Filmek, amiket most láttunk...

ízlések és pofonok, de pont jók amiket felhoztál mert rendezõzsenik filmjeik és már önmagukat is alulmúlták, Scorsese Viharszigete? tipikus egyszernézõs, csak Scorsesetõl mondok 5 jobb filmet
TDK-semmi extra, comic film ami vakok közt a félszemû
Brigantyk-Tarantino megkoronázta minõségbeli lefelé esõ eddigi pályáját

Jó filmek, ennyi de én inkább újranézem még 10-er a Mementót, Casinót vagy a Taxisofõrt + a Kutyaszorítóbant

Arányaiban szerintem itt sincs kevesebb jó film, mint más mûfajú filmeknél, egyszerûen most csak ezek vannak elõtérbe tolva. Az való igaz, hogy sokszor ugyanarra a sémára épülnek, de ez nem csak ezeknél a filmeknél van így. Egyébként különösen a mostani Avangers-elõkészítõ mozikra volt igaz ez... Rosszak se voltak, de oly nagyon jók sem😊

Azért a könyv, ami nem volt rossz, még is fényévekkel gyengébb, mint a film. Azt a filmet több tucatszor láttam és még most is élvezem minden jobb jelenetét. Ilyen film meg kevés van.

Azért képregény filmbõl voltak érdekes nem konvencionális verziók, ott van pl. a Watchman, vagy a Kickass. Igaz, más más értelemben voltak "különlegesek".

Sztem amikor a képregényfilmekrol van szó, akkor igazából a szuperhosfilmekre gondolnak.
Márpedig ebbol tényleg doNping van és tényleg 2-3 évente készul EGY értékelheto, ujranézési faktorral is bíró film. A tobbi egytol egyig talicska szar. Sekélyes, 100x látott filmek más ruhában, cukormázzal teleb*szva.
Nem nem nem nem kellenek!
Részemrol kurvára elég volt az amerikai szuperhosképregények megfilmesitésébol.
Igenis koltsék a zsét más sztorira, próbáljanak ne feszulo ruciban repkedo komplett pszichopatákat hosokként bemutatni. Leszarom, hogy konyvbol készulnek, ha ótvar nagy okorségek, unalmasak, szánalmasak.

Egy akárhányszor újranézhetõ, csodálatos film!
Minden perce bûbájos.

Aham, persze, készült több tízezer film egy évben, és abból 3-4 jó, nem? Persze, ha nagyon elitnek valljuk magunkat, meg túl sznobok vagyunk, persze... Én 33 filmet értékeltem 8/10 vagy annál magasabb értékkel, ebbõl kb. 10 volt 9 pontos, kettõ 10/10 (Untouchables, The Tree of life). Ami tekintve, hogy szerintem olyan 250-270 filmet láttam a 2011-es évbõl, abszolút nem sok: Minden nyolcadik volt olyan, amire azt mondtam, hogy IGEN, ez jó volt. A bajt én ott érzem, hogy sokszor úgy tekintünk vissza a múltba, mintha ott minden jobb lett volna, pedig ez abszolút nem biztos, és ezt rohadt jól meg is mondta Woody Allen a Midnight in Paris-ban. Jellemzõ az is, hogy tavaly sokan sírtak a Király beszéde gyõzelme miatt, hogy túl konvencionális... Amikor meg a Nem vénnek való vidék nyert (Ami meg nem nagyon konvencionális, ugye), az volt a baj. Persze, építõ jellegû kritika nélkül nem megy elõre a világ, és pl. ez az Oscar gála abszolút unalmas volt, az igaz, de továbbra sem érzem, hogy olyan nagy baj lenne a filmes világban: fõleg, ha hozzátesszük, hogy sokaknak a film=amerikai film, és persze akkor lehet egybõl sorolni, hogy remake, meg feldolgozás, meg 'csakapénzszámít'. Azt meg külön utálom, hogy ha a képregényfilmeket szidják, mert MIÉRT? A filmek nagy része könyvbõl készül, könyörgöm, a képregény, meg mint olyan sokszor ugyanolyan értékes, mint egy komoly könyv, nem látom a különbséget. És igen, persze, tíz képregényfilmbõl csak egy(kettõ) igazán jó, de ez a többi filmnél is hasonló arányt mutat...
A másik, amit szeretek, amikor valaki csak azért húz le egy filmet, mert mûvészfilm, vagy pont azért, mert közönségfilm. Könyörgöm, mind a kettõt lehet jól és rosszul csinálni. Ráadásul az, hogy valaki jó közönségfilmeket rendez, még nem garantálja azt, hogy mûvészfilmes vonalon is jó, és fordítva. Nem látom, miért lenne egy jó mûfaji film kevésbé értékes, mint egy jó szerzõi mozi. Mindkettõben rengeteg meló van, és mindkettõt értékelni kell. Már ha jó.

