54
  • MARS3696
    #54

    Asimov a sci-fi Beethoven-je!

  • MARS3696
    #53
    Igazad van. Most hogy írtad, rémlik, hogy van valamiféle magyarázat a háttérsugárzásra statikus világmodell esetén is.

    OFF: Nem tudod, hol lehet beszerezni a "Relativitáselmélet és kozmológia" című könyvet? valaki kölcsönkérte és nem kaptam vissza. Szerintem a maga nemében zseniális. Ez volt az első tudományos könyvélményem, ami meghatározta az érdeklődésemet.

    ON: A felvetésem az "első fél másodpercről" csupán annak az elméletnek szól, amelyet ma elfogadunk és "Nagy Bumm" névvel illetünk. A főiskolán valahogy úgy magyarázta el az oktatónk, hogy:
    "Tételezzük fel, hogy létezett egy szupersűrű és szuperforró atom. Ha ennek az atomnak a másodperc milliomod része alatt bekövetkező robbanását nyomon követjük és várunk tizenakárhány milliárd évet, a mai állapotot kapjuk".

    Ezt akárhogy csűrjük-csavarjuk így van. Minden könyv, amit eddig a témával kapcsolatban elolvastam, erről szól. Feltételezve egy kezdeti állapotot le lehet vezetni a mai értékeket. Igen ám, de ezzel az erővel Istentől is levezethetjük, ha hisszük a kezdeti állapotot.

    Tényleg nem kötekedni akarok és nem is csorbítani a véleményed értékét, hiszen láthatóan komolyan beleástad Te is a témába magad! Egyszerüen kétkedő típus vagyok. A statikus világmodellel pedig messze nem foglalkozott a tudóstársadalom annyit, mint a sokkal érdekfeszítőbb Nagy Bummal, tehát elképzelhető valamiféle eddig fel nem vetett megoldás a gravitációra.
  • observer
    #50
    Asimov ahogy öregedett, úgy lett egyre tökéletesebb. Az Alapítvány folytatásai nem csillagok háborúja! Fel kell nőni hozzá. Nem kell mindent 14 évesen elovasni, ráérsz.
    Hasonló, mint a Dűne, és a Végjáték folytatásai.
  • MARS3696
    #49
    A Nagy Bumm gravitációra utaló magyarázata is legalább olyan nyakatekert és annyi benne a "ha", hogy magyarázatként akár azt is elfogadhatnánk, hogy csak.

    A Statikus világmodell elmélet hibája, hogy nem ad magyarázatot a mikrohullámú háttérzajra. Ennek megmagyarázására ötlöttem ki a "kommunikációs-interferencia" elméletét. (lásd #12 link)

    Egyébként teljesen érthetetlen számomra, miként lett népszerű a fizikusok körében egy olyan elmélet, amely egy tizenötmilliárd évvel ezelőtti fél másodperces időintervallumba süríti bele a Teremtődés lényegét. Ugyanígy nem tudok mit kezdeni a "szupersűrű" és "szuperforró" fogalmakkal sem egy nulla sűrűségű térben. Szerintem nyakatekert és szofikus egy olyan elméletet erőltetni, amely fikcióra épülő kezdőkörülményekből indul ki. (Innentől kezdve akkor már szimpatikusabb, hogy egy transzcendentális lény teremtett mindent... és már el is jutottunk az istenhithez).

    Van még egy érdekes elmélet, amit kedvenc fizikusom dolgozott ki a kutattótársával:

    Link itt!

  • moran
    #37
    Imre! A gömbi hasonlatod kicsit sántít, mert pl. ha jól tudom Gauss óta tudjuk, hogy ha egy gömb (vagy tetszőleges görbült) felületén élnénk, akkor a felület lokális tulajdonságai alapján következtethetünk a teljes felület alakjára.
    Egyébként van egy regény, ami pont ezzel foglalkozik:
    Abbot: Síkföld...

