Kézi és az Olimpia

Meli távozik Fehérvárról

Sztem nem kerül messzire.

Igen, ez a csapatok javaslata az MKSZ vezetése felé, akik errõl majd a jövõ héten döntenek. A többség akarta a rájátszást ezért javasolta a Liga. A VB alatt is lenne forduló és ha jól olvastam, akkor azok a csapatok akikben külföldi válogatottak vannak, azok halaszthatják a fordulót januárra.

Na igen, elszúrták a tisztelt illetékesek, nem is kicsit...

A mellette szóló érvek egyértelmûek, és az nem igaz, hogy média nem érdeklõdne utána, inkább az történt, hogy az idén csúnyán elszúrták. Mindenesetre egyelõre csak azt tudni, hogy ez a csapatok többségének az akarata, szóval ha õk szakmailag hasznosnak ítélik meg, akkor én nem vitatkozom velük. A válogatott szempontjából kérdõjeles lehet a majdani döntés, de normál esetben a felkészülési idõ is ugyanannyi nagyságrendileg, mint a riválisoknál - most a vb, olimpia miatt ez nyilván másképp néz ki.

Mégis lesz rájátszás

Vajon mi értelme van? Különösen ebben a formában...
A média érdeklõdése nem mutatja, hogy különösebb szükség lenne rá, hogy valami haszna lenne.

mintha a focistákat hallanám 😊) hát ki tiltja meg a sportolóknak hogy a sportpályafutásuk végével mással is keressenek pénzt? netán tanuljanak? (akár a sportpályafutás alatt, akár utána...) olyan lehetõségei lesznek amilyet teremt magának, amilyen neked vagy bárki más átlagos embernek...

Megnyugtatlak, nem vagy vele egyedül <#wink>

A probléma persze sokrétû, kezdve a szövetségen, keresztül a hazai társadalmi környezeten és morálon egészen a játékosokig és a csapatoknál dolgozókig. Szinte mindenhol komoly változásra lenne szükség.

Új vezetõedzõ Marcaliban

Nagy-nagy köszönet neki, és további sikeres pályafutást, egy már új szerepkörben!

ok!😊
Szememben a Szövetség a leggyengébb láncszem. Konkrétan és általában is, mert nekik kellene (kellett volna) a menedzselést, szervezést hatékonyan, elõrelátóan végezni, nem ráülni az éppen aktuális hullámhegyre.
Akkor, amikor még jobbak voltak a lehetõségek.
(Feltételezem, nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel.)

Azzal kifejezetten Duby alábbi mondatára reagáltam:

Sztem bármilyen bírálat a szakmai stáb illetve a játékosok felé jogtalan.

Szóval remélem, hogy más már nem érzi magát megszólítva emiatt. Csak tényleg túlzásokba kár esni, mert akármennyire is benne van mindebben Sinkáék keze, Balingenben nem õ állt például a kapuban. (Nem akarom Pálingert bántani, csak kiemeltem, hogy ott õ például õ is gyengébb volt, ezt amúgy le is nyilatkozta, sõt konkrétan részletezte is a hibáit, mert a helyén kezeli dolgokat. Idehaza aztán javított.)

Semmiképpen nem gondoltam teljes körû felmentésre, a magam részérõl. Sokkal inkább a lehetséges hátráltató okok megkeresésére, amire természetesen kivülállóként gondolni lehet.
Már nem a múltért, mert az, már - sajnos - történelem, hanem a jövõért, természetesen. (Igaz, ez részemrõl csak okoskodás és szurkolói vágyálom.)

