Kézi és az Olimpia

Kiegészítés: Barcelona után sikerült az éremtáblázaton beférni újra az elsõ tízbe. Annyira nagy a tolongás már a nemzetek között, hogy ez sokkal nagyobb eredmény, mint régen. Ha pedig hozzá vesszük a realitásokhoz képest mutatott teljesítményt: ez a mostani a magyar sport egyik legsikeresebb olimpiája volt.

A szereplés mindenképp kiváló és várakozáson felüli. Úgy vélem, a világ azért nem fordult meg Peking óta, de egyrészt most jobban kijött a lépés, másrészt tényleg több, az adott számban elsõ számú esélyesünk volt (Berki, Pars, Gyurta, a kajak-kenusoknál már érdekesebb, hogy kit emelne ki az ember, menet közben si változtak az esélyek). Kínában a kajak-kenu számok kivételével szinte minden esetben az éremre jó lehet, akár arany is lehet belõle indulóink voltak, most azonban favoritjaink.

Külön dicséretes, hogy szinte minden elsõ számú esélyesünk hozta az aranyát a meglepetések mellett, egyedül a kajak-kenuban volt ez másképp: de ott sokan voltak, várható volt, hogy nem nyer mindenki. Ezzel együtt nekem a legnagyobb csalódás Kati és Natasa, nem mintha "haragudnék" rájuk, vagy ne mutatnának nagyszerûen az érmek a kollekcióban. Csak az elõbbi akkori egyénisége a sportágnak, hogy érdemelt volna egy újabb történelemírást a hozzá járó arannyal, az utóbbi pedig valaha volt legjobb 200-asként nem tudott élni a legerõsebb számának az olimpiai programba való bekerülésével. Szóval inkább csak ezt sajnálom, de fõleg azt, hogy a magyarok közül egyedül õk álltak letörten a dobogón. Mindazonáltal a középfutamok alapján már elég jól érzõdött, hogy ki lesz a döntõben esélyes. A két négyest tekintve bizonytalan voltam, és nyilván nem a képességek vagy az akár az EB-szereplés miatt. Szerencsére hozták a maximumot.

Ami a többi vizes sportágat illeti, az úszók sanghaji szereplése, "túl jól" sikerült debreceni EB-je, és többek évek óta való sokszori formaidõzítése sok számban azért elõrevetítette, hogy lehetnek gondok, és nem volt szerencsénk sem. (Na meg láthattuk, hogy a - mondjuk így - fejlettebb sportegészségüggyel rendelkezõ amerikaiaknak sem ment annyira a számhalmozás, mint szerették volna. Ezt örömmel konstatáltam.) Mindenesetre 2-3 éremnél több nem maradt benne, másik arany csak nagy csoda árán jöhetett volna össze, én inkább azt sajnálom, hogy a nõi váltóból nem sikerült kihozni a maximumot. A férfiak 4x100-as vegyesváltójának szereplése viszont a szememben felér egy kilencedik arannyal.

Ja, a férfi vízilabdázók. ha úgy nézem, hogy öt csapat kiemelkedik a mezõnybõl, és a többiektõl kikapni a negatív meglepetés, akkor ez volt a minimum. Bevallom, nem szívesen néztem õket, mert a fontos meccseken rosszul és gyáván játszottak. Nem magyaros vízilabdával haltunk szép halált. (Bevallom, annyira nem szeretem az elavult szabályokkal rendelkezõ, nehezen követhetõ ítéletekre alapuló pólót, hogy tehetetlen játékot látva is át tudjam érezni a sportértékét, fel tudjak pörögni a tévé elõtt.) Az eredmény miatt nem vagyok különösebben csalódott, ez benne volt, ahogy benne lehetett az is, hogy még egyszer megrázza magát ez az öreg gerincû csapat.