Baarìa (2009)

Tornatore nálam eddig a másfeles kategóriába tartozott (Nuovo cinema Paradiso - külföldi rendelés a díszdoboz miatt -, La leggenda del pianista sull'oceano), ami annyira nem is rossz teljesítmény 😊 (pl. Fellinitõl is csak az Il bidone ill. a 8½ c. filmek tetszenek. De jórészt ugyanez elmondható Antonioni - 3 jó film -, Visconti - 3 jó film -, Zeffirelli - 2 jó film -, Rosselini - 1 jó film -, De Sica - 2 jó film - , stb. esetében is.)

A filmrõl: eddig sikeresen el tudtam kerülni, de az elnyomó nõuralom hozzám elhelyezett tagja ellentmondást nem tûrõen kijelentette, hogy csak egy ezres, meg kell venni. Megvettük. Megnéztük.

Kidobni nem fogom, de nem is fogom évente megnézni.

Maga a keret nagyon jól sikerült, remekül összefogja magát a filmet, mondjuk érdemes egyszerre végignézni, hogy ne essen darabokra a film. A hossza fel sem tûnt, ez is egy jó dolog. Látszik, hogy (viszonylag) drága film; Morricone zenéje is többé-kevésbé passzol hozzá. Az idõ múlását remekül sikerült érzékeltetni apró (néha csak tizedmásodpercig látható) történésekkel. Pluszpont jár a beugrások miatt is.

Ami nem tetszett: a fõszereplõvel alaposan mellényúltak, az öregedések/öregítések sem mûködtek jól minden esetben, egyfajta gyenge feldolgozása a Huszadik századnak (Novecento)

Ami nagyon nem tetszett: pl. Monica Bellucci mellei (nem a szilikonnal van bajom) meg a hasonló, értelmetlen jelenetek. Oké, nem azért tarják Mónikát, mert hatalmas színésznõ, de érdekes lehet, amikor összeülnek otthon:

Mónika: Már megint a csöcseimet kell megmutatnom.
Vincent: Miért, tudsz mást is?
Mónika: Te legalább tûrhetõ filmekben játszol! Vincent: Apám jó színész volt, sok mindent köszönhetek neki. Te csak egy ***** vagy, mit akarsz?
Mónika: Igaz.

Miért lenne rossz példa? Szerintem teljesen mindegy milyen a könyv. A lényeg, hogy a film ÖNMAGÁBAN milyen. Ez az élvezhetõség mérõfaktora, nem az, hogy mennyire követ egy könyvet.

A Forest Gump ráadásul azért is rettenetesen rossz példa, mert az eredeti könyvhöz képest egy borzasztó szirupos vmit sikerült a vászonra felkenni.

A könyv kb. olyan szintû mint az Indul a bakterház - na most ebbõl képzeljünk el egy két óra hetven perces Tarr Béla filmet nagy monológokkal.

