469
Mi értelme ennek a rohadt életnek??
  • gabo91
    #349
    Hát nem jelentettem be semmit se...
    Nap mint nap irhatnák olyant amiket írtam...
    van érteleme? elolvassa valaki, vagy szol hozzá? nem nagyon...
    ha irnák akkor meg önsajnálatatás lenne, meg az hogy csak ismétlem magam...
    akkor meg mindegy
    a dolgok változtak változnak... én is változtam nem is keveset...

    A legnagyobb probléma az, amit már irtam is párszor a döntésképtelenségem...
    mégis hogy döntsek dolgokrol ha képtelen vagyok dönteni...
    igen mondjuk ki várom a sült galambot...
    Az egész olyan mint az időjárás... ingadozó... néha megfeledkezem a dolgokrol ám mégis ott vannak...
    pl. alig fél órája értem haza, 5 elvoltam haveromal barátnőjével stb.
    aha jó volt, meg is feledkeztem mindenről... ettől még azért a kezemen ott "vigyorognak" a vágások...

    az, hogy új logom van... baj? mondtam volna azt benny-nek hogy köszi nekem ne csinálj mert lehet holnap már nem élek?


    Nem teszek szinte semmit, mert nem tudok mit tenni a problémák egy részével a másik részével talán lehetne valait kezdeni de mégis félek bármit is tenni... hátha mégroszabb lesz...

    szarbol várat nem lehet csinálni... (ja ha ilyenel jövök akkor meg meg se probálom.... :S )



    "
    Szerintem tökéletes példa vagy azokra az emberekre akik csak hobbiból és önsajnálatból csinálják ezt a depresszióimitálást"

    Persze biztos nagyon ismersz...
    ha igyvan akkor két nagy pofon meg egy vödör víz kellene... aztán észheztérnék...
    de nem igy van...


    Az elmúlt 2-2,5 hónapban anyámékal is mégszarabul vagyok, idő kérdése mikor vágnak ki itthonrol...
    baszogat emg rugdal minden faszságért, ettől romlanak a dolgok, de minnél inkább romlanak a dolgaim annál ikább romlik velük is a kapcsolatom....
    szar az egész...

  • Phat Smoker
    #348
    amennyiben komolyak a szándékaid: klikk ide ;-)
  • jazzy
    #347
    Számomra baromi érdekes, hogy 6hsz-el ezelőtt kishíján bejelentetted az öngyilkosságot, azóta minden sokkal rosszabb lett, mégis új logód van, és itt fórumozol.

    Szerintem tökéletes példa vagy azokra az emberekre akik csak hobbiból és önsajnálatból csinálják ezt a depresszióimitálást.

    Gondolkodj el azon, hogy meddig akarsz szarakodni, én a helyedben kurvagyorsan elkezdenék élni, mert épp itt az ideje.
  • gabo91
    #346
    semmi jó, a dolgok csak rosszabodnak...
  • jazzy
    #345
    na és mivanmár?
  • kulabácsi
    #344
    de optimista vagy :)
  • gabo91
    #343
    sajnos igen... :)
  • Wedgee
    #342
    gabo91 felhasználói adatlapja
    Utolsó látogatás időpontja: 2008. 08. 06. 22:27
    Szerintem van rá esély ;)
  • jazzy
    #341
    élsz még-e?
  • gotchaaa
    #340
    Hajaj.
  • gabo91
    #339
    Hányadszor jövök vissza? számolja valaki...?
    szerintem nem érdemes...
    innen max wc-re megy ki, meg egy cigire de végleg...
    :(


    egyre jobban kezd bebizonyosodni hogy szar helyre születtem, szar időben...
    meg én is egy nagy szar vagyok, szar embernek csak szar élete lehet...
    Talán a legjobb hasonlat a dolgokra...
    olyan mintha tóba estem volna... nem mély 20-30cm-es csak a víz, én 180cm körül vagyok...
    de a 30cm -es víz alatt 10-12méter iszap van...
    amibe lassan de biztosan súlyedek. minnél jobban kapálodzom, erőlködöm annál gyorsabban súlyedek...
    nincs mibe kapaszkodni, ha nem húz ki senki elmerülök...
    pedig tudok úszni...

    az élet is ilyen... lehetnék boldog, csak egy esély kellene...
    nincsenek nagy igényeim, másoknak alap dolog, dobáloznak vele nagyivbe szarnak rá, nekem az életet jelentené...