Külön kiemelném még Szilágyi Áron szenzációs vívással szerzett aranyát (ha a legjobbak többségével nem is találkozott, ez nem a magyar fiú szerencséje volt azon a csodálatos napon, hanem a riválisoké) és Risztov Éva nyílt vízi nagy visszatérését, de hosszan lehetne még sorolni a különbözõ, de mégis megsüvegelendõ eredményeket (Joó Abigél ötödik helyétõl Kis Gergõ hatodik helyéig), el sem férnének a topikban.

"Szóval amennyire nem volt olimpiai hangulatom elõtte, annál jobban belejöttem aztán a szurkolásba. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki szinte elvonási tûneteket érez jelenleg.😊)"

Nem vagy egyedül. 😊 Eleinte úgy terveztem, hogy csak a kézit nézem. Aztán másképp alakult 😄

Úgy 4-5 aranyat vártam. Ezt messzi túlteljesítették, ráadásul tényleg nem azok szerezték õket, több esetben, akikre a legtöbben számítottak, számítottunk.
A ffi. vizilabda válogatottban bíztam, de elõzetes eredményei miatt nem voltam bennük biztos, így annyira nem csodálkoztam, hogy most nem jött össze az újabb arany.
Minden érem nagyon kedves, sõt, a pontszerzõket is nagyra értekelem.
Szilágyi Áron aranya nem csak azért nagyszerû történet, mert az elsõ volt, hanem váratlanul elhúnyt egykori nevelõedzõje, Gerevich Gyuri révén is, mivel õt volt szerencsém személyesen ismerni, és annakidején nagyon megrázott bennünket távozása.
Pars Krisztián pedig egyértelmûen bizonyította, hogy a Németh Pál alapította dobóiskola nem a dopping révén tud eredményes lenni. (Emlékezetes, sajnos, a történet, a múltból.)
...

Szóval amennyire nem volt olimpiai hangulatom elõtte, annál jobban belejöttem aztán a szurkolásba. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki szinte elvonási tûneteket érez jelenleg.😊)

Szép volt, lányok-fiúk!

Dokics még fog játszani, de lehet csak klubcsapatban és elvileg 1 évet. Popovics sztem most esélyes az idei világ legjobbja címre, tuti jelölni fogják. Eddig a válogatottjai miatt esélytelen volt ezen az IHF szavazáson, most már nem az a mostani olimpiai szereplésük miatt.

A magyar olimpiai csapat londoni szereplését én várakozáson felülinek értékelem a 8 arany, 4 ezüst , 5 bronzéremmel és a többi pontszerzõ hellyel (az én várakozásom 4-5 arany és 12-15 érem volt). Azt gondolom, hogy ez a szereplés összességében, figyelembe véve a mi sportolóink itthoni körülményeit, igenis nagyon szép és dicséretes. Minden magyar sportolónak és segítõnek köszönöm ezt a szép szereplést és azt a sok örömet, feledhetetlen élményt amit ebben a 16 napban nyújtott nekünk! <#taps><#worship>

Én nem vártam aranyat a pólósoktól, max. éremben gondolkodtam, ezt P. Laci is megerõsítheti neked <#wink>

Visszatérve kicsit a nõi vonalra is, azért megint csak csodálatomat fejezem ki a volt jugoszláv utánpótlás nevelésnek. <#worship>
Elképesztõ, hogy nem hogy gyengültek volna, hanem szinte osztódással szaporodtak csapataik és szinte mind-mind kiváló együttes lett.

Mint olvasom egyébként, Montenegró csapatából sokan visszavonulnak. Dokic is, ha jól láttam, amit nem hittem volna. Popovicon nem csodálkozom. Amit lehetett, elért, bár sosem lehetett a világ legjobbja, viszont általában jókor jó helyen volt. Valóban kiváló játékos, a korszak egyik legjobbja. Azt viszont nem gondolom, hogy a legjobbja. (Szubjektív véleményem szerint.😊)

Egyébként a Kézin kívül mi a véleményetek a Magyarok szereplésérõl köztük a Férfin pólósokéról?

