A barátnő nevű élőlény

Eljött az idõ... amikor felbaszhatod az agyát, vagy keltheted az érdeklõdését. Ne hívd míg õ nem teszi és akkor meg légy nyugodt és közöld vele hogy nem volt miért felhívnod(mndanivaló) és kész

Megbeszéltetek valamit délutánra?

Basszus, felhívtam, de tényleg nem kellett volna. Most megy suliba, csak délután lesz otthon. Fene! :/

Kedves... 😞 Szerintem arra vár, hogy lecseszd, mivel ez lenne a normális, és akkor kapnád a nyakadba a sirámait.

Szerintem ne válaszolj, és vagy felhív, ez esetben megbeszélitek, vagy ahogy már korábban írtam lepd meg személyesen.

ne tedd!

Még nem hívtam fel! 😄

Na jó, asszem felhívom.

Igen nem egyszerû, én is végigjártam ezeket az úgymond ösvényeket, min mos Loál Jani is botorkál, nincs tuti recept, meg szerintem nem is kell hogy legyen rá. Egébként én is jóban vagyok az összes volt barátnõmmel sõt még az exnejemmel is, a viszony baráti. Nem tudom hogy csináltam de ez lett, ami meg ez ilyenkori lefogyás, nem beszélés az természetes, csak dönteni kell és a döntés mellett kitartani következetesen, a bizonytalanságot a csajok megérzik és szeretik kihasználni. Keménynek kell lenni, nehéz de annak...

Azt hiszem várhat egy kicsit! 😄

Üzenet is jött!

"Semmi reakció?"

😄
Igen, sajnos még mindig azt nézem, hogy neki mi lenne a jó. És õ mondta rám, hogy önzõ vagyok... Na mind1! Megfontolom még! Vagy sorsot húzok! Vagy kockát vetek! Vagy izé!
A nehezén túl vagyok, az biztos. Rosszabb biztos nem lesz. És van még 1millió lány. Nagyon kedves nõnemû Barátom már akar szervezni valakit. 😄 Nem vagyok híve az ilyennek, de végül is mit veszíthetek? 😄

Na! Ebben a pillanatban csörgetett meg!

Szvsz ne azzal foglalkozz, hogy neki mire van szüksége.
Ha le akarod rendezni, akkor tedd meg, és slussz. Ha képes vagy irányítani a szitut, akkor biztosan jól fogsz kijönni az egészbõl, csak az a fontos, hogy ne nyújtsd, mint a rétestésztát. Röviden, határozottan, de kedvesen, a régi sép idõk emlékére... 😊

Nagyon tépelõdöm. Nem az a baj már, hogy szakítottunk, mindenképp ez lett volna a vége. Az a szar, hogy így. Csodálkozom is magamon, hogy Én (igen, nagybetû 😄), aki mindig határozott szoktam lenni, most nem tudok normélisan mérlegelni. Szeretném is, hogy normálisan lerendezzük, de az is bennem van, hogy neki erre nincs szüksége, egyszerûen kizár az életébõl és kész.
A higgadtsággal nem lenne gondom, már túltettem magam a legrosszabb érzéseken, és van bennem tartás, meg akaraterõ.
Csak még mindig nem döntöttem. :/

Kicsit nyers, de korrekt! Köszi Áki! 😄DD

Lehet, hogy igazad van, de speciel hozzám már két csaj is visszajött, miután elõzõleg dobtak, igaz késõbb én küldtem el mindkettõt.

Másrészt az utsó mondat szellemes, csak nem egyszerû végrehajtani...

Azt elfelejtettem hozzátenni, hogy ez csak akkor mûködik, ha végig higgadt tudsz maradni!

Hát igen! Ez egy ilyen dolog!

Szvsz azért jelentkezne, mert nem lehet benne biztos, hogy megkaptad az SMS-t. De te jobban ismered, szóval ezt inkább te tudod.

Azzal, hogy nem akarsz viszályt, én személy szerint egyetértek, tudomásom szerint én is jóban vagyok az összes korábbi barátnõmmel, pont úgy, ahogy azt te is elképzelted, tehát semmi komoly, de azért nem megyünk el egymás mellett az utcán, és ha beszélgetünk, akkor baráti a hangulat.

Más kérdés, hogy nálam a szakítások mindig személyesen zajlottak.

