4159
UFO-k,szellemek,meg ilyenek...
  • Desiderata #3999
    humorosban találtam :) Különös lényt fotóztak a szarvasvadászok
  • patiang
    #3998
    "UFO-k,szellemek,meg ilyenek..."

    Szvsz nem jó az alcím választásm mert a kettő még csak véletlenül sem egy kategória.
  • patiang
    #3997
    Látom a bogyód tele van szellemekkel.
    Beszélj szellem2-vel.:XD

    Bár lehet, hogy a szellem1 többet tud.
    Lehet, hogy a kettő még csak most építi a kis vállalkozását. Biztos vagyok benne ( a felhozatalt látva ), hogy sikeres lesz.
  • lopbisz
    #3996



  • lopbisz
    #3995
  • gothmog
    #3994
    Remélem ez komoly, mert viccnek egy kicsit erős lenne.
  • qetuol
    #3993
  • szellem2
    #3992
    Sziasztok!

    Kérlek olvassatok el egykét esetleírásomat a szellem világgal kapcsolatosan
    Én inkább az elengedésükben vagyok jártas

    WWW.KISERTET.COM
    www.kisertet.com


    WWW.KISERTET.COM
    www.kisertet.com
    ÜDV:VALENT

  • Anaid
    #3991
    Ja, az orvostudomány is tudomány alkalmazott. És jórészt kutatásokon alapszik. Abban egyetértünk, hogy a szevezet, főleg az idegrendszer tök bonyolult. Minél többet olvasgattam róla, annál több lett a kérdésem és bár peches voltam sokszor az orvosokkal be kell ismernem, hogy majdnem lehetetlen mindent tudni róla egy-egy embernek. Olvastam, olvastam és ahelyett, hogy kivilágosodott volna, rájöttem mennyi mindent nem tudok róla. Valahol egy dokit hallottam nyilatkozni, ha jól emlékszem és közölte: furcsák vagyunk csomó mindent megtanulunk távoli dolgokról, de a saját szervezetünk működéséről alig tudunk vmit. Furcsa lények vagyunk mi emberek alapból:):)
  • Anaid
    #3990
    Hát, igen. Miután az elsőt több jóval gyengébb is követte kint is, bent is a végén amikor ritkuló lett már az volt a furcsa, hogy megszűnt, de nem sírom vissza:) Egébként a halványabbak gyengébbek nem annyira veszélyesek enyhe bizsergés a bőrőn semmi más. Na az már majdnem olyan bizsargő érzés, mint egy apró áramütés. Sztem maga a jelenség nem tekinthető veszélyesebbnek más katasztrófát okozó jelenségeknél, csak titokzatosabbnak tűnik.
    Nem olvastam azt a novellát, ha jól emlékszem, de az író stílusát kedvelem.
    Na abban is igazad van, hogy neked valszeg ez nem fontos dolog, meg is értem, de annak naon örülök, hogy "értelmesen" lehet veled róla beszélgetni. Köszönöm.
    Ahogy a költő is mondta volt: "Ami nekem a minden, az lehet hogy neked a semmi.":)
  • Albertus
    #3989
    Az rendben van, hogy számodra hű-de.. jelenség. De ahogy ezzel foglalkozol, kezd az az érzésem lenni, mint Kosztolányi Dezső Appendicitis című novellájának a főhőse írogatna.. Csak nem a műtétjéről, hanem a gv-jéről..

    Az olvasottak alapján gondolom, ha számodra is olyanok lennének ezek a jelenségek, a gömbvillám, a villámok, mint az én számomra, akkor már régen nem lenne "ekkora szám" ..

    Nem mondom, amikor először csapott le villám tőlem pár méterre, én is napokig lelkesen meséltem mindenkinek.
    Fantasztikus volt a földből felfelé elinduló halványkék "zizegés" az elő villám. Aztán az is ahogy a kialakuló ioncsatornában hallja-látja az ember a közeledő ívet.

    Persze ha már többször láttad, akkor lassan elveszti a félelmetességét. Aztán később már az érdekessége is erősen megkopik.