Szerintem nagyon szép szereplés volt a Magyarok teljesítménye. Attól függetlenül, hogy a pólósoktól mindenki aranyat várt, valahol várható volt a "leszereplésük" és azt gondolom az szidja õket aki 3 olimpiát megnyert.

igen azt akartam, de másként sikerült.....
Én sem értem Lauska szerepeltetéséét, mert egyrészt nem is játszott, másrészt a baloldal bûn rossz volt végig. ott kellett volna valamit csinálni.Ezért Laluska helyett Nagy Kornélt is hoztam volna Putics mellett. igy nem sok értelme volt. Iváncsik Gergõ egész évben talány volt számomra, talán túl biztos abban, hogy nem lehet kihagyni? A Veszrprémbe Ugaldeval bajba lesz, de a válogatottban csak Vadkerti számit konkurenciának, Törõ ejtésével.

Van bizony tanulsága és jó lenne, ha az illetékesek le is vonnák belõle a megfelelõ következtetéseket. Azután ezek fényében dolgoznának tovább. Bár ez kis hazánkban sajnos nem sûrûn szokás...

Sokmindent gondoltam akkor, amikor az olimpia elõtt, Nagy Laci visszatérése után, többen azt állították, hogy a magyar válogatott éremesélyes...Hol kicsit zavart a dolog, hol megmosolyogtam ezt.
Ehhez képest most mindenképpen gratulálok! Az érmet leszámítva elégedettség érzésem van.
(Mellesleg sok tanulsága van a sorozatnak számunkra - most fura talán, hogy ezt írom - a következõ világversenyeket illetõen.)

Már rendben van, a végsõ keretszûkítésnél kikerült az utazó keretbõl, amiért meg is sértõdött Mocsaira. Ennek hangot is adott.

Iváncsik Tamással egyébként mi a helyzet? Még mindig sérült?

És talán tényleg nem véletlen, hogy a férfiaknál a lötyögõsebb csoportból érkezõ két csapat játszotta a döntõt (hiába voltak számunkra is érezhetõen fontosabbak a ki-ki meccsek, helytállni a sztárcsapatok ellen nem ugyanaz, mint a britekkel edzeni, vagy akár az argentinokkal meccselni egyet), a nõknél pedig szintén egy könnyebb ágról érkezõ Montenegró bírta erõvel - legalábbis a döntõig -, valamint az erejét beosztó Norvégia. Ez egyúttal felveti a rendszer igazságtalanságát is. (Az meg vicc, hogy nincsenek helyosztók.)

Ezzel együtt volt szerencsénk is, elvégre ha a franciák végeznek a másik csoport élén, akkor most talán kevésbé lennénk vidámak, de a sorsolás után ennyi kijárt.

Bennem amúgy fõleg Iváncsik miatt van hiányérzet, az utóbbi idõben maga alatt teljesít, pedig õ volt korábban a gyakorlatilag világklasszis szintû biztos pont. Laluska szerepeltetését pedig egyszerûen még mindig nem értem. Putics a szerb meccs kivételével mindig villantott valamit a támadásban,a gólok mellett asszisztokkal és kiharcolt hetesekkel is elõrukkolt. Szerintem Mocsait is meglepte.

Igen, ez nekem is zavaró volt, de ezerszer inkább õ mint DHP borzalma...

Nagy gratuláció a fiúknak az olimpiai szerepléshez! Büszkék lehetünk rájuk! <#taps>

Ha valaki nekem az olimpia elõtt azt mondja, hogy 8 meccset fogunk játszani, akkor kiröhögöm és elmeorvoshoz tanácsolom...<#wink><#vigyor> A keret összetételét és helyzetét figyelembe véve ez nagy bravúr. Egy nagyon kemény csoportból sikerült továbbjutni, majd a negyeddöntõn is túllépni és a legjobb 4 között éremért játszani. Mindezt úgy, hogy a csapatnak szinte nem is volt baloldala támadásban... Az 5 játékosból (Iváncsik, Vadkerti, Perez, Ilyés, Putics) érdemben egyedül a csereként behívott Putics tett hozzá... Mindezek mellé a jobbszélen Harsányi is egyedül maradt az utolsó meccsekre, mert Laluska tök feleslegesen foglalta a létszámot.
Így a többi játékosra hatalmas teher hárult és az õ helytállásuknak köszönhetõ leginkább ez a kiváló eredmény. Nem csoda, hogy elfáradtak a végére. Timut nem használja Mocsai támadásban, így Zubai is kész csoda, hogy "túlélte". Szerencsére itt csak 2 naponta volt meccs, így valamivel több idõ jutott a regenerálódásra, ez talán kicsit kedvezett nekünk.

