IL-2 Sturmovik, CloD, BoS

Akkor Te kifejezetten örülsz a DCSs musztángnak, nem?

Isteniek a cikkek. Jó hogy belinkelted õket.😊
Chuck Yeager-es cikkre hol bukkantál reá ha szabad kérdeznem?😊

Látod még õ is kiemeli,hogy 44 végére kikkel kellett felvenniük a harcot.
Azért egy Hartman tudott meglepetést okozni a P51 eseknek mint tudjuk😊
Bár a mustáng szerintem is az egyik ha nem a legkiválóbb gép volt a háborúban. És nagyon tetszik😊Mondhatnám úgy ,hogy nekem a legszebb gépek egyike.

De ez olyannyira érdekes ám,hogy a mi szimünkben is meglátszik ,hogy kik a tapasztalt és a kevésbé tapasztalt játékosok "pilóták"
Az öreg rókákat legyenek bármely oldalon nem könnyû elkapni,viszont mindegy nekik milyen gépben ülnek de eredményesek.Tiszta szimuláció😊

Charles "Chuck" Yeager :

Az "utolsók" és az "elsõk" találkozása

"..Miután a Luftwaffe a szövetségesek megállítására, kétségbeesett próbálkozásként 1944 késõ õszén, légi harcban is bevetette a vadászgépek új nemzedékének - a legelsõ sugárhajtásúaknak - harcra képes példányait, várható volt, hogy azok elõbb-utóbb beleszaladnak a P-51-ekbe, az utolsó "nagy" dugattyús motoros vadászgép-generáció képviselõibe. Yeager és kísérõi november 6-án kerültek elsõ alkalommal szemtõl-szembe a németek "csodafegyverével". Nem volt nehéz felismerniük, hogy mit látnak, miután az eligazításokon többször is megmutatták nekik a Messerschmitt Me-262-rõl készült képeket és képességeirõl, körülbelüli teljesítményérõl is beszéltek. Tudták, hogy vízszintes repülésben legalább 150 km/h-val gyorsabb a Mustangnál, és hogy kb. egy órát képes a levegõben maradni. Aznap bombázókat kísértünk Essen körzetébe és a visszaúton szabadvadászatra kaptunk engedélyt. 4500 m-en repülve vezettem az egyik 4 gépes, portyázó rajt. Alacsonyabban, 1 óra irányban három Me-262-est pillantottam meg. Észak felõl jöttek és borzasztó gyorsak voltak. Pillanatok alatt átsuhantak alattunk. Zuhanórepülésben, teljes gázzal, 3000-es fordulattal igyekeztünk elcsípni õket. Célzókészülékem legnagyobb beállítható elõretartásával nyitottam tüzet. Az egyik kísérõ szárnyán 1-2 becsapódást véltem látni, aztán a hármasfogat beleveszett a párába. Utolérésükre esélyünk sem volt. Dühöngve emelkedtem 2500-ra. Még ki se fújtam magam, mikor 1500-on két másikat láttam meg. Ezek is elszeleltek és csak néhány, "valószínû találatot" figyelhettem meg az egyiken. Mindenesetre tovább repültünk a nyomukban és a bombázott város közelében végül ráakadtunk "fészkükre". Az egyik 262-es 150 m-en éppen futóját kieresztve, a végsõ megközelítésben volt. Könnyû zsákmánynak látszott. Leborítottam, mialatt a többiek felülrõl biztosítottak. 800-zal repesztettem a becslésem szerint 320-al, billegve süllyedõ kéthajtómûves felé. 60 m-en húztam fel és 400 m-rõl nyitottam tüzet. A három rövid sorozatra volt idõm. A golyók jobb szárnya; külsõ felét tépték le. A gép laposan, valamivel a reptér elõtt vágódott a földbe, de nem robbant fel.

Késõbb - már odahaza - alkalmat kapott rá, hogy repüljön az egyik zsákmányolt Me-262-sel. Nagy magasságban kiválóan repült. Teljesítményét hasonlónak találtam a mi Lockheed P-80 "Shooting Star"-unkéhoz. Mindkettõvel 0,8 Mach körüli sebességet lehetett elérni. Fegyverzete viszont - a 4 db 30 mm-es gépágyú - jóval erõsebb volt P-80-asunk 6 db nehézgéppuskájánál. A német gép tûzcsapásának hatékonyságáról különben megsorozott négymotorosaink legénységei tarthattak volna gyászos beszámolókat. Vadászgépeink ellen is jó volt egészen addig, míg nem próbált vele valaki olyan szûken fordulózgatni, mintha légcsavaros, dugattyús motoros gépben ülne. Szerencsénkre a 262-seket - Hitler parancsára - jobbára vadászbombázóként vetették be..."

