IL-2 Sturmovik, CloD, BoS
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#56223
Nem szabad alacsonyra menni... Nagyon alacsonyra pláne. Én két hete meghaltam ATAGon, egy retkes Spit jött a német reptereken wulcholni, lelõttem, de hasra tette. Épp áthúzok felette, mikor hirtelen sötét lesz a kép, és megadott egy saját Flak 88-nak 😞
www.pumaszallas.hu
#56222
Éppen nézegetem az atag statját,úgy érzem jót tett ez az új rendszer.
Nem lehet csokorba lõdözni a bombereket,és akik eddig bombázó illetve reptér támadásokkal vitézkedtek,most háttérbe szorultak. És ez így helyes😊
Nem lehet csokorba lõdözni a bombereket,és akik eddig bombázó illetve reptér támadásokkal vitézkedtek,most háttérbe szorultak. És ez így helyes😊
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56221
Azért is óckodom eme fenkölt szavaktól,mert ezek arra jók,hogy a következõ generációk is példát véve a nagyapáik tetteirõl, önként és dalolva menjenek a vágóhídra ha éppen valakik ezt úgy gondolják.Ha megkérdezün öreg a háborút túlélt a frontokat megjárt embereket,hát azok nem szívesen beszélnek az élményeikrõl, de ha mégis akkor az értelmetlenségét a dolognak hangsúlyozzák.
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56220
jól hangzik! 😊
#56219
Mondom nézõpont kérdése😊
Minden tisztelet ezeké az embereké,de ha belegondolok nem hinném,hogy eszükbe jutott volna a civil életükben ,hogy milyen remek dolog egymás életét kioltani. Én áldozatot látok minden a háborúkban elhunyt katonában,pár idióta áldozatát.
Persze a világ meg az emberiség az már csak ilyen.
Minden tisztelet ezeké az embereké,de ha belegondolok nem hinném,hogy eszükbe jutott volna a civil életükben ,hogy milyen remek dolog egymás életét kioltani. Én áldozatot látok minden a háborúkban elhunyt katonában,pár idióta áldozatát.
Persze a világ meg az emberiség az már csak ilyen.
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56218
Kiegészíteném még valamivel. Az enrgia megtartása számomra szentírás. Még ha nehezemre esik is de csak olyan manõvereket csinálok amigarantálja,hogy nem vesztem el a sebességem.
Szerintem ez a sikeres légi harc alapja.
Szerintem ez a sikeres légi harc alapja.
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56217
Utólag,a nyugis szobából nézve ebben tökéletesen igazad van, de vszeg háborús körülmények között sok embernek, akkor nem ez járt a fejében és a személyes érdeket -túlélni a háborút - felülírta a virtus, felelõsség vállalás a beosztottakért, példamutatás stb. Utólag már csak azt mondják rájuk, hogy "hõsõk" voltak. Pl. Heppes Aladár kitörése a doni katlanból, hogy repülõs témánál maradjunk, aki ráadásul pont a meghalt Csukás Kálmán helyét vette át.
#56216
Egyvalamit hozzátennék.
Szerintem nincs olyan, hogy hõsi halál.
Értelmetlen halál az van. Semmi hõsies nincs abban ha valaki meghal, egy két idióta álltal kreált ösznépi hirigben.Gondolom én😊
Persze nézõpont kérdése a dolog, ezt belátom.
Szerintem nincs olyan, hogy hõsi halál.
Értelmetlen halál az van. Semmi hõsies nincs abban ha valaki meghal, egy két idióta álltal kreált ösznépi hirigben.Gondolom én😊
Persze nézõpont kérdése a dolog, ezt belátom.
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56215
Ott vannak azok. Olyan üzenetek vannak,hogy nyomj alt F1, F2 vagy mik és el lehet olvasni az éppen aktuális küldetést ahogy értelmeztem.
Az én taktikám az a jól bevált a nagy elõdök álltal kidolgozott légiharc.
Ha jól számolom az elmúlt 100 küldetésemen egyszer sem haltam meg, átlag 2 gép per bevetés volt az átlagom.
Nagy magasságban ki kell használni a messer kicsit jobb emelkedõ képességét. A spitek általában szintben fordúlnak,én ilyenkor mindig enyhén fordulva felfele tendálok,2-3 kanyar és máris egy 500 méterrel feljebb vagyok,onnan egy borítás ráijesztek, de nem húzom utána hanem míg õ beszûkítve védekezik én ismét felemelek. Máris egy ezressel feljebb vagyok. Onnantól már csak idõ kérdése mikor hal meg.
Rám se bír lõni.Sziszifuszi, de eredményes a dolog. Soha nem megyek utánuk ha leborítanak,vagyis néha igen de akkor csak kevesen vannak, és biztonságosnak itélem a dilgot. Klasszikus kutyaharc kizárva.
Utálnak is emiatt.A legjobb a nap felõl rázuhanni a gyanutlan arcra és jól meglövöldözni,vagy akkor amikor a bombázókat szegelik. A lényeg a nagy magasság. Ha látom,hogy magasabban van az ellenség inkább elmegyek és emelkedem.Ha Galland bátyónak,és a többi nagy pilcsinek bevált eme taktika, úgy gondolom nekünk is jó 😊
Az én taktikám az a jól bevált a nagy elõdök álltal kidolgozott légiharc.
Ha jól számolom az elmúlt 100 küldetésemen egyszer sem haltam meg, átlag 2 gép per bevetés volt az átlagom.
Nagy magasságban ki kell használni a messer kicsit jobb emelkedõ képességét. A spitek általában szintben fordúlnak,én ilyenkor mindig enyhén fordulva felfele tendálok,2-3 kanyar és máris egy 500 méterrel feljebb vagyok,onnan egy borítás ráijesztek, de nem húzom utána hanem míg õ beszûkítve védekezik én ismét felemelek. Máris egy ezressel feljebb vagyok. Onnantól már csak idõ kérdése mikor hal meg.
Rám se bír lõni.Sziszifuszi, de eredményes a dolog. Soha nem megyek utánuk ha leborítanak,vagyis néha igen de akkor csak kevesen vannak, és biztonságosnak itélem a dilgot. Klasszikus kutyaharc kizárva.
Utálnak is emiatt.A legjobb a nap felõl rázuhanni a gyanutlan arcra és jól meglövöldözni,vagy akkor amikor a bombázókat szegelik. A lényeg a nagy magasság. Ha látom,hogy magasabban van az ellenség inkább elmegyek és emelkedem.Ha Galland bátyónak,és a többi nagy pilcsinek bevált eme taktika, úgy gondolom nekünk is jó 😊
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56214
Reggeli kávé mellé :
Spoiler (katt a megjelenítéshez)
Ilovszkoje, 1943. január
Kitörés a gyûrûbõl
Csukás Kálmán vezérkari alezredes hõsi halála
Sõregi Zoltán
„Az alez. úr a vérzés ellenére elég szilárd léptekkel nyugodt lépésben ment hátra, ezt látva, különösen arra, hogy a harckocsik most minket kezdtek erõsen ágyúzni, és nagy veszteséget okoztak, és az oroszok tüzének élénksége is fokozódott, teljes erõvel kiáltottam, hogy: „Alez. úr, nincs vége a háborúnak! Tessék szökellni vagy meglapulni, amíg tovább jutunk!” Õ visszafordult és azt mondta, hogy: »ne törõdj velem, csak elõre!« <…> Ezek voltak az utolsó szavak, amiket tõle hallottam.”
