IL-2 Sturmovik, CloD, BoS

Talán a pumákoknál olvastam egy orosz pilcsi visszaemlékezéseit,akik átrepülték a vasakat a frontra,na szóval volt ,hogy a zsír új vasból koccoltak menet közben😊 Némi vodkáért azért elárulták a gyárban neki,hogy melyik gépet érdemes elvinni,mert az már jól kiszáradt fából készült ,oszt így kevésbé vetemedett. De írta is,hogy töméntelen selejt volt.
Egy Cobra az számukra maga volt a menyország.

Különben rengeteg dolog lesz ami befolyásolja majd milyen vélemény alakul ki errõl a progiról. És egy csomó dolgot majd csak akkor fognak észrevételezni a felhasználók amikor elkezdik használni tömegesen.
Eleve ezek az orosz masinák 5-6 K felett életképtelenek voltak,a Lavor volt ami már ott is korrektül mûködött.

Visszatérve az orosz technikára, láttam olyan képeket is, és könyvekben is olvastam, hogy a német pilótákat igen csak meglepte mikor látták, hogy vannak olyan orosz masinák melyeknek a szélvédõre volt felfestve az irányzék. Lehet, hogy ugyan olyan tapasztalatlan volt a nagy átlag az oroszoknál mint a többi nemzetnél, viszont a repülõjék minõsége nagyon sok esetben csapnivaló volt köszönhetõen a szakmunka hiányának, és gondolom mikor a gyárakat kitelepítették a keleti országrészbe, az sem tett jót a minõségnek, ott aludtak a sebtiben felhúzott gyárakban a szerelõ asztalok mellet, viszont ontották a gépeket, egyszerûek voltak és nagyon nagy mennyiségben tudtták õket elõállítani a sok lúd disznót gyõz tipikus esete.

Na errõl beszéltem <#smile> 25%-os túlparaméterezés.

Én? Kérlek szépen ha nem lesz normálisan megcsinálva akkor én nem veszem meg 😊 Pont lexarom akkor ,hogy mennyinél esik szét😊 Idegeskedjen rajta akinek ez a heppje.
Mondtam már,hogy nem okoz álmatlan éjszakákat ez a leendõ valami😊

Véleményem szerint észrevétlenül összemosódnak az orosz pilóták képességei és a sztálini szovjet hadsereg nyújtotta lehetõségek és korlátok.
Nyilván a képesség és a tanulékonyság bennük is megvolt. Más kérdés, hogy bürokrata kontraszelektív vörös légierõ mennyire fojtotta ezt le a pilótákban.
Az egyéni kezdeményezõképesség soha nem volt üdvös arrafelé.
A szovjet vadászirányítás az amerikaival ellentétben nem az autonóm célfelderítésre és elfogásra épült a modern korokban sem.

Viszont szerintem a gépek többet bírtak az életben mint ami meg volt adva .
Olvastam valahol,hogy a Mustanggal (megvan a Fehér Sas kék mezõben volt) 800 al lehetett zuhanni ,ez meg volt mondva nekik,de amikor egy 262 est üldöztek ,pont leszarták és biza nyomták neki .

Hát ha így marad akkor nem fogsz röhögni rajtuk! 😊

Annó Il2 ben jókat röhögtünk warokon amikor a BF et ,de még inkább a Fókát orra állítottuk ,oszt a lelkes (és valszeg tapasztalatlan ) veres kollegák utánunk nyomták a facsodákat. Osztán csak néztük ahogy szépen elhagyja a fele gépet 😊

Én megnéztem zuhanásban a Lagg kb. 800 km/h kezd nálam szétesni a Jak kb. 830 km/h, a Messer pedig úgy 900 km/h -nál kezdi elhagyni a kormányfelületeket. Hát ez nem 650 km/h. Végül is még nincsen kész a játék, viszont a sebesség érzet, na az szerintem nagyon jól megcsinálták

Tudni kell a finnekrõl,hogy kimagasló volt a pilóta képzés és a kiválasztás is. Nagyon nagy sújt fektettek a légi harc gyakorlásra,a technikát nem tartották a legfontosabbnak,de ez meg is látszik a teljesítményükön,félelmetes eredményeket produkáltak.
Mondjuk a Finnek a földön is szívatták az oroszokat derekasan.