Miért kell mindent a Forrest Gumphoz hasonlítani? Kb. 50 évente egyszer sikerül olyan filmeket gyártani, aminek szinte minden eleme tökéletes, és nem rétegfilm. A FG-nek az a legnagyobb ereje, hogy nincs meghatározott célközönsége, mint pl. a Mátrixnak, vagy a Keresztapának. Forrest Gump történetével, és személyiségével akárki azonosulni tud, ezért lett széles körben szerethetõ. Remekül ötvözi a mûfajokat, de végig középúton marad, így válik mindenki számára befogadhatóvá.

A Breavheart meg szimplán egy jó film, nem egy filmtörténelmi mérföldkõ. Gladiátor simán jobb volt szvsz.

És hogy nem készült jó film az elmúlt években?
2011: Warrior
2010: Viharsziget
2009: Becstelen brigantyk
2008: Sötét lovag
2007: Jesse James meggyilkolása...
stb...
Minden évben születnek rendkívül jó alkotások, de mindegyik behatárol egy réteget.

honnan veszitek, hogy esnek a mozibevételek? ráadásul "drasztikusan"? nem azért nyomják orrba-szájba a képregényadaptációkat meg rimékeket, mert nem éri meg. nem hülyék ülnek fent hollywoodban.

A remake-eket szándékosan nem írtam, mivel bár igazad van, hogy a legtöbbje hulladék, vannak azért amik igenis megérdemlik, hogy az adott kor technológiai szintjén újraforgassák (pl. Holtak Hajnala). Sajnos legtöbbször azonban olyan filmeket választanak ki, amelyek régi verziója is megállja a helyét és semmi szükség ugyanarra pepitában (pl. And Soon the Darkness).
Egyébként szerintem nincs olyan sok remake, mármint mennyiségük eltörpül az említett kategóriák mellett.

(nem vettem ide az általában ázsiai filmmûvészet adaptált és amerikai szájíz szerint újragondolt darabjait, bár tény és való, hogy elvileg ezek is remake-nek számítanak)

Képregény adaptációk, fantáziátlan látványfilm folytatások, meg remake, remake, remake. Igen is drága és szar filmeket csinálnak és ezért esnek a mozi bevételek, meg a több száz milliós költségek okán, nem a warez miatt. De nem hajlandóak belátni az istennek sem.

Stimmt, többek között ezért is csökken immár drasztikusan a moziba látogatók száma. Képregényadaptációk, idétlen animációs filmek, álmûvészfilmek. Ehhez jön még a multiplexek "gyomláló" habitusa.

Szerencsére azért akadnak gyöngyszemek ma is, a régi filmekhez pedig mindig vissza lehet nyúlni 😊

Hasonlóképp vélekedek én is. A cselekményt jobban is kibonthatták volna, túl jó volt a téma, hogy ilyen rövid legyen a film.

hát azért nem, mert csak csak elõveszem a régi filmeket, de pont ez az, hogy nem mondom, hogy nem volt olyan film az elmúlt években ami ne tetszett volna de akkor tûnik fel a dolog, hogy azért nem egy kategória a "remek" filmekkel, hogy újranézési faktor 0 náluk, nem érzek késztetést, hogy még egyszer eléjük üljek

Világvége hangulat on.

hát sztem évek óta semmi jó film nem jött ki, Oscar gálát se nézem már, tök érdektelen filmek szerepelnek már csak évek óta és nem a nosztalgia beszél belõlem, de kb. egyiket se merném hasonlítani egy Forrest Gumphoz, Bravehearthoz stb. stb.

Amikor egy filmek a reklámköltségeit százmilliókban mérik dollárban és amikor a trailer készítõ és trailer zene író külön szakma már ... így megy ez.

A ruszki Na Igre 1-2 filmekben is a szuper képességet kapásból arra használnák a srácok, hogy beállnak a maffiába, majd zsoldosnak. Szóval ez csak az USA-ban kuriózum.