Bevezetõ
1943. január 12-étõl kezdve a magyar királyi 2. honvéd hadsereg a Vörös Hadsereg Osztrogozsszk-rosszoski támadó hadmûveletével szemben súlyos veszteségeket szenvedve vívta harcát. A több, mint 200 km-es Don menti arcvonal közepe és déli szárnya néhány nap alatt összeroppant, az északi szárnyon harcoló III. hadtestet pedig végképp elvágta a magyar hadsereg többi részétõl a szovjet támadás. A 2. repülõdandár egységei azonban szilárdan kézben tartották az ilovszkojei repülõteret és a falun átvezetõ utak keresztezõdését. A gyûrûben rekedt alakulatok parancsnoka Csukás Kálmán vk. alezredes volt, aki elõzõleg az 1. vadászrepülõ osztály parancsnokaként teljesített hadiszolgálatot. A terepen a térdig, néhol derékig érõ hóban a közlekedés szinte lehetetlen volt, így visszavonuló német-magyar erõk számára létfontosságúvá vált a repülõk által biztosított útvonal. Az ilovszkojei helyõrség január 17-éig nyitva tudta tartani a nyugat felé vezetõ utat, meleg étellel ellátva irányította hátra a katonákat, átvette és ellátta a közel ezer sebesültet és a fegyvertelenek tömegét. Eközben pedig szakadatlanul harcolt a magyar és a német csapatokat követõ szovjet gyalogsággal és páncélosokkal.
Csukás Kálmán
(Forrás) CC
Január 17-én Ilovszkojén mintegy a 750-800 repülõ mellett több ezer visszavonuló, zömében fegyvertelen katona - köztük sebesültek és fagysérültek - gyûlt össze. Az élelem, az egészségügyi anyag és gyógyszer, valamint a tüzelõanyag is fogytán volt; megszorításokat kellett alkalmazni. A repülõteret minden irányból veszélyeztették a Vörös Hadsereg egységei. Kora délután a nyugati irányban fekvõ Podszerednyét is elfoglalták az oroszok, ezzel tehát Ilovszkojét körülzárták. Másnap a reggeli órákban az ellenséges nyomás alatt fel kellett adni a repülõteret. Amikor már abban a körzetben további visszavonuló magyar erõkkel nem lehetett számolni, a repülõtéren maradt néhány repülõgépet megsemmisítették, majd a 2. hadsereg parancsnokának a parancsára megkísérelték a kitörést a bekerítésbõl. Az ennek során történtekrõl olvashatunk egy résztvevõ, Darvas László fõhadnagy (késõbb százados) tollából, aki harcjelentésében a saját nézõpontjából foglalta össze a kitörés körülményeit.
A doni visszavonulásról sokan, sokféleképpen írtak már. A forrásból megismerhetjük, hogy látta egy beosztott hivatásos tiszt - aki egész addigi életében katonaként szolgált és ez érezhetõen meghatározta gondolkodását - a visszavonulás legnehezebb napjaiban vívott nehéz harcokat. A szerzõ megemlíti, hogy a támadás során saját katonái közül is fel kellett koncolni egyeseket. Ez nem volt egyedi eset, különösen a 2. hadsereg visszavonulása során a terjedõ pánik és tömeghisztéria megakadályozására, az egységek cselekvõképességének fenntartására számos tiszt élt ezzel az eszközzel.
A harctudósítás szerzõjérõl:
Darvas László századost (Abony, 1909. 10. 17. - Vallenar, Chile, 1981. 07. 06.) 1932. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1936-ban határõr fõhadnagyként a 7. határõrkerület parancsnokhelyettes állományában szolgált. 1941-ben a 24. határvadász zászlóalj tisztje volt, majd 1942-ben a VIII. kerékpáros zászlóalj kötelékében frontszolgálatot teljesített, majd az év végétõl a IV. hadtest sízászlóaljának parancsnokaként szolgált. Hazatérését követõen a gyergyótölgyesi 21. határvadász zászlóalj 3. (borszéki) századának parancsnoka lett. 1944-ben részt vett az Erdély védelmét célzó harcokban, mint a 69. határvadász csoport tisztje, szeptember 23-án megsebesült. Felépülése után rendeleti úton a Waffen-SS kötelékébe helyezték Waffen-Hauptsturmführer (százados) rendfokozatban, 1945 márciusában az I. magyar SS-hegyivadász-zászlóalj parancsnoka volt. A hadifogságot sikerült elkerülnie, a fegyverletételt követõen az ausztriai Leoben-ba ment, majd Dél-Amerikába távozott, Brazíliát és Argentínát követõen 1948-ban Chilében telepedett le, Pailahueque városában. Késõbb rövid idõre újra Loeben-be költöztek, de 1956-ban visszatértek Chilébe, Vallenarban élt haláláig, az ottani temetõben nyugszik.
A fenti szöveg Darvas László hagyatékéban maradt fenn, a szerzõ ezúton köszöni unokájának, Eduardo Contreras Darvasnak, hogy rendelkezésre bocsátotta.
Darvas László honvéd százados visszaemlékezése az ilovszkojei kitörésre
Forrás
1943. október 7.
Nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úr
Hõsi halála körülményeinek leírása.
