8853
"...MASTER! MASTER!..."
-
#1992
hát emberek, az instrumental kibaszott nagy lett, egész hazafele azt hallgattam 
-
#1991
Hát Én nem bírtam ki, hogy megjelenjen az album, így hosszas keresgélés után ráleltem, így legalább már sokadszorra hallgatom :)
Ez egy jó link a Metallica legújabb 2008-as Death Magnetic albumához!!!
http://rapidshare.com/files/142200471/Metallica-DM-2008-M4E_by_Doug.rar.html
"That Was Just Your Life"
"The End of the Line"
"Broken, Beat & Scarred"
"The Day That Never Comes"
"All Nightmare Long"
"Cyanide"
"The Unforgiven III"
"The Judas Kiss"
"Suicide & Redemption"
"My Apocalypse"
Minden szám 320Kbps rippelésű!!!
A fenti link innen van:
http://music-collective.blogspot.com/2008/09/death-magnetic-metallica.html
Itt még van egy rakás Deat Magnetic link, de Én azt töltöttem le, amit írtam. -
#1990
én is az lettem :) -
#1989
olyan büszke vagyok magamra hogy metallica fan vagyok 
most mindenki megtudja miaz a zene! -
#1988
tényleg fantasztikus album lett! ez kell! méghozzá eredetiben!!! -
#1987
hát igen, én csak pár hete lettem nagy imádójuk
(eltekintve attól hogy kispöcs koromban nagybátyám hallgatott Metallicát és valszeg én is hallhattam, de akkor még nem fogtam fel :D)
Minden album tetszik, minden szám(najó a St. Anger-ben nem mindegyik tetszik annyira, de nem hallgathatatlanok azok sem)
Ez a mostani is...hihetetlen, hogy ennyi idő eltelik, de még mindig jó a szinvonal -
#1986
most hallgatom negyedszerre az albumot teljesen:D
egyszerüen imádom james hangját,a riffeket, kirk szólóit,lars dobolását:O
és végre hallom hogy van basszus 20 év után:D jóvoltál jason de rob jobb :) -
#1985
lassan lassan mindenki rájön hogy imádja metallica-t 
-
#1984
Igen, volt a The Othe New Song(becenevén Vulturous). Nah azt a számot a pokolba kívántam. Egy Offspring számnak elment volna. -
Dougie #1983 szerintem a The End of the Line volt eredetileg a New Song nevezetű valami, amit 2006-ban játszottak a koncerten (az eleje legalábbis szinte teljesen ugyanaz), aztán valószínűleg átalakították a további részeket (beleértve azt a kissé rövid, ámde tényleg jó Kirk szólót), úgyhogy az vagy teljesen eltűnt, vagy átalakult valami mássá, (néhány rész az All Nightmare Long-ból volt nekem ismerős), mondjuk a New Songban az ének (konkrétan Hetfield hangja) elég botrányos volt, most azért sokkal jobb, aztán a szöveg is tök más lett - összességében szerintem sokkal jobb lett a végső The End of the Line, mint a próbaverzió
amúgy volt egy The Other New Song nevezetű valami is, na az nincs rajta az albumon (szerencsére, mert az nekem egyáltalán nem tetszett), vagy annyira átalakították, hogy felismerhetetlen -
#1982
EGyre jobban tetszik az album, tutira megveszem, igaz kibontani nem fogom az is biztos :DD
Én azt hittem amúgy, hogy top 10-ben lesz a topik, ha kijön...de nem lett benne, vagy lehet mindenki még csak hallgatja ,és majd ezután jönnek a kommentek :D
-
#1981
egyre többenvagyunk:)ezjó -
#1980
Csak annyi, hogy a számok előadóját átnevezték Metallicára. -
#1979
semmi, azok, mint kiderült, egy keresztény-metálbande lemeze volt. -
#1978
Jahh, a lemeznek van valami köze a korábban időnként feltűnő állítólagos demóhoz?:) -
#1977
Gyerekek,ez tényleg kurva jó lett!Ilyen jó albumot elég régen hallottam már.Be van már sokadszorra bizonyítva,hogy a Metallica a világ legjobb metálegyüttese! -
#1976
letöltés beizzítva, elemek töltőre téve 
-
#1975
Illetve nagyon szerettem volna hallani a The New Song(Death Is Not The End) szólóját, az nálam mindent visz, kibaszottul tetszik. -
#1974