Mindezek fényében tényleg kisebbfajta csodát vitt véghez a csapat, le a kalappal elõttük! <#worship> Még ha a végén maradhatott is bennünk egy kis hiányérzet az éremszerzéssel kapcsolatban.

Jut eszembe, Gundi a hibáival együtt is mindenképp vállalható volt, de mégis rendre az volt az érzésem, hogy vagy nem ismeri a bírói kéz- és sípjeleket vagy nem látja, illetõleg nem hallja õket.

Nekem mindkét kézidöntõ során az volt az érzésem, hogy szoros ugyan, de úgyis egyértelmû, hogy ki fog nyerni. Meg a kosárral is így voltam, bár annak nyilván fõként a végét láttam. De az is lehet, hogy csak "bedõltem" a papírformának.

Különben elég szomorú, hogy a királyi tévének helyosztókból csak magyar érdekeltségû bronzmeccset sikerült adnia, legalább a férfiak döntõjének bõ fele mûsorra került a Eurosporton. Rendben, nyilván nem kell az MTVA-nál figyelemmel lenniük arra, hogy a nem mindenki által fogható Eurosport mit ad, de idegesítõ, hogy rendre ugyanazt adják, és közben lennének más közvetítésre érdemes (érdemesebb?) események is. Önmagában elfogadom, hogy csapatsportágak terén változatosságra törekedtek, és hogy nõi döntõ mind a röplabdát, mind a kosárt kiütötte volna, de végül elég szerencsétlenül alakult a kézi aránya. (A nõi meccseket, amit csak tudtam, néztem streamen, de azért nem ugyanaz a minõség. Ráadásul a Norvégia-Montenegrón 30 másodperccel a vége elõtt megállt egy idõre...)

Gondolom azt akartad írni, hogy nem kellene ragaszkodni a 14-hez <#wink> Egyébként sztem is a 16-os keret a helyesebb a játék sajátosságait figyelembe véve.

A svédek egész jól megszorongatták a franciákat, de nyerési esélyük nem volt. Õk most ezzel négyszeres ezüstérmesek lettek, mi meg négyszeres negyedikek (most csak a kispályást nézve).

Igen, nem hiszem hogy az a + két játékos csapatonként számitott volna, pláne ha elnézzük azt a sor bóvli sportot ami szerepelt, meg azt, hogy az atlétikában 3-an szerepelhettek számonként, kvalifikáció nélkül! Mig egyes sportágaknál rendkivül bonyolult és drága kvalifikációs rendszert találtak ki, addig az atléták óriási elõnyt élveztek. Igaz úszásban is ez volt, de ott legalább csak ketten szerepelhettek számonként egy nemzetbõl.
Egy ilyen sérülésveszélyes labdajátékban mint a kézilabda ragaszkodni kellene a 14-hez, pláne, hogy VB-ken már ezt meghaladták. De hát Samaranch után egy másik hülye ül a NOB trónján + egy csomó múmia.

Nem tudom, hogy végül is mi a 100%-os pontosságú diagnózis, és mennyire lehetett volna kipofozni egy 15-20 perc játékra a mai sportorvoslás hókuszpókuszaival, de akármennyire is csodaszámba menõ dolog lehetett volna a bronzérem, egy olimpiai döntõ azért mégiscsak más, ebbõl a szempontból is.

