356
Mit lehet ellene tenni ? Kinek hogyan jelentkezik ? Mi is valójában ?
-
#276
heh ja én még nem láttam olyan embert aki szintetikus szerek hatása alatt depis lett volna :) na meg a monoton dübörgés. a sok kész ember körülötted. megjött a kedvem egy technobulihoz :D -
#275
En mondtam...kezdjen el drogos bulikba jarni:DDD -
#274
szerintem meg nem. :) en nem hanyagoltam.
De mind1 akkor ne gondolkodjon semmin. csak bámuljon magaelé, menjen le sétálni ilyenek. -
Ronny #273 szerintem a nagy gondolkodásokat hanyagolni kéne... -
#272
kezdj el csinalni valamit! marmint olyan dolgot amivel nem kell otthon ülni, kimész és vagy magadnak, el tudsz nagyokat gondolkodni. Önbizalmat ettől nem fogsz kapni, ,de legalább jó/jobb kedved lesz.
(En pl elkezdtem "fotozni" :P) -
#271
Jajaja! Cset powa! Nyaron minden ebredes utan raszakadtam trefortra es mar jott is az aznapi partyajanlo a haveroktol:)) -
#270
Amikor annyi idős voltam mint te, önbizalmam -1 volt. Csajozás nem ment egyáltalán, mert semmi bátorságom nem volt. Haveri társaságban, nem volt semmi jó bige, így egy uncsi nyári napon elkezdtem chatelni (eléggé szar az egész). Na de jött pár randi és ugye arra jó volt ez az egész hogy megtanuljak/kitanuljak pár dumát, harcicselt :) Tudtam válogatni (főleg akkor, amikor kép nélkül talizva jöttek a gólemek meg a mamutok). De tök happy voltam, hogy 4-5 csajjal levelezek, sms meg miegymás.
Mostmeg 1 éve van egy édi csajom, önbizalmamat nem csak a fent leírtakkal, hanem sok mással is felhúztam elég szépen. Mondjuk én mindig is optimista ember voltam, szeretek röhögni, élvezni az életet.
Szerintem az élet szép, de tele van szarral :) -
#269
Keress valami olyan kikapcsolodast, ami feloldja a gatlasaidat...
Menj el egy proletar technobuliba
-
#268
Jo a vege:)
Smile! -
Vlala #267 Csajozási jótanács: add önmagadat, abból nem lehet túl nagy baj... -
#266
Hi!
Kösz mindenkinek a tanácsokat, de nem hinném, hogy ez elég önbizalmat adott.
Egyenlőre talán még tényleg nem vagyok depis, de voltam már egy párszor és érzem az előjeleit...
Sajnos csajozás terén nincs semmi tapasztalatom, nem tudok mibe kapaszkodni, mástól meg nem lehet eltanulni, mert még ha a dumát meg is jegyzném, akkor is tuti lámpalázas lennék.
Azt mondják, ez magától jön, de akkor velem valami súlyos gond van.
Plusz még gondolom az is rá tesz, hogy nagyon gátlásos vagyok.
Amúgy a csaj csak az egyik dolog...
Családon belüli gondjaim vannak, de ezt már leírtam.
Én is beleestem ugyanabba a hibába, amit Vlala mondott, az álmodozásba, pedig tudom, hogy ez nem segít.
Nem szabadna illúziókba temetkeznem, mert a végén még teljesen más fogalmat kap nálam a realitás.
Komolyan gondolkozom egy pszihiáteren, talán fel kéne keresnem egyet. -
Vlala #265 Ezt én is írhattam volna 7 éve.
Teljesen ugyanez. Barátnő még láthatáron sincs, pedig az osztálytársak már el is koptattak egy párat, finoman fogalmazva szarul élünk, alig van pénzünk, ráadásul apám nyugdíjazása után még kevesebb lesz. A lányt, aki tetszik, olyan srácok veszik körül, akik saját autóval, pénzes szülőkkel szinte a tenyerükből etetik, teljesen padlón voltam, ha nem alatta. Ilyenkor az ember a szüleire támaszkodik, azonban édeasanyám enyhén szólva ideges természet, semmit nem lehet vele úgy megbeszélni, hogy a második mondat után ne kívánja a lószerszámot a hátsómba. Apámat ki nem lehetett robbantani a tévé elől, reklám közben volt vele egy kis esélyem beszélgetni.
