Filmek, amiket most láttunk...

Na pont az a mondat ami eredeti nyelven a legjobb 😊)

Es magyarul hogy forditottak hogy you son of a thousand bitch? Mar nem emlekszem 😄

A halál és a lányka (1994)

Bírom az ilyen filmeket, nagyon. Ez az amikor lejön vászonról a színház vagy felmegy ahogy tetszik. A két fõszereplõ irtó jól játszott, végig vibrált a feszültség, Kingsleyrõl sütött az ártatlanság, Weaverrõl meg, hogy komolyan mondja amit mond és ahhoz, hogy vmi jó legyen szinte nem is kell más mint egy jó történet és jó színészek. Minden más felesleges.

9/10

Errõl a színházas vonalról jut eszembe: régi, m1-en ment színházi közvetítések fent vannak vhol?

Gyerekkorromban imádtam õket, volt pl. Henry Fielding Tom Jones-a, ahol színészek játszották a díszleteket is vagy pl. Békés Pál a A Nõi Partõrség Szeme Láttára (ez utóbbi fent van hangoskönyvben itt.)

Értem én, persze. És abban is igazat adok , hogy manapság a legtöbb magyar szinkron ócska.

De! Tucatszám lehetne filmeket és sorozatokat mondani, amik igenis gyengébbek eredeti nyelven, mert a magyar szinkron, a zseniális szinkronszínészek annyit hozzá tettek a filmhez.

Például, tegnap is megnéztem a Jó a rossz és a csúf-ot. Szinkronnal, és cseszett jól hangzik ám magyarul ,hogy kétféle sarkantyú van barátom...

De mondom, rohadt sokat fellehetne sorolni, a kiváló szinkronokból.

És ez a mindent csak eredeti nyelven...figyelj, akkor olvass is angolul mindent, mert lehet a magyar könyvfordító úgy fordít, hogy nem jön át a lényeg. Bár az igazat megvallva manapság a könyvfordítások is szarok, szóval lehet tényleg jobb angolul olvasni .

El van tiporva latom az ervrendszered. 😄

Most mar bunko vagy...nem erdekel a tema a tovabbiakban.

Milyen szerencse es nem neked. 😄
Na meselj Tarantino erenyet feltve orzo hos lovag, miert olyan nagy cucc ez a tarantino film es kimelj meg attol, hogy jo helyre rakta a mastol elbitorolt zeneket, mert ezt meg a kozepes rendezok is megteszik, a kimagaslo szineszi jatekkal is, mert a film vegere mar eppen kezdett peldaul elegem lenni Jamie Foxx kozonyos fapofajabol, a sminkek eskuszom jobban adtak a szerepet, mint maga a szinesz. 😄

TARANTINO filmben,igy csupa nagybetûvel ? Nem esel, te kicsit túlzásokba ?
Mintha nem lennenékek komoly rendezõknek, kevésbé jó filmjei és csak a nagybetûs neve számítana. Ez a filmje se a legjobbak közé tartozik.

Persze, ezt csak a könnyebb áttekinthetõség érdekében kértem 😄

Nem vagyunk barátok, a becézgetésbõl kicsit visszavehetnél, csillagvirág, öreg, csacsogás, egyébként folytathatjuk a vitát, mert az vicces, attól függetlenül hogy kinek van igaza, csak a stílusodon kicsit igazítsál, kösz.

Ja! Ahelyett, hogy leírná mindegyik a hogy tetszett/nem tetszett, azt jól van.

Amúgy, szerintem elég nehéz manapság eredetit alkotni, mert már sok mindenre van példa.

A klise nem a film stilusjegyeire vonatkozik, hanem a jelenetek megrendezesere, lasd dinamitos jelenet, mint egy nagy abszurd klise, amit mar latunk nem egyszer vigjatekokban es gyakorlatilag az eredeti ertelme elvesz.

A ketto pedig nem ugyanaz.

Mondjuk ha amellett érvelnék, hogy nyúlás, valószínûleg nem Tarantinóról írom a szakdolgozatomat, nem? 😄

140 új hsz?? Azt hittem lemaradtam valami blockbuster-rõl, de látom csak a szagértés megy.