A szólók közül szerintem is a The Day... szólója a legjobb, kimagaslóan a többitől. Részletesebb véleményt most nem tudok mondani a számokról, egyszer hallgattam meg őket, tetszettek, de míg ki nem jön hivatalosan, addig nem hallgatom őket. Majd utánna. -
Dougie #1973 nálam az instrumentális jön felfelé erősen, nemcsak véletlenszerűen egymás mellé helyezett unalmas témákról van ott szó, fel van az építve rendesen
a legjobb szóló még mindig azt mondom, hogy a The Day That Never Comes-ban van, illetve a The End of the Line-ban (szerintem), de a többiben is vannak kimondottan kemény/ütős szólók (kivéve talán a The Unforgiven III-at, amiben rövid, illetve az első és az utolsó számot, azokban is elég rövidek a szólók (viszont az első szám első 2 perce nagyon jó), meg még talán a Cyanide-ban is viszonylag rövid a szóló)
az, hogy a St. Angertől jobb, az nem kérdés (persze mindenkinek nem tetszhet, de ez (számomra) egyértelmű), azt mondják, hogy megtört a "fejlődés" íve, mivel visszanyúltak, de szerintem meg most találtak vissza a "helyes" útra - persze ez nem a 80-as évekbeli fiatal 20-as éveiben járó csapat, hanem az érett, de "még megmutatjuk, hogy nem fulladtunk ki" típusú beérett "családapák", akik tényleg megmutatják, hogy nem kell őket leírni (pedig először én is kissé szkeptikus voltam - amíg nem hallottam az albumot) -
#1972
a sok fikagép miatt, akik előre temették az új albumot már én is paráztam, de szvsz feleslegesen. a régi metallicat már úgyse kapjuk vissza soha, de emészthető az új cucc. st angertől fényévekre van. kedvenc számom még nincs, az utolsó talán nem tetszik annyira a többihez képest... -
#1971
nemrossz,bár én nembírnám:D -
#1970
Érdekes dolgot csinálok, meghallgattam az albumot egyszer, és letörlöm a fájlokat. Megjelenés napjáig nem hallgatom. Majd megveszem a CD-t, és hallgatom. :) -
#1969
jaja,heavy as hell -
#1968
Az instrumentális odabasz! -
#1967
Bár a Sad és az U1 túlságosan ott van ahhoz, hogy túltegyék. Nem tudom. -
#1966
bátyámnak mutattam all nightmare long-ot meg judas kiss-t(18éve szereti metallica-t szívböl)
képzelhetitek milyen arcot vágott:D
mondta hogy 10perces útból amíg hazaér 74perc lesz:D -
#1965
Nekem is. Valahogy így néz ki a lista:
1.Ride
2. Justice v master
3. Kill
4. Mágnes
5. black
6. anger
7. loadok
Még a 4-es tracknál tartok, 1-es szám durvaállat, másik kettő is fasza volt, the day alapból tetszik...
-
#1964
tehát akkor teccik?:)
sajnos black album lazán lecsúszott a toplistámban -
#1963
Pont írni akartam, hogy nem bírtam ki, azóta már hallgatom. :) Úgy lesz, megveszem majd. -
#1962
szintén ezt tervezem :) -
#1961
töltsd le nyugodtan aztán ha tetszik nagyonnagyonnagyon(úgyis fog:D)
akkor azzal dícséred meg öket hogy megveszed.
én ezt csinálom :) -
Dougie #1960 a The End Of The Line-ból és az All Nightmare Long-ból vannak részletek abban (szerintem) -
#1959
nekem a the all nightmare long tetszik a legjobban:) főleg a refrénben, kicsit mintha megcsuklana a hangja:) -
CUCLI #1958 jó lett nagyon az album. nálam köv a sorrend:
1. The Day That Never Comes
2. The Judas Kiss
3. Unforgiven III -
#1957
Egyébként a The New Song(Death Is Not The End) gitárszólója megvan ugye? Ha megtartották, akkor melyik számon van? -
Dougie #1956 nem végleges vélemény, de nálam az újak közül a The End of the Line, The Judas Kiss, All Nightmare Long, holtversenyben a Broken, Beat & Scarred-del, aztán a That Was Just Your Life, (ennél az első 5-nél szoros a verseny) majd a The Unforgiven III, végül a Suicide & Redemption a sorrend, de ez még változhat
majd csinálok egy normál sorrendet is az összes számmal, csak amiket már ismertem azokhoz másképp viszonyulok
na mindegy, egyelőre hagyom ülepedni...
