó) 950kg-os atombombát, Mk.61/B61 (0.3kT és 300kT között változó) 322kg-os termonukleáris bombát, valamint Mk.57 (10kT) 231kg-os nukleáris mélységi bombát. Ezekből legfeljebb kettőt vihetett magával, amelyeket a négy belső szárnytartó valamelyikére lehetett függeszteni.
A Corsair II. akcióban:
Alighogy a csapatokhoz került, a Corsair máris harcba indult: 1967-ben a VA-147 az USS Ranger fedélzetéről végrehajtotta az első Vietnami célpontok elleni akcióját. A gép a haditengerészet egyik fő csapásmérő gépe lett, és igencsak meg voltak elégedve az eredményekkel – a VA-147 például 1400 bevetés alatt mindössze egyetlen A-7-est vesztett el. A haditengerészetnél az általános fegyverfelfüggesztés támogató feladatkörben hat 227kg-os hagyományos légibomba, két LAU32 indítókonténer 7-7 FFAR irányítatlan rakétával, két 300 gallonos póttartályal, valamint két AIM-9 légiharcrakétával.
A haditengerészeti Corsair gépek 49,200 bevetést teljesítettek, összesen 186,000 tonnányi fegyvert juttattak célba, és mindössze 54 gép veszett oda ellenséges tűz által.
![]()
A-7D Vietnam felett Snakeye bombákat dob le
A légierő is gyorsan realizálta, hogy az F-100-asok csapásmérő feladatkörben való használata minden volt, csak nem hatékony. Az A-7D viszonylag olcsó volt, és nagyságrendekkel nagyobb teherbírással rendelkezett. Egy F-100-as általános fegyverterhelése két póttartály plusz négy Mk.82-es légibomba volt. Az A-7-esé két póttartály és 10db Mk.82-es légibomba, de rövid távolságra való repülésnél képes volt 18db Mk.82-est magával cipelni, vagyis egyetlen A-7-es több bombát vihetett magával, mint egy egész raj F-100-as. Pedig akkor még nem is beszéltünk a pontosságról, amely hála az A-7D/E tűzvezető rendszerének, igencsak felülmúlta az akkor már avit Super Sabre gépekét. A földi csapatoknak pedig érthetően nem volt mindegy, hogy mennyivel mennek mellé a bombák vagy napalmtartályok...
A légierő összesen 6,568 bevetést könyvelt el Vietnam felett.
A Corsair a feladatkör tekintetében széles skálán repült Vietnam felett, kezdve a kutató-mentő küldetéseket, ahol az ellenséges vonalak mögött lelőtt pilótatársaik biztonságba jutásán dolgoztak, a csapásmérésen át, ahol az A-7C/D/E gépek akár a baráti szárazföldi egységektől alig 50 méterre lévő célpontokra mértek csapást egészen a légvédelmi rakétarendszerek vadászatáig.
A Corsair részt vett a Grenadai harcokban, csapást mért feltételezett terroristakiképző központokra Líbiában, és végül részt vett az Sivatagi Vihar hadműveletben, ahol egy Corsair mérte a hadművelet első légi csapását, és a haditengerészeti gépek összesen 720 bevetést teljesítettek.
Adatok (A-7D):
Személyzet: 1 fő
Hossza: 14.06 m
Szárnyfesztáv: 11.81 m
Magassága: 4.90 m
Szárnyfelület: 34.8 m2
Üres tömege: 9,033 kg
Max. felszállótömege: 19,050 kg
Hajtómű: Allison TF41-A-1
Max. Tolóerő: 64.5 kN
Max. sebessége: 1,123 km/h
Hatósugata: 1,151 km
Max. átrepülési távolság póttartályokkal: 4,606 km
Szolgálati csúcsmagassága: 12,800 m
Emelkedési sebesség: 4,570 m/perc
Fegyverzete:
1db M61 Vulcan 20 mm Gatling gépágyú 1,030 lőszerrel
4,310 kg hasznos teher teljes üzemanyag mennyiségnél, vagy 6,800 kg hasznos teher csökkenttet üzemanyagmennyiségnél (de gyakorlatban repültek 9 tonnányi hasznos teherrel is) a három-három szárny alatti, illetve a két törzs oldalán lévő pillonokon.