Jaaaaj, imádom az ilyen sztorikat! 😊

Jól van azért tudod te hogy értem.<#alien>
"Ám azt is megállapította, hogy az oroszok légilövésztudásában már nincsenek olyan komoly hiányosságok, mint az elsõ két évben. Ennek ellenére pilótáik egyéni tudását és a kezdeményezõkészséget még mindig a létszámfölény nyújtotta elõny mögé sorolták."

Az átlag az kicsit hamis képet fest azért😊
A német átlag pilcsi se volt egy hartman,de a magyar se,meg az angol se ,meg sehol semelyik nemzet átlagja. Lévén az oroszok sokan voltam (mint az oroszok😊) ) így a nem átlag németnek jutott cél bõven. Míg az orosz nem átlagnak kevesebb ,de azért akadt nekik is.

Mik mik? Mersu az messzer😊 Finnek így hívták ha erre gondolsz.

Én meg azt amit írt a szovjet pilóták képességeirõl-utalok itt arra, hogy az átlag mennyire nem volt képzett 41-ben..amúgy mik ezek az elnevezések?

Csak kiemelném😊)) Ja G2 vel vitézkedett.


"Örömmel nyugtázta, hogy az új, nagyon fordulékony és szívós orosz típus lelövése, mely a Jakovlev Jak-9-essel együtt éppen elég fejtörést okozott a "Buffaló"-kkal felszállóknak, a "Mersu"-knak nem jelent különösebb nehézséget."

Akkorát fagyott a netem mint az állat..ment a gép is vele..nem semmi a csávó!

"Mersu"-ra átszállva

'43 február 8-án vezényelték az újonnan létrehozott 34. századhoz. Az alakulat pilótái 2 nap múlva keltek útra Németországba Messerschmitt-átképzésre. Elsõ "Mersu"-val, vagyis a Messerschmitt Bf-109 G-vel aratott légi gyõzelmét egy Lavocskin La-5 felett augusztus 31-én könyvelhette el. Örömmel nyugtázta, hogy az új, nagyon fordulékony és szívós orosz típus lelövése, mely a Jakovlev Jak-9-essel együtt éppen elég fejtörést okozott a "Buffaló"-kkal felszállóknak, a "Mersu"-knak nem jelent különösebb nehézséget. Ám azt is megállapította, hogy az oroszok légilövésztudásában már nincsenek olyan komoly hiányosságok, mint az elsõ két évben. Ennek ellenére pilótáik egyéni tudását és a kezdeményezõkészséget még mindig a létszámfölény nyújtotta elõny mögé sorolták. Miközben légi gyõzelmei számát olyan különlegességek lelövésével gyarapította, mint egy-egy vörös csillagos North American P-51 "Mustang" vagy Lockheed P-38 "Lightning", a szovjet légierõ derékhadát jelentõ ottani gyártású típusokat is ritkította. Végül összesen 59 ellenséges gépet lõtt le Messerschmittjével felszállva. A típussal vívott légi harcok sorából kiemelkedett az 1944. június 30.-i, mikor egy bevetésben 6 vörös csillagos gépet - 2 db Bell P-39 "Airacobrá"-t, 2 db Jak-9-est, valamint 1-1 db Iljusin Il-2-est és La-5-öst - semmisített meg. Ám mégsem ezt tartotta a legemlékezetesebbnek, hanem azt, amelyikben egyetlen lövést sem adott le.

