IL-2 Sturmovik, CloD, BoS

Kinek van IOV-705 Mégane-ja?
Csak itt áll Mesterék háza elõtt és van egy Dongó Virtuális Repülõszázados embléma rajta?

Tisztán megfogalmazott cikk egy anya tollából:
Csak egy részletét osztom meg, mert a teljes cikkben olyan dolgok is elhangzanak amivel én személy szerint nem értek egyet.
De valahol itt tartunk most.
És ez szomorú,nagyon szomorú...

Publicisztika

Sokáig gondolkodtam, mit is írjak, hogyan fogalmazzam meg, amit szeretnék. Szerintem mindannyian ugyanazt érezzük. Ugyanúgy ökölbe szorul a kezünk, mikor a buszon mellettünk ülõ cigányok arról beszélnek, mikor jön a segély, mire költenek, mennyi gyereket fognak még szülni, a meglévõkkel mit csinálnak, hova mennek. Én meg csak azon rágódom, hogyan tovább... Csekkek kavarognak a fejemben, a munkát próbálom kiverni a fejembõl. Kavarognak képek és nem értem a dolgokat. Mi lett a világgal? Az öregek a kórházban halnak meg, nem látogatják õket, nem foglalkoznak velük. Csak jönnek a „hozzátartozók” és lökik az orvosnak a pénzt. Csak még nyugdíjig bírja ki a mama, kell a pénz. Közben a szobatársak fogják a haldokló kezét, adnak neki inni, ha szomjas és a nõvér nem ér oda. Velünk mi lesz? De még ennél is jobban érdekel, mi lesz az én szeretteimmel? Talán én is így fogok viselkedni? Még csak állatoknak sem nevezném õket, mert a haldoklókat és betegeket õk is tisztelik, vigyázzák... Vajon meddig bírja ezt egy ember nézni, átélni? Meddig van meg bennünk, segítõkben a szívbõl jövõ tenni akarás? Mikor fásulunk bele? Mindig feladjuk egy kicsit, mikor megjön a fizetési papír és rajta az összeg, ami az évek múlásával sem nõ.

Meglökik a könyököm, nézem a cigánygyereket, amint elmegy mellettem a buszon. Érzem a szagot... Arra gondolok, vajon még egy gyereket fel tudnánk-e nevelni..? Nagyon jó lenne nem egy, nem kettõ.... De nem akarok rosszat senkinek. A nõ legszentebb hivatása az anyaság. Gyönyörû szavak. De vajon mikor és hogy tudnám megoldani? Egy átlagos nap hajnali negyed négykori keléssel indul, irány a munka, délután kettõig. Mire a bölcsödéhez érek, már fél négy. A gyermek persze erõtõl duzzad, irány 3-4 játszótér. Ülök a padon és fogadkozok. Ma türelmes leszek... Aztán fél hatkor már zakatol a fejem. Otthon a rengeteg munka: fõzni kellene, mosni, vasalni... És megpróbálom hazarángatni a gyermeket, hol erõvel, hol fagylalttal. Van, amikor sikerül vita nélkül hazaérni. Aztán otthon végre leülök. A posta már nem is érdekel: számla-számla. Majd egyszer, talán... Mire vége a napnak, már csak ágyba szeretnék kerülni. Talán most tízre sikerül. A gyermek már alszik és csak nézem. Köszönöm Uram, hogy Õ van nekem. Összekuporodik, olyan, mint egy kis angyal. Nagyon szeretnék még egy pár angyalt... De a legfontosabbat nem tudom megadni nekik, ami pótolhatatlan és felbecsülhetetlen: az idõt. Lássam lépteiket, a mosolyt álmukban. Azt, amikor elesnek, mikor az apjuk hátán lovagolnak.... Nem akarom, hogy késõbb csak arra emlékezzen, hogy az anyja egy idegbeteg nõ volt, aki csak megbántani tudta. Aztán én is egy intézetben kötök ki, soha nem látogatnak....