    Egyébként szerintem is veszélyes lenne, ha belenyugodnánk, hogy bizonyos dolgokat nem tudhatunk meg.
    Az általam ismert, összes eddig kidolgozott elmélet csak közelítő jellegű. Éppen az minősíti őket, hogy mennyire pontosak és milyen megkötésekkel alkalmazhatók.
    Gondoljunk a Newtoni-fizikára! Ha nem túl nagyok a tömegek, a sebességek, a távolságok akkor azért elég jó eredményeket produkál:).
  • Cat #36
    a másik meg az, hogy az ember annyiban különbözik a mélytengeri élőlénytől hogy IGENIS gyártana arról fikciókat hogy létezik a szivárvány, és fel akarna jönni a felszínre ;)
  • Cat #35
    ezt a scifi irok ugyhivják hogy emberközpontu gondolkodás, sok elszakadási kisérlet volt tőle, és szerintem jópár sikeres, gondoljunk csak a most moziban futó Solaris regényre, vagy Lem másik kreálmánya, a "Legyőzhetetlen" - ebben egy urhajó kivizsgálja egy másik katasztrófáját, és arra jutnak hogy a bolygón gépi rovarintelligencia jött létre, hosszu, meg igy lehet hülyeségnek hangzik, de érdekes regény

    persze ezek csak példák, de én hiszek abban hogy az ember számára nincs elképzelhetetlen dolog, és ebből következőleg felfoghatatlan sem
    minden csak idő kérdése; megfelelő időt hagyva el tudnánk fogadni bármilyen intelligencia, lény, szerves anyag vagy akármi létezését, hiszen gyerekeink már ugy tekintenének az addig merőben uj dologra, mint "természetes", és már nem az foglalja le a gondolataikat hogy felfogják, hanem hogy mi van utána, és mi van még
  • TheZsenyka
    #34
    "ha tenyleg mindenki igy gondolkozna, meg mindig madagaszkar szigeten ugralnank a fakrol a vizbe, makognank, es nem valoszinu, hogy adsl neten nyomulnank ezerrel..."

    Gondolod, hogy helyesebb képünk van a világegyetemről mint ha makogva üldögélnénk a fákon? :D

    Minden példa sántít a világegyetem szerkezetével kapcsolatban, de azért megemlítem a sajátomat is, mert elfér.

    Gondoljunk egy mélytengeri élőlényre, ami nyolc- tízezer méter mélyen él. Az élőlényünk soha nem fog tudomást szerezni arról, hogy az árapály jelenséget a Hold okozza. Valójában érdektelen is a számára maga a tudás ami ezzel kapcsolatos, mert nem lenne képes befolyásolni az árapály jelenséget.

    Hírtelen riposztként fel lehet hozni, hogy "persze persze, de az ember be tud hatolni azokra a területekre, ahol a mélytengeri élőlény él, szóval mit akar az arcom?" Ez hibás megközelítés lenne. Csupán arról van szó, hogy az ember lehetőségei kevésbé korlátozottak mint a mélytengeri élőlényé.

    Mi a célja a világegyetem-kutatásnak? Csupán a megismerés?

    Mintha a mélytengeri élőlény elméleteket gyártana, hogy létezhet olyan jelenség, amit mi szivárványnak nevezünk. Bár sohasem láthatja a szivárványt, Ő mégis kitart amellett hogy létezhet ilyen jelenség. Esetleg be is bizonyítja (fikció). Mire megy vele?

    A helyzet az, hogy sohasem fog ilyen elméleteket gyártani.

    Egy darázs sohasem fog pályagörbéket számolni.

    Az ember sohasem fogja megérteni az általa világegyetemnek nevezett, Őt körülvevő tér működési elvét.