Igen, én is úgy látom, hogyha ez akkor gólhátrányban nem is jelentkezett, az amúgy is fáradt csapat esélyeit padlóra küldte. Viszont kiállítások jogosak voltak, az egyik kimondottan nem lehet nem befújni kategóriás, szóval hálásak lehetünk, hogy azután a bizonyos 6 perc után már nem nagyon merték eljátszania minket húzó ág szerepét.

Amúgy bár a befújt büntetések mindkét oldal jogosnak tûntek, látványosan figyeltek arra, hogy ne büntessenek túl senkit, emiatt ez nem volt jó játékvezetés, de minket nem a csehek, hanem a mi - talán szintén fáradtságból és görcsös akarásból - származó kiállítást érõ hibáink hoztak hátrányba.

Összességben ez nagyon szép teljesítmény volt, és továbbra is tartjuk magunkat az elmúlt 1-2 év formulájához: ki-ki meccseken az esélytelenebb csapatot verjük, túlnyomó többségben a velünk egyforma erejûeket is, és ezek mellett pár bravúrra is rendszeresen futja. Ez nagyon is megsüvegelendõ, és sajnos teljesen természetes, hogy nem bírjuk fejben vagy erõvel - nem mintha nem lenne min javítani.

Az viszont elmehet valahova (mondjuk egy gyártósor mellé vagy egy bányába), aki egy íróasztal mögött úgy dönt, hogy egy ilyen csapatsportágban csak 14 játékos lehet az olimpiai keretben.

Gratulálok a fiúknak a 4. helyhez! <#taps><#worship>

A mai meccs az említett 10 percben ment el. A szünet után 7 gólról még visszajöttünk 3-ra, de azután a horvátok újra elléptek és biztosan húzták be a meccset.

no igen, Nagy gyorsan kapott két kiállitást s ezzel el lett rendezve a védelem is.

HUN-CRO 14-19

Sajnos megint a félidõ záró 10 percében lettünk gyengék. 20 perc után 10-11 volt az eredmény, onnan azután a horvátok simán elléptek. A védekezésünk nagyon gyenge végig, a 19 kapott gól nagyon sok.

HAJRÁ MAGYAROK!

A bronzéremért lép pályára 12 órától a magyar férfi válogatott, Horvátország ellen. A csoportkörben sima vereséget szenvedtünk tõlük, ám nagy kérdés, hogy a hangulatemberek milyen teljesítményt nyújtanak a franciák elleni elõdöntõben elszenvedett vereség, és a csalódást hatalmas követõen. Balic állítólag összeveszett Goluzával, nálunk pedig Császár Gábor bokasérülést szenvedett, és nem léphet pályára. Gyerünk, az éremért!

Sajnos, tényleg nincs remény Csaszi játékára:
"Diagnózis: sérült a csont is, ahogy a szalag meghúzta. Ebbõl meccs már nem nagyon lesz holnap, hiszen rá sem tudok állni ma. Kis pihenõ következik, szerencsére nem olyan hosszú!
Bízom a srácokban, képesek megcsinálni! Sajnálom, hogy nem segíthetek tovább!!!!"

Természetesen fontos a mielõbbi gyógyulás, valamint a szakemberek tudják, mit lehet, mit nem, de emlékszem én olyan esetekre, amikor a sportoló, tekintettel a rendkívüli eseményre bevállalta azt, amit talán, ha a józan eszére és nem a szívére hallgat, nem tett volna...
(A konkrét eset, amire célzok, azt jelenthette volna, hogy szegényebb lennénk egy fájdalmas-gyönyörû élménnyel, valószínûleg.)
Mert azért, ha belegondolunk, nem mindig adódik valakinek az életében az a lehetõség, hogy olimpiai bronzmeccsen játszhat.
Tudom, ez inkább érzelmi megközelítés. Mielõbbi felépülést kívánok!

Várható volt, hogy sokat lesznek kiállítva. Az elsõ félidõben összesen 1 kiállítás volt, az is a végén. A szünet után azután annál több, ahogy fáradtak a montenegróiak.
A legvégén azért az elég csúnya volt, amint a már csak álldogálva tapsoló montenegróiak között a norvégok még gól dobtak...