Latom csillagvirag nem tudod elviselni, amikor kifigurazzak a gyermeteg ironikus megjegyzeseidet. 😄
S lam megjott a hos lovag ki Tarantino hatsojat fenyezven, nem lat ki a fejebol es tekintetet elvakitja hos szerelme nevenenek ilyen sarba tiprasa. 😄DD

<#eljen>

óóó 😄D a te csacsogásod az aztán igen, minden betûje arany <#nevetes1>

<#eljen>

Mondjuk felesleges azzal vitatkozni, aki azon akad fenn, hogy klisés a sztori, sok a vér, és sok a lopott, nem a jelenethez illõ zene egy TARANTINO filmben.

Túl hosszú, NYÚLÁS vagy NEM? 😊

Épp te mondtad, hogy a spagettiwesternnek megvannak a kialakult stílusjegyei (a western amúgy is egy viszonylag kötött mûfaj), aztán meg kliséket emlegetsz?

Egyszeri szórakozásba, színészi játékba nem kötök bele, az egyéni vélemény, az enyém amúgy is tökéletesen eltér ettõl 😄

Nem attol lesz a hozzaszolas hiteles, mert te itt arrol csacsogsz.
A zene olyan szerves resze a filmnek, amik mar onalloan is pluszt adnak egy filmhez. Raadasul ha valaki egy mar mindenteren etalonnak es magas szintu muveszi munkanak latja az emberek tobbsege, plusz munka nelkul elonyoket elvez vele.

Szóval tényleg szart ömlik a szádból...

IDÉZNÉK a szakdolzozatomból a témában. Szerintem érdemes elolvasni (Nem azért, mert az én szakdogám egy részlete, csak témába vág)

