Általános iskolában (hatodikos lehettem) egyszer hazafelé menet majdnem nekem is sikerült. Álltak az autók a zebrán, de csak az egyik irányban és egy fehér furgon mögül kiléptem egy teherautó elé ami eléggé gyorsan jött (viszonylag régebbi gép volt, építési törmelékes konténert vitt) nagyjából ösztönösen ugrottam egy nagyot előre, és pont nem csapott el. Nem nagyon lett volna ideje fékezni, de a legvalószínűbb, hogy észre sem vett, mert zavartalanul ment tovább. Amikor átértem egy néni, aki végignézte eldobta a szatyrot és gyakorlatilag szólni nem tudott, őt percekig kellett nyugtatni. Teljes nyugalomban hazamentem és kb otthon ütött be a felismerés, hogy ez mocskosul közel volt, ott már én is remegtem. Ma persze gyalogosként, autósként is ezt szemelőtt tartva közlekedek.

nekem általános iskolás koromban, mikor még lényegesen kisebb volt a forgalom a környéken, osztálytársam halt meg úgy, hogy kukásautó megállt zebra előtt, a srác ment át, az álló kukásautó mellett elviharzó busz (amely késésben volt és több, mint 60-nal ment) meg elütötte és 200 méteren sodorta maga előtt, mindezt az integető nagymama, öcsi és anya szeme láttára..

nem véletlen írja elő a kresz, hogy zebra előtt előzni tilos..

az okoskodó trollok meg kíméljenek, hogy anyuci miért nem kísérte át, lehet akkor ő is ottmaradt volna..

A szüleim falujában a 70-es években az egyik buszsofőr háza a megállóval átellenben volt.
Egyik alkalommal megállt a sofőr menetrend szerint, páran leszálltak, többek közt az ő kisfia is az első ajtónál, és át akart szaladni a busz előtt a házukhoz.
Nem vette észre a buszt előző teherautót, apuka meg végignézte a buszból az egészet.
Csak mesélték nekem is a történetet, de egy életre megjegyeztem hogy kell átmenni az úton..