Hozzászólnék az alább elhangzottakhoz. Az nyilvánvaló, hogy a játékosok nálunk sokat keresnek, valószínûleg bérben vertük a német válogatottat, ráadásul Magyarországon reálértéken nézve még ugyanaz az összeg többet is érne. Az egy a hazai irigy, posztkommunista társadalomnak szóló érv volt, hogy a pályafutásuk alatt kell a sportolóknak bespájzolni. Van alapja, hiszen érthetõ, hogy ha valaki gyerekkorától felteszi valamire az életét, abban pedig a legjobbak között van, akkor szeretne azért ezzel arányos megbecsülést is kapni, és ezt a rövid "munkaviszonynak" számító sportpályafutás alatt nehéz összehozni. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy ez nem nemzetközi foci, ez nem tenisz, ez nem F1, ez nem NBA, aki nõi kézilabdát akar profi szinten ûzni, annak úgy kell alakítania az életét, hogy utána is tudjon magával mit kezdeni, de ez nem jelenti azt, hogy utána hátrányból indul (sõt), azt pedig pláne nem, hogy az átlagos magyar munkavállalóhoz képest nem járnak összességében jól. Ha a kézilabda nagyobb szerepet töltene be a szórakoztatóiparban, akkor többet lehetne vele keresni, amíg viszont nem, addig betörni is könnyebb. Van lehetõség a volt játékosok számára a pályafutásuk utáni elhelyezkedésre, saját klubjuk vagy másik kötelékében, lehet edzõnek menni, testneveléstanárnak, vagy akár fitnesz-, gyógytornászvonalon is, akiknek van erre affinitásuk, azok megszerzik az ehhez szükséges végzettséget, és az arcuk sok esetben elõnyt is jelenthet ehhez.

De miért nem sajnálja senki a kisebb csapatokban, akár a másodosztályban szereplõ játékosokat, akik biztosan nem keresik halálra egy életre magukat (fõleg a skandináv modellt követõ, kézilabda mellett dolgozó FÕGÁZ-játékosok), pedig õk is hoznak áldozatot, hogy a világbajnok búvárúszóinkról ne is beszéljünk. A sztárjátékosaink csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Mással viszont valóban van vaj. Többször elõkerült már, hogy a sportolóink sem folytatnak egészséges életmódot, holott ezt nyugaton egyre szigorúbban veszik, illetve sportegészségügy szempontjából sem állunk jól, de ez a probléma nem a válogatottnál, hanem a klubjainknál kezdõdik - melyek viszont még sikeresek, és abban biztosak lehetünk, hogy a válogatott riválisai közül sem elõz meg minket mindenki, tehát ebben elõrelépni kéne, de ezzel takarózni erõs túlzás. Jó kérdés (és tényleg minden elítélés nélkül vetem fel), hogy például a dohányzás mennyire megengedhetõ egy élsportolónál (hogyan kezelik máshol), manapság Görbét szokták ezzel fórumokon támadni, de magam is láttam hajdanán füstölni Siti Esztit a népligeti csarnoknál, vagy éppen Nicolas-t egy válogatott meccs elõtt vagy után (Az elõtt durva lenne, de nem esküdnék meg, hogy utána láttam, és nem az érkezésemkor.)

A kapitány fõállású mivolta sem mellékes dolog, ahogy az anyagi megbecsülése sem, de aligha hiszem, hogy Eszter a bére mértéke miatt teljesített alul, nem hiszem, hogy a kenyér árán rágódott, amikor szakmai hibákat követett el. Más dolga pedig már egy ideje nem volt. Mellesleg Heine Jensennek is ott volt még a Lipcse, a németeknek meghiúsult egy összetartása, és az EB-szereplés után, valamint az Osmann vs sztárok kapcsán állt ott is a bál. Rangosabb volt az õ húsvéti tornájuk, de most a miénk is elõrelépésnek tûnt, elõnyt talán szereztek ezzel, de erre sem lehet kihegyezni a kudarcot.

Hiába vannak máshol a sportág egészét tekintve a fõ problémák, a kapitány és a játékosok teljes körû felmentését védhetetlen álláspontnak tartom, ezt támasztják alá a mérkõzések is.

Lehet, hogy nem önzõ, pont amennyire én nem vagyok szüklátókörû! A 70-es évekbeliek az akkori ellenfelekkel csatáztak, a mostaniak meg a mostaniakkal. Nem kötelezõ elvállalni a válogatott vezetését ha nincsenek biztositva a munka feltételei.Aki ilyent elvállal az komolytalan.
Az utánpótlás mûhelyek fenntartása és mûködtetése klub ügy és mûködik is ott ahol nem idegen tollakkal akarnak a felnõtt csapatok ékeskedni. S ha jól mûködnek, akár még jövedelmezõek is lehetnének. Megfelelõ szabályozás keretében. Ha Izland, Montenegro, stb. annyi lakossal amennyijük van képesek megoldani az utánpótlás kérdését, akkor Mo-on nem jelenthetne problémát. Csak az utánpótlásnál nem a csapatok eredményességét kellene nézni, hanem a kinevelt és a felnõtt csapatokban a különbözõ posztokon használható játékosok számát és minõségét! Lehetetlen állapot, hogy mind férfi, mind nõi vonalon képtelenek legyünk évek óta balkezes átlövõket felhozni! Vagy szintén hiányposzt a megfelelõ beállók kiválogatása és képzése. Ez szervezési és szakmai kérdés. Az meg válogatási, hogy akaratgyenge játékosokra- bármenynire is trehetségesek lennének technikailag- felesleges az idõt, munkát, pénzt pazarolni.

off:
Sport-jövedelmek a világban

Lehet, ezt nem nekem írtad?😊 Na mindegy. (Szurkolótársunkról,Dubyról annyit, hogy az önzés éppen nem jellemzõ rá. Max. máshogy látja és éli meg.)