Kubiszyn Viktor a Filmvilágban megjelent cikke8 szerint a francia új hullám rendezõi voltak az elsõk, köztük is leginkább Godard, akik filmjeikbe stíluselemeket, vagy konkrét jeleneteket, párbeszédeket vettek át más mûvekbõl.
Az új hullám a filmeket nem önálló alkotásokként fogta fel, hanem úgy értelmezte azokat, mint egymásra utaló és egymással kapcsolatban álló mûveket. Az új hullám szerint minden beállításban, minden snittben ott vannak azok a filmek, amelyeket a rendezõ már látott, amikor saját mûvét készítette. Így lehettek egyes jelenetek tiszteletadások, mint Truffaut Négyszáz csapás címû filmjének egyes részei, és lehettek filmek egy egész mûfaj megidézései, mint Godard Kifulladásig címû klasszikusa. Az ilyen alkotói felfogás végpontja a Nouvelle vague, amelyben minden egyes jelenet újraforgatása, megidézése egy korábbi új hullámos filmben látható jelenetnek. Tarantino imádja Godard filmjeit, s maga is csinált hasonlót Kill Bill címû filmjével. 9
A szerzõiség és az eredetiség kérdése visszatérõ probléma elitkulturális vitákban, de megoldás egyelõre nincs rá. Tarantino olyan módszert alkalmaz, ami az elitkultúrában már régóta ismert, használt technika. Kubiszyn Viktor szerint azonban van egy nagy különbség Quentin Tarantino és a posztmodern irodalom között: míg utóbbiban a szerzõ „intellektualizálóan önreflexív”, addig Tarantino
természetes, ösztönös módon alkot, s örül annak, hogy ami másnál mûködött, nála is mûködik.
Az önreflexió, a film filmiségének tudatosítása a nézõvel modernista, vagy posztmodern jelenség, s Tarantino elõszeretettel használja, de ez nem jelenti azt, hogy ne létezett volna már korábban is. A nagy vonatrablás címû 1903-as filmben
egy banda az erdõben vív tûzpárbajt a rend õreivel, s végül mind meghalnak. Ám a jelenet végén a vezér hirtelen a kamera elé áll, ránk, nézõkre néz, majd farkasszemet nézünk coltjával, ami eldördül. Meghaltunk, mi nézõk is. A jelenség nem teljesen új tehát, de igazából csak a francia újhullám óta van jelen.
A posztmodern intertextualitás jegyében Tarantino minden filmjében több
másikra építkezik, és még többre utal, s mikor éppen nem teszi, akkor akár teljesen direkten is jelzi jelenlétét. A Kill Bill filmekben azt a játékot játszotta, hogy egészen a második rész durván kétharmadáig kisípolta a fõszereplõ nevét,
jelezve, ez egy film, én vagyok a rendezõ, és játszok veled, nézõvel. Késõbb, a Halálbiztos egyik jelenetében Stuntman Mike nemes egyszerûséggel kikacsint a nézõre, jelezve neki, hogy figyelj, most jön az akció a duma után. S jön tényleg,
autók törnek, emberek halnak, felpörög a tempó.
A stiláris/filmnyelvi öntükrözés mellett létezik tartalmi önreflexió is. Ilyenkor a történet a filmkészítés körül forog, vagy a médiumok közti kapcsolatok kerülnek egy alkotás középpontjába. A tartalmi önreflexió tovább osztható közvetett és
szimbolikus kapcsolatokra. Elõbbinél a filmnézés sajátos értelmezése jelenhet meg, utóbbinál pedig a film társmédiumai kaphatnak szerepet, például amikor egy színpadi darab létrejöttének fázisait követhetjük végig. Itt sem kell messzire
menni, hogy példát találjunk: Tarantino eddigi utolsó filmjében, a Becstelen Brigantyk címû alkotásban Shosanna, a fiatal mozitulajdonos lány, akinek családját kiirtották a nácik úgy áll bosszút rajtuk, hogy filmet készít.10 Az elkészült alkotást akkor játssza le a moziteremben ülõ náci vezérkarnak, amikor barátja éppen meggyújtja a vászon mögé rejtett, különösen gyúlékony nitrát Tehát Tarantino, a rendezõ és forgatókönyvíró szimbolikusan elégeti a náci vezérkart egy filmben, aminek ezen jelenete egy moziban játszódik,
amelyben éppen filmet vetítenek, és filmtekercsek égetik el a nácikat.
Az önreflexivitás harmadik fajtája, a szimbolikus/allegorikus reflexivitás a mûfaji filmek szempontjából a legérdekesebb, hiszen ezeknél a zsánereknél nem a nézõ
elidegenítése a cél, hanem ennek ellenkezõje, hogy be legyen vonva a cselekményvilágba: a szimbolikus önreflexió már a hollywoodi mûfajokban is gyakori, ezeknek során valamilyen szinten tudatosul a nézõben, hogy filmet lát, de ez inkább játékos, az azonosulást segítõ gesztusként értelmezõdik. 11 Tarantino újított ott, hogy filmjeiben a tömegkulturális szemetet, a legrosszabb kliséket, a gyengébb zsánerfilmek fordulatait alkalmazza, ezekre építi alkotásait.
Norman Byson, a Harvard professzora írta a következõ idézetet: „Mikor a
magasmûvészet és a popkultúra viszonyáról esik szó, mûvészettörténészek hosszú
ideje kötik magukat egy bizonyos fabulához, amit az ’erõ alulról jön’ tézisének hívhatunk. Több mint elegendõ történeti példával igazolhatjuk ezt. Az ancien régime Franciaországában vagy harminc évig dermedten stagnált a festészet, mikor, hirtelen, Watteau mutatott fel egy új ábrázolásmódot. Hogyan? Az „erõ
alulról jön” magyarázat szerint Watteau munkássága újrahangszerelte a festészet addigra elernyedt mûvészetét a populáris kultúra legéletesebb és legrobusztusabb akkori jelenségével – a vulgáris és dörzsölt commedia dell’arte-val, a luxuscikkek
robbanásszerû terjedésével, a watteau-i fêtes champetres mögött álló
maszkarádok divatjával. Az ilyen idõszakokban láthatjuk egy Caravaggio, egy
David, egy Warhol felemelkedését.” 12
Tarantino volt az, aki a Ponyvaregény sikerével megtestesítette az alulról jövõ erõt. Õ volt az, aki felmutatott valamit, amivel megreformálta a filmhez való
hozzáállást, azóta pedig õt utánozzák többen is. A korábbi mûvekbõl való
építkezés, az önreflexió tobzódása azonban nem lenne elég, hogy nagy rendezõt tisztelhessünk a személyében. Ahhoz további kiemelkedõ rendezõi stílusjegyekre is szükség van.

Nem attól az egy daltól lesz jó a film, hanem attól ahogyan amikor õ azt a filmbe helyezi. Világos hogy nem ez emeli magasságokba a filmet. Ezt senki nem vitatja, amit vitatok az az hogy nyúlás vagy sem 😊

De latom jol eszed... 😄

Nyilván a hang semmit nem ad hozzá a színészethez 😊

A film nem extra kiemelkedo mu. Egyszeri szorakozas, klisekkel nehol eroltetett poenokkal es egyaltalan nem kiemelkedo szineszi jatekkal.
A film tulhype-olt es inkabb a 6.5-7-es kategoriaba tartozik.
A +pontokat a rendezo neve hozza, a masok altal komponalt zenei remekmuvek es nem maga a film nivoja.