  • Anaid
    #3988
    "Ha el szeretnéd kerülni ezeket a nem kívánatos hatásokat, akkor célszerű lenne hallgatnod az intő szóra és nem mindennek az okát látni a gv-ben."
    Nemkívánatossab hatás volt az, amikor nem értvén az egészet még megközelítőleg sem az utcán utánunk köpködtek, hogy boszorkány vagyok (egész kis mini üldözés volt hellyel-közzel)és nehogy megrontsam őket, mint az, hogy lesz aki megérti, hogy van reálisabb és "mindent lefedő" oka az akkoriban körülöttünk zajló "furcsa" eseményeknek. Pedig akkor én még nemigen beszéltem róla, el voltam foglalva azzal, hogy vhogy túléljem a dolgot...
    Nemkívánatos hatás sokféle volt tőlem függetlenül is (hangsúlyozom akkoriban nemigazán hangoztattam a dolgot), kinek mi tűnik "kellemetlenebbnek". Talán sosem beszéltem volna róla itt sem, ha ilyen hatások nem lettek volna akkoriban...Asszem a dolog egyszerű volt: pár ember hallott pár dolgot (nem tőlem, vagy ha igen elég jól félreismertem néhány embert) és pletyka kezdődött aminek tőlem totál függetlenül ilyen hatásai lettek. A társadalomban, közösségben élő embernek bele kell törődni, hogy nem minden mások álltali reakció kizárólag rajta múlik.
  • Anaid
    #3987
    "Úgy tűnik számomra, hogy a szokványosnál sokkal jobban belelovaltad magadat ebbe a témába."
    Lehet. De ahogy a beszámolókat olvastam én inkább intelligens ember természetes törekvésének tekintem, hogy ha szokatlan jelenséget tapasztal szeretné megérteni, megfejteni a jelenség titkát, figyelmeztetni másokat annak veszélyeire. Elég sok ember, aki hasonlót tapasztalt ugyanígy reagált a lehtőségeihez képest igyekezett megtalálni a kérdésre a választ mi és miért és hogyan...stb. na meg a lasszikus kérdés: a fenébe, ritka dolog, akkor meg mért pont én, mért nálunk...stb. Azt hiszem ezt a gondolkodásmódot megérteni kivülállóként nehezebb.
    Az én szemszögeből nézve szerettem volna tudni (na persze egyéni szubjektív tapasztalatra alapozva írom ezt) mitől haltam meg, miért éltem túl, mitől lett pont itt ilyen jelenség, cakk-pakk miért kellett mindezt kibírnomés miért van az, hogy miután már csak a múltam miért kell a normalitásomat bizonygatnom, ha nem csekély mértékben képes voltam ilyen körülmények özött is dolgozni és a lehető legnormálisabban közbe is gondolkodni minden nehézséget figyelembe véve. Talán megbocsájtható, ha az ember ilyen részletesen emlékszik arra hogyan halt meg milyen vacak, bár múló állapotot tapasztalt, hogy szeretné tudni ezekre a kérdésekre a választ. Múlt időben írom, mert megértettem, hogy valószínűleg életem során már nem fogok választ kapni a kérdések jó részére, de még mindig ott van, hogy a lehető legjobban (már ahogyan a mai tudás alapján lehet) megérthessük, vagy ha úgy tetszik megérthessem. Ha az embernek meghal egy rokona, barátja nagyjából ugyanilyen kérdéseket tesz fel. Nem hiszem, ha a sajátját túléli és emlékszik rá extrém reakció lenne, főleg, ha nem szokványos dolog okozta. Még ha nem is ismerik el, hogy valóban megtörtént akkor is azt el kellene, hogy ismerjék, hogy lehetséges. Ennyit szerettem volna, nem kaptam meg. Hát jó, semmi gond, de akkor ha kérhetném ne akarja senki erőltetett magyarázatok mögé betuszkolni az esetemet, mert ez meg velem, velünk szemben nem etikus. Egyszerűen ami megtörténhetett, az megtörténhetett nem feltétlen muszály a jelenlegi tudás alapján sablonokat ráerőltetni, csakhogy bárki döngethesse a mellkasát, hogy igazam volt. És nem tesz bodoggá a dolog. A lelkiismeretfurdaláson már túljutottam, mondván, hogy ok, nem tudtam előre milyen természetű a jelenség, mit okozhat kb. 1000 emberből 999 nemigen tudta. Nem tudtam előre, rám milyen hatással lesz, ha eltalál 1000 emberből 1000 nem tudta. Hát ennyi.
  • Albertus
    #3986
    Szóval, oké.. A tudományhoz sorolják, ki tudja, hogy miért az "orvos tudományt" is, de.
    Mindig hozzátesszük, hogy nem egzakt tudomány. Mert olyan nagyon-nagyon sok tényezőtől függenek a megállapításai, hogy sokszor a "hit tudomány" is egzaktabbnak bizonyul az "orvos tudománynál".

    Ennek nem az az oka, hogy az orvoslás az a sarlatánizmus egyik megjelenési formája, hanem az, hogy sokkal bonyolultabb és összetettebb tudomány annál, hogy minden alkalmazója képes lehetne tökéletesen átlátni.

    Anélkül, hogy a személyes meggyőződésedet minősíteném, egy személyes jó tanács: (Bár igaz, "A bölcsnek nincs szüksége a tanácsra, az ostoba pedig úgysem fogadja meg." -T.M.)

    Úgy tűnik számomra, hogy a szokványosnál sokkal jobban belelovaltad magadat ebbe a témába. Ez vált ki különféle reakciókat a környezetedből.

    Ha el szeretnéd kerülni ezeket a nem kívánatos hatásokat, akkor célszerű lenne hallgatnod az intő szóra és nem mindennek az okát látni a gv-ben.