Csakhogy: a válogatott ellenfele nem e 70-es évekbõl érkezett, hanem a mai világból, amikor pl. alapvetõ, szerintem - ha nem is fõállású, de határozott feladattervû - szakmai segítõ stáb. (eü., videó, stb...)
A kapitány és a válogatott pedig kapjon megbecsülést minden téren, megfelelõ felkészülési lehetõségeket - ez például most nagyon hiányzott és visszaütött, véleményem szerint - ne csak az eredményeket várjuk tõlük.
Azt egyébként nem hiszem, hogy a mai csapattagok ne akartak volna. Más kérdés: mennyire tud akarni a ma játékosa, valamint mennyire tehetséges.
A magyar kézilabda története egyébként egy hullámvasút. (Gondolj bele, hány évente is sikerült az elsõk közé jutni?) A kiválasztódás véletlenszerû, így nem minden generációban jön össze egy klasszisokból álló gárda.
Azt is meg kell jegyezni, hogy voltunk mi a "C" csoportban is. Pedig az nem "ma" történt.

Ha szeretnénk az élvonalban maradni ebben a sportágban, akkor minél elõbb meg kellene teremteni a minõségi utánpótlás mûhelyeket, mivel az elõzõ évtizedek mennyiségi szemlélete itt sem fog mûködni. A csapatok és az igazolt játékosok száma - sajnos a mai helyzetbõl adódó törvényszerûséggel - folyamatosan csökken.
Látok egyébként erre utaló jeleket (akadémiák, pl.), de ezeket sokkal jobban kellene menedzselni és összefogni, hogy igazából esélyt adjanak arra, hogy magyar játékosokkal sikerüljön feltölteni a felnõtt játékoskereteket is, így a nemzeti csapatba is BL-szintû játékosok kerülhessenek, akik - magyar létükre is - egyenrangú ellenfelei a legjobbaknak.

"Túl fiatalok vagytok ahhoz, hogy ismerjétek azokat a felkészülési lehetõségeket amelyek a 70-es évekig léteztek."
Ezt a bókot - én személy szerint - köszönöm. 😊

Nos ha a válogatott gerincét adó ETO meg FTC játékosait vesszük, akkor fix, hogy nagyobb az összeg az általam írtnál. A válogatott edzõnek sem elhanyagolható összeg, ha figyelembe vesszük idõarányosan is a tevékenységét a 12 hónap alatt. Persze, lehetne több, de a lehetõségek adottak.
Túl fiatalok vagytok ahhoz, hogy ismerjétek azokat a felkészülési lehetõségeket amelyek a 70-es évekig léteztek. Ennek ellenére az akkori élsportolók, válogatottak sokkal többet próbáltak nyújtani mint a maiak, s már akkor is jóval rosszabb körülmények közt készültek fel mint nyugati ellenfeleik.

Aha, te meg önzõen. Az a tíz év lehetõség, de nem jelenti azt, hogy azután nem kell többé semmit sem csinálni, hanem élni az összegyûjtött pénzbõl! Másrészt a focin , golfon, profi boxon, stb. kivül nem is sok sportágban adódig meg ez a lehetõség. Pláne ha közbejön egy maradandó sérülés/betegség. Ergo, mindegyikük fel kell legyen készülve a civil élet évtizedeire is.
Az meg költõi túlzás, hogy a sportolók családja átlagban nyomorogna s az kihatna a sportolóra.
Ami a lelkesedés hiányát jelenti, érdekes a külföldieknél mintha nem érzékelné ezt az ember. Õk azért szoktak megsértõdni, ha kihagyják õket a címeres mez alatti szereplésbõl. A mieinknél ez egy rossz beidegzõdés, nevelési hiányosság. Rosszul lehet játszani, flegmán, nemtörõdöm módon nem! Ha a válogatott tagjaként sem éreznek + motivációt, akkor mikor?