Charlie Chaplin néma filmekben játszott.
Akkor ezek szerint Õ nem is (volt) színész?
Talán rosszul hiszem, de a színészet inkább a mimika mûvészete.

Kár hogy csak te hajtogatod itt a szarod egyedül....

Erolkodsz latod megint, pedig te belenyultal es a szar amit emlegettel mas miatt igaz, mert ellenkezik a szemleleteddel. 😄

Nem ezt ugy hivjak szemellenzo es butasag.

ha gyerekesen viccelni akarnék akkor azt mondtam volna: te ezzel a NYÚLÁS témával jól mellé NYÚLTÁL kedves jakuza 😄

Eselteg probald az Aidat ideidezni, hatha az is felcsendul neha egy filmben, de fogadom nem Verdi osszes muvet hasznaljak fel mint zenei montazs a film ala. 😄.

"masok sikeres munkajanak elorozasa es felhasznalasa"

ott tévedsz, hogy Tarantino nem lop, hanem tisztelegni próbál a korábbi alkotások elõtt. a különbség leginkább a mentalitásban van. (én se szeretem egyébként Tarantinót, de a Django felvállalható film lett, amin jól szórakoztam.)

ez nem terelés, ezt úgy hívják, TÚLZÁS 😄

A 2pac nóta is lopás vagy csak a filmzene amit kifejezetten egy filmhez irtak, az a lopás?

Megint csak a tereles. Ki mondta hogy rakas szar ? Elmed szulemenyei ezek a "jaj most utom el a valosag elet egy buta gyerekes viccel"
Senki nem mondta hogy szar, hanem azt, hogy tulertekelt es a kozepesnel nem sokkal jobb.

Sántít a példa, ugyanis attól, hogy újra felhasználja QT, még nem veszi el a másik filmbõl, az adott szám attól még ottmarad és nem esik bántódása...

De ennyi erõvel minden számot csak egyszer lehet felhasználni, és ha valaki felhasználta az Örömódát, akkor ahhoz más már hozzá sem érhet, ugye?

Még azért ezt tegyük tisztába: tehát filmzenét venni mástól az lopás, de filmcimet, könyvcimet azt lehet használni akkor igaz?

Nem várom tõle ugyanazt, de ha filmet nézek akkor inkább az eredeti filmet nézem meg. Kíváncsi vagyok a színészek játékára, mert az ugye a hangból is derül ki.

A nem csak mas munkajanak a felhasznalasa, sajat uj zenek nelkul .😄
Terelhetsz te akarhogyan, johetsz a szo egyezessel es a blodnek hangzo nem lopta el Franco Nerot gyerekes marhasaggal, attol meg bizony szellemi munka befektetese nelkul masok sikeres munkajanak elorozasa es felhasznalasa es ez meg csak kozel sem hasonlithato ossze, hogy valaki egy szot, szint vagy mar mastol hallott utcai viccet probal egyszer-egyszer beleplantalnia az alkotasaba nehanapjan.

Tehát nyúlás az ha készítek egy majdhogynem REMAKE-t egy adott kor filmjébõl, stilusábol, amit világosan ki is jelentek, és felhasználom az adott kor filmzenéit, értem már. Hallod, most már értemmi a bajod. Így már egy nagy rakás szar a Django unchained. hát komolyan, hogy gondolhatta hogy beleteszi egy másik film zenéjét, és nem irat egyet saját magának, pofátlan rendezõ ez a tarantino..

Mire adjak neked választ? Mondom hogy nem nyúlás 😄

Na igen lefestem en is feher szinure az automat a sajat festekemmel az lopas, ellenben ha az autodbol kiveszem az uleseket es belecsavarozom, az mar eleg mas nem de ? 😄

Uristen es megmagyarazza. Oreg ha en leirok egy szot a szovegben ami ketezer mas szoban szerepel az lopas ? 😄
Ellenben az ha masok zeneit felhasznalom es azokat teszem bele a filmembe, amik szrvers reszei egy filmnek, azok azok. 😄

úristen csak célzás volt mivel ott is elég világos ruhákat hordott

Nagyon erolkodsz te ezzel a terelessel.
DE valaszt meg nem tudtal adni, csak a blodseget hajtogatni.

neeem, a zene lopás az mááás, az hogy a két film címe ugyanaz az teljesen más megint 😄

Ha már poénost szeretnél mondani, legalább felismernéd a színeket.<#eplus2>
Vagy kevered a lova színével?
A zenelopás meg nem egyenlõ az emlegetett, kibúvókeresésekkel, hogy ki milyen színû ruhát vesz fel, vagy éppen egy szó megegyezik a címben.