Mindenesetre úgy tûnik, hogy itt inkább az a probléma, hogy milyen módon tudnál kapcsolatba lépni vele, mert a hozzászólásaidat olvasva szvsz onnan már nem lenne gond. Erre nehéz igazán jó megoldást találni, de szerintem ha meglepetésszerûen megkeresed személyesen, arra fog számítani, hogy jelenetet rendezel majd. Ha ehhez képest rendes leszel vele, és hamar lezárod a beszélgetést, akkor kellemesen fog csalódni, és nem a rossz emlékek maradnak meg benne.

Ne vond felelõsségre, maximum említsd meg, hogy rosszul esett az SMS-szakítás, úgy, hogy ne legyen ideje reagálni.
Ha befejezted, azonnal válts valami semleges témára, és beszélgess vele egy rövid ideig, aztán távozz. Szerintem ez a legcélravezetõbb, legalábbis én ezt tenném. Persze lehet, hogy mindez marhaság, de nekem mégis bejött.

Igen. Sajnos vele nem megy, nélküle csak egy ideig lesz nehéz. Kicsit most lehet, hogy szálkásítani fogok (étvágyam nem sok van 😄), de tényleg nincs értelme a huzavonának.
Tegnap kértem bocsánatot a Családomtól, és legközelebbi Barátaimtól is, mert teljesen elhanyagoltam õket. Szerencsémre mindenki megértõ, és támogat, sõt szinte megsértõdtek, hogy bocsánatot kértem! 😄 Viszont mindenki azt látta rajtam, míg a lánnyal voltam, hogy nem az vagyok, aki addig voltam. Én is észrevettem magamon, hogy feleannyit nevettem, általános rossz hangulat lett úrrá rajtam, az utóbbi idõben étvágytalan is voltam a sok lelki gond miatt. Ennek vége. Ezt nem akarom, ez nem én vagyok, nekem ez nem kell.

Emberek, nõk, kútbaesett érzelmek, ugyanmár emberek. Persze hogy fáj a szakítás és még fél év után is rá gondolsz rejszolás közben ez így van, de ami nem megy vagy nem akar menni azt szépen hagyni kell, méltóság, büszkeség, ugyanmár... kis praktikák... mit tegyek jajj mit ne felhívjam ne hívjam ha így viselkedem vagy úgy biztosan rájön hogy mekkora hülye... Semmit nem szabad csinálni semmit szó szerint arra gerjednek... ha meg nem akkor meg úgy is mindegy. Aki menni akar annak segíteni kell pakolni... UFF

Ha elakarod felejteni akkor tenyleg az a legjobb ha kerulod a kapcsolattartas mindennemu formajat vele, mert ha sms, mail meg talik akkor nehezebb lesz.
Legalabbis addig mindenkeppen amig kozombos nem lesz szamodra.

:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

És kösz.

Na igen. Szóval baromi nehéz dolgom van... 😄D

Szerintem, ha én nem erõltetem, akkor õ biztos nem fog jelentkezni. Egyszerûen megsértõdik, és beletörõdik. Ilyen típus.
Én viszont nem szeretném, hogy SOHA TÖBBET ne beszéljünk. Nem akarok ezzel a hülye "maradjunkbarátok" szöveggel jönni, nem is tudnék vele barátként viselkedni. Csak annyit szeretnék, hogy ha véletlenül netán összefutunk, akkor ne fagyosan köszönjünk (vagy még azt sem), hanem legalább megkérdezzük egymást mi a helyzet, stb.
Ez gyengeség? Ezt nem szabadna?
Többen is mondták már, hogy túl rendes vagyok, túl nagy a szívem. De ilyennek neveltek.
Bosszút állni nem akarok, nem vagyok se pszichopata, sem egy besült, vagy kiégett ember.

Tehát összességében békét szeretnék, de ne úgy, hogy fájjon. Értitek? Tehát nem akarok úgy gondolni rá, mint egy utolsó szemétre, és azt sem akarom, hogy õ így gondoljon rám. Persze, ez idõbe telik, ha egyáltalán van esély arra, hogy kialakuljon.

ki mit érdemel...

A lényeg, hogy mindezt a topic alcímében foglaltak szellemében tedd... 😊

Húha van ilyen topic??? De izgi...<és közben arra gondol mennyire szánalmas>

én a helyedben ezt gondolnám:

...hát ez nõ meghalt! 😄

További tippek:
1, ha meglátod az utcán nyugodtan menj oda és köpd szemen...
2, utána méegyszer és mondd meg neki, hogy ezt tomsolo küldi
3, végül minden jóarc nevében is hasonló módon járj el az egyes pont szerint.