Szerintem szûk látókörrel tekinted a helyzetet. Keressen egy válogatott akár ennyit is, nem tudom, nem vitatom, nem is érdekel. De egyrészt ezt nem egy életen át, 30-40 évig gyûjtögetheti, hanem kb 10. Utána meg egyéne válogatja milyen lehetõségei lesznek. Így azért már nem olyan egetrengetõ összeg. Másrészt attól hogy a játékos keres esetleg (az átlag civilhez képest) nagyobb összeget, szülei, testvérei, családja, ugyanúgy a szokásos magyar átlagot érintõ napi problémákkal küzd, ami így a játékosra is kihat.

Az nyilvánvaló, hogy a nemzetközi top szinten kézilabdázók nem felejtenek el rögtön mindent, amit tudnak attól, hogy felveszik a címeres mezt. Az, hogy a klubjukban beleadnak x-et, ám a válogatottban csak x/4 teljesítményt produkálnak, és az eset egyáltalán nem egyéni, az jelent valamit. Ott egyáltalán nem az önbizalomban van a probléma, s a minimális lelkesedés csak okozata már valaminek.

Nem tudom, kinek mennyi a jövedelme a játékosok közül. Nyilván eltérõ. A kapitányi poszt - ebben az esetben fórumbeírások szerint - 300000,- Ft-ot ért.

Na de én sem gondolom, hogy a konkrét esetben ez számított volna. Viszont úgy általában igenis jelentõsége van, hogy pl. a válogatott felkészülési lehetõségei nagyon szegényesek az ellenfelekhez képest.

Bocsi, de egy havi 2-3.000 eurós fizetés mellett már nem kell nélkülözni! S ez a válogatottak többségénél és edzõiknél adott ma is. A probléma az, hogy képtelenek lélekben megfelelõ hangulatba kerülni egy-egy fontosabb mérkõzésre! Olyasmire, amire a fradisok képesek voltak pl. a KEK-ben. Ehhez halvérû edzõkkel/stábbal nem lehet felkészülni.Ha a mieink felpörögnek, ez rendszerint a túlizgulásban mutatkozik meg s nem a középúton járásban. Aki nem képes lezserül, mosolyogva küzdeni utolsó energiájáig, az küzdjön összeszoritott fogakkal, de küzdjön.A szétszórtság, az önbizalom hiány sohasem visz nagy eredményekre.

Meg az se mindegy, hogy a játékosok/edzõk családjában mennyire van jelen a nélkülözés, õk is csak a fasza kórházainkba hordják a szüleiket, ... , nap mint nap bõrükön tapasztalják a lenyûgözõ közállapotokat, az álprofi magyar klubok napi fusijait.
Hol vannak ezek a körülmények a nyugati, valóban profi, adottságokhoz? Nemcsak Mátéfi, vagy Székely küszködik kihívásokkal azokban, amit említesz, hanem bárki, aki helyükbe lenne/lesz.
Sztem bármilyen bírálat a szakmai stáb illetve a játékosok felé jogtalan. Amíg ilyen körülmények veszik körül õket egy válogatottnál, addig nincs mirõl beszélni.

Kajak -kenuban is áll a bál és ott is a klubérdekek állnak szemben a válogatott érdekeivel! Ld.errõl Németh A.-sal készült interjut a mai MN-ben.
Ami a kettõs magyar-német párharcot illeti, jellemzõ volt, hogy a technikailag gyengébben képzett, de fizikailaig s fõleg lelkileg erõsebb csapatok jutottak tovább! Nem mindegy, hogy az akarat görcsös kinlódásban vagy az ellenfél megevésben nyilvánul meg.Ez egyrészt lelki alkati kérdés, másrészt felkészitési probléma is. Mind Mátéfi, mind Székely N. ebben gyenge, nem képesek sem fanatizálni sem plusz erõt adni játékosaiknak. Lanyha tûznél a rajta levõ étel sem forr, hanem csak gyengén fõ/sül.