'44 március 8-án kis magasságú felderítésbõl visszatérõben voltam, mikor az irányítás 4, a bázisunk felé tartó orosz vadászra figyelmeztetett. A raj magassága 4000 m volt. Gyorsan emelkedni kezdtem abban reménykedve, hogy megvárnak. Ritkán fordult ugyanis elõ, hogy ilyen mélyen bemerészkedtek volna légterünkbe. Már 3800 m-en voltam, mikor megpillantottam a közeli vasútállomás és repterünk között a La-5-ösöket. Csinos alakzatban, enyhe siklásban repültek, úgy 500 m-rel alacsonyabban. Lévén mögöttük és felettük, azonnal akcióba lendültem. Mialatt feléjük száguldottam, néhány másodpercet elidõztem kecses vonalaikat és naptól csillogó festésüket tanulmányozva. A vezérgépet vettem célba. A biztos siker tudatával szorítottam a botot. A lõbillentyû megnyomása elõtti másodpercben, mintha gránát vágott volna közéjük, szétspricceltek. Négyen négy irányba, miközben teljes gázzal emelkedtek. "Tõrbe csaltak!" - villant belém. Nyilvánvaló, hogy már elõbb észrevették jövetelemet, és most azon vannak, hogy fölém kerekedve lepuffantsanak, mint egy kövér vadkacsát. Nem lepett meg, amit késõbb felderítõnktõl megtudtam. A négyesfogatot ugyanis a 15 légi gyõzelmes Matvejev ezredes, a 275. vadászezred parancsnoka vezette. Némi sebességtöbbletemmel azonban sikerült náluk magasabbra feljutnom. Ôket viszont ez cseppet sem zavarta, és folytatták az emelkedést. Közben azonban szemmel tartottak, mert valahányszor gépem orrát egyikük felé fordítottam, az zuhanásban keresett menedéket, mialatt a másik három azonnal felém lódult. A gond az volt, hogy megtámadásuk pillanatában villant fel üzemanyagmennyiség-mérõmön a figyelmeztetõ piros fény. Ami azt jelezte, hogy utazósebességgel kb. 20 percre elegendõ a benzinem. Teljes gázzal viszont, mint ebben az esetben, sokkal kevesebbre. Az irányító figyelmeztetett, hogy Matvejev erõsítést kért. Ezért az emelkedõ-spirálozás közben fél szemmel mindig kelet felé sandítottam, ahonnan a többi "vendég" érkezése volt várható. A magasságmérõ már 6000 m-t mutatott, mikor eszembe ötlött, hogy nem vettem fel az oxigénmaszkot. Oldalra nyúlva sikerült megnyitnom a csapot, de a maszkot már nem tudtam rendesen felcsatolni. Csak az arcomra nyomtam a csutorát, és fogaimmal szorítva próbáltam megtartani. A kényszermegoldásnak roppant kínos következményei lettek. A kilehelt és oldalt elszökõ, páradús levegõ egybõl a plexire fagyott. Fél perc sem kellett hozzá, és már csak elõre láttam ki a szélvédõ golyóálló üvegén keresztül. Az oroszokhoz erõsítésként megérkezõ Lavocskinra a fülketetõn átderengõ villogás - gépágyúinak torkolattüze - figyelmeztetett. Az orra alá fordultam, mialatt a másik kezemmel kétségbeesetten kapartam a jeget. A lyukacskán egy másik orosz gép orrát pillantottam meg. Ez is lõtt veszettül. Gépágyújának lövedékei olyan közel húztak el "Mersu"-m alatt, hogy akaratlanul felpattantam volna, ha nem vagyok bekötve. Szinte észveszejtõ volt mind az ötöt szemmel tartani, miközben úgy döngtek körülöttem, mint a darazsak. 8000 m-rõl lepillantva észrevettem, hogy repterünkön vadul kavarog a porhó. "Végre elstartolt a készültségi raj!"- nyugodtam meg kissé. Már csak azért imádkoztam, hogy a mohó orosz farkasfalkát addig távol tudjam tartani, amíg bajtársaim felérnek. Az irányító rossz hírére, hogy Matvejevékhez egy hatodik gép is csatlakozott, már meg se rezdültem. Akkor már negyedórája tartott a halálos fogócska. A csontig hatoló hideget nem is éreztem, hiszen valósággal fürödtem az izzadságban. Miután leráztam az egyik támadót, kapkodva másik lyukat kapartam, és megláttam, hogy az éppen soros La-5-ös már lõtávolon belülre került. Gépemet széttépõ sorozatának robbanásai helyett azonban motorom köhögése hangzott fel. "Kifogyott a benzin!" Gyorsan a lõni készülõdõ Lavocskin alá nyomtam a fûrészt, és csaknem függõleges zuhanásban kerestem menedéket. Tudtam, hogy az orosz típus zuhanósebessége hasonlóan az enyéméhez, 950 km/h körüli maximumra korlátozott, ezért hagytam, hadd nõjön az 1100 km/h fölé. A magasság villámsebesen 6000 m alá csökkent. A kormányokat mintha bebetonozták volna, jóformán mozdítani sem lehetett se a botot, se a pedálokat. Füleim úgy pattogtak, zúgtak, mint a rossz telefonvonal. 2000 m-en kezdtem nagyon lassan felhúzni, miközben a trimmet tekertem. Az orr csak centiméterenként emelkedett, miközben a föld veszedelmesen gyorsan közeledett. Voltak olyan pillanatok, mikor úgy éreztem, leszakadnak a szárnyak. Az õrült sebesség azonban érezhetõen kopott, mialatt egyre hatásosabb lett a magassági kormány. A botot egyre jobban hasra tudtam húzni. 150 m-en, 900 km/h sebességgel sikerült végül egyenesbe hoznom. A sebességet akkor magasságra váltva, futót nyitottam, és álló motorom ellenére szerencsésen leszálltam repterünkre. Odalent aztán megtudtam, hogy jól látták, amint 2 Lavocskin is utánam veti magát, de 1500 m-nyi zuhanást követõen inkább kiválnak, felhúznak, és odébbállnak.