Úgy érzem ezzel végérvényesen sikerül rendezni eddigi bizonytalan és kétségektõl hemzsegõ kapcsolatotokat.

Várd meg amíg õ jelentkezik, valszeg nem fogja kibírni, hogy ne tegye. Te egyáltalán ne keresd, és persze közben kezdj új életet.

A véleményed közlésével kapcsolatban kérdés, hogy mit akarsz: elégtételt, bosszút, vagy békét.
Ha elégtételt, akkor se cseszd le, inkább legyél flegma, és nézd simán levegõnek. Tegyél úgy, mintha nem érdekelne a szakítás, mert te valójában már rég dobtad.

A bosszúra inkább nem írok példát, pedig több is eszembe jutott. 😊

A békés megoldás kulcsa pedig a beletörõdõ, megtört mosoly...

Köszönöm srácok!

Eleddig nem válaszoltam az üzeneteire, és tanácsotokat szeretném kérni abban, hogy ezt jól teszem-e, vagy inkább mondjam meg neki a véleményemet. Esetleg várjak még vele, és csak hétvégén keressem meg, vagy várjam meg, amíg õ jelentkezik?

Köszönöm a javaslatokat! :* 😄DD

kitartas sorstarsak.Ma eleg szar reggelre ebredtem, valahogy jobban hianyzozz az ex, ezt betudom annak, hogy ilyenkor mar hazajott Pestrol, mivel ott tanul es ilyenkor szinte karnyujtasnyira volt tolem, barmikor talalkozhattunk, lathattam stb. 😞

loál

Jano, csak jelezném, a Jóarcból találtam ide, és nem a Hajrából, szóval amikor #1319-et írtam, akkor azt a topikot még nem láttam... 😊))

Úgy tûnik, hogy te már lényegében túl is tetted magad a dolgon, és ez jó. Egyrészt azért, mert valszeg nem szeretted annyira, hogy megérje miatta bosszankodni, másrészt szavaidból ítélve õ sem szerethetett annyira téged, harmadrészt pedig, mert így elõbb visszatalálsz a rendes kerékvágásba. (Én anno 1 évet pazaroltam el az életembõl az elsõ komolyabb csalódásom után...)

Az SMS-ben történõ szakításon ne filozofálj sokat, én nem bunkóságnak, hanem inkább gyerekes dolognak tartom. Aki SMS-ben szakít, az SMS-ben is szeret. Ergo, éretlen a komoly kapcsolatra.

Ezzel együtt azért részvétem.

Sziasztok!

Ma hajnali 4:51-kor arra ébredtem, hogy sms-em érkezett. Telefonomra pillantva láttam, hogy 2 üzenetem van, csak az elsõre nem ébredtem fel, az 4:08-kor jött. Csak hogy tudjátok. 😄
A lényeg, hogy a barátnõm sms-ben szakított velem. Augusztus eleje óta voltunk együtt. Az elsõ 2 hónap szinte hibátlan volt, annyi gond volt, hogy kísértette még a múltja. A volt barátja (a mai napig) egyszerûen képtelen tõle végérvényesen elszakadni. Ez õt is idegesíti, de nem tudja lerázni a srácot, én is beláttam, hogy a srácnak orvos kéne...
Szóval nagyon jól megvoltunk, de egyszercsak azon vettük észre magunkat, hogy egyre többet vitázunk, és nem vagyunk képesek közös nevezõre jutni dolgokban. Sajnos ezek viszont annyira alapvetõ életfelfogás-beli különbségek voltak, hogy ezek felett nem tudott egyikünk sem elsiklani, annak ellenére, hogy imádtuk egymást.
Szóval szaporodtak a viták, és emiatt a gondok a kapcsolatban. Én kitartó, és optimista ember vagyok, ráadásul meg is szerettem õt (sajnos), és mindig azon fáradoztam, hogy jobbá tegyem a viszonyunkat, de a lány részérõl sajnos csak negativitást, állandó megbántásokat, vagy flegmáskodást kaptam cserébe.
Egyre szélsõségesebb lett a kapcsolat. Ha jó volt, akkor nagyon jó volt, ha rossz, akkor nagyon rossz. Egyre rosszabb.
Az utóbbi napokban felgyorsultak a történések, és némi drámázás után a gonosz közöny lett úrrá páromon. Ennek eredménye lett a 2 hajnali sms, amikben annyit írt le, hogy már nem szeret annyira, mint kéne, ezért vége.

