160
adjatok valami támpontot
-
IXEMGabeo #160 Angliaban elek es gazdagnak nevezhetem magam, remek munkam van, fejlodott az angolom rengeteget...maganyos sem vagyok, mert van lakotarsam, de lelkileg talan megis...bar ez igy jobb, mert nincs tamadasi feluletem nem kell senkiert felelosseget vallaljak...
masfel evvel ezelott egy kiegett, remenyvesztett, munkanelkuli alak voltam, aki osszevissza valtotta munkahelyeit... -
Utolag #159 Igyekszem megszabadulni "itthonról". Így 20 év fölött telt be a pohár. Lehet, az is hozzásegít hogy megtaláltam azt az embert, akinek a lakását, a közelségét az otthonomnak mondhatom. Ő nekem a család. Egy személyben. Csak kár, hogy nem fogad be. Eddigi életemet teljesen elcsesztem. Művészi vénával rendelkezem de ezen kívül semmit se csináltam. Még érettségim sincs. Mégis el akarok költözni és dolgozni. Elég bolond vagyok. -
Jurgen Mortyr #158 Te is sokra vitted ! Napi 20 órát sg-n vagy. Csak így tovább! -
#157
ha mindezt eléred, akkor valszeg átaludtad az életed és anélkül, hogy felébredtél volna meg is haltál. -
Greencola #156 Vannak elképzeléseim.... Ki fogok költözni külföldre, lehetőleg olyan helyre ahol rendszeresen találkozhatok szabad delfinekkel, vagy más cetekkel, vagy legalábbis a lehetőség meg lesz. Munkám során legfőképpen állatokkal / természettel szeretnék foglalkozni. De az se gond, ha ez nincs meg, és csak egy egyszerű munkám lesz... Olyan lakásom lesz, amiben nincsen semmi, viszont erkély van. Jóga, kung-fu, pilates. Úgy gondolom, hogy bármikor ki lehet kapocsolódni (akár aközben is ha vernek), szóval szeretném a munkát semmiképp sem nyűgként felfogni. Inkább a koncentrációmat gyakorlom közben. Le fogok győzni magamban olyan görcsöket, amiket az életemben még soha nem sikerült. A természetesség híve vagyok, szóval otthonomban is arra törekszem. Igyekszem nem mérgezni magam, bár ez a mai világban elég nehéz. -
#155
Pont az ami engem megőrít.Kapkodok mindenfele,szép lassan meghülyülök,közben nem élvezem az életet. -
#154
Az élet értelmét keresve anno az elmém össze-vissza tekeredett a kérdések és kétes válaszok között. Azt hiszem szükséges moralizálni, de csak mértékkel, különben bekattansz. Szerintem az élet értelme az az, hogy érezd jól magad a bőrödben. :) -
#153
Adok támpontot: Éld. -
#152
[IMG] ![]()
[/IMG]
[IMG]![]()
[/IMG]
![]()
-
#151
élj a pillanatnak alapelv? :) -
Derek Morba #150 Az életet nem lehet megtervezni, illetve megpróbálhatod, de felesleges. Annyi buktató és keresztút vár, hogy úgy is hozol jobb és rosszabb döntéseket. Magadnak próbálj megfelelni ne másoknak. Nekem pl nem élet az, hogy eszek, iszok, alszok, dolgozok és családot alapítok. Van akinek ez elég. Egyénileg függő dolog, mindenki másképpen gondolkozik, és ez így van rendjén :) -
Succor #149 Akkor lehet találkozunk kint :)
Azért olvasgass utána Angliának ha még nem jártál ott, nehogy meglepetés érjen titeket! -
IXEMGabeo #148 ja bocsánat július, augusztus építőiparozásból állt kőkeményen:) fent a padláson a nagy melegek idején a 60 fokban cserepezés, Pasaréten pedig betonkeverés...fasza volt:D -
IXEMGabeo #147 Azóta amióta ideírtam voltam a Hard Rock Caféban, voltam a Sauflonban is és most egy francia biztosítónál dolgozom:D szóval továbbra sincs állandó helyem ilyen olyan okok miatt...
