A sziget Visnu Istent szimbolizálja, az egyik vágóképen (éjszaka) jól kivehető messziről, a vízen fekvő Istenalak.

Mi az, hogy azt KELL elfogadni? Mert te azt mondtad? A könyvben és a filmben egyaránt benne van, hogy senki nem tudhatja mi történt valójában csak Pi.
A "tigrises sztori" semmiben sem kevésbé kegyetlen mint a "nem tigrises". A családja a szeme láttára veszik hullámsírba, egyedül hánykolódik a tengeren, borzalmas dolgokra kényszerül, hogy életben maradjon (Ne feledjük, Pi meggyőződéses hindu, aki szerint MINDEN élőlény szent, számára irtózatos lelki traumát jelent egy hal megölése is) folyamatos veszély mellett él, egy pillanatra sem pihenhet, ugyanúgy györti az éhség, a szomjúság.
Nem véletlen, hogy sem a könyvben, sem a filmben nem hivatkozik senki arra, hogy az egyik verzió kevésbé megpróbáltatásokkal teli mint a másik (sőt, ha jól emlékszem Pi kifejezetten kiemeli, hogy mindkét történetben ugyanannyi szenvedést él át). Pi maga is csak azt kérdezi meg a japán nyomozóktól, hogy melyik a JOBB történet. És ők úgy döntenek, hogy az állatos. Te úgy döntöttél, hogy szerinted az állatok nélküli történet a jobb - vagy legalábbis az az igazi - de ez ugyanúgy nem bizonyítható a rendelkezésre álló adatok alapján mint az ellenkezője.
Ez nem baj, mert ebben a kérdésben mindenkinek magának kell állást foglalnia - és így van ez Istennel is.

Szvsz pont ez a könyv(film) lényege.

Azt kell elfogadni, hogy a tigrises történet csak kitaláció, hogy fel tudja dolgozni az eredeti sztorit. Szeme láttára ölnek / esznek meg egy embert és ölik meg az anyját. Majd emiatt maga Öli meg a gyilkost. Utána természetesen a hullákat ki kell dobnia a cápáknak. Mindenki beleőrült volna. Persze hogy kitalált egy ilyen story-t hogy jobban elviselje ezt lelkileg. A kannibál sziget is már csak a napszúrás, éhség, szomjúság hallucinációja. A végén meg azért sír hogy Parker köszönés nélkül lép le (még mondja is, hogy nélküle nem élte volna túl), mert visszacsöppent a valóságba és rá kell ébrednie, hogy mi történt vele.

A végén okkal kérdezi az írótól hogy melyik történet tetszik jobban... Persze hogy a tigrises/majmos.

Ezt most tényleg nem értem, én a magam részéről azt, hogy Pi hetekig a csónakba sem mer bemászni hosszabb időre, utána is csak a ponyva tetején tud kuporogni, éhezik, fázik és azzal a tudattal él, hogyha Richard Parker valaha is felismeri, hogy az ő dominanciája csak látszat, akkor valószínűleg megöli semmivel sem érzem kisebb szenvedésnek mint a "másik történetben" történteket.

Nem emlékszem, hogy a filmben ez benne van-e, de Pit első körben valami indiántörzs találja meg csak később kerül a civilizációba. Találnak nyomokat, pl. a rókamanguszták csontjait de más nem nagyon van megemlítve. (Egy több mint egy évig a tengeren hánykolódó ütött-kopott ladikon lévő hasadásokról eldönteni, hogy az most tigriskarmolás vagy sem...)

" Pi maga mondja, hogy a rendelkezésükre álló bizonyítékok alapján senki nem tudhatja, hogy melyik verzió igaz, csak ő, aki átélte."

Na ez már a film nézése közben is elgondolkodtatott, hogy ez így nem igaz, hiszen csak meg kellett volna nézni, vizsgálni a csónakot (gondolom nem hagyták ott, vagy ha igen, akkor az ott maradt jobb esetben), és máris kiderül, volt-e tigris, vagy sem (karmolásnyomok stb.)

Na meg ugye a jegyzőkönyv utolsó mondata.

Mert nincs igazad.
A vége a könyvnek és a filmnek egyaránt nyitott, bármelyik verzió igaz lehet - Pi maga mondja, hogy a rendelkezésükre álló bizonyítékok alapján senki nem tudhatja, hogy melyik verzió igaz, csak ő, aki átélte.

": Egy cukormázas, nem igaz történetet választ a valóság helyett"
Te nem tudom mit néztél, de ha neked az a cukormázas történet, amit Pi az "állatos verzióban" átél, akkor kíváncsi vagyok mi lehet a nem cukormázas.
Való igaz, a film kicsit elhálivúdiasította a tigrises sztorit, de még így is látni lehet azt az iszonyatos mértékű testi és lelki szenvedést amin Pi keresztülmegy.

A lényeg - mindkét verzióban elsüllyed a hajó, Pi egyik verzióban sem tudja miért, mindkét verzióban a tengeren hánykolódik és szenved. A végén rajta kívül senki nem állapíthatja meg soha, hogy melyik története az igaz - bárki aki meghallgatja maga döntheti el melyikben HISZ.

Pi egyértelműen az "állatos" történetben hisz (még akkor is ha esetleg nem az az igazi), hiszen az író is látja a lakásában a három vallás kegytárgyait - mindezt jóval a hajótörés után.

Ebben mondjuk az az érdekes, hogy Pí Patelt azért keresi fel az író, mert neki van egy története, amitől hinni fog Istenben. Szóval bár logikus amit írsz, de valahogy azt érzem nem ez volt a könyv írójának a célja ezzel a történettel...

(Arról nem is beszélve, hogy ez nem bizonyíték semmire Istennel kapcsolatban sem pro, sem kontra.)