-
#13566
Jó de offot lezárva a tehetség az nem tudja a pénzt helyettesíteni ami 1 komoly hábor filmhez kell. -
#13565
Valamelyik nap láttam a diszkóverin a tengeralattjárók- csendes vadász c művet. Nem volt rossz és egy jó része a Virginiáról szólt. No meg jó belső felvételek voltak a Seawolfról is. Amin elcsodálkoztam az a "legjobb" sorozat volt :) Megtudtam hogy az első tizben nincs benne a Super Hornet, de csak éppen hogy. Ja második a Sas. Az első a Mustang a szakértők szerint :) Eddig azt hittem hogy komolyan vettek valamit, de ez a lassan szokásossá váló jueszéjdiszkóveri szinvonal volt. :) Végülis egy regény sokkal jobb mint egy lexikon. Abban csak hülye szavak vannak a regényben meg egy remélhetőleg jó történet :) -
#13564
kb annyira harcoltak ők a kommunizmus ellen, mint a vörös hadsereg a fasizmus ellen :D Mindkét hadsereg csak egy propagandával alátámasztott erületszerző/védő sereg volt, az SSnél még pluszba jött az extra kiképzés. -
#13563
és az garancia arra, hogy szar? :D Baromi jó filmeket csinálnak a latinok, pl Gépész, Torrente 1-2(-3), meg most is oszkárt kaptak.
Egyébként meg láttam a werkfilmjét, és ott mondtak, hogy angol szakértők is segítenek a filmben. -
#13562
Ha megnézed Argentín-Spanyol koprodukciós film. -
#13561
A propaganda ezt mondta, és sokan meg is ették ezt a "szent cél" hazugságot. A tény meg az volt, hogy nem a kommunizmus ellen harcoltak, hanem a náci németország határainak kitolásáért, majd később már annak megvédéséért.
Hogy miért álltak be pl. a Waffen-SS-be, annak több oka is lehetett. A norvég katonák jó része kiábrándultságból, mivel a saját kormányuk és királyuk egész egyszerűen fogta magát, és elvonult Angliába, hogy onnan buzdítsa a népét a németek ellen. Emiatt egyszerűen gerinctelennek tartották sokan őket. A másik ok pedig egyszerű: a norvégoknak nem lehetett másképpen katonaságot vállalni, a norvég hadsereg gyakorlatilag eltünt, illetve egy része a szövetségesek oldalán harcolt. A harmadik ok valóban a kommunistáktól való félelem, de például a norvégok esetén ez marginális ok volt, noha a propaganda ezt tolta előtérbe 1942 után.
De még ezzel együtt sem volt szó igazán komoly erő, csak 15,000 norvég katona szolgált a náci németországnak, melyből alig 6,000 jutott frontszolgálatra, még a hires Wiking SS egységben is csak mintegy 800 norvég szolgált, a tisztek pedig minden esetben németek voltak (ennyit arról, hogy mennyire becsülték őket meg). Márpedig a norvég különítmény volt a legnagyobb nem-német náció a német erőkön belül... -
#13560
-
#13559
És nem nemzetekről fajokról volt szó! Egy cél!!!! Az egyetlen közös nagy cél!!! -
#13558
Jó kis videó
-
#13557
Ezt már lentebb írtam... én is hogy például az Észtországi kapuban angol, svéd, norvég, finn, francia, svájci, román, magyar, orosz, amerikai...stb. csapatokat vonultattak fel a németek!!!! Azok már tényleg egy szent célért áltak fel!!! A kommunizmust megfékezni! Hogy ne terjedjen el európában meg a világon... -
MuldR #13556 Nem nemetekrol volt szo!
A Waffen-SS-t a kommunizmus elleni harc cimszavan toboroztak! Kb ez volt az egyetlen, ami osszetartotta oket. Ugye te sem hiszed el, hogy egy bosnyak, ukran, kozak, indiai stb katona Hitlerert harcolt! -
#13555
A LAW-ot újra rendszerbe vették, mikor rájöttek, hogy kicsit drága TOW-okkal lövöldözni az épületekben bújkáló felkelőkre irakban, és a LAW könnyebb és kisebb mint az M136 és a SMAW. -
#13554
jokis videjo -
#13553
Pontosan nem tudom..enyire engem a jenkik fegyverei nem erdekelnek. -
#13552
Ja azt tudom, de már azt sem használják az amcsik. Olyan 80-as 90-es évek elején volt rendszeresítve, nem? -
#13551
jah RPG -
#13550
Mármint az tudom, hogy RPG, de azt se nagyon használják már az amcsik, nem? -
#13549
Eddig is be lehetett szerezni a feketepiacon barmilyen nyugati fegyvert....ezek szerint csodalkozni fogysz de pont keletrol, es "del felol"....(M-16 tol az UZI-ig....) -
#13548
LAW is valami hidegháborús rpg, nem? -
#13547
Ezt hogy érted? -
#13546
Hoppá elkaptak a határon valami szerbeket, a szokásos ak valahány mellett, még 2 LAW-al :D szóval már az amcsi cuccok is terjednek a feketepiacon. -
#13545
November 8 Kedd reggel 8:00-kor ismetlik vegye fel akit erdekel! Megeri.