továbbra kurvára motiválatlan vagyok, ja és távozási szándékom van innen jelenleg...sikerült a lakást legalább eladni 2-3 hónapon belül remélhetőleg sikerül kijutni Angliába és akkor ott muterral letelepedünk és munkát vállalunk... -
mester1987 #146 -
#145
"Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog"
És talán ez is segít:
Sok sikert. -
#144
Na ja... Neked meg sok sikert az új állás kereséséhez! -
#143
I choose to make the only possible real choice. -
IXEMGabeo #142 Érezted már azt, hogy bármibe fogsz nem sikerül? Főleg munkahelyen rossz, ha már nem mersz hozzányúlni a dolgokhoz annyira sok rossz döntést hoztál. Gondolom a munkáddal sem vagy elégedett, nincs barátnőd, nincs, aki odafigyeljen rád valószínű ezek az alapproblémáid:D
Én már el se merem mesélni milyen szinteken mozgok...Épp ma rúgtak ki csúnyán és az a vicc, hogy odatettem magam 1 hónap alatt (raktárban dolgoztam légtechnikai cégnél), de olyan szinten elszúrtam a dolgokat és nehezen alkalmazkodtam, hogy jöttek sorra a hibák. Beismertem őket ennek ellenére a főnök számára ez nagy tüske volt és így a saját hátamra tettem céltáblát. Magyarázkodhattam volna miért is nem voltam hibás semmiben, de nem volt értelme. Itt az a lényeg, hogy saját magadban kell a hibát felismerni. Aztán jön a mód a HOGYAN kérdés segítségével, amire megoldást kell találni. Ez a legnehezebb része. Ilyen eset után pl igyekszem előrenézni és úgy vagyok vele majd lesz másik állásom, ha nem legfeljebb az utcán kötök ki;) Utolsó sort ne vedd alapul, mert nálam is régóta be van szedve a leszarom tabletta. -
IXEMGabeo #141 Sok itt a morális probléma:) -
#140
Lehet, sokat gondolkodtam rajta, de nem jöttem rá, mit csinálnék diametrálisabban rosszabbul, mint bárki más. Persze látatlanba ezt nem lehet megítélni, én meg nyilvánvalóan valamennyire szubjektíven látom a dolgokat, de úgy érzem, ha csak annyi mákom lenne, mint egy átlagos haveromnak, sokkal előrébb lennék. -
#139
Ès az nem lehet, hogy te csinálsz valamit rosszul? -
#138
majd megunod 
-
#137
Semmi, ne keress mögötte konstruktívat, depis hangulatban vagyok egy ideje. -
#136
-
#135
Apránként, hogyne... -
#134
valóban nem egyszerű, ám azért még ha apránként is de lehet előre haladni
minden esetre sok utánajárást és kitartást igényel a dolog -
Nika12 #133 ezt :) -
#132
Ti mit kezdtek az életetekkel?
Én eleinte akartam valamit, de azok után, hogy akárhogy kapálózok, jó esetben egy helyben állok, rossz esetben visszafelé haladok, már nem akarok kezdeni semmit. Nincs értelme. Az élet szar, és semmi sem tőled függ, te csak az arányokon tudsz csiszolni. Ki többet, ki kevesebbet. -
#131
Dzsini vagy 10 éve írtad, hogy:
"Ez az irányvonal mindenkinél más, még ha ugyanazt a vonalat követik is," - legyen ez egy filozófiai irány, egy vallás, egy hit... akár egy egyház, ha úgy érzed... bármi, amit amikor megismersz, akkor úgy érzed, hogy: "IGEN, ez az, amit nekem találtak ki... " - meglátod benne az igazságot, azt, hogy átjár és kitölti a gondolataid... amíg bele nem szaladsz egy ilyenbe nem lehet leírni... én nagyon hosszan keresgéltem (elég buta módon így visszatekintve) mire most úgy érzem, hogy valami nekem valót találtam. 10 év depi és szinte állandó rosszkedv után egy boldog ember vagyok.
