96
zenei styleok lenézése
-
blackgamer #96 "fikatopic"? manapság is van mit fikázni -
#95
Selwik. Ő szólt igazat... -
#93
A partyface-t vond vissza!:))
En nem vagyok báffálós... -
#92
"Laugh Out Loud...
(télleg ez tökjó zenekarnév:)))"
Bazzeg télleg!
:-)))))))))))))))))
Nekem is tetszeik. -
#90
Ha a jelentése érdekel, akkor kb annyit jelent, hogy hangossan nevet. -
#89
ThrowBack Rulez -
ThrowBack #88 Sziasztok!
Szerintem a magyar popzene azokra az emberekre alapoz,akikben semmi vágy nincs az igényes zenék hallgatására.Ez a sok diszkós dj sem azt a szart hallgatja,amit csinál,de a fullpara e-klubosoknak ennyi elég.Kérdem én,hogy mi abban a királyság,hogy lemennek a buliba,ahol a csajok csak a testük miatt kellenek,(mert az agyukat már rég kifosták)a kis faszfejek meg azt hiszik magukról,hogy ők a fasza gyerekek (mert buffalo+retro jeans cucc van rajtuk) és ott gajdulnak egész este arra a "zenére",amit ha meghallok,kikapcsolódásként inkább eret vágok magamon.Hát véleményem szerint nem sok értelmes emberrel lehet találkozni egy ilyen helyen.Persze ez az én véleményem,de tudom,hogy nem vagyok egyedül!Igen,én lenézem ezeket az "embereket". -
#87
Eminem egy szarzsák, azt ne mond már hogy jobbat csinál mint a fekák. LOL
Dr.Dre nélkül még mindig az anyjával élne a kuplerájban... Joformán minden zenéjét ő csinálta. Az egy dolog hogy elfogadták a feketék, de mivel ő fehér a fehér csákoknak is lehet "példaképe, kedvenc rappere", na itt a lényeg.... -
#86
Jaj!!! egy perty face :)
még jó, hogy nincs baffalód :)
Nemtom minek a tövidítése. Pedig az előbb olvastam :) -
#85
R.I.P. da RAP
ue. a magyar popzenére -
#84
Shaba23: mi az a LOL? -
#83
Enemy -
#82
a magyar pop az +asuxLOL + "minden" olyan zene ami DISCO-ban megy. A DISCO alatt a különböző partykat, dance clubokat. Tehát mint pl E-Klub és tsai...
Viszont azt hozzá kell tennem, hogy lagzi elképzelhetetlen lakodalmas zene nélkül. Nem lajcsira gondoltam, meg a többi friss szarra...
És mindezt úgy, hogy én a pánkot és a numetalt szeretem. A rap már nem az én műfajom, én ezt a stílust még a Naughty by Nature, Ice-T, Public Enemi, Onyx stb korszakban szerettem. Táncolni igenis lehet rap-re, SŐŐŐŐŐT...
persze a pogo is kííírály :)
Amit igazán lenézek, az nem zenei irányzat, hanem a Buffalo cipős party faceLOL kancsók!!! -
#81
tök jó, hogy a funky-ra/world music-ra még senki sem mondta, hogy szar...meg remélem Eric Clapton/Elton John/Bryan Adams/Ladánybene témákat sem fikázza nobádi! 
Amiket itt felsoroltatok, azokkal általában egyet is értek, de egy két DJ van, aki jól nyomja. Bárány/Jován/SuriImre - de ezek az emberek csak összekeverik a zenéket, ők nem csinálnak mjúzikot!
Ja, még annyi, hogy az N-Stink/Kriszcsina Ágiléra/Britni Szpírsz és társaikat nem annyira csipázom...
Bezzeg Eminem, fehér létére jobb zenét játszik, mint az igazi feka rapperek.
Písz! -
#80
Akit érdekel, feltöltöttem ide jó minőségben:
DJ Cam - Renegade (6769812 bytes) -
#79
De az a srác jó poénokat nyomatott a mennyi 30-ban.
Persze egy idő után uncsi volt, de az elején marha jó volt.
Nem értem... -
#76
"...(Füstifecskék, Lagzi Lajcsi, Bódi Guszti, Dupla Kávé, Márió, Nagyecsedi Fekete Szemek, MC Hawer, Tekknő)..."
Lolbazz! A magyar zenekultúra élvonala! -
#75
Kösz Tikal!