    "de a parton piknikezőket még a segély kérésem is zavarja, igy inkább megdobálnak, és feltekerik a kocsiban a zenét..."
  • cocobanana
    #338
    az hogy meghalj
  • j0nNyKa
    #337
    és ez kinek is a hibája? olvass érdekeset, vagy mittomén.
  • gabo91
    #336
    Már probáltam, de nem tudok figyelni arra, hogy mit is olvasok, nem igazán köt le, és hamar megunom.
  • j0nNyKa
    #335
    lefekvésnél olvass, én kurvakönnyen elalszom, és jókat is alszok olvasás után
  • jazzy
    #334
    Eddig sem volt mit vesztened ezután se lesz. Beszélj vele.
  • gabo91
    #333
    Persze meló alatt ugysincs idő problémákon agyalni, utánna meg fáradt leszek, hogy csak a problémákkal foglalkozak.
    Remélem bevlik a dolog, bár ezzel csak elfedem a dolgokat. Ha vége a nyárnak, legkésöbb akkor ismét viszahuzanok a gondok közé. Igy talán van egy kis időm, hogy megoldást találjak a dolgokra.

    Mindenesetre tegnap este egyből eltudtam aludni. Mai napnak még nincs vége de eddig még ez se volt elb**va. :)

    hát csajal meg beszélek mert már nincs mit veszteni... nem szorakozok tovább...
  • kulabácsi
    #332
    "sötét ellen pl. elég jó a lámpa" vagy húzza el a függönyt :D
  • j0nNyKa
    #331
    sötét ellen pl. elég jó a lámpa
    egyedüllét ellen a társaság, barátnő

    a meló mindenképp jó ötlet
  • gabo91
    #330
    Olyan nincs, hogy ne lenne probléma. Csak nem mindig egyformák, így ha jó hangulatban vagy akkor nem foglalkozol vele, nem hagyod hogy elrontsa a napod.
    Olyan ingadozó a hangulatom (napról - napra változik) mint a nőknek. Bár náluk azért kiszámítható olykor, nálam nem...
    Most megint ez a változtatok a dolgokon stb. továbblépek, megprobálom megoldani a dolgokat duma megy... de csak az első újabb pofonig...
  • kulabácsi
    #329
    " persze még csak 20:36 "
    hínnye te aztán optimista vagy :D
    nem kell gondolni a problémákra állandóan, azok úgyis lesznek/vannak...
  • gabo91
    #328
    Ma talán 1 órát voltam itthon. Kicsit kimozdultam, emberek között voltam. Jöttem, mentem eddig még egészen tűrhető volt a mai napom. (kutyaharapás ellenére is) persze még csak 20:36 még lehet ebből a napból is szar nap.

    Volt egy időszakom mikor folyton elmászkáltam itthonról, mindig mentem bulizni, akkor az nem tetszett anyáméknak. Most hogy megváltoztam és elvagyok EGYEDÜL itthon a sötét szobában, most ezért basztatnak.
    Nehéz megfelelni az elvárásoknak, de ez minden téren így van. Jót sosem lehet csinálni...