de kíváncsi vagyok a többiek véleményére is, nektek melyik számok tetszettek leginkább -
#1955
Én még mindíig nem töltöttem le. Olyan közel van már a szeptember 12, francért nem tudott nyugodni az a szerencsétlen francia üzlet. :D De az album digitális formában meg ezüsttálcán kínálkozik. Nem tudom mit tegyek. Leginkább azért, mert ha egyszer megvan gépen, akkor megvegyem-e a lemezt. Csak mert rég óta tervezem, hogy megveszem. -
Dougie #1954 párszori újrahallgatás után, csak az újakról néhány szóban, hirtelen
That Was Just Your Life (7:08)
tetszik, szép lassan vezetik elő a témát (és az egész albumot), hogy aztán egyre fokozódjon a tempó, témaváltásokkal megspékelve, 1:30-nál már erősen megy a zúzás, majd 2 perc környékén indul az ének, aztán az 5. perc környékén egy rövid szólót hallhatunk, végül az utolsó percben még visszaköszön a refrén
The End of the Line (7:52)
hát nekem ez baromira tetszik, a többrészes bevezetővel és a váltásokkal, és már 1 percnél full sebességnél tartunk, az egyszavas bemondásos szövegekkel (ami rémlik valahonnan), hogy aztán a 4. perc környékén egy olyan valami induljon el, ami egészen elképesztő, többszólamú gitárszólók, témaváltásokkal, a főtémát is bele-belecsempészve, kiegészítve másokkal is, és (szerencsére) az ének csak nem akar visszajönni, majd a 6. perc környékén lelassulunk, és szinte egy másik nótába csap át az egész, még James hangja is megváltozik (The slave becomes the master), hogy aztán innen legyen átkötés, és újra felvegyük a tempót, majd visszatérjen a The End of the Line főtémához
Broken, Beat & Scarred (6:25)
és ez is őrült nagy, egy ötletes kezdéssel indítanak, amiből kibontakoznak az altémák, majd kisvártatva a főtéma is elénk tárul, némi variálással, 1:30-nál az ének kissé visszafogja a tempót, hogy aztán a háttérben és a szusszanásnyi énekszünetekben viszonthalljuk a főmotívumot, majd a We Die Hard bemondás után a 4. perc környékén indul a gyorsvonat, váltásokkal, régi és új témákkal, talán egy kicsit túl rövidre sikerült, mert 5:30-nál már újra a Broken, Beat & Scarred hangzik fel, hogy aztán a vége a We Die Hard legyen, hirtelen véggel
The Day That Never Comes (7:56)
ismerős, igencsak jó óta
All Nightmare Long (7:58)
szintén baromira bejött, közepes tempójú témabevezetés, később erős dobkiegészítéssel, azután erős reszeléssel, majd a felpörgetett tempó mögül bújik elő a téma, majd Hetfield One, Two-ja után váltás, hogy aztán később újabb váltás legyen, és 2 perc környékén induljon a Luck runs out, majd a többi, aztán a 3. percben újabb One, Two a háttérben és máris áttértünk a következő versszakra, majd annak végeztével 4:30-nál indul a gitárműsor, olyan szólógörgeteggel, hogy ihajj, témabecsempészéssel, majd 1,2,3 bekiabálás után újabb őrült szólóval, aminek hallgatása közben kis híján könny csordul az ember szemébe a gyönyörűségtől, majd a szöveg visszatérésénél, van egy pillanatnyi (levegővételnyi szünet, á la Sad but True szünete)
Cyanide (6:39)
stúdióverzióban, ha lehet, még jobb, mint a koncerten (szerintem)
The Unforgiven III (7:46)
billentyűs és vonós lassú témával indítanak, meglepően szép, csak egy perc környékén hallunk először halk gitárhangot, majd dobbal egészül ki a szép bevezetés, kisvártatva ének is társul az ekkor már kissé keményedett zenéhez, majd kisvártatva jön a How can I be lost? rész, és a többi kérdésfeltevés, ami szintén kellemes a fülnek, visszatérünk az első versszak hangulatához, hogy aztán megint jöjjön a lassú rész, majd a Forgive me utáni 5:30 körül pontosan oda passzoló gitárszólót hallhatunk, meglepően jó, majd a végén vissza a kérdésekkel teli lassú részhez
The Judas Kiss (8:00)
újfent baromi ütős szám, bele a közepébe, témaváltásokkal, duplalábgéppel, és újabb témaváltásokkal, 1 perc elteltével máris ének, néha lassításokkal majd újra tempófelvetéssel, és (újra) a 4. perc környékén kezdődik a műsor, ezúttal kissé lassabban, majd torzítással elővezetve és egyre beleerősödve jutunk el a fokozhatatlanságig, két sor után újra, szólóáradat, majd közepes tempót felvéve jutunk el a következő fejezetig, hogy aztán újra begyorsuljon kissé
Suicide & Redemption (9:57)
szintén tetszik, a (20 éve) várva várt instrumentális szám, igen-igen jól sikerült darab, (bár magas a mérce)halkan, majd fokozatosan hangosodva, közepes tempóval indítva, folyamatos váltásokkal és érdekes témákkal kezdődik az instrumentális nóta, basszus kihallásokkal, 1 perc környékén elindítva az egyik főtémát ami visszatér később, újabb témaváltásokkal eljutunk az egyik legjobb (fél perces) részhez, amit a 3. perc környékén hallhatunk, majd lassítanak, és egy újabb szép téma csendül fel, ami tényleg akár egy ballada egy részlete is lehetne, majd átvezetés, és később még a basszus is elindít egy újabb témát, ami egy dallomos témába torkollva elindít egy másikat, és 7 perc környékén szó szerint sír a gitár, majd néhány újabb váltás után részben visszatérünk az egyik előzőhöz, hogy aztán azt továbbgondolva eljussunk egy újabbhoz, majd egy másik újhoz, hogy aztán az utolsó percben kissé lassuljon és halkuljon az egész és kivezessen minket ebből az áradatból (amolyan To Live is to Die módon)
My Apocalypse (5:01)
gyors, zúzos befejezése a Ride/Master/Justice vonalbeli (és színvonalbeli) albumnak
így hirtelen ennyi, de még jópárszor újra kell hallgatni (már csak az élvezet kedvéért is :))
-
#1953
namégegyszer végighallgatjuk:)