    De a döntés, mint mindig: A tiéd.
  • Anaid
    #3985
    A saját állapotomal kapcsolatban meg annyit, hogy leginkább a jobb oldalamat érte hatás a fejemen. Jó pár hónapig furcsa felemás érzést okozva: a fejem (agyam) jobb oldala sűrű szúrt, vagyis olyan érzés volt, mintha csak a fejem egyik oldalán szúrások lettek volna. Csak jobb oldalon balon nem. Amikor meg eltalált a testem bal oldalából hatalmas hőkiáramlás szerű érzetet éreztem. Csak bal oldalról, mintha a fél testem áshogy reagált volna a hatásra. Azért ez arra enged következtetni, hogy bármilyen hatása is volt, leginkább a közvetlen érintett terület, a jobb oldala a fejemnek került a hata alá. Arra válaszolva, amiket emlegettek: engem ugyan 220 még nem rázott meg, de villanypásztor már igen. Hasonló érzés volt ugyan, de nem azonos. A gv sztem nem pusztán elektromos dolog. És nem olyan a hatása mint az áramé.
    Sztem ahol közvetlen volt a hatása, a fejem jobb oldalán ott voltak átmenetileg zavarok főleg, ahova "csak átfutott" ott nem okozott akkora kavarodást. Volt olyan ember is, aki szerint nem csak az a mázlim, hogy erős a szervezetem, túléltem, hanem az is, hogy kevert féltekés vagyok, meg gyerekorromtól foga egyszerre több tevékenységre is használtam az agyam (párhuzamosan) így gyorsabban és könnyebben (na ez klassz szó az adott esetben) kompenzálni tudta a zavart és rendbe tenni. De elméletből kicsit sok volt ezalatt a pár év alatt. Hát nem tudom ez mennyire hangzik misztifikálásnak. Sztem semennyire, de tényleg mindegy. Nem zavar, ha másoknak megvan a saját véleményük mindaddig amíg kőkeményen nem nehezíti (akár közvetlenül is) az egyébként sem sétagalopp életemet. Főleg, mivel ezen véleményt sokmindent nem tudva az adott helyzetről, amberről megalapozatlanul hangoztatják. Onnantól kezdve természetes módon védekezem, de sajátos módon nem taktikázva, hanem őszintén. Rengeteg dolgot nem írtam le félelem és kudarcélmények miatt, de a lényegi dolgokat igen. Akit érdekel és nem akar elhamarkodott és téves következtetéseket levonni (ahogy már sokan megtették) kérdezzen ne kijelentsen. Egy utolsó kérdés: mit mond a tisztelt tudomány arról az esetről, ha véletlenül egy ilyen "találatot" túlélne egy ember milyen következményei lehetnek? Nem tudnak tapasztalati beszámolókra hagyatkozni, hisz ilyen még nem volt (legalábbis bár rengeteget kerestem dokumentált ilyen esetet nem találtam), szal ha bárki ilyet túlélne a sors fintorából mit tapasztalna? Elméletileg? Ja, a gv-t sem ismerik igaziból, a hatásait is titokzatosnak mondják, szal megjósolhatatlan? Legalább lenne egy ember, aki ismervén az idegrendszert (már amennyire lehet ismerni) kifejtené, hogy okozhta-e átmeneti zavart? Nos?
  • Anaid
    #3984
    A tudományos gondolkodásmód elvei szépen hangzanak. Az a bibi, hogy bár a tudomány minden területen alapvetően a sokat emlegetett szubjektív tapasztalatra alapoz folyton alábecsülik (tisztelet a kivételeknek).
    Magyon egyszerű példa: mentél már orvoshoz? Hogy zajlik le egy vizsgálat? Mi a panasza, mit tapasztalt? Irányt mutat, hogy vizsgálják meg a beteget. Sosem történik meg az (normál esetben), hogy anélkül, hogy a beteget végighallgatnák komplexen kivizsgálják mindenre kiterjedően, vagy hazazavarják. A leg egyszerűbb élethelyzetekben is az alap az egyéni tapasztalás, alapvetően így fejlődhet(tett) csak a tudomány.
    Ráerőltetés? Én kicsit fordítva láttam a dolgot: rám akartak erőltetni anélkül, hogy végigsorolhattam volna minden tapasztalatomat egy teóriát, hogy mi bajom. z hagyján is volt, ha jól szórakoztak és tetszeleghettek, hogy hú de okosak vagyunk és ez jólesett, hát a fenét sem zavarja, de onnantól kezdve, hogy nem csekély mértékben az életünket is már megnehezítette a teóriagyártás, onnantól kezdve már nem volt "vicces és könnyed játszadozás". Ez egy nyilvános fórum. Mint írtam nemrég a lakhelyemen a képembe vágták miközben nevettek, hogy skizofrén vagyok. Szépen leírtam jó pár dolgot, ami a skizofréniára (nem szerintem, hanem a témával foglalkozó orvosok szerint) igaz, az énesetemre azonban nem. Ha már az ilyen elméleteket gyártó és ehhez ragaszkodó emberek nem vettők a fáradtcágot, hogy tényleg utánanézzenek, hát hadd legyen jogom hozzá, hogy ugyanúgy nyilvános fórumon "megvédjem" magam, ahogy nyilvános fórumon tették ék is ezt.