1943. január 17-én a délutáni órákban érkeztem a IV. sízászlóalj töredékével Ilowskoje községbe. A község körvédelemre volt hevenyészetten berendezkedve. Igen nagy hideg volt. Éjjelezni szándékoztam, ezért rövid kérdezõsködés után jelentkeztem a községben lévõ erõk parancsnokánál, nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úrnál. Jelentettem, hogy az ütközetekben és menetekben halálosan kimerült csapatomnak pihenésre van szüksége, egyébként a parancsnoksága alá helyezem magamat. Az alez. úr, aki a szintén hõsi halált halt Lécz József vk. szds. kíséretében fogadott, az erõállapotot figyelembe véve elrendelte, hogy csapatomat a fürdõépületben szállásoljam el, ott a szolgálat és biztosítás megszervezése mellett éjjelezés és pihenõ, szükség esetén, mint védõkörlettartalék kerül alkalmazásra. Étkeztetésrõl gondoskodott, engem törzsemmel együtt harcálláspontján tartott. Bér nagyon el volt foglalva, kikérdezett és tájékoztatott a helyzetrõl, valamint arról, hogy már Podsserednje községben nagyobb erejû orosz csapat van, így a visszavonulási út el van vágva. Még félálomban hallottam, amint a részletes felderítésre több intézkedést adott ki, és több telefonbeszélgetést is folytatott, és ezekbõl értesült arról, hogy már Nikolajewka-Alexejewka községbe is harckocsikkal megerõsített orosz erõk törtek be, és ott közelharc folyik. Ezután mélyen elaludtam. 18-án 6 h. tájban felébredve az alez. úrtól személyesen kaptam parancsot arra, hogy csapatommal, amelyet ez alkalomra megerõsített, a községtõl DNY-ra levõ erdõben lévõ orosz erõk ellen, akik a körvédelmet állandóan nyugtalanították, támadást hajtva végre az erdõt tisztítsam meg, és ott a helyzetet részletesen derítsem fel. Lõszerkiegészítésrõl gondoskodott. Ugyancsak intézkedett arra, hogy a többi, szükségesnek mutatkozó irányokban más csapatrészek hasonló támadásokat és felderítõ vállalkozásokat hajtsanak végre. Ezek bebizonyították azt, hogy a község teljesen körül van véve és az oroszok megsemmisítõ támadáshoz gyülekeznek. Feladatom sikeres bevégzése után a besötétedéskor veszteség nélkül bevonulva a községben lévõ saját erõket lázas készülõdésben találtam. Jelentkezésem alkalmával az alez. úr közölte velem, hogy a rendelkezésére álló erõkkel az oroszok gyûrûjébõl kitörést végrehajtva Volokonnowka-ig szándékozik elõretörni. Jelentettem, hogy az igen nagy hidegben, egész nap étlen-szomjan, mély hóban, dombos-erdõs terepen, rendkívül nehéz viszonyok között folytatott állandó harcok a legénységemet annyira kimerítették, hogy kételkedem abban, hogy még egy ütközet után messzire el tudnánk jutni, ezért úgy döntött, hogy az áttörésnél nem oszt be az élen küzdõkhöz, hanem mint tartalékot fog alkalmazni, addig is a helyzet kialakulásakor adandó parancsáig csapatommal pihenjek. Nagyon kimerült lévén már alig tudtam a figyelmemet összpontosítani, és már félálomban hallottam, hogy több telefonbeszélgetés után az alez. úr bizonyos német csapatrészekkel való együttmûködés miatt a kitörés végrehajtását másnapra halasztotta és a már megindított, de még tért nem nyert támadást leállította. Pillanatnyilag mindez nem érdekelt és boldogan merültem álomba.
19-én 7h tájban személyesen kaptam az alez. úrtól azt a parancsot, hogy a kitörés végrehajtásához a megerõsített csapatom részeivel a községtõl NY-ra az erdõ szegélyénél lévõ útkanyarnál kössem le az elg-et, zömömmel pedig jussak el az erdõ D-i szegélyére és ott biztosítva és felderítve várjam a további parancsot, ha pedig az nem érkezne meg, a támadás megindulásakor a többi támadókkal összhangban saját belátásom szerint törjek át Budennij község irányában. Az útkanyarnál elrendelt helyzet felvétele heves tûzharc után volt lehetséges, melyben nagy segítségemre voltak Kurucz György szds. derék gépágyúi, míg a zömnek az erdõ D-i szegélyére való felvezetése, ami déltájban történt meg, ellenséges behatás nélkül sikerült annak ellenére, hogy kb. 1600 m-re tõlünk az oroszok lázasan dolgoztak a védõállás kiépítésén. Nem lévén mûködõképes tûzgépem, néhány erõteljes tûzcsapással kíséreltem meg az oroszok tevékenységét, különösen a jól kivehetõ lõszerszállításait megakadályozni. Ekkor a csapatommal én voltam a legközelebb az orosz állásokhoz. Közbevetve megjegyzem, hogy a kitörés végrehajtásához a községbe szorult, hozzávetõleges becslés szerint körülbelül 2000 fõnyi, vagy még nagyobb embertömegnek csak alig harmadrésze volt szervezett, harckész, felfegyverzett, alkalmazható csapatrész, míg a zöme fegyverét, lõszerét elhányt bujkáló horda volt, amely a legerélyesebb intézkedések - több helyszíni felkoncolás - ellenére sem volt csapatba szervezhetõ, hanem bujkálva volta ki magát a harc alól, és várta a jószerencsét. Az én csapatom a feltöltéssel századot tett ki, gépek és vonat nélkül. A tûzharc hangjára azonnal megjelent az alez. úr az elsõ vonalban. Jelentkeztem nála és tájékoztattam. Õ ekkor Lécz vk. szds. és egy repülõdandárbeli tisztes kíséretében volt, a köpeny felett irhamellényt viselt, a fején prém hósapka és a vállán átvetve géppisztoly volt. Lécz szds. Mauser átalakított puskát viselt, míg a tisztesnél géppisztoly és kézigránátköteg volt. Részletes tájékozódás céljából kb. 150 m-re elõrementünk és onnan hosszasan szemlélte álló helyzetben az oroszok tevékenységét, majd hozzám fordulva azt mondta, hogy minden percért kár, az oroszok csak erõsödnek és építik ki állásaikat, a támadást haladéktalanul meg kell indítani, majd parancs formájában az irányt mutatva így szólt: támadás, irány az úton lévõ fahíd, ott betörés és onnan az útra támaszkodva, jobbra és balra biztosítva Budennij irányában elõre! Amíg én intézkedéseket tettem, addig õ állva az elõbbi helyen maradva, hátrafordulva kiáltva biztatta a csapatot, hogy „Elõre, magyarok, támadás!" Majd a támadás megindulásakor mind a négyen az élen haladva állandó elõre kiáltásokkal buzdítottuk a csapatot. Kb. 100 m-t minden elg.