A németekhez:
Kosarasaink is pórul jártak velük szemben.<#boxer>

Nehezen fogjuk feldolgozni, ami a hétvégén történt. Találtam egy írást arról, hogy a Csapat hogyan élte meg:
Magyarázat a kudarcra: Nyuszik voltunk
(Buli szemszögébõl.)

ugyan, Ausztriában könnyebb csoportból estünk ki, elõtte meg nehezebbõl mentünk simán tovább! Pont a spanyolokat verve, pl.

no chance

Ez bizony a halálcsoport és a nehezebb ág. Mindjárt az elsõ meccs sorsdöntõ lesz az oroszok ellen a továbbjutás szempontjából.
Nem tudom, hogy másoknak is feltûnt-e de a németek valahogy megint a gyenge csoportot és a könnyebb ágat "kapták"...<#violent>

pff ez ám a csoport...

na ezt is kifogtuk: férfiak EB csoportbeosztás:
A-csoport: Lengyelország, Dánia, Szerbia, Szlovákia
B-csoport: Németország, Svédország, Csehország, Macedónia
C-csoport: FRANCIAORSZÁG, MAGYARORSZÁG, SPANYOLORSZÁG, OROSZORSZÁG
D-csoport: Horvátország, Norvégia, Izland, Szlovénia

<#worship>

Õk ketten búcsúztak, minden valószínûség szerint, a válogatott színektõl:





Köszönet nekik!<#taps>[<#eljen>#worship] Még akkor is sokszorosan megérdemlik, ha a búcsú nem volt a legszebb.

Na az említett média az csak kurvára, de kibaszottul legyen inkább csöndbe, nem tudom ki lo..sz, építette le többek között az egész sportágat és sorolhatnám még mi mindent...<#boxer><#boxer><#violent><#violent>

Ha ezt ilyen jól látják, akkor miért nem propagálták ezt az elmúlt 4-5 évben az illetékesek felé? <#violent> Most írhatnám, hogy forog a gyomrom...

Na igen, a jelenlegi környezetben nem igazán tud az ember optimista lenni.

Olyan is a színvonaluk amik várhatóak az ilyen médiáktól...

Én kb. 1 % esélyt adnék rá. De szinte biztos vagyok benne, hogy a spanyolok és a németek közül valamelyik benn lesz a 8 között. Mondjuk inkább a spanyolokat látom esélyesnek erre.

Elég olyan szaga van a cikknek, hogy "most ez a felkapott téma, írjunk róla valamit". Azért a KEK-et harmadik számú kupasorozatnak minõsíteni elég erõs, de eddig is jellemzõ volt rájuk, hogy minden sikert kisebbíteni próbáltak, mármint nem a hurráoptimizmus és a túlzások ellen léptek fel, hanem a kicsit is pozitív gondolkodás ellen. Ha már a küzdõszellemet, mentalitást kérik számon a csapaton (más cikkben), akkor kezdhetnék magukkal is. Népszabadság, én így szeretlek!

Mellesleg õk voltak azok, akik az egyik Fradi-Loki elõdöntõnek még az eredményét sem közölték le, miközben a teljes másodosztályú fordulót (foci) felsorolták. Persze ezek lehetnek elírások is, d enálam sok van a rovásukon.

Kivételesen egy olyan oldalról, amelyiknek egyébként, pontosan a válogatott felkészülési ideje alatt keltett botrányokban volt szerepe...😞

"Persze reménykedni lehet, de ha józanul vizsgáljuk a közelmúlt történéseit, szomorúan kell megállapítanunk: egyáltalán nem sikerült meglovagolni és kiaknázni egy bámulatos eredményeket hozó korszak sikereit, és a sportág, a szakág irányítói képtelenek voltak kiépíteni egy olyan rendszert, amely utánpótlás- és képzési szinten ontaná a tehetségeket és a kiváló szakembereket, akik versengenének a válogatottért.

Ez az igazi tragédia, és nem az, hogy 18(!) év után nem leszünk ott egy világversenyen."

Kérdés, most amikor a "csillagok állása" egyáltalán nem kedvezõ, lesz-e olyan vezetése a Szövetségnek, aki ezt megkísérli legalább??

Jönnek a sajtóvisszhangok...
Epés megjegyzésem:
Ha továbbjutunk, biztos nem kapja meg a szakág ezt a figyelmet. 😞

Ebben azért annyira nem bíznék, kb nulla az esélye.