    Pár nagyon egyszerű és logikus kérdés: Miért nem voltak "képzeteim" a gv felbukkanása előtti időkben? Egyik napról a másikra zutty minden különösebb előzmény nélkül történt.
    Miért (mint azóta olvastam jópár villámcsapást túlélt embernél szintén előfordult) szűnt meg lassan fokozatosan minden? Spontán hallucinációk memóriazavarok pár hónap, "ismeretlen eredetű fájdalmak", főleg vihar előtti szúró érzések1-2 év, gerincemen fel-le rohangáló szúró fájdalmak szintén annyi kb....stb.
    Miért csak a gv jelenségsorozat közben és után tapasztaltaltunk "különös jelenségeket", szintn enyhülő és múló tendenciával?
    Éveim voltak rá (és rengeteget olvastam, nem csak bulvárszemétnek mondott cikkeket, hanem szakkönyveket is), hogy végiggondoljam és elhiheted, hogy nekem volt a világon a legfontosabb, hogy megértsem mi zúdult rám hirtelen.
    Egyszerű kizárásos alapú gondolkodásmóddal csak egy dolog maradt a kiskosárban, ami "mindent lefed" és ez még ha nekem sem tetszik a gv.
    Vagy tán gondolod örülök, örültem neki, hogy be kellett látnom és ismernem, hogy időlegesen összezavarodott az idegrendszerem és pár dolog ennek volt következménye? Pár dolog és nem minden, ezt hadd hangsúlyzzam. Talán azt hiszed, nem volt lelkiismeret furdalásom, hogy nem ismervén e jelenséget ki tudja mennyi időre hagytam, hogy ilyen helyen éljünk, csak utána olvasgattam el, hogy nem volt veszélytelen abban az időben itt lennünk? Nem erőltetni akarom a dolgot, csak tájékoztatás a szándékom. Nem volt infóm erről a jelenségről, nem tudtam mit okozhat, milyen veszélyei lehetnek később is, nem csak a megjelenésekor. Szerencsénk volt. Veszélyben voltunk, amely veszélyt egy természeti jelenség okozott, amely bárhol felbukkanhat és akkor ezzel nem voltam tisztába szimpla infóhiány miatt. Azt hiszed felelősségtudó emberként könnyen vallom ezt be? Ami pedig hab a tortán, hogy bizonyos tudományos körök ezen veszélyeket bagatelizálva azt hangoztatják, beszélni sem kell róla.
    Ha ismeri az ember az idegrendszert, az agyat, amelyet utánaolvasással én spec később tanulmányoztam kicsit, belátható, ogy mivel azon a részen volt ideiglenes zavar, ahol az ún. érzőkérgi rész van egy ott bekövetkezett múló zavarokat okozó sokk lehet indoa bizonyos tapasztalataimnak, de másokénak nem. Persze ha nektek jobban tetszik, hogy szellemek röpködtek a házban, meg hogy kollektív hallucináció volt, hát misztifikálhatjátok a dolgot. Az pedig, hogy gyerekekről van szó nem feltétlen azt jelenti, hogy (anélkül, hogy tudták volna én mit tapasztalok) azért hazudtak volna, vagy játszották volna meg az ijedtet egy-egy ilyen furcsa dolog miatt, hogy anyucit mentsék. A gyerekek sok esetben őszintébbek tudnak lenni kapásból, mint a felnőttek, mert nem sűrűn taktikáznak, hisz végig sem igen gondolják a lehetséges következményeket. Én azt tapsztaltam, hogy akkor kezdtek el összevissza beszélni, amikor kicsit boszorkányüldözés-szerű helyzeteket éltünk meg. Egyszerűen összezavarodtak, nem tudták, hogy őszinték legyenek, vagy hazudjanak, vagy hallgassanak, hiszen olyan reakcióttapasztaltak mások részéről, ami nem volt finoman szólva túl kellemes, miközben ők sem értették mi van. A gyerekek természetét ismerveés az események sorrendjét nagyon is természetes reakció volt részükről. Nem kell körmönfont taktikázást belemagyarázni, hisz ilyen idős gyermekekre nem jellemző.
    Lehet, hogy ezzel a sok tapasztalattal nem teszem könnyebbé mondjuk a te életedet, lehet, hogy a magamét sem, de most is azt mondom, hogy aki a saját portáján gv-t lát eléször is rohanjon el előle, másodszor is minimum fél évre költözzön máshova (ha megteheti). Talán sok veszélytől kíméli meg magát, magukat.
    Egyszer azt írták nekem, hogy ne ijesztgesek senkit, szerintem ez nem ijesztgetés (súlyosabb dolgokkal traktálják naponta az embereket: háborús veszély, felmelegedés, válság...stb) csupán figyelmeztetés, hogy ami megtörténhet azt megtörténhet és bár megakadályozni nem lehet a gv felbukkanását, óvintézkedéseket tehet az ember, hogy megvédje magát. Azt is írták egyszer, hogy tetszik , nem tetszik a tudomány sok esetben abból "tanult", hogy emberek "megszívták", sok esetben így fejlődött. Hát tanuljon belőle! Ha meg m, a tudomány baja, nem az enyém én túl vagyok a nehezén. A magam részéről megtettem a tőlem telhető maximumot: bár nem szívesen beszélek róla még azt is leírtam, mire emlékszem, milyen érés volt amikor eltalált, hogyan öl. Ha jól olvastam erre a kérdésre nemigazán tudtak válaszolni eddig, pedig tudtam, a múltból milyen kockázatot vállalok vele: pár ember kezdheti megint a hülyézést totál unintelligens módon. Nem számít, mivel felfogtam, hogy jelen helyzetben szinte semmi esélyem (figyelembe véve, a helyzetemről, állapotomról - ami már csak múlt - keringő szóbeszédeket és tényeket) állást találni, az esélytelenek nyugalmáva írom őszintén. Nem tehetek róla, hogy nem mindenkinek tetszik. Neke sem igazán tetszett, amikor először tapasztaltam a gv után, hogy sötétben kimegyek az udvarra és a levegőből látni vélek felbukkani egy szétroncsolódott testű állatot, ahogy jön velem szembe, majd eltűnik a levegőben. Megijedtem, de kapásból felfogtam, hogy ez lehetetlen, szal látni vélem. Nem tetszett szembesülnöm ilyen dolgokkal (zömében csak itt fordult elő ilyesmi és pár hónap alatt totál megszűntek az ilyen "élmények" és közben mindent igyekeztem leellenőrizni a már leírt módon. Marhára nem volt kellemes tudomásul vennem, hogy baj van, olyan amilyet még nem tapasztaltam. Amikor azonban fokozatosan megszűnt és más dolgok is, azt is megértettem, hogy jó esélyem van rá, hogy minden elmúljon és bizakodtam. Ha segítséget kértem volna folyton ugyanabba a falba ütköztem: álmostad a jelenséget, képzelődsz, tuti depis vagy, menj pszihológushoz. Én meg csak néztem: egyik napról a másikra pokollá vált az életem pont akkor, mikor igazán boldog voltam és még cseszegetnek is. Na rendben, akkor majd vagy valóban rendbejövök magamtól, vagy nem, hamár nem számíthatok igazi segítségre. Pont. A tudomány meg a büdös életbe nem fogja megfejteni igaziból az ilyen jelenségek "titkát" ha így állnak hozzá. Nemigazán érzem magam bűnösnek azért, mert olyasmit éltem túl, amit még talán ember nem, de fontosnak tartom, hogy legalább szóljak: vigyázat, ha ilyet tapasztal bárki.
    Amikor arról írsz, hogy elemeirebontva szemléljük az eseményeket igazad van, úgy is lehet, de azt a tényezőt, hogy se előtte, se azóta nem történtek ilyesmik itt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
    Csak egy példa: Logikus magyarázatnak tűnik, hogy a csillár egy teherautó elhaladása miatt lengett be mindaddig, amíg igyelmen kívül hagyjuk, hogy bár teherautó és kamion is haladt el a ház előtt előtte is, azóta is sosem okozott ilyesmit, na meg azt, hogy amikor ez történt marhára nem haladt el gépjármű a közelben. Elemeire bontva is vizsgálható a dolog, csak fontos részleteket nem kéne kihagyni, hogy bárkinek tetsző magyarázatot kreálhassunk. És magyarázat kreálásában nem én jártam az élen. Bocsesz, de így gondolom.
  • Albertus
    #3983
    Az exnejem szerint én vagyok az oka a kínai földrengésnek éppen úgy, mint az aszálynak vagy az árvizeknek.