    Ha lehet akkor megyek dolgozni a nyáron, igy nem vagyok itthon és nem gondolok a problémákra sem...
  • kulabácsi
    #327
    akkor irány sörözni :)
    meg lehet találni a kis élvezeteket az életben, amivel egyszerűbb elviselni azt a tudatot, h a világ egy nagy wc :D itt persze nem a drogokra meg alkoholra gondolok legfőképp, sokminden szép van a világban a szobádon kívűl, de egyedűl semmi sem olyan szép mint társaságban (ez tényleges tapasztalat)! szal tessék kimozdúlni, focizni meg ilyesmi, itt a jóidő, lehet strandolni, nyáron annyi mindennel el tudja magát foglalni az ember h csak na... ha meg otthon mindig basztatnak és nem szeretsz otthon lenni (nálam is hasonló a helyzet) akkor meg méginkább el kell mászni otthonról, ki a szabadba, a levegő még senkisem sem ártott (asszem :D)
  • gabo91
    #326
    Igen igazad van, és sz4bolcs-nak is.

    Minden nap egy esély arra, hogy változtassak a dolgaimon. Persze az sem mindegy, hogy kel fel az ember.
    Ma (eddig) egséz jó hangulatom van. Kerülni kell a depresziót kiválto okokat.
    És tényleg sok múlik azon, hogy ki mit akar rám dukmálni. Haverom szerint hülye vagyok nem depressziós. Szerinte nem kellene ilyen dolgokol foglalkoznom felhuznom magam.

    Ezalatt a két perc alatt meg is változott minden. Hazaértek apámék és kezdődik a "rugdalás, basztatás". Ha folyton minden szarságért hibás vagy akkor hamar elmúlik a normális hangulat.
    Ebből is az látszik, hogy tényleg függ másoktól is.
    A lány aki szerint orvoshoz kell mennem, álandóan felkapja a vizet bármit mondok mert megint magamat szidom. (elég ha anyit kérdezek, hogy "zavarok?")
    A mivan veled, vagy hogy vagy kérdésekre pedig nem tudok értelmesen válaszolni, ezért egyből lekezelnek.

    Amig suli volt addig streszes voltam, de legalább 6-7 órát közöségben voltam.
  • kulabácsi
    #325
    tenni is kell érte vmit, nem csak siránkozni...igenis emberek közé kell menni, találni vmit ami lefoglal és "szórakoztat" és akkor egyre kevesebbet fogsz ilyenekre gondolni. barátnőd is csak akkor lesz ha kilépsz az utcára, nem fog berepülni az ablakon miközben épp depizel a sarokba :)
  • gabo91
    #324
    De pont az egyedül lét az amitől megváltoznak az emberek. Valamilyen szinten akkor is kell hogy kapcsolatba lépjünk másokal. Nem sehova elvagyok itthon, főleg ha nem piszkál senki sem. De ugyanakkor ha kilépek az utcára és meglátok másokat, hogy boldogok nincsenek egyedül igy már egyből szar érzés.
    Aztán persze az egyedül lét is tud fájdalmas lenni. Ha kinézel az ablakon látod hogy jönnek mennek az emberek mindenki megy valahova csinál valamit, én meg itton ülök egyedül, nézek ki a fejemből...

    Ha lenne barátnőm se mennék álandóan bulizni, nem lennék akkorse valami nagy társasági ember, de alkallmazkodnák és változnák ez biztos.
    Ha minden apró dolog változtat (álltalban negatívan) akkor pozitívan is kell, hogy változak.

  • sz4bolcs
    #323
    Múltkor olvastam valami cikket, és meglepődtem rajta, hogy az orvostudomány mostani felfogása szerint minden betegség pszichoszomatikus.

    Az egyedüllétről épp aktuálsi kérdés nálam. Én pl. a magányra vágyom, az egyedüllétre nem. A magányosságban van valamiféle nagyon erős ösztönzőerő, inspiráció arra, hogy felfedezzem a lehetőségeket. Érzem, hogy tök egyedül vagyok a világban, nincs kinek nyavajogni, nincs kit okolni, nincs hova menekülni sem mások, sem magam elöl, nincs kinek panaszkodni a betegségről. Ilyenkor még az is nyilvánvalóvá válik, hogy a mások vádolása mellett az önvádnak sincs semmi értelme.
  • gabo91
    #322
    Tényleg, igazad van. Az egész szervezetre hatásal van.
    hajfájás, gyomorideg, fejfájás, fogyás, stb.