"az a gépezet, amely fölhívja a figyelmet a mûvekre, sokkal erõsebb, mint maguk a mûvek"

ez mekkora igazság

"Évrõl évre azt hallgatom, hogy az éppen aktuális mennyire gyenge felhozatalt kínált. Nem tudom, lehet, hogy ez így van, de én minden évben megtalálom azt a húsz filmet, amiért érdemes ' élni' . "


Nézd, személy szerint Szabó Pistával értek egyet (de rajta kívül még számtalan rendezõ, színész nyilatkozott hasonlóan), aki azt mondta, hogy az az év, melyben 7-8 jó film született, s ezeken belül 3-4 nagyszerûnek mondható, az igazán ritka.

(Igaz, nem vagyunk egyformák, sokan sorozatokból is 20-at néznek hetente, mert mindegyik "fantasztikus".)

Réz gyakran mondott hülyeségeket az elmúlt években, de végre most már józanabbul látja a filmek világát.

Chronicle - Az erõ krónikája

Kicsit reálisabb oldalról közelít meg a szuperhõs, pontosabban a megszerzett szupererõ történetét, ugyanis a fõszereplõk ahelyett, hogy a világ megmentésén fáradoznának, a saját (önzõ) szórakoztatásukra, használják képességeiket. Ez a megoldás becsülendõ, ugyanakkor a film a vége felé már elvész a realitás amikor

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Stephen King, Carrie

címû filmhez hasonló végkifejletbe torkollik. Persze nem biztos, hogy számon kéne kérni a realitást, de... mindegy nem akarok tovább spoilerezni 😉 A kézi kamerás megoldást sem értem miért kellett erõltetni. Talán szintén a realitást akarták erõsíteni, de az elején kifejezetten idegesítõ és életidegen. Szerencsére a film fokozatosan vesz fel egy egyre nagyobb fordulatszámot, így ez a kézi kamerás megoldás egyre kevésbé zavaró és észrevehetõ.
Mindezektõl függetlenül nézhetõ és korrekt a film, szerencsére jóval többet kaptam, mint ami az elõzetesbõl lejött.

7/10

Chronicle. With great powers comes an HD camera.

tldr... majd kesobb nekifogok
😊

HUGO

Imádom a FILM-et, így imádom azokat a filmeket is, amik épp a mozi nagyszerûsége elõtt tisztelegnek, s varázslatos nosztalgiával, illetve tisztelettel és ámulattal tekintenek vissza a mozgóképek egy korábbi, tovatûnt korszakára. Éppen ezért ott van meghatározó filmélményeim között Tornatore Cinema Paradiso-ja, aminek minden perce költészet volt számomra. Csodálattal töltött el az is, hogy Tarantino milyen remek módon állított mementót az európai filmnek, illetve a nagybetûs MOZI-nak az Inglourious Basterds-ben. Friss példaként pedig egyértelmûen az idei Oscar-várományos és már most agyondíjazott The Artist merül fel bennem, ami gyönyörûen idézte meg a némafilmek megoldásait. Most újabb kedvencre leltem Scorsese Hugo-jában.

Magam sem tudom, hogy miként, de elsiklottam afelett az információ felett, hogy a Hugo nem csak egy gyerekeknek szóló kalandfilm egy öreg mesterember tálalásában. Szeretem azt gondolni, hogy rajtatartom a kezem a filmvilág ütõerén, ebben az esetben azonban egy-egy elejtett utaláson és félmondaton kívül nem sokat hallottam arról, hogy mennyire nosztalgikus mozi is ez tulajdonképpen: a mozgókép hõskoráról, Meliés-ról, Linderrõl, a Lumiére-rõl mesél nekünk, a 21.század embereinek, akiknek már az sem okoz problémát, ha a vászonról felénk repül egy égõ nyílvesszõ, vagy ha tökéletesen animált dinoszauruszokat láthatunk. Gyanítom, hogy egy nézõnek, akinek a Vonat megérkezése is kisebb traumát jelentett, Spielberg Jurassic Parkja egyenes utat jelentett volna a bolondokházába. És mégis, most úgy érzem, hogy eldobnám magamtól még az emlékét is Kubrick filmjeinek, a Harcosok Klubjának, az Aladdinnak (sok kedvencem közül pár), ha ott lehetnék a Megöntözött öntözõ elsõ vetítésén, vagy Mélies Utazás a Holdba címû darabjának bemutatóján. Pontosan ebbõl látszik, hogy Scorsese rendezése és megoldásai nagyon mûködtek: abszolút nem vagyok az az ember, aki állandóan lefelé görbülõ szájjal tekintene a mai kínálatra, illetve szidná azt minden lehetséges fórumon, de most elfogott és rabul tart a mozi hõskorának varázsa. Megint, és remélem nem utoljára.