    Bár kicsit túlzónak tartom ezen meglátását, de tudom azt, hogy minden ember, így te is, a saját tapasztalatai-gondolatai eredményeként képezi le a történéseket önmaga számára.

    Ha szerinted ennyire minden a gv hatásaként jelent meg, akkor kétlem, hogy lenne olyan ember aki erről a hitedről eltéríthetne.

    És ismerjük el, nincs is szükség ilyen eltérítésre!
    Ha te ettől érzed boldognak magadat, akkor senki se akarja ezt a boldogságodat elvenni.

    Az megint más kérdés, hogy amikor te a képzeteidet másokra szeretnéd ráerőltetni, hogy akkor mennyire kellene neked is tiszteletben tartanod a mások saját hitéhez való jogát.

    "A gv esetében pedig szerintem nem célravezető dolog elemeire bontani a képet. Ha eddig így tettek nem csodálom, hogy nem ismerik eléggé.Az igazi természetét csak a komplex képet szemlélve lehet megérteni, sztem."

    Nos, a tudományos gondolkodásmód, két elv ötvözete: analitikus és szintetikus elemzés.

    E kettő együttesen alkotja a megértéshez vezető utat. Ha nem elemezzük morzsáról morzsára a történéseket, akkor éppen úgy csalunk, mint amikor a morzsákat nem rakjuk össze, mert az általunk szétcincáltból nem ugyanazt kapnánk vissza, mint amiből kiindultunk.