    Az ember saját elméje rabja. Remélem, hogy a példa megvilágította az alapvető problémát.
  • Bonewerkz
    #27
    naja...
    erdekes, hogy a fizikusok nem latjak a fatol az erdot... az egyik fizikus kideritette, hogy az univerzum gorbult terbol all
    a masik kideritette, hogy gorbult terben, (pl gravitacios terben) a feny voroseltolodast szenved. na es mi van akkor, ha a kettot osszehozzuk, es az univerzum nem is tagul, hanem csak siman a gorbult ter miatt van voroseltolodas?
    Csuddri:
    ha tenyleg mindenki igy gondolkozna, meg mindig madagaszkar szigeten ugralnank a fakrol a vizbe, makognank, es nem valoszinu, hogy adsl neten nyomulnank ezerrel...
  • Csudri #20
    Csak tudnám, hogy miért foglalkoznak azzal, hogy mi volt 13 milliárd évvel ezelelőtt?! Dollármilliókért fellőnek egy kurva szondát és utánna évekig elemzik azt a töménytelent szart amit az visszaküld. Kit érdekel, hogy alakult ki az univerzum? Ma még úgysem rendelkezünk olyan technikával, amivel tutira meg tudjuk mondani, hogy mi történt. Inkább azzal foglalkoznának (ha már ennyire nem tudnak mit csinálni a pénzükkel, hiszen ilyen baromságokat finanszíroznak), hogy egy sokkal biztonságosabb űrsiklót tervezzenek, vagy kezdjenek el azon agyalni, hogy hogyan lehetne terraformálni a Marsot (sajnos ezt én már nem élem meg) stb.....
  • MARS3696
    #12
    No mégegyszer. A link:

    itt

  • MARS3696
    #11
    Egyáltalán nem biztos a táguló világegyetem. S.Hawkin valamelyik írásában olvastam utalást a statikus világegyetemmel kapcsolatban, aztán utánanéztem másutt is.

    A táguló világegyetem elméletét a távoli csillagok Doppler-színeltolódásával és a "kozmikus zaj" létével magyarázzák, ám a vöröseltolódásnak lehet az is oka, hogy a mondjuk egymillió fényévnyi távolságban lévő objektum képe az egymillió évvel ezelőtti múltat mutatja. Minél távolabbi az objektum, annál "régebbi a kép". Nagyon távoli objektumokról tehát nagyon régen indult el a fény, amikor az atommagok még "fiatalabbak" voltak; lehetséges, hogy a térben lévő atomok energiája egyre fogy, s az elektronpályák egyre közelebb kerülnek a maghoz. valamikor régen távolabb lehettek a magtól, mint ma, tehát az elemek spektruma is a hosszabb (vörös szín) felé voltak eltolódva.

    Ezzel az elmélettel a Doppler-effektus kilőve. A kozmikus zajra sok elmélet született. Az én saját elméletemet leírtam href="http://mars3696.warez.hu">itt

    .
    Keressétek a Tartalomjegyzékben a "Miért nem hallunk titeket?" című linket.
  • Veriel
    #9
    A helyzet az, hogy a végtelen világűrt nem nehezebb elképzelni, mint a végeset. Sőt, talán könnyebb.
    A végeset rajtam kívűl nagyon kevés embernek sikerül.
  • [HUN]PAStheLoD
    #8
    azért én vettem pár üres cd-t hátha a közért hamarabb tűnik le :)
  • Kosh
    #6
    Nem könnyű felfogni mi a végtelen, bár az embernek is sikerült végtelen fogalmat alkotnia: a számokat
  • versio
    #5
    szerintem ha volt ösrobbanás , és a világegyetem tágul akkor semmi sem végtelen
    a kérdés az mi van a határon tul :)
  • Alexease
    #3
    En ezzel ugy vagyok, hogy technikailag erdekes, de teljesen foloslges.
    Mivel a ter es az ido vegtelen, semmi ertelme "egy" kezdetet keresni. Es igy, ha volt pl. osrobbanas, akkor vegtelen osrobbanas volt. Es ez mindenre igaz, ami az univerzummal kapcsolatos. Pl. vegtelen galaxis, csillag, bolygo van, vegtelen bolygon letezik ertelmes elet stb.:)
    Az egesszel az a baj, hogy nem birjak elfogadni, megerteni, hogy "vegtelen".
  • Veriel
    #2
    Azért én imádkozom egyet, biztos, ami biztos.
  • [HUN]PAStheLoD
    #1
    egy slég valószínűtélen emlméletre még valószínűtlebbeket lehet építeni :)) ez a kozmológia. én inkább chaoszologiának hínám :DD