Maradt még esélye a londoni részvételre a nõi kéziseknek?

http://www.telesport.hu/Hirek/2011/06/13/16/Maradt_meg_eselye_a_londoni_reszvetelre_a_noi.aspx

Szóval mint ahogy annyi mindenben, ebben sem volt szerencsénk. Igazságod van, de a KEK megnyerése után nagyon reménykedtem...
A gond, hogy a szerencsének túl nagy szerep jutott már, ilyen feltételek mellett.
Kérdés, lesz-e lehetõség a jövõben, hogy nem legyen ennyire lutri az egész.
Egyébként ha még nem írtam volna, számomra talán 1 edzõ lenne, aki - a maiak közül úgymond megfelelne, szakmai és emberi szempontból is. Németh András. Sajnos, nem vállalja. Amit egyébként megértek.
De mint mondom, újra és újra, hátha mûködik a ráolvasás<#confused>, nem ez az elsõdleges gond.

Szerintem Szani eleve lutri volt ekkora feladathoz, hogy õ legyen az egyetlen igazi, régieket idézõ átlövõnk, hiszen õ az egész szezonban hullámvasúton ült, a védekezése gyenge volt, a szép megoldásokra, gólokra sok technikai hiba jutott, köszönhetõen mindez annak is, hogy egy hosszabb sérülés után valódi alapozás nélkül tért vissza, és majd' 5 kilót még le is dobott a szezon hajrájában betegség miatt. Ráadásul még mindig roppant fiatal, és a mellette játszóknak se ment. A Fradiban néha még félholtan, gyengébb játékkal is lõtt 4-5 gólt, de a német védelem és Schülke más színvonalat képviselt, még a Viborghoz képest is, pedig akkor még a topon volt. Mind a Fradi, mind a válogatott nagyon sokat erõsödhet, ha Szani alapozása és felkészülése rendben lesz a nyáron. Így tényleg csak reménykedni lehetett, hogy hátha sül a keze.

A "nincs tovább" erre a sorozatra szólt, ebben az esetben. Természetesen van tovább. Az viszont természetesen nem mindegy, hogy egy ilyen csalódás képes lesz-e elindítani legalább egy megtisztulást.

Én ebben nem vagyok biztos, hogy õket kellett volna, nyomasztja a tét. Náluk valószínûleg sokkal jobban rendben vannak a dolgok mint nálunk, ezért tényleg csak ezzel kellett, hogy foglalkozzanak. Nálunk meg balhé hátán balé, mindenki csak errõl beszélt mintha élet halál kérdés lenne,- ha valaki elveszti a csapatát akkor az tényleg az - de ez ettõl még messze van. Ilyen közegben, hogy tudnának maximumot nyújtani, sehogy, te sem tudsz normálisan dolgozni ha a munkahelyeden nem mennek rendben a dolgok.
Az pedig, hogy nincs tovább hülyeség, tudom én is sokszor mondtam az elmúlt idõszakban, aztán mégis van tovább. Remélhetõleg most ott vannak a játékosok mellett a szeretteik akik segítenek és azt mondják gondolom, én ha más is beleszarik akkor te is tedd azt most egy kicsit, menj nyaralni pihenni, utána jön az új bajnokság.
Én neked csak azt tudom mondani ne éld bele magad ennyire, tudom monitor elõtt könnyû ilyet írni, de ha másnak nem számít az edzõk nem tudnak összefogni akkor tök kettõ...

Még mindig nehéz elhinni, hogy nincs tovább...<#shakehead>
Visszagondolva azért az itthoni meccsre, többen azért elég mérsékelt teljesítményt nyújtottak, ahhoz képest, amire számítottam tõlük.
Ezek közül az egyik Zácsik Szandra volt, akiben nagyon bíztam, de a meccs napja nem az õ napja volt, sajnos. (ezt egyébként Elek Gábor is nyilatkozza)
Azóta is értetlenkedem, miért ment neki (is) ilyen gyengén. Görbe nyilatkozta egy helyen, hogy többen még nem értek meg az ilyen tét elviseléséhez a csapatból. El kell, hogy fogadjam ezt, mert õ azért elég közelrõl látta és tapasztalta a dolgokat.
Mentálisan a németek sokkal jobbak voltak, pedig õket kellett volna, hogy nyomassza a minimális hazai gyõzelem, valamint az idegen környezet.