A visszatekintés, a nosztalgia persze korántsem az egyetlen lényeges alkotóeleme a filmnek. A történet egy árva kisfiúval kezdõdik, aki a párizsi pályaudvaron él a harmincas években, s egy boltos lopáson éri. A megtört felnõtt és a mechanikus szerkezetekkel ügyesen bánó kisfiú között elõbb ellenszenvesek egymásnak, késõbb barátság alakul ki köztük;az elmesélt kalandot csipetnyi varázslat, illetve misztikum és a filmek szeretetének szelleme lengi körül. S mint oly sok történetben, a megfáradt, a múlt elõl menekülni próbáló felnõtteket itt is a gyermekek húzzák ki apátiájukból, akik minden tragédia ellenére képesek úgy tekinteni a világra, mint lenyûgözõ kalandok színhelyére. Hugo és Isabelle nyomozása lassan indul útjára, s néhány mozgalmasabb jelenet kivételével a Hugo nem a pörgõsségével és hangosságával kívánja kivívni a nézõk szeretetét: ez a film arra épít, hogy elmerüljünk a világában, és átadjuk magunkat neki.

Én örömmel tettem ezt, Scorsese ugyanis már az elsõ tíz percben zseniálisan építi fel a hangulatot, az események jó részének helyszínt adó pályaudvar él és lélegzik, históriáját apró sztorik színesítik, a fényképezés pedig kiváltképp gyönyörû. Az élõ legenda, a gengszterfilmek mestere nagyon él: mindig pontosan annyit adagol érzelmekbõl, poénokból és minden másból, hogy egy pillanatra se zökkenjünk ki a mûélvezetbõl. (Tudjátok, van az érzés, amikor imád az ember egy filmet, de van egy-egy pillanata, aminél megbicsaklik az élmény: itt ilyen nincs.) És ha még nem unjátok, hogy dicsérem a filmet, akkor muszáj megemlítenem nem csak a tökéletes szereplõgárdát, ahol még a legkisebb mellékszerepben is híres színészek alkotnak maradandót, hanem az év egyik, ha nem legerõsebb zenei anyagát is Howard Shore-tól.

Évrõl évre azt hallgatom, hogy az éppen aktuális mennyire gyenge felhozatalt kínált. Nem tudom, lehet, hogy ez így van, de én minden évben megtalálom azt a húsz filmet, amiért érdemes ' élni' . Ebben az évben ilyen voltak (A teljesség igénye nélkül!) a Tree of life, az Intouchables, a Girl with the Dragon Tattoo, a The Artist, a The Descendants, az Ides of March, a Submarine... És a Hugo is, egyértelmûen és nagyon. Egy kis hiányérzetem maradt csak a végén, magam sem értem miért, így maximális pontszámot nem kap... 9/10

Evidence

Mivel imádom a kézi kamerás horror filmeket, egybõl megnéztem. Nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy kis költségvetésû film. Két fiú és két lány elmegy kempingezni erdõbe, és filmezgetnek közben... Javaslom, hogy NE nézzétek meg az elõzetest, így garantálható, hogy így ilyen arcot fogtok vágni az utolsó fél órában.



Teljesen jó szórakozás volt.