Ilyen sérüléssel jobb is, hogy nem erõltetik, inkább gyógyuljon meg.

A második félidõt már én is láttam. Kissé sokat voltak kiállitva a "hegyiek". Amúgy ha kevesebbet hibáznak, még így is nyerhettek volna.

Izgalmas csatákat hoz a végjáték, nõi és ffi vonalon, egyaránt.
Sajnos, ha jól olvasom, Csaszi nem játszik a bronzmeccsen. <#schmoll2>

Ma voltam egy félidõ erejéig a Siófok-Csaba felk.meccsen.
Végül is a Csaba nyert 2 góllal, de el kell mondani, hogy a Siófokban nem játszott egyáltalán kisebb sérülés miatt Bogdanovic Anna és Erdõsi Ildi.

Néztem az elejétõl a végéig. A norvégok nyertek, de egészen az utolsó 2 percig kétséges volt a gyõzelmük. A montenegróiakat a szünet után kapott sok kiállítás a végére felõrölte. A norvégok sok hibával játszottak, de sikerült behúzniuk. A nyerõ emberük Sulland volt, akivel nem tudott mit kezdeni Sonja, a montenegróiak kapusa. Az átlövések ellen amúgyis nagyon gyenge volt - a ziccereket meg jól védte - és ezt kihasználták a norvégok. Nem volt eget verõ színvonal, de izgalmas meccs volt.

ki tudja mi van a nõi döntõn?

Feltételezem Mocsai belemenésére gondolsz. Az valóban elég necces volt, a mi játékosunk látványosan nagy rössel érkezett, a svéd pedig rutinosan nagyot esett (tegyük hozzá, sajnos így kell, ha ennyit se játszik rá egy játékos, akkor egyes bírók az egyértelmût sem fújják be), a meccsen tapasztalt játékvezetõi felfogás miatt várható ítélet született. Nem hiszem, hogy emiatt fair lenne róluk leszedni a keresztvizet, ha kikockázva valóban van rajta min vitatkozni.

Érdekesebb hiba volt viszont a szabaddobási vonalon belül elvégzett szabaddobás, melybõl az elsõ félidõben gólt szereztek (újranéztem többek között ezt a jelenetet is, ha már elõjött a téma), de ha tolni akarnak egy csapatot, akkor a meccset amúgy remekül vezetõ játékvezetõk aligha ilyen hibával próbálják eldönteni az elsõ játékrészben.

ez nagyrészben igaz, csak éppen az utolsó percekben ellenünk jogtalanul megitélt támadásbeli fault döntõen befolyásolta a végeredményt! Ha "szeretnek" akkor nem ezt itélik!

Kevés az esély Császár játékára
Komoly fájdalmai vannak Császár Gábornak, a magyar férfiválogatott irányítójának, aki a Svédország elleni olimpiai elõdöntõben szenvedett bokasérülést, és kevés az esélye, hogy pályára léphet vasárnap a Horvátország elleni bronzmérkõzésen.
- Fájdalmai vannak Császár Gábornak, folyamatos kezelést kap, ám kevés esélyt látok arra, hogy vasárnap pályára léphessen – mond
ta el dr. Erdélyi Gábor, a magyar válogatott orvosa. – Az effajta ugróizületi sérülések általában 6-8 hét alatt gyógyulnak. Mindent megteszünk természetesen a minél gyorsabb gyógyulás érdekében. A többi játékos állapota megfelelõ, komolyabb sérülés nincs, a sorozatterhelés miatt természetesen szinte mindenkit kezelünk a megfelelõ módszerekkel, hogy minél jobb állapotban lépjenek pályára a játékosok Horvátország ellen.

"Különben pedig nekem már mindegy mit csinálnak, ez a szereplés mindenképp gyönyörû."

Ezen a véleményen vagyok én is. Ahogy írtam is a szerbek elleni gyõzelem után, onnan már minden csak hab a tortán.