  • Anaid
    #3982
    Na akkor sorban: csak egyszer és abban az időben lett volna akkora huzat, ami olyan mértékben melebegtet egy sötételő függönyt? Csak egyszer és abban az időben ment volna el egy teherautó a ház előtt, ami kissebb földrengést okozva meglengeti a csillárt, vagy érezhetetlen orkán a lakásban? Csak akkor pár hónapra egyre ritkuló tendenciával hülyült volna be az elektromos hálózat? Pont utána hirtelen érzékenységet és ismeretlen eredetű fájdalmakat, szúró érzéseket (főleg viharok előtt) tapasztalok, pár hónapra spontán hallucinációkat (amelyekről kapásból el is tudom dünteni, hogy nem valóság csak a gv után, és pár hónapon belül egyre ritkábban előfordulva teljesen megszűnnek, ahogy a fájdalmak is ugyanilyen tendenciát mutatva, a szúró érzések is, csak több idő múlva) Csak abban az időben szintén ritkulva hölyölnek meg átmenetileg az állatok a közelben, csak utána, és mindez 1-2 éven belul sorozatban. Csak akkor és pár alkalommal csekély mértékben mozdulnak meg tárgyak "maguktól". Csak az első gv után pár hónapon belül fordul elő, hogy több halványabbat is látok (tunk) egyre ritkulva, rövid idővel az első után fehér földből felfele haladó utólagos kisülés látható. Cirka egy éven belül a ház előtt álló fába belevág egy villám, letöri a tetejét, most is letörten van. Véletlenül pont akkor húztam el a függönyt, majd meg süketültem...mindegy. Véletlenül pont ott, ahol az udvaron a gv-et láttam minden ok nélkül lehull egy varjú a cseresznyefáról (más is látta) hozzányúlok nem reagál, mintha lebénította volna valami, csak kapkod a levegő után, de nem mozog, lövés egyéb nyom nincs. Véletlen pont ott találjuk fekve kimúlva habzó szájjal a kölyök tacskó kutyánkat véletlenül ez mind abban az időben gv után történik és az udvaron ritkuló jelenségként ugyan de még pár alkalommal láthóak gv-k, kicsik, majd megszűnik. Elpusztul a fa is.
    És azon vagyok kénytelen vitatkozni, hogy képzelgek-e vagy sem, meg hogy mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás, a lényeg meg totál elsikkad.
    És fel nem foghatom, ha az ember beismeri, hogy okozott hallucinációkat, elvégre elég jól eltrafált, de túléltem, szal nem csekély mértékben erős a szervezetem, és igenis ki tudtam szűrni, mit "látok" csak én és mit mások is (ha az ember ilyet tapasztal, ellenőrzi magát: kérdezi, hogy láttad-e, odafigyel mások spontán reakcióira, én legalábbis egyűkét hallucináció után másokat megkérdezve, másokra odafigyelve leellenőriztam magam, hisz elbizonytalanított, hogy nem hihetek a "szememnek", szal egész jól "észnél voltam"),na meg rövid ideig tartott ez az állapot, akkor miért logikusabb egyeseknek, hogy mindent képzeltem? És miért kérdőjelezik meg, hogy valóban csak pár hónapos átmeneti állapot volt? Jelzem a gv-k egy részét nem csak én láttam, ahogy az égésnyomokat a bőrömön se, a villám álltal letört faágat sem, a függönyt csillárt mozogni sem, a varjút sem, a villám álltal letört fát sem, a pattogó mágneseket sem. Nem véletlen, hogy csak olyan eseményeket írtam le amiket előzőleg így vagy úgy leellenőriztem mások "segítségével". Az ember leginkább a látására hagyatkozni hajlamos és amikor azt tapasztalja, hogy nem támaszkodhat rá-legalábbis én így gondolkodtam- jól teszi, ha ellenőrzi magát. Csak ilyen "leellenőrzött" eseményekről írtam, minden mást elvetettem, mivel nem tudtam leellenőrizni a dolgot.
    És nem utólag, hanem az események közben szelektáltam így. Ez azért elég jó teljesímény, nem? Ha hozzáadjuk, hogy napi fájdalmaim voltak, akkor meg pláne. Ha meg hozzáveszem, hogy közben volt olyan is, hogy hibátlan munkát végeztem és volt erőm akkor is mosolyogni, ha fájt, akkor meg fokozottan. Nem kéne lebecsülni sem engem, sem a tudatosság erejét és a lelki erőt sem. Azt mindenesetre nem érdemeltem meg, ahogyan lehúztak és ellehtetlenült a helyzetünk. Szembesülnöm kellett azzal is, hogy pár ember totál megalapozatlan véleménye alapján a környezetemben lévő emberekből jópáran elhivén, hogy a skizofrénia milyen közveszélyes betegség, és gyógyíthatatlan betegség hogy tudnak finoman szólva untoleránsak és kirekesztőek lenni. És még mindig nekem kell vékeznem azért mert nekem dobta azt az élet, hogy ilyen előfordult velem. Na most kilelkiztem magam, hamár arról volt szó, hogy állítólag azt akarom csinálni. Szégyen, hogy néhány ember véleménye miatt, ami megalapozatlannak is tekinthető ráadásul ilyesmiken kell az embernek túltennie magát. Nem mintha egyébként nem lenne elég gondja. És mindezzel nemcsak engem, hanem a gyerekeim életminőségének romlásához is hozzájárultak. És persze ez a NET itt mindent lehet. Hát nem. És nem tudom elhinni, hogy a sok erről szóló hsz-t elolvasva nincs egyetlen ember sem, aki le merné írni, hogy LEHETSÉGES. Vagy azt, hogy túlzottan egyenek bizonyos dolgok más tapasztalatokkal, holott előtte nem olvasott ilyesmikről...stb. Legalább ennyit.
    A fenébe is, tudományosan bizonygatják, hogy az elektromágneses tér ingadozásai, az elektromos természeti jelenségek egyebek hatással vannak a szervezetre, de ez az egész totál lehetetlen, mint utóhatás,az meg főleg, hogy egy ember 33-34 éves korára tudjon szelektálni, mi valóság, mi nem, még ilyen körülmények között is? Mert miért is? Ha addig élek, mint egy teknősbéka, akkor sem értem ezt a szemellenzős hozzáállást. A véletlenekből meg kicsit sok volt. Ha meg vmit kifelejtettem, akkor elnézést. Azt írtam brutál őszinte leszek. Tessék.
    Most jobb? Még több marhaságot akarnak rámfogni és a témákban járatlan emberekkel elhitetni, vagy befejezték végre? Akinek nem inge ne vegye magára...
    A gv esetében pedig szerintem nem célravezető dolog elemeire bontani a képet. Ha eddig így tettek nem csodálom, hogy nem ismerik eléggé.Az igazi természetét csak a komplex képet szemlélve lehet megérteni, sztem.
  • Albertus
    #3981
    A jelenségek megértéséhez sokszor célszerű elemeire bontani az összetett képet, és külön-külön elemezve újra felépíteni belőlük a vélt összefüggések alapján az eredeti képet.
    Ha ez úgy is sikerül, hogy nem kellett ismeretlen vagy megalapozatlan faktorokat bevezetnünk a felépítés során, akkor valószínű, de nem biztos, hogy jó elgondolás szerint végeztük a munkánkat.
  • Anaid
    #3980
    Azt meg még hallkabban jegyzem meg a Fizika topicban linkelt cikk alapján: nem élek álomvilágban és ideje lenne beismernünk, hogy abban, hogy egy ember szavát mennyire vesszük komolyan szerepe van annak is, hogy ki mondja, nem is csekély és annak is, hogy képletekkel "hihető" magyarázattal indokolni tudja-e a tapasztalatait, bár egyik eseen sincs bizonyíték. Az álltalam tisztelt (komolyan, hisz valszeg ő is félt tőle, ahogyan én is, hogy ha beszél róla lehülyézik, de legyűrve a félelmét mégis foglalkozott a dologgal, bár kellett idő hozzá...) fizikus esetében sem és nálam sem.
  • Anaid
    #3979
    Igaz.
    Én is halkan jegyzem meg: a gv nem annyira rejtélyes, ahogy előadják, legalábbis számomra nem. És az sem annyira "geist" jelenség amit bizonyos helyeken a felbukkanását követően poltergeistnak neveznek. Szerintem több köze van az elektromágnesességhez, mint szellemekhez, legfeljebb azt nem tudják "hogy csinálja":) Nem tagadom, ilyen lehetőségeket is számba vettem, amikor kizárásos alapon igyekeztem végiggondolni az eseménysorozatot, aminek a közepébe csöppentem, de kiszelektáltam. Ha alapos akar lenni az ember mindent át kell gondoljon többször is és tájékozódni. Fizikát, biológiát, betegségeket, ezót, szellemeket, energiákat, idegrendszert, mindent, amit csak lehet. A kizárásos alapon működő gondolkodásmód ilyen.
    És sok érdekes dolgot olvastam
  • Albertus
    #3978
    Csak egy halk megjegyzés: Nem minden para azokból amikről első ránézésre nem tudjuk az okát.
  • Anaid
    #3977
    Még egy dologgal adós vagyok: Köszi a skizi-elméletet pár megjegyzés hozzá, amiket nem vettetek figyelembe (a témával sokat foglalkozó orvosok pár könyvében ill. cikkében olvastam róla pár éve és most is):
    1. Skizofrénnek nevezhető az olyan beteg, akinél nem előzte meg a skizofréniához hasonló állapotát semmilyen baleset, külső hatás, sérülés.
    2. Sok tünet egyezik más betegségekkel (adott esetben átmeneti idegrendszeri zavar, anémia...stb.), sérülések következményeivel, így semmiképpen sem szabad elhamarkodottan kategorizálni.
    3. A skizofréniának szakaszai vannak a gyógyulás folyamatában, nem lassan fokozatosan múló tünetek jellemzik.
    4. Nem egyik napról a másikra kialakuló állapot, hanem hosszabb fokozatosan kialakuló betegség, folyamat.
    5. Vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a betegeknél a homloklebeny működésével van gond: bizonyos ingerekre nem "aktivizálódnak a homloklebenyek", tehát a homloklebeny bármilyen sérülése okozhat skizofréniához hasonló tüneteket.
    Hamár lehurrogtak, hogy én tudok keveset a skizofréniáról vehették volna a fáradtságot, hogy utánaolvassanak a dolgoknak. És talán mielőtt megpróbáltak volna rámkenni egy ilyen átlagembernek ijesztő betegséget talán megnézték volna a szakirodalomban, hogy mennyi minen az álltalam tapasztalt dolgokból nem illik rá a betegségről leírtakra. Köszi fiúk, okos dolog volt....:(