-es behatás nélkül tettünk meg, amikor egyszerre orosz részrõl heves tüzérségi, géppuska és aknavetõ tûzcsapást kaptunk, amelynek hevessége fokozódott. Elrendeltem a fedezést és az elõregyülekezést és a még mindig teljes alakot mutatva elõnyomuló alez. úrra torkom szakadtából rákiáltottam: „Alezredes úr, feküdj!". Õ erre tovább is állva visszafordult és kérdezte: „Mi az, mit akarsz?" Én melléje ugorva és mellette levágódva kiáltottam neki, hogy így nem lehet mozogni, ennek nincs semmi értelme. Õ azt válaszolta, hogy: „Igazad van!", és lefeküdve fedezte magát, a továbbiakban szökellve nyomult elõre és többször tüzelt a géppisztolyával. Én állandóan hangtávolságra a közelben voltam, de a harccselekmények miatt nem tudtam állandóan figyelemmel kísérni. Magam is tüzeltem az oroszra, figyelmem megoszlott az elg. és a saját csapat között, több ember megõrült és zavart csinált, és sajnos néhány saját embert fel kellett koncolnom. Kb. 13h tájban a tûz igen heves volt és sok veszteséget okozott és elvesztettem szem elõl az alez. urat, mire a mellettem lévõ legényemtõl kérdeztem, hogy nem látta-e az alez. urat. Õ azt válaszolta, hogy itt van tõlem balra tíz lépésre. Kiáltottam neki, hogy mi van, nincs baj, alez. úr? Ó azt mondta, hogy nincs semmi. Lécz is élt még és a közelében volt. Ekkor a betörési pontunktól jól balra az orosz vonal mögött megjelent három harckocsi, sem az alakját, sem a nemzetiségét nem tudtam felismerni annak ellenére, hogy feszülten figyeltem távcsõvel. Amikor is az addig szemmel láthatóan tétovázó harckocsik elõbbre jöttek és géppuskával tûz alá vették az oroszok elsõ vonalát. Ezt látva tõlem telhetõ legerõsebb hangon kiáltottam, hogy „Saját harckocsi, utánam, magyarok!", és elõre rohantam. Az alez. úr, aki ezt nem vette észre, kiáltva azt kérdezte, hogy: „Honnan tudod, hogy saját?" Kiáltottam neki, hogy lövi erõsen az oroszt, és a soraikban már zavar van. Erre felugorva elõre rohant, és futás közben megállott, és a karjához kapva felém kiáltotta: „Megsebesültem a bal karomon, hátramegyek beköttetni. Látom, hogy a támadás tért nyer, csak folytassátok, elõre!". A küldönc melléje lépett és karjánál fogva támogatta. Az alez. úr a vérzés ellenére elég szilárd léptekkel nyugodt lépésben ment hátra, ezt látva, különösen arra, hogy a harckocsik most minket kezdtek erõsen ágyúzni, és nagy veszteséget okoztak, és az oroszok tüzének élénksége is fokozódott, teljes erõvel kiáltottam, hogy: „Alez. úr, nincs vége a háborúnak! Tessék szökellni vagy meglapulni, amíg tovább jutunk!"Õ visszafordult és azt mondta, hogy: „ne törõdj velem, csak elõre!". Nyugodt lépésben ment hátra az erdõ felé, mit sem törõdve a heves tûzzel. Pillanatnyilag nem lehetett elõrejutni, figyelemmel kísértem, míg csak az erdõ fái között el nem tûnt. Ezek voltak az utolsó szavak, amiket tõle hallottam. A továbbiakban igen nehezen nyomulva elõre, sikerült néhányad magammal betörni az orosz állásba, majd ott hosszú közelharc után mindannyian megsebesültünk, de sikerült átvágni magunkat és Budennij-be eljutni. Ott másnap találkoztam több emberrel, akik szintén a résen átvágták magukat, köztük Kurucz György tüzér századossal, akik elmondták, hogy az alez. úr, miután sebét beköttette, gépkocsiba ült, és a már megtisztított mûúton a csapatok élére állott. Nem tudta, hogy az oroszok ellentámadása ismét betömte a hézagot, és a gépkocsijával egyenesen belehajtott az orosz vonalba, és a gépkocsiban ülve kapta a halálos mellövést, amely egy hazaszeretettõl izzó, halált megvetõ bátorsággal harcoló, kiváló, értékes tiszt és melegszívû bajtárs nemes életét oltotta ki.
Dicsõséges hõsi halála szolgáljon mindnyájunknak példával és legyen Magyarország szebb jövõjének záloga.
Gyergyótölgyes, 1943. évi október hó 7-én
Kitörés a gyûrûbõl
Csukás Kálmán vezérkari alezredes hõsi halála
Sõregi Zoltán
„Az alez. úr a vérzés ellenére elég szilárd léptekkel nyugodt lépésben ment hátra, ezt látva, különösen arra, hogy a harckocsik most minket kezdtek erõsen ágyúzni, és nagy veszteséget okoztak, és az oroszok tüzének élénksége is fokozódott, teljes erõvel kiáltottam, hogy: „Alez. úr, nincs vége a háborúnak! Tessék szökellni vagy meglapulni, amíg tovább jutunk!” Õ visszafordult és azt mondta, hogy: »ne törõdj velem, csak elõre!« <…> Ezek voltak az utolsó szavak, amiket tõle hallottam.”
Bevezetõ
1943. január 12-étõl kezdve a magyar királyi 2. honvéd hadsereg a Vörös Hadsereg Osztrogozsszk-rosszoski támadó hadmûveletével szemben súlyos veszteségeket szenvedve vívta harcát. A több, mint 200 km-es Don menti arcvonal közepe és déli szárnya néhány nap alatt összeroppant, az északi szárnyon harcoló III. hadtestet pedig végképp elvágta a magyar hadsereg többi részétõl a szovjet támadás. A 2. repülõdandár egységei azonban szilárdan kézben tartották az ilovszkojei repülõteret és a falun átvezetõ utak keresztezõdését. A gyûrûben rekedt alakulatok parancsnoka Csukás Kálmán vk. alezredes volt, aki elõzõleg az 1. vadászrepülõ osztály parancsnokaként teljesített hadiszolgálatot. A terepen a térdig, néhol derékig érõ hóban a közlekedés szinte lehetetlen volt, így visszavonuló német-magyar erõk számára létfontosságúvá vált a repülõk által biztosított útvonal. Az ilovszkojei helyõrség január 17-éig nyitva tudta tartani a nyugat felé vezetõ utat, meleg étellel ellátva irányította hátra a katonákat, átvette és ellátta a közel ezer sebesültet és a fegyvertelenek tömegét. Eközben pedig szakadatlanul harcolt a magyar és a német csapatokat követõ szovjet gyalogsággal és páncélosokkal.
Csukás Kálmán
(Forrás) CC
Január 17-én Ilovszkojén mintegy a 750-800 repülõ mellett több ezer visszavonuló, zömében fegyvertelen katona - köztük sebesültek és fagysérültek - gyûlt össze. Az élelem, az egészségügyi anyag és gyógyszer, valamint a tüzelõanyag is fogytán volt; megszorításokat kellett alkalmazni. A repülõteret minden irányból veszélyeztették a Vörös Hadsereg egységei. Kora délután a nyugati irányban fekvõ Podszerednyét is elfoglalták az oroszok, ezzel tehát Ilovszkojét körülzárták. Másnap a reggeli órákban az ellenséges nyomás alatt fel kellett adni a repülõteret. Amikor már abban a körzetben további visszavonuló magyar erõkkel nem lehetett számolni, a repülõtéren maradt néhány repülõgépet megsemmisítették, majd a 2. hadsereg parancsnokának a parancsára megkísérelték a kitörést a bekerítésbõl. Az ennek során történtekrõl olvashatunk egy résztvevõ, Darvas László fõhadnagy (késõbb százados) tollából, aki harcjelentésében a saját nézõpontjából foglalta össze a kitörés körülményeit.
