A globális felmelegedést gyorsító egyik fő üvegházgáz, a széndioxid kéményekből, kipufogókból és más forrásokból, köztük akár a szabad levegőből történő kivonásának egy új, minden eddiginél hatékonyabb módszerének felfedezéséről számoltak be tudósok.

Alain Goeppert, G. K. Surya Prakash, a kémiai Nobel-díjas Oláh György, magyar származású amerikai kémikus és munkatársaik a Journal of American Chemical Society szaklapban ismertették az eljárást, kiemelve, hogy a széndioxid kibocsátás kontrollálása a 21. század egyik legnagyobb kihívása az emberiség számára. Rámutatnak, hogy a jelenlegi módszerek jelentős energia befektetést igényelnek, emellett nem is működnek megfelelően és számos hátulütőjük van a természetes környezetekben. Az akadályok leküzdése érdekében a csoport egy könnyen elérhető, olcsó műanyagon, a polietiléniminen alapuló szilárd anyagokhoz fordult.

Kísérleteik és tesztjeik azt bizonyítják, hogy ezek a költséghatékony anyagok a valaha dokumentált legmagasabb széndioxid kivonási szintet érték el a párás levegőben, olyan körülmények között, ami már túl nagy falatnak ígérkezik a jelenleg alkalmazott anyagoknak. Miután foglyul ejtette, az anyagból könnyen eltávolítható a széndioxid, amit egyéb anyagok előállításához használhatnak fel, vagy tartósan elszigetelhetik a környezettől. Ezután a megkötő anyagot újra feldolgozva számtalanszor hasznosíthatják anélkül, hogy hatékonysága csökkenne.

A kutatók szerint az anyagok hasznosnak bizonyulhatnak a tengeralattjárókon, a kéményekben, vagy akár a légkörben, ahol összeszedhetik a kis pontforrásokból, mint az autókból és az otthoni fűtési rendszerekből származó széndioxidot, ami az emberi tevékenységhez köthető összes széndioxid kibocsátás közel felét teszi ki.