Én amúgy mindig a Finn ászt Ilmari Juutilainnen-t és a többi finn pilcsit hozom fel példaképp ,hogy nem a technika a döntõ légi harcban.

The real Claus von Stauffenberg who was behind the 1944 plot to kill Hitler. He was executed and deemed a traitor until later years when Germans build a memorial to him and the others behind the attempt to save the destruction of Germany from Hitler.

Adolf Hitler's pants after the failed assassination attempt at Wolf's Lair in 1944.

Hát ez az. Alapvetõen pont egy vezetés irtás(minden szinten szinte mindet), plusz egy általános létszámnövelés közben tört ki a háború(bár alapvetõen ezen utóbbi homályos). Ráadásul akkor cserélték a típusok zömét, és nem volt meg a vadászoknak a megfelelõ tapasztalat. Erre jött rá a maximális meglepetés és az azzal járó irtózatos veszteség. Azt nem tudom, hogy vajon hány tapasztalt pilóta halt meg ekkor, de hiába sok gépet a földön semmisítettek meg, szerintem a visszavonulás káoszában is sokan elkeveredek..mondjuk a túlvilágra.

<#taps>

Náluk a természetes kiválasztódás dívott.

Gyakran (nem minden alap nélkül azért) elõjön,hogy az orosz pilcsik képzetlenek voltak.
Pedig nem. A Szovjeteknél a háború elõtt szinte népi sport volt a repülés ,rengeteg fiatal ment megtanulni (csak meg kell nézni mennyi repgéppel is rendelkeztek amikor megtámadták õket) ,plusz Spanyoloknál õk is vitézkedtek rendesen ,tehát tapasztalat volt bõven,csak a gépek,no meg a felsõ vezetés nem tett jót nekik.

Ha esetleg valakit érdekelitt van róluk szó.

Az eje alapvetõen az volt. Mit ahogyan a tengerészet bizonyos egységei is. Viszont alapvetõen én úgy látom, hogy elõször volt a teljesítés aztán a cím. Pl a gárda elnevezés. Persze hadosztály szinten nem ugyanaz, de alapvetõen érdekes. Azon egységek kapták<#alien> akik valamit nagyon beszoptak de kitartottak.

<#eljen><#taps>

Szovjet különleges harcértékû erõkrõl nem nagyon lehet olvasni. Mint a német Waffen-SS vagy az amerikai 101-esek.
Az viszont eléggé elhíresült, hogy ha kiderült, hogy Waffen-SS alakulatot kell megtámadniuk, inkább vártak, míg 10x túlerõt felhalmoztak.

Laca Neked!

Tengeralattjárósok.

A harcok során kialakult az orosz serege belül is a veteránok tömege. És egy ekkora hadseregben az nem semmi, nem néhány 10000 ember. Még pilóta is volt aki végignyomta a háborút-mondjuk pl. az õ esetükben vigyáztak is egy kettõre az oroszok mint a hímes tojásra. Ebbõl a szempontból pl. pont a német volt a legembertelenebb. Meg is lett az eredménye a háború végére..lett az 1% superman, meg a 99%célzsák. Amúgy ember arányban tudod kik vesztettek a legtöbbet a fegyvernemek szerint?