A doni visszavonulásról sokan, sokféleképpen írtak már. A forrásból megismerhetjük, hogy látta egy beosztott hivatásos tiszt - aki egész addigi életében katonaként szolgált és ez érezhetõen meghatározta gondolkodását - a visszavonulás legnehezebb napjaiban vívott nehéz harcokat. A szerzõ megemlíti, hogy a támadás során saját katonái közül is fel kellett koncolni egyeseket. Ez nem volt egyedi eset, különösen a 2. hadsereg visszavonulása során a terjedõ pánik és tömeghisztéria megakadályozására, az egységek cselekvõképességének fenntartására számos tiszt élt ezzel az eszközzel.
A harctudósítás szerzõjérõl:
Darvas László századost (Abony, 1909. 10. 17. - Vallenar, Chile, 1981. 07. 06.) 1932. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1936-ban határõr fõhadnagyként a 7. határõrkerület parancsnokhelyettes állományában szolgált. 1941-ben a 24. határvadász zászlóalj tisztje volt, majd 1942-ben a VIII. kerékpáros zászlóalj kötelékében frontszolgálatot teljesített, majd az év végétõl a IV. hadtest sízászlóaljának parancsnokaként szolgált. Hazatérését követõen a gyergyótölgyesi 21. határvadász zászlóalj 3. (borszéki) századának parancsnoka lett. 1944-ben részt vett az Erdély védelmét célzó harcokban, mint a 69. határvadász csoport tisztje, szeptember 23-án megsebesült. Felépülése után rendeleti úton a Waffen-SS kötelékébe helyezték Waffen-Hauptsturmführer (százados) rendfokozatban, 1945 márciusában az I. magyar SS-hegyivadász-zászlóalj parancsnoka volt. A hadifogságot sikerült elkerülnie, a fegyverletételt követõen az ausztriai Leoben-ba ment, majd Dél-Amerikába távozott, Brazíliát és Argentínát követõen 1948-ban Chilében telepedett le, Pailahueque városában. Késõbb rövid idõre újra Loeben-be költöztek, de 1956-ban visszatértek Chilébe, Vallenarban élt haláláig, az ottani temetõben nyugszik.
A fenti szöveg Darvas László hagyatékéban maradt fenn, a szerzõ ezúton köszöni unokájának, Eduardo Contreras Darvasnak, hogy rendelkezésre bocsátotta.
Darvas László honvéd százados visszaemlékezése az ilovszkojei kitörésre
Forrás
1943. október 7.
Nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úr
Hõsi halála körülményeinek leírása.
1943. január 17-én a délutáni órákban érkeztem a IV. sízászlóalj töredékével Ilowskoje községbe. A község körvédelemre volt hevenyészetten berendezkedve. Igen nagy hideg volt. Éjjelezni szándékoztam, ezért rövid kérdezõsködés után jelentkeztem a községben lévõ erõk parancsnokánál, nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úrnál. Jelentettem, hogy az ütközetekben és menetekben halálosan kimerült csapatomnak pihenésre van szüksége, egyébként a parancsnoksága alá helyezem magamat. Az alez. úr, aki a szintén hõsi halált halt Lécz József vk. szds. kíséretében fogadott, az erõállapotot figyelembe véve elrendelte, hogy csapatomat a fürdõépületben szállásoljam el, ott a szolgálat és biztosítás megszervezése mellett éjjelezés és pihenõ, szükség esetén, mint védõkörlettartalék kerül alkalmazásra. Étkeztetésrõl gondoskodott, engem törzsemmel együtt harcálláspontján tartott. Bér nagyon el volt foglalva, kikérdezett és tájékoztatott a helyzetrõl, valamint arról, hogy már Podsserednje községben nagyobb erejû orosz csapat van, így a visszavonulási út el van vágva. Még félálomban hallottam, amint a részletes felderítésre több intézkedést adott ki, és több telefonbeszélgetést is folytatott, és ezekbõl értesült arról, hogy már Nikolajewka-Alexejewka községbe is harckocsikkal megerõsített orosz erõk törtek be, és ott közelharc folyik. Ezután mélyen elaludtam. 18-án 6 h. tájban felébredve az alez. úrtól személyesen kaptam parancsot arra, hogy csapatommal, amelyet ez alkalomra megerõsített, a községtõl DNY-ra levõ erdõben lévõ orosz erõk ellen, akik a körvédelmet állandóan nyugtalanították, támadást hajtva végre az erdõt tisztítsam meg, és ott a helyzetet részletesen derítsem fel. Lõszerkiegészítésrõl gondoskodott. Ugyancsak intézkedett arra, hogy a többi, szükségesnek mutatkozó irányokban más csapatrészek hasonló támadásokat és felderítõ vállalkozásokat hajtsanak végre. Ezek bebizonyították azt, hogy a község teljesen körül van véve és az oroszok megsemmisítõ támadáshoz gyülekeznek. Feladatom sikeres bevégzése után a besötétedéskor veszteség nélkül bevonulva a községben lévõ saját erõket lázas készülõdésben találtam. Jelentkezésem alkalmával az alez. úr közölte velem, hogy a rendelkezésére álló erõkkel az oroszok gyûrûjébõl kitörést végrehajtva Volokonnowka-ig szándékozik elõretörni. Jelentettem, hogy az igen nagy hidegben, egész nap étlen-szomjan, mély hóban, dombos-erdõs terepen, rendkívül nehéz viszonyok között folytatott állandó harcok a legénységemet annyira kimerítették, hogy kételkedem abban, hogy még egy ütközet után messzire el tudnánk jutni, ezért úgy döntött, hogy az áttörésnél nem oszt be az élen küzdõkhöz, hanem mint tartalékot fog alkalmazni, addig is a helyzet kialakulásakor adandó parancsáig csapatommal pihenjek. Nagyon kimerült lévén már alig tudtam a figyelmemet összpontosítani, és már félálomban hallottam, hogy több telefonbeszélgetés után az alez. úr bizonyos német csapatrészekkel való együttmûködés miatt a kitörés végrehajtását másnapra halasztotta és a már megindított, de még tért nem nyert támadást leállította. Pillanatnyilag mindez nem érdekelt és boldogan merültem álomba.