DJ Cam - Renegade
Már csak le kellene tölteni jó minőségben. -
#74
hmm, hogy írhattam el a kozsót kocsónak :) szentségtörés :) -
#73
Kocsó egy olyan ember akit nem tudnék megölni, csak kínozni, napokig, évekig...
A djkről nem szólok inkább... -
#72
ez nem rasszizmus ez szánalom! -
#71
én meg mindenkit
nem vagyok rasszista
-
polgárjenő #70 én is lenézem a magyar gagyi popzenéket,ezeket a playback huszárokat,és még csodálkoznak hogy az eladások évről évre csökken!! 
Magyar zenék közül csak és kizárólag DJ-ket hallgatok ezek SZÁMOMRA színvonalasak,értékelhetőek.
Astaroth: igazad van, Kozsót nem elég lenézni le is kell hányni.
-
#69
Ja hát őt nem elég lenézni! -
#68
ÉS TANULD MÁR MEG VÉGRE, HOGY NEM "EHEZ", HANEM "EHHEZ"!!!!
-
#67
még nem tudom, majd ilyeneket fogunk előállítani
:-DDDDDDDDDDDDDDD -
#66
Ez igen!
Ehez hány év 3Dmax tapasztalat kell Galy???,
:-DDDD -
#65
ot mar reg egybeolvasztottauk a gagyi jelzovel :D -
#64
jaj -
#63
-
#62
cool logo! ;-) -
#61
Lenézem Máriót is!
egy gyökér -
#60
Kozso is befér a topicba,és még sokan mások akik nem a zenéjük miatt sikeresek! -
#59
kismocsokot,meg a tarát is lenézem durván!(amolyan nemecsek módszer:))) -
#58
A ma lévő összes pop szánalmas (valóban jó szó rá :)) A rap ugyan az számomra mint a pop.
Mindent utálok (és ezzel együtt lenézek) ami igénytelen (ebbe beletartoznak a fent említett műfajok). -
#57
Erről beszéltem.
Magyar poppiac SUX!
Nekem senki ne akarja megmondani, hogy a magyarok értékelik a művészi értékeket.
Egyszerűen ez valahogy lemorzsolódott az évek folyamán...
Szánalmas, egyebet nem tudok mondani.
Csak annyit, hogy KÉREM KAPCSOLJÁK KI (a magyar zenéket)
tisztelet a kivételnek, ami szinte a 0-val egyenlő. -
Cat #55 kiemelném az alábbi részt:
A mulatós rock képviselőinek lemezeiből viszont dömping várható. 2003-ban még nagyobb számban folytatódik a mulatós, nagy mulatós, még nagyobb mulatós, csujogató, vigadós, sírva vigadós, bulizós, szuperbulizós, dáridózós, törpölős lemezek tömegtermelése. Hiszen a kereskedőknek, kiadóknak és a zenészek egy részének is érdeke, hogy fussanak a gyors pénz után, miközben a szakma, a műfaj „elitista” képviselőinek jelentős része – az egyik zenész szavaival – valószínűleg továbbra is reménytelenül nyakig benne ücsörög majd a slamasztikában -
Cat #54 Slágerguanóból aranylemezek
Aranyeső és katasztrofális piaci eredmények – furcsa ellentmondás ez, de csak azoknak, akik nem ismerik a magyar poppiac sajátos viszonyait. Szakmai körökben régóta köztudott tény, hogy évek óta egyre súlyosbodó gondokkal küszködnek a hazai pop-rock élet szereplői. Tavaly – legálisan – már csak 5,3 millió hanghordozót adtak el, miközben minden eladott termékre négy illegális másolat jutott.
A Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének most közzétett adatai szerint az elmúlt évben 30 arany-, 20 platina-, 1 dupla platina- és 1 tripla platinalemezt adtak át a magyar előadóknak, ami meglepően nagy szám. Azért is említésre méltó ez a teljesítmény, mert a Mahasz tanulmánya szerint a nemzetközi poppiacon – Görögország után – Magyarországon a legnehezebb elérni az aranylemezhez szükséges példányszámot. Az Egyesült Államokban 500000 eladott példány után kapnak aranylemezt az előadók, de ha a magyar piacra vetítjük rá az ottani terjesztési adatokat, akkor nálunk már 3817 példány után járna ez, aminek tényleges eléréséhez a magyar sztároknak csaknem négyszer annyi hanghordozót kell eladniuk, mint amerikai vagy brit kollégáiknak.