  • Anaid
    #3976
    Huh....ez aztán férfimunka volt!
    Átminősíted a "hozzászólás" fogalmát. Sajna nem pozitív irányba....ha megérném, hogy egyszer értelmes beszélgetés zajlik itt ebben a témakörben....álmodozó vagyok ugyiiiii?????
  • qetuol
    #3975
    oh, no, you again?
  • Anaid
    #3974
    Szabolcs!
    Rég nem állt módomban írni, ne haragudj, ha nem keresem meg hol kérdezted, de még tartoztam egy válasszal amiből valszeg megint vita lesz, de nem baj...
    Azt kérdezted, honnan tudom, hogy azon az éjszakán amikor a gömbvillámot láttam leállt a szívem vmelyik topicban, valamikor. Brutál őszintén (bár nem akartam igaziból beszélni róla, most is bőghetnékem van az emlék miatt, de most az egyszer leírom):
    Tudni nem tudhatom, de íme amire emlékszem:
    Jobb oldalról közeledett felém utána csak annyira emlékszem, hogy a fejem jobb oldalán fül fölött kb. 10-12 cm átmérőjű körben elkezd iszonyúan szúrni, beljebb terjed, átsugárzik bal oldalra szűkülve és azon a ponton szúr és fáj a legjobban, ahol később periódikus théta szakaszokat mértek, majd tovább terjed a sok szúrás a fejem jo oldalán, átvonul egy része a híd körüli részen (ezt akkor még nem tudtam, azóta sokat olvastam az agyról) a fejem bal oldalára is, de kevésbé, viszont ugyanolyan fájdalmasan, szúrásokkal teli érzés fut le a gerincemen mindkét oldalra kb. 10-10 cm-re kisugárzódva (érdekes volt, hogy nem futott végig a testemen, vagy nem éreztem végtagokig). Ez a rengeteg szúró fájdalom visszafutott a gerincemen. Ha képzeletben összekötnénk a két lapockám alját és megnéznénk ez a vonal hol metszi a gerincet, azon a ponton ill. alatta kb. 5-6 cm-es sávnál megállt ez a szúró fájdalom, egy nagyot dobbant a szívem, utána fulladtam azután pedig csak arra emlékszem, hogy kb. 2 m-es magasságból látom magam feküdni.
    Igazad volt, nem tudhatom biztosan, hogy megállt, de ha a gerinc azon tájékának van köze a szívizom működéséhaz, azért ne jelentsd ki kategórikusan, hogy tuti álmodtam....Ezeke a fájdalmak, szúrások ahoz hasonlítanak, mint mikor elzsibbad az ember keze, lába...stb. csak sokszor erősebben szúr. Kb. 1-2 évbe tellett, hogy (főleg villámlásos viharok előtt) ezek a szúró érzetek elmúljanak. Eleinte napi rendszerességgel jelentkeztek, majd ritkábban, majd csak viharok előtt, majd akkor sem. És nharagudj, hogy nincs igazán kedvem erről írni. Eddig sem volt, de legyen. Ha igazam van íme a megoldási lehetőség arra a kérdésre miért nincsenek külsérelmi nyomok, szervi sérülések a gv áldozatainál. Nem roncsol, nem pusztít, inkább olyan érzés volt, mintha "csak" lezsibbasztana. Az áldozatok majd mindegyikénél (állat, ember) nem találtak semmit, csak megállt a szívük, mint utólag olvastam.
    Ez lenne a megoldás? Az idegrendszer működését gátolja ha "hozzáfér" és mivel a szív a test motorja....érted...ennyi
    Marha vékony a választóvonal élet és halál között. Én azóta mióta erre emlékszem úgy alom el, hogy reggel vagy felkelek, vagy nem, csak már nem zavar a tudat, hogy ez bármikor bárkivel megeshet.....Nem tudom bizonyítani, nincs rá precedens a últban, ha jól tudom, hogy bárki ilyen találkozást túlélt volna...szal a kutya a farkába harapott.
  • Anaid
    #3973
    Érdekes, elgondolkodtató...
    Most olvasom először, de pár hasonló gondolatról írtam konyhanyelven a buddhista topicban...jól beletrafáltam:):)
  • Anaid
    #3972
    elméletileg nem okozhat magának fizikai sérülést...
  • remark #3971
    Nágárdzsuna DRÁGAKŐFÜZÉR
  • Anaid
    #3970
    Alvási parplízissel hogy igazolod a fizikai sérüléseket?
  • Anaid
    #3969
    "Hamis szava miatt gyalázzák majd,
    A rágalmazás miatt barátaitól elszakad,
    A gorombaság miatt kellemetlent hall majd,
    Fecsegése miatt szavára nem adnak. "