    Furcsa ez a labilis lelkiállapot is. Apró dolog elég hogy hirtelen elinduljon a lavina elkezdjek agyalni a dolgaimon és padlóra kerüljek, de olykor pedig mintha meg is feletkeznék a problémákról. Végülis olyan mint a gyógyszer egy kis ideig megnyugszik tőle az amber, de mikor elmúlik a hatás visszahuzan a problémákközé.
    Talán szánalmas az egész, talán nem... minden okkal történik, és van mindennek kiváltó oka. Valami miatt mindenki szánalmas csak az okok különböznek...


    Hát nem tudom, nem vagyok elégedett az életnek nevezett akármivel. Ez már nem pesszimuzmus vagy elégedetlenség...

    Ha szenvedsz, vagy bajod van akkor jó egyedül lenni de a magányosság már nem jó.
    Ha valaki gyógyszert szed vagy orvoshoz jár, vagy diagnosztizálták, vagy csak tudja hogy gond van, akkor már lekezelően bánnak vele mások. Pedig sokan állhatnának sorba gyógyszerért vagy kérhetnének időpontot orvoshoz...

    Egyre jobban kezdek félni attól, hogy milesz ha így folytatódnak a dolgok.

    ...
  • sz4bolcs
    #321
    Nem akarlak megijeszteni, de a depresszió az agyban műszerekkel kimutatható változásokat eredményez.

    Az, hogy ki mennyire klinikai eset, azt mindenki saját maga dönti el, ha elégedett pszichiáterek, és diagnózisok nélkül az életével, akkor semmi oka nincs a másiknak rátukmálni ilyen jelzőket.

    Azt szerintem borítékolni lehet, ha nem találsz valamit, amitől jobban leszel, akkor csak egyre romlani fog az állapot. A hibáztatás még senkit nem mentett meg.
  • gabo91
    #320
    Ja főleg ha alapból még parás is a természetem.

    Szerintem is téved, de nem álltam le vele vitázni. Jó tanuló, tényleg okos, de ettől még nem biztos hogy mindenben igaza van. Véleményem szerint más ha valakinek lelki gondja van és más ha agyi.

    Érdekes, hogy nyomatja a szöveget hogy segiteni akar.
    Ilyen alapon a csaj is mehetne pszichológushoz, ha folyton hagyja hogy zsarolják. A gyerek meg inkább klinikai eset mint én.

    Orvosnak se tudnák mást mondani mint amiket ide irok, nem mondana mást ti, max felirna valami nyugtatót ami etetnét magát... és az apró dolgokbol igy lesznek komoly dolgok...

    Egyenlőre azért van akaratom, és még a "kormányt" is én fogom. Nem egy olyan ismerősöm van akik a problémáktól a fügőségbe menekültek. Ezért nem akarok semmit se. Meg lehetne oldani a dolgokat normális csak szar az élet és ezért nem sikerül...
    Gyógyszerek álltal élt világ messze nem a valóság, és ha ép nem ott tartozkodsz akkor fájdalmasabb a valóság mint valójában.

    Kavarognak gondolataim nem tudom igazábol mit akarok írni...

    Tudom, hogy mitől, miktől vagyok itt ahol, csupán a "miért?" -et nem értem...
    Nem kellene enyit rágádnom a dolgokon, nem kellene enyire parázni. Az idő gyorsan telik én pedig lassan emésztek.
  • gabo91
    #319
    Igen alap, hogy pocsék a helyesírásom, + lusta is vagyok (este 10kor kicsit kiborulva nem fogok a helyesírással foglalkozni)

  • sz4bolcs
    #318
    Ha nagyon belepörögsz abba, hogy magadon diagnosztizálsz betegségeket, és azon tornáztatod az agyad, abba tényleg bele fogsz bolondulni.
    El lehet vinni ezt egészen addig, hogy bármilyen kis testi rezdülést halálos betegségként észlel az ember, és ez nagyon nem tesz jót sem az értelmi, sem az érzelmi képességeknek. A rettegés gyakorlatilag elbutít.