DJANGO UNCHAINED-ben két irányzat hatása a legjelentõsebb: BLAXPLOITATION

Azt hiszem ez utóbbi irányzattal nem kell különösebben túlmagyarázni a párhuzamokat: a történet elején Django egyszerû rabszolga, aki a fehérek diktálta szabályok szerint él, majd az események során fellázad, elszabadul (Kill white folks, and they pay you for it? What’s not to like?) és a kettévágott finálé második felében szinte már megalázóan egyszerû módon csinálja ki elnyomóit. S ha már a film végét megemlítettem: másodjára sokkal jobban mûködik az a megoldása Tarantinónak, hogy Django nem egy bombasztikus fegyverpárbajban intézi el a Candie-birtok lakóit. Hiszen gondoljunk bele! Egészen addig a pontig, míg Dr. King Schultz meg nem öli Monsieur Candie-t, s ezzel tulajdonképpen saját magát is, Django az õ szabályai szerint él, a kirobbanó fegyverharcban meg az õ „hibáját” próbálja megoldani, illetve túlélni. Viszont amikor az események szerencsés alakulása során bekerül a bányába tartó kalitkába, akkor…. Akkor elõbb észben, beszédben, majd erõben múlja felül a fehéreket. Ott látjuk teljes pompájában, mivé vált Shultz értõ kezei alatt. A leggyorsabb fegyver az övé délen… A karakter kiteljesedett, utat vágott magának a világban.

SPAGETTIWESTERN
A Spagettiwestern megjelölés már kicsit más lapra tartozik. Egyfelõl ez a film Tarantino szerint is „southern”, tehát délen játszódik elsõsorban. Másfelõl pedig 1858-ban járunk a történet elején, s késõbb is csak kb. egy évvel utána, a klasszikus westernfilmek pedig az amerikai polgárháború után játszódnak. Kisebb csavarokat tehát már itt elhelyezett Q.T. a felállásban, s szerintem a karakterek öltözetei, az egész környezet sokkal kevésbé mocskos, mint ami egy olasz westernben megszokott, illetve dumából is sokkal több van itt, de ez nem meglepõ: Tarantinóról beszélünk… Ennek ellenére persze nem mondom azt, hogy ez nem western, és kevés köze van az „italo” megjelöléshez, hiszen a mûfaji jegyek igencsak nagy része el van helyezve benne, elég csak a flashbackekre, a karakterekre, a kirobbanó, véres erõszakra, a hirtelen zoomolásokra vagy Morricone és a többiek zenéjére gondolni. (Persze a válogatás elég vegyes, hiszen gengszterrap is szól a jelenetek alatt…😉 Épp csak figyelni kell azokra a bizonyos kis különbségekre, amelyek meghatározták Q.T. pályáját az elmúlt húsz évben.

Amit meg állandóan nyomatnak, hogy mi hogyan hatott QT-ra, meg mit honnan "nyúlt": Persze, sok-sok irányzat,film hatott rá, õ meg szépen felidézgeti ezeket. Zenéket is mindig jó érzékkel helyezte el a filmjeiben ( oké, tudom, a rap-betét sokatoknak nem tetszett most, de azért elég nagy fricska ilyen zenét a filmbe belerakni), hogy éppen honnan vette, holtmindegy, a jelenet alatt kell mûködnie, plusz sokszor teljesen más stílusú jelenet alá rakja bele a zenét, mint az eredeti mûben.

Plusz, QT azért nem csak abból áll, hogy mit honnan kölcsönzött: remek párbeszédeket ír, az erõszak ábrázolása kirívóan egyedi mindig, mostanság a régmúlt történelmi sebeit írja felül, fontos nála a bosszú tematika, a fejezetekkre osztottság, a nem lineáris történetvezetés stb.

Ezeket én írtam volna? Tévedsz. Én csupán nyúlásról beszélek, ami sajnos nem történt meg, akárhogy is akarod 😊