Hugo

5 oscar díj...hmmm. Lehet dobni a követ, de szerintem ez egy túlgiccselt, látványos családi gyerekfilm, ami azért kapott ekkora hype-ot, mert emléket állít a filmtörténelemnek, és Scorsese rendezte. A sztori tele van lyukakkal, ez a Hugo gyerek totálisan tucatszínész(persze a kék bociszeme jól mutatott szuper plánban), a mesefilmes látványvilág meg nekem egyáltalán nem jött be, Woody Allennél sokkal jobban mûködött a 20-as évek párizsi látképe, persze itt nem a realisztikus ábrázolásmód volt a cél, de akkor is. Engem végig a Polar Expressre emlékeztetett(S.B.Cohen jelmeze, a gyerek, a vonatállomás, a végig kék-narancssárga színárnyalt kép).
Ezt leszámítva, nem rossz, családi filmnek jó, gyerekeknek biztos tetszik, egy próbát megér. Talán csak én vártam valami komolyabb dolgot.

Igen, valóban lehetett volna hosszabb is, mondjuk egy 2 és fél óra sem lett volna olyan vészes, mert a szigetben volt potenciál, legalább annyi, mint az Avatar esetében, de itt talán még több is, szóval jóval hosszabb is lehetett volna. Az elõzõ rész is ilyen volt, kispóroltak belõle jó sok dolgot... kihagyott ziccerek hegye.

Jaja, Willem, így helyes.

Engem zavart a film rövidsége, alig bontották ki a cselekményt, mintha leugrottak volna az ABC be, aztán zúztak is haza. Sokkal több eseményt bele lehetett volna pakolni.

Utazás a titokzatos szigetre - Journey 2

Az elsõ, ami rohadtul zavaró ebben a filmben, az a hülye magyar cím. Miért nem lehet feltüntetni, hogy ez egy folytatása gyakorlatilag a 2008-as Utazás a Föld középpontjába címû Brendan Frazer-es filmnek? Még utalások is vannak az elsõ részre, szóval csak gratulálni tudok a fordítóknak. Na, de ezen túltéve magamat beültem a filmre, természetesen 3D-ben. Már az elsõ képkockákon látszott, hogy ez nem az a kamu 3D (á lá Star Wars 1, Tron... stb), hanem tényleg vannak rendes 3D-s effektusok, teszem azt nem egyszer van olyan a film során, hogy reflex-szerûen becsukod a szemed egy pillanatra egy-egy 3D-s effekt után. Szóval ez a része nagyon jóra sikerült szerintem. A szereplõk is jók voltak, The Rock, -aki már csak Dwayne Johnson-ként szerepel- is adta a szokásosat 😄 A fõszereplõ srác is sokkal szimpatikusabb volt, mint anno a 2008-as filmben, pedig ugyanaz a csávó játszotta. A történet amúgy nem nagy szám, de vannak benne ügyes megoldások, és a film nem válik unalmassá.

Szóval én azt mondom megéri megnézni, 3D-ben, nem fog csalódást okozni.

Akkor még le se pontoztam, ezek szerint...! 😄

<#eljen>

Feast 1 10/7
Feast 2 10/3
Feats 3 10/-10

elsõ rész baromi jó, másodikban a csecsemõ odabasz, de azt leszámítva meh, harmadikat én már kösz de inkább kihagytam <#idiota>

A Feast 1-el semmi baj nem volt az egyik legjobb slasher horror volt de a Feast 2 már egy rakás fos volt a Feast 3 még annál is szarabb volt !

Fúú ez milyen rossz egy film volt, láttam mind a 3 részt (vagy kettõ van?) egyébként ez a rész a legkevésbé szar fél pontot megér de a többi bõven ez alatt van. Két jelenet azért megmaradt abból is az egyik a csecsemõs, a másik mikor összevissza fingik a hulla haha😄 de rossz volt

Ez kérlek szépen a Feast cimû film csak ez a rész ugy látszik kimaradt mert durván megvágták !

ez miez a gif, mindha valakit szájbadugnának? 😄

Immortals (2011): Ez mi a sz*r volt? <#zavart2>

Hugo (2011): Amit ProGabe írt a #67418-ban. Szép, aranyos, meg minden, de valahogy rossz az idõzítése, karácsonyi - nagycsaládos hangulatban sokkal jobb lett volna. Egyébként a gyerekszínészek szerintem elég rosszak voltak, fõleg a fõszereplõ srác, nem tudom, milyen Ender Wiggin lesz belõle jövõre, de nem túl bíztató, amit itt elõad. A lány az láthatóan jóval gyakorlottabb volt (Kick/Ass, Let Me In remake, sorozatok, stb.).