19-én 7h tájban személyesen kaptam az alez. úrtól azt a parancsot, hogy a kitörés végrehajtásához a megerõsített csapatom részeivel a községtõl NY-ra az erdõ szegélyénél lévõ útkanyarnál kössem le az elg-et, zömömmel pedig jussak el az erdõ D-i szegélyére és ott biztosítva és felderítve várjam a további parancsot, ha pedig az nem érkezne meg, a támadás megindulásakor a többi támadókkal összhangban saját belátásom szerint törjek át Budennij község irányában. Az útkanyarnál elrendelt helyzet felvétele heves tûzharc után volt lehetséges, melyben nagy segítségemre voltak Kurucz György szds. derék gépágyúi, míg a zömnek az erdõ D-i szegélyére való felvezetése, ami déltájban történt meg, ellenséges behatás nélkül sikerült annak ellenére, hogy kb. 1600 m-re tõlünk az oroszok lázasan dolgoztak a védõállás kiépítésén. Nem lévén mûködõképes tûzgépem, néhány erõteljes tûzcsapással kíséreltem meg az oroszok tevékenységét, különösen a jól kivehetõ lõszerszállításait megakadályozni. Ekkor a csapatommal én voltam a legközelebb az orosz állásokhoz. Közbevetve megjegyzem, hogy a kitörés végrehajtásához a községbe szorult, hozzávetõleges becslés szerint körülbelül 2000 fõnyi, vagy még nagyobb embertömegnek csak alig harmadrésze volt szervezett, harckész, felfegyverzett, alkalmazható csapatrész, míg a zöme fegyverét, lõszerét elhányt bujkáló horda volt, amely a legerélyesebb intézkedések - több helyszíni felkoncolás - ellenére sem volt csapatba szervezhetõ, hanem bujkálva volta ki magát a harc alól, és várta a jószerencsét. Az én csapatom a feltöltéssel századot tett ki, gépek és vonat nélkül. A tûzharc hangjára azonnal megjelent az alez. úr az elsõ vonalban. Jelentkeztem nála és tájékoztattam. Õ ekkor Lécz vk. szds. és egy repülõdandárbeli tisztes kíséretében volt, a köpeny felett irhamellényt viselt, a fején prém hósapka és a vállán átvetve géppisztoly volt. Lécz szds. Mauser átalakított puskát viselt, míg a tisztesnél géppisztoly és kézigránátköteg volt. Részletes tájékozódás céljából kb. 150 m-re elõrementünk és onnan hosszasan szemlélte álló helyzetben az oroszok tevékenységét, majd hozzám fordulva azt mondta, hogy minden percért kár, az oroszok csak erõsödnek és építik ki állásaikat, a támadást haladéktalanul meg kell indítani, majd parancs formájában az irányt mutatva így szólt: támadás, irány az úton lévõ fahíd, ott betörés és onnan az útra támaszkodva, jobbra és balra biztosítva Budennij irányában elõre! Amíg én intézkedéseket tettem, addig õ állva az elõbbi helyen maradva, hátrafordulva kiáltva biztatta a csapatot, hogy „Elõre, magyarok, támadás!" Majd a támadás megindulásakor mind a négyen az élen haladva állandó elõre kiáltásokkal buzdítottuk a csapatot. Kb. 100 m-t minden elg.-es behatás nélkül tettünk meg, amikor egyszerre orosz részrõl heves tüzérségi, géppuska és aknavetõ tûzcsapást kaptunk, amelynek hevessége fokozódott. Elrendeltem a fedezést és az elõregyülekezést és a még mindig teljes alakot mutatva elõnyomuló alez. úrra torkom szakadtából rákiáltottam: „Alezredes úr, feküdj!". Õ erre tovább is állva visszafordult és kérdezte: „Mi az, mit akarsz?" Én melléje ugorva és mellette levágódva kiáltottam neki, hogy így nem lehet mozogni, ennek nincs semmi értelme. Õ azt válaszolta, hogy: „Igazad van!", és lefeküdve fedezte magát, a továbbiakban szökellve nyomult elõre és többször tüzelt a géppisztolyával. Én állandóan hangtávolságra a közelben voltam, de a harccselekmények miatt nem tudtam állandóan figyelemmel kísérni. Magam is tüzeltem az oroszra, figyelmem megoszlott az elg. és a saját csapat között, több ember megõrült és zavart csinált, és sajnos néhány saját embert fel kellett koncolnom. Kb. 13h tájban a tûz igen heves volt és sok veszteséget okozott és elvesztettem szem elõl az alez. urat, mire a mellettem lévõ legényemtõl kérdeztem, hogy nem látta-e az alez. urat. Õ azt válaszolta, hogy itt van tõlem balra tíz lépésre. Kiáltottam neki, hogy mi van, nincs baj, alez. úr? Ó azt mondta, hogy nincs semmi. Lécz is élt még és a közelében volt. Ekkor a betörési pontunktól jól balra az orosz vonal mögött megjelent három harckocsi, sem az alakját, sem a nemzetiségét nem tudtam felismerni annak ellenére, hogy feszülten figyeltem távcsõvel. Amikor is az addig szemmel láthatóan tétovázó harckocsik elõbbre jöttek és géppuskával tûz alá vették az oroszok elsõ vonalát. Ezt látva tõlem telhetõ legerõsebb hangon kiáltottam, hogy „Saját harckocsi, utánam, magyarok!", és elõre rohantam. Az alez. úr, aki ezt nem vette észre, kiáltva azt kérdezte, hogy: „Honnan tudod, hogy saját?" Kiáltottam neki, hogy lövi erõsen az oroszt, és a soraikban már zavar van. Erre felugorva elõre rohant, és futás közben megállott, és a karjához kapva felém kiáltotta: „Megsebesültem a bal karomon, hátramegyek beköttetni. Látom, hogy a támadás tért nyer, csak folytassátok, elõre!". A küldönc melléje lépett és karjánál fogva támogatta. Az alez. úr a vérzés ellenére elég szilárd léptekkel nyugodt lépésben ment hátra, ezt látva, különösen arra, hogy a harckocsik most minket kezdtek erõsen ágyúzni, és nagy veszteséget okoztak, és az oroszok tüzének élénksége is fokozódott, teljes erõvel kiáltottam, hogy: „Alez. úr, nincs vége a háborúnak! Tessék szökellni vagy meglapulni, amíg tovább jutunk!"Õ visszafordult és azt mondta, hogy: „ne törõdj velem, csak elõre!". Nyugodt lépésben ment hátra az erdõ felé, mit sem törõdve a heves tûzzel. Pillanatnyilag nem lehetett elõrejutni, figyelemmel kísértem, míg csak az erdõ fái között el nem tûnt. Ezek voltak az utolsó szavak, amiket tõle hallottam. A továbbiakban igen nehezen nyomulva elõre, sikerült néhányad magammal betörni az orosz állásba, majd ott hosszú közelharc után mindannyian megsebesültünk, de sikerült átvágni magunkat és Budennij-be eljutni. Ott másnap találkoztam több emberrel, akik szintén a résen átvágták magukat, köztük Kurucz György tüzér századossal, akik elmondták, hogy az alez. úr, miután sebét beköttette, gépkocsiba ült, és a már megtisztított mûúton a csapatok élére állott. Nem tudta, hogy az oroszok ellentámadása ismét betömte a hézagot, és a gépkocsijával egyenesen belehajtott az orosz vonalba, és a gépkocsiban ülve kapta a halálos mellövést, amely egy hazaszeretettõl izzó, halált megvetõ bátorsággal harcoló, kiváló, értékes tiszt és melegszívû bajtárs nemes életét oltotta ki.
Dicsõséges hõsi halála szolgáljon mindnyájunknak példával és legyen Magyarország szebb jövõjének záloga.