Az én lelkiismeretem nyugodt. Én mindent megtettem, hogy együtt maradjunk, hogy jobbá tegyem a dolgokat. Már sajnálom, hogy kitárulkoztam elõtte, ugyanis teljesen hasztalan volt az egész. Amint totálisan nyílvánvalóvá váltak érzelmeim számára, már nem kellettem neki. Addig volt jó, amíg kicsit elérhetetlen voltam. 1. komolyabb kapcsolatom lévén rengeteget kell még tanulnom, ez az eset is sokmindenben segít majd a késõbbiekben, ebben biztos vagyok.

Ami elõtt még értetlenül állok, az az a gyávaság, vagy a gerinctelenség (esetleg mindkettõ), hogy sms-ben szakít Velem. Errõl nemrég még a hugának papolt, aki hasonlóan akart eljárni kapcsolatában. Leugatta, hogy hogy lehet ennyire szemét, õ semmi esetre sem tenne ilyet.
Hát mégis megtette.

Szerencsém viszont, hogy összeszedtem magam lelkileg a felém mutatott közöny hatására, amit fentebb írtam, és már nem nagyon tud kiborítani ez az egész.

Viszont idegesít, hogy emiatt felébresztett hajnalban! 😄

Szakítás utáni szívfájdalomról engedjetek meg egy apró sztorit.

Tökéletes kapcsolatnak indult, szerelmes levelekkel, meghitt sétákkal, tüzes éjszakákkal... Életemben másodszor lettem igazán szerelmes, és elõször úgy, hogy valóban viszontszerettek.

Eltelt kb. 4 hónap, amikor el kellett utaznom két hétre, így nem találkozhattunk, de továbbra is küldözgettük egymásnak érzelmektõl roskadozó leveleinket, és már alig vártam, hogy újra lássuk egymást. Közben megszerveztem egy kettesben eltöltendõ hosszú hétvégét a hegyekben, és vártam, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk, ám a találkozó nem egészen úgy sült el, ahogy terveztem.

Alig szállt le a vonatról, máris közölte velem, hogy vége, szakítani akar, én meg csak néztem hülyén és értetlenül. Olyan határozottnak tûnt, hogy semmi értelmeset nem tudtam mondani.

Késõbb rájöttem, hogy valójában elég bizonytalan (mondjuk nem volt nehéz, hiszen ott maradt éjszakára, és ugye csak egy ágy volt...), de végül mégis elment. Ha akkor megállítom, azt hiszem visszajön, de én azt akartam, hogy magától tegye. Nem tette, így ott maradtam egyedül, fenn a hegyen, 3 napig. (No nem voltam teljesen egyedül, ott voltak a cimborák, Johnny Walker, Jim Beam, és társai...) Természetesen magamat hibáztattam, bár gõzöm sem volt arról, hogy hol ronthattam el. Ezeket a napokat nem kívánom senkinek, sõt, az utána következõ heteket se.

Aztán 3 héttel késõbb, egy barátommal leutaztunk a Balaton partjára, õ csajozni, én meg vígasztalódni. Ez így nem volt túl szerencsés párosítás, szegény srác nem sok hasznomat vette, olyan savanyú arccal ráztam magam a "dizsiben", hogy elriasztottam magunk mellõl mindenkit.

Egy este a srácnak megtetszett egy csinos német csaj, akivel ott volt a barátnõje, és megkért, hogy segítsek, mert õ nem beszél nyelveket, a csajok meg ugye nem tudnak magyarul. Elkezdtünk beszélgetni (végül angolul, mert ez ment a legsimábban), kicsit én is kezdtem jobban érezni magam, és a lányok is élvezték a társalgást. Nem kerülte el a figyelmüket, hogy nem vagyok valami vidám, és rá is kérdeztek.

Ekkor elgondolkodtam. Ha ezek a lányok vonzónak találnak, netán lesz is valami a dologból, akkor nem bennem van a hiba, nem vagyok mutáns, idióta, stb, aminek ebben az idõszakban épp gondoltam magam. Így mindent egy lapra tettem fel, és elmeséltem az egész történetet annyira ékesszólóan, amennyire csak tõlem tellett.