Azt hiszem kicsit bõvebben ki kell fejtenem az álláspontom,mert ez nem csak szomorú hanem megdöbbentõ is.




Emancipáció: A maga nemében csodálatos kezdeményezés volt,és azokban az idõkben tényleg szükség is volt rá. A probléma akkor kezdõdött amikor a vezetõk felismerték ennek a dolognak a jelentõségét és meglátták benne az óriási üzleti lehetõséget. El is kezdték szépen a maguk ízlése szerint átformálni és ideologizálni. Alapesetben arról szólt,hogy a nõknek mindenben ugyanolyan jogokat kell biztosítani mint a férfiaknak.(Ez teljesen jogos messzemenöleg egyet is értünk ezzel---a férfiak---.) Aztán ezt a szép eszmét elkezdték egy olyan formába önteni ami már teljesen másról szólt,elhitették az emberekkel,hogy a sikeres nõ gyermeket nevel,háztartást vezet,állandóan úgy néz ki,mint aki most lépett ki egy divatlapból,és mellette még kurva sok pénzt is keres... Azért ezt végiggondolva kicsit sem gondolhatjuk komolyan... Egyszerûen nincs rá idõ. Viszont kitünõen kiiktatták a rendszerbõl az anyák nevelését a gyermekek tanulási folyamataiból,ez generációs kérdés: Generációnként látszik a hanyatlás a fiatalok körében. Szüleink (én 30 éves vagyok) Még stabil erkölcsi normákat, becsületességet,emberséget tanultak nagyszüleinktõl. Az én korosztályom még szerencsésnek vallhatja magát mert a mi szüleink még tudtak azért idõt fordítani ránk,és nagyszüleinktõl is kaptunk elég figyelmet és tanítást,de már korántsem elegendõt. Ez a hisztéria a 80 as évek közepétõl már elérte azt a szintet ,hogy egy nõnek már nem joga volt dolgozni,hanem dolgoznia kellet(!!!) ha megélhetést akart biztosítani családjának. (Régebben egy család meg tudott élni egy ember fizetésébõl.) De éppen ez volt a cél,az eredményét a mai tizenéveseken láthatjuk.
Erkölcsi normák teljes hiánya,önmagukból kifordult fiatalok akiknek fogalmuk sincs arról mi folyik körülöttük,csak azt tudják ,hogy az emberi értékeket pénzben mérik,és õk teljesen magukévá teszik ezt a fajta gondolkodásmódot,mert mindenhonnan ez ömlik rájuk,hiszen szüleiknek már nincs ideje foglalkozni velük és megmutatni nekik a világ igaz természetét... Ma már a fiatalok körében teljesen elfogadott és elismert erény(!!!!) ha valaki törvénybe ütközõ dolgot csinál,sõt egyenesen felnéznek azokra akik nem becsületes munkával gazdagodnak. És ne higgye kedves szülõ ,hogy az ön kislánya \kisfia különb...(persze tisztelet a kivételnek) Õszintén tegye fel a kérdést magának: mit tud gyermeke életérõl? Mert ha különb is és még normális értékrendek szerint gondolkodik nagyon hamar magányossá válik az a gyermek aki nem egy irányba halad a kis birkanyájjal...
És ez a szomorú... Azt már meg sem említem,hogy sokunknak fogalma sincs mekkora erõfeszítéseket tettek anyáink akik 8 óra(sokszor több) kemény munka után Még találtak energiát magukban arra ,hogy minket igaz emberré neveljenek,És igen ma könnyes szemekkel csókoljuk meg azt a kezet ami annak idején a pofonokat osztotta és néha gyûlöltük ezért... De vajon a mai anyáknak lesz-e van-e erejük igaz embereket nevelni a gyerekeikbõl?

Ha van azok között tanár aki e sorokat olvassa, megkérem csináljon egy rövid tesztet az osztályában,mit tennél ha találnál egy teli pénztárcát kérdéssel.Név nélküli válaszadással


Ezt még régebben írtam de egyre aktuálisabb...