    A barátod téved, a zárkózottság nem elmebetegség, hanem lelki alkat. :)

    Mindenesetre jó nagy drogpárti lehet, hogy csak úgy ajánlgatja a gyógyszereket. Belegondolsz, akkor a drogfüggők is azért használnak szert, hogy jól érezzék magukat, vagy legalább ne érezzék magukat rosszul.

    Az elmebeteg szón meg hiába agyalsz, csak azok az elmebetegek, akik gyengék ahhoz, hogy ne skatulyázzák be magukat diagnózisokba.
  • j0nNyKa
    #317
    Meg szabad kérdezni, hogy hány évesen vagy ilyen búvalbaszott? Mert írni azt nem tudsz, szal feltételezem, hogy nem vagy túlságosan agyoniskolázva. 14-18 elég tág fogalom.
  • gabo91
    #316
    vicces vagy nem ... nem tudom de nem is érdekel, megint itt vagyok sajnos vagy nem sajnos ez a rohadt nagy valoság... az élet utálat megint harványozta magát nálam...

    zárkozottságom végett eddig sem voltak nagyon barátaim.
    talán egy, akit már régota ismerek igaz van hogy nagyon ritkán találkozunk de álltalában azért ha kell akkor van.
    szóval ott tartok hogy pár havernak nevezett emberke van ők is elfordultak tőlem, az elöbb akiről irtam is észrevette hogy valami gond van. a csaj aki véget a gondok vanank és elvileg nagyon joba vagyunk megbizik bennek álitolag... szoval azzal jött hogy orvoshoz kellene fordulnom...
    anyám hozta ma az ujabb adag allergia gyógyszeremet meg egy doboz nyugtatot...

    voltam ma hátfájás végett órvosnál, paráztam angyon ideges voltam, megnyugtattak mikor látták a röntgent hogy nincs akkora gond úszástól jobb lesz a hátam stb. én meg végig csak azon paráztam hogy mondják már végre azt hogy találtak "valamit" attol vannak a gondok...

    beteges vagy sem, az egész élet az...


    pénteken elmentem pár emberel kávézgatni, beszélgetni (ott volt a lány is) valahogy elöjött a szó streszről meg depresziórol zárkozottságrol stb. erre osztálytársam olyanokrol osztotta az észt hogy elmebeteg aki zárkozott, gyogyszeres kezelésre szorulnak stb.
    azóta egyszerüen ezen a rohadt "elmebeteg" szón agyalok...
    nem akarok vele foglalkozni, de mégis...
  • sz4bolcs
    #315
    Találtam egy jó cikket.
  • gabo91
    #314
    Remélem csak elirtad a mondat végét...

  • kulabácsi
    #313
    hja ilyenkor jobb orvoshoz fordúlni vele, a lánynak meg kitartás :S
  • gabo91
    #312
    Köszönöm meg nyugtató válaszodat.

    Azért ha ilyen dolgokat művel akkor oda már nem elég "jóbarátokat" nézni... ez azért kemény dolog...

    Én bajom nagyrészt öröm, boldogság hiány vagy nem tudom megfogalmazni, de a gyerek klinikai eset...
    föleg ha mindez rendszeresen tőrténik.



    Köszi a választ mégegyszer is!
  • kulabácsi
    #311
    sztem betegség, ha szánt szándékkal csinálja akkor azért beteg...
  • gabo91
    #310
    Nem félreértettetek.
    Ha valami nem úgy alakul ahogy ő azt szeretné...
    konkrétan a csajt zsarolja dolgokkal (tönkreteszi saját életét vonta stb stb szánalmas dolgok persze felesem igaz)
    Aztán eljátszik dolgokat, hogy felhuzza magát rajta hogy meghatják dolgok majd elkezd hányni (hányni szánt szándékal is lehet) majd öszeesik (ami lehet szinjáték megint

    Na szoval ez valami betegsém amihez orvos kell vagy a gyerek ekkora szemétláda csak?