Tegyük fel legyünk csak 10 milliárdan a Földön..

..nem tudom elhinni, hogy ennyi emberből nem lehet találni olyat, aki ne szeretne a létező összes film közül csak egyet.
Én vagy 100-at is imádok (vagy több százat is fene tudja) és én csak egy vagyok abból a 10 milliárdból.
Szerintem nem létezik olyan film, amit ne szeretne legalább egy ember. Ha más nem is, akkor legalább az aki alkotta
Ergo: nem radírozhatok ki egy filmet sem a létezésből amit egyszer már megalkottak, hiszen akkor már legalább 1 embert elszomorítanék

A legtöbben félnek a haláltól, mert félnek az ismeretlentől. Félnek az elmúlástól és félnek attól, hogy valami örökre véget érhet. Pedig számtalan ősi kultúra tesz említést ilyen vagy olyan összefüggésben a halál utáni világról, életről, illetve annak lehetőségéről.
A emberi halál pillanatát tanulmányozók szerint, döntő többségben, a természetes módon távozó idős elfáradt emberek mélységes nyugalommal és megkönnyebbüléssel arcukon távoznak eme földi létük dimenziójából. Bennem sincs semmi félelem sincs ezzel kapcsolatban. Az élet számomra javarészt örömteli és igyekszem úgy eltölteni, hogy minél ritkábban okozzak bánatot bárkinek is. Szándékosan például sohasem.

Tetszik az az elmélet, hogy amit adunk azt kapjuk vissza. Ha nem most, akkor egy másik életünkben majd. Honnan veszem hogy lesz másik életem?
A Föld, az otthonunk, becsült adatok szerint is minimum 4 milliárd éves. Az ember legjobb esetben is maximum csak 120 évet élhet meg. Mi az a 120 év a 4 milliárdhoz képest? Nagyjából, mint kis galaxisunk az univerzumhoz képest.

Szeretek úgy gondolni az életre, mint egy lehetőségre. Az élet nehéz, ha annak gondoljuk, de csodálatos is lehet, ha annak érezzük, páratlan ha úgy akarjuk és megismételhetetlen ha arra törekszünk...
..és ha mégsem sikerül, hát majd újra próbálkozunk..

az intelligens tervezettség nem más (szerintem) mint egy arcul csapás a tudománynak, amit nem tud értelmezni, mert számos általa hozott bizonyítékot megcáfol és felrúg. Csak egy példát említek most a számos egyéb közül ami szóba jöhetne, hogy ne raboljam sokáig senki idejét sem. Ez pedig a mai reggelim.
Vagyis a gasztronómia. A gasztronómia nem egyéb, mint az intelligens tervezés legszebb példája.
A földön számos élőlény és faj él, de az összes közül, csak az ember képes az írástudásra. Az írástudás által pedig a végtelen információk tudásbázisának értelmezésére. Egy kutya vagy egy delfin lehet okos (meglepően okos) de olvasni sosem fog megtanulni. A leírt szavakat sosem fogja tudni értelmezni. Míg egy ember, felüt egy szakácskönyvet (akár) kiválaszt egy receptet és elkészít egy mennyei ételcsodát, ami már szinte érzéki örömet tud okozni. De ezt csak úgy teheti meg ha az intelligenciát bevonja a képbe. Egy intelligensen megtervezett forgatókönyv alapján dolgozik. Ez pedig a valódi tudomány maga: az intelligens tervezettség egy példája a millió egyéb közül.

Amikor először értesültem a kvantumfizika felfedezéseiről, már előre láttam a tudományos vélekedést: áltudomány.
Általában ezt aggatják mindenre, amire nem tudnak értelmes magyarázatot adni. Mint a fengsuj is például. Áltudomány.
Mert miért is? A fengsuj egy ősi kínai hagyomány, mely az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában.
De sajnos fizikai bizonyítékok nélkül, így hiába működik a dolog a valóságban is, akkor is csak áltudomány.
De térjünk vissza a mai reggelimhez amit magam készítettem: mivel recept (tudtommal) nem létezik még rá, így neveztem el: Fotösz rántotta.
Vagyis fokhagymás tökmagos szalámis rántotta egy csipet chillivel, kísérőnek valódi cappuccino egy leheletnyi plusz olasz kávéval.
Desszertnek ízesített csokoládés túró rúd. És ez még csak egy szimpla reggeli. Lassan kész az ebédem is Mi ez, ha nem tudomány?