SG.hu·
Az északi sarkkör fölött is ózonlyuk alakult ki
Az idén az Északi-sark fölött olyan súlyos volt az ózon kiürülése, hogy már ózonlyukként lehet rá tekinteni. A mérések szerint a talajszint felett 20 kilométerrel az ózon 80 százaléka pusztult el.
Az ok egy szokatlanul hosszú hideg időszak, ezek között a körülmények között a legaktívabbak ugyanis az ózonpusztító klórvegyületek. Jelenleg lehetetlen megjósolni, hogy ilyen veszteség újra bekövetkezhet-e, írja a tudóscsoport a Nature-ben.
Az ózonvesztés előzetes adatait már áprilisban közzé tették, azonban a Nature szaklapban megjelent tanulmány az első, ami teljes egészében elemzi az adatokat. "Az északi sarkvidék telei nagyon változékonyak a sztratoszférában, vannak melegebbek és hidegebbek" - magyarázta Michelle Santee, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa. "Az elmúlt évtizedekben a hideg telek még hidegebben lettek. Ebből és a változékonyságból kiindulva, úgy véljük újabb hideg telek következnek, és ha ez magas klór szintek jelenlétében következik be, akkor további súlyos ózon veszteségekre kell felkészülnünk."
Az ózonpusztító vegyületek olyan anyagoktól származnak, mint a CFC-k, amik a múlt század második felében kerültek a környezetbe többek közt a hűtőgépekből és a tűzoltó készülékekből. Pusztító hatásaikat először a déli sarkvidéken dokumentálták, ahol jelenleg minden egyes télen jelentős ózon kiürülés megy végbe.
A CFC-k alkalmazását fokozatosan korlátozták, majd 1987-ben a Montreali Egyezménnyel és utódaival végleg betiltották. Az ózonréteg a Nap ultraibolya B sugarait blokkolja, ami bőrrákot és egyéb egészségügyi problémákat okozhat. Az Északi-sark sztratoszféráját nem jellemzik olyan alacsony hőmérsékletek, mint a világ déli végéjét. Az idén nem dőltek hőmérséklet rekordok sem, a levegő azonban tartósan hideg maradt és szokatlanul nagy területet fedett le, ezen felül a sarki örvénylés is erősebb volt a szokottnál. "Hogy mindez miért alakult ki, az csak évek részletes tanulmányaiból fog kiderülni" - mondta dr. Santee. "Decembertől áprilisig folyamatosan hideg volt, amire a méréses emlékek szerint korábban nem volt példa az északi sarkvidéken."
Az ózonlyuk mérete és elhelyezkedése folyamatosan változott, ahogy az örvénylés észak, vagy dél felé mozgott a különböző területek fölött. Több európai és orosz megfigyelő állomás fokozott UV-B behatolási szinteket jelzett, az azonban jelenleg nem egyértelmű, hogy ezek milyen kockázatot jelentenek az emberi egészségre. Miközben az északi sarkvidék új csúcsot állított fel, a déli ózonlyuk viszonylag stabilnak tekinthető. Az idén az ózon kiürítő körülmények egy kicsit áttolódtak a déli félteke tavaszába, ami ugyancsak a szokatlan időjárás számlájára írható. A klórösszetevők évtizedekig jelen lesznek a felsőbb légköri rétegekben, ami azt jelenti, hogy valószínűleg az évszázad közepéig az ózon réteg nem nyerheti vissza az iparosodás előtti állapotát.
Az ok egy szokatlanul hosszú hideg időszak, ezek között a körülmények között a legaktívabbak ugyanis az ózonpusztító klórvegyületek. Jelenleg lehetetlen megjósolni, hogy ilyen veszteség újra bekövetkezhet-e, írja a tudóscsoport a Nature-ben.
Az ózonvesztés előzetes adatait már áprilisban közzé tették, azonban a Nature szaklapban megjelent tanulmány az első, ami teljes egészében elemzi az adatokat. "Az északi sarkvidék telei nagyon változékonyak a sztratoszférában, vannak melegebbek és hidegebbek" - magyarázta Michelle Santee, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa. "Az elmúlt évtizedekben a hideg telek még hidegebben lettek. Ebből és a változékonyságból kiindulva, úgy véljük újabb hideg telek következnek, és ha ez magas klór szintek jelenlétében következik be, akkor további súlyos ózon veszteségekre kell felkészülnünk."
Az ózonpusztító vegyületek olyan anyagoktól származnak, mint a CFC-k, amik a múlt század második felében kerültek a környezetbe többek közt a hűtőgépekből és a tűzoltó készülékekből. Pusztító hatásaikat először a déli sarkvidéken dokumentálták, ahol jelenleg minden egyes télen jelentős ózon kiürülés megy végbe.
A CFC-k alkalmazását fokozatosan korlátozták, majd 1987-ben a Montreali Egyezménnyel és utódaival végleg betiltották. Az ózonréteg a Nap ultraibolya B sugarait blokkolja, ami bőrrákot és egyéb egészségügyi problémákat okozhat. Az Északi-sark sztratoszféráját nem jellemzik olyan alacsony hőmérsékletek, mint a világ déli végéjét. Az idén nem dőltek hőmérséklet rekordok sem, a levegő azonban tartósan hideg maradt és szokatlanul nagy területet fedett le, ezen felül a sarki örvénylés is erősebb volt a szokottnál. "Hogy mindez miért alakult ki, az csak évek részletes tanulmányaiból fog kiderülni" - mondta dr. Santee. "Decembertől áprilisig folyamatosan hideg volt, amire a méréses emlékek szerint korábban nem volt példa az északi sarkvidéken."Az ózonlyuk mérete és elhelyezkedése folyamatosan változott, ahogy az örvénylés észak, vagy dél felé mozgott a különböző területek fölött. Több európai és orosz megfigyelő állomás fokozott UV-B behatolási szinteket jelzett, az azonban jelenleg nem egyértelmű, hogy ezek milyen kockázatot jelentenek az emberi egészségre. Miközben az északi sarkvidék új csúcsot állított fel, a déli ózonlyuk viszonylag stabilnak tekinthető. Az idén az ózon kiürítő körülmények egy kicsit áttolódtak a déli félteke tavaszába, ami ugyancsak a szokatlan időjárás számlájára írható. A klórösszetevők évtizedekig jelen lesznek a felsőbb légköri rétegekben, ami azt jelenti, hogy valószínűleg az évszázad közepéig az ózon réteg nem nyerheti vissza az iparosodás előtti állapotát.