Charles "Chuck" Yeager :

Rendhagyó pályakezdés :

"...Harci átképzést Bell P-39 "Airacobra" vadászgépen kaptam. 6 hónap alatt 500 órát repültem vele. Aztán jött csúcs! Az a típus, ami mai napig is nagy szerelmem, a North American P-51 "Mustang", melynek csapatszolgálatba állítása hozta meg a várva várt, jelentõs fordulatot légierõnk életében. Az már 1942 vége felé kezdett világossá válni, hogy a P-39-es vagy a Curtiss P-40-es "Tomahawk" nem csak kis hatósugara miatt ér keveset a nyugat-európai fronton, hanem mert a légi küzdelmek itt általában nagyobb magasságokban zajlottak. Az oroszok ugyan kimondottan kedvelték a P-39-est, de õk elsõsorban 37 mm-es gépágyúja miatt, mely kiváló alacsonytámadóvá tette a típust; aircobra-ászaik pedig közepes magasságban vívták gyõztes légi harcaikat. A P-40-nel szintén ez volt az ábra. A Lightning, hatósugara miatt, már megfelelõbbnek tûnt, viszont fordulékonysága sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezért Európában vadászbombázóként több hasznát lehetett venni. A japánok ellen viszont jól szerepeltek velük mesterpilótáink. Különösen, mert ott ritkák voltak az olyan összecsapások, melyek során közepes magasság fölé kellett emelkedniük. Ráadásul a japán vadászgépek, nem csak könnyebbek voltak, hanem még lassúbbak is, mint európai szövetségesük Messerschmitt 109-ei, vagy a Focke-Wulf 190-ei. Ezért P-38-aink bármikor könnyen lerohanhatták vagy zuhanásban utolérhették õket. Az öreg kontinens fölül azonban vadászaink, a Republic P-47 "Thunderbolt"-ok és a Mustangok hadrendbe kerüléséig, bizony sokszor voltak kénytelenek "lealázva" visszatérni...."

Charles "Chuck" Yeager :

"...A nyertes taktika

A P-51-ek feltûnése alaposan meglepte a németeket, hiszen addig a korlátozott hatósugarú vadászok az út felénél, harmadánál kénytelenek voltak visszafordulni és magukra hagyni a bombavetõket. A Mustangokkal viszont 8 órásnál is hosszabb felszállásokat lehetett teljesíteni, így akár Berlinig, oda-vissza kísérhették a lomha kötelékeket. Mivel nagy magasságban is kiválóan repültek, igazi ellenfelei lettek a német vadászoknak. De csak azután, hogy "Jimmy" Doolittle vezérõrnagy 1944 elején átvette a 8. Légi Hadsereg feletti parancsnokságot és rögtön megváltoztatta a kísérés addigi rossz taktikáját. Elõtte a vadászoknak a bombázók mellé zárkózva kellett repülni. Ez ugyan jót tett a négymotorosokban halálra váltan gubbasztó személyzetek harci moráljának, viszont gúzsba kötve a vadászokat, ragyogó módot adott rá, hogy idõben riasztott német ellenlábasaik kényelmesen magasságot gyûjtsenek, gyülekezzenek, majd lecsapjanak ott és ahol nekik a legalkalmasabb. Az új taktika szerint viszont az amerikai vadászok egy része parancsot kapott rá, hogy legkevesebb 100 km-rel a bombázók elõtt járva, az ellenséges erõket - még gyülekezés, alakzatba rendezõdés közben - megtizedelje, szétszórja...."

Charles "Chuck" Yeager :

"...Melyik volt a komolyabb ellenfél?

