61665

udrvcsn9.jpg



Vélemények egyik legsikeresebb

csapatsportunkról.


  • Isthy
    #50567
    IGEEEEEEEEEEEEEEENNNNNNNNNNNNNNNNN!!!

    GYÖNYÖRŰ VOLT FIÚK!
  • [HUN]FaTaL
    #50566
    És pont a végén szakad a stream.

    De megynertük ez a lényeg.

    SZÉP VOLT FIÚK!!! :)
  • [HUN]FaTaL
    #50564
    Micsoda színészválogatott ez a francia...
  • [HUN]FaTaL
    #50563
    Köszi. Azt hittem sportot nem adnak. :)

    Hajrá Magyarország! :)
  • paly90
    #50562
    m1

  • [HUN]FaTaL
    #50561
    Srácok! Az EB meccsekhez szokott lenni valahol stream? Nincs most TV-m, de megnézném a meccset. :) Az sem baj, ha angol a kommentátor.
  • kaloz174
    #50560
    Ennél most még árnyaltabb a kép. Ígérem, du. megpróbálom összefoglalni.
  • Isthy
    #50559
    Breki!

    Ma este 6-tól a sportcsarnokban Szekszárd-Győri Audi ETO meccs!
  • Isthy
    #50558
    Nem láttam a meccset, de ahogy látom az eredményből megint nem volt védekezés és kapusteljesítmény. Főleg az első félidőben...
  • kaloz174
    #50556
    Aki nem látta a meccset, az persze olyanokat ír, hogy Kovács Péter csodát csinált a Békéscsabával...
    Merthogy nyerni tudtak Újvárosban 3 góllal!
    Kérdés, melyik a nagyobb csoda? Döntetlent játszani Siófokon, 12 góllal vezetni a Kohász ellen; avagy majdnem kikapni hazai pályán a Szekszárd ellen, aztán ilyen arányú vezetés után 3 góllal nyerni ellenünk. (Ami egyébként papírformának mondható, a jelenlegi helyzetben, különös tekintettel a 2 csapat játékoskeretére.)
    (Mindenesetre a csabai csapat megúszta a mai +edzést.)
  • Isthy
    #50555
    "Örökre velünk maradsz"

  • Breki33
    #50554
    Kulcsi (Kulcsár Anita)



    A nevem Kulcsár Anita, 1976. október 2-án születtem egy borsodi kisvárosban, Szerencsen. Az általános iskolát szülővárosomban végeztem el. 10 éves lehettem, amikor megismerkedtem a kézilabdával. Hogyan kerültem a sport közelébe? Nem volt nehéz, hiszen a szüleim mindketten testnevelő tanárok, így már egész kiskorom óta sportoltam. Kezdetben tornáztam, atletizáltam, de hamar kiderült, hogy igazából ezeket a sportokat nem nekem találták ki. Bár az atlétikához volt tehetségem, amikor azonban az édesanyám által irányított kézilabdaedzésre lementem, azonnal beleszerettem ebbe a csodálatos játékba. Kiderült, hogy egész ügyes vagyok, hisz negyedik osztályosként a nyolcadikosokkal jártam versenyre. Itt már nagy jövőt jósoltak nekem, így a továbbiakban is folytatni akartam. Felvételiztem a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium testnevelési tagozatára, ahová felvettek. Ott azonban nem volt kézilabda, így még mielőtt a tanév elkezdődött volna, átcsábítottak a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba. A döntés engem igazolt, hiszen a megyei I. osztályból indulva, mire végzős lettem már az NBI/B-ben játszottunk, mint iskolai csapat. Szerencsére a játék egyre jobban ment, elég hamar húzóemberré váltam. Időközben több lehetőség lett volna a váltásra: hívtak Debrecenbe, Békéscsabára, több alkalommal Győrbe. Azonban én csak az érettségi megszerzése után akartam az NBI-ben kézilabdázni. Tudtam, ha tehetséges vagyok, akkor 18 évesen is lesz lehetőségem a váltásra. Közben tagja lettem a magyar junior-válogatottnak, ami szintén azt bizonyította, folytatnom kell a kézilabdát. Egyébként a tanulást sem hanyagoltam el. Több ízben elnyertem a jó tanuló, jó sportoló címet iskolai és megyei szinten is.

