Közzétették a szimulált Mars utazás, a Mars500 első eredményeit, melyben az elszigeteltség és a depresszió mellett az alvászavar problémája bizonyult igazán hangsúlyosnak.

Az elemzés szerint a jelenlegi asztronauták közül koránt sem lenne alkalmas mindenki egy bolygóközi utazásra. A Mars500 azt vizsgálta, hogyan állna helyt egy csapat egy valós küldetésen.

Mathias Basner, az alvástanulmányt vezető professzor szerint az eredmények azt bizonyítják, hogy bármilyen jövőbeli Mars-küldetés legénységénél le kell tesztelni a természetes nappal-éjszaka ciklus nélküli együttműködés képességét. "A szimuláció jól példázza, milyen hatalmas különbségek vannak az egyének között, emellett a megfelelő legénység, a megfelelő képességű emberek kiválasztásának és felkészítésük fontosságát, ha egyszer egy igazi Mars-küldetéssel kell szembe néznünk" - nyilatkozott a BBC News-nak.


A hatfős legénység plusz egy tartalék
Jelenleg egyetlen asztronauta sem teljesít hat hónapnál hosszabb szolgálatot a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). A 17 hónapos Mars500 projekt célja a fizikai és pszichológiai hatások tanulmányozása volt egy jóval hosszabb űrutazás esetén. A szimulációban hat fő vett részt, három orosz, két európai és egy kínai férfi.

A szimuláció időtartama alatt csak korlátozott kapcsolatot tarthattak a külvilággal, "űrhajójuknak" nem voltak ablakaik és a kommunikációba is hasonló időeltolódásokat iktattak, mint amit a hatalmas távolság miatt a Mars közelében tapasztalnának egy valódi küldetés során. Közel száz kísérletet végeztek el rajtuk, megvizsgálva az utazás hatásait. Ezek közül az alvás-kísérlet az első, ami hűen tükrözi, min is ment keresztül valójában egy-egy űrhajós.

A kutatók elemzése szerint a szimulációban résztvevők egyike teljes egészében elvesztette természetes nappal-éjszaka ritmusát. A 24 órás ciklus helyett 25 órás ciklusba csúszott át és 12 nap után teljesen elvesztette a szinkront a társaival. Számára éjszakának tűnt az az időszak, amikor társai javában dolgoztak a küldetés feladatain. "Gondolhatják, hogy ennek milyen hatása lenne egy valódi Mars-küldetés során, amiben a kritikus feladatokat a nappali időszakra tervezik" - mondta Basner professzor. "Elszigeteltté vált. A küldetés időtartamának 20 százaléka alatt vagy ő volt az egyedüli, aki ébren volt, vagy ő volt az egyetlen, aki aludt, ami potenciális probléma lehet a csapategységet illetően"

A küldetés előrehaladásával a legénység tagjai egyre több időt töltöttek alvással, ezáltal csökkent az aktivitásuk, egyiküknél azonban egy ellentétes folyamat alakult ki. Ez az űrhajós egyre kevesebbet és kevesebbet aludt, míg végül krónikus alváshiány lépett fel nála. A legénység minden tagjának minden héten egy teljesítmény tesztet kellett végrehajtania, a hibák többségéért az alváshiányos férfi felelt. A legénység egy másik tagjánál enyhe depresszió alakult ki. "Két főnek sikerült igazán jól együttműködni ezalatt a hosszú összezártság és elszigeteltség alatt" - összegzett Basner, aki magasnak tartja a problémás "űrhajósok" számát.

A gondok a második és a negyedik hónap közötti időszakban csúcsosodtak ki, ezért a kutatócsoport úgy véli, hogy a lehetséges bolygóközi asztronautákat egy viszonylag rövid szimulációval is meg lehetne szűrni.

Az egyik fő problémaforrás a szimulátorban uralkodó halványan derengő világítás volt, ami nem volt elég fényes a nappal szimulálásához, ugyanakkor semmilyen protokollt nem dolgoztak ki a napszakok megkülönböztetésére, a feladatot teljes egészében a legénységre bízva. "Ez a projekt egyik fontos tanúsága" - tette hozzá Basner. "Megfelelő fényt kell biztosítanunk, elég erőset ahhoz, hogy fenntarthassuk a nappal-éjszaka ciklust"

Dr. Kevin Fong űrgyógyászati szakértő szerint a kutatás bebizonyította, hogy az alváshiány egy valós probléma lehet a küldetéseknél. "Komolyan kell vennünk" - mondta. "Az alváshiány be fog következni a legénységnél és hatással lehet a küldetés biztonságára"