És ráadásul egyre gyakrabban halljuk, hogy a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb válsága sújtja a hazai popüzletet. Az elmúlt két évben körülbelül 30 százalékkal csökkentek az eladások, s továbbra is minden jel arra mutat, hogy a trend meredeken zuhanó.
Az évről évre zavartalanul terjedő s a laza törvényi szabályozást és hatósági ellenőrzést kihasználó, napjainkra hihetetlen méreteket öltő „kalózkodás” következtében tavaly – legálisan – már csak 5,3 millió hanghordozót adtak el a piacon, miközben minden eladott termékre négy illegális másolat jutott.
Nem csoda, ha sokan nosztalgiával gondolnak az „átkos” Kádár-rendszerre, amikor Magyarországon sem voltak ritkák a félmilliós példányszámok. De még a rendszerváltás idején is volt akkora a kereslet, hogy 100000 eladott hanghordozó után adták át az aranylemezeket. Napjainkra ez a kiugró sikert jelentő példányszám a magyar előadók esetében 15, a külföldi előadók esetében 10 ezerre olvadt. A Mahasz utoljára 2002-ben csökkentette radikálisan a példányszámokat, s jelenleg is ezek alapján hitelesíti az átadásra kerülő arany- és platinalemezeket. Kívülálló számára ezért sugallhatja a látszat, hogy prosperál az üzletág. Valójában erről szó nincs!
Az eladási statisztikákra, s ezek nyomán a sikerlistákra pillantva ugyanis nyilvánvaló, nemcsak hogy vészesen sorvad, de máris gyökeresen átalakult a magyar popműfaj. Bizonyos stílusok, előadók, zenék már csak „színezésképpen”, mutatóban bukkannak fel a kínálatban, mert a kiadóknak gazdaságtalan a megjelentetésük. 2002-ben a pop és rock kategóriába sorolható előadók (Ákos, Zanzibár, Charlie, Tankcsapda, Crystal, TNT) is csak 10-15 százalékos arányban szerepeltek az arany- és platinalemezesek névsorában, mert a sikerek nagy többségét már a mulatós zenét játszó előadók (Füstifecskék, Lagzi Lajcsi, Bódi Guszti, Dupla Kávé, Márió, Nagyecsedi Fekete Szemek, MC Hawer, Tekknő) vagy a happy és szentimentális slágerpopot éneklő sztárok (Zámbó Jimmy, Balázs Pali, Romantic, Fiesta) mondhatták magukénak.
Az ő lemezeiket ugyanis nem lopják, nem másolják kereskedelmi nagyságrendben a „kalózok”. Közönségük nem ül a számítógép elé, nem vesz CD-másolót, nem böngészi az mp3-listákat. Inkább rendszeresen belenyúl a bukszájába. Az eladott hanghordozók után pedig – szakzsargonban mondva – dől a lé, jár a jogdíj, kaszálnak az előadók, a szerzők, a kiadók, a kereskedők. S ki az, aki nem szeretne benne lenni a tuttiban? Márpedig ezekkel a kereskedelmi tévék és rádiók vagy a bulvárlapok által sztárolt előadókkal jelenleg nem lehet befürödni. Őket – ma még – biztosan el lehet adni. S az általuk megtermelt profit nélkül nem is tudna működni a terjesztői-kiadói popüzletág Magyarországon.
A hazai kiadók vezetőit a multik negyedévente kegyetlenül elszámoltatják. Műfaji-szakmai szempontok – sztárépítés, új tehetségek menedzselése, kulturális értékek képviselete, rétegzenék felkarolása stb. – ilyenkor már régen nem kerülnek szóba, csak az eladási-bevételi mutatók, a profitszempontok számítanak. Különösen akkor, ha válsághelyzet alakult ki az üzletágban. Márpedig most az van! A cégeknek tehát, ha talpon akarnak maradni, egyre inkább a kevésbé másolt, jól eladható, mulatós bandákat, a slágerpopot éneklő előadókat kell megjelentetniük. Más alternatívák – s ezáltal alternatívok – nincsenek.