A németek két fõ, légcsavaros vadászgép-típusa közül - fülkéikben hasonlóan jó képességû pilótákat feltételezve - a Focke-Wulf 190-est tartotta veszélyesebbnek. Bár, legyõzve elsõ kudarcának rossz emlékét, valójában attól sem tartott igazán. Bizonyíték rá, ami a november 27-i bevetésen esett meg. Igazi háború végi légi harc volt. Akkor ugyanis már nem lehetett kiszámítani, hogy' reagálnak a németek. Egyik nap egész úton színüket sem lehetett látni, aztán a másikon - mintha darázsfészekbe botlottál volna - csak úgy hemzsegtek körülötted az égen. Azon a bizonyos bevetésen teljes osztályunk, mind a 48 Mustang, egy másik P-51-es alakulat, szintén 48 gépét biztosította. 227 kg-os bombákkal és póttartályokkal megterhelve, egy nyugat-lengyelországi üzemanyagraktár megsemmisítésére indultak. Az úton végig õk navigáltak. Mi csak kísértünk. A számítások szerinti, közel 8 órás úton 11000 m-en, a leggazdaságosabb sebességgel haladtunk. Ôk 10000-en repültek. A "fritzek" emiatt - tévesen - védtelen B-17-es köteléknek néztek bennünket. A könnyû zsákmány reményében legalább 150 Focke-Wulfot és még vagy 50 Messert is ránk küldtek. 9500 m-en járhattak, mikor kondenzcsíkjaik elárulták õket. Századunkat a piros raj élén "Bud" Anderson vezette. Ôket követte a fehér, a kék és a zöld raj. Utóbbiban repültem, mely egészen hátul, 11500 m-en lappangott. Szerettem volna a németek képét látni, mikor közelebb érve rájöttek, mekkorát tévedtek! Mindenesetre nem sokat meditálhattak baklövésükön, mert már rajtuk is voltunk. Bármerre pillantottam, cikázó gépek õrült körtáncát láttam. Miközben éberen figyeltem hátra, nehogy valamelyik Focke-Wulf vagy Messer mögém kerülve, ledurrantson, a forgatagból kiszúrtam egy óvatlan 190-est, becserkésztem és lelõttem. Aztán sorban ugyanígy még hármat. 5 percig, ha tartott az egész kavarodás. Aztán teljesen egyedül találtam magam az égen. Se barát, se ellenség nem látszott sehol. Utóbbiak vagy elpucoltak, vagy lelõttük õket. Késõbb kiderült, hogy egy bizonyos vadászosztályt tépáztunk meg. 33 gépük vált roncskupaccá, melyekben 31 pilótájuk veszett oda. Ennyit számított, hogy mi akkor már "régi motorosok" voltunk. A Luftwaffe viszont addigra nagyjából "kifogyott belõlük". Így aztán részükrõl zömében csak gyakorlatlan pilóták jöhettek ellenünk. Ezt tudva, már nem lehet meglepõ az a statisztika, miszerint '44 végén egy repülõgép-vezetõjük átlagosan 3 bevetést ért meg. Ráadásul nekünk már akkor volt "g-ruhánk". Vígan húzhattunk hát bele akár 6 g-t is, nem lett tõle semmi bajunk. A hosszan tartó terhelést szintén gond nélkül átvészeltük. A harc hevében a németek természetesen megpróbálták gépeinket követni az ilyen túlszûkített fordulókban is. Persze, hogy egymásután ájultak el. A 15 másodpercig fenntartott 4 g bõven elég volt hozzá. Ha üldöztek, akkor is õk húzták a rövidebbet, hiszen a terheléstõl "beszûkülve" vagy "szürke vakságban" nem is láthatták, mit mûveltünk elöl, milyen manõverrel ráztuk le õket...."

Ja, hogy 46k -ban már a szállítás is benne van.
37k-nál biztos drágább volt.

Ja, hogy mikor 😄
2009 7. hó

Hát a tököm emlékszik már rá. Lehet az is ennyi volt akkoriban. Azt kéne tudni, hogy hogyé volt az ojró akkoriban.

Na és az mennyi volt akkor forintálisan?
Mert 37 K nem tûnik soknak érte szerintem. A szállítás az meg sajna ennyi.

Aztakurva. Én annak idején a germánoktól rendeletm, 210€ volt, amibõl 10€ volt a szállítás. És akkor még közel sem ennyi volt az ojró..

<#eljen>

46k-t vontak le amibõl 9k a szállítás.

Ha megérkezett és publikus a végösszeg, megosztod velünk, csak hogy hogy kalkuláljunk?

<#eljen> Még ilyen linkeket!!!!!!<#nevetes1><#guluszem1>

Megrendeltem ma reggel a naturalpointtól a track ir 5-t meg a clippet. Kíváncsi vagyok mennyi idõ alatt ér ide Fedex-el.

Alig aludtam valamit, a gyerek meg nyolckor már megkezdte a diverzáns akciót a konyhán,mire kiértem-1 doboz pilóta tallér(párom nasija..volt)

Nagyon alapjáraton üzemelsz még fater 😉

Bakker az..<#vigyor2>

Daemon Tools Lite-ra gondolsz?

gyerekek, hogy hívják az isot kezelõ progit?: Milyen litle vagy lite?

már megoldottam , minden eszembe jutott..bár fényes nappal csak redõnynél fasza...

Én is ezt untam meg. Baszakodtam a freetrekkel egy jó darabig, volt itt wii meg minden. Aztán meguntam. Azóta nincs gondom 😊

Átérzem.
Körül kell nézni a használt piacon,ki lehet fogni olcsón dolgokat.
Persze nem ezek a legfontosabbak az életben,ezt aláírom.

Nem keresek rosszul, (magyar szinten)de a bankok elintézték ,hogy jól ne éljek. Szóval ugyanott vagyok, mint amikor nem volt jó fizetésem. Ennyi.
Szóval a gépre az utsó nagy költésem a pedál volt fél éve.