    Honnan az idézet és kiről szól?
  • Anaid
    #3968
    Köszönik jól vannak mellesleg.
    Lehet, hogy olyan hatást gyakorolnak a környezetre - már ha elég "erősek" - amely x ideig extrém mértékű elektromágneses ambivalenciákat okoz, vagy elektromos töltés változásoka? Pl. műszálas cucc átsztatizálódik, fémek mágneseződnek, ne adj isten, ill. pardon, szal hogy hogy nem annyira, hogy akár meg is mozdulhatnak "maguktól", meg ilyesmik? A fizika törvényei alapján nem lenne lehetetlen....Mindenestere igen gyanús, hogy pár poltergeist-jelenség indoolható lenne ezzel GV-k felbukkanásának a helyszínén...
  • Anaid
    #3967
    Röhögnek a sok "okoson".
  • Anaid
    #3966
    Azt hittem építész vagy, nem orvos....
  • MR ME
    #3965
    nade mivan a gömbvillámokkal?
  • qetuol
    #3964
    lehet h inception? pörgessél pörgettyűt xD
  • AntiHero
    #3963
    Elég sokszor szokott lenni ilyen nekem is. De lassan már megszokom és direkt harcolok ellene álmomba. Hülyén hangzik, de az ember tudja néha, hogy álmodik és direkt ellenál.

  • MR ME
    #3962
    de sok mindent bele tudnak magyarázni, ufók és hasonló jelenségek...
  • tigeroo
    #3961
    jaja nekemis pont ezvolt megint valamelyik nap, ordítani is akartam de nem ment XD már felébredtem
  • dronkZero
    #3960
    Alvási paralízis. Nem túl ritka jelenség.