    1995-ben aztán belekerültem a profi sportolók világába. A két lehetőség a Fradi és a Győr volt. Végül 3 éves szerződést írtam alá a Győri ETO-hoz. Nagyon nehéz volt a beilleszkedés, mert szó szerint a nagybetüs életbe csöppentem bele alig 18 évesen. Kemény munka folyt az NBI-ben, amihez egy év alatt szoktam hozzá teljesen. Az iskola mellett ugyanis napi egy edzésen vettem részt, míg Győrben az alapozó időszakban volt, hogy napi négy edzésen is helyt kellett állnom, ez később napi kettőre változott. A kemény munka meghozta gyümölcsét, hiszen pár héttel a huszadik születésnapom előtt meghívást kaptam a felnőtt magyar válogatottba. Ettől kezdve állandó kerettag lettem, és mostanáig nagyon szép sikereknek voltam részese a válogatottban és a klubomban egyaránt. Az ETO-val kétszer lettem bajnoki ezüstérmes, kétszer bajnoki bronzérmes, 1999-ben az EHF-kupa döntőjéig meneteltünk, ahol azonban (biztosan sokan tudják) sajnos vereséget szenvedtünk a világhírű Viborg csapatától, bár én magam két mérkőzésen 21 góllal terheltem meg hálójukat. A válogatottal 1998-ban EB-bronzérmet szereztünk, majd 1999-ben VB ötödik helyezést értünk el, egyetlen vereséggel a hátunk mögött.

    Majd következett a 2000-es év, életem eddigi legnagyobb sikereinek az éve. A Sydney-i olimpián ezüstérmet nyertünk egy nagyon drámai döntőn. (Megjegyzem, kár, hogy nem 50 percig tart egy mérkőzés, mert akkor ma olimpiai bajnoknak mondhatnám magamat). Némi vigaszdíjként aztán decemberben európabajnokok lettünk.

    A magánéletem is sikeresen alakult, Győrben megismerkedtem jelenlegi férjemmel, akivel két éve élünk nagyon boldog házasságban, és akivel már a kézilabdás utánpótláson is gondolkodunk. A győri Apáczai Csere János Tanárképző Főiskolán elvégeztem egy felsőfokú szakot, már csak a záróvizsgát kell letennem, illetve középfokú nyelvvizsgát szereznem. S ha mindez sikerül idegenforgalmi szakmenedzserként tevékenykedhetek majd a sportpályafutásom befejeztével.

    S mivel egyszer minden véget ér, eljött az idő, amikor 6 szép és eredményes év után elbúcsúztam a győri zöld-fehér 11-es meztől, és 2001-ben a székesfehérvári Cornexi-Alcoa csapatához szerződtem, ahova még egy évig köt a szerződésem, s ahol szintén nagy célokat tuztek ki a klubvezetők. Ehhez, úgy tűnik megfelelő játékos keret áll edzőm Zsiga Gyula rendelkezésére. Így remélem, hogy az eredményeim tovább fognak gyarapodni klubszinten és válogatott szinten is. Álmaim, remélem valóra válnak, ám azokat még nem árulom el. Jelenleg 25 éves vagyok, így van még lehetőségem, hogy ezeket megvalósíthassam. Csak annyit tudok, hogy lesz hamarosan egy újabb olimpia, még számtalan világverseny vagy nemzetközi kupamérkőzés és bajnoki mérkőzés, ahol minél több fényes győzelmet szeretnék aratni a csapataimmal.

    Kulcsár Anita, 2001
  • kaloz174
    #50553
    "Őrizzük mosolyodat."



    Nyugodj békében!
  • Duby
    #50552
    Szívünkben velünk maradsz!

  • Isthy
    #50551
    A mai szakember a stúdióban igencsak más kategória volt.
  • Zóanagyvarázsló
    #50550
    Természetesen ilyesmivel nem is jutna eszembe viccelni

    A fiúknak pedig én is gratulálok, ezúttal nem kérdés, hogy megnyertük az egy pontot; még akkor sem, ha sokáig vezettünk.
  • Isthy
    #50549
    Magyarország-Spanyolország 24-24

    Gyönyörű volt fiúk!