A kereskedőknek úgyszintén nincs sok választásuk. A hanghordozók piacán mára megszűnt a bizományosi értékesítés, ezért ha valaki ma rosszul méri fel a piacot, nincs kire rálőcsölnie a nyakán maradt árut. A terjesztők tehát szintén jól felfogott érdekük miatt mozdulnak a mulatós bandákra, a happy zenékre. A korábbi években ugyanis számos sikeresnek vélt pop-rock előadó vagy „nagy öreg” okozott kellemetlen meglepetéseket számukra. Egyrészt azért, mert időközben bebizonyosodott, hogy a futószalag-termelés korában a közönség hamar ráun az egynyári slágerekkel operáló sztárocskákra, akiknek gyorsan kiadott második-harmadik albumát rendszerint már egyáltalán nem vagy csak nagy nehézségek árán lehet eladni. Másrészt ma már nyilvánvaló, hogy a „kultúrfusiban” érdekelt, igényesebb közönség elsősorban a rétegzenéket játszók, illetve a „nagy öregek” lemezeit másolja, akik iránt – legálisan – rohamosan csökken a kereslet. Az eladási statisztikák szerint napjainkban átlagosan dzsesszlemezekből maximum ezer, világzenei felvételekből 2-3, rétegzenékből 2-5, pop-rock felvételekből 5-10 ezer hanghordozót lehet eladni Magyarországon. Ez a mennyiség az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez viszont kevés.
A korábbi években a „nagy nevekben” bízó kereskedők, ügynökök még nyakra-főre rendeltek és vettek át 15-20 ezer példányt a kiadóktól (így lehet már a megjelenés napján aranylemezhez jutni), de keserűen tapasztalhatták, hogy az aranylemezekből „bespájzolt” raktárkészletek egyre nagyobb késéssel, gyakran csak a karácsonyi dömping idején fogytak el. De az sem volt ritka, hogy a kedvencek lemezei a boltokban vagy a terjesztők raktáraiban maradtak, eladhatatlanul. A nem is olyan rég még tinibálványnak számító Happy Gang vagy Hip Hop Boys gyorsan bearanyozódott lemezeiből például ma is sok ezer várja a bezúzást, de olyan korábban tuttira vett sztárok, mint Charlie, Balázs Pali vagy a Pa-Dö-Dö megjelenés idején beharangozott aranylemezeinek „kifényesítése” is egyre több hónapot vesz igénybe az egyre szűkebb eladási feltételek között. S mivel a kiadók után a kereskedők sem akarnak többé fölösleges kockázatot vállalni, a jövőben feltehetőleg még kevesebb „nagy öreg” és új előadó felvételeivel fogunk találkozni az újdonságok között vagy a bolti fogyás alapján készített sikerlistákon.
A mulatós rock képviselőinek lemezeiből viszont dömping várható. 2003-ban még nagyobb számban folytatódik a mulatós, nagy mulatós, még nagyobb mulatós, csujogató, vigadós, sírva vigadós, bulizós, szuperbulizós, dáridózós, törpölős lemezek tömegtermelése. Hiszen a kereskedőknek, kiadóknak és a zenészek egy részének is érdeke, hogy fussanak a gyors pénz után, miközben a szakma, a műfaj „elitista” képviselőinek jelentős része – az egyik zenész szavaival – valószínűleg továbbra is reménytelenül nyakig benne ücsörög majd a slamasztikában. Jó és gyors megoldásokra ugyanis egyelőre nincs kilátás. Külső erők nem szándékoznak kihúzni a szakmát a bajból, a műfaj pedig önerőből képtelen a megújulásra. A 2002. év tapasztalatai ezt fényesen igazolták. A profitszempontok vezérelte piaci szereplőknek nincs fülük a „vesztesek” jajszavára. Ezért nem halljuk ezt a zenét a kereskedelmi rádiókban, ezért nem láthatjuk képviselőinek java részét a kereskedelmi televíziókban, s hovatovább ezért nem vehetjük meg a produkcióikat hanghordozókon sem. A jelenlegi piaci viszonyok között a magyar popalkimisták csak slágerguanóból tudnak aranyat csinálni.
http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?DocCollID=104102&DocID=95104 -
#53
Pedig nem hinném hogy az izlés csucsa a v-tech és társai lennének...
A rock zene nekem tul vad, bár ezen belül is vannak jok e ugy általában ezeekt a kemény zenéket nem szeretem, szétzuzza az agyam, amellett nem lehet elaludni vagy gondolkodni... szvsz
A rászoktatás meg létezik :) -
#51
Ja, meg hogy mire szoktatták rá, mert ne mondja már nekem senki hogy a v-tech meg hasonlok annyira jok zeneileg, broáf...