Az a baj, sajnos ezt én is tapasztaltam,hogy a mókolt megoldások bár költséghatékonyak de sok sok idõt elrabolnak az ember életébõl.
A célhardverek meg kibaszott drágák ámde nincs velük szoppancs.
Vegyél egy Tr -t hidd el megéri.

<#vigyor>

Az a baj , hogy egyszerûen nem marad meg a beállítás..nem is értem miért de most megint szarozok vele hátha. A freetrack is 2 napig tartott, mire újra rájöttem mit kell csinálni..nem egyszerû enabler button progi miegymás..vx1000 kamera

Az ember öccse sohasem nõ ki a saller idõszakból 😉 Én mondom!

A saitek honlapján nincs semmi hozzá?
Valahogy biztos testre szabható a dolog.

A húsz, 29..megy az idõ bakker...<#fejvakaras>

Hát a saller korszakból már régen kinõtt.<#smile> 20 körül már hülyén néz ki.
A joy saitech evo force.

Tom jól mondja. Gyereknek egy sallert aztán vissza a 64 bitest.
Milyen joy od van?

Ezt nem értem. Miért nem full hd ben használod?

Feélzeti érdekesség a reggeli kávé mellé.

Clod-on belül nincs ilyen, az FFB file-okat nem jó piszklálni, nem tudni a VAC hogy viszonyul hozzá.

A hardware hivatalos oldalán nézz körbe, hátha ott van sw hozzá, nekem Logitech van, de ezen pl. állítható az FFB minden játéktól függetlenül a windowsban...

32 bites Win7 legalább? Milyen érvekkel tudott az öcséd meggyõzni, hogy ezt tedd magaddal? <#alien>
32 bit alatt összesen 4GB memóriát tud megcímezni (2^32-en ugye), és ebben benne van a videokártya memóriája is. A Win7 alapból használ 1-1,5GB-ot, hogy mennyi jut a programoknak ezután, azt add össze. Nem szabad 32 bites rendszert feltenni, ha egyébként a proci, alaplap engedi a 64-est. Öcsédnek adj egy taslást, és máskor ne hallgass rá <#zavart1>

A 32"-esen tényleg nagy élmény szimulátorozni,tegnap eddig még csak a TU-144-est próbálgattam az FS2004-ben és eddig még nem bántam meg hogy ilyen tv-t vettem.Pedig most még csak 1360X768-as felbontáson van,így a képben van az ablak széle is.1920X1080-ban a tálca meg a kép szélei kicsit lelógnak.Ezenkívül furcsák a pixelek legnagyobb felbontásban-élesebbnek látszik a kép de pl a betûk olyanok mint amikor az írógépben kezd kifogyni a festékszalag tintája.Lehet hogy ez is valamelyik beállítástól függ?

Nincs különbség 32 vs 64 bit esetén... ez már nem xp! 😊 Ha a rendszer és a vga memóriád több mint 4GB, akkor tessék csak 64 bites rendszert használni...

A config fájlban nem néztél körül? Nincs valami ffb force beállítás? Én úgy emlékszem állítható az ffb ereje, bár lehet, hogy keverem a rof-l... 😊

bevallom nem tudok segíteni. nincs meg a clod és ha minden átmenet nélkül ráz a bot az tényleg kellemetlen lehet. Tudtommal nem lehet a ffb erejét szabályozni, de lehet hogy tévedek. Én évekig repültem úgy, hogy ha a nagy kaliberrel lõttem, akkor a bot enyhén de hasra húzott érzékeltetve a nagykali hatását. évek múlva jöttem rá, hogy ez qrwára zavar és csak úgy tudtam kiiktatni, hogy kitöröltem ha jól emlkészem valami mortar file-t a joy rendszer könyvtárából. Azóta már hosszú sorozatokat is lemerek adni és nem csak pötyögök. A pötyögésnek is megvolt a haszna. Csak akkor lõttem, ha biztos voltam a találatban. De hosszú sorozatokkal sokkal élvezetesebb szakítani 😊

Öcsém unszolására most 32 bites wint raktam fel a 64 helyett, de a f*szom kivan vele.

Az alap progi meg valamiért nem menti el a beállításokat.

Amióta újraraktam a wint,olyan erõsen ráz a clod a legkisebb fordulónál is(átmenet nélkül),hogy hihetetlen.

Hát én csak egyrõl tudok, az pedig a SST (saitek smart technology).
Az rajta van a bothoz kapott cd-n. De szerintem semmire sem jó, csak letesztelni hogy a gombok mûködnek-e a ffb-vel együtt. Viszont ezt nagyon mókásan teszi.

De te most mit is szeretnél? Az ffb erejét szabályozni?

Olyasmi mint a force test program , amivel be tudom lõni az ffb.
A CLOD-on belül nem találtam ilyet.

Mit értesz beállító programon?

Evo force-hoz ffb beállító programot nem tudna valaki ajánlani?