Gyergyótölgyes, 1943. évi október hó 7-én
#56213
Szó szerint az Ördög vitte el szegényt...
#56212
Húúú tényeg,elõ kell ásnom valahonnan a régi skinemet,had tudja az ellenség kivel akadt össze<#nezze>
A Béna.
#56211
De hol a francba van az ellenség?
Alacsonyan a megszokott Dover-Lymin területet néztem. Beleakadtam 1 léggömbzárba=1 halál. Leszállok ellenséges területen = két halál. Kiluggatok 1 spitet pontom semmi. Szóval össze kell ezen valamit hozni. Valami csapatmunkát. De látom London elérhetõvé vált, mint zsíros célpont. XD.
A játékban bekapcsolt rádió valós adatokat küld?
Alacsonyan a megszokott Dover-Lymin területet néztem. Beleakadtam 1 léggömbzárba=1 halál. Leszállok ellenséges területen = két halál. Kiluggatok 1 spitet pontom semmi. Szóval össze kell ezen valamit hozni. Valami csapatmunkát. De látom London elérhetõvé vált, mint zsíros célpont. XD.
A játékban bekapcsolt rádió valós adatokat küld?
\" Captives nullos capere \" "Más nyelvet beszélsz,más nyelven írsz, De magyarul álmodsz,magyrul sírsz."
#56210
Erõs nyaka lehet, ha így elrugaszkodik homlokról... 😄D
www.smart-bus.hu
#56209
OFF:
ON:
ON:
IL-2 Cliffs of Dover: mijki World of Tanks: mijki Win7 x64 Ultimate ; Gigabyte P41T-ES3G ; Core 2 Duo E6750 2,66Ghz ; 4GB DDR3 ; GT 240 1GB driver 304.79 ; Samsung HD321KJ, HD103SJ ; Saitek X52Pro
#56208
Üdv a klubban ismét gimp.<#pias>
R.I.P. White Europe
#56207
Szóval. Van új térkép,vagyis mások a számozások ,a küldik rádión folyamatosan jönnek,vagyis kiírja. Vigyázni kell. Leszálltam a reptérre és azt írta,hogy most már van 2DB E4 esem .Majdnem három negyed órát repkedtem,5-6 K között aztán egyszer csak belebotlottam AN Alessandróba egy Spit II a val. Mesteri forgólódás után egyet lõttem és ment lefele mint a kõgolyó. És KIA-t ír ki most már .Ki is repültem egy tele tank benyát.Alacsonyabbra egyedûl meg nem megyek,jó nekem ez a magaslati levegõ .
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56206
No elment a megrendelés,jövõ hét csütörtökre elvileg minden megjön<#violent>
Már csak az X52-t kell megrendelni valahonnan, meg az CloD -ot megvenni és újra repülök<#taps>
Már csak az X52-t kell megrendelni valahonnan, meg az CloD -ot megvenni és újra repülök<#taps>
A Béna.
#56205
Végig próbáltam pár verzió flash playert, mire az egyik után végre elindultak a videók. Azért, abban a hajhullásban van valami. 😊
#56204
Nos megcsinálom a melóm és megyek vissza. XD
\" Captives nullos capere \" "Más nyelvet beszélsz,más nyelven írsz, De magyarul álmodsz,magyrul sírsz."
#56203
Nullázódott ahogy néztem. Lehet most már máshogy számol😊
Lõj le minél többet abból baj nem lehet aszondom😊 Én most éppen ezen vagyok .
Lõj le minél többet abból baj nem lehet aszondom😊 Én most éppen ezen vagyok .
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56202
Nem tudja valaki, hogy akkor mi is van ezzel az ATAG-os tapasztalati pontos küldetésekkel? Az új módival. Mert még minden az eredetiben van.
\" Captives nullos capere \" "Más nyelvet beszélsz,más nyelven írsz, De magyarul álmodsz,magyrul sírsz."
#56201
Úgy-úgy, chrome-l gondtalan az élet... 😊
www.smart-bus.hu
#56200
ja, válts chrome-ra
én már felhagytam a szenvedéssel, amióta krómot szedek a hajam sem hullik
én már felhagytam a szenvedéssel, amióta krómot szedek a hajam sem hullik
GOOBY, pls
#56199
😉
#56198
😊
\"Az állatvédők azért vannak a szőrmebundák és nem a bőrkabátok ellen, mert könnyebb idős hölgyeket molesztálni, mint a Pokol Angyalait... \"
#56197
Közben rájöttem illetve megtaláltam, hogy nem .mid volt (bár én úgy emlékszem) hanem *.rmi.
A cím pedig Hall of The Mountain King. Alapvetõen ez is midi és talán ez tévesztett meg, ezért emlékeztem rosszul arra, hogy mid volt.
Egyébként egy "összehasonlítást" szeretnék csinálni, csak úgy, magamnak.
Akinek esetleg volt GUS (Nekem UltraSound Plug & Play + 1mega RAM) hangkártyája és esetleg midizett vele úgy, hogy a RAM-ba töltött fel mintát, az tudja, hogy ma is megállná a helyét ez a kártya. A mai napig a fülemben vagy, hogy milyen szépen szólt. Na és ezt össze akarom vetni a mostani X-Fi XtremeGamer Fatal1ty Pro kártyámmal, amin szintén van RAM. Egyelõre azt ne mtudom, hogy ebbe a ramba lehet e hangszereket feltölteni és ha igen, akkor hogyan.
Szóval a fájl már meg van, kössz szépen mindenkinek 😉
A cím pedig Hall of The Mountain King. Alapvetõen ez is midi és talán ez tévesztett meg, ezért emlékeztem rosszul arra, hogy mid volt.
Egyébként egy "összehasonlítást" szeretnék csinálni, csak úgy, magamnak.
Akinek esetleg volt GUS (Nekem UltraSound Plug & Play + 1mega RAM) hangkártyája és esetleg midizett vele úgy, hogy a RAM-ba töltött fel mintát, az tudja, hogy ma is megállná a helyét ez a kártya. A mai napig a fülemben vagy, hogy milyen szépen szólt. Na és ezt össze akarom vetni a mostani X-Fi XtremeGamer Fatal1ty Pro kártyámmal, amin szintén van RAM. Egyelõre azt ne mtudom, hogy ebbe a ramba lehet e hangszereket feltölteni és ha igen, akkor hogyan.
Szóval a fájl már meg van, kössz szépen mindenkinek 😉
\"Az állatvédők azért vannak a szőrmebundák és nem a bőrkabátok ellen, mert könnyebb idős hölgyeket molesztálni, mint a Pokol Angyalait... \"
#56196
vagy inkább ez
Hall of The Mountain King.rmi
Hall of The Mountain King.rmi
#56195
(win98 se)
#56194
ezek kellenek?
blues1.mid
fnkngrvn.mid
jazz1.mid
mericana.mid
mwvblues.mid
newgrass.mid
prtytime.mid
blues1.mid
fnkngrvn.mid
jazz1.mid
mericana.mid
mwvblues.mid
newgrass.mid
prtytime.mid
#56193
Most sikerült találnom egy w95-öt, de ebben nincs. Lehet, hogy a 98-ban volt? 😄 A tököm ebbe a sok hülye windózba már ..