Szerintem kimondottan magas szintû volt a játékvezetés, pedig a németek játékvezetõi - akiktõl a Bundesliga és a BL miatt sokan várna az ember - nem mindig hozzák a várt színvonalat. Pár belemenés volt véleményes, amihez hasonlót mintha egy-egy esetben nem egyenlõen fújtak volna (ráadásul még az is bõven benne van, hogy én láttam rosszul), de nem láttam én ebben semmiféle ügyesen sunyi koncepciót.

Én csak azt sajnálom, hogy egy megnyerhetõ meccset veszítettünk el, talán az egyetlent, ami nem lett volna szuperbravúr a négy között. Az emberelõnyös játékos egyébként világversenyek óta katasztrofális (vagy eddig harmatgyenge volt és most jutottunk el katasztrofálisig), szóval ha szerintem is benne volt az Izland elleni maratoni összecsapás a hibákban, ezeket minden rosszmájúság nélkül is mondhatjuk magyaros stílusjegynek.

Különben pedig nekem már mindegy mit csinálnak, ez a szereplés mindenképp gyönyörû. Alilovictól pedig félek nagyon. Hátha a horvátoknak nagyon kellett az arany, és annyira maguk alatt játszanak, mint a vízilabdásaink Ausztrália ellen...

Nem tudok szomorkodni miatta <#wink>

Talán a horvátok délben még nem lesznek nagyon felpörögve és a csalódottságuk is segíthet nekünk. De azért vérmes reményeket én sem táplálok, fõleg ha Csaszi nem tud majd játszani.

Sztem meg a sporikkal nem volt különösebb probléma és ahogy olvasom sokaknak ez a véleménye más portálokon is.

lám vizilabdában is kikaptak a nagy favorit szerbek az olaszoktól 9-7-re!

Augusztus 12.
12:00 Magyarország-Horvátország (a 3. helyért)
16:00 Svédország-Franciaország (döntõ)

(A nõi torna visszalevõ meccsei:
Augusztus 11.
18:00 Dél-Korea-Spanyolország,a 3. helyért,
21:30 Norvégia-Montenegró, döntõ)

A horvátokkal játszik a bronzért a kéziválogatott:

A horvátok jönnek újra.

Jobban örültem volna a másik ellenfél jelöltnek.Bár mindegyik nehéz lett volna.

Szerintem is kiemelkedõ szerepe volt annak a megterhelésnek. Ez a csapat egyszerûen nem volt kész még arra, hogy ezt úgy tudja elviselni, kompenzálni, hogy kritikus helyzetekben ne legyen negatív hatása. Gondolok itt elég sok tényezõre; a támadások erõtlenségére, eredménytelenségére jobb oldalon, a kihagyott hetesekre, na és a végén a be nem lõtt gólhelyzetekre.
Annyival voltak jobbak a svédek, amennyivel könnyebb dolguk volt az elõzõ meccseken, valamint talán annyival, hogy õk már most jobban csapat voltak. (Utóbbi feltételezés, mert igazából nem vagyok képben tökéletesen ezzel kapcsolatban.)
Utálom az 1 gólos vereségeket, mert abban az is benne van, hogy kis szerencsével fordítva is történhetett volna, mint ahogy most is. Azt azonban hozzá kell tenni a történethez mindenképpen, hogy nem elõször kísértettük a sorsot az olimpián. Most rosszul jöttünk ki belõle.
Bármi lesz is a vége, azt hiszem, kevesen gondoltuk, gondolták volna, hogy egy ilyen vereségen fogunk bosszankodni a mai estén...Mert azért, minden józan megfontolás ellenére, én ezt teszem. <#szomoru2><#confused>

http://www.nemzetisport.hu/london_2012/mocsai-tobb-onbizalom-kell-a-sikerhez-2162583
lám, nemcsak én látom ezt így.....

amúgy meg a németek sem igazán szerettek minket, nemde?

háát igen, a bravúr attól az ami, hogy nem igen szokott megismétlõdni, pláne sorozatban is. Ha igen, akkor már nem bravúr, hanem természetes, mivel egy a megszokottnál magasabb színtre jutást jelent.