A kérdésem, hogy hogy állsz a kérdéssel manapság? -
#130
„-Gyakran eszembe jut, amikor régi barátokkal találkozom, milyen gyorsan telik az idő. Ilyenkor elgondolkozom, vajon jól használjuk-e fel a rendelkezésünkre álló időt vagy sem. Az idő megfelelő felhasználása nagyon fontos. Amíg megvan a testünk és különös, káprázatos képességű agyunk, úgy vélem minden perc értékes. Mindennapi létünk meghatározó eleme a remény, pedig semmi sem garantálja számunkra a jövőt. Nincs rá garancia, hogy holnap ilyenkor is létezni fogunk. Mégis ezért a holnapért ténykedünk, pusztán a remény alapján. Nos, ezért kell a legjobban kihasználnunk az időt. Úgy vélem, az idő megfelelő kihasználása a következőkben áll : ha teheted, szolgálj más embereket, más érző lényeket. Ha nem, legalább attól tartózkodj, hogy kárt okozz nekik. Azt hiszem, ez tekinthető egész filozófiám alapjának.”
„-Tehát, gondolkozzunk el, mi az, ami valóban értékes az életben, mi ad értelmet az életünknek, és ezek alapján állítsuk fel a sorrendet. Életünk célja szükségszerűen pozitív legyen. Nem azért születtünk, hogy bajt keverjünk, hogy másoknak kért okozzunk. Ahhoz pedig, hogy életünk értékes legyen, azt hiszem, ki kell fejlesztenünk magunkban az alapvetően jó emberi tulajdonságokat – a melegséget, gyengédséget, együttérzést. Ekkor válik életünk valóban értelmessé, békésebbé – egyszóval boldogabbá.”
Dalai Láma -
TheZsenyka #127 Egészen figyelemre méltó. 
-
#126
a Merlin-t én is olvastam... jó. mondjuk D.Chopra nemvéletlenül nagy név a "populáris" filozófia-holisztika-életvitel-tanácsadás terén :) -
#125
Én mikor ilyen "útkeresős" időszakomban voltam, illetve úgy éreztem, hogy ennél szarabb már nem lehet Deepak Chopra-t olvastam. Egészen pontosan a Merlin és Artúr király-t. (Azt hiszem újra el kellene olvasnom...) Nem azt mondom, hogy ebben le van írva, hogy mit kezdj az életeddel, csak a könyv által közvetített gondolatok helyreráztak. Meg amúgy is, ez a "földi élet" egy pillanat csupán. -
#124
néha belefutok egy-egy ilyesmibe a neten... már megérte bemásolni :) -
#123
Van még ilyened Dzsini? Ez NAGYON tetszett. -
#122
Mendegéltem a vízparton, a Folyó partján...és figyeltem a port, amint a víz fölé szállt.
- Na most megjárod, Te por! Belesel a vízbe és nem szárnyalhatsz tovább!
Elveszted szabadságod és sodródsz amerre a víz és a többi porszem terel! Nem leszel Te már szabad és önállósággal rendelkező porszem, hanem leszel Te sár, sok társaddal együtt, megkötve és a sötétben foglyul ejtve! Egyéniséged elveszíted és beleolvadsz valami nagyba, egészbe! Rossz lesz Neked!
Gondoltam én és tovasétáltam.
Egy pár év múlva a nagy Óceán partján róttam a kilométereket, mikor megláttam egy nagy szürke sziklán azt a porszemet! Ő volt! Megismertem.
- Na Te porszem, véget ért a rabság és száműzetés? A sötétség és nyomorgás? ? mosolyogtam ki szegényt.
A porszem alig hallhatóan válaszolt:
- Most mesélek Neked, Te Bolyongó, hogy láss! A Folyó, melybe landoltam az utazásom kezdetén idegen, ám meleg és barátságos volt. Kedvesen átölelt és magába fogadott. Védőn betakart és a mélyére repített. A méhébe...ahogyan Ő hívta! Lent a mederben sok hozzám hasonló alak volt. Fiatal és öreg utas is. Lassan suhantunk bukfencezve, játszadozva. Kacagtunk a nagy és lassú kő-urakra és gyermeki kíváncsisággal figyeltük a gyors halakat. Szépségüket kiemelték a táncoló és hűséges, zöld és sárga növény-kisasszonyok. Átkarolták incselkedve a fürge állatokat, ámde - mindig hűségesen kapaszkodva a meder hozzájuk házasított részéhez - nem szaladtak az élet hajkurászó kalandoraival tova.