Suli hasonló helyzet, ott is volt egy lány, igaz, barátja volt, meg satöbbi, de el lehetett vele beszélgetni. Újabb zárt kapu, nem mertem kiönteni a lelkemet, mert féltem, ő sem állna velem szóba.
Ráadásul beleestem az álmodozás hibájába is, a "mi lenne, ha milliomos lennék és körülrajongnának a lányok" sztori ezerszer átfogalmazott példányai csak erősítették bennem a tudatot, hogy rossz helyre születtem, és az élet egy üres kalap.
Az öngyilkosság gondolata bennem is felmerült. Egy oszttársamnak bszéltem is róla, erre felajánlotta, hogy van otthon kötelük, szívesen odaadja, legalább eggyel kevesebben leszünk. Ezzel azért egy kicsit elrettentett az öngyilkolászás gondolatától, nem érné meg, ha senkinek sem hiányoznék (csak bosszúból akartam meghalni - én hülye)
Aztán jött az új suli, és egy még nálam is depisebb oszttárs, aki egyszer tényleg betablettázta magát.
Hosszadalmas "szarazélet" beszélgetéseinkből annyi esett le, hogy az élet tényleg szar, de legalább nem csak én szagolom.
Na ennyit rólam...
A Te elmondásod alapján lehet, hogy nem is vagy depis.
"Évekkel ugyanígy éreztem egy másik lány iránt, de őt próbáltam elfelejteni és most megint ugyanez..."
Ebből gondolom. Te csak pesszimista vagy, mert egy lány egy előző kudarcodat hozta felszínre.
El kellene beszélgetned a lánnyal, különben nem fog sokat változni a helyzet... ha sikerül Vele valami, ki fogod nevetni önmagadat. Ha nem, akkor sem szabad elhagyni magad, van, aki 20. próbálkozásra találja meg az igazit.
Öngyilkosság? Felejtsd el, még nem is éltél...
nekem az első öngyilkossági gondolatom ötéves koromban volt, amikor nem kaptam csokit. Biztos azért, mert már nem szeretnek stb.
Ha most végignéznél rajtam, nem hinnéd el, hogy depis voltam. Szinte 24/7-ben nevetek, mosolygok, jól érzem magam.
Nincs ebben semmi titok, meg kell látni azokat az apró örömöket, amelyektől boldog(abb) leszel. Pl. mosolyogj valakire, vissza fog mosolyogni; foglalkozz a háziállatoddal, adj enni egy kóbor kutyusnak, add át a helyed a buszon stb. Tégy valami jót, és a világ visszamosolyog Rád.
Ja, és persze fel a fejjel, kitartás kell a sikerhez. -
#264
Ja. Mondd el a lánynak hogy mit érzel, hogy tetszik neked, a szemébe, még ha nem is mered, mégha zavaró is kicsit. Ne kapd el a pillantásod, hanem nézz rá és mosolyogj. Nem tudok sokat a depresszióról, de ő talán kigyógyíthat belőle. -
#263
Szerintem szedd össze magad és szólítsd meg a csajt. A gátlásaidat megszüntetheted egy kis piával (persze nem azt mondom, hogy idd sz*rrá magad). Ha tényleg tetszel neki akkor nincs mit veszítened, max összejön a dolog :)
Én is rohadt sokat depiztem régen, néha manapság is rámjön, de ha van egy barátnőd aki szeret, az nagy segítség. Ja, ha meg füvezel akkor csökkent az adagot, ez nekem is bejött. -
#262
Helló!
Nálam is megint jelentkeznek a gondok.
Voltam már párszor ilyen helyzetben, de szerencsére ez most nem olyan rossz, mint az eddigiek.
Legutóbb például egy egész hetet aludtam végig szó szerint, nem szóltam egy árva szót sem a saját anyámhoz sem és esténként volt a legrosszabb, mert sokszor ok nélkül sírtam órákon keresztül, pedig nem vagyok egy bőgős gyerek. Sőt, még a telefonomat sem vettem fel soha, akárki hívott.