Németh András 10 megfelelõ jelöltet tudna - legalább, ha jól olvastam. Szerintem akkor lenne igaza, ha azok a bizonyos feltételek, amik miatt õ sem vágyik erre a posztra, teljesülnének.
Kovács Péter látszik közülük a legvalószínûbbnek, kimondottan azért, mert jelenleg szabad, valamint már régen szeretne kapitányi posztot magának.
Azok alapján, amiket vele kapcsolatban tapasztaltam, illetve hallottam, amikor Újvárosban dolgozott, õt tartom az egyik leggyengébb jelöltnek.
Maradjunk annyiban, hogy nem nõi csapat mellé való szakvezetõ.
(Amit nálunk az utolsó meccsen mûvelt, nem sportemberhez és edzõhöz méltó.)

Na de majd az "okosok" eldöntik. Ez lesz a legkönnyebb dolguk, úgy gondolom.

A gond az, hogy nem a szövetségi kapitány személyével kellene kezdeni...
Szerintem, laikus szurkoló szemével, legalábbis.
- fõállású kapitány kellene, de határozottan kimondva, mögötte egy precízen és korszerû magas szintû szakmai igényességgel mûködõ segítõ csapattal,
- a válogatott legalább egyenrangú legyen, amikor a versenynaptár összeállításra kerül,
- ennek megfelelõen kellene igényes, magas szintû felkészülés, ami magában foglalna komoly ellenfelek ellen megvívott felkészülési meccseket,
- jobb sportdiplomácia: országon belül és kívül,
- ...

Hirtelen ezek jutnak eszembe.
Na és az, hogy mindez álom, már ha csak a Szövetség 150 milliós adósságára gondolok.

Így aztán marad egy másik szövetségi kapitány megbízása... Kényszermegoldásként. Aminek eredményessége közelít a lottó ötös megnyeréséhez. <#confused><#boxer>

Semmi jóra nem számítok. <#schmoll2>

"Nem látom a jövõ klasszisait" - Laurencz kikészült, Németh hisz a magyar kéziedzõkben

Amit az edzõk mondanak, azzal mind egyet tudok érteni - Róth jelölését elszámítva. Az Origo színvonala már más kérdés, nekem több fenntartásom van néhány szakemberünkkel szemben, Kiss Szilárdnál pedig konkrétan tárgyi tévedést is elkövettek(BL-döntõ). A 2004-es EB-bronz kicsúszott eredménynek minõsítése pedig barokkos túlzás.

Egyébként nem tudok optimista lenni a kapitánykérdésben, azok közül, aki csak félig-meddig is szabad, számomra senki sem egyértelmûen meggyõzõ, fõleg aki tényleg befutó lehet, és nem csupán elvileg merülhet fel. Persze nyilván annak kell szurkolni, akit kineveznek. Ki jöhet vagy jöhetne egyáltalán szóba? Az elsõ körben az alábbi pár név ugrott be.

Gyurka János - a veszprémi lobbi és az MKSZ pénzhiánya vezethet az õ kinevezéséhez is (de akkor ugye a junior csapat élére kell más), rossz döntésnek tartanám, hiszen klubedzõ, nem bizonyított, és talán lemásolhatnánk vele a Mátéfi-modellt, azáltal, hogy idõközben fellázadnak ellene a játékosai, így lehetne beálló olcsó fõállású kapitány...

Róth Kálmán - felnõtt szinten erõs csapattal ért el többnyire elvárható eredményeket, ez nekem kevés, személye megosztaná a lehetséges válogatott játékosokat (vajh az egykori pucccsistákkal miylen lehet a viszonya), ráadásul bár elismerem az utánpótlásban végzett munkáját, mégiscsak õ az egyik legnagyobb rákfenénk a magyaros, "nem baj ha lemaradsz lábbal, majd löksz rajta két kézzel" védekezõ iskola legfõbb képviselõje; ugyanakkor elõnye, hogy jól ismeri az utánpótlást

Papp György - jó szakember, nem tapasztalatlan (Eszterhez képest, bár felnõtt szinten a Békéscsaba komolyabb volt, mint az általa irányítottak), jól ismeri magyar és a nemzetközi utánpótlást, a játékosokat, ugyanakkor számomra kicsit sötét ló, mert kevés meccsét láttam, illetve kevésre emlékszem

Kovács Péter - a törökéknél való munkáját nem ismerem igazán, azon kívül pedig régen bizonyított, és inkább a junior válogatottal, egyelõre a legnagyobb érv mellette, hogy szabad, a neve pedig ismert

Lemaradt, hogy bár nagy a baj, tûzoltásra nincs szükség, éppen hosszú távú építkezésbe kellene belefogni, nos, ez sem Laurencz mellett szól.