A kb. 3 perces beszéd eredménye engem is meglepett, ugyanis a sztori végén a két lány lendületbõl elbõgte magát!!! A folytatást el lehet képzelni, mondjuk azt, hogy kis híján megerõszakoltak minket... (A haverom az egészbõl nem értett egy szót se, de azért nem tiltakozott, mindenesetre azóta is emlegeti a kellemes estét, amit nekem köszönhet...)

Aztán amikor késõbb, az ekkor már csak ex-kedvesem legjobb barátnõje hívott fel és kezdett vígasztalni, hogy én mindent megtettem, ne hibáztassam magam, stb, pedig épp õ ellenezte a legjobban a mi kapcsolatunkat - a "rosszhíremre" alapozva tévesen azt gondolta, hogy hûtlen típus vagyok - már tudtam, hogy rendben leszek.

Nagyon sok dologra rájöttem, amit addig nem tudtam, többek között arra, hogy nem rontottam el semmit, csak éppen nem õ volt a megfelelõ lány. (Pedig ahogy indult... Ha valakit érdekel, majd egyszer elmesélem. 😊)

Rájöttem, hogy nagyon sok lány van, akinek kellhetek, így akár válogathatok is, sõt ha kell, akkor nemet mondhatok.

A lényeg, hogy az újonnan szerzett tudás olyan magabiztossá tett, ami késõbb nagyon jól jött, és most már évek óta betonbiztos kapcsolatban élek azzal a lánnyal, akit választottam.

P.S. Bocs a hosszú szövegelésért, és Manókának, illetve Evilnek, valamint minden megtört szivû fórumozónak üzenem, hogy kitartás, és nyugalom, ennél már csak jobb lesz.

pontosan úgy volt : Valami hülye biztosan 4 nõvel hetyeg P

Húúúúúúúúú, ez nagyon ott van.
Ezt még nem hallottam!
Imádom Woody bölcsességeit :-DDDD

errõl Woody Allen jut eszembe

OLvassa, hogy minden férfire két nõ jut.

Megcsóválja fejét:

Valami bunkó biztos négy nõvel van :-)

valaki kérdezze már meg, hogy csinos-e P

hm mondjam a kedvenceim? :-)

Anyam mindig azt mondogatja fel a fejjel, rengeteg mas no van a vilagon, talan mi ferfiak jobb helyzetben vagyunk, mert mi kevesebben vagyunk, de egesz biztos neked is akad egy joravalo ferfi.

vagy korábban..

Egyet kell megjegyezni!
Hogy mekkora, meg hogy lerõl fel, vagy felõr le!

Viccet félretéve!
Egy a lényeg! ENNEK ÍGY KELLETT TÖRTÉNNIE! Hogy miért, arra csak késõbb fogsz rájönni!

Fel a fejjel, az az igazság, hogy biztos nem Õ volt az Igazi neked, különben nem tudott volna szakítani.
A "durva" bánásmódról meg annyit, hogy kedveskedve nem lehet szakítani! Tudod, ha a másik fél komolyan gondolja, akkor mindenképpen bántani fog a dolog, és ha nem elég egyértelmû a helyzet, akkor esetleg hiú ábrándokba ringatja magát. Ezt most ne bántásnak vedd, csak hát egy szakítás mindig fájdalmas dolog, és az, hogy nem tudott várni az új kapcsolattal, az csak azt mutatja, hogy mennyire régóta nem volt bátorsága és ereje a szakításhoz Neki.
Ne csak magadban keresd a hibát, hogy mi nem volt elég jó.. igazából a viszonyulásokban a gond általában, az is lehet hiba, ha túl odaadó valaki, mert a másik elkényelmesedik, és felborul az egyensúly, persze ezek a dolgok mindig kapcsolat és emberfüggõk.

sajna nem, Békéscsaba, bar jo itt is ,csak nincs porges.

stratega-ztál?

én vidéki vagyok

de fogadjunk Evil pesti

Amúgy akkor te egy talpraesett lány vagy.
Mondcsak tudsz fõzni? :-)

Ja enis most diploma
te hol?

a mosolygós manó jobban tetszik.........

barátként is lehet találkozni emberek
nemcsak mindig a sex P


amúgy pestiek vagytok?

ne vedd komolyan, en se lennek ra kepes, hogy azonnal egy masik kapcsolatba ugorjak, en is a szenvedes idoszakaban vagyok, bar nalunk en szakitottam vele.