    Nagyot küzdöttek a srácok és a végén is vissza tudták hozni a meccset. A német sporik nem velünk voltak, de legalább a végén befújták a büntetőt. Azt mondanám, hogy ez egy szép csapatmunka volt, mindenki hozzátette a magáét. Azért 3 játékost kiemelnék: Mocsai, Császár és Mikler nagyot játszott.
    Nagyon értékes pontot szereztünk, ami remélem meg is hozza a középdöntőbe jutást.
  • Effe88
    #50548
    nem kapunk 2 percetS::S:S
    hihetetlen bírók
    elcsalják
  • Isthy
    #50547
    Remélem ezt komolyan gondoltad, mert viccnek durva lett volna
  • Zóanagyvarázsló
    #50546
    De legalább a stúdióban egy nívós szakember értékelte a meccset
  • Zóanagyvarázsló
    #50545
    Nocsak, köszönöm az információt, ez bizony nagyon jól hangzik! Nem is tudtam, hogy lehet VLC-vel nézni, de holnap ezt mindenképpen kipróbálom.
  • kaloz174
    #50544
    Gellén egyszerűen szánalmas.
    Sajnálom a Lokit.
    (Szép párost alkotnak a szakvezetővel...)
  • Isthy
    #50543
    Iváncsik Tomi keresztszalag-szakadás, sztem csak ősszel tud majd újra játszani. Igazából én Zubait se kockáztatnám, inkább gyógyuljon meg rendesen, nehogy rásérüljön. Lesz még egy fontosabb olimpiai selejtező.
  • kaloz174
    #50542
    Most mondja Mocsai, hogy nyertünk egy pontot. Remélem, igaza van.
    Sajnos, a 2 sérülést súlyosnak mondta.
  • kaloz174
    #50541
    A pólósok viszont jól kezdtek:
    12-8-ra nyertünk az olaszok ellen.

  • kaloz174
    #50540
    Sajnos, egyetértek mindezzel.
  • Isthy
    #50539
    Az első félidőben jók voltunk elöl, de gyenge volt a védekezésünk és a kapusteljesítményünk is. A szünet után hátul mindkettő javult, sajnos a támadójátékunk meg visszaesett.
    Igazából nekem egy dolog tűnt fel nagyon: nem volt jobb szélünk. Majd 50 percig mintha eggyel kevesebben lettünk volna. Iváncsik Tamást észre sem lehetett venni a pályán. Akkor került csak előtérbe, amikor a 49. percben megsérült. Elöl veszélytelen volt, hátul meg kaptunk róla vagy 5 gólt. Harsányi bejött helyette és egyből veszélyesebbek lettünk onnan is és gólt is szereztünk jobb szélről is. Ekkora előnyt nem szabadott volna adni az oroszoknak. Ők bezzeg veszélyesek voltak mindkét szélről.

  • Isthy
    #50538
    A végén megkaptuk az esélyt a győzelemre, nem tudtunk élni vele.
  • Isthy
    #50537
    Beszélt borzalmas dolgokat, én is lehalkítottam.
  • Isthy
    #50536
    Ez bizony így volt az első félidőben. Szerencsére elöl ment a játék.
  • kaloz174
    #50535
    Magyarország - Oroszország 31:31 (19:19)
  • kaloz174
    #50534
    Azt hiszem, bár örülök, hogy végül is nem kaptunk ki, mert az is benne volt, mert nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott a csapat, elveszítettük az egy pontos, sajnos.
    Akkora lehetőség volt a kezünkben a végén, hogy nyerni illett volna.
  • kaloz174
    #50533
    Ennél a szpíker idegesítőbb, de azt legalább el lehet némítani.:)
  • kaloz174
    #50532
    Nagyon gyengén védekezünk.:( Kapusteljesítmény is közelít a 0-hoz...
  • Isthy
    #50531
    Nem is ért kettőt, csak egyet
  • kaloz174
    #50530
    Na de kérem! Ez nem strandkézi!
  • Isthy
    #50529
    Lekics tegnapi gólja amit megemlítettem.
  • Isthy
    #50528
    Küldtem privit!
  • kaloz174
    #50527
    Mint ahogy nem volt gondja egymással, a nagy küzdelem ellenére sem, a 2 csapatnak, na és a B-közepeknek sem!
  • Isthy
    #50526
    Grat. a fiataloknak!

    Olvastam én is ezt itt is és egy másik portálon. Azon is ugyanez a komoly földrajzi hiányosság került elő a cikkben: " A szlovéniai Belgrádban..." Persze később már kijavították.