Akkor nagyon mélyen magamba zárkóztam és most megint itt vagyok a teljes boldogtalanság tornácán és már elegem van mindenből.
A szüleim már szinte nem is foglalkoznak velem, de lehet, hogy ennek én vagyok a fő okozója, mert egyszerűen nem is kezdeményezek velük beszélgetést és nem szeretem, hogy ha a közelembe jönnek.
A másik, hogy itt vagyok majdnem 17 éves és mág SOHA nem volt barátnőm!
Teljes önbizalomhiányban szenvedek.
Ha valamelyik csaj tetszik, azt meg sem merem szólítani és még a pillantását is kerülöm.
Pedig most van is vki aki tetszik. Lehet, hogy ez az oka mindennek?
Tudom, hogy én is tetszem neki, de félek és fogalmam sincs, hogy mitől.
Évekkel ugyanígy éreztem egy másik lány iránt, de őt próbáltam elfelejteni és most megint ugyanez...
Őt már nem hagyhatom veszni.
Érzem, hogy tennem kellene vmit, de nem tudom, mit csináljak.
Évről évre egyre többet fontolgatom az öngyilkosságot.
3 éve nyáron már majdnem megtettem, de szerencsére erősebb voltam az elkeseredettségnél.
Tudom, hogy ez nem megoldás és nagyon önző dolog is, de ki tudja mit hozhat még a jövő...
Nem tudom, hogy meddig bírom még, főleg ha még az állapotom is romlik majd.
Nem tudom, hogy kihez forduljak, nincs olyan ember a környezetemben, aki segíteni tudna.
Nincs vmi jó módszeretek ennek az egésznek a megoldására?
Köszönöm annak, aki meghallgatott. -
#261
ez nem tűnik kicsit értelmetlen dolognak ? csak úgy a semmiért gyilkolni???
ésszerű legalább pár dolgot követelni, úgy jobban hangzik a trévé híradóban hogy "fiatal gyerek agyonvert néhány idős embert és járókelőt vascsővel, és közben drogot követelt"
-
#260
áhhd. én se arra értettem.
csk hogy kört is halott,
meg divattá is vált a depresszió.. :)
ez ilyen amerikai kitaláció hogy az emberek elvigyék a kutyájukat pszichológushoz, meg hasonló dolgok. a jóléti társadalmakban ki kell találniuk valamit amitől az emberek rosszul érezhetik magukat. -
#259
nein! csöppet különbözik a 2 dolog
főleg hogyha depi vagy nem érzed ugy hogy milyen felszabadító lenne most lemenni az utcára és GYILKOLNI! -
soldier #258 Izé! -
#257
köszönjük a magasröptű hozzászólást ! -
#256
"depis vagyó', mingyá' öngyi lesze'?" -
#255
itt nem a zenekarról van szó... -
#254
depresszióü -
#253
mi ? -
#252
itt is divattá vált ? :) -
#251
ugyancsak :D -
soldier #250 Áz!:D -
#249
magasröptű hozzászólás :P -
soldier #248 lál -
#247
hmm... egyenlő depresszió... -
#246
ami most velem van az nem depresszió, csak pillanatnyi igencsak rossz hangulat... -
#245
topic up for Calver ! -
#244
az övé sincs megoldva, ha nem akarja (hajlandó) megnézni az adott topicot... ugyanez igaz nálad is. -
#243
Neki egyszerűbben megoldottad a problémáját :( -
#242
szedd le a fixet, megy simán... nézd emg a játékosokban a TT topicot -
![[HUN]PAStheLoD](https://media.sg.hu/forum/avatars/10334754621140968716.jpg "[HUN]PAStheLoD")
#241
tiszta depi vagyok hülye win xp nem kompatibilis a transport tyconnal :( -
#240
teljesen mindegy. a rosszkedvre nincs szükséged. -
#239
Nálam nem ilyen súlyos a helyzet, de tavaly szeptemberben éreztem így magam utoljára (talán emlékszel rá) :((( -
#238
akkor olvasd is át... meg amikről beszéltünk hogy miket olasgatok én is.... -
#237
Jó reggelt sorstársak!
Ja hogy ez nem az a topik, de én sajna ide vagyok kénytelen köszönni! :(((((