Csak qrva kevesen élték túl a harcokat.
Emlékeim szerint minden egyes csatában kb 1:4-5 arányú volt a veszteségük,még akkor is amikor a németek visszavonulásban voltak.
Mondjuk volt utánpótlás dögivel,sztálinék szerintem nem is vették emberszámba a bakákat.
Aztán ott voltak az NKVD sek azok is szorgalmasan irtották a sajátjaikat.
Persze,hogy nem vonultak vissza.

Még jó😊A lagg mint mondtam egy retek gép volt. Asszem minden motorindítás elõtt szinkronizálni kellett a hengereit, az orosz pilcsik is rühelték.

Na mesza jóval jobban emelkedik, legalább ez megnyugtató. A Laggal könnyebb átesni is.

Zsukov kurvára nem ilyen volt, de nem akarok mélyen belemenni. Persze hideg számításból használta a végtelen ember tartalékot. DE nézd meg mennyi mindent csinált. Pl 30 évek végén a japánokkal. Pedig ott nem kicsit volt hátrányba. Az orosz baka pedig elképesztõ sokat fejlõdött, mert aki túlélte a harcokat továbbadta azt-mondjuk ez alap. Nagyon leleményesek voltak,és nagyon kemények. Persze a németeket nem is mondom, csak hát az a nem kicsi aránytalanság ugye nem volt egészséges..a számok tekintetében.

Na ott nem volt kiképzés.
Az oroszok hihetetlen emberdömpinget toltak oda,eleve a háború kezdetekor asszem volt 20-22 millió katonájuk és a háború végére is 20 -22 millió volt.
Csak olvastam,hogy 1910-30 közötti korosztály 3% élte túl az egészet.
Köszönhetõen a remek "hadvezéreiknek" ,mert a szememben azok nem többek mint mészárosok. Zsukovék semmi mást nem tudtak ,mint tömegtámadás szembõl.Pont leszarták mennyien haltak meg.

Tom nem ír ide.

Csináltam egy kis emelkedés tesztet. Tom ti ezt , hogyan tesztelitek?(vagy aki tudja)

Alapvetõen a városi harc, az igazi mai értelemben vett közelharc,az ilyen. És mégis ott ér a legtöbbet a kiképzés és a morál. Szóval csak részben értek egyet-de mivel masszív anyagcsata volt persze igaz is.. A "hõs" fogalmilag nagyon tág. Ilyen szituban aztán tényleg lemennek a harcok kis csoport-ha jobban tetszik raj szintre.

Valahol olvastam,hogy Sztálingrádnál az egyénnek semmi jelentõsége nem volt ,és ez nem csak fizikailag értendõ.
Érdekes is ,hogy kevés HÕS rõl beszélnek onnan.
Hihetetlen gyilkos mészárlás volt az mindkét oldalról,volt is egy vicc asszem valahogy így szólt.
"A konyha már a mienk ,de a nappaliban még harcok folynak."

Mi az a "gamma correction"? Ha leveszem nincsen keréknyom a hóban. Azt hittem eddig, hogy a fényekkel van kapcsolatban.

Amikor-bár én a szárazföldi oldalról nézem a témát inkább-utána jártam a dolgoknak, leginkább az tûnt fel, hogy olyan a végletekig volt fokozva a küzdelem, hogy szinte már már az értelmetlenség határát súrolta. Persze mindenki tudja az okát, de akkor is furcsa. Az orosz veszteségek egyértelmû elcsalása pont ezért nem csak direkt van-hanem egyszerûen volt idõszak, amikor mindent toltak át a folyón ami a csövön kifért. A másik , sok adat olyan tág (beleszámítja szinte az egész déli frontot), hogy teljesen más adatokat összegez.

A sztálingrádi légi harcok engem is érdekelnének, de olyan mostohagyerek ez a téma. Alig van róla anyag. Vagy csak engem került el. A 43 tavaszi kubáni légiharcokról van inkább.

na, mire beirtam ki is derult a turpissag.