Nem annyira "benézés", mert a film igazából tényleg tavalyi, akkor már lehetett hallani róla és voltak elõzetesek is. Bemutatták pár filmfesztiválon, de moziba csak idén fog kerülni. A rendezõ amerikai, csak Indonéziában él már jóideje (a felesége is odavalósi), ott forgat filmeket, feltehetõen ezért lett felkapottabb és ezért kapott komolyabb promót (és már amerikai remake-et terveznek belõle... :/ ).

Tintin

élveztem minden percét! hihetetlenül jó a forgatókönyv, egy percre sem áll meg le a kaland. a látvány pedig - ami korántsem mellékes, sõt - olyan jól lett eltalálva, hogy az már tényleg hihetetlen. pont annyira valószerû, ill. rajzfilmes, amennyire kell, tehát az egyensúly tökéletes

ha pontoznom kéne, akkor simán 9 pont a 10-bõl

Hugo

húha! ezzel már gondjaim vannak. szögezzük le, hogy ez egy jó film. de az is tagadhatatlan, hogy kib*szottul unalmas. ráadásul nincs benn semmi, ami Scorsese! értem én, hogy a régi (nagy) filmeknek akartak csinálni egy igazi mementót, de olyannyira semmittelen lett ez a flick, hogy pont azt nem teszi, amirõl szól: nem varázsol el. ez egy sablonfilm, jól bevált elemeket épít egymásra, de ezen felül tényleg nincsen benne semmi extra

a forgatókönyvben vannak erõs elemek, de azok - egy-két kivételtõl eltekintve - abszolút tucat-kacatokkal vannak összekötve. a kiszámíthatóságot már meg sem említem

röviden és tömören: ez a legdrágább és legigényesebb Hallmark-film, ami eddig készült. karácsony harmadnapján, amikor már tényleg csak a tv-nézés marad és a legkisebb és a legöregebbek is együtt vannak, jó választás lehet, de amúgy egy nagy MEEEEHHHH

ohh akkor lehet benéztem azthittem 2011-es film😛

nem, nem az <#idiota>
viszont akkor nagyon csúful megvágták, mivel eredeti hossza ~96 perc - még ha 2:2(?) pulldown miatti gyorsulásnak hála el is tûnik pár perc (már ha PAL dvd), akkor is közel 10 percet kinyiszáltak belõle...

Tintin kalandjai

Ez nagyon jó volt nem sok animációs filmet nézek de ez nagyon tetszett.

Március végén lesz a mozis bemutató Indonéziában, majd onnantól kezdve megy körbe a világon, szóval fene tudja, mikor lesz belõle valami. Azt nem tudni, itthon lesz-e a mozikban.

Új trailer, még ki sem jött!

Ezt (GIF) Feltételezem ez nem kamu jelenet. Amit láttam, abban ez ~59 percnél van és nincs meg a szökõkutas felöklendezés... 😛 (Nekem 83 perc 22 mperc hosszú filmváltozat volt meg.)

Testcsere
elég jó poénok voltak benne ahhoz képest hogy a történet elcsépelt,csak mindig más köntösben van,én jókat derültem rajta 7/10

A bõr amelyben élek
jesszus ez milyen film amúgy is imádom Pedro Almodóvar szinte egész munkásságát de ez a történet meg forgatókönyv nagyon odab*sz,nézze meg mindenki 9/10

Blue valentine
sajnos nekem ez csalódás volt,megnéztem mert Ryan Gosling-ot bírom ellenben a másik fõszereplõvel Michelle Williams-el akit rühellek,forgatókönyv jó lett volna csak az egész valami iszonyu lassúra sikeredett 5/10