\"Az állatvédők azért vannak a szőrmebundák és nem a bőrkabátok ellen, mert könnyebb idős hölgyeket molesztálni, mint a Pokol Angyalait... \"
#56192
Az nem jó sajnos, az nekem is meg van és azon már nincs rajta ez a mid 😞
\"Az állatvédők azért vannak a szőrmebundák és nem a bőrkabátok ellen, mert könnyebb idős hölgyeket molesztálni, mint a Pokol Angyalait... \"
#56191
IL-2 Cliffs of Dover: mijki World of Tanks: mijki Win7 x64 Ultimate ; Gigabyte P41T-ES3G ; Core 2 Duo E6750 2,66Ghz ; 4GB DDR3 ; GT 240 1GB driver 304.79 ; Samsung HD321KJ, HD103SJ ; Saitek X52Pro
#56190
OSR2 jó lesz? Mi a fájl neve? 😊
www.pcpilot.hu
#56189
Van benne egy midi. Az kellene nekem.
Mégpedig a Peer Gynt-bõl A hegyi király barlangjában (egyesek szerint A hegyi király csarnokában, Grieg a zeneszerõ) midi kellene.
És pont az, onnan kellene. Más nem jó.
Mégpedig a Peer Gynt-bõl A hegyi király barlangjában (egyesek szerint A hegyi király csarnokában, Grieg a zeneszerõ) midi kellene.
És pont az, onnan kellene. Más nem jó.
\"Az állatvédők azért vannak a szőrmebundák és nem a bőrkabátok ellen, mert könnyebb idős hölgyeket molesztálni, mint a Pokol Angyalait... \"
#56188
minek az neked? <#wilting>
A jó pilóta egyik szemével céloz, a másikkal a 6 óráját nézi. Ha az ellenségeid lőtávolban vannak, akkor te is. Gut,Besser,Messer. Magyarán, a Messer messze a legszebb
#56187
És melyikben van a legtöbb pilóta beszámoló? Mert engem a résztvevõk visszaemlékezései jobban érdekelnek mint a száraz adatok.
A Magyar sasokról írj már majd pár sor ajánlót ha van kedved.
A Magyar sasokról írj már majd pár sor ajánlót ha van kedved.
A jó pilóta egyik szemével céloz, a másikkal a 6 óráját nézi. Ha az ellenségeid lőtávolban vannak, akkor te is. Gut,Besser,Messer. Magyarán, a Messer messze a legszebb
#56186
Srácok. Van valakinek windóz 95 cd a fiók alján? Sima, mezei nem rc2 meg ilyesmi. Egy fájl kellene belõle.
\"Az állatvédők azért vannak a szőrmebundák és nem a bőrkabátok ellen, mert könnyebb idős hölgyeket molesztálni, mint a Pokol Angyalait... \"
#56185
Kiokoskodtuk TS-en, hogy tévedtem. Mijki pedig belinkelte az anyagot, ami alapján sikerült mindez.
#56184
Rég volt könyvajánló, de azért ebben a hónapban is sikerült szerezni párat :
Az angliai csata
A Luftwaffe bombázó ászai
A luftwaffe vadászlégiereje
A Luftwaffe
A diadalmas Luftwaffe
Az olaszországi légiháború
Magyar sasok
Az angliai csata
A Luftwaffe bombázó ászai
A luftwaffe vadászlégiereje
A Luftwaffe
A diadalmas Luftwaffe
Az olaszországi légiháború
Magyar sasok
#56183
Fent van a legújabb Flash-player 11.3.300, de mégsem játszik le jó pár videót a róka. Kell még valami hozzá ?
#56182
Ez egy F-es messzer, mert...
a képen látható F4-es hütõ, megegyezik az 1C által linkelt képeken láthatóval, és nem egyezik meg a G2-ével
a hátsó futómû behúzható az F4-enitt nem látható de így van <#banplz>, nem úgy mint a G2-õn példa1, példa2
a képen látható F4-es hütõ, megegyezik az 1C által linkelt képeken láthatóval, és nem egyezik meg a G2-ével
a hátsó futómû behúzható az F4-enitt nem látható de így van <#banplz>, nem úgy mint a G2-õn példa1, példa2
-Krafft/images/1-Bf-109F4-3.JG51-(Y7+)-Heinrich-Krafft-WNr-7221-Russia-1942-01.jpg){kind=link}
IL-2 Cliffs of Dover: mijki World of Tanks: mijki Win7 x64 Ultimate ; Gigabyte P41T-ES3G ; Core 2 Duo E6750 2,66Ghz ; 4GB DDR3 ; GT 240 1GB driver 304.79 ; Samsung HD321KJ, HD103SJ ; Saitek X52Pro
#56181
Nem tudom pontosan, hogy melyek azok az apró különbségek az F és a G között, természetesen javítom ha elírtam, csak szóljatok. 😊
www.pcpilot.hu
#56180
Mégis F-4-es. Viszont nagyon jó lesz az a páncéllemez ott hátul...
#56179
lol...
\"Az állatvédők azért vannak a szőrmebundák és nem a bőrkabátok ellen, mert könnyebb idős hölgyeket molesztálni, mint a Pokol Angyalait... \"
#56178
Ez véletlenül nem G-2? Ott van a pilóta mögött a páncéllemez, illetve a dekli középen a függõleges merevítõ is megvan rajta. (Jobban most nem tudtam megfogalmazni).
#56177
www.pcpilot.hu
#56176
Ja . Atagon rájöttek,hogy hogyan lehet a vereseknek a statisztikák élére ugrani. Csak német bomberek vannak,azok is 10 -15 ös kötelékekben és tele van az ég velük.Persze hogy szedegetik õket , egyszerre van fent 4 -5 kötelék, mindenhol nem lehet az ember ,hogy megvédje õket,hogy rohadnának meg.
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.
#56175
Én hiszek nekik. Jövõ hét...érzem......<#vigyor>
#56174
Nem kell😊 Eddig sem érdekelt ,ezután meg pláne nem fog😊
Én elhiszem,hogy kihívás babrálni velük,de én már nem szeretem a kihívásokat,éppen elég öreg fejemmel lépést tartani az ifjabb srácokkal. No meg az a sok veres akik a vérem akarják ugye😊
No de majd hétvégén! Mutatunk ezeknek valamit talajon.
Én elhiszem,hogy kihívás babrálni velük,de én már nem szeretem a kihívásokat,éppen elég öreg fejemmel lépést tartani az ifjabb srácokkal. No meg az a sok veres akik a vérem akarják ugye😊
No de majd hétvégén! Mutatunk ezeknek valamit talajon.
Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.