Egy nap - már sok-sok játszadozás után ? a Folyó méhe mélyülni kezdett. Egy kicsit fázni kezdtem és féltem, hogy elnyel a sötétség, ami egyre sűrűbb lett. Végül elnyelt?
Lassan megszoktam a hidegebb és sötétebb környezetet és kezdtem magam otthon érezni benne. Nagy és gyorsabb halak köröztek felettem, és felkavarták a kékes vizoszlopot, mi fölibém tornyosult.
Nocsak! Magasra reppentem és lebegni kezdtem. Nemsokára szárnyaltam. Nagyon élveztem. Versenyt suhantam a hatalmas vízi felvonulással. (Bizonyára itt mindig karnevál van, mert mindenki színes öltözéket visel és nagy csoportokba táncolnak valami különös táncot.) A táncba néha még a nagyobb szürke, fekete halak is bekapcsolódnak! Átsiklanak a tömegen, ami szétrebben, irányt változtat, ha ők közelednek. Micsoda szervezettség! Mily harmóniában mozognak a színes kishalak a szürke-fekete nagyhalakkal! Hogy szerethetik egymást, ha így figyelnek egymásra! Néha még bele is bújnak egymásba! Fantasztikusan szép! És ezek a színek! És ezek a növény-kisasszony barátikörök! Életemben nem láttam még ekkora bridge-partyt, kacagó-viháncoló fergeteget.
No lám! Valami csillan fenn! Meg kellene nézni! Ezzel a hallal felmegyek, ha engedi. Csak közelebb kellene mennem ahhoz a nyíláshoz! Ez az! Megvan! Bent vagyok. Na! Jól sejtettem! Ez bohóchal is felfelé tart. Érzem, hogy melegebb víz jön be a ?nyílásán?.
Fény! Jaj, jaj! Folyni kezdett kifelé a víz! Kiesem innen! Nagy fény van és forróság. Kiesem! Ismerős az anyag, amire estem. Igen...fa. De rég láttam már ilyet! Jujj, de forró! Jó lenne egy picit odébb menni. Ott van egy kis tengervíz! Egy kis szellő kéne. Meg valami segítség! De nem tudom ki segíthetne. Ez az ember? A horgász?! Horgász! Na jól kifogta a kíváncsi halacskát! No meg engem is. Most várhatok egy szellőre, mert ez biztos nem fog segíteni nekem! Úgy tesz, mintha itt sem lennék!
Jó sokáig vártam.
De végül jött egy szellő, ami odébb sodort a csónak aljában a kis pocsolyába. Sodródtam jobbra-balra, hogy találjak egy rést, ahol kicsusszanhatok. Végül sikerült. Zuhantam egy keveset, majd erre a kőre estem. Azóta nem tudok innen elmozdulni! Néha már egész közel jön a víz, de csaknem ér el! De várok. Egy nap majd úgyis visszajutok.
Igen, Bolyongó! Boldog voltam? Nagyon boldog?.S nem szenvedés volt ott?a nagy Óceánban?
- Látom most már kicsi porszem! És köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem! Segíthetek Neked? Visszajutni.
- Köszönöm, Bolyongó! Nem kell. Ha mennem kell, fogok. Most itt maradok, amíg nem jön értem a víz. Mert eljön? Ha várok eleget és türelmesen?értem jön. Most már tudom mi az igazi boldogság és megtalálom máshol is! Nem csak ahol, elhitetem magammal, hogy az vagyok. Hisz okot...mindig találok rá?
A kis porszem az Óceán felé fordult és énekelni kezdett.
Én meg tovaindultam. Nem tudtam milyen messzire.
Cool Halid?ge: Bolyongó elmehetne, de nem teszi -
#121
mai napra rendelt idézet:
"Én is régóta foglalkozom ezekkel, és szeretném átadni minden tudásomat. És rosszul érintett, ha nem fogadták el, visszautasították, esetleg még bolondnak is néztek. De most már tudom, hogy az Igazság csak van. Nincs is több dolga ennél. " -
TheZsenyka #120 És a dal véget ér. -
#119
a perturbancia
